Kul-Anni magában megállapította, hogy nehéz hétnek néznek elébe. A mentőhadművelet a Rapun felemésztette minden tartalékukat. Bartos összekotort néhány megszáradt kekszet a kölyöknek, de mindketten tudták hogy azzal nem sokáig húzza. Sűrgősen Maia temetőt kell találni. A ger órák hosszat tanulmányozta a térképeket, majd betáplálta a kitérő útirányt. Mikor ezzel megvolt, átadta az irányítást a hajónak, és intett Kul-Anninak hogy kövesse. A kiképzőpályára mentek.

15. fejezet - Elmúlás

- Már megint búsulsz – landolt Oliver a lány mellett a szikla tetején. - Mióta is? Egy egész emberi hónapja?

A lány nem felelt, csak nézte a tájat, és elmerülve a gondolataiba, néhány kitépett tollával babrált. Igen, már egy hónapja, minden éjjel elment Christenhez, és megvárta míg a férfi elalszik. Akkor néhány tollat otthagyott neki, hogy tudja, gondol rá és szereti. Bár hallotta Christen kérését, hogy jelenjen meg neki, hogy beszélhessenek, hogy láthassa, de Angela nem teljesítette a kérését.

Figyelj most rám, olyat mondok,

láttam csodát, egy-két dolgot.

Láttam én már hetet havat,

szórtam is már csillagokat.

Rám nézett egyszer egy kobold,

azt mondta: te lüke bolond.

Nyelvet öltött, mutogatta,

nem vagy komplett, kedves Kata!

Lestem én rá kerek szemmel,

nem tudtam, hogy mivel verjem.

Nem volt kéznél, ásó, lapát,

kreatívat nem tudtam hát.

Megfordultam, gondolkodtam,

mégis neki mivel rontsak?

Találtam egy rezes bandát,

mondtam nekik: Lady Gagát!

A történet még az ősidőkben történt meg. Isten féltette a gigászi lényeket akik a hatalmas erdőkben egymás mellett oly nehezen fértek meg. Leküldte hát két Iker fiát, Agatont és Beliárt.

Szólott hozzájuk zengő hangon: Vigyázzatok a legfőbb művemre, magára az életre. Az erős legyőzi a gyengét, ezáltal megőrzi az előnyét, hogy utódokat hozhat. De nem eshet senki sem túlzásba mindig maradjon fent szinte az eredeti állapot így nem jöhet létre káosz, ami erre a világra pusztulást hoz.

Akár munkába menet akár iskolába, amikor elindulsz, még nem tudod mi vár rád napközben, nem tudod, hogy találkozol e ismerőssel, vagy egy ismeretlennel, aki megváltoztatja a napodat. Nem tudod, hogy történik e valami az utakon, ami miatt módodul a reggel, fogalmad sincs, hogy mi vár rád, mégis mész, elindulsz a mába. Ennek fontosnak kellene lennie. A reggelnek. Annak, hogy érezd, hogy értsd. Minden ember még félig csukott szemmel jár reggel, nem szól senkihez, mert reggel van, ami nem is lenne baj, ha ezt azért tennénk, mert csodáljuk és figyeljük a történéseket.

Hogy milyen érzés az ébredés? Hirtelen kinyitod a szemed. Még nem is tudod hol vagy, vagy hogy mi történik, csak megpróbálsz látni, egyre jobban elmúlik a homályosság. Aztán rutinszerűen a telefonhoz kapsz. Kinyomod, mert tudod mi következik,de előtte még visszadőlsz. Már tudod, hogy elkezdődött a nap. Kelned kell, de még érzed az éjszaka nyomait a testeden. Elgémberedett nyak, lassú szívverés, nehezen mozgó, lusta test. Az álom még szinte jelen van. Lassan kezd mozdulni  a kar a láb, még nincsenek bejáratva, de idővel  érezni kezded a végtagjaidat.

Félszemű a szobájában ejtőzött. Arcát vizes kendővel takarta le és szívta a frissítő aromákat a párologtatóból. Nagyon kifáradt. Bosszantotta a haguri csökönyössége. Teljesen lemerült a korbácsolásba, a keze is elzsibbadt a rohadék pedig még csak meg sem rezdült. De most végre megfogták, legalább most addig verheti amíg csak meg nem törik. Ha kell minden nap végigcsinálja ezt a kis testgyakorlatot. Kellemes, meleg bizsergés járta át a testét. Mintha lebegett volna.

14. fejezet - Egy angyali ember

Angela ott ült egyedül a sziklán és rázta a zokogás. Ez nem ő volt, hanem a benne lévő ember, aki olyan hévvel szeretett, ahogy csak egy szerelmes nő képes. Az érzés erős volt benne, és nagyon fájt. Vissza akarta forgatni az időt, hogy Christen újra vele lehessen, ránézhessen, mosolyogjon, hozzáérjen. Csak erre vágyott, de tudta, már túl késő. Nem értette, hogy miért ilyen nehéz minden, nem értette, hogy miért épp akkor ér véget a boldogság, mikor már minden egyenesbe jön.

