Még eszembe jut, mikor a kicsinyesen felakasztott hinta bölcsőt játszott vele. Akkor még csak a kölnitócsát csókolgatták a nyakamon, s a friss rúzs, akár a romantika megfogható lábnyoma, óránként vándorolt előre. Ilyenkor persze még nem ismerhettem, hogy az a csábnyom-rengeteg, mely csak festék, kémlelő szépségadalék – a kölni is, a rúzs is – egyszer belé fog olvadni a ránctalanság intervallumába, s utána úgy kattognak tova az ólomlábak, hogy köröttünk lassan elrozsdásodik a színház, gyászol a tartomány, a lovak a madarakkal kirepülnek, s a fapados macskabölcsők fém ringatóggá formálódnak, hogy kékes éjsugárnál nyugtatgassák az ábrándot, s egész napkeletig késsen a gőgicsélés.

Hallottam lépteit a hátam mögül. Lassan kezei a derekam köré fonódtak, szorosan magához vont, arcát a hajamba temette, éreztem leheletét a nyakamon, éreztem amint mélyeket sóhajtva, beszivja a hajam illatát. Lassan, nagyon lassan, bal kezével félresimitotta a hajamat, ajka a nyakamhoz ért, éreztem szakállának csiklandozását és még szorosabban simultam hozzá. 

Nagyon értett ehhez, egy sima érintésébe beleremegtem, de most valahogy éreztem, hogy nincs visszaút. Túl érzéki volt ez a pillanat, túlságosan kivántam, már nem ellenkeztem, nem is akartam.

Ezüstcseppecske mesél (játékra fel!)

 Csatt, csatt. Éjjel kettő körül jár az idő. Miksa, az öreg szivaros éppen jókor tér magához. Óvatosan felül az ágyon. Az asszonykája továbbra is nagyokat szuszog, miközben férfiakat megszégyenítően, hanyagul horkol a párja mellett. Ilike az ismeretlen zaj ellenére sem ébred fel, hiszen ő mindig füldugóval tér nyugovóra. Nem hallja saját magát sem, hát még az egyre sűrűsödő csattogásokat. Nem úgy, mint Miksa bácsi!

Leírás: Egy repülőgép lezuhanásának (akár igaz) története. Magyarázat ahhoz, miért kell úgy élnünk, hogy ha a mai lenne az utolsó napunk, ne ellenkezzünk a halál hívásának, ne bánjunk meg semmit. Élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne. – Ismerjük, ugye? De tudjuk is, mit jelent?

Figyelmeztetés: homoszexualitás, némi fanatizmus, romantikus

A becsapódás előtt két órával.

- Miért kell neked folyton mindenbe beleütnöd az orrod, beleszólnod mindenbe?!

Csak lőttem. Nem tudom kiverni a fejemből a képet, mint egy rémálom, folyton visszatér, minden éjjel megkísért, sokszor meg is kínoz. Látom magam előtt őt, akit mindenkinél jobban meg akarok ölni, érzem, hogy az ujjam ráfeszül a ravaszra, s mikor meghúzom, az arc megváltozik és én már nem tudom visszacsinálni, a golyó a testbe fúródik. Hogy igaz volt-e, mindig csak abból tudom, hogy reggelente összefutok veled a konyhában, s meglátom az általam készített műkart, amivel ugyan tökéletesen együtt tudsz élni, de emlékszem a szenvedésre, a fájdalmas kiáltásaidra, a rehabilitációd gyötrelmeire.

Pár nap volt hátra a csatáig. A farkasok egymással verekedtek, levadászták szinte az összes megmaradt vaddisznót és szarvast a környéken, figyelték a Falut, s annak gyűlölt népét, kik pedig újra rettegve tekintettek az Erdőre. Az a két túlélő, akiket a vezér nem hagyott megölni, megtette a hatását: mindenki azt hitte, a ragadozók ott a vadonban, természetfeletti erővel és okossággal bírnak. Ez részint így is volt.

Két nappal a harc előtt, a Magányos megtiltotta vezetteinek hogy egyenek, mert jól ismerte természetüket.

2. fejezet

William

William csendesen sétált végig a régi nyírfasoron, ami a házához vezetett. A hold fénye beragyogta az eget, mindent láthatóvá varázsolt a közelben. A fák lombját langyos szellő lengette, mely halk zizegő hangot hallatott az este csendjében. Még a tücskök ciripelése is lármának tűnt. Egy réges-régi éjszaka jutott az eszébe, mikor egy oly nagyon szeretett nővel az oldalán hazafelé tartott a bálról. Ugyanezen az úton ballagtak végig kéz a kézben, boldogan, fiatalon, szerelmesen.

Kifizetem a taxist, és a Fekete Macskába tartok.

Eső hull az égből: apró cseppek loccsannak szét az aszfalton. Isten könnyezik, talán Julit siratja, amiért letért a helyes útról? Képtelenség, hogy az én Julimnak ne legyen helye a 144 ezerben. Csak egy rossz álom, vagy megkísért a Sátán.

Mert az Ördög városa ez, ahol az égbe meredő holo-reklámokon az erkölcsi fertőt népszerűsítik, és a bűn rothadó bűze a Mennyekig terjed. S hiába védik arcukat a légző maszkkal, a fertő úgy is mindent áthat. Csak az Úr tarthat meg, minket: kiválasztottakat.

Leírás: A Töviskapu Írószobájának 1. feladatára készült.
Kikötés: minimum ötszáz szóban, ugyanaz a történet E/1-ben és E/3-ban
Választott kulcs: „Főszereplőnk hosszú idő után hazatér a családi fészkébe. Nyilván ez lehet nyugodt, vidám, boldog, esetleg komor, hátborzongató, vagy egyenesen végzetes is.”

E/1

Már hiányzott ez a város. Éjjel csodaszép, de nappal mintha mocsok fedné, az építészete azonban mindenképpen elismerésre méltó.

      - Szóval csak azért vagy itt, mert egy csinos lány helyet foglalt neked - összegezte végül Ágnes, mintha a világgal kapcsolatban most már mindent tisztán értene. Elismerően bólogatott, szándékosan félreértelmezte a fiatal terrán mondanivalóját, csak azért, hogy tovább játszadozhasson vele. Taktikája ismét bevált!

      - Nem erről van szó! - tiltakozott hevesen a fiú, megint csak elvörösödve.

      Szandráék is elhagyták a gépet, a kislány legelső dolga az volt, hogy a korláthoz rohanva elgyönyörködjön a kilátásban.

24. fejezet

Natasha az ágy mellett ült és figyelte Lilly mozdulatlan arcát. A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt a gépnek köszönhetően. Végignézett a horzsolásokkal teli okos pofin, a kislány fejét borító kötésen és a szíve majd meghasadt! Egy ostoba őrült miatt történt mindez! John az az egoista disznó képes volt a lányát is feláldozni? Pedig annyi terve volt Lilly számára, olyan fényes jövőt álmodott meg neki, és most mindez veszni látszik?

Figyelmeztetések: Erotikus tartalom, Saját szereplő, Trágár beszéd, Homoszexualitás

+18 

2.

