- Mi a picsa? - már rég befejezte a habozást. Borotvával a kezében várakozott, a mobilra meredve. Végül megszólalt egy női hang.
- Szőcs Andrea, miben segíthetek?
- Neked mióta szokásod megvárakoztatni engem? - bosszankodott Miklós.
- Neked is jó reggelt Miklós! - lendült támadásba a dobozszerű, recsegő árnyalat.
- Hagyjuk már! - a borotva hosszan végigszántott egy sávot a puha, lágy arcfelhőben.
- Milliószor hívtalak az este.
- Dolgoztam.
- A Kolibri bárban?
- Ja, a Bárány ikrekkel ugrottunk be.

Lakótársak - 19. rész

Befejezés

- Szilvi, könyörgöm! Legalább azt várd meg, hogy visszaérjek az orvostól az eredménnyel!
- Minek? Hiszen már elárulta.
- Én akkor is a végsőkig bízom benne, hogy nem igaz. A saját szemeimmel kell látnom.
- Miért hazudna egy orvos? Ne áltasd magad! Ez a dolog már menthetetlen.
Szilvia elindult az utolsó bőrönddel is, amit a kint várakozó taxisofőr átvett tőle.
- Kérlek, ne hagyj el! – ordította Ádám fájdalmában

 A vakító reggeli fehérség olykor önvizsgálatra adhat okot...

 - Élek. Még mindig élek - szaladtak ki Miklós száján az önkéntelen szavak.

 - Mit motyogsz? - kérdezte valaki. Valaki mézédes illata még mindig ott hevert az ágyon Miklós mellett.

 - Csak azt mertem mondani, hogy milyen szerencsés alak lehet, akit egy angyal ver fel hajnalban egy átmelózott éjszaka után.

 - Undok vagy - jegyezte meg Valaki, erősen deformált magán és mássalhangzók kíséretében

Hosszú, kínos csend után jön csak a válasz:

− Barbara vagyok…

− Asrael a nevem, mi a problémája?

Újabb hosszú hallgatás után, előbb csak szófoszlányok, - majd miután átszakadt valamilyen gát-, folyamatosan ömlött a keserűség a vonal túloldaláról.

− Érdekes a neve… Azt hiszem ez a telefon az utolsó reményem… Tudja, összecsaptak a fejem fölött a hullámok, de annyira, hogy ebből nincs már kiút.

+16

Lakótársak - 18. rész

  Nóra azzal magyarázta bizonyosságát az apa személyét illetően, hogy a fogantatás ideje alatt csak és kizárólag Ádámmal volt szexuális kapcsolata. Bocsánatot kért a múltban elkövetett hibákért, és elmondta, hogy azt szeretné, ha közösen nevelnék fel a gyereket, valamint újrakezdenék a dolgot. Fogadkozott, hogy megváltozott, és most már sokkal érettebben gondolkodik, mint azelőtt. Elmondta, hogy már rég megszakította a kapcsolatot a volt barátjával, és most a szüleinél lakik. Tudatta a férfival, hogy ott várja a döntését.

ÍTÉLETHÍRDETÉS CSÜTÖRTÖKÖN

     A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt és enyhe zsongás töltötte be a bíró bejövetele előtt. Azon a napon nem csak azok ültek be, akik szinte állandóan unalom elterelő időtöltésből jönnek és emelik a hallgatóság számát, közben sok esetet és ítéletet meghallgatva bővítik ítélőképességüket. Azon a napon felvonult a falu elég szép létszámban, hiszen akkor tárgyalták Szabó Júlia feljelentését Kovács János ellen, aki őt a feljelentés alapján megerőszakolta.

                                     A fekete macska

           Már akkor éreztem , hogy ez nem az én napom, amikor kiléptem a kapun és egy fekete macska fűrgén átszaladt előttem , megcélozva az utca másik oldalát. Azt nem tudom , hogy a macskáknak mi jelenti a rossz nap eljövetelét , de  ennek a fekete cicának tényleg rossz napja volt . Ő ugyanis hatvannal akart átszaladni az úttesten, ám egy autó legalább nyolcvannal jött, és elgázolta.

TENGERPARTI EMLÉKEZÉS

                                        szeretettel lányomnak

Közeledünk Mangáliához

Zúg a tenger, hánykódnak a habok.

A végtelenbe, hová lát az ember

Csak a víz és a kék horizontok.

Akkor is így volt és mindig így

Fújt a szél, zúgott a tengerár.

Felettünk kék volt a magas ég

És röpködött csapatban a sirály.

Emlékszel? Hogy is emlékeznél,

Oly kicsiny voltál, három esztendős.

Lakótársak - 17. rész

  A Déli pályaudvarról induló vonattal érkeztek meg a Veszprémi kistérségben fekvő Hajmáskérre. Iza, Ádám édesanyja már a kapuból integetett a cipelt bőröndök által lassított fiataloknak.
- Igen, ő lenne az anyám – tudatta Ádám a lánnyal.
Szilvia derűsen mosolygott az enyhén szólva molett, ugyanakkor alacsony nő láttán, de amikor a férfi szintén jól megtermett édesapját is megpillantotta, elcsodálkozott azon, hogy a fiú nem örökölte a nem túl szerencsés tulajdonságot őseitől.

 A vakító reggeli fehérség olykor önvizsgálatra adhat okot...

 - Élek. Még mindig élek - szaladtak ki Miklós száján az önkéntelen szavak.

 - Mit motyogsz? - kérdezte valaki. Valaki mézédes illata még mindig ott hevert az ágyon Miklós mellett.

 - Csak azt mertem mondani, hogy milyen szerencsés alak lehet, akit egy angyal ver fel hajnalban egy átmelózott éjszaka után.

 - Undok vagy - jegyezte meg Valaki, erősen deformált magán és mássalhangzók kíséretében.

Óra kattan,
bús lakatlan
furcsa titka
körbe jár…

Kandallóban
izzó ló van
szava ritka,
 jelre vár…

Fénye lobban
egyre jobban
égve pattan:
tüzes ár.

Csillag kering.
Ezüstös ing
suhan halkan,
alszik már.

ÉGBENYÚLÓ HEGYEK ALJÁN…


Mikor egyedül vagyok és elmerengek nagy ritkán, felidéződik bennem az első világháborús katonadal „Égbenyúló hegyek alján, havas éjszakákon, Szomorúan áll a honvéd az orosz határon”. És akaratom ellenére orosz filmkockák peregnek emlékezetemben Szibériai havas tájakról. Az operatőr jóvoltából zúzmarás sűrű erdő közt kanyarog a végtelen út Vastag hó, borít mindent és a fagyos úton, hallatszik a lovak patáinak ütemes dobogása és repül a trojka.  A kocsis  vastag bundába burkolózva,lábán mokaszin csizma és néha csettint az ostorral de, a hang is megfagy a dermesztő hidegben .a lovak orrából ömlik a pára.

Más világban könnyű lenne…

Egy átlagos reggel egy átlagos napon. Ezen a szép vasárnap reggelen Bertalan az ajtócsengőre ébredt. Szitkozódva kelt ki az ágyból, majd nyújtózkodott egyet. Mielőtt ajtót nyitott volna a ruhásszekrényhez sétált, hogy egy gyors pörgéssel átvegye a mindennapi ruháját. Az ajtóhoz érve egy lámajelmezbe öltözött simet látott elinalni, a küszöb mellett egy ajándékdoboz lapult, tele a főiskolai toborzó cuccokkal. Bertalan felvette, és valamiért nagyon megörült neki, pedig esze-ágában sincs fősulira menni. Ahogy abbahagyta az ugrálást megszólított egy utcán sétáló lányt, ismerkedés céljából.

Boboztál már valaha? Érezted azt a hosszú, várakozás teli pillanatot, amikor a könnyű gépben, felkapaszkodva a meredek úton, arra vársz, hogy kiengedjen a fék és alásuhanj. Ülsz a pici műanyag ülésben, alig férsz el, kényelmetlen a széked, lábad betámasztva, előtted a lejtő. Sejted, hogy mi vár rád, talán kicsit félsz, izgulsz, de akarod, és nagy levegőt veszel, mikor elenged a fék.

Hirtelen megszűnik a múlt és a jövő. Csak jelen van. Zuhansz lefele, átéled az érzést, szorítod a pánikkart, de nem nyúlsz a fékhez.

