Amatőr írók klubja Blog: "horváth tibor"

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 368 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7240 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 368 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7240 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 368 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7240 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 368 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7240 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Régebbi hírek

Még régebbiek 

Amatőr Írók Klubja hírei, horváth tibor

- Nem vagyok majom! – kiáltotta Ham István, amikor egyik reggel belenézett a tükörbe.

Pedig való igaz: egy szőrös képű, kerekfejű, hajlott vállú csimpánz nézett onnan rá vissza.

Ahogy tekintetét végigjáratta saját testén, meg kellett állapítania, hogy bizony a tükör nem téved. Végtagjai hosszúak, méghozzá aránytalanul. Tenyere a padlón pihent, ahogy kinyújtotta a karját. Testét teljesen szőr fedte, és akárhogyan próbált, nem volt képes felegyenesedni.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 2 éve

Köszönöm!

Tovább 

A madárleány nem tudott repülni.

Isten tudja csak, mióta volt ez így, de tény: akárhogyan igyekezett csapkodni a szárnyaival, bárhogy próbált elrugaszkodni a talajtól, nem járt sikerrel.

Pedig nem gátolta semmilyen külső tényező. Egyik nap egész egyszerűen azt vette észre, hogy elment a kedve a repüléstől. Kipróbálta, milyen az, ha nem használja a szárnyait. Egész jó volt. Eleinte. Élvezte, hogy nem fejt ki semmiféle plusz erőt, csak van, létezik.

Ellustult, azt lehet mondani.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 2 éve

Így van, szomorúság csak akkor adódik, ha a madárfiú ugyan látja, de a madárleány nem, hogy repülnie kellene...

Tovább 

 

Elmúlásszagú reggelek
köszöntenek engem.
Sejtem már, de még nem tudom,
merre kéne mennem,
mit is kéne tennem.
Fáradt vagyok.
Mint ki hullaszagú
réten ment keresztül:
belül meg-megfeszül
a riadt fájdalom.
Mi lesz, ha a sorsom
síri csend, hullaszag?
Lesz, aki majd megment,
s mondja:
"Lelked meg nem rontja
többé semmi."?
Fogok majd pihenni,
boldog szeretetben,
mint aki célba ért?
Lehet, hisz akadnak,
akik mégis értik,
a szeretetüket nem csak
élvezetben mérik,
s meghalnának érted.
De mondd, én jó Istenem,
mért, hogy csak enyészet
hever az utamon,
akármerre járok?

Tovább 

Egy kicsit még szenvedek, de már
gyógyul a seb, felolvad a jég is.
Egy kicsit még fáj az ürességem,
béke honol, nyugalom van mégis.
Visszanézek, jelenemet látom,
a múltam olyan tiszta, mint a hó,
amit soha be nem piszkol lábnyom,
nem fedhet már vastag takaró.
Kemény vagyok, de keménységem oly lágy,
mint ahogy a viharban a fák
hajladoznak, átadják a testük;
vagy ahogy a réten nő virág:
néma vagyok, s mégis, zizegésem
egyre erősödik, felharsan az égig.
Nem tudom én, mi lesz küldetésem,
ám az biztos: öröm járja végig.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 3 éve

Köszönöm!

Tovább 

Egy kolléganőm ma azt mondta, hogy futáskor az első negyven perc után kezdődik el a zsírégetés. Tehát ha nincs tartaléka az embernek (mert példának okáért egy álló napja már nem evett), akkor a szervezet olyan létfontosságú szervekhez nyúl ebben az első periódusban, mint a vese, a máj, a tüdő, stb…

Megjegyezhetnénk viccesen, hogy „Na jó, akkor kezdjük mindjárt negyven percnél a futást!”. Csakhogy az ehhez szükséges eszközöket, gépeket még nem találták fel a tudósok.

