Boldogságot, békességet,

bort búzát és egészséget!

Hozzon az új ezer szépet,

szerelmet és még jobb évet.

 

                                      Újévi köszöntő.

 

                               Nem kivánok egyebet

                           Csak szép enyhe telet.

                         szerelmes tavaszt

                     kellemes nyarat

                 Szép hosszú öszt

            S hozzá: Boldog új esztendőt

Beköszöntött a hideg évszak, mindent hó és jég borított. Enida egyre jobban érezte magát, már egyre többször öltött testet. De még mindig nem szakadt le az Ava-Maiától, még táplálkozott a Nagymama testéből és energiáiból. Rendbe hozta a régi kis házat, rengeteget játszott a gyerekekkel, vigasztalta Kul-Annit, mert a kis hercegnő egyfolytában bánkódott. Nagyon aggódott, és állandóan Bartosékra gondolt. Pontosan számon tartotta a napokat, a perceket: most kellett elérniük a Birodalom határát, most már a Kihunyt Napok Világához jutottak, talán már el is kezdték átvágni magukat az aszteroida rétegen.

8. fejezet

A kórházba érve Cintia idegesen nézett körbe-körbe miközben az intenzív osztály felé haladt. Úgy várta már a reggelt mint a Messiást, hogy végre rohanhasson szerelméhez, és mellette is maradjon egész nap. Nem érdekelte semmi és senki más. Csak azt tette, amit mindig is akart, ott lenni Tomy mellett és elmondani neki, hogy mennyire szereti. Ám amint az ajtó elé ért, kicsit megtorpant. Jól emlékezett, hogy előző nap az orvos megkérte, hogy az intenzív osztályra ne sétáljanak be csak úgy.

 

   Szűts László lakatosnak tanult valaha (ahogy ő szokta mondani: „valamikor az őskorban”). Szakmájában nem igazán tudott érvényesülni, sőt, nem is nagyon akart. A mának élt, mint oly sok fiatal. Néha akadt pár kétes üzlete, amely után mindig megtollasodott kissé. Összeköttetései és sütnivalójának köszönhetően eléldegélt ifjú korszakában. Annyira bejött neki az élet emez oldala, hogy többé már gondolni sem akart rá, hogy változtasson.
   Remek eszének hála, tizenkilenc évesen ki tudott repülni a családi fészekből.

7. fejezet

Cintia képtelen volt aludni. Egyáltalán nem jött szemére az álom, mert az agya folyton ott járt Tomynál. Maga előtt látta ahogy ott fekszik az úton, látta a vérfoltokat a ruháján, a karcolásokat az arcán, a kifordult testét, és rémisztőnek érezte. Bár az orvos megnyugtatta ugyan, hogy egyelőre stabil az állapota, de az első éjszaka igen kritikus. Igaz, még akkor sem dőlt el minden ha ezt az éjszakát túléli, hiszen bármikor beüthet valami. Reménykedett és imádkozott, hogy Tomy felépüljön, és hogy visszanyerje az eszméletét.

Elnézte a zenét. Lassan, puhán zúdultak ki a hangok a megfeszülő, vibráló hangszertestből. Pendültek a húrok, hol andalítóan, hol eszelősen lüktetve. Rezgések iramodtak a levegőben, hátra hagyták lenyomatukat, ahogy nekiütődtek az aula falának és visszaverődtek, majd leperegtek, mint a tűzijáték illanó csóvái. Egyedül csak ő látta ezeket a bevésett, de rövidesen szertefoszló jelenéseket, ha közel lebegtek hozzá és megérintette őket, szétáradt a testében az általuk közvetített nyugtató energia.

A könyvtárba érve Bartos lazán huppant a Nagyúrnak fenntartott székbe. Kopogó és Karsal-Bar elfehéredtek de Ise-Gulant szemmel láthatólag nem zavarta a herceg pimaszsága. Elgondolkodva nézett maga elé, és Kul-Anni fürtös fejecskéjét simogatta. Elégedetten szemlélte, ahogy Messzenéző és Igazhír Mondója is befutottak, majd elkezdte mondandóját:

 

– Azért kértelek ide benneteket, hogy pontos tervet készítsünk. Határozzuk meg a cselekedeteink sorrendjét.

– Az első és legfontosabb dolog – kezdte Bartos – az legyen, hogy vissza kell menni és ki kell kémlelni a kumlákat.

   A lány magányosan sétált az elhagyatott pályaudvaron. Fejében köröztek a gondolatok, akár egy autós verseny pilótái a pályán. Nyugtalan szemét a poros peronon tartotta, miközben fejtartása mit sem változott. Az őrt álló oszlopokat valamilyen megérzés alapján ügyesen kikerülte.
   Éjszaka volt. Csak az állomás gyenge fényei adták a homályos világosságot.
   A lány egyszer csak megállt, a sínek felé fordult, és könnyes szemmel nézte az egymással párhuzamosan szaladó sínpárt.

Nemsokára bevonult az uralkodói család, és a tartományok képviselői szájtátva bámulták a csodaszép, üde kis hercegnőt, és a magas, Ise-Gulanra megszólalásig hasonlító fiatal férfit. Kul-Anni és Bartos a Nagyúr jobb és bal oldalán foglaltak helyet, és megkezdődhetett a tanácskozás. Ise-Gulan röviden elmesélte, hogy miként talált rá újra gyermekeire, és megerősítette, hogy a másik haguri Birodalmat egy valóban nagyon veszélyes ellenség semmisítette meg.

6. fejezet

A kórházba érve, Tomyt azonnal a műtőbe vitték, ahová Cintia már nem mehetett vele. Olyan gyorsan történt minden és olyan zűrzavaros volt, hogy a lány kezdte elveszíteni a maradék erejét. Körbenézett. Néhány nővér és orvos szaladt el mellette a műtő felé, miközben valamit kiabáltak, olyan szakszavakat, amiből Cintia semmit sem értett. Félre is kellett húzódnia a falhoz, hogy elférjenek mellette. Kábultan nézett utánuk, majd lassan a közeli váróterem felé támolygott, és a legközelebb eső székre leült.

Sylvinek...

 

† † †

 

Egy kósza bárányfelhőn hasaltunk és figyeltük az alattunk elterülő világot. Figyeltük a színes foltokat és a folyton mozgó parányi pontokat. A fellegek fölül ugyanis csak ennyinek látszott a világ. Abból a szemszögből vidám volt és barátságos, új élményekkel kecsegtető.

- Nem megyünk közelebb? – kérdezte ismét. Mint mindig, akkor is izgalommal csengő hangon. Angyali türelme volt. Soha nem adta volna fel.

- Menjünk. – egyeztem bele.

5. fejezet

Sziréna éles hangja törte meg a falu csendjét. Cintia szíve nagyot dobbant és rémülten ugrott az ablakhoz, hogy megnézze, merre tart a mentőautó. Mivel ez nem volt szokványos hang errefelé, nagyon sokan szaladtak az utcára, hogy lássák, hogy tudják mi történt. Cintia is így tett, és az édesanyjával együtt kimentek a ház elé. Nézték az egyre gyűlő tömeget, és hallgatták a hozzájuk csapódó szomszédok feltevéseit. Cintia nem is figyelt annyira rájuk, hiszen egyikük sem tudta, mi is történt valójában.

Áttörték a jégpáncélt, és eléjük tárult a Maiák sűrű hálózata. Bartos igyekezett rezzenéstelen arccal fogadni a látványt, de a tény, hogy valódi, élő Maiák tárultak a szeme elé, és igazi élő hagurik vették körbe nagyon felindította. Rángatózott az arcizma, és nehezen bírta leplezni érzéseit. Legalább száz éve nem találkozott a saját fajtájával, míg Kul-Annit nem sodorta útjába a sors, a reményt is feladta, hogy egyáltalán túléli. A gyerekek még inkább megilletődtek.

 

 

Anna unottan nézett körbe a beépített, fűtött udvaron, a karácsonyi vendégsereg között, akiket a nagyszülei hívtak meg egy egész hétvégére. Hatalmas házukban, ami még a XVIII. századból maradt a családra, akár tripla ennyien is elfértek volna, hiszen megannyi szoba állt a vendégek rendelkezésére, ami kiegészült egy óriási ebédlővel és szalonnal is. Anna sokszor érezte úgy, hogy kastélyban jár, és kislány kora óta előszeretettel gondolta arra, valahányszor itt volt, hogy ő valójában Nina hercegnő, akiért hamarosan bekopog egy daliás férfi, és elveszi feleségül.

A többiek is lassan éledezni kezdtek. Elsőnek Messzenéző csodálkozott rá az új helyzetre. Elképedve bámulta a két egymásra hasonlító, magas férfit és a viháncoló kicsi Kul-Annit, aki most már egy tapodtat sem mozdult bátyja mellől. Erőt vett magán, odament hozzájuk és tisztázta a helyzetet. A Nagyúr türelmesen, aprólékosan elmagyarázott neki mindent. Közben Karsal-Bar farkasszemet nézett az éppen felébredt Karrával és Kevivel. A kisfiúk még soha életükben nem láttak fekete hagurit, alaposan megdöbbentek a látványon.