A SZERÉNYSÉGNEK IS VAN HATÁRA…

A nyárádmenti kis község nem arról volt ismeretes,hogy az Európa -híres Szováta-fürdő mellett található. Innen indult hódító útjára Kovács Apollónia, Kakuts Ágnes színpadi hírességek, kiknek a világot jelentő deszkák töltötték ki életüket és Feri bá , akinek a deszka az út volt .Ugyanis Feri bá volt a falu éjjeliőre, a bakter, aki a nap nagy részét átaludta,de az éjjelt az utcán töltötte

Darren Steele akkor aludt el az egyszínű szakirodalom oldalai felett, amikor már vészesen közel járt a szigorlati vizsga ideje. Ficamosan ébredt fel, s a reggeli fürgeség elmaradt.

A konyhában éppen felújítási munkálatok zajlottak, a terem közepén nem fedtek semmit csempével; egy cső volt, amin egy határozott lépéssel elrugaszkodva lehetett átjutni a konyha másik oldalára. Ha úgy tetszik, egyfajta lép-cső volt.

Ám ezen a reggelen nem a konyhára nyílt az ajtó, hanem az óceánra, melyet durva talpakkal simogattak a világítótornyok százai.

Ami azt illeti, nem nagyon vagyok mestere a véleményezésnek, de azért megpróbáltam, lesz ami lesz. Sajnálom, ha nem lesz olyan profi munka, mint amilyet eddig a többiektől láttunk, de igyekezni fogok idővel belerázódni!
Szóval..


Kozma Norbert - Pillangó-hatás Magyarországon

Áhh igen, a Pillangó-hatás, az egyik kedvenc témám a... témában (?). Egész jól vezetted le, amikor kiadtam a feladatot még nem reméltem, hogy pont egy ilyen teljes láncolatot fogok kapni, de nagyon jól esett, és még humort is csempésztél bele!

MINDENT AZ ERKÖLCSÉRT

     A tanácskozást a Polgármesteri Hivatal kis gyűléstermében tartották. Nem volt szükséges a nagyterem betöltésére, mert lényegében szabályokat, javaslatokat beszéltek meg a kis város egyre alacsonyodó erkölcsi életéből. A tanácstagokon kívül a polgármester meghívottai a rendőrfőnök és a két iskola igazgatói erkölcscsősz minőségben. Ideje volt már az ilyen tanácskozásnak, mert nap, mint nap egyebet sem hallani, mint hogy féktelen a fiatalok viselkedése.

Lakótársak - 16. rész

   Szilviát sokkolta a hír, a korházba menet csak arra tudott gondolni, hogy valami félreértés történhetett, mert az ő húgával biztosan nem eshet meg ilyen szörnyűség. Reménykedett a lehetetlenben, annak ellenére, hogy az orvos egyértelműen közölte vele a tényeket. Egészen addig nem tudta elhinni, amíg saját szemeivel meg nem pillantotta Anita élettelen testét. Csak néhány másodpercig volt képes nézni, de aztán elfordult, és Ádám nyakába borult.

S hogyan is legyen, egy mi lenne ha…?

Tegyük fel nem egy írott, vagy feledett történelemből ragadunk ki és változtatunk meg valamit, hanem vegyük alapul az embert magát. A változást valamikor akkor eszközöljük, amikor az ember, mint olyan létrejött és vegyünk ki belőle valamilyen jellemzőt, mely nélkül szinte elképzelhetetlen a fajunk.

… És létrejött ez Ember. Ki tudja mikor? Ki tudja hol? De van és lesz, mert nincs benne kapzsiság és nincs benne irigység, nincs benne széthúzás.

Angel Salvador halántékán kövér izzadságcseppek csordogáltak, ahogy lélekszakadva vágott át a keskeny utcákon. A lábai reszketve és fáradtan engedelmeskedtek tompa agyának, amely menekvésre késztette testét. A tüdeje ütemes, sípoló hangja és a talpa alatt megcsikorgó aszfalt suttogása törte meg az éjszaka csendjét. Már régóta nem hallotta a szirénák vagy a fegyverek hangját, de egyelőre még nem érezhette magát biztonságban. Még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy feladják a keresését..

GONDOLATOK

     Már rég vágtatott a vonat a rónán át. Mindegyre falta a kilométereket és közeledett a Kárpátok vonulata. Nyár volt. Rekkenő meleg. Jól esett az ablakrésen beáramló friss levegő. Négyen ültek a fülkében, két hölgy, anyja és lánya, egy fiatal katonatiszt és egy középkorú paraszt. Kissé nyomasztó volt a hangulat, mindenki saját gondolataiba merült.

       Az idősebbik hölgy, negyven év körüli volt, de hogy innen, vagy túl a negyvenen, ápoltsága nem engedte a megállapítást.

           HA  KÉSIK AZ AUTÓBUSZ

           PALI egy kocsma volt a Nyárád-mentén.a falutól három kilóméternyire a nagy útelágazásban.Forgalmas hely volt.Itt pihentek meg rövid  időre a nagy távolságú buszjáratok Székelyudvarhely és Kolozsvár,Szászrégen és Szóváta,Nyárádvármerő és Marosvásárhely,

valamint Szováta és Nyárádszereda útvonaliak.Az utasok a tíz percnyi idő alatt kiszálltak,hogy megmozgassák elgémberedett végtagjaikat,cigarettáztak,falatoztak,vagy bementek a kocsmába egy korsó sör vagy féldeci tőményt legurítani.A cégtáblán nagy betükkel hírdette , hogy Falatozó,de a környék és akik átutaztak csak Palinak hívták a kocsmáros neve után.Lovasfogatok is álltak itt meg,de nekik volt erre a célra külön gazdasági udvar.aztán ott a gazdák addig iszogatták az áldomásokat és egymást köszöntőket,nem figyelve az idő múlására,hogy beesteledett és lassan kiürült az udvar is,megszünt a hangoskodás,mert záróra következett.

Lakótársak - 15. rész

   Szilvia nem szólt húgának az Ádám iránt érzett vonzalomról, és addig nem is akart, amíg nem kap teljes képet a fiú érzéseiről. Azzal sem akarta traktálni, hogy megtörtént az a bizonyos éjszaka.
- Igen, úgy tudom, hogy az. – mondta Szilvia, remélve, hogy Anita csak megszokásból tette fel a kérdést, és nem készül semmire.
- Szóval szabad préda. – mondta vadmacskatekintettel a fiatalabb lány. – Szívesen elejteném egy vadászat során.

  1. fejezet

                    Christian

Öles léptekkel haladtam a klub irányába, ahonnan már kilométerekről hallani lehetett a dübörgő basszust. A bejárati ajtón keresztül kiszűrődő neonfények sorra megvilágították a szemközti falakat, különböző alakokat vetítve ezzel a téglákra. Hosszú, embertelen tömeg kígyózott a bejárattól egészen a legközelebbi sarokig, ami kábé kétszáz méterre lehetett.

- Hogy melyik csatán múlott? Senki nem tudja, mindössze annyi tagadhatatlan, hogy rengetegszer kerültünk veszélybe. Legsúlyosabb talán az 1110-es Római csata veszélyeztetett minket, de sokan az 1660-as dualista háborút emelnék ki. Egy nagy hadvezér azt mondta egyszer: "Egyiket nyertük a másik után, míg végül eljutottunk ide, ahonnan nincs tovább". Mint minden növekvő birodalom, Róma is megtapasztalta az erkölcsi, majd a biológiai kórságokat, melyek képesek egész provinciákat összeroppantani.

Pillangó-hatás Magyarországon

    Attila társát nem tudták elfogni, ugyanis a férfi inkább kiontotta a saját életét, minthogy börtönbe kerüljön. Ezt követően Attila sikeresen szökött át Erdélybe, ahol évekig bujkált, mielőtt visszatért Magyarországra. Egyre nagyobb hírnévre szert téve folytatta a rablásokat, megismertetve magát az egész világgal. A bankok rettegték a nevét, a posták bejárati ajtajaira kitűzött papírokra vastag, piros vonallal áthúzott Whiskys flaskák kerültek.