Bezáródott előtte a műtő, ahova az orvosok már nem engedték be, ő pedig tehetetlenül állt a fehér lengőajtó előtt és csak nézte a rajta díszelgő tiltótáblát: Idegeneknek belépni tilos! Idegennek számított itt, mert bár naponta hoztak ide sürgős eseteket, jelen helyzetben ő nem volt most több, mint egy hozzátartozó, akinek jelenléte odabent csak terhes lett volna a Jacket operáló orvosok számára.

Leírás: Életünknek több fordulópontja van, de rajtunk áll, melyiknek hagyjuk, hogy fordítson életünk alakulásának irányán. Létünk alkonyán már nem sok esélyünk marad radikális változásra, újrakezdésre, de dönthetünk másként, lehet másképpen, mint ahogy elképzeltük a véget.

Készült 2013-ban a Játék a színekkel című oldal kihívására választott kulcs alapján, mely a következő volt:
karakter:
Valamikor sikeres és gazdag ember volt, mára már csak egy megfáradt öreg, aki szeretne kilépni az életéből, és élni az átlagos nyugdíjas hétköznapokat.

Teljesen szétcsúszva sodródok az árral.

Amíg Frozen bejelentkezik a recepción, a haverjai majd felfalnak a tekintetükkel.

Mit csinálok egyáltalán? Anyám szavait hallom: A férfiaknak esze van, a nőknek meg tehetsége, hogy mindezt elvegyék.

Jobb alkaromon a port biotech erei sajognak, talán mégsem kellett volna Frozentől elfogadjam a szoftot. De kellet a változás. Már rég változtatnom kellett volna.

Mindig is szeretni foglak – hallom a saját hangom, és magam előtt látom, ahogy a barátomnak hazudok.

Este tízkor, mikor zárt a könyvtár, az utolsók között távozott. Lopott pillantást vetett a titokzatos alakra, aki szintén a holmiját szedte össze, majd Theresa gondolatok kavalkádjával a fejében elindult haza. Jó volt a friss kora őszi levegőbe beleszippantani a levéltár fülledtsége után, és a tiszta égbolton szemlélni a ragyogó csillagokat. Adam kocsija már a felhajtón állt, látta, hogy a konyhában még ég a villany.

– Apa? – kérdezte a bátyját, mikor belépett

Adam épp a tejet tette vissza a hűtőbe.

Figyelmeztetések: Erotikus tartalom, Saját szereplő, Trágár beszéd, Homoszexualitás

+18 

1.

- Jack, ez egy mentőautó, itt nem csinálhatjuk!

- Négy napja váltjuk egymást otthon, pont leszarom, mit lehet és mit nem!

- Jack…

- Fogd be inkább és zárd le az autót! - morogta fülébe szerelmesen, miközben kezei már becsúsztak egyenruhájának inge alá, s ujjai megcirógatták bőrét. Libabőrös lett az érintéstől, teste megremegett a vágytól, s az adrenalinszintje is szép lassan megemelkedett, ahogy lenyomta a gombot az oldalajtón.

Az ember életében eljön a pillanat, amikor hagynia kell, hogy a párja döntése befolyásolja a kapcsolat további kimenetelét. Én pedig engedem, hogy Juli érvényesüljön, és ott hagyom Alizzal, meg azzal a három zűrös alakkal. Isten vigyáz majd rá.

– Szeretlek – mondja Juli és szájon csókol, én meg hiszek neki. Tudom, hogy őszinte, mert Isten nekem teremtette. Apám is megmondta. És apám mindent tud, hisz prédikátorként ő az Úr szócsöve.

Ahogy magam mögött hagyom a szobát, vállamon érzem a három fickó tekintetét.

Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

      Lehunyta a szemeit, úgy döntött, valami más gondolattal próbálja elzárni magát a külvilágtól, hogy békére leljen. Sötétséget látott, szemhéja hátsó oldalát, de bármennyire próbálkozott, elméje semmit sem vetített ki erre a természetes vászonra. Nem voltak képzelgések, eltűntek az emlékek. Egyedül az üresség fogadta őt és a rosszullét, az émelygés furcsa érzése. Elege lett, megpróbálta kinyitni a szemeit, szeretett volna menekülni, de teste nem engedelmeskedett.

8. rész

    A cigaretta füstje kissé leült, a padlózatra kiöntött italok java része felszáradt, az ittas vendégek rikácsolására pedig már csak a koszos falak emlékeznek. A piacszéli kis kocsma már egy órája bezárt, most mégis szinte telt ház volt. A kis terem közepére helyezett ovális asztal végein a két párbajhős éppen farkasszemet nézett, körülöttük csapataik már harcra készen felsorakoztak. Vidovic mögött kisebb hadsereg állt vigyázban, sötét ruhában, talpig felfegyverkezve.

Az unokám aggodalma

                                ( a NEMZETKÖZI GYERMEKNAPRA)

Már rég figyellek nagyapa,

Hogy lehetsz olyan ostoba?

Nem tudod, hogy miért nem barát

A farkas és a Piroska?

Meg hogy a boszorkány

Miért készül Jancsit megenni…

Légy figyelmes mikor olvassa

Mindezt az ovónéni.

Most már nincs páni félelem,

Határoztam, s nem csoda,

Hogy egy szinten legyél  velem

Elviszlek az oviba.

Figyelmesnek kell majd lenni

Mert azt úgy kell kezdeni,

Minden előkészületen

Mesét mond az óvonéni.

Ezen a napon újabb csapat érkezett, ezúttal Kelet felől. Bundájuk sötétlett a havon. Fürgén rohantak, nézésük alattomos vérszomjat sugárzott. Ők voltak a Rémek. A keleti síkságon túli roppant erdőből érkeztek, s tüstént a vezér elé vezették őket.

A Rémek falkájának vezetője, a hírhedt Emberevő, bizton rászolgált a nevére. Mende-mondák terjengtek, a kétlábúak ellen elkövetett tetteiről. Fekete bundájú, nagy ordas, szeme alatt sárga csíkokkal, oly tekintettel, mintha testet öltött démon lenne.

Női testben

Egyik este,mielőtt nyugovóra tértem volna,ezt a posztot láttam az interneten : Mit tennél,ha egy nap felébrednél és nő lennél?

Az egyértelmű pervez gondolatokat kihasználva,ahogy az ágyamban feküdtem egyre mélyebbre ástam magam a kérdéssel kapcsolatosan.Így aludtam el,ezen töprengve.

Másnap reggel a hasamon feküdve ébredtem s éreztem,hogy valami nyomja a melleimet.A hátamra fordultam és micsoda?!

Gömbölyű,kerek mellek?!

A két tenyerembe vettem őket,hogy megbizonyosodjak valóban igaziak-e,még véletlenül se azért mert bármi örömöm lelném bennük.Azok voltak,majd hirtelen ötlettől vezérelve a lábam között is megnéztem mit találok.Hát...mondjuk úgy,hogy hivatalosan bebizonyosodott: nő lettem.Vagy legalábbis női testem lett.

Látom, vita volt itt arról, hogy valaki másféle novellákat ír, legfőképp pornográf dolgokat. Én nem tudom, nem néztem, nem voltam itt, más dolgom akadt, de most jelentkezem. Az említett vitát egy kicsit magamra is vettem, mert anno én is kaptam hideget-meleget itt egyesektől, mert, ha az újak elolvassák néhány írásom, én egy harmadik irány vagyok. Ahogyan itt is, csak rettenetesen nehezen megy manapság az írás, s inkább egy tehetetlen rehabilitáción vagyok, de azért ezt most kiadmon, ha már a játékra nem sikerült.