 

Lélekvadász vagyok. A világ kezdete óta létezem. Nem tudom pontosan, mikor és hogyan születtem, nem ismerem az Időt. Csak annyit tudok, hogy a Mester teremtett engem, és ő már jóval előttem létezett. Mielőtt munkába álltam volna, a Mester megkérdezte milyen szeretnék lenni. Azt válaszoltam: hideg, mint az élesen metsző kés, és sebes, mint a fürge nyílvessző. Néha megkérdezem őket, milyen volt embernek lenni. Sokat és sokfélét mondanak. Legtöbben sajnálják az életüket, és félelemmel vegyes izgatottsággal várják a következőt.

Ujjaimat a hajába túrtam, majd éppen csak megérintve húztam végig arcán. Élveztem, hogy átengedi magát nekem. Mutatóujjam hegyével siklottam végig szemöldökén, orrán majd száján. Egy mély sóhajjal nyugtázta jólesését. Álomba merüléséről pedig édes dünnyögése adott bizonyságot. Fejét hasamra hajtva szelte az álmok tengerének habjait. Mozdulni sem mertem, nehogy felébresszem. Csak néztem, mily angyal fekszik előttem, s bízik bennem.

Félek, mert lelepleztem magam. Buta fejjel, naivan locsogok, és így jönnek a gondok. Érzéseim őszintén már nem írhatom, hiszen ezt is láthatod. Legbelsőbb gondolatom, vágyam, eszmém, érzésem nyílt titokká vált, s én tagadom. Minden csak az elme szüleménye, mit társítok valós látomással. Én tudom igazán, mi vagyok én belőle és mi hazugság. Így hát marad az álarc, mely mögé oly szívesen bújok, az igazat többé soha el nem mondom. Vagyha mégis?..., tagadok....

Friss dolog vagy még belátom, de gyűlöllek, mert olyan vagy mint egy álom, lényed beteljesíti minden álmom. A hatalmas mosolyod, a szád szélén keletkező szelíd barázdák szerelembe ejtettek. Fejemet elvesztve gondolkozás nélkül csak szeretlek. Veled lennék minden percben, s "hülye" történeteid éltetnének életemben. Teljesen megbolondítottál, tartásom föladtam, csak önmagam adtam, Neked! S te mit sem sejtve kérdésemre válaszolva összetörted a szívem.

Nézem az ablakot, ráfagyott jégvirág.
Szirmai futnak az üvegen, akár a nagyvilág.
Terjeszti nyújtja szét vékonyka levelét,
míg tükörjég virágba borítja lakásom külsejét.

Ne hagyd, hogy elvigyen magával most a tél.
Ne dermessze halálra a tüzet, ami még bennem él.
Hisz csak egy pillanat, elmúlik, elrohan.
De jéghideg fullánkja, félek, hogy örökké megmarad.

Vidítsd fel lelkemet, hozz mosolyt énnekem.
Mi fellobbant, lángra gyújt, s melengeti fagyott szívemet.
Kell az, hogy átölelj, szoríts, ne engedj el.

4. fejezet

Tomy maga sem értette mitől, de teljesen feldobódott. És mikor végre a nagyszülei házába lépett, olyan lelkesen, és tőle szokatlan örömmel üdvözölte az öregeket, hogy azok azonnal észrevették, hogy valami rendkívüli dolog történt.

Peter, a nagyapja, szorosan magához vonta az unokáját, és az ő szívét is az öröm járta át. Bár kérdezgette mi történt, amitől ennyire jól érzi magát, de Tomy nem árulta el. Hogyan is mondhatta volna, mikor még ő maga sem értette az okát.

3. fejezet

Cintia kinyitotta a szemeit és a másik oldalára fordult, hogy ismét odabújhasson Tomyhoz. De mikor az ágyra nézett, csupán a férfi hűlt helyét találta. Felült és körbenézett. Egyetlen ruhadarab sem árulkodott róla, hogy Tomy még a házban lenne, és ez nagyon elszomorította a lányt. Pedig tisztában volt vele, hogy így lesz, mégis nehéz volt feldolgoznia.

Felsóhajtott és magára tekerve az amúgy is összegyűrt lepedőt, kisétált a konyhába egy pohár vízért.

2. fejezet

Cintia kinyitotta a szemeit, és mélyet sóhajtva odabújt a mellette fekvő, nyugodtan szuszogó férfitesthez. Ez a szeretkezés felülmúlta az összes eddigi együttlétüket. A lány szenvedélye sem volt még soha ennyire erőteljes és lehengerlő ahogy a férfié sem. Kicsit olyan volt, mint egy utolsó, legutolsó együttlét. És ettől a gondolattól Cintia teljesen elkomorult. Ha lehetett még szorosabban simult szerelméhez, és behunyva a szemeit, szerette volna megőrizni ezt a pillanatot.

Kedves Viki!

 

Boldog névnapot neked!

Utadat kísérje szeretet.

Bánatod múljon a nappal,

s töltse be szívedet meleg szavakkal.

 

 

Odakint sötétedett. Az idő még most is igen meleg volt, így Tomy úgy gondolta sétál egyet. Nem akart messzire menni, csak beszívni a falusi illatokat és kiszellőztetni a fejét. Így mélyet szívva a friss levegőből, komótos léptekkel elindult a kapuhoz, majd egyenesen végig az utcán. Olyan lassan ment, hogy talán még a bottal járó nagynénje is megelőzte volna, ám most ez sem érdekelte. Nézte a lemenő nap utolsó sugarait, és élvezte a csendet, azt a csendet, ami sehol máshol nem volt megtalálható. Majd, amikor az utcára tévedt a tekintete, már látta a közeli bár feliratát.

 

Mivel én holnaptól jövő hét hétfőig nem leszek, kedvenc Karácsonyi idézeteimből adok át nektek, és kivánok mindenkinek nagyon Boldog Ünnepet!

(hm... ez rimelt is...:)

 

"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Kedves tagjaink!

Már most szavazhattok a legjobb karácsonyi történetre!

A linkek alatt megnézhetitek, elolvashatjátok a pályázatra írt történeteket, verseket, és 1-5 -ig pontozva (1 legrosszabb, 5 a legjobb) adhatjátok le rájuk a voksaitokat, december 24-ig.

 

 

http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/a-karacsonyi-boszorkany

 

 

http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/rozsika-karacsonya

 

http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/a-nagy-karacsonyi-projekt

 

http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/a-szuletes

 

http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/hiusag-vasara

 

http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/hazug-krisztus

1. fejezet

A férfi mosolyogva nézett körül a kedves kis faluban. Olyan régen járt már erre, hogy nem is nagyon emlékezett az öreg fákra, és a kedvesen bólogató ágaikra, a megviselt épületekre, vagy a valaha jobb időket látott kerítésekre. Csak egyvalami rémlett benne olyan igazán nagyon, nagyanyja ölelő, szerető karja és a szomszéd lány, akihez olyan gyakran átment ha erre járt, és aki mindig tárt karokkal fogadta.

Valójában, ha tehette minden évben, olykor évente többször is lejött meglátogatni a nagyszüleit, mégis mindig úgy tűnt neki, mintha nem egy, de legalább öt év telt volna el mióta erre járt.

iszrém

Álmomban itt jártál.
ágyamba halkan belopództál
suttogva hagyták el ajkaid szavak
iszrém itt vagyok, imádlak!
Mikor pillám megrebbent
édes, forró csókot adtál
majd karjaidba vettél
öleltél és simogattál
Csókjaiddal borítottad testem,
azt hiszem ilyen az igaz szerelem.
Lassan adtuk át magunkat egymásnak,
hisz minden percét élvezni kell ennek a világnak.
Mikor öled az ölemhez hozzá ért.
éreztem tested szikrázó erejét,
vágyaimat csillapítsd, óh édesem,
engedd, hogy tied legyek teljesen.

Minden kornak megvannak a maga eszméi, irányelvei, társadalmi szokásai. Míg az egyikben embereket égetnek el, csak azért, mert képesek gyógynövényekből teát készíteni, addig a másikban természeti jelenségeket, nem létező isteneket bálványoznak. Mert akkor és ott az természetes. Így van ezzel jelen társadalmunk is, ha az erotikáról, a meztelenkedésről, a megbotránkoztatásról van szó. Természetessé vált számunkra, hogy bizonyos kategóriájú videoklipekben mindig van legalább egy bugyi mutogató lány, aki extrémebb esetben a mellét sem rest kipakolni elénk.

A szerelem olyan mint a gyermek és a felnőtt kapcsolata. Fontos, a jó kommunikáció, ugyanis csak így érhetjük el a pozitív fejlődést, és a kölcsönös szeretetet. 

 

Bernárd egy gyakorlott mozdulattal átugrott a palánkon, és a közelben parkoló páncélozott kocsi felé vette az irányt. Csak úgy süvítettek a füle mellett a golyók, érezte, hogy néhány el is találta a hátát. “Még szerencse, hogy golyóálló mellényt vettem”, gondolta, és lélekszakadva rohant tovább. “Már csak öt lépés, három, kettő, egy…” Beugrott a nyitott ablakon, és estében még szétloccsantotta az őt üldöző két ügynök agyát. De jöttek a többiek, és már nem merte a fejét sem kidugni, nehogy homlokon találja egy-két eltévedt lövedék.