Lakótársak - 14. rész

  Miután Szilvia elkészült, elhagyták a lakást, és nekiindultak az éjszakának. A lány nem tudta, hogy Patriknak kiadta Ádám az útját, és nem mehet vissza.
- Szóval, hova menjünk? – Kérdezte Patrik, nagyképűséget sugárzó hangleejtéssel.
- Az az igazság, hogy én inkább csak valami csendesebb helyre szeretnék beülni. – Mondta a nő.
- De én azt hittem, hogy…
- Tudom. Hogy bulizni akarok menni. – fejezte be a srác mondatát.

                                   A mindentudó kapszula

          A kapszula eltünése után, az evilági nyomozók, tudósok varázslók és titkos szolgálatot teljesitők nyomozásba kezdtek - de tíz év nyomozás után, teljes csődöt jelentettek.Nem hiába volt ez  mindentudó kapszula, mert olyan dolgokra volt képes, amire semmi más anyag   a világon. Ha csak neveket emlitek -  akik dolgoztak rajta már attól hanyatt esik az olvasó , de ha azt is elmesélem , hogy miket tudott akkor az tuti siker, és mindenki megérti, hogy miért keresték annyira.Gondolat ráhatással müködött.

„Minden 5 évvel ezelőtt kezdődött. Egy átlagos kedd reggel volt, senki sem gondolta, hogy a kellemes tavaszi nap bármiben is különbözni fog a többinél. Pedig az a nap mindent megváltoztatott…

Kedden reggel a Földön mindenhol kapszulák tömkelege jelent meg. Senki sem tudta, hogy honnan jöttek. Egyszerűen csak ott termettek az erdőkben, a tengerekben, a házak kertjeiben, az utcákon, a fagyos északtól egészen az Antarktiszig, mindenhol. Mindent elleptek az egyforma kis kapszula alakú képződmények.

Lakótársak - 13. rész

  A lány feldúltan pityergett bezárkózva a szobájában. Azon tűnődött, hogy hogyan követhette el pont azt a hibát, amire előzőleg Ádámot figyelmeztette. Épp ő tanácsolta a fiúnak, hogy ne hajszolja a szerelmet, majd az megtalálja őt, erre most ő maga esett bele ebbe a kegyetlen csapdába. Szerelem volt, efelől nem volt kétsége a lánynak. Tapasztalta már egyszer az érzéseket, melyek újra hatalmukba kerítették, a rezgéseket, melyek az Ádámmal való első találkozás óta jelen voltak énjében.

A lelkek mikor elfoglalják a megfelelő porhüvelyüket, mindig magukkal visznek egy találomra felkapott sorskapszulát. Az egyén élete során e kapszula tudatalatti hatására orientálódik a számára megfelelő irányba. Persze ez nem törvényszerű és az ember sorsa nem szikla szilárd a születésnél, hanem az idő múlásával válik azzá. De tény és való, hogy ezek a kapszulák mindenféle sorsot az emberek nyakába aggatnak, kicsiket, nagyokat egyaránt.

Azonban akadt egy, mely a leghatalmasabb volt mindközül.

+16

  Több mint nyolc éve már, hogy az idegen birodalom meghódította, és tartományává tette a Földet. Mindössze két éves voltam, így nem sokra emlékszem. Azt nem tudni, hogy honnan jöttek, csak azt, hogy valószínűleg el kellett hagyniuk a saját bolygójukat, mivel itt telepedtek le nálunk. A túlélőket délre száműzték, otthonainkat pedig hamut hagyva maguk után porig égették. Élükön egy kivételes intelligenciával rendelkező uralkodó állt, akit a megcsappant létszámú emberiség csak Császárnak nevezett.

"A félreértések elkerülése érdekében kijelentem, hogy SEMMILYEN kapcsoalt nincs a Tornádó Völgy és a Jégszilánkok között :) " 

     Tasniv városára korán köszöntött az éjszaka. Apró hópelyhek szálltak alá, óvó, fehér paplannal takarva le a védtelen parkokat, épületeket, hogy a modern település békés álomra leljen. Csend volt, idill, az itt lakók nem is kívántak ennél többet, hogy átvészeljék az Északi Régió fagyos telét. A szúrósan hideg levegő a legtöbb terránt mélyen az otthona meleg békéjébe száműzte, azonban voltak olyanok, akik számára pontosan ez volt a tökéletes alkalom, hogy életük útvonala nyomatékosan megváltozzon.

Az időkapukat nem bizsergette többé áramvonal. Az időutazók pedig igyekeztek a torzító időt megörökítő kapszulákat megsemmisíteni; a gerilláknak már csak egy túszuk maradt. Mind kutatók voltak, fiatal talentumok, akiknek fantazmagóriáktól elsüketült szürkeállományuk most patakokban ontotta a bút, és a kilátástalanságot, s akik nem voltak már közöttünk; még angyalként is meg akartak halni.

Feloszlatták a szervezeteket, a világkongresszus nem ül többé össze.

                                         Eredményhírdetés!

           (Szives elnézéseteket kérem késésemért , és azért hogy ide irom az eredményt. Ugyanis gépem nem hajlandó a fórumba befogadni, már kétszer törölte az eredményhírdetést.)

 - Zádori Bence: Egy balaeset utáni találkozás egy szokatlan környezetbe- kórházban. Bizarr történések, és beszélgetések asszonyról gyerekről. Frappáns megfogalmazások - remek mondatok.

Lakótársak - 12. rész

+16

    Szilvia a megmaradt mézes barackot serényen pusztította, Ádám pedig a filléres vodkát, hogy a lánynak minél több maradjon az édes likőrből. A fiú, talán mert túl sokat nyelt egyszerre az olcsó, de ugyanakkor bitangerős tudatmódosítóból, egy pillanatra úgy érezte, hogy az szeretne visszakéredzkedni. Ami azt illeti, nem is kérdezett semmit, megindult magától, a fiú torkán kapaszkodva fel a külvilág felé. Még szerencse, hogy kéznél volt az üdítő, és azt lehúzva végül sikerült meggátolni a kiszabadulásban a ravasz jószágot.

Rosszul hiszik a tanárok, hogy a hierarchiát tanulni kell. Ez egy olyan fojtó rendszer, amibe többen haltak bele mint a világégések ínségébe. Senki sem veszi észre. Illetve ­– mégis. De szólni már mindenki fél.

A bicikli tolvajok miatt az iskola egy dilettáns biztonsági lépéssel lépett elő: háromnegyed nyolc után senki nem léphet be az épületbe, hacsak nem kér engedélyt a kaputelefonon. Mintha egy garzonlakásba mennének a bejáró diákok vendégségbe hétköznapokon.

Tudom, hogy nem nyerhetek, meg csak most volt időm felrakni, de nagyon tetszett a feladat és szeretek játszani.

–Szép volt. –lihegte Laci, felocsúdva a hatalmas bal horog után, de kissé kábultan. –Belekongott a fejem.

–Mit is mondhatnék, volt időm gyakorolni a legutóbbi meccsünk óta. –viszonozta a bókként ható kedves szavakat András, vérpatakkal díszített mosollyal a száján. –Na meg persze a kormány tekergetése is erősíti a karomat, pláne hogy mindig én kapom a szervomentes taxit.

Mindenekelőtt köszönök mindenféle figyelmeztetést és útbaigazítást.Nagyon hézagosak az ismereteim,.hogy egy már feltöltött szövegen miként lehet javítani,ha valaki kioktat megköszönöm.Én szíves elnézésetekkel az eredeti szöveget ruháztam fel egy utólagos befejezéssel,ha így elfogadható,mert újat írni nincs erőm,amint előzőleg beszámoltam,az unokám nagyon kikészített( 6 éves) a könyvtár újra rendezésével.S hadd harsogjon a szlógen: Játékra fel!!!

KISVÁROSI CSENDÉLET (Játékra fel)

              A kisvárosban mindössze két felekezet volt, viszont a bolondgomba módjára szaporodó szekták jelenléte sem tudta elterelni és fékezni az ellentétet.

                Amatőrök Vagyunk:

                 Taníts mester

                            2.

   Kovács András kemény talajon ért földet. 

Amikor talpra állt, fájdalmas nyöszörgések közepette próbálta kiegyenesíteni a derekát, majd a feje fölé pillantva, állapította meg hogy a hatalmas lyuk, amelyen keresztül idáig zuhant, immár eltűnt.  

   Egy dohos szagú, régies berendezésű, skanzenhez hasonló kunyhóba került.

                                      Az én városom, és környéke 43.