7. rész

    Amikor a kicsi kínai átnyújtotta a borítékot közvetlenül magának, Vidovicnak, a szerb férfi kinyitotta a levélpapírt, majd hamarosan kivörösödött, homloka kidülledt, orrlyukai kitágultak, és csak a puszta szerencsén múlott, hogy végül nem kezdett forró gőz kilövellni a füleiből a mérhetetlen dühtől. Lin ezzel ellentétesen holtfehérré sápadt. Nem véletlenül. Testének mikroszkopikus sejtjei már bizonyára tudták azt, amit az éppenhogy férfivá érett Lin most még csak erősen sejtett.

Mielőtt elindult a könyvtárba, ami a szokásos kedd esti programjává vált az elmúlt hetekben, elővette a halottkém jelentését és újra elolvasta: „teljesen kivérzett holttest, a harapás nyomok az artériák környékén ismeretlen eredetű állatra engednek következtetni”. Mit jelent mindez? Mire utalhatott Faye? Nem értette. Lehet, valamilyen állat támadta meg az anyját? Mit titkolhat előle a rendőrség?

Az aktát a táskájába tette és elindult a lépcsőn lefelé.

 Még alig esteledik, de a kikötő négy legrettegettebb gengsztere máris szolgálatba állt. Bicska, Gumi, Üveg és Egér egy–egy ládán ücsörög a keleti dokkoknál. Kezükben sör, körülöttük megszámolhatatlan cigarettacsikk. Olyan magabiztos, komoly tekintettel szemlélik a munkájukkal végezve hazafelé tartó matrózokat, hogy messziről látszik: áldozatot keresnek. Mint oroszlánok a szavannában, kiéhezetten figyelik a falkát. A leggyengébb tagot keresik, akit elkaphatnak és kifoszthatnak.

Nihil

Az élet értelme talán a keresés, így ha el is veszted egy pillanatra a céljaidat, van lehetőséged újra megtalálni.

S lám ideértünk végül, ehhez a borongós szürke szombati naphoz. Ahogy a szórt fény beragyogja az eget és az egész tájat, a lélekbe is befészkeli magát, és úgy szórja világát bennem most szerte-szét, hogy hunyorognom kell ahhoz, hogy lássak.

Gondolatébresztő nyugalom ez, amikor testes testetlensége rákönyököl az ember arcára, és csak nyomja, nyomja lefelé.

A Hegy Gyermekei csatlakoztak a farkasok seregéhez. Másnap éjjel, a Magányos, az ifjú Hegy Gyermeke, egy Fürgelábú, meg a Girhes lelopózott a Faluba, hogy végrehajtsák a tervet, mit a vezér agyalt ki.

A Falu határáig a Magányos vezette a kicsiny csapatot, mivel ő volt, ki a legjobban ismerte a kirakott csapdák elkerülésének módját. Óvatosan haladtak, szaglászták a levegőt és a hóval belepett földet, s végül baj nélkül haladtak el az első ház mellett, mely teljesen lakatlannak látszott.

Nagyon jó írások érkeztek, bár a feladat maradéktalan teljesítése nehezebb volt, mint amilyennek elsőre gondoltam. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lehet egy teljes értékű írásból kihagyni a "hogy" szót. Többen is voltak akiknek sikerült megfelelni a feladatnak, nekik külön gratulálok! Azonban mivel úgy tudom, még nem volt hasonló jellegű feladvány, és sokan vagytok, akik éppen csak egyszer futottak bele a hibába, úgy döntöttem, hogy 1 tiltott szóhasználatot még megengedek.

6. rész

    Az egész csatározás nem tartott egy negyedóránál tovább. Vidovic emberei kocsiba vágták magukat, és szélsebesen eltűntek az időközben leszállt sötétségben. Létszámuk alaposan lecsökkent, mert többen a földön küzdöttek az életben maradásért, néhányan már nem is mozogtak. Gyuláék is kihasználták a sötétséget és igyekeztek, minél távolabb kerülni a véráztatta helyszíntől. Először is lementek a Dunára, felső ruháikat a Dunába dobták, megmosdottak, és az Ica javaslatára az első vonattal elutaztak Százhalombattára.

A bolyongó

Zakatolva zuhog az eső, a cseppek ütemesen csattannak az ablaküvegnek. Az erőteljes koppanásokat már hallja a fül, de a tudat még lustán ébredezik. Az esőtől duzzadó viharfelhők bambán téblábolnak az égen, borús sötétségbe borítva a várost. A szem ébredezve hunyorog, sűrű mozdulatokkal igyekszik kipislogni az álom visszamaradt fonákjait, majd végül kitárulnak a szemhéjak kapui, és vonakodva bár, de végül beeresztik a kintről beszűrődő fényt.

Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

5. rész

    Késő délután felé járt már, Dezsőről patakokban folyt az izzadság, miközben azt az összecsukható asztalkát nyitotta szét egy rozoga napernyő árnyékában, amelyet időnként kártyapartik lebonyolítására használt, amikor nem volt épp hangulata Gyula árgus tekintetét magán viselni a lángosos egyik üres asztalánál.
- Dezső! - hallotta a suttogást valahonnan az egyik bódé mögül. Gyanakvóan nézett körbe, és meg is pillantotta a kicsinyke Lint, ahogy mandulavágású szemeivel óvakodva tekintget ki a jelenleg üresen álló fatákolmány mögül.

Neonvárosi esték, így neveztük azokat a szétcsapott péntekeket, amikor a spanokkal alfába mentünk és hajnalig űztük a bulit.

A knock out Frozennél indult. Az apja valami neurofaszsággal foglalkozó céget vezetett, így a haver tömve volt cashel, amit általában soft-drogra, meg retro (eki, fü, kokain) fosokra költött.

– Szúrnád? – kérdezi Frozen, csatlakoztatva a sticket az alkarjára.

– Kit? – bambul Gergő, ekitől kiguvadt szemekkel.

– Julit – mondja Frozen.

Barbara Lewis kétségbeesetten tette le a telefont, pár perc gondolkozás után tárcsázta John számát. Nem beszéltek a kórházban történt incidens óta, ám most muszáj volt felhívnia.

- Mit akarsz? – szólt bele a barátságtalan hang.

- Baj van, John – kezdte. – Most hívtak a rendőrségtől és berendeltek kihallgatásra. Anyámat is idehozzák New Jerseyből…

- És nekem mi közöm hozzá? – vetette oda lekezelően a férfi. Közben persze az ő szíve is eszeveszetten kalimpált.

Másnap, a kelő nap sugara, egy kis csoportot világított meg Észak felől közeledni. Üvöltésüket a metsző szél, ami a viharból maradt, visszhangozta. A Magányos is üvöltött, biztosítva őket, hogy sértetlenül beléphetnek a területükre. A Veszett perelt kicsit, de hamar megnyugtatták. A hat, világosszürke bundájú farkas egyre közelebb ért. Megérkeztek a Hegy Gyermekei.

Messziről jöttek, egészen a hegy csúcsa felől, a hó és a fagy, szinte egész évben fehér birodalmából.

      - Szandra... - szólította meg a kislányt. A fiatal terrán szerette az álmokat, állandóan mutogatta neki a könyveket, amiket itt-ott talált a témában, így most végül úgy döntött, segítséget kér tőle, hátha tud valami hasznosat. - Ezekből az álmokból lehet tanulni valami hasznosat?