Utolsó hozzászólás

G. P. Smith üzente 3 éve

Nekem is vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Örülök, hogy te végre megtaláltad önmagad és megszabadultál a pár évvel ezelőtti "erőltetettségtől", és ez már az írásaidon is látszik. Azóta sokkal jobban, kifejezőbben, emberközelibben írsz.
Amit a magánkiadókról írsz, csak részben igaz. Valóban van sok tehetségtelen, önjelölt író és tényleg "bármit" kiadnak. De mi van azokkal, akik esetleg tudnak írni, de nincs más lehetőségük a kiadásra? (mint például én/mi) Mi van, ha ez az egyetlen módja annak, hogy eljuttassák írásaikat az emberekhez? Sokkal jobb lenne persze egy olyan világban, ahol ha egy író valóban jót ír, megkeres egy kiadót és eséllyel indul ... de valljuk be, manapság ez nem túl gyakran következik be!

Tovább 

Mi lenne, ha összekapcsolódnánk:

mondanék egy szót, mit csak te tudsz?

Egy jelszót, miből egyértelmű lenne,

honnan indultál el, s merre futsz?

 

Mi lenne, ha találkoznánk egyszer

álmainknak ködös tengerén,

s jelszavakkal már nem dobálóznánk,

mert mindig együtt lennénk: te meg én?

 

Mi lenne, ha nem válnánk el többé:

ketten utaznánk a végtelen

országútnak vad forgatagában,

s nem lennénk már soha védtelen?

 

Mi lenne, ha mindez igaz volna:

derűs hajnalon kezdődne az élet,

s életünk, mely éppen most kezdődött,

többé talán sosem érne véget?

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 3 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Eloise, én is érzem a változást, ami elsősorban a személyiségemben ment végbe.

Tovább 

Beteg vagyok.
Mint űzött sasfióka, keresem a fészkem.
Néha megtalálom, s mégsem
lelem helyem benne.
Eltúlzott vágyaim,
kiszínezett álmok,
útmutatásnak hitt,
vad lidércnyomások
kergetnek utamon.
Akármerre járok,
csak te vagy számomra jel,
szerelem csillaga!
Egyedüliként te,
ki végigvezetsz engem
szépen, felemelve,
néha megtépázva,
épen vagy megtörten,
sokszor ázva-fázva.
Nem élnék nélküled,
nem is lélegeznék,
nem tudom, hogy kinek,
s vajon mit üzennék,
ha nem lennél itt velem.
Elbújhatnék az én néma beszédemmel.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 3 éve

Köszönöm!

Tovább 

Imádkozhatnék, semmit nem segít:
hiányzol nagyon, folyton nem vagy itt.
Mint virágsziromnak édes, langy eső,
szívemnek mosolyod kell, hogy verdeső
üteme ne hagyja cserben a testemet,
míg hiányod szép csendben, lassacskán eltemet.
Tudom, hogy nem lelem máshol meg önmagam,
csakis két szemednek tükrében; s hogyha van
némi kis szabadság tán ezen a Földön,
nekem az tebenned kell, hogy kifejlődjön.

Utolsó hozzászólás

Légrádi Eloise üzente 3 éve

A "folyton nem vagy itt" sor nem tetszik, de a két utolsó annál inkább! (Most látom, nem csak nekem kérdőjel az a mondat. Elsősorban nyelvtanilag nem stimmel, de ezt inkább az magyarázza el, aki a legtökéletesebben és a leghitelesebben tudja itt megtenni, és az nem én vagyok.:) )

Elmondanám neked, hogy szeretlek,

de félek, hogy csak megsértelek téged

nyögdécselő, haldokló beszéddel,

szívemnek vad, tomboló hevével.

Elmondanám neked, hogy mit érzek,

amikor a nézésedtől vérzek.

Elmondanám, ha lennének szavak,

de ahogy a színt nem látja a vak,

bolond eszem sem talál fogalmat

arra, ami mosolyodtól bolygat.

Elmondanám, meddig mennék érted,

meddig szelném át a messzeséget,

s csillagoknak szárnyán ha tévelygek,

mit adnék, hogy megleljelek téged.