           Eloszlott a sötétség, és oszlani látszott a félelem is, a jelenlévők indulni készültek hazafelé. Még búcsuzkodtak egy kicsit, megköszönték a vendéglátást, és sajnálkozva jelentették ki, hogy minden nagyon jó lett volna ha  a történetet befejezte volna  a mesélő. - Azon ne múljon -  szólalt meg valaki a szoba belsejéből.

          Cika  megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba. 

- nem tudom míért nem mondtad ki azt a nevet, talán félsz tőle, még most is!

KISVÁROSI CSENDÉLET (Játékra fel

              A kisvárosban mindössze két felekezet volt, viszont a bolondgomba módjára szaporodó szekták jelenléte sem tudta elterelni és fékezni az ellentétet. Mind magyarok voltak, katolikusok és reformátusok. Az idők folyamán annyira fajult a nézeteltérés, hogy szinte ölre mentek, még a kocsmában is. Ha a hitéletre terelődött a szó, egymásnak estek, vége volt cimboráskodásnak, ivópajtásnak, egymásra loccsantották, ami a kézben volt..

Ezt a regényt néhány hónapja kezdtem el írni, végül abbahagytam. Ám ha láttok benne potenciált és amennyien szeretnétek, folytatom. Rajtatok múlik! :)

Moira evangéliumából - Szülötti kor, szülötti napjárás

Nincs fogalom az ezelőttre. Csak olyan nem volt, mely ezen jelvonáskor vala. Semmiség. Csak sok apró, aludtak egynél négyszáz életnél is több szemhunyást. Nincsen irat. Én, beszélni nem érek. Üresség. De jaj, ha nyugodalomellenezték még egy személyemnek, melykor vala egyetlen apró nem álomodott, a másik apró egyeket is nem álomodni segítette, hanem mely annak visszája.

Lakótársak - 11. rész

   - Hát, nem mondhatnám, hogy minden a legnagyobb rendben. – szólt a telefonba a női hang, Szilvia kérdésére válaszolva. – Anyuék kikészítenek! Komolyan mondom, hogy nem bírom tovább!
- Anita! Kérlek, nyugodj meg. – próbált beszélni a húga fejével Szilvia. – Mi történt?
- Úgy érzem, mintha anya megfojtana. – folytatta a panaszkodást Anita. - Ki kell innen kerülnöm, legalább addig, amíg leérettségizek. Te tudod, hogy miről beszélek.

      "Csak két dolog határtalan. Az univerzum és az emberi hülyeség. Habár, az univerzumban nem vagyok olyan biztos..." - Albert Einstein

      Hűvös, fagyot hozó szél süvített végig az Alpok vonulatain. A közembert ez elrettentette volna, de nem a kihívást, az izgalmat vadászó lelket. Síszezon volt, tömegével érkeztek a furcsábbnál furcsább - és gazdagabb - népek, mindannyian szerették volna kiélni azt, amit a betondzsungelek metropoliszaiban gyerekként képtelenek voltak.

Lakótársak - 10. rész

    Természetesen nem aludni vonult el Ádám, hiszen a történtek után nem lett volna rá képes, csupán nem akarta, hogy Szilvia szemtanúja legyen, ha esetleg ismét kiborul. Agyalni kezdett, megpróbált választ találni, újra előtörő könnyeivel küszködve. Kínjában a haját tépte, és egyre jobban elkeseredett a tehetetlenségtől. Alig bírta feldolgozni, hogy ez éppen vele történt meg. Nem tudta elhinni, hogy akit nem is olyan rég még feltétlen odaadással szeretett, akivel össze akarta kötni az életét, az más alatt, vagy felett keresi azt a boldogságot, amit ő akart neki megadni.

    - Gyula! Te vagy az? – kiáltott fel a nő, amint megpillantotta a várakozó férfit, a kisváros egyetlen gimnáziumában. – Ezer éve, ugye?

- Ági! – reagált a meglepett férfi. - Hát igen. Egész pontosan húsz. Nagyon jól tartod magad.
- Köszönöm. – mondta a nő, de mivel a férfi lepukkant látványa miatt nem tudta viszonozni a figyelmességet, inkább új gondolatba kezdett. – Mondd! Hogy vagy?
- Nos, egész jól. Azóta is taxizom.
- Hallottam a pletykákat a válásodról.

Olivér taxisofőr épp a gumiabroncsot reklámozó tekebábú reklámplakátját nézegette, amikor zöldre váltott a lámpa. Kedvtelenül tekergette a rádiót, az pedig illedelmesen fröcskölte magából a fehér zajt. Néha azért belerontott az abszurd szólóénekbe az esperes hangja a református rádióról. A visszapillantóba nézve pedig elöntötte elmeállapotát a grandiózus nosztalgia és a sok csínytevés, amiért nagymamája annyiszor megvonta tőle a pampuskát és a forintos csokoládéra valót, amiért annyit körmölték tehetetlenül a tanári kézre szabott, fából faragott vonalzócskák.

                       Amatőrök Vagyunk:

                             Taníts Mester!

                                       1. 

A bíróság nagytermében, ahol a nyugtalanságtól úgy forrt a levegő, mint délután öt órakor a gázrezsó tetején, a nagyfazékba töltött házitej, a főbíró, Balogh Zoltán határozottan kiáltott fel.

 - Kérem, a vádlott álljon fel!

   Ekkor a szorosan összetömörülő székek legelső sorából, Kovács András magaslott ki.

Ha végigtekintek egy térképen - legyen az kicsi, vagy nagy -, milliónyi helyet találok, ahova szívesen elmennék. Az egyszerű erdők is lehetnek szépek a maguk nemében, de egy domb, vagy hegy maga a csoda. Viszont akárhogy is gondolkodtam, nem sikerült egyre leszűkítenem ezt. Hisz a világ hatalmas, és akkor még nem is vettem számításba a mások képzelete szülte helyeket. A Roxfort, a Kapitólium, Skyrim és tucatnyi más. Mindet szeretném megnézni, végigjárni, esetleg oda költözni.

                                        Az én városom, és környéke 42.

           A jelenlévőkben szinte egyenlő arányban oszlott meg a félelem és részegség, ami miatt nem tudtak sem normálisan gondolkodni sem normálisan cselekedni. Talán egy kettő volt aki kevesebbet ivott, de annak elég volt a félelmmel meg küzdenie. Még mindig kerülgették a vedret , mint macska a forró kását, de senki sem merte megfogni és kiönteni a hamut, pedig már órák óta nem történt semmi érdemleges, sem a jelenlévőkkel sem a hamuval.

Lakótársak - 9. rész

    - Jobb lenne minél előbb, még a végén azt fogom hinni, hogy nem is akarsz vele szakítani, és csak játszol mindkettőnkkel. – bizalmatlankodott a férfi, a szorosan hozzábújó Nóra viszont egyáltalán nem jött zavarba.
- Ugyan már! Ne butáskodj! – felelte magabiztosan a nő. – Már ezerszer mondtam, hogy veled sokkal jobb, mint azzal a balfasszal. Ne aggódj, majd én elrendezem a hősszerelmes tündérvirágot.
Nóra felállt, majd kinyújtotta a kezeit az izmos, kopasz férfi felé.

                                          Hasonlat

                                           Olvasatlan,

                                           kóbor 

                                           szavaim,

                                           úgy hevernek

                                           szana-szét

                                           a hálón ,

                                           mint üres 

                                           kalászok

                                           a kiégett

                                           tarlón.

Sok ötlet eszembe jutott, de végül ennél maradtam. Azt hiszem, hogy egy ilyen utazás most igazán jól esne!

Váratlan utazás

A parkban sétálgattam, és a szálkát piszkálgatva az ujjamban azon töprengtem, hogy mi értelme ennek az egésznek. Mi értelme felkelni reggel, órára menni, tanulni mint a güzü, enni, balzsammal kenni a kezem, átvészelni a mindennapokat, mint valami robot? És akkor megláttam őt… Mosolyogva jött felém, pedig még nem is ismertem. Ahogy elém ért bemutatkozott, és egy padra leülve beszélgetni kezdtünk.

Csak aprón szemerkélve kezdődött az eső. Be kell vallanom, valahol mélyen még tetszett is, ahogy halkan kopogott az aszfalton és olykor-olykor a párkányon. Mintha valami bűnös élvezetet leltem volna a zajban, mely már-már muzsikává formálódó ritmust alkotott.