7. részlet

 

 

          Kellemetlen dolog, mikor valakit rajta kapnak valamin. Akár egy csibész kis gyereket, aki csínyét fedi, vagy egy meglepetésre készülőt, s ekkor oda a pillanat. Hát, ilyenhez hasonló élmény, mikor rajta kapott a laboros hölgy, hogy megloptam felszerelését.
          Egy helyben álltam, bal karom testem mellett lengedezett, s jobb kezemben egy csomag injekciós tű lapult. A laborban dolgozó nő, kinek még nevét sem tudtam, kissé tátott szájjal értetlenkedett.

ANYA VAGY

 

 

Kinyitom szobája ajtaját.

Feláll… és felemelt fejjel kisétál.

Lába alatt recseg az öreg föld,

Tenyerében mosolyognak az évek,

Sóhajában dúdol a sok a könny, mely összefolyt.

S mint régen, minden beteg levél előtt letérdel.

Életet ad ujjaival, örömet mosolyával.

Bólint az öreg fa, jutott egy reccsenés minden napra.

És bólogatnak a lombok, tőlük kaptad a hűvös árnyékot.

Úgy hallgatod, hogy meg sem hallod,

Betelve füled hívó szavakkal,

Szemed sugárzó arannyal,

A nap lihegő csendje,bársonyt vet hű szívedbe,

S mire nyugovóra tér,

A homlokára hullott haja-derekáig ér.

Nemsokára fel is hangzott az Amszterdamba induló járat utasainak beszálláshoz szólító jelzése, ezért Dann vezetésével, elbúcsúztak Lenatól, és mindnyájan elindultak, hogy végre hazafelé vehessék az útjukat. A percek pörögtek, és a fáradtság csak most vett rajtuk erőt igazán. Amint a gépen elpihenve várakoztak, szinte mindegyiküknek leragadt a szeme. A kétüléses járaton Dann Pete mellé telepedett le, míg Miranak egy középkorú nő mellett jutott hely.

EGY HOSSZÚ ÚT

 

Egy hosszú útról álmodtam én,

Ahol te is jártál már,

Egy zöld erdő sűrűjében megláttalak,

És az apró levelek mind feléd nyúltak.

Így kezdtünk el egy új kort,

A nap úgy ragyogott,mint eddig,

Bár sugara fényesebb volt.

Jöttél velem szembe,

Az árny hátrált s az egész tested fénye

Beragyogta a földet.

Álomtól patakzott a szemem,

De gyöngy szemeid a mát

Felébresztették bennem

Ajkadon csillogott a reggeli harmat,

Megmutattad nekem,hogy mit is szabad.

Kedveseim!

Blogot inditottam, amelyre fel fogom tenni a regényemet részletekben, az elejétől kezdve, és persze sok más irásomat is.

Gyertek nézzétek meg:

http://tesistengyermekei.blogspot.com/

Ha bármilyen kritikát, észrevételt irtok a blogomra, annak nagyon fogok örülni, és előre is köszönöm!

 

 

Kedves tagjaink!

Viki kérésének eleget téve, szeretném szavazásra bocsájtani az oldalunk kinézetének változását.

Ezen a képen láthatjátok a lehetőségeket, amilyenné az oldalt tehetjük. Válasszátok ki a nektek tetszőt, és a legtöbb szavazatot kapott szín lesz próbaképp a karácsonyi kinézetünk.

Szavazzatok!

 

 

 

 

 

—Meséld tovább Gáspár!

 

—Nem fogadták be őket sehol, és az asszony már nagyon annyira volt. Már fájásai voltak. Végül aztán egy istállóban kaptak szállást, s ott jött világra a gyermek.

—Egyedül adott neki életet?

—Igen, bizony nagyon egyedül érezhette magát az asszony. De mégsem panaszkodott.

—És aztán?

—Úgy feküdt ott a csöppnyi kis gyermek, hogy majdnem halálra fagyott. Csak az állatok lehelete melegítette. Nem volt semmijük, nagyon szegények voltak.

Mire a hajó megállt a kikötőben, Mira már a kabinba vonult, mert nem akart senki előtt ruha nélkül, pokrócba tekerve mutatkozni. Dann persze azonnal indult, hogy intézkedik, és valahonnan kerít néhány ruhadarabot, de Markus megelőzte. Sietve leugrott a hajóról, és magára vállalva a ruhakeresés feladatát, a kocsikulcsért nyújtotta a kezét. Az arca nyugodt volt, és olyan, mintha neki már minden mindegy lenne.

Dann összehúzott szemöldökkel nézte, majd kivéve a zsebéből a nedves kulcsot, átnyújtotta a démonnak.

Ja...rohadjon meg...sose tudom megszokni az új dolgokat...csak ha régiek lesznek de akkor megint jön egy új és az újrégi fog hiányozni a legrégibbre meg nem fogok emlékezni csak akkor ha esetleg meglátom egy képen

VOLT IDŐ RÉGEN

 

Tudod, volt idő régen,

Hogy nem éltek bárányok az égen.

Volt idő régen,

Hogy nem úsztak halak a vízben.

Nem szálltak madarak a levegőben,

És nem égtek szívek az emberekben.

Millió év után e tűz kigyulladt már.

Ezer hal csókolja párját,

És több ezer madár húzza az akác ágát.

Én is vagyok a mindenségben.

Én is égek forró szerelemben.

Naphosszat fújom a dalok sípját,

Hogy bajt és bánatot a szél elvigye,

Eltemesse a föld mélyibe.

GY.I.K.

Az Amatőr Írók Klubjának szabályzata, amely kimondja azon pontokat, melynek betartása az oldalon elvárt.
A feltöltött tartalmak és hozzászólások valódiságát nem vizsgáljuk, az az adott tag felelőssége. Azonban ha bármilyen jogot, embert sértő vagy méltatlan feltöltést, hozzászólást találunk, azt töröljük, és a tagot figyelmeztetésben részesítjük. Amennyiben a figyelmeztetés nem használ, úgy a tag törlésre kerül.
A moderátorok ellenőrzik és mérlegelik a feltöltéseket, hozzászólásokat, és joguk van megfelelően eljárni.

 

 

Zúgott, hömpölygött, örvénylett körülötte minden. Egy hatalmas tűzförgeteg kellős közepében érezte magát, azt hitte menten szétfeszíti, kettészakítja egy iszonyatos, ismeretlen erő, és csak alig-alig tudott neki ellenállni. Elemi erővel nehezedett rá egy súlyos nyomás, összepréselte az elméjét, a gondolatait. Rettenetesen nehezére esett visszatérni az éber állapotba, mintha valaki szándékosan alvásra kényszerítette volna, és ettől a valakitől függött volna az egész élete.

Mira szipogott a félelemtől, reszketett a nedves testét érő hűvös hajnali levegőtől, és Markus vizes ruháinak érzésétől, ami időnként szorosan hozzátapadt. Dannhoz vágyott, az ő ölelő, biztonságot nyújtó karjaiba. Így amikor megállt a hajó, Mira kibújt Baltagor karjaiból, még lökött is rajta egyet, és a férfihez rohanva, szorosan hozzásimult. Nem foglalkozott a külvilággal, csak fejét Dann vállhajlatába fúrva, pislogott ki néha, az izgalmaktól lihegve.

Esztinek; levelezésünk nyomán, a boldog napokért…

 

Mikor régen,

a világ boldog hely volt;

mikor régen,

az egész csak rólunk szólt.

 

Boldogok voltunk.

                        

Mikor egyszer,

még nem volt zord a nap;

mikor egyszer,

szívünk dalolva fakadt.

 

Boldogok voltunk.

 

Mikor újra,

felhőtlen lesz otthonunk;

mikor újra,

csak mi magunk vagyunk.

 

Boldogok leszünk.

 

Eljő talán,

vagy a rosszkedv megmarad;

eljő talán,

még vidám lehet a nap?

 

(Verzió Bogu történetére, Bogu beleegyezésével :)

Alacsonyan szálltak. Alaposan megnézték a helyet, kicsit lebegtek fölötte, hogy Iskur el tudja készíteni a pontos térképeket. A szenzorok letapogatták a domborzatot, és pontos, háromdimenziós képet adtak róla. Inanna tágra nyílt szemekkel figyelte a műveletet és csak ennyit mondott:

—Ereszkedj lejebb. Látni akarom a palotát és a folyókat.

Iskur engedelmeskedett parancsnokának és azonnal délebbre vette az irányt.

Lena Pete karjába kapaszkodva rótta a métereket, és cseppet sem panaszkodott, hanem kellemesen elsutyorgott a fiúval. Olykor egy-egy épületre mutatott, és magyarázott neki ezt-azt, de különben nem maradtak le egy lépésnyire sem.

A Propylaia déli szárnya előtt, a jobb oldalon, egy óriási mellvéden végül megpillantották Nike, a szárnyatlan győzelem panthelikoni márványtemplomát. Dann ujjai erősebben szorították a lány kezét, miközben fáradtan megállt a templomot körbefutó márvány előtt, és elgondolkozva nézegette.

Cigány vagyok. Egészséges, életvidám, szépnek mondott tizenhét éves lány, de csak egy cigány. Legalábbis mások így vélekednek. Egy kisváros végének eldugott szegletében tengődöm megannyi rokonommal egy táborban. Szép és barátságos környék, ahol naponta legfeljebb két-három verekedés van. Születésem óta itt élek a családommal. Apám tisztességben megőszült kisstílű tolvaj, aki csak néhanapján vigad kedvenc főzött pálinkájától. Anyám, a büszke főállású anyukák rétegéhez tartozik.

Ah yes, nciely put, everyone.