A Rapu ipari bolygó. Igazi logisztikai központ ahol az áru és rabszolgaszállítást bonyolítják. Bár sosem volt élőhelynek alkalmas planéta, mégis mindig legalább kétmilliárd ember nyüzsög rajta folyamatosan. Ezek mind rabszolgamunkások, akik a kumla gyárakban, termelőhelyeken és katonai bázisokon dolgoznak. Városaik nyomorúságos barakkok és sikátorok együtteséből születtek. Ezen kívül a bolygó körülbelül kétszáz kumla bázisnak, kiképzőhelynek és lakóépületnek ad otthont.

Látom szomorú vagy...
Van még egy kis jókedvem,adok.
Nevess velem,vagy akár rajtam is nevethetsz...
A bánatnál én erősebb vagyok.

Látom keserű vagy...
Itt egy kis édesítő,tessék.
Add magadhoz,kavard el jó alaposan...
Nézd csak:máris finomabb lettél.

Látom egyedül vagy...
Itt maradok veled,ha kéred.
Melléd ülök,ha akarod át is ölellek...
Mondd el,milyen nehéz az élet.

Látom elálmosodtál...
Már csak az éjszakát várod.
Simulj hozzám,ha fázol be is takarlak...
Aludj...Legyen könnyű az álmod.

13. fejezet - A harc

Odafentről szárnysuhogás csapta meg a fülüket. Angela és Christen azonnal felnéztek, és Markust látták közeledni. Egyedül Dorina nem értette, hogy a barátnőjéék miért bámulják a plafont. Azért ő is felnézett, de a fehér mennyezeten kívül nem látott mást, így vállat vonva inkább Christent tanulmányozta tovább. A férfi azonban nem figyelt rá, mert amint Markus földet ért és nevetve őket nézte, úgy döntött, hogy nem marad tehetetlen tovább. Ezért odahajolt Angela füléhez, és úgy suttogott, hogy ne hallja más.

Most már igazán a Rapu felé vették az irányt. Kul-Anni elfoglalta helyét a navigátor ülésen. Vezette a hajónaplót. Pontosan feljegyzett minden eseményt, minden tájékozódási pontot. Kiszámolta hogy két napig kell menniük, ha tartják a jelenlegi sebességet. Normális esetben fél nap alatt odaértek volna, de a jugra gyerekvédő újításai, mint például a láthatatlan pajzs, több energiát igényeltek és jelentősen lassították őket. Zsúfoltabb szektorokba értek, a nagy csillagközi forgalomban felöltötték egyszerű kereskedőhajó álcájukat.

A Szappanoperákat vesszük ma górcső alá, először is, mi az hogy Szappanopera? Egy Szappan nem is tud operát írni, vagy talán mégis? Nem ,valóban nem tud, a Szappanopera mint fogalom úgy alakult ki hogy eleinte ezeket a kis költségvetésű sorozatokat szappan gyárak szponzorálták. Azóta is rajta maradt, tehát mielőtt bárki késsel megfenyegetné otthon a zuhanyzó alatt a szappant mégpedig azzal hogy:

-Most már pedig azonnal leülsz és írsz egy operát!- Adja fel: egyrészt mert a szappan genetikailag nem fél a késtől másrészt mert most már eléggé elkanyarodtunk.

Van egy lélek,

szíve rideg, mint a kő,

van egy élet,

mely többé nem éltető.

Volt egy kérés,

ára szabad akarat,

megkapta hát,

ez örökké így marad.

Elfogadta,

végzete így írva van,

lelkét veszti,

ha szíve már nem dobban.

Sötét pokol,

ez várja ha itt a vég,

örök kínok,

most már hiába remél.

Meg érte e,

eme kérdés az egyetlen,

választ nem kap,

hisz nincs már, ki feleljen.

Szíve leáll,

földi léte véget ér,

fogoly ő már,

örökké az ördögé.

Milyen gyönyörű idő volt, mikor aznap felébredtem. Sosem felejtem el, ahogy kinyitottam a szememet, apró pillék játszadoztak az ágyam körül. Olyan volt, mint valami álom, pedig csak a takarómról szállt fel néhány icike-picike pihe. De már akkor, abban a percben éreztem, hogy valami történni fog, valami, ami csodás és lélegzetelállító.
Miután felöltöztem, és reggelizni mentem, még az étvágyam is szokatlanul jó volt. Nem is értettem, hogy lehet ez a nap ennyire varázslatos, hogy mindent szépnek, és tökéletesen jónak látok.