Utolsó hozzászólás

Nagy Tünde üzente 3 éve

A gondolatmenet jó és főleg az utolsó sorok de egyetértek G.P. Smith meglátásval is.

Tovább 

Felfelé lépkedve, néha meg-megállva,

csodálkozva nézek szét a nagyvilágba’.

Azt gondolom olykor, az egész csak egy álom:

hogy lehet, hogy mindazt, amit vágytam, megtalálom?

Szépséges tavasz kelt búsuló szívemben;

tegnap még zord tél dúlt, s minden, amit tettem,

csakis félsiker volt:

mint ki vágyakat olt

holt ember szívébe.

Semmit nem találtam,

hiába kerestem.

Jégtáblák közt háltam,

s onnan ki-kilestem,

mígnem szerelembe estem.

Hogy is mondjam én ezt?

Utolsó hozzászólás

Légrádi Eloise üzente 3 éve

A verseket szívesebben olvasom, nemcsak, mert rövidek, hanem mert közelebb állnak hozzám, mint a hosszabb vagy összefüggő írások. (Ez mégsem idő függvénye.) A versed valahogy jobban összehozott képileg, rímileg - legalábbis most ezt érzem - mint amiket olvastam már tőled. Ezért különösen tetszett.

Tovább 

Azt hallottam, a csillagoktól oly távol vagyunk, hogy mire eljut hozzánk a fényük, földi idő szerint talán már nem is létezik egyik-másik világító égitest.

Elmondtam ezt Veronikának is, aki először kinevetett. Ez nagyon fájt, mivel kedves számomra a lány, akárcsak a csillagok.

Miután jól kimulatta magát rajtam, azt tanácsolta, kezdjek valami értelmeset is az életemmel, ne csak ilyen marhaságokkal foglalkozzak.

Igen, ezt mondta: marhaság.

Arra gondoltam ekkor, hol lehet vajon az a Veronika, akit én gyerekként megismertem.

Utolsó hozzászólás

Harangozó Edina üzente 3 éve

Magával ragadta a gondolataimat, még mindig kavarognak bennem a novella hatására. Érdekes témája van, a változás és veszteség, de ezen belül és kívül is még több mindent megmozgat. Jó volt olvasni!

Tovább 

Útközben őhozzá "szeret-nem szeret" játékot játszottam magamban.
Na, nem tépkedtem persze virágszirmokat (számomra már az is szentségtörésnek számít, ha valaki csak úgy kénye-kedvére leszakítja a mező virágait, mivel szerintem azoknak ott van pontosan a helyük, ott kell díszegyenruhában állniuk, ahová őket az Úristen teremtette; kivéve persze a különböző gyógyhatású növényeket, amelyeket szervezete számára hasznosítja az ember).
Szóval a játéknak ezt a szadista részét természetesen kihagytam, csak fejben játszottam el a gondolattal: hogy vajon szeret, vagy nem szeret?

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

Álmomban a padlón hevertem. Nem bírtam megmozdulni, mert egyrészt túl sokan álltak fölöttem, másrészt éppen hatalmas vihar tombolt a lelkemben.
Ennek a viharnak az oka az volt, hogy akik körülvettek, mind azt várták volna el, hogy szeressem őket.
"Hiszen azt mondod, hatalmas nagy szeretet van benned, mutasd hát meg!" - mondták. Vagy: "Ha olyan nagy benned a szeretet, miért szereted egyik embert jobban, mint a másikat?"
Nem értették, és valójában ez volt az, ami iszonyatos erővel szaggatta a lelkem.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Köszönöm!

Tovább 

Állt a koldus a parton, és nézte a Halált.

Egy tizenéves kisfiú alakjában úszott előtte, aki ki tudja, mióta lehetett már a vízben megfulladva. Teste élettelen volt, a koldus ezt azonnal meg tudta állapítani a bőr kékes színéről.

Ha élt volna még, minden bizonnyal segített volna rajta. Vagy legalábbis megpróbálja.