Azonban az eső nem állt el magától és én sem tettem ellene, hogy ne ázzak el. Az pedig csak erősödött, egyre hangosabb kopogással, mintha csak én bátorítanám. Vagy talán az ellenállásom hiánya keltette az erejét, ki tudja.

1. Dózis

És megint itt vagyok. A lakás. Úgy indult, hogy jó buli lesz, de aztán a pénz jegyében elfajult minden. Persze vannak kifogások, hogy nem telik lakbérre, meg kajára, de valójában végig kapzsi voltam. Az elején csak árulsz egy kis füvet a kollégiumban, aztán sok füvet, és a végén ez… magány.

                Kemény este az, amikor arra érkezel haza a lakásodba, hogy be van törve az ajtó, a kannabisz ültetvényed összezúzva hever szerteszét… üvegdarabok a földön, tócsákban állnak a különböző vegyi anyagok.

A reflektor függönyében
Egy új világ díszeleg,
Csendesen él,
Vidáman beszél.

A színpadnak karzatánál
Pianista szerenádoz.
Egybeolvad,
Úgy szól a zongorához.

A fronton női vokalista
Halkan zengi szívbaját.
Könnyeket sző,
Hívja a köz katarzisát.

Mint egy messzi horizonton,
Úgy andalognak rajta.
A reflektor kontrasztjában
Liliomszál énekel.

A páholynak heverőjén
Három meghatott gazember
Ünnepnek szőtt,
Egyenruhában.

Egysíkú kártyákkal zsugáznak,
Időnként jókat kacagnak,
A nyugalom tengerében
Semmi sem fáj.

Lakótársak - 8. rész

   Ádám nagyon zaklatottnak tűnt, amikor Szilviát várta, hogy hazaérjen a munkából. Próbálta magát felkészíteni a beszélgetésre, mely során közölnie kellene a lánnyal, hogy bizony költöznie kell, valamint az idegességét még az a tény is fokozta, hogy Nórát egész nap nem érte el valamilyen oknál fogva. Tépelődött, ugyanis nem akarta elküldeni ezt az aranyos, segítőkész teremtést, de ha a Nórával való boldogsághoz ezen keresztül vezet az út, akkor át kell rajta esnie.

                                Bence-csere

                           29.

                                     /  Befejező rész /

   Egy ilyen embertpróbáló nap után, még csak annyir időre sem akart Pesten maradni Bence, hogy elköszönjön Kirától és Viktortól, akik attól a perctől fogva végleg ki kellett rúgva.

   A két fiatal vert sereg módjára indult kifelé a nappaliból.  A maffiafőnök és az őt körülvevő vérszomjas tekintetű gorillái láttán sem szűnt meg benne az a hatalmas gyűlölet, amelyet a lány iránt érzett.

Találkoztam vele, s egyből elrabolta szívem. Szép barna szemeibe elveszve kerestem azt az érzést amit én is táplálok iránta, már most. Lassan történt minden, óráknak tűnt, pedig csak percek voltak, míg kezét a kezembe fektette, s fejét mellkasomra tette. Azonban ezután sem volt jó barátom az idő. Ugyanis elkezdett úgy repülni, hogy nem tudtam lelassítani. Kergetőztünk pár percet, majd feladtam, s abban a maradék kis időben csak rá szenteltem minden figyelmem.

Ötödik rész

Kósza napsugár szökött át a gondatlanul behajtott ablaktáblák közt, és egyenest a szendergő Florian arcára szökkent, végigcirógatva a vonásait. Az effajta incselkedő ébresztés ugyan nem lett volna ellenére, ha kecses női ujjaktól származnának… egyáltalán nem. Holmi szemtelen fénysugártól azonban a legkevésbé sem fogadta szívesen.

Fejére rántotta a pokrócot, és szorosan lezárt szemekkel igyekezett figyelmen kívül hagyni az új nap érkeztét.

(Igen, visszatértem! :) Innentől fogva bőven lesz időm, hogy részt vegyek a játékban, és meglepő módon milyen tökéletes feladvány akadt a kezembe, hogy így lépjek újra színre! Terra-9-en vagyunk, itt kap szerepet az én utazásom, és bár eredetileg a Tornádó Völgyre gondoltam, mint legszebb hely a bolygón, de azzal a tereppel az Első Év eseményei alatt már páran megismerkedtek. Tehát kelet helyett most a Déli Régió felé fordítottam a figyelmemet :)  )



      Vakáció. Milyen ritkán is jut nekem hasonló.

(Tudom, nem lehetek győztes. De annyira megtetszett ez a téma is, hogy tiszteletből szeretnék játszani. Azért remélem, tetszeni fog!)

Szóval ezt hívják élményvonatnak. Egy régi Watt-féle gőzös. Az ablakpárkány tiszta szálka, a kerekeknek sem esne rosszul a balzsamozás. A lankákon járok; pöfékelünk, csikorgunk, de azért haladunk.

És igen, már látom az első fényt: a hegyen vagyunk. Balra szanatórium, jobbra klinika. Mi? De hisz az ott anyu! Engem tesz tisztába.

                                     Az én városom, és környéke 41.

           De csak akart - de nem mondott semmit, csak a fejét forgatta jobbra balra gépiesen. A jelenlévőknek az volt az  érzése, hogy keres valakit . Viszont azt is biztosan tudták, szem nélkül nem láthat. Valamit azért még is érzékelt, mert amikor éppen a mi Cikánk nagyanyja felé fordult, egyetlen pillanat alatt hamuvá változott anélkül , hogy egy szó is kijött volna a száján.A jelenlévők megmeredtek, és csak percek múlva mertek eltávolodni egymástól akkora távolságra , hogy ne egymás elől szivják el levegőt.

(Női szemszög, felszólalás a női parlamenten, szarkasztikus beszéd)

Házasság? Ó igen, a házasság az a kötött szolgaság, melyet azt hiszem, mindannyian rendkívül élvezünk. Hiszen nincs csodálatosabb, mint mikor reggelit csinálunk szeretett férjünknek, ki oly sokat dolgozik értünk, hogy eltartson minket. Egész nap takarítjuk egyetlen igaz szerelmünket, a lakást, majd miután ezzel végeztünk és a többfogásos legalább 10 disznónak elegendő kaját megfőztük, amit mellesleg mind a kedves urunk fog megenni, utána neki állhatunk a mosásnak, vagy esetleg kertészkedhetünk, ami már-már szinte felüdülés számunkra.

Alfie Sanders egy szép májusi napon halt meg. A szülővárosában, a kórház vaságyán, a mélyaltatással kezelt édesanyjával egy kórteremben. Az ápolók úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy amikor angyal lett, egy hatalmasat mosolygott, majd utána soha többé. Még előző nap volt ereje beszélni egy keveset. Akkor azt mondta, hogy nem fájnak a sebei és hogy nem érdekli, hogy távoznia kell. A végakaratát már szignózta, innentől kezdve már nincs mit elszúrnia az életben.

Szemléltem az eget, a felettem lévő csillagokat. Ahogy a szél ráncigálta a rajtam lévő rongyokat, éreztem, hogy hűvös van, de nem érdekelt, csak azzal a csodával törődtem, minek hamar vége lesz. Testem minden egyes porcikája borzongott, attól az érzéstől, amit a repülés tud okozni, azt kívántam sose legyen vége, hogy örökké tartson ez a szabadság...Nem mertem lenézni, így háttal lefelé cirógatta a hűvös szellő a testem...kirázott a hideg. A csillagok homályosodni kezdtek, rájöttem, hogy hamarabb véget vet a gravitáció csodámnak, mint gondoltam.

Bárki is vagy hozzám, lehetsz akármi; fontos vagy nekem. Talán még az arcodat és a nevedet se tudom; szeretlek. Patyolatbeli vérpumpámból szavalom. Bármerre is élsz, akárkik is értik szavaid; egyet értek és érzek. A testvérem vagy. Talán a vérünk más csoportú, de mindkettőnket hajt, anyától születtünk, a földre, lábaink és kezeink nőttek, van intelligenciánk, látjuk a szépet, halljuk a csendeset, szagoljuk az illatosat, tapintjuk a selymest, ízleljük az édeset; közbeszólhat a háború, mi ekkor elvonulunk, nincs szükségünk semmire.