      Szandra elgondolkodott, hangosan hümmögve természetesen, hiszen ez mindig segít, majd válaszra lelve örömmel osztotta meg saját tapasztalatát a lánnyal.

      - Ha látsz egy vécét, soha ne használd! Csapda!

                                       Hamu és parázs

                            Több évtized hamuja alatt,

                            Parázslik még néhány gondolat.

                            Ám elenyészik a parázs,hamvad

                            Csak a kegyetlen hamu marad.

1. fejezet

Theresa

Theresa Harris lehajtott fejjel állt a temető kapujában, és remegő kezével lenyomta a kilincset. Végigsétált a zöld füvön, elhaladt az öreg tölgy mellett, és az ismerős táblánál állt meg. A kis, vadvirágokból álló csokrot a vázába tette. Ezek voltak az anyja kedvenc virágai. Kislánykorában, ha ráértek, mindig kisétáltak a közeli mezőre és hatalmas csokrokkal gyűjtöttek az éppen nyíló virágokból. Máig visszasírta azokat az éveket.

Ahogy telnek a percek, Boglárka apró rést hoz létre a gyökerek között, ahol levegő és fény szűrődik be, de kimenni továbbra sem mer. Sok mindent nem tud, de az biztos, hogy nem akar a furcsa tárgy közelébe menni! Nem így az emberiség egy másik csoportja. Rotorok levegőszaggató, csattogó hangja mellett annyi helikopter érkezik a külvárosi tanya fölé, hogy egy pillanatra még az eget is eltakarják. Boglárka először ki szeretne mászni, figyelmeztetni őket a hatalmas valamire, ami a hosszú torony körül, átlátszóan bújik, de nem teszi.

Az aszfaltos út felnyög, ahogy az ötszáz köbcentis Kawasaki motor gyorsulni kezd, hogy még átérjen a sárgára váltó lámpán. A siker megvan, bár a kormányt szorító fiatal nőnek ez már természetes. Nem kihívásként tekint a feladatra, sokkal inkább munkaköri kötelességként. Imádja a sebességet, a száguldást, nem csoda hát, hogy ő az egyik leggyorsabb a cégnél. Ahogy a motor sebességmérője száz fölé ér, a járgány megnyugszik kissé, mintha itt érezné igazán elemében magát.

Bevezetés

Helen Harris beletette a jegyzeteit a táskájába, a laptopját összecsukta és sietve indult a könyvtár kijárata felé. Az órájára nézett, elmúlt kilenc óra. Késésben volt. Ügyetlenül kotorászott a táskájában a telefonja után, mialatt haladt előre a megbeszélt hely felé. Tárcsázta a lánya számát, aki csak a negyedik csengésre vette fel. Már majdnem lerakta a nő.

- Halló, anya? – szólt bele fáradtan. Ilyen későn sosem hívta az anyja

Valójában minden, ami a világon történik, eleve elrendeltetett. Hogy mi történik velünk a következő pillanatban, gyakorlatilag már a születésünk pillanatában eldőlt.
Persze nem arra kell gondolni, hogy van valaki (vagy valami), aki (vagy ami) erről dönt, s elhatározza, hogy ez márpedig így és így fog történni...
Nem.
Viszont ha belegondolunk, elég logikus az egész.
A gyermek, amikor megszületik, egyetlen első pillantást fog vetni, nem többet. Ahogy nem fog kettő szót kimondani először (mert az ember egyszerre általában csak egy szót tud kimondani), nem fog két helyen és időben először lábra állni.

Egy kis előszó:

A Semmi van egy novellagyűjtemény, amiben lehet találni olyanokat, amik egymással kapcsolatban vannak, és olyanokat, amik egyáltalán nem. A közérthetőség érdekében, én ezzel a történettel kezdeném, de gyakorlatilag mindegy, milyen sorrendben olvassátok. A történetek fiktívek!

Temegén

Az élet értelme a változtatás lehet. Az, hogy mindig képes legyél kitörni a meglévő hétköznapokból.

„Hagyd abba, hallod?”

„Miért? Miért hagynám?”

„Ezt nem lehet, ez tényleg túlzás!”

„Semmi sem túlzás.”

„De végül nem minden mindegy?

Két nap múlva jöttek az emberek. Ezúttal még többen. Felfegyverkezve. Több mint tucatnyi kopóval, vérre és bosszúra szomjazva. A Fővadász nem tartott velük. Mindjárt mondom miért nem…

Tudjátok, az ember olyan… meggondolatlan néha, meggondolatlan és hirtelen, szeszélyes, mint Szelek havában az időjárás. Igaza volt a Magányosnak. Tényleg nem nyugodtak bele a vereségbe, a faluban élő férfiak. Tényleg ketten meghaltak ott, az erdőben. További hárman később haltak bele a súlyos sebekbe, miket az Erdő vad harcosaitól szereztek.

      - Te Ágnes szobatársa vagy, nem? - hadarta reményteli szemekkel, mire a lány megszeppenten bólogatott. - Akkor gyere, telefonálnunk kell!

      Azzal a srác észveszejtő rohanásba kezdett az étkezde másik vége felé, nyomában a tehetetlenül botorkáló lánnyal, akinek hirtelen fogalma sem volt arról, hogy mi történt.

***

      Kellemes, meleg napfény itatta át a levegőt, a kék égbolton egy felhő sem volt, mely útját akadályozta volna

A szerelmespárokat nézve gyakran elmerengek: mi lehet a titka ennek a nagy-nagy misztériumnak? Lehet-e egyáltalán ezt valahogyan megérteni?
Miért van például az, hogy egyes nők, akik másokat teljességgel lázba hoznak, számomra közömbösek, mások viszont, akik engem feltüzelnek, sokak számára érdektelenek, vagy egyenesen visszataszítóak?
Jó kérdés...
Mi lehet a titok?
Egyesek azt állítják, létezik a világon mindenkinek egy lelki társa, akit meg kell találni; akivel tökéletes lehet a boldogság, anélkül, hogy bármiféle kompromisszumot kéne kötni: magától működik az egész, nem szükséges külön párkapcsolati kérdésekkel foglalkozni.

Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

6

Még mindig emlékszem arra a napra,amikor Anderson először járt nálunk.Szépen üdvözölte a szüleimet,amint belépett.Majd felvezettem a szobámba(a második emeleten volt).Mikor beértünk alaposan körülnézett.Oda lépett a szekrényhez,a falon lévő képekhez,végül az XBOX konzolomhoz.

—Nem szoktál olvasni? — mintha kicsit csalódottság érződött volna a hangjából.

—Nem igazán — feleltem — a kötelezőket azért el szoktam olvasni.

—A szökevény naplóját el kéne olvasnod.Majd kölcsönadom.

Segíts Iván!

-  Jaj, de jóóóó! – nyögtem fel nyújtózkodásom közben. A világ legszebb érzése egy kialudt éjszaka után végig simítani pihe-puha takarót és mélyen beszippantani a kellemes gyertyaillatot. Minden olyan tökéletes, már csak a kávé hi... Gyertya?!

De hisz a szobámban nincs is gyertya! Főleg nem meggyújtott. Hirtelen furcsa érzés fogott el, mert mintha az ágyam se lett volna az eddigi. Lassan kinyújtottam a karom, megnézzem lelóg-e – szegény embernek kicsire telik – és nem.