Így viszont csak állt, elöl összekulcsolt kezekkel, és nézte, ahogy a folyó egyenletesen áramló habjai közt öntudatlanul, magát teljesen átengedve a sodrásnak, úszik a nagy Halálnak legújabb áldozata.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Köszönöm!

Tovább 

Vas Krisztina neve az elmúlt éjszakáig teljesen ismeretlen volt előttem.

Álmomban hallottam róla életemben először.

Láttam őt úszni; láttam, milyen szenvedélyesen küzd meg mindenért, amit el szeretne érni; láttam a kudarcok, veszteségek ellenére is zavartalanul továbbhaladni; láttam, ahogy az esélytelenek nyugalmával is teljes erőbedobással képes megharcolni a győzelemért.

Vas Krisztina (bár még csak egyetlenegyszer találkoztam a személyével) hősnőmmé lépett elő.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Köszönöm!

Ez csak amolyan hangulatcsináló volt, nagyjából hasonló hangulatú lesz a regény, amelyet viszont egyelőre nem szeretnék feltölteni (bár már egy-két fejezet kész van, ha egyáltalán fejezetekre fogom tagolni...), majd csak akkor, ha kész a teljes mű. Szerintem egy hónapon belül jön a folytatás. :D

Tovább 

Fejes Roland: Az érem két oldala

 

Ahogy többen is jelezték a hozzászólásokban, Roland kicsit elkapkodta a feltöltést. A javított verzió véleményem szerint már sokkal élvezhetőbb volt. Főhősünket kétféle szemszögből látjuk. Először a sajátjából, ahol is megtudhatjuk, hogy nem veti meg az alkoholt, ha éppen arról van szó, hogy el szeretne menekülni a valóság elől. A második részben főhősünk már csak egy darab "hús", egy vizsgatananyag. Tetszett az alapgondolat, a megközelítés is jó volt, bár én el tudtam volna képzelni hosszabb kifejtést is, szerintem egy kicsit hamar vége lett, s nem tudunk meg eleget ahhoz, hogy valóban "együtt legyünk" a főhőssel.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 4 éve

Köszönöm Zoltánnak a gratulációt, Tibornak pedig az értékelést. :)

Tovább 

Üresen áll az e-mail-es fiókom.
Facebook-üzenetben faggatózás zajlik.
Senkit sem érdekel.
Mi lapulhat belül?
Mi van a szívedben?
Mi az, mi neked kell?
Sosemvolt emberek,
sosem értett eszmék,
soha észre nem vett,
súlyos naplementék
mérgezik az eget.
Mondd, még meddig üget
lelkemben a szellem?
Miért, hogy szerelmem
egy kínos semmivárás,
s ez a szellemjárás
az elmúlásba kerget?
Élni nagyon nehéz,
meghalni badarság,
félig megalkudni
pedig én nem fogok.

Tovább 

Mióta özvegyasszony lett, elég gyakran elmerengett a múltján. Számba vette az élete során meghozott döntéseit, és belegondolt, mi lett volna, ha bizonyos esetekben más irányba terelődött volna a sorsa.

Különösen egy esős, őszi délutánnak az emlékei szokták kíméletlenül mardosni belülről.

Nagyon fiatalok voltak még akkor. Végzős gimnazisták. Az osztályból két fiú is udvarolt neki, ám legnagyobb bánatára éppen az, amelyik neki a leginkább elnyerte a tetszését, egy ideje már nem látszott hajlandónak erőfeszítéseket tenni.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Tényleg nem, de nem is erről szól a dolog...

Tovább 

A fiatal királyfi egy reggel arra ébredt, hogy elvesztette a jókedvét. Mivel előző este még megvolt, amikor a szomszédos vár királyával borozgatott, hát a királyfi tanácstalanul ingatta a fejét.

Mint mindig, most is jobb kezét, az üde szépségű Annát, a szolgálólányt kérdezte meg:

- Annácska, mondd már meg nekem, hogy van az, hogy tegnap még jókedvem volt, ma meg úgy érzem magam, mintha mindenem elveszett volna?