Katonaként sorakoztak a tégelyben a kis korongok, melyeket jóformán frissen ütöttek ki az öntőformáikból, s most bevetésre kerülnek az emberi egzisztenciát növelő hadi gépezetbe. Elszórva emberek százai közt meglapulnak a zsebeikben, mozgatják a kapitalista gazdaság elnyűhetetlen kerekét.

S itt emeljünk is ki egyet, melynek kalandos élete, csak itt kezdődik, ahogy csupasz fém teste kézről kézre járva kisebb karcolásokat szerezve bizonygathatta volna miket élt meg.

Az iskola elé rohant a sok kisgyermek. A napközis nevelő alig bírta tartani a kezüket. A kubizmusból szabadult autó egy megterhelt platót táncoltatott a marcangolt, kátyús úton. Az a sok tepertő rajta csuklani kezdett. Ám hamar gyermekkézbe kerültek, még mielőtt az autó a helyére állhatott volna. A sofőr nagylelkűen terelgetett mindenkit az áruhoz, mely ebek harmincadjára jutott, mint egy dús legelő. Az iskolába ment ebédelni. – Mindenki csak egyet vegyen, osszuk el másokkal!

Lakótársak - 7. rész

   A hosszú, fárasztó munkanap után, Ádám nem vágyott másra, csak hogy együtt legyen Nórával. Úgy döntött, hogy meglepi, és elmegy hozzá. A nő valóban nem számított a látogatásra, de ez nem jelentette akadályát az együttlétnek, melyet vadul, az érkezés pillanata után néhány másodperccel, a konyhaasztalon ejtettek meg, amit egy határozott mozdulattal a férfi tett szabaddá. Olyan vehemenciával tette magáévá, mintha csupán néhány perc lett volna hátra a világvégéig.

A 80-as évek végén esett meg ennek a kis kombinált fogónak a kalandja, melyről azóta is regék szólnak. Olyan időkben, amikor az ipar szétterpeszkedett a vidéken, az egzisztencia előteremtése mégis gondot okozott az embereknek. Az orosz katonák még jelen voltak szerte az országban, és kemény kézzel tartották a rendet.

Az ő soraikhoz keveredett vészesen közel Géza, a szerelő és szerszámos ládája. Ez a kis ládika telis-tele volt tömve különféle eszközökkel, amiket egy tank szerelésére használtak a szakik.

Kicsi szívem,

Egyetlen édes kicsi szívem,

Hát megöleltél, s arcomra

Csókot öntöttél, mint két

Kolibri a forró nyári szélben.

Hozzám ragaszkodsz,

Nagy szárnyadat ráborítod

Tátongó, vaskos lapockámra.

Megmutatod nekem, hogy előtted,

S mögöttem mit látsz, milyen ízű

Moraja a népnek.

Tudom, nekem halk és beletörődő,

Nem képviselő benne semmilyen

Figyelő tekintet.

A bíbor zaj mint a kígyózó ördögszekér,

Néked oly hasztalan kísértet.

Nekem csak lábadozó alkonyat, mit megtör

Az összeszokottság, s a hegedűk szopránéneke.

Endrében a világon semmi különleges nem volt. Élte a hétköznapi emberek életét, viselte a terheket amiket mindenki. Egy meg nem nevezhető kis áruházban dolgozott naphosszat, leginkább mint rakodó. Időnként a pénztárba is beültették, de ezeket mind ő, mind a tulajdonos megbánta. Endre ugyanis sok mindenben jeleskedett, de volt egy óriási gondja. Amint sietősen próbált elintézni valamit, azonnal hibázott. Csak a nyugodt, inkább erőt, mint sebességet igénylő munkák maradtak hát neki.

- Azonnal dobd el a kést! – Hasított bele a dobhártyarepesztő csendbe egy vékony, de annál határozottabb hang, mire mindenki a bejárat felé kapta a tekintetét.

Krisztina állt az ajtóban.

Szemeinek tengerkékjét, egyenest Gábor hideg, acél szürkéjébe fúrta, arcán határozottság ült, de tekintetének fátyolossága jelezte, Ő sem aludta át az éjszakát. Sőt, mintha végigzokogta volna…
Határozott arcvonásainak, egy duplacsövű puska adott nagyobb hangsúlyt, ami – enyhe remegéssel ugyan – Lukácsra szegeződött.

A szerelem mily csodás egy érzés is ez. Sokan érezték már ezt vagy gondolták, hogy azt érzik, lehet, hogy csak enyhe lefolyású szívrohamuk volt, de ezt tényleg nem lehet tudni. Bár már kutatják az okosok hogy akkor mi is ez pontosan. Sok embernek sok gondolata van erről, és még számos dologról és ez nem baj, persze nem is nagyon jó, mert ha már gondolkodik valaki valamin, akkor ott már jó nem sülhet ki, vagy ki is sül az biztos oda ég. Mindenki az igazit keresi az, hogy a meg közelítése az igazinak az már egy más kérdés, hiszen lehet, hogy valakinek a 47-es láb jön be kis szőrpamacsokkal, vagy az is lehet hogy valami perverz vonzalmat érez az Otto-motor alapon működő szerkezetek iránt és úgy gondolja hogy az igazinak az egyik legfőbb jellem vonása hogy Otto-motor alapú járművel utazik és a bal bicepsze meg egyezik az IQ-a méretével.

Eredeti kultikus és még számos módon lehetne a táncot jellemezni.

Gondoljuk úgy a táncra, mint egy fegyverre, amelyet bárhol és bármikor elővehetsz és pörgetheted, mint a spagetti westernekben a Coltot. Táncolhatsz, ha jó a kedved, táncolhatsz, ha a bú ölel át, táncolhatsz, ha update Norbi azt mondja. Csak aknamezőn ne. Ha ehhez még egy társ is társul, ki jó esetben nő, akkor aztán… Hagy szóljon a nóta. Vagy inkább ne?

Nehéz ügy kérem szépen.

A legszebb a táncban, hogy már a pólyás baba is táncot jár.

Ádáz küzdelem az mi itten tesszük, hiszen erősek vagyunk, mint egy oroszlán vagy inkább egy orosz lány. Ki tudja, hogy mi is az mi jó nekünk. Tán értelmetlen meséket szőni egy valóságról, ami jó, de inkább bártortalan. Vágyat érzünk mi arra, hogy át vágjunk a szavak hegyein, és mint egy kis diák örüljünk a nyári szünet első percének. Kik is vagyunk mi valójában? Talán valami futurisztikus robot ki csak azért jött vissza a jövőből a múltba, ami most a jelen, hogy újra szenvedhessen.

Fulton érzi a vérszagát a levegőben, szinte már folytogatja tüdejét. Jól tudja mit jelent ez. Nem habozik tovább, és jelt ad Kenelm-nek. Ő pedig futásnak ered. Mint egy kiéhezett vadállat, ami meglátta zsákmányát, úgy vágódik a lény Kenelm után. Fulton kap az alkalmon, és futásnak ered Palmhope irányába, Esther-rel a vállán. Bejött a terve, nem őt fogják felzabálni, hanem a csalit, amit éppen most dobott a vízbe. Kenelm meglehetősen jól tartja magát, a pihenés, a hely ismerete, és a mögötte álló évtizedek amiket banditaként tengetett, most kifizetődni látszik. Gyorsan cikázik a romok között, reméli, hogy így le tudja lassítani vicsorgó üldözőjét. De az a kis szusszanás, végzetére, nem csak neki kedvezett.

Messze-messze tőlünk, egy távoli csillag aprócska bolygóján élt Trak, a fiú, aki nagyon szerelmes volt egy lányba.

Minden reggel, amikor a nap felkelt az égen, első dolga volt meglátogatni őt az otthonában. Keresztülvágott az erdőn, amin túl a lány lakott. Átsétált az udvaron, majd a széles verandán, bekopogott az ajtón, és várt. Amikor az kinyílt, mosolyogva mondta, hogy "szia", és cserébe egy ugyanilyen mosolygós köszöntést kapott.

Utána elment, végezte a maga dolgát, növényeket gyűjtött, fára mászott, állatokat gyógyított és etetett meg.

Negyedik rész

- Bőségesen locsoljátok meg a tetőt! És a saját kunyhóitokét is. És ami kaszát, árt, kést, sarlót találtok, fenjétek meg! Várjátok kész fegyverekkel a többieket, amikor hazatérnek a mezőkről.