12. fejezet - Vihar előtti csend

Angela Christen után repült, a karddal a kezében. Egy nagyobb hegy felé tartottak, aminek teteje, szinte felért az égig. Hatalmas, terebélyes volt az orma, amin rengeteg ember elférhetne. Christen itt szállt le, ahogy utána Angela is. Nem szóltak, de ahogy a lány a messzeségbe nézett, teljesen elámult. Nem értette, hogy tudta mindezt elfelejteni, hiszen a táj ebből a szemszögből egyszerűen gyönyörű. Az a furcsa érzés pedig, ami átjárta abban a pillanatban, hogy újra angyal lett, nem volt fogható semmi egyébhez.

Dream

(Álom)

"Kevés választja el a véletlent a sorstól"

Hideg verítékben úszott az egész testem, végtagjaim merevek voltak, szívem majd kiugrott a helyéről, lázas igyekezetében. A homlokom lüktetett, agyam megpróbálta felmérni a helyzetett de minden fáradozása hiábavalónak bizonyult, még mindig tompa volt. Megint megtörtént. Haza felé tartottam kezemben a tankönyveimmel amelyeket az iskolában felejtettem. A tanárnő ismételten megszidott a feledékenységem miatt.

Felszedte a sátorfáját a víg,meleg nyár...

Ellibegett és az idén vissza se néz már.

De te ne félj,nem maradunk így se egyedül,

ablakunkon Ősz Apóka rögtön berepül.

Megismered,ha meglátod híres ruháját,

ezerszínű falevélből készült subáját.

Leül melléd,megsimítja fáradt arcodat,

meleg még az ő keze is,sok jót tartogat.

Ránézel és két szemed a tükör lesz neki,

miben aztán önmagát jól megszemlélheti.

Olyan lesz majd,amilyennek Te elképzeled,

úgy nézd hát,hogy azt láthassa:csakis szép lehet.

11. fejezet - Angyallá válva

Hajnal tájban, mikor az ég pirkadni kezdett, de még a nap nem érte el a látóhatárt, Angela felriadt álmából. Angyalokat látott, nagyon sok angyalt, akik gonosz tekintetükkel közeledtek felé. Mégsem bántották, csak megálltak előtte, és vártak. A sereg lassan szétnyílt, és Vajk közeledett elszántan, tele gyűlölettel, mögötte pedig Markus. Amint odaértek, Markus a lány elé állt, és ugyanazt mondta, amit néhány órával azelőtt is, mikor elvitték Melania lelkét: „- Én vagyok a végzeted.„ Majd előrántotta a kardját, és átdöfte Angela mellkasát.

Csillagúton

A bolygóközi utazás fáradtságos mesterség. Állandóan figyelni kell a radart, mert sosem tudni miféle veszély úszik az ember látószögébe. Napok szelének árnyékából, aszteroidamezőkből, száguldozó kisbolygók kiszámíthatatlan ívéből bármikor kiugorhat egy kockázatos kis kaland. Ha másik kereskedőhajó jön, szigorú szabályok szerint kell viselkedni. Üzletelni vele ha lehet. Ha ellenséges azonnal ki kell lőni. Farkastörvények uralkodnak, és csak magadra számíthatsz. Mármint főként akkor ha a törvényen kívüliek útját járod.

10. fejezet - Igazi érintés

Az elkövetkező órák történése annyira ismerős volt a számára, hiszen szinte ugyanazt csinálta végig, amit nemrég az édesapja halálakor. Kihívta a mentőket, válaszolt a kérdésekre, és elhárított minden segítséget. Mikor pedig lecsendesedett a ház, bevonult a szobájába, és összetörten leült az ágyára. Hiába akart erős lenni, a könnyeit képtelen volt elapasztani.

Christen odaült mellé, és lágyan megfogta a kezét.

Miért szidják, miért rettegik?

Nevén sem szívesen nevezik,

Sőt még viccekben sem szívlelik.

Mondják fájdalmas, kínzó.

Rá tényleg nincs egy jó szó.

Nincs barátja sem kedvese,

Még a leprás sem társalog vele.

Igaz nem beszél, szótlan. 

Még humora is sótlan.

Meló van bőven, még sem panaszkodik.

Ő tényleg folyton csak dolgozik.

Sosem késik, mindig pontos,

Nem úgy, mint a részeg kompos.

Nem értem mi bajuk vele.

Én mennék kempingezni veled!

Persze nem most, majd máskor,

Tán, ha kerget a kántor.

9. fejezet - Markus

- Vajk dühöng – közölte minden bevezető nélkül Christen, néhány perc múlva, mikor már Milan is egészen jól érezte magát. - Hamarosan lépni fog.

- Vajon ezen miért nem lepődöm meg? - ércelődött Angela, majd felegyenesedve Christenre nézett. - Anyám mellé egy erősebb angyal kell, aki ugyanabból a rendből való, mint Vajk. Mert ha engem akar, bizonyára azokkal kezdi, akik fontosak nekem.

