Világunk valódi arcának ismertetése nem könnyű feladat. Vannak sokan, akik ebbe belebuknak. De legtöbbjük nem a szavakba öntésbe halnak bele... a csúf megismerése rontja le őket.

Világunk

Apró János egyszerű gyermek volt. Vidéken nőtt fel, kicsi falun. Különösebben – anyagilag – nem tűnt ki a községbeliek közül. Egyszerű kis házban éltek, kicsi kerttel és pár jószággal. Mégsem kívánt ő többet. Boldog volt, és szerette az életét. Hálát adott szüleinek, hogy minden nap van betevő falat az asztalon, és nem kell a szabad ég alatt aludnia. A pénz nem igazán izgatta. Boldog volt nélküle is. Az életébe nem törtek be a modern XXI. század vívmányai. Jancsi, ha a barátaival szeretett volna beszélni, biciklire pattant és felkereste őket, bármennyire is megmosolyogtató ezt olvasni. Akivel megismerkedett, próbált a lehető legjobb viszonyban lenni, nem volt haragtartó személy. És szerették is őt nagyon sokan. Akárkivel találkozott a falu főterén, mindenkinek volt hozzá egy-két jó szava. „Jancsikám, mondd, hogy van édesanyád?” Szia, Jancsi, na mi a helyzet? Begyógyult a sebed?”, „János fiam, na meséld csak, hogy áll az a továbbtanulás?”

Ugyanis Apró Jánosnak – ha szabad efféle kifejezéssel élni - megvolt a magához való esze. Okos volt, nem vitás. Elhiszem, ha most az olvasó azt mondja magában, hogy ez lehetetlen, hisz tökéletes ember nem létezik. Azonban Apró János sem volt tökéletes, pont személyisége miatt. Saját magát ölte meg, tudatlan vágya miatt: Kitűzött célja volt, hogy orvos lesz.

János el is végezte az egyetemet, kitűnő diplomát kapott kézhez. Gúnnyal vegyült irigységgel tekintettek rá az évfolyamtársai, mivel nem volt megszokott, hogy egy ember ilyen mélységekből ilyen magasságokba törjön.

János is érezte, hogy valami nincs rendben. Élvezte ő a tudást, amelyet kapott, de valahogy sejtette, az egyetem kapuin kívül már más világ vár rá. Ez jelentette a vesztét: Túl tiszta volt ehhez a világhoz.

Jánosnak első nap meg kellett ismernie ezt a pénzleső világot. Nem bírta az álkedvességet és burkolt becsvágyat. A hivatásukat teljes szívvel-lélekkel végző kollégáinak megismerése után János hazament, és meghalt.