Udecsna minden utcája kihalt volt. A falu néhány megmaradt lakosa ritkán járt ki házából. Az állatok nyomait elmosta a természet vaskos keze. A pajták és az istállók üresen álltak, nem kapirgált egy baromfi sem az udvarokon. Az ilyen vészterhes időkben még egy macska vagy egy patkány látványának is örültek volna, hiszen az éhség nagy úr, nincs kínzóbb hang a gyereksírásnál. Elvettek mindent a tehetetlen lakosságtól. Jószágot, takarmányt, vetőmagot, élelmiszert és az élethez való jogot. 
Iván Bondarenko tisztes paraszt volt.

Valami történik velem. Az idő, homokként pereg az ujjaim között. Máris itt a negyven, pedig tegnap még sok időm volt.
A fiatalság. Az álmodozások kora.
Aztán sorra bezárultak a lehetőségek. Az igaz szerelem romantikus ábrándja, már csak egy kompromisszum.
Hétköznapi megalkuvás.
Utálom a realitásokat. A monoton, hosszú perceket, amelyből összeáll az idő.
Ismerkedünk. A valóság meg én.
Az élet túl prózai. Nem is próbálom meg versben elmondani .
Jópár éve vagyok férjnél.

Pályázat!

Kedveseim: a Gyula által látott reklámban egy kopasz pali beszél, állitólag idegesitő módon. (Én sajnos nem látom az ipsét, kérem jelezzétek hogy mások látják-e, úgy megnyugodnék, hogy nem vagyok teljesen őrült! :)   Mostani pályázatom ehhez kapcsolódik: 5-10 sorban fogalmazzátok meg azt a szöveget, amely szerintetek elhangozzék a pali szájából, az eredeti szöveg helyett. (amit nem tudom hogy micsoda, mert én se nem látom, se nem hallom! :) Beküldési határidő: péntek déli 12.

 

 

 

Imola nézte a tovasuhanó tájat.

Arra gondolt, éppen erre utaztak annak idején a nászutukra és mennyire más érzései voltak.

Eltelt 10 év. Akkor szerelmes volt, nagy reményekkel, boldogító vágyakkal.

Most más volt a táj is.

Akkor, érintetlenségében szép, rügyfakadó, virágzó tavasz, most kora ősz, amely színességében, az itt-ott feltűnedező sárga-piros falevelektől akár még szebb is lehetett volna.

De nem.

Viktor bal kézzel vezette az autót.

JMhV0j , [url=http://tctmnljpufcv.com/]tctmnljpufcv[/url], [link=http://zahptlppxjyz.com/]zahptlppxjyz[/link], http://fkypgrqtxapw.com/

 

 

Az a legszebb a szeretet ünnepében, hogy mindig tökéletes. Sosem lehet elszúrni, még akkor sem, ha minden tervezés csődöt mondott. Mert végül mindig kialakul minden, s a dolgok maguktól elrendeződnek. Azért persze fontos a jól szervezettség. Nem lehet csak úgy, fejjel menni a falnak, főleg ha vendégeket vár az ember. A főzés titkos tudományát, a bejglikészítés misztériumát csak a nagy öregek tudják, egyedül csak nekik van jogosultságuk az utolsó percre hagyni.

Elmesélek neked egy történetet fiam. Téged illet. A születésed történetét.
Egy igazi csoda volt azt hiszem. Mert hiszek a csodákban, és akkor csoda történt.
Talán a nyolcadik hónapban kezdődött, egy rutinvizsgálaton.
Nem gondoltam a holnapra, minden olyan természetessé vált akkor.
Egy hónap múlva szülni fogok. Nem aggódtam, valahogyan meggyökeresedett, sziklaszilárddá vált bennem a hit, minden rendben lesz.
És akkor....
-Csak az anyai szívhangot hallom.-mondta az orvos, és elállt a lélegzetem.

Pete lefékezte az autót a kölcsönző előtt, és hátrafordulva a nagybátyáékhoz, állát az ülésnek döntötte, úgy nézte őket. Leginkább Mira foglalta le, és egyszerűen gyönyörűnek találta még így is, piszkosan, kisírt szemekkel, maszatos arccal, szakadt ruhában, ahogy fejét Dann vállán nyugtatva aludt.

– Nehéz volt? – kérdezte csendesen nagybátyját, aki mintha akkor ébredt volna fel, kihúzta ujjait a lány kezéből, és óvatosan, nehogy felébressze Mirat, megdörzsölte sajgó homlokát.

  Csendes téli este volt, az a fajta téli este, amikor nem mozdul a világ, hallgat minden, mintha a Földnek még a lélegzete is belefagyott volna a Nagy Változásba. S ebben a mozdulatlanságban - ha az ember jobban megfigyeli, ha nem csak úgy a fejét leszegve baktat hogy a csípős hideg ne bántsa annyira az arcát -, ebben a megállt pillanatban mégiscsak van valami mozgás. A hófehér takaró tetején, mely mázsás súlyként hullott a tájra, millió aranyló-ezüstös pontocska táncol szikrázva a holdfényben, fittyet hányva a hidegre, a dermedt némaságra.

Játék:

Tippeld meg ki írta  a befejező részt: Bori vagy Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra. A mai nyereménykönyv: Allan Pease: Testbeszéd cimű műve.

 

A NŐCIKÖLCSÖNZŐ KFT

 

 

Igen, létrehoztam. Én egyedül. Megalapítottam az első csajok kikölcsönzésére szakosodott céget. Természetesen bevontam Krisztát és még egynéhány barátnőmet. Az első kölcsönzések egészen jól sikerültek, hála az igényesen megszerkesztett, titkos weblapunknak.

 

 

Többször odaszalad az ablakhoz, és kiles, hogy jönnek-e már. Belefúrja tekintetét a kavargó hóesésbe és elszorul a szíve. Csúszósak az utak, rengeteg a koccanás, mi van ha emiatt lemondják? Nem, azt mégem fogják, csak nem teszik. Akkor viszont lehet, hogy máris autóbaleseteztek. Már megbánta, hogy így rájuk eröltette ezt az egészet. Érzi, tudja, hogy úgysem jönnek már hozzá szívesen. Pedig ő mennyire szeretné, milyen lelkesen készült mindig! Aztán a tavaly is az volt ugye, hogy Magdi az utolsó percben visszamondta, mert megbetegedtek a gyerekek, Janka pedig inkább a céges karácsonyt választotta, mert éppen munkahelyet váltott és ott kellett összejönnie a leendő főnökével.

„ Az álom képek, gondolatok, hangok és érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben.”

 

„ Egy-egy álom hossza néhány perctől akár 40 percig is tarthat, ám nagyon gyorsan elfelejtjük őket.”

 

„ Sigmund Freud szerint az álmok szoros kapcsolatban állnak az álmodó személy aznapi tevékenységével és szimbólumokat rejtenek, amik miatt néha abszurdnak vagy hihetetlennek tűnik az, amit álmodunk.”

 

 

Talán nem is ez a való,
amit létnek hívunk.

3 évvel később:
A kis hálószoba rendetlen polcán három egymáshoz kapcsolt homokóra sorakozott katonásan. A legelsőnek szép, kávébarna színe volt, talpa széles. Alsó kúp alakú edényén gondosan festett számok sorakoztak, pontosan huszonnégy. A felső edényből a kis lyukon keresztül lassan hulltak a homokszemek, elvégre az órákat kellett mérniük. A második, jóval nagyobb homokóra faragott kerete piros színben pompázott, alul hatvan rajzolt szám helyezkedett el, hűen mutatva a perceket.

Néhány méter után azonban Dann megállt, a nedves falnak nyomta Mirat, és halkan rászólt. – Nyisd ki a szád, és vegyél egy mély levegőt. – És amint kimondta, abban a pillanatban száját már a lányéra tapasztotta, és átfújta a saját levegőjét belé.

Mira döbbenten tapasztalta a meleg ajkakat a száján, és elképzelni sem tudta, hogy mi akar lenni ez az egész. Azért szófogadóan szívta magába amit csak kellett, még ha közben a testében lévő vibrálás egyre erősödött is, és a legszívesebben soha abba nem hagyta volna.

  Isten és én olyanok vagyunk mint egy cívódó házaspár, akik tulajdonképpen nem is akartak egybekelni, de nem volt más választásuk, a sors így alakította. Még épp csak szokjuk egymást. Nagyon különbözünk és mindkettőnknek vannak elvárásai a másik felé, amit nehéz teljesíteni, de időnként megpróbáljuk és néha-néha sikerül is. Ha mégsem, akkor jön a duzzogás, a veszekedés, meg az érzés hogy semmi értelme az egésznek, hagyjuk is. Jobb napokon viszont úgy simulunk egymáshoz mint puha bőrkesztyű a finom női kézre, egészen felvéve és visszaadva annak formáját és melegét.

Játék:

Tippeld meg ki írta ezt a részt: Bori vagy Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra. A mai nyereménykönyv: Gabriel Garcia Marquez: Szerelem kolera idején.

JANUÁR: IVÁN, A LAZA

Új év, új élet. Megfogadtam hogy felhagyok az önsajnálattal, a nyafogással és a semmittevéssel. Meg a kirakózással is. Ha ez a tulipános kész, hát én soha többé nem fogok bele mégegybe.