Christen elmerengett. - Nem tudom, hogy ez elég lesz e.

Menekülés Nam-Gil-ből

Ami szép az szép, meg kell hagyni. Kul-Anni újra és újra a Maia csodálatos felszíni domborzatán legeltette a szemét. Körös-körül árnéykos ligetek, bíbor színű sziklás emelkedők és gyors folyású patakok melyek lefelé surrannak a vörös szikláktól körülvett mély völgybe. A víz hörgése és dübörgése foszlányokban jut vissza a sziklapárkányra: valahol lenn a patakok egyesültek és vízesések fehér páráját eregették.

Teremtéstörténet

A világegyetem keletkezése

A hagurik hagyományai szerint kezdetben nem volt semmi. A világegyetem (vagy legalábbis az általuk ismert része) egy sötét, hideg, éllettelen hely volt. A sötétség kellős közepén egy kicsiny fény kezdett pislákolni, majd gyorsan növekedésnek indult és hatalmas tűzgömbbé alakult. Ez a tűzgömb volt Tes isten, a világmindenség Ura, aki a semmiből megteremtette önmagát. Tes nemcsak egy egyszerű, kémialilag meghatározható tűz volt: a tűz kellős közepén élő lélek lakozott.

Nagyjából egy órával később, Angela jókedvűen lépett a lakásba, mert még ott cikáztak a fejében az új élmények. Ám azonnal meg is torpant az ajtóban, mert különös hangok ütötték meg a fülét. Mintha valakik épp a bujaság élvezeteit gyakorolnák, méghozzá cseppet sem visszafogottan. Ijedten nézett Christenre, aki komolyan Melania szobája felé pillantott. Akkor már Angela is tudta, hogy mi az, még ha nem is látta, de már tisztán érezte a démon jelenlétét, és a levegő egyre izzóbb melegét.

8. fejezet - Az Excalibur ereje

Lassan lépkedve sétáltak vissza a múzeumhoz, ami épp akkor nyitott ki. Angela volt az első látogató. A pénztárnál megvette a jegyeket, majd elindult a terembe, oda ahová Christen vezette. De nem maradtak egyedül, mert a teremőr ott lépkedett mellettük, és figyelte a lány minden mozdulatát.

Christen persze nem zavartatta magát, odarepült a kardhoz, ami egy szikladarabból állt ki, és azt nézegette.

Angela is odasétált, és elolvasta a kard alatti szöveget.

2. Új hatalmi rendeletek és a „G-rendszer”- terv.

50 év telt el a Föld és az Új Föld közötti kapu üzembe helyezése óta. A Föld és az Új Föld civilizációja optimálisan működik. A Földön ismét tiszta a levegő a globális felmelegedés fogalma eltűnt, mivel a két anyabolygó most már nem kívánt annyi energiát, mint eddig. A Földön az országok újra építkezésnek kezdtek. Az újjáépítés alatt semmilyen háborúskodás nem folyt. Nem is volt rá idő, mert az emberek az új világszenzációval voltak elfoglalva, az új galaxissal.

Előzmény:

1. Egy új világba érkezés:

2520. szeptember 13. Föld. A Föld lakossága elérte a 16,5 milliárd főt. Ez a népsűrűség katasztrófához vezetet. A hatalmas energiaigény miatt fogytán voltak a nyersanyagkészletek, a globális felmelegedés számos települést tett lakhatatlanná a gleccserek olvadása miatt, és már csak védőruhában lehet közlekedni a levegő szennyezettsége miatt. Minden romokban. Az országok sorra estek egymásnak. Mindenki a másik ország takarékjait akarta megszerezni.

Angela elindult arra, közben pedig ismét az emberekre koncentrált, hogy hallja a gondolataikat. Nagyon tetszett neki ez a „játék”, az egyike volt azoknak, amit igazán élvezni tudott, de csak addig, míg Christen rosszallóan a fejét nem rázta.

- Amit most csinálsz, az az emberek fejében kutatás, a titkaik feltárása. Nem szép dolog.

- Nem? - gondolta a lány, de hangosan nem merte kimondani, nehogy bolondnak nézzék, hogy magában beszél. - Nem erre tanítottál?

7. fejezet - A gondolat erejével

Kávéra vágyott, ezért a közeli kávézó felé vette az irányt, Christennel a nyomában. Nem sietett, mert még arra is maradt ideje, hogy a járókelőket figyelje.

Az angyal is látta Angela érdeklődést, ezért odahajolt a füléhez. - Olvass a gondolataikban!

A lány elég furcsán nézett Christenre, de azért egy pillanatra megállt, és az egyik asszonyt nézte a buszmegállóban, de semmit sem hallott.

- Menj közelebb! - mondta az angyal, és még finoman taszított is rajta egyet.

                                              2.

