Az érem két oldala

-  Ja, már ma is túlóráztam… Hát, ez van, apa, nincs mit tenni, kell a pénz… Nem, nem megyek haza! Jobb nekem az albérletben, mint otthon nyomorogni… Igen, én tudom… - beszélgetett telefonján apjával Péter, aki az előbb zárta be harmadik emeleti lakásának ajtaját. Ledobta táskáját a földre és belevetette magát az izzadságtól foltos, nyikorgó bőrfotelbe.

-  Hjajj… na jó, apa, ha nem haragszol, akkor én most elköszönök. Hullafáradt vagyok… Oks, akkor holnap… szia!

Az almaárus

I. fejezet – „Sógor, koma, jó barát… és egy kis szívesség”

Kelemen Béla igen gazdag ember. A község leggazdagabbja, ha úgy tetszik. Ellenben világ életében naplopó volt, csakis az üzérkedéshez értett. Nagy pillanat volt az ő életében, amikor az édesapja 1992 táján közel hatvan évesen eltávozott az élők sorából. Ugyanis nem kis meglepetés volt a hagyatéki tárgyaláson, amikor kiderült mekkora titokkal szállt a sírba az öreg. Közel negyvenmilliós vagyont halmozott fel két krisztusnyi élete során, és ezt a summát egy szem fiára, Bélára hagyta.

Indulnék a a játékon, csak a tervem jócskán kinőtte magát a sárból, így kétrészre szedtem... ha ne gond. A másik részt holnap írom meg és töltöm fel. 

JÁTÉKRA FEL - 1. RÉSZLET

Mese a demokráciáról

I fejezet

Miként folyik le hazánkban a választás

Valamikor nagyon régen, talán ezer emberöltővel ezelőtt, valami Athén nevű városka megreformálta az egész világot. Jó idő volt, jó módban éltek, nem fájt a görögök feje a megélhetés miatt, így hát fene nagy dolgukban, jobb híján, a piactéren lófráltak.

Érdekes dolog a közélet, még érdekesebb, ha politikusok csinálják...

Ballada egy vak komondorról

Nagy port kevert a hír, hogy egy magas beosztású közember feleségét szelíd, vak komondoruk megharapta , majd a jószág, miután a nő átesett rajta, jól megtaposta és maradandó sérüléseket okozott neki. Senki sem tudta mi ütött a jószágba, pedig kezes bárány volt mindig is.

Nem volt mit tenni azonban, a jószágnak a sorsa megpecsételődött. Hossza hányaveti után a község előljárói eldöntötték: Szerda három órakor elaltatják a megvadult állatot, amely a sérüléseket okozta.

Világunk valódi arcának ismertetése nem könnyű feladat. Vannak sokan, akik ebbe belebuknak. De legtöbbjük nem a szavakba öntésbe halnak bele... a csúf megismerése rontja le őket.

Világunk

Apró János egyszerű gyermek volt. Vidéken nőtt fel, kicsi falun. Különösebben – anyagilag – nem tűnt ki a községbeliek közül. Egyszerű kis házban éltek, kicsi kerttel és pár jószággal. Mégsem kívánt ő többet. Boldog volt, és szerette az életét. Hálát adott szüleinek, hogy minden nap van betevő falat az asztalon, és nem kell a szabad ég alatt aludnia.

Segíts Iván!

-  Jaj, de jóóóó! – nyögtem fel nyújtózkodásom közben. A világ legszebb érzése egy kialudt éjszaka után végig simítani pihe-puha takarót és mélyen beszippantani a kellemes gyertyaillatot. Minden olyan tökéletes, már csak a kávé hi... Gyertya?!

De hisz a szobámban nincs is gyertya! Főleg nem meggyújtott. Hirtelen furcsa érzés fogott el, mert mintha az ágyam se lett volna az eddigi. Lassan kinyújtottam a karom, megnézzem lelóg-e – szegény embernek kicsire telik – és nem.

Neved napjára

„… a Zsófia görög eredetű név, változatai a Szonja, Zsóka vagy a Szófia. Magyarországon a XVI. században igen kedvelt név volt, de a XX. századra vesztett a népszerűségéből. A 2000-es évekre viszont újra a 4-9. leggyakoribb magyar nevek között szerepelt.”

Szófia, bolgárul „София”, Bulgária fővárosa, az álam szíve és minden értelemben vett központja. A város a bolgár ortodoxia olyan kincseit rejtegeti, mint az Alekszandr Nyevszkij székesegyház vagy a Nemzeti Kultúrpalota.

"Fogyasztáshoz" ajánlom a következő link alatt található zenét halgatni, a hangulatot a végletekig fokozza... remélem:

https://www.youtube.com/watch?v=BW-zJQ78xpk

Tempus est iocundum

Örvendjetek hát, ó ifjak! Szóljon kürt, harsogjon harsona! Mindenki, kinek lába van és bírja testét, pördüljön táncra! Vidám éjszaka ez, nem tűrjük a mélabút! Hopp-hopp nyalka legények és ifjú leányok. Keltsétek táncra lelketek!

Mullasék a tömeg! Van minden jó, mit szem s száj kívánhat.

A részegség ára

-  Szerintem jól döntöttél, hogy ott hagytad. Nem illett hozzád

-  Nem is tudom, Stefi. Túlságosan is elhamarkodott döntés volt.

-  Dehogy is! Hidd el, Anna, így a legegyszerűbb.

Két lány sétálgatott péntek este Budapest egy elhagyatott részén. Az egész heti stresszt kiadva mentek el egy kicsit szórakozni, és most hazafelé indultak. A főváros ezen negyede csendes volt. Az emberek már mind aludtak, vagy a diszkóban tomboltak; az utcán nem maradt senki a két lányt és egy különös alakot leszámítva.

Javított verzió

Az ostrom

Bécs belvárosában a „Ciao” névre keresztelt kínai étterem a megszokottal ellentétben telve volt vendégekkel. A kint tomboló viharhoz képest, öröm volt végignézni az inkább lakodalmas menetre hasonlító társaságon. Talán ezért is dúl annyira a vihar, mert a természet nem hagyhatta, hogy így csúfot űzzenek belőle.

Az egyik gazdagon megpakolt asztalnál ült a Kohl család is. A családapa, Max Kohl jól menő fogorvos volt, saját rendelővel a belvárosban.

Ej, be szép bajusz!

„Én egyetlen galambocskám,

Szerelmétös szép Juliskám,

Csak égy csókodra vágyom,

Ágyamba én rád már régön várok!”

Ímígyen danolászott egy subás embör. Szép ruhája vót annak az embörnek, mög köll hagyni. Szép rózsa mintáva’ díszítött, mívös darab vót. Derekán a posztónadrágját is nemösfémbű’ készűtt veretösövve’ fogatta össze. Látszott rajta, nagy embör az a torontáli nepök között is.

Siratta a jó Istön a fiait a fődön, esőzött kinn az utcán.

Üveggolyók

Hajnal négy óra. Odakint éppen csak dereng, de a folyosón már megjelentek az első betegek. Még kábán az előző esti altatótól, de már nyugtalanul az új naptól róják a folyosót. A dohányzóból füst szivárog ki, halk beszélgetés hallatszik.

Lassan telik az idő. Itt nincs is súlya az időnek, ez a fogalom elveszti az értelmét. Kinek pár hét, kinek pár hónap, kinek több év.

Lali pl. már hét éve van bent. Megtörte a nagyapja halála. Azóta itt várja a saját kis világába zárkózva, hogy mikor mehet vissza a tanyára.