Az érem két oldala

-  Ja, már ma is túlóráztam… Hát, ez van, apa, nincs mit tenni, kell a pénz… Nem, nem megyek haza! Jobb nekem az albérletben, mint otthon nyomorogni… Igen, én tudom… - beszélgetett telefonján apjával Péter, aki az előbb zárta be harmadik emeleti lakásának ajtaját. Ledobta táskáját a földre és belevetette magát az izzadságtól foltos, nyikorgó bőrfotelbe.

-  Hjajj… na jó, apa, ha nem haragszol, akkor én most elköszönök. Hullafáradt vagyok… Oks, akkor holnap… szia!

Keresztbe vetette lábait az üveg dohányzóasztalon és bekapcsolta az ütött-kopott televíziót. A készülék egy ideig sistergett és csak fekete-fehér pontok táncát lehetett benne látni, de rövidesen megjelent benne, úszóink hősies harca az aranyért.

-  Pfuj, sport! Ráadásul még ismétlés is! – átkapcsolt. – Hírek? Az egész hazugság!

Kikapcsolta az eszközt és lehunyta a szemeit. Síri csend honolt a szobában, pont amire ebben a pillanatban legjobban vágyott. Monoton lassúsággal gondolta végig a napi teendőit és a rá váró feladatokat. Ez a hét nem akármilyen hétnek ígérkezett. A vállalat, ahol Péter dolgozott, most ünnepelte megalakulásának jubilleumát, ennek megfelelően minden dolgozó annyi ezer forint juttatásban részesült, ahány éve a céget boldogította kiemelkedő munkájával.

Péter fejben már el is költötte a tizenötezer forintnyi potya pénzt - hisz kár is lett volna tagadni, kiadása volt jócskán -, amikor zajt hallott meg. Rögvest felugrott és az üresnek vélt lakás előszobájában termett, ahol a tárva nyitva álló ajtóval nézett farkasszemet. Nem tudta mire vélni a dolgot, mert ő bizton tudta, hogy bezárta az ajtót… másképp nem is történhetett. Közelebb lépett, a kilincset nem feszítették fel, a kulcs is a helyén lógott. „Rozsdás… nagyszerű… még egy kiadás!”- tudta le magában Péter, és zsörtösen visszament, egyenest be a szobájába. Rádőlt a franciaágyra és várta, hogy belépést nyerhessen az álmok végtelen országába.
De ez sem jelentett feltétlenül megnyugvást. Volt idő ugyanis, amikor Péter mással is megoszthatta az ágyát. Nem is oly régi eset, a fájdalmas elválás súlyát a férfi még most is nyögte. Tavalyi év farsangján egy baráti társaság összejövetelén Péter kalóznak öltözve jelent meg.  Tengeri rókához híven mindenkit azzal tréfált meg, hogy az öltözékekhez elengedhetetlen kellékeket csórt el. Egyszer megötlött a szeme egy igazán csinos halászlánynak öltözött szőkeségen, akinek oldaláról egy emberes háló és kötél lógott. El is döntötte, a szőke halászlány lesz a következő áldozata. Odasettenkedett, gyorsan leakasztotta a kötelet a lány oldaláról, majd egy pillanat alatt a rablóból rab lett: fejére hullott a halászháló. Szó szót, az első pohár pedig a második és harmadik pohár italt követte, Péter és a halászlány, akit Virágnak hívtak, összemelegedtek.

-  Mi a … ?! – rémült fel Péter, amikor edénycsörgés csapta meg a fülét. – A pokolba is, mi van itten, szellemjárás?

Felkelt, kiment a konyhába és látta, minden lábas a földön hever. Még reggel pakolta meg túlságosan a mosogatót, és az most vesztette el teljesen a stabilitását. Morcosan összekapdosta a bádogkotlákat, és a munka után lehúzott két üveg hideg sört, és visszament aludni. Mostanság amúgy is rákapott az italra. A Virággal történt elválás nagyon megrázta a fiatal férfit. Bánatában nem vetette meg az alkoholt, sőt! Az egyedüli kiutat az apátiából csak ebben találta meg – közben nem vette észre, hogy csak jobban belesüpped a fertőbe –, és liter szám pusztította a töményebbnél töményebb italokat. Segített neki lenyugodni és elaludni, mert mindenen képes volt magát felidegesíteni... egy bildogan csaholászó kutya, egy kacagó csecsemő, vagy nemes egyzserűséggel a madarak csicsergése is könnyedén kihozta a sodrából. Virág egykor a mindenséget jelentette neki... most a pusztulást. Minden rossz, ami a világban történt, csak is Virág műve volt. Az élet is... ez a kegyetlen élet. Siralomvölgy, keserédes kockajáték, szörnyű szenvedések útvesztője... gyűlölte mindet. Gyűlölt élni.... gyűlölt így élni.

Most is azt várta a sörtől, hogy meghozza az álmot, de tévedett. Minden eddiginél nagyobb ricsaj csapta meg a fülét, a lábfejében hideget érzett, majd elsötétült minden…

-  Nos, kedves hallgatók, a mai órán a kéz anatómiáját kellene megnéznünk testközelből, de van egy izgalmasabb esetem önöknek. Itt van a mai gyakorlat alanya. 34 éves, férfi… mint látják… a halál beálltánakl okát keressük, bár annyira nem kérdéses. A tetem mellett két üres sörös üveget találtak és egy doboz Seduxen-t[1], persze az is üres volt. Sipos, itt a vérkép, mondja, mit néz meg belőle először?

-  Ezesetben, megnézem… igen… alkoholista betegről van szó. A májfunkció értékei szignifikánsan átlépik a határértéket. A DDT szintje háromszorosa a normálnak. Tanár út, mit jelent, ha magas a likopin szintje?

-  Sok sárgarépát evett. Mit tudom én… minket ez nem izgat. Újházi! Milyen anatómiai elváltozásokra számít?

-  Májcirrózis… elsőként. A gasztroenterális rendszer bevérzése, ha szedett vérnyomás csökkentőt is.

-  Helyes… látom nem hiába rágta a száját a patológia előadó. De ez itt gyakorlat! Vadász, ha tudjuk milyen körülmények között halt meg, kérem, mondja el, milyen elváltozásokon ment keresztül az egyed.

-  Kezdetben halucináció. A látó- és hallószervrendszer zavara állt fenn, ennek következtében tájékozatlanság lépett elő. Kezdetben levertség jeleit érezhette magán, majd beállt a halál. Általában az alkohol felerősíti a nyugtató hatását, ezáltal a központi idegrendszer motoros szomatikus központjai majd a vegetatív központok is kikapcsolnak. Azaz a beteg megfulladt.

-  Ezt majd kiderítjük. Vágjuk fel!

-  De doktor úr! Ez nem etikus… nem adományozta nekünk a testét, hogy rajta tanuljunk.

-  És?

-  Ez ellentmond minden etikának!

-  Annak is ellent mond, hogy gyakorlat nélkül nem megy át a vizsgán? Na ugye… akkor lássunk hozzá. Ez egy alkesz hullája... gondoljon arra, hogy szivességet tett magának... Na, ne zsörtölődjön. Egy ember halála ezer ember éltéért, megéri nem?

[1] Nyugtató