Egyetlen pisszenést sem lehetett hallani. A hagurik szobormereven ültek és halálraváltan lesték hogy mi lesz.  Hogy élet lesz-e vagy halál. Mert a fekte tűzből, ha nem jól használják, egy ici-pici lángocska is elég hogy mindent elpusztítson. Ise-Gulan határozott hangon megszólalt:

-          Az a helyzet, kedves Kila, hogy nekem is vannak Dillazban kémeim, de talán ezt megbocsátod nekem. Az embereim nekem is furcsa dolgokat jelentettek, például azt, hogy fogságba ejtettél egy haguri kislányt, aki valahonnan messziről keveredett a peremvidékre, egy implantátummal kényszerítetted hogy teljesítse a parancsaidat, és idekülted mint Racsa hercegnő, hogy szerezze vissza nektek Jalalunt.

 

A két kicsi fázósan, dideregve baktat az utcákon a szeretet ünnepén. Bekukkantanak az üzletek kirakatán, elsóvárogják a benti fényes világot, a sütemények illatát. Jönnek-mennek a szépen felöltözött emberek, díszesen csomagolt dobozokat hoznak-visznek, és rá sem néznek a fagyoskodó, rongyos gyerekekre.

 

A kislány egészen odanyomja kipirosodott orrocskáját az egyik kirakatüveghez, s álmélkodva nézi ahogy lélegzete a hópelyhekkel összekeveredve furcsa, illanó alakzatokat, például csillagokat formál.

Mira lassan, kótyagosan felnyitotta a pilláit, de a fejébe szinte azonnal belehasított a fájdalom. Odanyúlt, hogy csillapítsa a lüktetést, mikor a keze nedvességhez ért. Megtapogatta a homlokát, és amikor maga elé tartva a kezét, meg akarta nézni, hogy mihez is nyúlt, rájött, hogy olyan mély sötétség van a helységben, hogy semmit sem lát. Hiába pislogott körbe, még csak azt sem tudta kivenni, hogy egyáltalán hol van. Kezeit felemelve tapogatózott maga mellett, majd lassan fel is ült.

Reggel valami különös szorongás ébresztette. Megfagyott a lelke is, nem tudott szabadulni a gondolattól hogy valami veszély fenyegeti. Egy küldönc kopogtatott az ajtaján, és üzenetet hozott. Az állt benne, hogy azonnal jelenjen meg a tanács előtt, Ise-Gulan parancsára. Most még jobban megrémült. Mit akarhat tőle a Nagyúr? Hiszen a tegnap még nagyon azon volt, hogy a lánykát eltávolítsa, és jó messze elküldje innen. Gondterhelten járt-kelt, aztán felöltözködött és kiment a palota előcsarnokába.

Játék:

Tippeld meg ki írta ezt a részt: Bori vagy Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra.

 

MISI, A TAPADÓS

Kriszta folyton hívogat, hogy mi van velem. Igazság szerint élni sincs kedvem, annyira elcseszte a Karácsonyomat a béna Bertold. De a barátnőm elhatározta hogy mindenképpen felvidít és elráncigál valami szilveszteri buliba.

6. részlet

 

 

     Egyre telt az időm, melyet a kapitányságon töltöttem. Szükségem volt egy bizonyos felszerelésre, amit csak itt szerezhettem meg, így próbáltam beilleszkedni a képbe. Húgom asztalánál ültünk. Az asztalon hevertek az iratok és a fotók, s egyre kapcsolódtak fel fele a lámpák fénye is.
- Szóval, akkor a te feladatod a szomszéd gyilkosával foglalkozni? – kérdeztem Laurát.
- Az. De jó lenne megtalálni a nőt. – reménykedve nézett rám.

Kedves klubtagjaink!

 

Karácsonyi pályázatra invitállak benneteket!

 

Feladat:

- Megtervezni szóban a karácsonyi ünnepedet.

 

Forma:

- vers (max. 20 soros, AABB rímmel.

- próza (min. 20, max. 150 soros)

- dalszöveg ( max 24 soros)

 

Kikötés:

- A pályaműben szerepeljenek a következő szavak: KARÁCSONY, SZERETET, CSILLAG, FENYŐ, AJÁNDÉK. (bármely ragozott formája lehetséges)

 

Határidő:

december 23.

 

Az alkotásokat ide töltsétek fel hozzászólásként, vagy új blogbejegyzésként, és ide betéve a linket.

Pete úgy ugrott fel, mintha ezen múlna az élete, pedig ezidáig egészen nyugodtan fogadott mindent, de most mégis úgy érezte, kiugrik a szíve a helyéből, ha még sokat kell várnia. Nem is értette, Dann hogy volt képes olyan mértéktelen egykedvűséggel nézni rá, mintha nem is történt volna semmi az elmúlt órákban. Igaz, nagybátyja sosem volt az az érzelmes fajta, de ezt még tőle is túlzásnak vélte. A repülőn ülve nem is bírta megállni hogy ezt a szemére ne vesse.

Szinte észrevétlenül lopakodott ki a szobájából. Alkonyodott, és már mindenki az ünnepre készült. Besurrant a kamrákba, a konyhára és rengeteg fenigh tartalmú élelmet összeszedett. Azután a repülők hangárjaiba ment. Hosszas keresgélés után kiválasztott egy gyors, erős jugrát. Alaposan felpakolta, majd visszaszaladt a következő szállítmányért. Minden alkalommal körültekintően szétnézett, nehogy valaki észrevegye. De még mindenki a tanácsban volt, így nyugodtan dolgozhatott.

Mikor a hatalmas főisten, Aleph gyermekei között viszály tört ki a hatalomért, úgy döntött, felosztja a világot egyenlő részekre, melyek mindegyikében egyeduralkodók lehetnek. Így született meg a nyolc világ, melyekben az idő múlásával további birodalmak alakultak ki, mivel a férfi gyermekei követték apjuk hagyományát és utódaiknak szintén területeket adományoztak. A főisten mindössze a birodalmakat összekötő világot hagyta meg fennhatósága alatt, melytől függött a többi sorsa is.

Játék:

Tippeld meg ki írta ezt a részt: Bori vagy Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra.

BERTOLD, A TELJESEN BÉNA

 

   A következő napok akár nyugalomban is telhettek volna, ha nem teszek mély benyomást Kriszta főnökére. De legnagyobb szerencsétlenségemre azt tettem és Macskási Huba folyton hívogatott, meg üzengetett hogy átgondoltam-e már az ajánlatát, mert ő pont ilyen talpraesett, csinos hölgyet keres maga mellé.

Bevásárló lista:

 

 

• Szerelem: 5kg
• Gyerek: fiú  - 2 közepes, lány - 1 kicsi
• Élet utántöltő:  15 év (élménydús; ha ez nincs akkor: gondtalan)
• Friss élmény:1 csokor
• Remény (rossz időkre): 2 doboz (konzerv)
• Türelem: 2 zacskó (apró szemű)
• Mosoly: őszinte - 10 db,  kárörvendő - 2 db, félénk - 1 db, hivatalos - 3 db (ezt Áfa-s számlára, hogy el tudjak vele számolni)
• Álomszövet: 10 m (fantázia mintás)
• Mámor: 5 üveg  (3 édes/ 2 félédes)
• Munkakedv: 1 tubus (takarékos kiszerelés)
• Kalandvágy: 1 utazószett
• Idegen nyelv tudás (folyékony): 4 liter (ömlesztve, vegyesen)
• Gondolat tisztító: 2in1 (stresszoldó és rosszindulat lepergető)
• Pesszimizmus: 200 gr.

Kedves tagjaink!

 

A http://amatorirokklubja.network.hu/video/zene/csaszar_elod_amp_alexa__tiltott_szerelem

oldalon megszólal Császár előtt dala, a Tilttt szerelem. Erre a zenére kellett dalszöveget írni, ami kisebb-nagyobb dallami egyezéssel sikerült is. Sajnos akad lyan szöveg is, ami egyáltalán nem passzol a zenre, így ebben a kategóriában értékelhetetlen. Ezért arra gondoltam, hogy lesz egy teljesen zenére illő, és egy egyéni kategória, amire külön-külön szavazhattok.

 

Állnak az egyetem előtt s várakoznak. Lassan elszövődik a nap, s szemerkélni kezd az eső. Pista megböki Janit, s inti hogy már látja a harmadikat. Imre kacsázva, idétlenül lépeget, kerülgeti a tócsákat. Mikor odaér hozzájuk, ránt egyet a tarisznyáján s köszön:

—Hő!

Hallagatnak s mustrálják egymást. Pista megmérgesedik, s ráacsarog:

—Mit nézel?

—Néz a rosseb.

—Az hát, ne gúvasszad már a szemedet, mert békujakolok!

—Ejsze, arra nézek amerre akarok!

A reggel borzasztó kínokat hozott. Valaki babrált a távirányítóval, mert a kislány arra ébredt hogy éles fájdalom hasogatja a tarkóját, ott ahol az implantátumot beültették. A fájdalom intenzitása egyre csak erősödött, és Kul-Anni többször elájult bele. Két órán keresztül gyötörték, hol lassabban, hol erősebben. Most nagyon nehezére esett a szenvedés, de nem mert hangosan zokogni sem, nehogy a Nagyúr meghallja, hiszen fölötte lakott. Amikor abbamaradt végre, a lányka csak feküdt és szipogott.

