Maude O’Neil belekortyolt a félig üres borosüvegbe és feltette a lábát az asztalra. Élvezte, ahogy az egyre erősebben melegítő napsugarak megcirógatják vastag smink borította arcát. Az ital végigfolyt a torkán, a savanykás íz kifejezetten ízlett neki. Bár nem volt válogatós borok terén - sem. Egy árnyék állt meg előtte, eltakarva a napot.

- Miss O’Neil? – kérdezte egy férfi hangja.

- Mit akar? – kérdezte barátságtalanul és utálta, hogy megzavarták. – Álljon arrébb, eltakarja a napot! – hunyorogva az előtte állóra sandított, ám, ahogy meglátta az egyenruhát, mentem kikerekedtek a szemei.

- Harrison nyomozó vagyok – mutatkozott be a férfi. – Lilly McDonalddal kapcsolatban szeretnék feltenni pár kérdést.

- Kivel? Nem ismerek ilyen nevű személyt! – vonta meg a vállát.

- John McDonaldot ismeri? – kérdezte a nyomozó. Maude helyeslően bólintott. - Nos, akkor megkérem, hogy fáradjon be velem az őrsre, hogy feltehessünk pár kérdést. 

- Most letartóztat? – értetlenkedett a nő.

- Egyelőre csak azt szeretném, ha válaszolna pár kérdésre.

Maude feltápászkodott a kempingszékből. Harrison nyomozó végignézett rajta és megállapította, hogy micsoda közönséges nő. Na, nem mintha a környezete nem lenne az!

Bementek az őrsre, ahol a nyomozó leültette az egyik kihallgató szobába Maude-ot és kérdezgetni kezdte.

- Honnan ismeri John McDonaldot?

- Ő a lányom… mije is? – kereste a megfelelő szót, amivel már sokat elárult a viszonyról a nyomozónak. – Szerelme? Lelkitársa? – mondta végül gúnyosan.

- Szóval, a lánya és McDonald együtt élnek?

- Nem. Az ügyvédúr nős. Még.

- Értem – közben jegyzetelt. – Azt hogy érti, hogy még?

- Megígérte Barbarának, hogy elválik, és együtt lesznek. Nincs egy cigije?

- Sajnálom, itt nem szabad dohányozni.

- Gondolhattam volna – dünnyögte. – Mit akar tőlem? Nem válaszolok több kérdésre, míg ki nem nyögi, hogy mi közöm ehhez az egészhez!

- Önnek van ugye egy rózsaszín Cadillacje.

- Igen, feltűnő kis járgány, mi? – kérdezte büszkén és zsíros hajába túrt.

- Egy ilyen autót láttak Evergreenben, amikor elütötték Lilly McDonaldet. Ön ekkor a környéken tartózkodott, ha jók az értesüléseink.

- Nem én voltam – vágta rá egyből. – A lányomnál voltam, igaz, de csak látogatóban. Még életemben nem jártam Evergreenben.

- Asszonyom, ilyen autó ebben a színben elég ritka.

- Igen, ezért vettem. De más is vezethette, erre nem gondoltak?

- Kölcsönadta valakinek? – szegezte neki a nyomozó a kérdést.

- Az is lehet… mi lesz a büntetése az elkövetőnek?

- Attól függ, mi történik a kislánnyal. Ha meghal, az szándékos emberölés, itt akár még halálbüntetést is kaphat. Ha életben marad, akkor is hosszú kis börtönbüntetésre számíthat. Ne falazzon senkinek, Miss O’Neil! Különben nagyon pórul fog járni! Magára húzzuk a bűncselekmény elkövetését és lehet, hogy meggrillezik a fokhagymagerezd valogát, érti?!

Maude nagyot nyelt a gondolatra. Ér neki ennyit az egész? Ha Barbara volt olyan ostoba, hogy megtette, akkor viselje is el a következményeit! Ő még fiatal, előtte az egész élet! Nem fog a lánya miatt börtönben rohadni.

- Lehet a lányom elvitte – sóhajtotta, mintha bántaná szerető anyai szívét ezen kijelentés. Ám Harrison nyomozó sokkal jobban ismerte a fajtáját, átlátott rajta. Ez piáért és pénzért a saját veséjét is eladná. Lehet már meg is tette!

- Ez esetben behozzuk őt és hármasban megbeszéljük a dolgot. Ehhez mit szól?

- Felőlem – rántotta meg a vállát.