Csak remélni merte, hogy ez hamarabb fog bekövetkezni, mint Jacques támadása.

- Jó döntések, Christian – szorította meg vállát a váratlanul mögéje lépő trubadúr. A fiú indulatosan seperte le magáról a kezét.

- És persze még jobb döntés lenne, ha minél sebesebben eltűnnék innen, igaz?

Mivel úgysincs visszaválasztás, és nincs tétje az írásomnak, kihagytam belőle a szavakat. (ez nem jelenti azt, hogy nem vettem komolyan, csak ha felesleges, minek erőlködni, nem igaz?) Remélem Olívia nem haragszik meg érte. Jó feladvány volt.

Útban vagy, öreg!

            Majzi már csak ilyen volt.

Peti életében sosem volt nagy szerepe, és mégis. Az ágya párnáin pihent csak, de ha nem lett volna, az élet mégis üresebb lenne nélküle. Néha oda szól neki, hogy:

            - Menj már arrébb, öreg!

Tárt karokkal fogadta az érkezőket a konyhaajtó. Anya és apa ételt készítettek iskolai túlórából érkezett fiuknak. Arról mesélt, miként veszett össze egy Rubina nevű lánnyal egy döglött aktán. Ők csak bólogattak és szerettek volna egyetérteni.

Kopasztó víz csordogált a mosogatóba, ahol egy ponton a zománc már megkopott. A nedves rongyok rácuppantak a csapra. Anya száraz kendőbe dörzsölte a kezét. Nyitott ablakon, tiszta hangzással adtak hírt széncinegék a nyíló kékségről.

Egy árny ugrott ki a résnyire nyitva hagyott ablakon és azonnal eltűnt a sötét éjszakában, amint beléptem a rendelőm ajtaján. –Csak egy macska. –nyugtattam magam, ám zaklatottságomat ez nem csökkentette. Becsuktam az ablakot és villanyt kapcsoltam a rendelőben.

A szoba közepén egy rajzasztal tele lapokkal, ceruzákkal és festékekkel, elég alacsonyan ahhoz, hogy a gyerekek kényelmesen alkothassanak. Az asztal körül hanyagul szétdobálva hevertek a plüssjátékok és a szivacsjátékok a feszültség levezetésére.

Lakótársak - 6. rész

   Kellemesen telt a nap, melyet Ádám és Nóra együtt töltöttek a jó időben, miután jóízűen megebédeltek. Mint egy igazi szerelmes pár, úgy sétáltak kézen fogva, és ölelkezve a Nagy Lajos király útján, melyen a hatvankilences sárga villamos haladt el tízpercenként. A Bosnyák téren hűsítő fagylaltot nyaltak, majd Ádám egy szál piros rózsával lepte meg a lányt, melyet az idős, utcai virágárustól vett. A korábbi, kellemetlen percekkel induló délután, végül szinte tökéletesen zárult a fiatalok számára.

Tavasz. A tollas pilóták lakcímet váltanak, hazájuk az öreg kontinens. Az utcazenész szonátát von hegedűjén, tartója pénztől megboldogult, emelni nagy teher. A játszótér lakóinak a vakító fehérség átadta a hintát, ki most újból láncra vert csontozatát lazíthatja. A csúszda többé nem nyirkos, a napsugár melengeti; s úgy csúszik rajta a sok játszó gyermek, mint az anyaméhből a szülésznő tenyerébe szokás. A náspángolástól megfáradt macska a megcsúnyult kiszebábok armadáját guberálja.

                                         Egy plüssmaci monológja

           Ha valaki nem ismer, akkor bemutatkozom: Én vagyok a plüssmaci! Termetem átlagos, szinem barna -  de be kell valljam , hogy az átlagosnál egy kicsit dagibb vagyok. Én ezt nem érzékelem , de hallom , hogy mások mondják.Nem igazán tetszik nekem , hogy ezt mondják - sokáig nem is törödtem vele, de mostanában ideköltözött a gazdim nagyapja, akinek valami miatt nem tetszem, de nem mondja meg ,hogy miért.

                                    Az én városom, és környéke 40.

            Az asszonyok elcsendesedtek, és feszült figyelemmel kísérték a beszélőt.

Azt tudjátok , hogy annak idején még több volt a boszorkány, és boszorkányosabbak voltak. De azt is tudnotok kell , hogy ezeknek a boszorkányoknak a leszármazottai ma is itt vannak közöttünk! Az asszonyok összenéztek, és szinte keresték , hogy  ki lehet az.

- Nem úgy értettem , hogy itt, most, hanem hogy ma is itt nálunk a faluba, de ne kérdezzétek , hogy ki az  mert az egy olyan titok , amit nem mondhatok el, mert akkor talán még én magam is rosszul járok.

16+(Csúnya szavak!)

Házibuli zajlott barátok és azok barátai közt. A gyerek az anyjánál volt a hétvégén; üres gyerekszoba mellett pedig minden buli elfér. Ha pedig már egyszer elváltak; miért ne keresse meg a fater a módját egy új kapcsolat kibontására?

Simon arca nem volt szokatlan a szórakozóhelyeken. Háromszoros címvédője az ivóbajnokságoknak, de a tánctudásán lenne még mit csiszolni. De egyébként a srác egy az egyben a két lábon járó szerencsétlenség volt.

Körbe-körbe… Most be egy kő alá… megint körbe… ezúttal felfelé… ismét körbe. Most fel a felszínre… nem, mégsem, inkább vissza lefelé. Hát igen, ilyen egy hal élete az akváriumban. Monoton nyugalom, amíg el nem jön az etetés ideje. Akkor felúszik az akvárium tetejéhez, és gyors, kapkodó mozdulatokkal szedi össze az összes falatot, mintha attól tartana, hogy valaki megeszi előle. Pedig egyedül van… Egyedül hősünk, a fénylő kis aranyhal uralja az egész akváriumot.

Kozmosz kapitány és a végzet alagútja

Kozmosz kapitány egy szép napon átutazott a Gamma–csillagrendszerbe, a fénynél háromszázszor nagyobb sebességgel. A csillagos ég nem adta ködök jelenlétét tudtul és azok sem próbáltak materializálódva hasonulni bármihez is. A siklás a vákuumtérben zökkenőmentes volt, a hőmérséklet a vártál sokkal ingadozóbb. Horrorisztikus látványként a csillagrendszer 365. fényévkövénél egy tébolyult legénységű, lebegő cirkáló szolgált.

Lakótársak - 5. rész

   Megvolt hát a jó szex, joggal bízott tehát Ádám abban, hogy kialakul valami ebből a románcból, és Nóra biztató érdeklődése is erre engedte következtetni. Aznap hamarabb elkéredzkedett a munkából, hogy időben hazaérjen az ebédhez, illetve kifizesse a rendelést kihozó futárt. A konyhaasztalnál üldögélő Szilvia szomorú arckifejezése fogadta, amikor hazaért.
– Mi a baj? Csak nem rám haragszol még mindig? – kérdezte a fiú.

                                          Gilisztasors

            Alig egy félcenti hosszú volt. Se keze se lába, se füle se farka se feje. Csak eleje meg hátulja. Azt is csak onnan lehetett megkülönböztetni, hogy a hátulja vékonyabb volt, és halványabb szinű. Az eleje viszont vastagabb, erőteljesebb, és vörösebb is. Annyira erőteljes , hogy felnőtt korában , úgy müködött mint egy fúrópajzs. Kitünő földmunkás volt.

Egy jegesmedve mindennapjai – Játékra fel!

Reggel. Újra világos van, mehetünk hát tovább. Komótosan elballagok a nőstény mellett, aki a két boccsal alszik. Ha felkelnek majd utánam jönnek. Vagy nem, kit érdekel, éhes vagyok. Futni azért nem fogok, felesleges. A hús ott lesz a vízben, mindig ott van.

Mikor megérkezek a partra, előttem a hosszú „amiben hús van, de hideg”. Egy pillanatig bambulom a vizet, mikor megcsillan egy hús. Rávetem magam, és bőrig ázva hozom a partra.

Vicus néni botlott meg a járdaszegélyen. Kondíciója a fiatal csúcsokat már nem tartotta. A sárga Combino előtt állt meg, túl a megállón.