Lara és William szokásos tanítási napjuk után a konferenciaterembe igyekeztek, ahol Lara édesanyja tartott előadást az Androméda-galaxis Cerubion-rendszerében lakó civilizációról.

Ezt bizony ők sem akarták kihagyni, hiszen ez az első alkalom, hogy ilyen érdekes témát hallhattak.

A Gyűrű közepében futó hosszú, egyhangú folyosóról lehetett minden helyiségbe eljutni, így a konferenciaterembe is.

Nyolc óra is elmúlt már, mikor Angela reggel kimászott az ágyból. Még számára is furcsa volt, de egyáltalán nem érzett álmosságot, pedig alig aludt az éjjel. Várta az aznapi új képességeket, amiket még felfedezhet magában. Ám előtte mindenképp szüksége volt némi koffeinadagra, hogy jobban oda tudjon figyelni Christenre. Fogta is magát, és a konyhába sétált, a néma angyallal a háta mögött. Ám az ajtóban megtorpant, mert Darel ott ült az asztalnál Melániával, és békésen kávét iszogattak.

Előfutárként jön, új kor hozójaként

Nyomában változás, s halál… érkezik!

Emberként jön ő, de másként távozik.

Magával ránt, átölel s távozol másként.

Tél szüli, az évforduló. Hold ránevet,

Táncra kélnek a vonyítók,… nevelik

Útját lovak tapossák, tűz emészti.

S a névtelenek árnyhadait retteged.

A félelem megöli és átváltozik.

Feltámad, és más élteti őt… a vér.

Tagadja létét, küzdelme mit sem ér.

Te félsz, hajtod, támadó hadaid űzik.

6. fejezet - Tanítás

Aznap este Angela nyugtalanul aludt. Bár Dorina felajánlotta, hogy vele marad és aludhatnak együtt, de a lány nem akarta. Szerette a barátnőjét, de nem bírta volna elviselni, ha miatta baja esik. Ráadásul úgy tűnt, hogy Dorina mindent tudni akart Christenről mert egyfolytában csak róla kérdezett. Angela már belepirult a saját feleleteibe is, pláne, hogy Christen szinte itta minden szavát, és úgy nézett rá, ahogy eddig talán még soha. Ezért, amikor a barátnőjéék távoztak, nemhogy neheztelt, de inkább fel is lélegzett kicsit.  Aludni azonban sehogyan sem tudott.

- Nem, nem úgy van, ahogy gondolod – próbált védekezni Angela, és elcsodálkozva rajta, hogy egyiküknek sem tűnt fel, hogy nincs is nála telefon.

- Nem kell szégyenkezni – intette le az anyja -, mert jó, ha egy ilyen tragédia után van valaki, aki támaszt és vigaszt nyújt. Csak kár, hogy eddig eltitkoltad - azzal lezártnak tekintve a témát, Melánia magára hagyta a fiatalokat.

Angela lopva Christenre nézett, aki alig bírta visszatartani feltörni készülő nevetését, mikor megpillantotta a lány szenvedő, tehetetlen arckifejezését.

Mumus. Erről a szóról az az ijesztőszörnyeteg jut az eszünkbe, amivel gyerekkorunkban a felnőttek ijesztgettek. „ Jól viselkedj, különben elvisz a mumus! „- mondogatták és mi jól viselkedtünk. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé féltünk, míg végül eljutottunk odáig, hogy a mumustól nem kell félni, mert nem létezik. De ettől függetlenül mivel mi is abban a tudatban nőttünk fel, hogy jól kell viselkedni különben elvisz a mumus, mi is ezzel ijesztgetjük a gyermekeinket, pedig tudjuk, hogy valójában nem kell félni, mert a mumus nem fogja elvinni a kisgyereket, ha rossz.

5. fejezet - Nincs több alku!


Dorina részvéttel telve nyitott be az ajtón, a nyomában Kevinnel, és azonnal megölelte Angelat. A lány örömmel fogadta őket, mert mellettük normális tininek érezte magát, akinek a legnagyobb gondja a letört műkörme vagy a szétkent szemfestéke. Meg aztán, úgy gondolta, hogy a barátai legalább elfeledtetik vele az elmúlt órák eseményeit, hacsak egy rövid időre is.

Miután kiölelkezték magukat, Angela hellyel kínálta őket. Dorina az ágyra ült barátnője mellé, Kevin pedig a fotelba, ahová Christen is szokott.

Romantika adagolva,

veszélyes egy fegyver,

tőle könnyen megvadulhat,

akármelyik ember.

Gonosz lelkű pszichopata,

lelke újra vidul,

csak vigyázzon az asszony,

baj van ha bepipul.

Nincs már szabály, ősz is kerge,

nem csak tavasz boldog,

minden évszak vígan táncol,

kedvük el nem rontod.

Jön egy kis lány nincs jó kedve,

borús az ő napja,

kicsi szíve majd kicsordul,

túl van adagolva.