 Ajánlott OST: https://www.youtube.com/watch?v=Pkg-rBqllZI

ho ho he he ha ha

to the funny farm where life is beautiful all the time

Neuroticfish

Az este még Fekete Józsefnek hívtak, de kit érdekel, ha reggelre Petőfi Sándor lettem.

Ahogy a bajszomat néztem, rájöttem: egész életemben át vert az Illuminati. Azt gondolták beveszem a Fekete József mesét, ám tévedtek, mert én egy márciusi ifjú vagyok és bármennyire fosnak, még egy utolsó forradalmat szervezek.

Marco

A helyszín,a Mason család háza.

Az emeleten,a szobája tükre előtt áll Janet,a család egyetlen lánya.

Bal kezével mezítelen mellét fogva nézegeti magát.Hol megfordul,majd vissza és így forgolódik a tükör előtt,végül megszólal.

-És most? – kérdezi magától.

Megfordul az ágya felé,és úgy látja Marco még alszik.

Visszafordul,hogy megvizsgálja magát még egyszer,aztán kirohan a szobájából.

Marco ekkor fénysebességgel felpattan,gyorsan összeszedi a ruháit,felöltözik,kilép az erkélyre,lecsúszik a csatornán.

Neved napjára

„… a Zsófia görög eredetű név, változatai a Szonja, Zsóka vagy a Szófia. Magyarországon a XVI. században igen kedvelt név volt, de a XX. századra vesztett a népszerűségéből. A 2000-es évekre viszont újra a 4-9. leggyakoribb magyar nevek között szerepelt.”

Szófia, bolgárul „София”, Bulgária fővárosa, az álam szíve és minden értelemben vett központja. A város a bolgár ortodoxia olyan kincseit rejtegeti, mint az Alekszandr Nyevszkij székesegyház vagy a Nemzeti Kultúrpalota.

+18!!!

Ahogy nyitódik a szemem, az előző éjszaka képei nyomokban bevillannak előttem. Képek a tombolásba fajuló ivászatról és asztalon táncolásról a kis szöszivel a Sörkertben. Huhh! Tényleg oda tettük magunkat! Még egy ősz, csapzott hajú, bajszos, szakállas öregember vészjósló tekintetét is látni vélem egy pillanatra, aztán elkezdek kikászálódni a kényelmes ágyamból.

Az engem átkaroló kezet lelököm magamról, majd félálomban kibotorkálok a budira, mert úgy érzem, a Niagara akar kitörni a húgycsövemből.

      Ágnes lehajolt a puskáért, forgatta, elemezte az arca előtt, majd egy vészjósló mosolyt vétett tehetetlen áldozatára. Igen, ez hiányzott! Megfordította a puskát, és annak végével teljes erőből fejen vágta a katonát, úgy, hogy annak még a sisakja is lerepült. Nem mozdult tovább. A lányt mérhetetlen elégedettség töltötte el. Igaz, le is lőhette volna, még arra sem figyelt volna fel senki, de jobb nem bizonyítékokat hagyni. Ezzel a módszerrel úgy is Zsolt számlájára írhatja a veszteséget!

A férfi egy magas tölgyfának támaszkodva, alig egy méterre a lassan hullámzó folyótól figyeli, hogyan festi a felkelő Nap fénye az égboltot először vörössé, majd aranyló narancssárgává. A ragyogó égitest sugarai fáradtan és bizonytalanul érik a sűrű erdőt, hiszen ezek még csupán a pirkadat első leheletei.

A férfi áll, és meredten bámulja a Nap felső csücskét, mely egyre kihívóbban ragyog az égen. Jobb keze, mint egy darab rongy, lóg a teste mellett, ujjai között egy szál cigaretta füstölög bágyadtan.

4

Ahogy az életem elkezdődött,attól a naptól fogva,hogy először találkoztam Anderson-nal,hirtelen nem tudtam vissza emlékezni,milyen is volt régen.Tök ködös volt a múlt,pár apróságon kívül fogalmam sincs mire pocsékoltam az életemet.

De hát ilyen az élet.

Egy nap csak elkezdesz élni,és ott ülsz egy haveroddal a padon.Teszed azt,amit mindenki.Kipróbálod azokat a dolgokat,amiket a szüleid tiltanak.Minden könnyebb,ha van egy bajtársad.

Emlékszem azon a napon nagyon meleg volt.Az a fajta,ami már inkább frustráló,semhogy kellemes.Szél sehol.Én meg azon törtem a fejem,hogy ilyen élni?Ha másnak nem is,nekem ez,gondoltam.

Nem jön a nagy csoda, akárhogy is várom:

el kell lassan fogadnom, hogy sohase lesz párom.

Sohase lesz párom…

Veled kell hát egyezségre lépnem,

Magánynak édes asszonya.

Te vagy csak, ki érti remegésem,

te vagy az életem angyala.

Rólad kell nekem szerelmesen szólni,

neked kell áldoznom vért, időt,

te vagy, kinek gyönyörű szemében

megláttam az egyetlent: a Nőt.

Keserű a nászunk,

de azért, úgy vélem,

örömöket is nyújt.

Te vagy már mindenem:

örök menedékem,

s csak veled feledem a bút.

Másnapra meg is érkeztek a vezérek. Vagyis, egy kivételével…

Elsőként a Veszett futott be, a Marakodók vezére. Kihívóan mérte végig a falka összes férfitagját. Sárgás szeme csak úgy villogott, agyarait mutogatta, fekete bundája össze-vissza volt szaggatva, a sok verekedés miatt. Két erős alattvalója kísérte.

Aztán jött a Madár. Kecses mozgású, hosszúlábú, barna bundájú ordas. Két szeme fölött két fekete csíkkal. Őt a falkája legfőbb asszonya kísérte.

Rémálom (Játékon kívül)

Fáradtan dobtam a táskám a sarokba és lerogytam a legközelebbi székre. Mélyeket próbáltam lélegezni, szerettem volna, ha a bensőmet tépázó szorítás enyhül. Kemény edzés volt ez a mai is és még messze a vége! Egy szemtelen hajtincs az arcomba hullott, miközben előredöntöttem a fejem.

- Még csak most értél haza? – kérdezte anyám hangja a hátam mögül.

- Elhúzódott az edzés – válaszoltam megfordulás nélkül.

- Egyél vacsorát és irány lefeküdni, holnap suli!

Kesergő angyal

Valahányszor megpróbálom kinyitni szárnyaim,

fekete füstbe öltözik az ég.

Szürke könnyeket ereszt ki magából,

özönvíz zúdult a földekre nemrég.

Asszonyok bokrok közt jajgatnak, míg

szalad a paraszt, fejét fogja keményen.

Ázik az egész ültetvény,

nem lesz termés idén sem.

Vadak menekülnek, szarvasbőgés hallik,

vad-szél ütközik a sírásnak.

Míg sárban dagonyáznak a kölykök,

a bölcs öregek mind sírt ásnak

3

Másnap azzal a tudattal mentem iskolába,hogy megbeszélem Anderson-nal (ragaszkodott hogy a vezetéknevén szólítsam) suli után fussunk össze újra a parkban.Nem akartam lógni.Ma már nem.