Hosszú percek teltek el, mire Pete feje felbukkant a folyóban, vagy ötven méterre az indulási ponttól. Mira vette észre először, és izgatottan megragadva Dann karját, ugrálni kezdett. – Nézd! Ott van Pete! – mutogatott hevesen.

A férfi is odanézett, és fellélegezve el is indult a fiú elé, hogy mihamarabb találkozzanak. Nem csak a keresés eredményére volt kíváncsi, hanem arra is, hogy Pete jól van -e, hiszen akármennyire is biztos volt benne, csak aggódott érte.

Három pólus: fiúk..... az egyik lány banda, és a másik lány banda. Íme, újra az a felállás, amivel az éve elején nyitottunk: a lányok két csapatra szakadtak, és akik nincsenek benne, azok a sallangok, a fel nem fedezettek. Csodálatos... ötödikben, még megcsináltam azt, hogy összehoztak a két bandát, ennek eredményére lettek legjobb barátnők az osztály két legnagyobb libái. Le lettünk tojva. Év elején összevesztek, és mindenkit belekevertek a vitájukba. Még jó hogy nem kaptam egy telefonos eset miatt igazgatói intőt.

Játék: olvasd és játssz velünk!

Ezt a történetet Eszti és Bori írta közösen. Minden nap felteszünk egy részt, és a kommentekben meg lehet tippelni hogy melyikünk írta azt a bizonyos részletet (próbáljátok kitalálni stílusból, szóhasználatból stb.) Ennél a résznél azt találjátok ki, hogy mettől meddig írta Bori illetve Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából (ma Cormac McCarthy: Az út), hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra.

Játék: olvasd és játssz velünk!

Ezt a történetet Eszti és Bori írta közösen. Minden nap felteszünk egy részt, és a kommentekben meg lehet tippelni hogy melyikünk írta azt a bizonyos részletet (próbáljátok kitalálni stílusból, szóhasználatból stb.) Ennél az első résznél azt találjátok ki, hogy mettől meddig írta Bori illetve Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra.

 

 

 

 

-Megyek a Dokihoz.

-Miért, beteg vagy?

-Ja, nem! Doki a kutyám!

Mindig így járok, ha valakinek elmondom hogy megyek haza kutyázni. Az én csodaszép, okos Doki kutyám nem csak a nevében ilyen nagy valaki, hanem valósággal praktizáló gyógyító szakember. Mert mi lehetne annál nagyobb terápia a depresszióra, a rosszkedvre, mint amikor az embert hazatérve istenként üdvözli egy meleg, bundás, rosszcsont kishaver?

 

Dokinak nem véletlenül lett ez a neve.

A levegőben minden olyan más volt, de Mira alig várta már, hogy leszálljanak. Elrebegett egy hálaimát, mikor ez a járat is szerencsésen földet ért. Meg is fogadta rögtön, hogyha nem lesz égetően fontos, soha többé nem ül fel egyetlen repülőre sem. Nem is sejtette, de az izgalmaknak még közel sem volt vége.

A reptérről kiérve megálltak egy pad mellett, és azon tanakodtak, hogy fognak egy taxit. Markus azonban a szemeit forgatta, és egy autókölcsönző felé vette az irányt.

(Kul-Anni és Karsal táncát erre a zenére képzeltem el: http://www.youtube.com/watch?v=B02Ks_tMQso .... ezt hallgassátok miközben olvassátok :)

 

Beköszöntött az este, és mindenki izgatottan készült a táncmulatságra. A bálterem a lebegő város alsó szintjén lett kialakítva egy külön erre a célra fenntartott palotában. A terem maga óriási volt, a padló márávnydíszei sejtelmesen fénylettek a lobogó tüzek lángjainak árnyékában. A padló különlegessége volt, hogy szinte észrevétlen átmenettel bújtak elő belőle a különböző fák és bokrok, melynek zöld ágaik a plafon felé terjeszkedtek.

5. részlet

 

 

 

     Gyorsan folyó víz hangja árasztotta el a szobát. A csapból áramló hideg alá engedtem markomat, s a nedves hűvös tenyeremmel arcomat ébresztgettem. A forró izzadság cseppek megadták magukat a jeges víznek. S a fagyos érzés tűként feszítette tekintetemet, mely a tükörre irányult. Magamat csodáltam benne, és szememet szúrta egy halvány csík a felhúzott szemöldököm felett. Végig simítottam rajta ujjamat, és ahogy a vége felé közeledtem, úgy jutott eszembe a balesetem. 
     Fejemben lejátszódtak a hangok újra, sőt még vissza is tudtam őket pörgetni.

Hazafelé tartva, utamon a szél csendes társammá vált. Nem éreztem magam magányosnak. Körülöttem minden annyira nyugodtnak, békésnek tűnt. Cipőm talpa alatt ropogott a frissen lehullott hó, fénye vakította szemeimet. Mégis a mosoly, szinte letörölhetetlen volt arcomról. Az utca kihalt volt, amin mentem, egy pad pontosan rám várt. Hó már nem volt rajta, valaki letakarította előttem. Lehet tudta, hogy érkezem… elfoglaltam királyi trónom, s visszagondoltam rá, hogy mi történt.

Késő volt már, és a repülőn lekapcsolták a villanyokat, csak néhány tompa fény égett imitt-amott, hogy akinek ki kell mennie a mosdóba, az lásson. A stewardess időnként végigsétált a sorok között, hogy megnézze az utasokat, és megpróbálja a legtöbbjüket alvásra bírni. Úgy tűnt, szinte mindenki elszunnyadt már, vagy legalábbis megpróbál, csak Miranak nem jött álom a szemére, mert a gondolatai nem hagyták. Belekapaszkodott a pokróca sarkába, és erőltette magát, hogy aludjon végre, mindhiába.

Százkilenc kilométer per órával lesiklani, egy meredek, kanyargós lejtőn maga a mennyország. Amikor a léceid néhány másodpercre a levegőbe kerülnek a legjobb ugratóknál, vagy amikor a 45°-os lejtőhöz érsz úgy érzed repülsz. Átsuhanni az ellenőrző pontok között és meg-megpillantani a pálya végét jelző nagy kaput minden alkalommal egyre izgalmasabb! Vagy kilencven kilóméter per órás sebességgel leugrani a sáncasztalról, és repülni 100-120 métert... őrület.

A nap folyamán protokoll feladatainak kellett eleget tennie: apja mellett álldogálni, fogadni és szállásaikra kísérni a magasrangú vendégeket. De borzasztóan nehezen összpontosított, egyre csak a bálon és Karsalon járt az esze. Egymás után érkeztek a követek, tartományfőnökök és családjaik, a levegő csak úgy zizegett és vibrált a rengeteg személyi siklótól és nagyobb cirkálótól. Aznap este megkezdődtek az ünnepségek is, a nyitó akkordot Ise-Gulan adta meg egy hatalmas fáklya fellobbantásával.

A haguri győzelem után egy héttel Ise-Gulan bejelentette hogy hatalmas vígasságot, bált rendez a hősök tiszteletére, és annak örömére hogy sikeresen megvédelmezték a Birodalmat. Gyors futárok vitték a meghívókat az összes haguri tartományba, kivéve Dillazt. Minden fejedelem visszajelzett hogy részt kíván venni a szórakozásban, a fekete hagurik viszont diplomatikusan kimentették magukat. A Nagyúr csodálatos koncerteket, színházi előadásokat tervezett, és meghívta a legnépszerűbb művészeket és zenészeket.

A reptéren nagy volt a nyüzsgés. Mira kábultan nézte a tömeget, akik mind utazni akartak. Nem is értette, hogy hová sietnek, mikor az ember úgy is le tudja élni az életét, hogy ki sem mozdul a környékről. Bár neki is volt útlevele, mert a szülei már tavaly elhatározták, hogy az idén nyáron elutaznak valahová hármasban, de még soha, egyetlen alkalommal sem ült repülőgépen. Be kellett, hogy vallja, nem is nagyon állt szándékában, mert kicsit félt olyan magasan a levegőben repülni a szél szárnyán. És nem csak ezzel állt hadilábon, mert a hajózás ugyanígy hatott rá.

Este

Hogy hát hol van mindig? Ő meg az a másik, aki nagyobb, mert biztos nagyobb, hiszen ő nem csokit hoz, hanem komoly nagy ajándékokat, egész vasutat, meg hatalmas társasjáték dobozokat. De ez is hol van? És miért csak éjszaka jön, amikor alszom? Annyira, de annyira örülnék, ha egyszer reggel felkelve nem lenne még semmi a csizmámban, mert akkor azt jelentené, hogy valahol biztos elakadt a nagy hóban, és már csak akkor ér ide hozzám, amikor végre ébren vagyok, és majd láthatom.

Három másnapos fiatal mikor berongyol egy maszekul összetákolt próbaterembe és elkezd zenélni. Úgy érzik, hogy ez jó. Úgy érzik ezt fel kell venniük. A felvételhez egy Philips mikrofon járult hozzá. Minden hangszert külön vettünk fel a mikrofon segitségével. Szó sincs profi munkáról, csak a zene szeretetéről és arról, hogy hisszük jó az amit csinálunk.