Anna hosszan elnézett a királyfi mellett, amíg gondolkozott.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Minden megtörténhet, amiben igazán hisz az ember. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

Vajon hány olyan ember él a Földön, aki ha választania kellene, a tiszta, őszinte érzelmeket preferálná az anyagi biztonsággal szemben?
Hirtelen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye jut eszembe a témával kapcsolatban. Ez az a mű, ami talán a legjelentősebb benyomást tette rám; s bármennyire is hadilábon álltam az irodalommal az utóbbi időben (bár úgy tűnik, most rendeződik a viszonyunk...), biztos vagyok benne, hogy még párszor el fogom olvasni.
A főhős, Raszkolnyikov nagyon erős eszmerendszert, ideológiát épít fel magában, ami teljesen elszigeteli őt a világtól.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

Mostanában gyakran elgondolkozom, hogy mi is ösztönöz engem az írásra.

Körülbelül tizennyolc éves lehettem, amikor elkezdtem az internetre feltölteni az alkotásaimat.

Sokan voltak, akiknek tetszett. Akadtak, akik építő jellegű kritikáikkal igyekeztek még jobbá tenni azt, amit leírtam. Állították, hogy értékes gondolatokat tartalmaznak a soraim.

Az, hogy foglalkoztak a műveimmel, egyértelműen ösztönzött a továbbhaladásra.

De vajon elértem-e azt, amit szerettem volna? Egyáltalán, volt-e valami konkrét dolog, amit el akartam érni?

Utolsó hozzászólás

Pap Erika üzente 4 éve

Értem , bocs hogy másképp értelmeztem, most már világos.

Tovább 

- A pályaudvarra, kérem!

- Okés. Talán késésben?

- Kicsit elaludtam, ezért ültem taxiba. Kérem, ha lehet, igyekezzen, a 8:20-as gyorsot el kellene érnem!

- Jó, jó. Azért nem kell mindjárt megijedni. Aki valaha utazott már velem, az tudja, hogy ha én valahova oda akarok érni időben, akkor abban biztos lehet bárki, hogy senki meg nem állít.

„Ha ennyit pofázik, tuti elkések!” – gondoltam dühösen.

Végre elindultunk, de nem épp úgy festett az ürge, mint aki túlzottan oda akarna érni.

Utolsó hozzászólás

G. P. Smith üzente 4 éve

Szórakoztató volt!

Tovább 

Hőség van, szinte kihalt a történelmi belváros. Itt-ott lézeng csak egy-egy lélek.

Alattam a repedezett, néhol hiányos kockakövek, odafent egy kósza bárányfelhő éppen eltakarja a napot.

Bennem és körülöttem üresség.

Turisták lézengenek teljesen érdektelenül, csak azért, hogy ne kelljen otthon unatkozni. Két, tíz év alatti kislány kergetőzik a szökőkút körül. Élvezik, hogy megcsapja őket az ilyen időben különösen kellemes vízpára.

Lehajtott fejjel bandukolok.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Én most épp azt tanulgatom, hogy nem kell mindenhez ellenérveket felsorakoztatni. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

Valójában minden, ami a világon történik, eleve elrendeltetett. Hogy mi történik velünk a következő pillanatban, gyakorlatilag már a születésünk pillanatában eldőlt.
Persze nem arra kell gondolni, hogy van valaki (vagy valami), aki (vagy ami) erről dönt, s elhatározza, hogy ez márpedig így és így fog történni...
Nem.
Viszont ha belegondolunk, elég logikus az egész.
A gyermek, amikor megszületik, egyetlen első pillantást fog vetni, nem többet. Ahogy nem fog kettő szót kimondani először (mert az ember egyszerre általában csak egy szót tud kimondani), nem fog két helyen és időben először lábra állni.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Az viszont igaz, hogy a világon minden lehetséges - ezt nem árt, ha elhiszi az ember.
Ugyanakkor felettébb hasznos, ha a vágyaink és a képességeink valamiféleképp összhangban, harmóniában állnak.
Köszönöm, hogy olvastad, a "szerelmes" írásomhoz írt kommentedet is megköszönöm itt, most nem írok oda külön. :)