Hanem Anderson-t nem találtam sehol,hiába fésültem át a folyosókat.Túlságosan bele éltem magam,lehet hogy csak egy kis társaságra vágyott tegnap.Lehet van vagy ezer barátja.Neki mondjuk tényleg olyan aurája lehet,ami kb. azt mondja : jófej vagyok,gyertek közelebb!

Ellepett a negatív felhő.Aztán,ahogy kifelé sétáltam,lefelé nézve,Anderson-ba botlottam.Újra tök jó kedvem lett.

Besötétedett, mire megtalálták a többieket a gerinc túloldalán. A menekülés során két farkasfi, és egy farkasnő halt meg. És sokan sebesüléseket szereztek. De örültek a vezér és a legfőbb asszony visszatértének.

- Már azt hittük hogy… De jó hogy megkerültetek… Hol voltatok eddig… Ezek az átokverte haramiák…

Hangzott sokfelől a számos csodálkozó, örömteli mordulás. Közben, néhány nő a kölyköket melegítette testével, de a kicsinyek közül is meghaltak már öten, megfagytak a szabad ég alatt, mert irtózatos hideg lett aznap este, mivel tiszta volt az ég.

Chuck Williams

Prológus

Annak idején nem igazán gondoltam semmire.
Úgy éltem minden napjaimat,mint akármelyik középsulis (szóval nagyon minimálisan),csak túl akartam lenni a napokon.
Furcsa,mert ha bárkit megkérdezel,hogy hogyan tervezte a jövőjét középiskolás korában,mindenki valami egyszerűt mondd,mint például : tovább tanulok,utána keresek munkát.A tinédzserek nem gondolnak a jövőjükre,nem terveznek.
Én is ez a fajta tini voltam,amíg össz nem hozott a sors egy rejtélyes emberrel.

4. rész

    Kora hajnalban meglepő hűvösség fogadta a reggeli pacsirtákat, és a nagyon későn fekvőket. Ködfoszlányok úsztak a piaci standok között, az éjjeli hőség után egészen üdítő élmény volt a hűs, párás levegő a bőrnek, s a tüdőnek egyaránt. 
A frissítő pirkadat hamar tova lett, és egy órával később már szinte perzselte a földet a napsütés. Az invázió előszele már a piac rozsdaette kapuja előtt kódorgott, a hőség sem riasztotta őket vissza.

Már megint! Minden egyes rohadt nap ugyanaz! A helikopterek fülrepesztő zajától kis híján betörik az ablaküveg. Ráadásul nem csak egy van belőlük! Nem ám, ugyan már, miért is lenne elég csupán egyetlen dübörgő, propelleres keselyű ahhoz, hogy azt a röpködő, jelmezes idiótát lencsevégre kapják?

Az utcán sem jobb a helyzet. Ezrek gyűlnek össze, hogy láthassák, ahogy az a vadbarom épületről épületre ugrál. Mintha nem láthatnák minden egyes nap!

Másnap, az esti rohanástól és lakomától megfáradva mély álomba merültek. A vezér amúgy is egész napos pihenőt rendelt el, hogy a vándorlás idejére kipihentek és frissek legyenek a falka tagjai. S ekkor…

Ekkor, ezen a napon, két héttel azon ünnep előtt, amit manapság karácsonynak neveznek, a Pörölymancsúak közül némelyek veszélyt szimatolva felriadtak. Fényes, a télhez képest meleg nap volt. Még a hó teteje is olvadozni kezdett, a fákról vízcseppek hullottak.

Ajánlott betétdal: https://www.youtube.com/watch?v=R0JwF1xAQdc

                                        When the night comes with the action

I just know it's time to go

Can't resist the strange attraction

From that giant dynamo

Abba: Summer Night City

Gyerünk Xelena, ne légy punci és rakd be a sticket. Most komolyan, mitől félsz? Nyugi, nem soft-drog, csak party töltet. Nézd: itt írja, hogy eredeti Neuro- Tech termék. A barátnőd, Jenny is nyaggat, hogy csatlakoztasd.

Holland és brit kutatók 2018-ban megdönthetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a macskáknak kilenc életük van. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot, ezzel óriási káoszt okozva a Föld minden táján.

Az embereket először megrémisztette a gondolat, de aztán ezt az érzést egyre inkább felváltotta az irigység. Sajnálni kezdték a macskáktól különleges képességüket, és több életre vágytak.

Eme emberi gyarlóság rövidesen a négylábúak egyöntetű utálatához vezetett, majd tüntetéseket szerveztek, melyekkel azt próbálták elérni, hogy kezdjék el vizsgálni az állatokat, és jöjjenek rá, miként lehetne elérni ugyanezt az embereknél is.

Túl egy gyermeki érintésen

Túl egy gyermeki érintésen,

Messze a vad Óperenciától,

Szelíden csücsül egy Hang a partján,

S közben szívem egyre csak lángol.

Köröttem sivár homok halmok,

A szél suhan, kering és vadul zúg.

Időnként mellém fekszik.

Fülemben mámoros, édes-bús hangok,

Az Est közeleg, a hűs sötét.

Mégis így szép, nekem így tetszik.

Fentről már elköszönt néhány napsugár,

Az égen szinte már senki sem bámul minket.

HA IJESZTŐEN ZAKATOL A VONAT

               Hányszor átkoztam nagyapámat, amiért ezt a telket vásárolta és házat is épített rá! Pedig akkor is vasút volt itt és hébe-hóba jártak a vonatok. Inkább hébe mint hóba. Elviselhetetlen az állandó sípolás és zakatolás,vas idegzet kell hogy megszokja valaki.

               Klárinak volt az ötlete, hogy moziba menjünk. Tudhattam ö azokat a háborús filmeket szereti, amitől én a falra másznék.

Mikor a vadászcsapat eltűnt szemük elől, a Pörölymancsúak visszatértek a farkasverembe, sokáig hallgattak. Senki nem jutott szóhoz. Mindenki érezte, a vezér tudta is, hogy valami készülőben van. Sőt, már el is kezdődött…

- Miért nem öltük le őket! – csattant fel az előző vezér fia – Többen voltunk, erősebbek s gyorsabbak vagyunk náluk, ráadásul bemerészkedtek a megjelölt területünkre! Pán szakállára, lépnünk kellett volna.

- Kushadj fiú! – bömbölt rá az egyik agg, a fiatal farkasra - Majd vezérünk megmondja mit miért nem tettünk.

3. rész

- Ínnye, te aztán jól a földhöz vetetted magad, koma! - kurjantotta jókedvűen Kázmér, a lángossütő bódé erőforrás-allokációs menedzsere. Ő pakolta ugyanis a liszteszsákokat, és időnként Gyula még azt is megengedte neki, hogy ellenőrzésképpen megmérje őket, nem volt-e a kelleténél kissé pityókásabb kedvében a helyi molnár. 
- Mi történt, Kázmér? - kérdezte még mindig a fejét fogva Gyula.
- Itt járt az az ördögképű sátánfajzatja, oszt te meg úgy döntöttél, inkább felnyalod a padlót.

Az eső, még az éjjel sötét leple alatt lopózkodott be a faluba. Először csak gyengéden, a tetőket simogatva hívta fel magára a figyelmet, majd később, hajnalban a szelet hívta segítségül, és így együttes erővel, reggelre már durván kopogtatták a kunyhók ablakait. Az egyik ilyen ablak mögül, egy vénasszony szikkadt, savanyú arca bámult kifelé, közben fejét csóválta.