 

U.I. : Élőben sokkal jobban szól :D

 

http://www.roomp3.com/mp3-33056-Modern_Cow-Pakiszt%C3%A1ni_T%C3%A9v%C3%A9.html

 

Egy perc múlva Ise-Gulan a parancsnoki székben ült és mereven kémlelte a horizontot. Kopogó is elfoglalta a helyét a navigátor székben, és hirtelen milliónyi apró fény villant fel a szemük előtt. Megkezdődött a csata, az Azarik megtámadták a határvédő haguri hadsereget. Már amennyi a tegnapi harcok után maradt belőle. Akkor a Nagyúr felvette a mikrofont és határozottan megreccsent a hangja a kommunikációs vonalban:

-          Készüljetek! Harcolunk!

Dann bólintott, és hagyta, hogy Baltagor önelégült képpel kisétáljon a lakásból. Nem tett semmit, meg sem mozdult, megállítani meg végképp nem akarta. De amint a démon mögött becsukódott az ajtó, azonnal tárcsázta a mentőket a kezében lévő telefonnal. Sietve elmondta a címet, majd eltéve a mobilt, ő is letérdelt Edhez, és arrébb tolva Petet, átnézte a sérüléseket.

- Az a rohadék lelökte a lépcsőn – sziszegte a fiú mérgesen. - Egyszerűen lelökte.

A bosszú éjszakája

 

Négy évvel később

 

Lassan közeledett a hajnal. A fekete erdő kemény színei lágyulni kezdtek. A hold egyre lejebb ereszkedett, figyelmeztetve a világot, hogy az éjszaka hamarosan véget ér.

Gina lélegzet visszafojtva fülelt az egyik bokor mögött. A szíve hevesen dobogott. Tudta, hogy hibát követ el. A vadászok legfontosabb szabálya: Ne vadássz egyedül!

Gina tisztában volt vele, hisz ő alkotta. Miután az apukája az egyik vadászat alatt elvesztette az életét.

 

Két perc alatt érték el a Dobbantót, és látták, hogy több, erősen megtépázott haguri hajó lebeg mellette. A kis kikötőt Azari vadászok védték, de nem sokat törödtek a mellettük sietősen elhaladó teherhajóval. Jól látszott hogy háborúra készültek és nagy volt a nyüzsgés. Az egész flotta felsorakozott és a kislánynak beleremegett a szíve. Nagyot sóhajtott. Akkor a Nagyúr szigorúan ránézett, és rendreutasítóan rászólt:

-          Racsa!

Miközben Petevel hazafelé sétáltak a reggeli után, Mirat különösen rossz érzés fogta el. Nem tudta ugyan behatárolni, de félt, aggódott valamiért. Hiába nyugtatta magát, az arcáról lerítt minden érzelme, hiszen sápadt lett, az ajkát harapdálta, és megfeszült szinte minden izma.

Pete is észrevette, és hogy megnyugtassa, lazán átkarolta a vállát. - Nyugi! Dann biztosan kitalál valamit.

- Igen, biztosan – suttogta a lány alig halhatóan, de a félelme csak akkor lett igazán nagy, amikor a házukhoz közeledve megpillantotta Markus fekete kocsiját.

 

Nem itt születtem, nem itt jártam iskolába, és nagyon sokáig nem tudtam milyennek a színek ősszel, vagy milyennek az illatok tavasszal, mert csak a hosszú nyári vakációkat és a téli szüneteket töltöttem Tenkén, a nagyszüleimnél. Hogy milyen itt egy csípős novemberi reggel, vagy egy bódító májusi éjszaka, azt csak a felnőtt éveimben tudtam meg. Én mégis mindig, mindenhonnan Tenkére megyek haza, az az otthonom, gyerekkorom minden olyan kedves emléke és a legtöbb fontos esemény, ami jelentősen nyomott hagyott bennem, odaköt.

 

Valamikor

 

- Haladj már! Vagy azt akarod, hogy mind a ketten meghaljunk? – sürgette barátját az éppen magas TG. Azt tudni kell, hogy sosem lehet pontosan megállapítani a magasságát, mivel kiskorában amikor szülei könyveit olvasta és próbálgatta a varázslatokat, két bűbájt próbált meg ötvözni, a nagyobb hatás elérése érdekében. De mivel egyiket sem tudta helyesen elvégezni, így a kettő együtt még úgy se ment, így azok visszafele sültek el. Így szinte állandóan változik a mérete.

Karinthy Frigyes: Halandzsa

 

 Ezt a dolgot a kávéházban észleltem.

Egy úr ült le mellém, jó modorú, szerény fiatalember. Mindenféle dologról beszélgettünk. Néhány percre megakadt a társalgás.

Egyszerre megszólal az én új ismerősöm.

- Bocsánatot kérek - mondja szerényen -, önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin, hozzám?

- Pardon - mondom, és közelebb hajolok -, nem értem.

Udvariasan megismétli:

- Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera méra és mindig.

*

Boldog névnapot kívánok Bori!

Ragyogjon néked ma néhány haguri.

Csillogjon fel mostan Tes isten Maiaja,

ahogy Karsal Barnak Kul-Ani orcája.

 

4. részlet

 

 

     A péntek reggelt jelentéktelenül elhadartam. Az általános előkészületek és a tanítás, mind csupán másodperceknek tűntek. Talán megesett, hogy bamba arccal olvastam fel a diákoknak, s nemszeretem kávémat is figyelem felkeltően ittam meg. De a tanulók és tanár társaim is érezték, valami furcsa volt velem. Nem csak a laposodott tanítás, és nem a trükkös kávéöntögetéssel mesélhettem magamról. Valahogy a környezetemre sugárzott, hogy míg külsőleg elszigetelt lettem, belül, mint egy kisgyerek játszadoztam a gondolatokkal.

Ijesztő a magány,
elzárva minden elől.
Szűk a hely, mély a sötét,
húsfalak mindenfelől.

Csöppnyi ablak a szem,
azon át kémlelhetsz szét,
s hogy elűzd a vad rettegést,
állítod mindez mily szép.

Kapaszkodsz az életbe,
elhiszed milyen nagy kincs,
s szállnál te szabadon, de
tudod jól... esélyed sincs.

Ne ábrándozz ember,
nem ajándék itt lenned.
Mert börtön a romlandó test,
s bennszorult foglya a lelked.

Mira, hogy bátorítsa magát, felsóhajtott, majd összeszedve minden bátorságát, és azt a tényt, hogy szülei akár bolondnak is nézhetik egy mítosz miatt, lassan lesétált az emeletről. Olyannyira el volt foglalva azzal, hogy kitalálja a tálalás mikéntjét, hogy fel sem tűnt neki Pete, aki kicsit távolabbról ugyan, de követte. Csak akkor eszmélt rá, hogy a fiú is jelen van, mikor leérve a konyhába, Ed rosszallóan pislogott felé. De most nem volt sem kedve, sem ideje ezzel foglalkozni, mert fontosabb volt megtudakolnia az igazat.

A szívemet elhagyták
Rám jött a szomorúság
A lány, akit szerettem
Már nincs többé mellettem

A barátom neki jobban tetszett
Neki vallot be őszinte szerelmet
Szinglin egyedül maradtam
A magányba zuhantam

Az igazit várom
Aki egyszer eljön tudom
Boldoggá teszi szívemet
S vele élem le nyugodt életemet

Akit szerettem a barátom kezét fogja
Éjjel-nappal csak őt karolja
Lesz még, aki szeret engem
S boldogan leélem vele életem.

A Nagyúr biztos kézzel tartotta a kormányt és közben hátramordult:

-          Karsal, jelentést!

-          A legtöbb hagurit megölték. A fiatalok maradtak meg, azokat elvitték rabszolgának. Senkiben sem maradt tűz. Nem tudom merre vannak a többiek. Megszöktem, de ezekben a városokban nem lehet sokáig bújkálni. Az Azarik ott vannak mindenütt.

-          Mi van a Dobbantóval?

-          Megvan, orbitális pályán kering, több más rombolóval együtt.

A tűz ropogása, lángjai tánca. Mintha a lángok egy igazi szenvedélyes táncot járnának el egymással. Kacéran, bohém mosollyal eljárják életük minden érzelmét, minden pillanatot megragadva, hiszen honnan tudhatnák mikor ér véget, az elemek mikor nem táplálják tovább forró tangójukat.  

Minden várakozással töltött perc egy örökké valóságnak tűnik. Ágyamban, gondolataimba merülve merengek. Igazán elvarázsolt érzés. Mintha két világ határán állnál. De csak állsz, mert lépni nehéz, vagy a választás akkora súllyal nehezedik vállaidra, hogy néha térdre rogynál alatta, de nem teszed. Méltóságodat megőrizve vársz. Várod, mikor jön el a tökéletes pillanat. A határban állva, előtted a nyugalom terül el, hátad mögött a háborús övezet. Hajadba kap még a harcok szele, de arcod simogatja már a nyugalom friss fuvallata.

Valami a tudatomra telepedett. Olyanokat teszek, amiket józan ésszel nem tennék. Zaj van. Hallgatok, a fejemben mégis olyan ricsaj van, amitől képtelen vagyok gondolkodni. Zűrzavar. Teljes káosz. Teszek valamit, és mikor ráocsúdok, nem értem, hogy tehettem.

• Hogy mondhattam el azokat bárkinek is? Hogy tehettem meg? A kíváncsiság nem mentség.

Csak rohanok körbe-körbe, keresem a kiutat, de nincs!

• Ments meg! Elvesztem az eszem.
• Ne mondj senkinek semmit, ne tégy semmit, mert ellened fordítják.

