"Fogyasztáshoz" ajánlom a következő link alatt található zenét halgatni, a hangulatot a végletekig fokozza... remélem:

https://www.youtube.com/watch?v=BW-zJQ78xpk

Tempus est iocundum

Örvendjetek hát, ó ifjak! Szóljon kürt, harsogjon harsona! Mindenki, kinek lába van és bírja testét, pördüljön táncra! Vidám éjszaka ez, nem tűrjük a mélabút! Hopp-hopp nyalka legények és ifjú leányok. Keltsétek táncra lelketek!

Mullasék a tömeg! Van minden jó, mit szem s száj kívánhat. Disznó, páva, sültek és köretek, foggyék az ital, szárazon torok ne maradjék! Az Úrra ne gondoljon senki e napon. Nézzék hát jó emberek, még a pap is az asztal alá issza magát! Vegyék, egyék, mit nem szégyellnek! A városi betyárok és nincstelenek napja ez! Gyertek, tömjétek roskadásig zsebetek!

Ó, a szerelem! Mily szép és forró, tüze megemészt! Hess innét szűz leánykák, nagyobb tiszt az enyém, mintsem enyelegni véletek! Drága Bréna, jer ide! Látod imitt azt a legényt? Öleld hát át s vezesd be Vénusz birodalmába! No, hess, hess innen Bréna, szívem legkívánatosabb falatja. Hejj, az a fenék, és csípő, rögvest beléharapok!

Ó, a szerelem! Ó, a vágy! Éljetek, örvendjetek, míg csak lehet! Éltünk csekély, akár egy pondróé. Julia, Julia szívecském! Mit keresel azon lovag ölében? Jer ide hozzám, ádj egy csókot éhes ajakimnak. Nem jössz? Hát akkor az ördög vigyen el téged magával! Ó, a szívem, ej de fáj azért a két combért!

Mulassék a tömeg! Foggyék a jó Lambert király bora! Vivát, éljen a király, vivát éljen a borásza! Vivát, éljen városunk! Maga a püspök úr hallja hírét vigasságunknak! A püspök? Mit ne! Énekeljetek, szakadjék be a plafon és szálljék dalunk Rómáig! Mulassunk emberek, még a magasságos Atyaúristen is megirigyli jó dolgunkat! Az Ördög nem merészel béjjelfogadni minket a Pokolba!

Nézzék azt a bolondost! Az asztalon ropja a marha! Hú de ropja, uzsgyi barátim, ropjátok ti is a táncot, mindahányan vagytok. Harsányan, vidáman, ahogy torkotokon csak kifér, énekeljetek mind!

Jó urunk! Lambert! Szólj hozzunk, mi jótevőnk, mi szent védelmezőnk, mi irgalmunk, mi megváltónk, messiásunk!

A tömegből egy, a fejét csuhájával eltakaró komor alak emelkedett ki. Karját meglendítette, és szállt a rideg vas a mámorban úszkáló bolond felé. Teste megvonaglott, rémült szeme az ujjongó tömeget fürkészte. Forró vér bugyogott elő mellkasából, majd az asztalon, amelyen állt, összerogyott. A holt test látványára a tömeg elhallgatott és mindenki a csuhás alakra figyelt fel. A királyt a testőrség körül vette.

-  Így jár, ki egy kis földi halandót Krisztus urunknak titulál!

A csuhás halkan kisétált a teremből, és becsapta maga mögött a terem nagy fakapuját.

A királyi testőrök elszállították a hullát és új bolondot hívattak. A mulattság olyan hevesen újrakezdődött, amilyen hírtelen végbeszakadt.