 - Rossz nap ez a halálra – panaszkodott, majd elfordult és lassú, kimért léptekkel az ágyához csoszogott.

Olvasásához ez a zenei aláfestés ajánlott https://www.youtube.com/watch?v=YfhDeNF0n3g

I don't want to be obscene

I don't want to tell what he's done

But Derrick is a loaded gun

Ashbury Heights: Derrick is a strange machine

Képzavar.

Koordinációs dezorientáció.

Újraindítás: folyamatban.

Újraindítás: megtörtént.

Élőrögzítés: Bekapcsolva

Pásztázás folyamatban. Humanoid lény a látótérben.

Haja színe kék, szeme fekete, nőnemű, életkora hozzávetőleg: 12, roma származású.

Estére kelt csak fel.

A Magányos, értésére adta, hogy immár ő a vezető, hogy nincs mitől félnie, hogy számítanak különleges tudására a hajszák során.

A Néma tűnődött, egy sort, majd beleegyezően bólintott, mivel hangot nem volt képes kiadni. Talán ezért nem tudta elmagyarázni a társainak hajdanán, miért nem úgy vadászik, mint a többi. Ki tudja… A farkasok se nagyon értették az egészet.

Már az első éjjel bebizonyította, hogy ha ő, meg a vezér mennek elől, sokkal gyorsabban tudják megfogni a menekülő vadat.

                                               4. Fejezet:

Segélykérés

      Néma csend. Az idő lelassulni látszott, a nagy mennyiségben felszabaduló adrenalin hatására minden egy pillanatképpé fagyott. Pánik, ijedelem, kapkodás, e három jellemezte a csoportokra oszló terránok viselkedését, miként a fiatalok megpróbáltak menedékbe húzódni. Sandra összegömbölyödött a székében, szeretett volna minél kisebbé, minél észrevehetetlenebbé válni, de remegő testét a fegyverek még így is körülvették. Egy kicsivel odébb egészen más helyzet volt kibontakozóban, Zsolt egy karnyújtással maga mögé terelte rémüldöző rajongótáborát, bátran szembenézve a szolárokkal, kik célba vették őt.

Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

Értékelés:

Először is köszönöm mindenkinek, aki játékon kívül vagy belül készített levelet. Nagy élmény volt valamennyi olvasása és nagyon nehéz döntést hozni. Aki a játékot kitalálta, annak csak gratulálni tudok! Lássuk akkor először a műveket:

Légrádi Eloise: A hallgatás bűne (Játékon kívül)

A te írásod is – Zoltánéhoz hasonlóan egy múltbeli sérelemről szól, ami azonban sokkal mélyebb, sokkal fájóbb. Egy lány vall az apjának gyermekkora gyötrelmeiről, amiket az apa vagy nem ért vagy nem akar érteni.

2. rész

     Miután Rozika alaposan gondját viselte Gyulának, a férfi elégedetten terült el a lakókocsiba bepréselt kétszemélyes kanapén. A nő, bár megkapta a fizetségét, továbbra is gondterhelt képet vágott. Amikor Gyula rákérdezett a nyugtalanságának okára, az örömlány elővette a képet, amit Barnabásnak akart megmutatni. Az egy lángokban álló felmosórongyot ábrázolt. Rozika nagy sóhajt követően belekezdett a mondókájába:
– Anyám nem mondott konkrétumokat, csak arra kért, hogy keressem meg Dezsőt, mert neki lesz valami köze az eseményekhez, és vigyem el hozzá, hogy beszélhessenek.

Ballagásomkor kitüntettek. Irónia. Lábam másutt, a szívem meg amott marasztalóan fibrillálják. Ősembertudattal ráncigálnak, s a küszöbön majd' kettéhasadok. Ejnye.
- De miért is kapott ő díjat?
Azt, tulajdonképp, emberfia sem fogja tudni. De a panaszkönyv üres.

"Fogyasztáshoz" ajánlom a következő link alatt található zenét halgatni, a hangulatot a végletekig fokozza... remélem:

https://www.youtube.com/watch?v=BW-zJQ78xpk

Tempus est iocundum

Örvendjetek hát, ó ifjak! Szóljon kürt, harsogjon harsona! Mindenki, kinek lába van és bírja testét, pördüljön táncra! Vidám éjszaka ez, nem tűrjük a mélabút! Hopp-hopp nyalka legények és ifjú leányok. Keltsétek táncra lelketek!

Mullasék a tömeg! Van minden jó, mit szem s száj kívánhat.

Gondolj rám, ha vihar támad,

s megtépázza kerted, házad!

Én vagyok!

Ha végigsöpör életeden,

s azt súgja, egész másmilyen,

mi igaz;

ha arra ránt, hol az egyensúly,

s vigyáz rád, nehogy elbotolj;

ha megtiporja mindenedet,

s a könyörület kívül reked;

ha igazságot hirdet neked;

ha rád szól, hazug vagy, de nagyon;

ha nem jár neked többé vagyon;

akkor is, ha magam adom;

ha kiáltok, hogy meghalljátok,

mi az, amit nem sújt átok;

de akkor is, ha nem szól szám:

mindenképpen gondolj rám!

A pokolbéli nap fénye

Szívem, Susie!

Most éppen a pokolban vagyok. Ha ettől nyomban arra gondolsz, hogy az az örök sötétség birodalma-e, akkor biztosíthatlak, hogy az efféle hiedelem merő tévedés. Hiszen ha nem lenne fény, miként láthatná az ember azt a temérdek borzalmat, ami a fájdalmasan összefolyó napok során történik. Hát sehogy!

Az enyészet szaga kúszik be az orrnyílásaimon. Megvonaglok tőle, és a gyomrom végtelen cigánykereket hány, mintha egy körhintát nyeltem volna le. Csak száguld körbe és körbe.

A falka régi neve feledésbe merült, csak az maradt fenn, amit új vezérük adott nekik: Pörölymancsúak. A Magányos vezetésével megerősödtek, s bár nem voltak oly sokan, mint a többiek körülöttük, hírnevük félelmetessé vált. Azóta az összes környékbeli család tudta már, hogy az előző vezér sorsa mi lett, így nem mertek ujjat húzni a különös jövevénnyel, meg a falkájával…

- Voltak tehát mások is? – kérdezett közbe a kis Lycana ragyogó szemekkel – Más falkák?

Go to the Empire State and watch the city lights

Hear the noise of millions struggle in the sprawl

Stare into the sky we're few and far between

Black eyes full of stars wide with memories

Covenant: Like tears in rain

Farkas G. Johnny, vagy ismertebb nevén Razorlove úgy döntött kilép a pop szakmából, és felmond.  Nem akart többé az Euro Music üdvöskéje lenni: hazavágyott Transhungáriába. Maga mögött akarta tudni NeoPestet: a fényeket, a csillogást, az olcsó nőket, meg a drogokat.

Néhány éjszaka múlva, a halott vezér fia éles szemével meglátta a Hollót. Tudta, hogy a Magányos is a közelben van. Egy morranással odacsődítette a falkát, hogy ne legyen egyedül.

- Jöjj elő! – kiáltotta az ifjú – Nem leszünk ártalmadra. Miért figyelsz minket? Holtamat akarod talán?

Kisvártatva rohanó mancsok zaja ütötte meg a farkasok fülét. Megérkezett a Magányos. Délcegen, félelem nélkül.