Meg a fegyvertartás

 

Két közlegény árkot ás

Jön már lassan a támadás

Elért ide is a háborúskodás

 

Nem kérdezi senki miért folyik a küzdelem

Csak a túlélés számít és a használható két kezem

 

Jártak így már, sokan mások

Egymás utáni ájulások

A vértől

Mert nem vagyunk mi mások

Egyszer emberek akiknek ez már sok

 

Nem kérdezi senki miért folyik a küzdelem

Csak a túlélés számít és a használható két kezem

 

Eddig még csak papíron vivtam háborút

Nem dörgettem még sohasem ágyút

De ha már itt vagyok s mingyárt meghalok, néhány ember úgy gondolja rágyújt

 

Nem kérdezi senki miért folyik itt ez a küzdelem

Csak a dicső végcél a fontos meg a még használható két kezem

 

Katona katonánának éppen sírt ás

Nincsen kettő között különbség az egyik fekszik a másik pedig ás

Bármily szörnyű, bármily szomorú ez nem egy látomás

Mert gondoljuk csak végig, kedves emberek

Hogy ez a rettenet házunk előtt is meglebeg

A végén meg majd mire lesz jó a lelki vívódás

Na meg a fegyvertartás

 

Bölcskei Imre

2010.11.21

Megfogta a kezem, mutató ujját az ajkamra helyezte és annyit se mondott, hogy gyere. Szemei beszéltek helyette. Megindult a kocsi mellett. A szerszámokat félresöpörte a munkapadról, majd keményen megfogta kezeivel a csípőm, s határozott mozdulattal az asztalra tett. Pupilláim kitágultak, légzésem szaporábbá vált mikor térdeim között a távolságot megnövelte. Egyik keze a térdemen pihent, a másikkal lágyan, mégis akkora tűzzel húzta közelebb tarkómat…, majd megcsókolt.

Helyszín: Nagyvárad, okmányiroda a városházán

Időpont: 2010 december

Belépett az intézménybe és elcsodálkozva nézett körbe. Minden csillogott-villogott, a csempéken pikk-pakk elcsúszhatott volna az ember ha nem figyel. Akkurátusan megszemlélte a képeket a falon, aztán az egyik unatkozó kisasszony rámordult:

-          Miben segíthetek?

-          Buletint szeretnék csináltatni.

-          Micsodát kérem?

-          Buletint.

Mira ismét felfájásra ébredt egy valóban különös és érdekes álomból. Ahogy Dann mondta előző nap, valóban előjöttek olyan képek, amik határozottan arra serkentették, hogy elhiggyen mindent, amit előzőleg a férfitól hallott. Álmában megjelent Harmonia istennő, és lenézve rá arra figyelmeztette, hogy legyen nagyon óvatos, mert olyasmi van a birtokában, ami nagy kincs ezen a földön. Bár, hogy mi is lehet az, arról Miranak sejtelme sem volt, mégis beleborzongott a gondolatba, hogy Dann szavai igazak. Már nem kételkedett, csak félt.

A reggeli fuvallatok meg-megzörgették a törött ablakokat és a legapróbb nyílásokon is bepréselték a hideget. Kul-Anni úgy összehúzódott a Nagyúr köpenye alatt, mint egy kicsi sündisznó. Remegett és nagyon fázott. Sin szorgosan melegítette a nyakát és a hátát, de a macska is elég kicsi volt, és nagyobb felületet nem bírt lefedni. Azután csak felkelt, és álmosan kipislogott. Ise-Gulan a tetőperemen egyensúlyozott és az eget kémlelte. A lányka odaugrott hozzá és megrázta magát.

Fekszem az ágyon és arra gondolok hogy fel kellene kelni. Csakhogy van egy kis bibi. Nem tudom mozgatni a jobb kezem, sem pedig a jobb lábam. Azt hiszem még mindig csak álmodom, de akkor miért álmodom azt, hogy itt vagyok a szobámban, a saját virágmintás függönyöm mered rám, és fekszem az ágyon? Nagyon rossz ez a tehetetlenség. A pillantásom az faliórára esik, és érzem ahogy lüktetni kezd a fejem. Már fél tíz is elmúlt, és nekem kilencre már az értekezleten kellett volna lennem.

3. részlet

 

     A szoba enyhe sárgás lámpafényben úszott, s a monitor fehéren izzott arcom előtt. A kettős fényjátékban is fellelhető volt egy kis árnyék a szám végén. Ez a sötét folt a mosolyomat dicsérte. Én is éreztem, hogy az arcomon bizonyos izmok összehúzodtak, számon megfeszült a bőr, s szívem is új ütembe csapott át.
     A világító képernyőn egy név is volt. Murdáni Zsolt. Ő volt a célpontom. Egy gyilkos, de nem akármilyen, ő egész családjával végzett.

 

 

Miért van az, hogy egy nő akkor érzi magát jól, ha nőciskedhet? Igen, igen jól olvastad. Nőciskedés. Ez azt jelenti, hogy jó sok zsével felszerelkezve, az ember lánya megindul és a szakadó eső ellenére végigjárja a butikokat, üzleteket. Akkor is, ha nem talál egy rongyot sem. Mert hát az élmény maga... Na igen, azt mondhatnánk hogy a világi dolgok, a tárgyak, a ruhák nem boldogítanak. Nahát ez a kifejezés ostobaság. Annyira boldoggá tesz, hogy azt a férfinépség el sem tudja képzelni. Szinte extatikus élmény, mikor találsz magadnak egy új cuccot, ami történetesen jó rád.

Különös volt, ahogy Mira szétáradni érezte magában a nyugalmat. Bár a félelme nem múlt el, de ahhoz elég erőt gyűjtött, hogy folytatni tudja az estét. Bólintott Dannak, aki egy halvány mosoly kíséretében elengedte, és felemelve a földről Markus kabátját, a lány vállaira terítette.

- Csak ügyesen! És ne félj, ott leszek melletted. Rendben?

- Eskü?

- Igen! Bízhatsz bennem!

A lány fintorgott egyet, és úgy sóhajtott fel. - Már nem tudom kiben bízhatok, és azt sem, hogy egyáltalán ki vagyok.

A végtelen ház

Második nap

 

Jim

Miután felérkeztünk a csigalépcsőn, furcsa és szűreális látvány tárult a szemünk elé. Konkrétan egy óriási sivatag. Nos, furcsa volt mit ne mondjak. Olyan volt mintha a ház kifejezné érzéseimet. Hihetetlen szomjas voltam. Éhséget nem éreztem. Lefoglalt a szomjúság. A két akkor még idegen lány két oldalról támogatott. Nélkülük lezuantan volna a lépcsőről.

Az elkövetkező napom egy sivatagi vándorút.

Talán akkor egyszerűbb lenne elképzelni, hogy hol voltunk, ha valaki elképzelné előtted kedves olvasó.

Veszélyes volt ez a városrész. Egyfolytában Azari szakaszokba botlottak, de a rongyokba burkolózott férfi és a kölyök nem tűntek fel nekik. Teljesen beleolvadtak a helyi lakosokba. Egy csípős szél sóhaja fütyült a szűk utcákon, és ők csak dideregve keresték az utat. Aztán megtámadták őket. Öt jól megtermett férfi állta útjukat és vadul kiabálni kezdtek rájuk. Kések és balták voltak a kezükben. Ugyanolyan rongyosak, piszkosak mint ők. Gulan rászólt a kicsire hogy fusson, de Kul-Anni dacosan visszafeleselt hogy szó sem lehet róla.

2. részlet

 

 

     A téli szél kicsit megbirizgálta a havas buckák tetejét, és megrezzentette a fázós emberek rétegeltnek vélt testét. Én egy szépen visszatükröződő kirakat előtti padon ültem, s a tükörképben a mögöttem lévő hölgyet méregettem. Ismerősnek tűnt a sötét szemüvege, és a hosszú világosbarna kabátja. Bár napszemüvegnek véltem a lencséket az orrán, talán a nagy rikító és szemet szúró hó ellen még védett volna, de a mocskos út menti szennyre nem épp alkalmas viseletnek mutatkozott.

Mira ijedten kapálózott, de amikor háta a falnak ütközött, és a száját befogó férfi, előtte állva csitítani próbálta, ijedtében valóban el is hallgatott, mert támadójában felismerte azt az idegent, aki napok óta leskelődik utána.

- Cssss! - suttogta a férfi, és hogy nagyobb nyomatékot adjon akaratának, még erősebben szorította a lány száját. - Maradj csendben és ne mozogj!

Mira tekintete elárulta félelmét, és eszébe sem volt megmoccanni. Érezte az arcán a hűvös ujjakat, és a testének döntött másik test apró, ideges rezdüléseit.

 

Kul-Anni a sarokban kuporgott, szorongatta a sebesült kis állatot és félénken pislogott a Nagyúrra. Ise-Gulan odalépett hozzá, elvette tőle a macskát, megvizsgálta a sebeit, darabkákat tépett a ruhájából és gondosan bekötözte. Majd letelepedett a vagon szemközti sarkába, elkapta a lányka tekintetét, és rászólt:

-          Kezdheted a mesét.

A kislány falfehér lett, nagyot nyelt, aztán mondani kezdte:

- Úgy gondoltam utánad jövök, mert véletlenül kihallgattam egy beszélgetést két Dillazi kém között, amiben arról volt szó, hogy meg akarták szerezni  a hatalmat amíg távol vagy.