Romantika túltengésben

szenved az ő lelke,

nincs menekvés, nincs gonoszság,

ez lesz az ő veszte.

Hazaérve Angela alig várta, hogy a szobája magányába érjen. Szerette volna kiadni magából a felgyülemlett feszültséget, vagy a hideg zuhany alatt lenyugodni, kioltani a feltámadt tüzet. Ez utóbbit azonnal meg is valósította. Úgy rohant be a fürdőbe, mintha kergetnék, és azonnal vetkőzni is kezdett, majd megnyitva a hideg vizes csapot alá állt. Fázott, reszketett, de nem foglalkozott vele, ahogy Christennel sem, aki rosszallóan, gondterhelt tekintettel nézte. Nagyjából tíz perc múlva Angela kék ajkakkal, és libabőrösen szállt ki a zuhany alól.

A szép álmok emlékére...

Este mikor elszunnyadok,

üres már fejem,

eljön hozzám álom manó,

fest szép képeket.

Csilli-villi tündérmese,

rózsaszínű álom,

én vagyok a kis hercegnő,

páromat várom.

Fénylő tenger, homokos part,

enyhe fuvallat,

kéklő égen százasával,

vidám madarak.

Látom jő a herceg felém,

fehér paripán,

rám néz kéklő szép szemével,

kerek a világ.

4. fejezet - A démoni tűz

Angela és Melania, nyomukban Christennel elmentek a kórházba, majd ahogy az asszony tervezte is, egy közeli temetkezési vállalkozóhoz tértek be, hogy megbeszéljék a temetés részleteit. Amíg Melania az üzletvezetővel tárgyalt az irodában, Angela a koporsókat nézegette egy másik helységben, miközben egy huszonöt év körüli férfi lépett a háta mögé, és rámutatott egy barna, oldalt ezüsttel futtatott koporsóra.
- Ez lenne a legalkalmasabb, azt hiszem.

Vikinek, hogy viduljon :D

Szerelem és egyéb gondok,

hülyeségek, buta dolgok.

Megbántottság, kósza évek,

fájó könnyek, szép remények.

Fellángolás, néhány rossz tett,

félelem és bukott tervek.

Életemnek fontos része,

lényemnek egy titkos része.

De, hogy ha ti jól megnéztek,

láthatjátok vidám énem.

Barátok és vidám fejek,

kicsi család, boldog percek.

Van itt napfény, szép szerelem,

tündöklő arc, csillogó szem.

Csodás élet, gondtalanság,

figyeljetek, lássátok hát!

- Anya? - ámult el a lány, de nem volt ideje másra, mert Melánia azonnal belépett, és keblére ölelte a lányát.
- Sajnálom kicsim! - suttogta szánakozó hangon. - Tudom, hogy mennyire szeretted apádat.
Angela hagyta, hogy az anyja szorongassa, majd mikor már úgy gondolta, hogy elég lesz, kicsit hátrébb lépett, és úgy nézett Melániára. - Mégis honnan tudtad meg? Én nem szóltam, mert nagyon...
- Tudom kicsim. A kórházból hívtak, onnan tudom. Már tegnap este is hívni akartalak, de folyton foglaltat jelzett a telefon.

3. fejezet - Christen

Sötét volt már, mikor Angela felébredt. A szemeit dörzsölgette, és próbálta felidézni magában az aznap történt eseményeket. Az űr még ott tátongott benne, ám mintha kicsit kisebb lett volna az által, hogy rájött a helyes útra. Mégsem volt nyugodt, ezért felkelt, és hogy kicsit felüdüljön, a fürdőszobába ment. Csak ott jött rá, hogy nem látta Christent. Vissza is fordult, de az angyal nem volt a közelében. Nem értette, hogyha egyszer az őrizetére küldték, akkor miért nincs mellette.

Egyik nap a kéklő tenger sűrű ködbe borult,
Jack kapitány morcosan a fedélzetre vonult.
Tudjuk ki ő,véres kalóz,róla szólt a fáma,
amikor is lábát törte,s nem ment el a bálba.

Most is furcsán botorkált,az orráig sem látott,
épen maradt egy fogával száraz bagót rágott.
Bal keze,mint tudjuk kampó,jobb kezében lámpa,
neszt hallott és kíváncsi lett,hátha épp egy bálna.
Odaérve a korláthoz kiköpött a vízbe,
régi volt az ócska dohány,nem volt jó az íze.

A hang felé fordította lámpásának fényét,
s meglátta a földkerekség leggyönyörűbb lényét.

Teltek a percek és a csend úgy vette körbe a lányt, mint a sűrű köd. Látni akart, kiszabadulni, de nem tudta, hogy azt hogyan tegye. Végül inkább csak felkönyökölt, és az angyalra emelte fáradt tekintetét. - Emlékszem rád – mondta a múltra gondolva. - Te vitted el Petert is. Rám néztél, és én teljesen megnyugodtam, mert tudtam, hogy Peter jó kezekben van, és jó helyre kerül.
Christen nem felelt, ám a tekintete még áthatóbb, mg érzékibb lett. Angela azonban nem elégedett meg ezzel, mindenképp beszélgetni akart, hogy megtörje a keserű csendet.