Tovább 

A szerelmespárokat nézve gyakran elmerengek: mi lehet a titka ennek a nagy-nagy misztériumnak? Lehet-e egyáltalán ezt valahogyan megérteni?
Miért van például az, hogy egyes nők, akik másokat teljességgel lázba hoznak, számomra közömbösek, mások viszont, akik engem feltüzelnek, sokak számára érdektelenek, vagy egyenesen visszataszítóak?
Jó kérdés...
Mi lehet a titok?
Egyesek azt állítják, létezik a világon mindenkinek egy lelki társa, akit meg kell találni; akivel tökéletes lehet a boldogság, anélkül, hogy bármiféle kompromisszumot kéne kötni: magától működik az egész, nem szükséges külön párkapcsolati kérdésekkel foglalkozni.

Utolsó hozzászólás

B. I. January -Orsi- üzente 4 éve

Érdekes eszmefuttatás volt, és holott az ilyen erőteljes értékrend-közlő írásokat igyekszem távolságtartással olvasni, mégis komolyan meggondolkodtattak a szavaid, és magam is elméláztam rajta, mi lehet vajon a háttérben. Talán ez az idő, vagy a kimerültség, de nem jutottam semmire. :)

Tovább 

Nem jön a nagy csoda, akárhogy is várom:

el kell lassan fogadnom, hogy sohase lesz párom.

Sohase lesz párom…

Veled kell hát egyezségre lépnem,

Magánynak édes asszonya.

Te vagy csak, ki érti remegésem,

te vagy az életem angyala.

Rólad kell nekem szerelmesen szólni,

neked kell áldoznom vért, időt,

te vagy, kinek gyönyörű szemében

megláttam az egyetlent: a Nőt.

Keserű a nászunk,

de azért, úgy vélem,

örömöket is nyújt.

Te vagy már mindenem:

örök menedékem,

s csak veled feledem a bút.

Utolsó hozzászólás

B. I. January -Orsi- üzente 4 éve

Ez nagyon-nagyon szép volt!

Tovább 

Gondolj rám, ha vihar támad,

s megtépázza kerted, házad!

Én vagyok!

Ha végigsöpör életeden,

s azt súgja, egész másmilyen,

mi igaz;

ha arra ránt, hol az egyensúly,

s vigyáz rád, nehogy elbotolj;

ha megtiporja mindenedet,

s a könyörület kívül reked;

ha igazságot hirdet neked;

ha rád szól, hazug vagy, de nagyon;

ha nem jár neked többé vagyon;

akkor is, ha magam adom;

ha kiáltok, hogy meghalljátok,

mi az, amit nem sújt átok;

de akkor is, ha nem szól szám:

mindenképpen gondolj rám!

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

Élt egyszer egy híres mesemondó. Arról volt híres, hogy akárhányszor mesélt valakinek, az biztos, hogy miután az illető távozott, sokkal jobban érezte magát, mint előtte, s betegsége, ha volt, garantáltan elmúlt.
Világhírre tett szert ez a mesemondó, a Föld minden részéről eljöttek hozzá, hogy meghallgathassák őt.
Ám azt senki sem tudta róla, hogy minden este, mielőtt nyugovóra tért, szobájának ablakán át az eget kémlelve, így fohászkodott:
- Istenem! Nagyon hálás vagyok neked ezért az adományért, és örülök, hogy szolgálhatom vele az emberiséget.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Szerintem annál magasabb motiváló tényezők is lehetnek, mint valakinek a saját baja, magánya. :)
Köszönöm, hogy olvastad! :)

Tovább 

Az ifjú egy napon kirobbanó örömet érzett a szívében.
Nem tudta az okát, csak azt érezte, hogy mindenképpen szét kell kürtölnie a világnak.
Ment hát, hogy örömét szétossza, ám akivel csak találkozott, az mind elzavarta.
Az egyik azt mondta, nincs ideje mások boldogságával foglalkozni, elég neki a maga dolga. A másik azzal érvelt, hogy örül bár az ifjú örömének, de most nincsen kedve abban osztozni. Egy harmadik azt mondta, nem érti, minek örül olyan nagyon az ifjú, és nem is szeretné megérteni.

