Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Igen”
-
Atyám, Atyám, jól van? Szorít a mellkasa? Nem kap levegőt?
Szédül? - léptem Ferenc Atyához, és megragadtam a
vállait.
Próbált válaszolni, de nem találta a
szavakat, ahogy tekintete még mindig a mellkasomon
reszketett.
Zsoltihoz fordultam, és rémülten tátogtam felé:
„agyvérzés?”. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, és megrázta
a fejét, aztán hozzám lépett, a nyakamhoz nyúlt, és kikapcsolta
a nyakláncomat. Lopva Jácint felé fintorgott arca, ahogy a
tenyerében nézegette a láncot és a keresztet.
Értetlenül
néztem vissza az Atya felé.
- Lányom! - lépett felém
suttogva, miközben bólintva lesimította könyökéről Dávid
szorítását.
- Mondja már Atyám, mi baja van? -
reszkettem.
És akkor egyszer csak prédikálni kezdett,
meg sem várva, míg a teremre teljes csend száll. In medias res
kezdte el az esküvőt…
- A
nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és
akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság
támadt. Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg,
mert elközelített a mennyek országa."
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket."
Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.
Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.
„Boldogok
a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik
sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők
öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az
igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert
ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők
meglátják az Istent. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek,
mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik békét teremtenek,
mert ők Isten fiainak neveztetnek.*
Tartott
néhány másodperc szünetet, tekintetét mélyen az enyémbe
áztatva, és felém suttogott.
- És
te vagy Isten lánya.
Mintha lenne Istennek lánya –
kétkedtem erőteljesen, de a hosszú-hosszú évek során már
megszoktam az Atya és Dávid számtalan prédikációját véleményezés nélkül hagyni.
- Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. - folytatta aztán fennhangon. - Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki.
Amikor este
lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a
tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy
beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak:
"Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő
hordozta."*
- Te
vagy. Te hordozod – suttogta hozzá, aztán
folytatta.
- És történt, amikor Jézus asztalhoz
telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és
letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. Meglátták
ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a
ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Ő
pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az
egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem
azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és
ezt kiáltotta: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!"*
Amint
meghallottam Dávid nevét a Bibliából, kérdőn ránéztem. Kissé
hátrébb lépett, és oldalra, de ott maradt az Atya közelében.
Tekintetéből
azonnal jött is a válasz.
- Csak úgy vagyunk rokonok, amennyire
bárki.
Az ük-ük-ükapánk
volt közös
– sugallta, és ezt a mondatot már hallottam tőle valamikor
nagyon rég…
Akkor Zsolti szorosan mellém lépett, és
a kezembe nyomta a nyakláncot.
- Fordítva volt rajtad a
kereszt – suttogta.
Kissé
megemeltem a láncot, és testen-kívüli állapot uralkodott el a
zsigereimen, ahogy
szemem a
fordított keresztre döbbent. Talán fájt… Vagy inkább szörnyű
fejszorítás uralkodott el halántékomon. Aztán az Atya szavai
visszarángattak a hirtelen támadt rosszullétből.
-
Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: "Legyen a ti
hitetek szerint!"
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.
Abban
az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai
pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.
Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: "Íme,
tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton."
Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett
Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett?*
Újra
Dávidra néztem. A hangja – nekem- együtt szólt az Atyáéval.
- Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg,
amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő
kíséretének, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a
törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a
szombatot, mégsem vétkeznek?*
Tekintetem
aztán újra az Atya azúrkék szemeibe meredt.
- "Íme,
az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel
a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek.
Nem
szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az
utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest
nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet.
De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.
Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól.*
-
Dél
királynője? - fordultam
Dávid felé, bólintott.
- Te
leszel.
- De hát, ez itt dél, és ez a te birodalmad… Én
csak vendég vagyok itt – reszkettem
felé.
- Mindig
is a tiéd volt a kastély.
-
Jézus
ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak
hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra. A negyedik
éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.
Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold
meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt:
"Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a
vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre
figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram,
ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt,
és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"
Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel
egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked
adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön,
kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva
lesz az a mennyekben is."