Sosem mondogatta, mennyire inspirálta az anyaság. A gyerekek az óvodában építőkockákkal végeztek szakmunkát, majd egy oktávnyi szezonnal később az intézet kiürült a szervezetek miatt; az ő házába költözött.

Hatalmas lakomák voltak akkor. Minyonok féltucat tepsin. És mintha termeszek ették volna meg.

Megesküdött Géza bácsinak az oltár előtt, hogy mindenkor hűséges lesz hozzá.

                                 Az én városom, és környéke 39.

           Hűvösre, és esősre fordult az idő. Novembernek már túl voltak a közepén és az Erzsébetek  ünnepelték névnapjukat. Ennek a napnak a hajnalán le is esett az első hó, amit akkoriban a legtermészetesebbnek vettek. Pedig voltak hátrányai, és voltak előnyei a rövid napoknak , és hosszú éjszakáknak.Hátrány volt hogy csizmát kellett húzni akár a második szomszédig is, ha nem akarta az ember, hogy a cipőjébe, hó vagy sár kerüljön , mert a sár a hó, alaposan meghaladta a cipő szárának a magasságát.

   Ekkor Bence ösztönöseb pillantott a körülötte álló férfiakra,  Immár sokkal indulatosabb lett az arcuk.  S nyelr egy nagyot.  Úgy látszott, ezek az emberek valóban összetörnék Bencét, szemrebbenés nélkül cselekednének ha Alfonz azt kérné tőlük.

S így meggyőző választ adni, igen nehéz feladat lesz.

 - Apa! - hallatszott a bejárattól nem messze egy ismerős hang. Alfonz tekintete azonnal a hang irányába szegeződött, s arcát a goromba induatról, meghökkent faképre változtatta.

+16

Lakótársak - 4. rész

   Szilvia szomorúan nyitott be a lakásba, miután eljött a szórakozóhelyről. Megbántva érezte magát, amiért a fiú másik lánnyal elegyedett szóba, de igazából érezte, hogy semmi sem jogosítja fel arra, hogy kérdőre vonja cselekedetéért. Bunkó dolog volt, amit Ádám tett, de mivel nem a barátja, nem tartozik neki elszámolnivalóval. Miután lemosta sminkjét, bement a szobájába, ledobta a táskáját a földre, majd ráhuppant a kényelmes ágyra.

A kóbormacskákat több legenda övezi, mint akármelyik történelmi személyt. Szólják, hogy kilencszer kell a nyakuk kitörniük, hogy a következő szintre léphessenek; vagy éppen, hogy képesek suttogni a szellemekkel. Meg aztán ott van a kiváltságos fekete szőrméjű, aki arra billenti a sors iróniáját, amerre épp mások szeme láttára elhúzza a csíkot.

Egyikük – a falkában a legfiatalabb – félt a sikátorban tündöklő kutya falfirkától. A többiek nem nagyon törődtek vele; néha odamentek megnyalogatni bágyadtan, majd visszamentek a gyorséttermi csirkehúst majszolni a kukába.

Visszatükröződés: Koródi Antal 2014

Első fejezet: "A pokol kapuja mögött"

Ez a reggel is pont úgy kezdődött, mint az összes többi mióta az állomásra tettem a lábamat. Felültem az ágyamban és körbe járattam a szemem a szobámban. Minden pont ugyan úgy volt, mint este, amikor a szolgálatból hazatérve belezuhantam az ágyamba. Általában nem fekszem le zuhanyozás nélkül, és még sokáig szöszölök a jelentések megírásával, mire elálmosodom. Világos volt a szobában, ami ultra modern és letisztult volt, mint minden az Aegis 1-es állomáson.

- Igyekezünk kell – mondja a vezér – Palmhope nincs messze. - A síkságon keresztül?! Ott elkap minket! Nem tudunk hova bújni, inkább menjünk a sziklák felé! – akadékosdodik Kenelm. - Ne kiabálj már te nyomorult!  - mordul rá Fulton – Azzal csak időt veszítünk, és ráadásul már a nyomunkban van! Indíts! – ragadja meg Kenelm fejét, és löki a település irányába. Útnak erednek. Nem tellik el sok idő, és dobogásra lesznek figyelmesek. Amely csak hangosodik.

Üzenem a bölcs bakáknak,

Ne keseregjenek, mert a szél

Levélbe kap, s egyszerre csak

Visszahúzódik; és az újoncok

Nyápicak a fáramászáshoz,

Mikor mi már rég a lombok közt

Vagyunk. Eltévednek. De mi nem.

Nincs mihez szólnunk már.

De mi itt vagyunk.

Még itt vagyunk.

Üzenem minden lánynak;

Rablókézből visszavenni az aranyat

Nem szabad, mert obulus lesz belőle,

Tömve lesz tőle a kis orcátok sokáig,

Míg nekik a pillérjeik is. Emelkednek.

Flörtnek, szexnek engedtek, de ez nem

Szégyen csak vigasz?

A határon túl

- Mindig ideges vagyok, amikor a határhoz érek, pedig hetente többször is van külföldi utam – mondta a buszsofőr, miközben az ellenőrző ponthoz hajtott.

- Á! Ez már nem is olyan komoly ellenőrzés, mint régen! Enyhébb lett, mint a kereszténység tanításai. – mondta Iván, a testnevelő tanár. – Annak idején velem is előfordult olyan a vámnál, hogy reszkettem, mint a falevél, pedig semmi takargatni valóm nem volt, ha viszont vaj volt a fejemen, arra is megvolt a haditerv.

Lakótársak - 3. rész

   Szilvia nagyon szépen kicsípte magát, meg kell hagyni, Ádámnak el is kezdett csorogni a nyála. Beléptek a szórakozóhelyre, és beültek az egyik csendesebb sarokba, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. A fiú sorra rendelte a vörösborokat, azt ugyanis mindketten szerették. Ádám kólával összekeverve, Szilvia pedig tisztán itta, ahogy azt illik. Meg is jegyezte a fiúnak viccesen, hogy miért pocsékolja el ezt az isteni nedűt, amit igazi szentségtörés vegyíteni bármivel is.

                                    Az én városom, és környéke38.

           Kedves egybegyültek - nem vagyok a szavak embere , de fontosnak tartom , hogy Póli, és fiam Kálmán eljegyzését bejelentsem, hogy mindenki, aki tudta, és aki nem tudta, tudja meg, hogy ezek a fiatalok nagyon szeretik egymást, és rövidesen  egymáséi lesznek, aminek én , feleségemmel együtt nagyon örülünk.

- Na gyere csak lányom, bujj elő, és te is fiam.

És jöttek a nyelvészek; csak jöttek és jöttek egyre többen, beborította a Tudományos Akadémia az egész kertet. Kazinczy mellett ástak neki gödröt. Egy nótárius maszkot kötött nyaka köré majd megfogta az ollót. Az adjunktusok kinyitották a szótárat a 328. oldalon. Amint a titoknok belevágott a lapba, felhőköltek az óceánok. Pontatlanul vágták ki, s lekezelően hagyták szállingózva a gödör fenekére ereszkedni.

Ekkortájt a fejfákra támaszkodva már rég, a maguk arisztokrata modorával teázgattak. Radnóti hátrament – jobban szerette a magányt.

 - Nézzétek nekem sürgős dolgom akadt, úgyhogy ha nem sértelek meg titeket, akkor én el is mennék!

Éppen hogy be tudta fejezni a mondatot, a három hölgy immár a tőlük megszokott módon, egyszerre történő mozdulattal tették karba a kezüket s a fejüket csóválva jelezték, hogy nem támogatják a fiú véleményét.

 - Nem mész te sehova! - közölte goromba hangon Alíz, majd a mellette álló Viktória tempós léptekkel indult el a fiú felé.

   Bence hiába is kezdett hátrálni, a lány nagyon gyorsan közeledett felé.

Lakótársak - 2. rész

   A lány őszinte mosolya azonnal megfogta Ádámot, aki tüstént be is engedte a lakásba. Szilvia szemei apró szégyenlősségről árulkodtak, jelezvén, hogy bizony tetszik neki a dús, fekete hajú, vastag szemöldökkel megáldott, jóképű fiú. Előbb megmutatta neki a tágas, amerikai konyhás nappalit, majd az igényes fürdőszobát, végül pedig a kiadni szándékozott szobát. Miután beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy Szilviának munkahely szempontjából pont ideális lenne a szállás.