2. fejezet - Angyalcsere


Kira a plafonra nézett, és mikor látta az érkező angyalokat, lágyan megérintette Angela vállát. Szinte mindig ezt csinálta, hogy a lány érezze, az angyalokat nem csak a fülével és a szemével érzékelheti, de az érintésük által is. Bár ember nem tudja megfogni a szellemi lényeket, de azok képesek a földön élőkhöz érni. Kira pedig ki is használta ezt az adottságot. Így jelzett, kedveskedett, szinte így is kommunikált. Angelanak pedig mindig jól esett az angyal kezének különös vibrálása.

Egy az Isten,
egy a nép,
messzebb jut
ki nagyot lép.

Egy a létünk,
egy a hon,
együtt élünk
itt vakon.

Együgyűnek
születtünk,
borul az ég
felettünk.

Szegény ez a
kis ország,
egyfolytában
kifosztják.

Ne bántson a
zűrzavar,
van még egy-egy
hű magyar.

Mindegyikük
nagyot lép,
meglátjátok
egyszer még.

Egyet gondol
fellázad,
itt hagyja a
hazánkat.

Fejét vesztve
menekül,
s itt maradunk...
egyedül.

Angela egyre nehezebben bírta tartani magát. Újból eleredtek a könnyei, és már megszólalni sem bírt, csak a fejét rázta, majd a szája szélét harapdálva tovább söpört. Nem is hagyta abba egészen addig, míg minden szilánk a szemetesbe nem került. Csak utána állt meg és nézett fel az apjára. De azt, hogy mit mondjon vagy mit tegyen, ő sem tudta, ahogy Joachim sem, mert szinte ugyanabban a pózban állt azóta is. Ám ahogy a pillantásuk egymásra esett, Andrea nem bírta tovább.

Augusztusban egyik este
unatkoztam épp,
kiültem a nyári kertbe,
s néztem szerteszét.

Odasétált Bütyök kutyám
senki se hívta,
rámnézett egy kicsit bután,
hogy ő hallotta.

Mondtam neki,jól van,gyere,
adhatsz egy pacsit,
simogatlak,egye fene,
de csak egy kicsit.

Ahogy ültünk gondolkodva,
némán merengve,
ráugrott egy pici bolha
pont a kezemre.

Hát te vajon mit szeretnél
-futott rajtam át,
kiköltözöm-felelt hetykén-
nem kell a kutyád.

Nagyot néztem,el se hittem
amit lát szemem,
hogy egy pöttöm bolha itten
magyaráz nekem.

A tova tűnt nyári napok emlékére...

Vidám vers, egy szemvillanás,

boldog percek, kell nekem más?

Szivárvány és virág illat,

süt a nap, hát jó kedvem van.

Körbe nézek, vidám népek,

örülnek, mert szép az élet.

Boldog arcuk engem vizslat,

mosolyomra ujjonganak.

Balatonban kerek fejek,

úszó gumik, kis gyerekek.

Anyukájuk nagyot sikkant,

vizes hajjal odébb caflat.

Naplemente, szerelmesek,

kézenfogva ténferegnek.

Mezítláb a sekély vízben,

sugdolóznak sejtelmesen.

1. fejezet – Az utolsó látomás



Tizenkét évvel később, Angela az íróasztalánál ült, és a leckéjét írta, bár semmi kedve nem volt hozzá. Szívesebben olvasott volna valami jó kis misztikus regényt, vagy beszélgetett volna Kirával. Ám az angyal kikötötte, hogy addig nem áll vele szóba, míg meg nem írja az aznapra feladott házifeladatát. Így kénytelen-kelletlen, Angela nekigyürkőzött, és megtett mindent, hogy minél hamarabb túl legyen az iskolai dolgain. Ám nem sokáig tudott összpontosítani, mert , mert egyszer csak az apja kiabálására lett figyelmes.

Várlak miért nem jössz már?

A szívem már csak téged vár

Úgy hiányzol nagyon

A szívem megszakad, ha rád gondol

A régi elmúlt percek

Újra visszatérnek

Együtt leszünk örökre

Soha el ne menj más földre

Várlak miért nem jössz már?

A szívem már csak téged vár

A bandából csak te nem vagy itt

Nélküled nehéz kezdeni a sulit

Gyere, indul a buli

Kezdődik a suli

Legyünk együtt hát

Nincs semmi akadály

A két szív végül egymásra talál.