- Hát bolondnak néztek? – kérdezte indulatosan – Tudom, hogy a nyomom után koslattok.

Drága Abbie!

Gratulálok az új házatokhoz! Az esküvőtök csodálatos volt, kislányként én is a tiétekhez hasonlót álmodtam magamnak. Felnőttél, önálló életet kezdtél, olyan büszke vagyok rád, amennyire csak egy anya lehet a gyermekére! De el kell mondanom valamit, már nem bírom tovább. Biztos, hogy nem emlékszel, de egyszer kiskorodban azt kérdezted tőlem, miért mindig ilyen bánatosak a szemeim. Már akkor tudtam, nem titkolózhatok előtted örökké.

Maude O’Neil belekortyolt a félig üres borosüvegbe és feltette a lábát az asztalra. Élvezte, ahogy az egyre erősebben melegítő napsugarak megcirógatják vastag smink borította arcát. Az ital végigfolyt a torkán, a savanykás íz kifejezetten ízlett neki. Bár nem volt válogatós borok terén - sem. Egy árnyék állt meg előtte, eltakarva a napot.

- Miss O’Neil? – kérdezte egy férfi hangja.

- Mit akar? – kérdezte barátságtalanul és utálta, hogy megzavarták.

Tudjátok gyerekek, ez a történet nagyon, nagyon rég esett meg. Még az én nagyapám nagyapjának az idejében. Úgy mondom most el nektek, ahogy én hallottam, semmit nem hagyok ki, semmit nem teszek hozzá.

         Akkoriban, amikor az emberek még nem rég telepedtek le a völgyekben, amikor még az erdő a mostaninál is bujább volt, itt, az Erdélyi hegyekben, akkoriban még a farkasoké volt az éjszaka. És az Erdő.

         A népek szántottak, vetettek, szőlőt oltottak, hogy bort készítsenek belőle, néha vadásztak, fát vágtak, hogy a hideg éjjeleket melegben tölthessék nyomorúságos házaikban.

Bűnben élők

 Sokáig mondogatták az ismerősei, hogy Zakarias atya sorsa eleve elrendeltetettségre volt ítélve. Számukra érthetetlennek és maradias felfogásukkal pedig teljességgel összeegyeztethetetlennek tűnt az, ahogyan a pap mindenféle mesterkedés nélkül kerülte ki tézisük, és ráadásként mindennek dacára idejekorán Isten szolgálatába állott. Nem volt papnak való, de hát ki lenne az? Hogy miért állították ezeket a kissé ellentmondásos dolgokat ennyire határozottan a Zakariast ismerők?

Kellemes idő lévén, sétáltam egy nagyot. Gyalog. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert rajtam kívül, talán a csecsemők azok, akik nem kerékpárral közlekednek itt a lakókörnyezetemben. Szeretek lábbuszozni, többet látok a körülöttem történtekből mintha csak úgy elsuhannék mellettük. Különben is ráérek, nyugdíjas vagyok, magam ura vagyok, nem kell senkihez sem igazodnom,…ja, és az sem mellékes, hogy már vagy harminc éve nem ültem drót szamáron, na meg egyébként sincs biciklim…

Szóval túrtam néhány pólót, négyet kábé egy fél bolti áráért!

Az ordas éjszakája

Míg setét égen a Hold ragyog,

Nem halnak ki a Farkasok!

Teliholdas téli éjjel volt. A faluszéli kis házban a kályha, a nemrég felfalt hasábokat emésztve kellemes meleget sugárzott, kívül rekesztve a hideg szelet, mely a hegyek felől süvöltve, bebocsájtásért esedezett, az ablakdeszkákat és a reteszelt ajtót rázva. A kicsi szobában két gyermek kuporgott, a szürke pokróc alól csak kíváncsi szemeik látszottak, a takaró alatt egymást piszkálva hancúroztak, s vihorászva várták, hogy nagypapa belefogjon a ma esti mesébe.

Lassan lemállik rólam öröm bőröm

Foltokban hámlik, potyog

Néha lefelé húzom

Nyúzom, beszakad, hogy magamtól fájjon

Vonyítok legbelül, mint a tájon

Melyen üresen kong, a gond

Visszhangzik bennem, senki se mond

Örömteli éneket, csak ráncos véneket

Termel e táj, kinek fáj,

Mondd kinek, hogy elvetélt a báj

Készítik a ravatalt,

Már, a remény is belehalt a reménytelenségbe,

Hisz közöttünk mindennek vége

Élt egyszer egy híres mesemondó. Arról volt híres, hogy akárhányszor mesélt valakinek, az biztos, hogy miután az illető távozott, sokkal jobban érezte magát, mint előtte, s betegsége, ha volt, garantáltan elmúlt.
Világhírre tett szert ez a mesemondó, a Föld minden részéről eljöttek hozzá, hogy meghallgathassák őt.
Ám azt senki sem tudta róla, hogy minden este, mielőtt nyugovóra tért, szobájának ablakán át az eget kémlelve, így fohászkodott:
- Istenem! Nagyon hálás vagyok neked ezért az adományért, és örülök, hogy szolgálhatom vele az emberiséget.

                                         Revans

              Kedves bátyám Sándor.

           Most hogy  már a másik bátyánk nincs   itt közöttünk - mert magához szólitotta az Úr - elég furcsa körülmények között, most már bevallom azt amit soha sem mondtam el neked,mert nem szeretném magammal vinni a sírba. Te csak  azt  tapasztaltad , hogy nagyon feszült volt a legkör közöttünk azokban az időkben.

ÉDESANYÁMNAK...

              (...imé közlöm veletek az én lelkemet...)

                                                 Példabeszédek 1 , 23

Novemberi őszi eső után

Bosszusan dühöng a szél,

Lelked belengi homályos szobám,

Édesanyám, hát eljöttél ?

Életedben mindig tudtad,

Hogy imádom a szelet.

Biztos vagyok benne anyám,

Azért látogatsz ilyenkor engemet.

Tova tünt sok idő azóta,

Éreztem melegséged jó anyám,

Zsenge ifjú voltam akkor...

Gyula bá

1

Gyula bát, mint minden reggel hajnali négykor, most is az éjjeliszekrényén csörgő, piros vekkere ébresztette. Miután felöltözött, gumicsizmát húzott, és az előző nap becsomagolt étellel megpakolt szatyrot a kezébe vette, az udvarán álló méretes hordóban lévő, feltehetően pár napos vízzel pedig megmosta az arcát, a kapájáért nyúlt. Hátára kötötte a rozsdás szerszámot, és sietve elindult a szőlőbe. Ahogy szedte a lábát, szülőfaluja szürkeségének látványától különös nyugodtság fogta el.

Az ifjú egy napon kirobbanó örömet érzett a szívében.
Nem tudta az okát, csak azt érezte, hogy mindenképpen szét kell kürtölnie a világnak.
Ment hát, hogy örömét szétossza, ám akivel csak találkozott, az mind elzavarta.
Az egyik azt mondta, nincs ideje mások boldogságával foglalkozni, elég neki a maga dolga. A másik azzal érvelt, hogy örül bár az ifjú örömének, de most nincsen kedve abban osztozni. Egy harmadik azt mondta, nem érti, minek örül olyan nagyon az ifjú, és nem is szeretné megérteni.