Amikor
Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai
külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor
lesz ez,
mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"
Fogtok
hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok,
meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a
vég.*
Jókor
mondja, Atyám – gondoltam magamban. Az egész kamaszkoromat
végigrettegtem a háború miatt – többek között…
- De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket
kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden
nép az én nevemért.*
Akkor
óvatosan felnyújtottam a kezem, mint az iskolában, hogy
kérdezni szeretnék. Az Atya meghökkent, lopva körbe tekintett,
aztán halkan hozzám szólt.
- Igen, gyermekem?
- Atyám,
ez most Isten vagy Jézus?
Az Atya tanácstalanul pislogott,
mire Dávid és Zsolti szinte egyszerre mordult rám.
-
Ugye, aki nem járt be rendesen a hittan órákra?! - Dávid.
-
Nem tök mindegy? Ne szakítsd félbe Ferenc Atyát, úgy talán
hamarabb szabadulunk – Zsolti.
- Folytassa, Atyám –
szusszantam, mire bólintott.
- Ha nem rövidülnének
meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a
választottakért megrövidülnek azok a napok.
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.
Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.*
-
Miért
a világvégéről beszél az esküvőnkön? - suttogtam Zsolti
felé.
- Szerintem bepipult
a nyakláncodon… - pusmogta vissza.
- Jézus pedig ezt mondta Péternek: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?"
A főpap azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!" Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték.
Péter
ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és
így szólt: "Te is Jézussal voltál." Ő azonban
tagadta.*
Az
Atya vett egy mély lélegzetet, és mélyen a szemembe nézett.
- Péter apostol kérése szerint fordított keresztre, fejjel lefelé
feszítették meg, mert nem érezte méltónak, hogy úgy haljon
halált, ahogy Isten gyermeke.
Nem
néztem hátra, de a levegő oxigénjéből pontosan le lehetett
mérni az emberek értetlenséggel kevert megbotránkozását.
- Gyere ide, lányom – nyújtotta felém karjait Ferenc Atya, és
elhúzott Zsoltitól, néhány lépésnyire hátra, az égig érő
ablakokhoz.
Nyelt egyet, mielőtt beszélni kezdett.
- Felfelé szaladó futótűz - az erőd, Norci, annak felszállása
a mennybe.
- Tehát
így döntesz? - szólt
közbe Dávid hangja.
Felé
néztem. Terpeszben állt, ujjait teste előtt összekulcsolva.
- Atyám, ha megszakadok, se értek semmit az egészből – Ferenc
Atya bólintott.
- Olvastad
Tamás levelét? - kérdezte hirtelen.
- Mi? - bukott
ki belőlem. - Hogy jön ez ide, Atyám?
Akkor
Zsolti lépett mellém, és éreztem légvételén, mozdulatain,
mennyire
feszült.
- Nem olvastad? - kérdezte az Atya ismét.
-
Atyám – szólt közbe Zsolti. - Norci igent fog mondani, úgyhogy
felesleges köröket prédikál épp.
- Ha igent akarna
mondani, nem viselné a keresztet fordítva, ezt te is tudod,
Zsoltikám – válaszolta a pap.
- Jaj, Atyám – nyögtem
közbe. - Jácint volt,
ő csatolta rosszul,
de véletlenül! Nagyon
siettünk, és így sikerült, ennek semmi jelentősége nincs –
hadartam. - Kérem, adjon minket össze!
Az Atya
bizonytalanul nézett ránk. Azúr szemei tanácstalanul pattogtak
rólam
Zsoltira. És akkor mielőtt még bármit felfogtam volna az
egészből, felkapta a fejét, és a dulakodók közé
szántott.
Dávid a talajon ült, Jácint sírt, Zsolti
pedig majdnem felrobbant, nyaka
Jani markába szorult.
Akkor
már úgy éreztem, senki sincs a teremben mögöttem, olyan síri
csend lett. Óvatosan közelebb léptem, Jácint szólalt meg végül.
- Én csak haza akarok menni végre, nagyon hiányzik Tamás – zokogta Jácint.
- Neked nem Tamás hiányzik, hanem nem tudsz élni zabálás nélkül – kiáltott rá Jani. - Jobban szeretted a főztöm, mint engem!
- Hogy lehetsz ennyire önző, Jácint? - sziszegte Zsolti. - Hogy baszhatod el az utolsó pillanatban az egészet?