Előszó

Angela ott állt a kórházi szobában, és a haldokló barátját nézte. Nem értette, hogyan történhetett ez az egész, hiszen Peter mindig is egy erős, jókedvű, egészséges fiú volt, még csak beteg sem volt soha. Szőke, göndör fürtjeivel, és pajkos mosolyával, az óvoda kedvence volt. Nagyon szerették, nemcsak az óvónők, de a gyerekek is. Ő mégis inkább csak Angelával játszott egész nap. Megértették egymást, mintha csak testvérek volnának. Talán pont azért, mert mindketten egyedül voltak.

Az oklevelek:

...

Eddig beérkezett pályázatok:

Tövisi Eszter

Égi szerelem

Hangtalanul suhan egy árny,
démon száll az égen,
szerelméhez igyekszik most,
kinn a sötét éjben.

Fény és árnyék,annyira más,
erről nem tehetnek,
ő és a Hold halálosan
egymásba szerettek.

Láthatod ha feltekintesz
éjjel a magasba,
mert amikor átöleli,
kicsit eltakarja.

Néha kicsit,néha nagyon,
néha meg egészen,
örökké tart a szerelem
odafenn az égen.

Boldogok

A tölgyfám árnyékában ülök. Nyugodt békés kép. A nap erősen tűz. Még a tölgy hatalmas, árnyékot nyújtó ágain is átszűrődnek a fénysugarak. A meleg finoman simogatja az arcomat, s közben egy lágy szellő belekap a hajamba.

Nem pereg le elöttem az egész életem. Nem. Én sokkal szebbett látok. Sokkal boldogabbat.

A szeretteimet. Édesanyám és édesapám kézenfogva sétál, Maggei és Cristpher nevetve integetnek nekem. A testvéreim is körülöttük szaladgálnak.

Az alapokat a hłres Beatles szám a Here comes the sun inspirálta

Megjött a nap amit
Nem látok a holdtól
A hold engem manapság
Eléggé beárnyékol
Majd egyszer talán elmegyek egy hegyre
Megnyomok egy gombor és igy jön
minden rendbe

Megjött a nap amit
Nem látok a holdtól
A gomb után majd ott állok
Mentesen
Minden gondtól

Megjött a nap ami te vagy
A hold meg majd eltűnik
Itthagy
Megjött a nap amit nem látok a holdtól

Megjött a nap amit nem látok a gondtól
A gondtól ami te vagy
Tündöklő
Szűntelen
Tűzözön
Napról
Napra
Rosszabb

Megjött a nap amit
Nem látok a holdtól
A hold engem beárnyékol
Jöjjön már az a hegy

Mikor belépünk a házba, a tekintetem egyszerre azon a személyen akad meg, aki az imént félbeszakította bensőséges magánbeszélgetésemet Lucas-szal.

Tom egy testileg harmincöt éves angyal. Testileg ő a legidősebb, lelkületben viszont alig négyszáz éves. Lucashoz képest togyogó pólyás. Mégis feljebb valónak érzi magát. És azt érzékelteti is.

Csak néhányszor találkoztam vele angyal koromban, de mindig úgy kezelt mintha a kislány lennék a szomszédból, akivel érzékeltetni kell, hogy milyen szép és aranyos.

Végjáték

A bejárati ajtó hirtelen kicsapódik és a hideg, csípős őszi szél pillanatok alatt lehűti a nappali kellemes melegét.

Anett-tel, ugyanabban a pillanatban rezzenünk össze. Mindkettőnkben meghűl a vér.

-         Mit művelt? – hallom Lucas feldúlt hangját, majd egy pillanattal később meglátom, feldúlt arcát is.

Csurom víz. Észre sem vettem, hogy eleredt az eső.

Lucas emberi alakban van. A hajából csöpög a víz, a ruhái pedig teljesen átáztak.

Estefelé az utcai lámpák fényében fürdőzve sétálgattam egymagam a városközpont felé. Gondoltam beülök valahová, és megiszogatok csendesen egy forró, citromos teát, miközben elmerengek eddigi nyomorúságos életemen, illetve további bizonytalan jövőmön.

Mielőtt azonban beléphettem volna a csípős hidegről a csábító meleg kávézóba a hívogató asztalok, és társalgó emberek közé, valami a bal vállamra nehezedett.

- Helló, kedvesem… - szólított meg aztán egy ismeretlen hang, mire hátrafordultam.

Szellemek

Naívan azt hittem, hogy innentől felgyorsulnak kicsit az események. De mint mindig, most is tévedtem.

Mat két napig lógott a nyakamon, majd visszahelyezték kísérgetni. Igazából, vágytam is egy kis csöndre. Jó volt Mat vidámsága és pozitív hozzáállása, de ezekben a vészterhes időkben, kicsit sokalltam.

Mat-et Adam váltotta, aki a kanapén ül ember alakban és bambul. Vagy gondolkodik. Nem tudom, mit csinál, de már három napja nem mozdult.

Most meg már túl nagy a csönd.