-
Zsoltikám... – szusszant kérlelőn az Atya.
- Bocs, Atyám!
- válaszolta, aztán Dávidra meresztette szemeit. - Te
meg hogy képzeled, hogy megakadályozhatsz bármiben? Hogy elém
állsz? Mit kell állandóan beléd botlanom? Miért nem takarodsz
már el a büdös picsába az életünkből???
A
teremben
még a csend is megnémult. Megfagyott minden. A halvány-rózsaszín
díszlet beszürkült, a nézőtérre folyékony kátrány
pergett.
A szívem felsikított. Dávid rám nézett, és
bólintva mosolygott, aztán könnybe lábadt szemét gyorsan
visszafordította Zsolti felé.
- Rendben
– válaszolta, aztán Zsoltihoz lépett, és kezét nyújtotta
felé.
A fekete hajú, kreol bőrű férfi a szőke, fehér
bőrűvel szemben. Zsolti nagyot lélegezve elfogadta a kézfogást.
- Ne
menj el
– próbálkoztam,
de nem érkezett válasz. Még egy pillantás sem. Dávid ismét
kisétált az életemből.
Néhány kínos tekintetváltást
követően folytattuk az esküvőt. Az esküvőt, mely sokkal inkább
egy rohadtul abszurd színjátéknak tűnt. És többé már figyelni
sem bírtam. Sem az Atya szavaira, sem semmire, de szerencsére csak
egy „igen”-t kellett kimondanom, aztán már vége is volt a
ceremóniának. Alig vártam, hogy leigyam magam a sárga zöldig…
Jó
néhány perc, óra volt még hátra a testen kívül töltött
kényszer jó pofizásból, de amint lehetett, zokogva rohantam fel a
szobámhoz.
A folyosó némán pihegett. Még emlékeztem
Dávid szobájára, amikor beráncigált magához a bál előtt.
Inkább oda nyitottam be.
Cédrusillatú
volt a szoba, a csontfehér falon egy hatalmas, embernagyságú
fakereszt függött. Az asztalához léptem, és gondolkozás nélkül
nyúltam le a kereszt alakú tollát. Sietve körbenéztem, de a
szoba teljesen sivár volt. Elmosolyodtam a dísztelenségen, és
annyi év után már értettem, miért nincs szüksége a kereszten
kívül semmire – hiszen olyan gazdag és színes volt a lelke,
amelyben élt, és ahová engem is beengedett.
Behunytam
a szemem, és rágondoltam. Éreztem érintését a kezemen, a
tenyérpárnámon, lehajtva fejem beleborzongtam lélegzete
rózsaillatába
a nyakamon. Amikor kinyitottam a szemem, a szoba magánya nézett
vissza rám. Akkor léptem ki én is az ő életéből.
Amint
kezem elengedte a kilincset, az öcsémbe
botlottam.
- Szia – mosolyogtam Ákosra, aztán egyből le is
hervadt arcomról az öröm. - Mi a baj?
- Anya haldoklik.
Nem
sírt, de mindene reszketett.
- MI??? - És csak akkor tűnt fel, hogy egyáltalán nem láttam Enikőt a nagy cécó közepette.
-
Néhány hete… Kiújult a rák, és és… Segítened kell –
suttogta.
- Hogy mi?! Most hol van? És én erről miért nem
tudok? - faggattam,
aztán megfogtam,
és sietni kezdtünk a lépcsők felé.
- Zsolti megtiltotta,
hogy… Ő megvizsgálta, és azt mondta, hogy már nincs értelme
semmilyen kezelésnek…
A lépcső közepén
megtorpantam, és bennem minden szilánkokra hasadt, ahogy az öcsém
arcát bámultam – megdöbbentően hasonlított mindig is
Tamásra.
- De talán te mégis… Talán, nem
tudom. Megnéznéd?
- A
kórházban van? - kérdeztem „igen”-ért
imádkozva.
Bólintott.
- Kocsink van? - kérdeztem, és újra sietni kezdtünk a lépcsőn –
amin
most egyszer sem botlottam el...
- A Volvo – zihálta.
*Máté evangéliuma
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Nora 62.
Nora 61.
Nora 60.
Nora 58.