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Többen is említették már ezt, talán igaz, talán nem. Én hagyom, hogy természetesen, magától alakuljon ki, aminek ki kell alakulnia, nem erőltetek semmit. (Egyébként a hivatás maga sem vonz.)
Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

Amikor estefelé, még sötétedés előtt felnézek az égre, egyetlen csillagot látok. Egy csillagot, mely egymagában várja, hogy a többiek is feltűnjenek a nagy égbolton.
Sorstársam ez a csillag.
Én is ugyanígy várok, várakozok a magány óráiban, napjaiban, hosszú-hosszú éveiben... Hátha felbukkannak körülöttem olyanok, akik ragyogni (és nem csak pislákolni) szeretnének.
Tanácsolták már, hogy ne várjak, hanem menjek és keressek.
De kérdem én: lehet-e egyszerre tiszta fénnyel ragyogni és keresni?

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Vannak céljaim, nem elvakultságról beszélek, hanem harmóniáról egy nálam magasabb erővel...

Tovább 

Az Igazságot még senki nem fedezte fel úgy, hogy azt mondta volna: "Ez az igazság."...

Egy baráti társaság tagjai ültek az asztalnál.
Ettek, ittak, s közben jóízűen beszélgettek az élet különféle dolgairól.
Egyikük azonban nem szólt egy árva szót sem.
Ez feltűnt az egyik férfinak, meg is jegyezte a mellette ülőnek:
- Biztos rossz napja van, azért hallgat.
Mire egy másik:
- A frászt! Nézz csak rá! Majd kicsattan az örömtől. Gondolom, csak nem tart minket érdemesnek a társaságára.

Utolsó hozzászólás

Bíró György üzente 4 éve

Tetszik az írásod. Rövid, de lényegre törő, megkérdőjelezés nélkül átadja a mondanivalóját. Azonban a "boldogság és az igazság" téma ennél jobban is körüljárhatóbb.

Tovább 

Egy kisfiúnak meghaltak a szülei.

Gyásza olyan mély volt, hogy teljesen bezárkózott, s ez elszigetelte őt a külvilágtól. Barátai nem voltak. A nevelőszülők, akik örökbefogadták, ellátták ugyan mindennel, de a kisfiú valahogy nem érezte úgy, hogy igazán szeretnék.

Egy este, miközben bánatában csendesen sírdogált, megjelent a szobájában egy csodaszép angyal. Arca nem tükrözött semmiféle érzelmet. Csak állt ott, és ezt az egy kérdést tette fel a kisfiúnak: - Meg tudod-e mondani, ki vagy?

Utolsó hozzászólás

Horváth Tibor üzente 4 éve

Nektek is köszönöm!

Tovább 

 Én nem tudom...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

Én  nem tudom, hogy kinek adjak hálát.

Nem tudom, most mégis megteszem.

Nincsen senki, aki rám figyelne,

Isten meghalt régen, azt hiszem.

Nincsen sors, és végzetünk sincs írva

fellegekbe, vagy a föld porába,

tengerek nem rejtik múltnak titkát,

kereshetném kincsét, mindhiába.

Nem fog megjutalmazni az ég sem,

ha tündökölve zengem igazát,

megbüntet, de igazából mégsem,

ha felkavarom az útnak porát.

Rossz az, aki nem fél semmitől sem,

de gyáva, aki reszketve vigyáz,

mindent megkap, aki nem félt semmit,

még ha néha szét is dől a ház.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm az elemzést, eszembe véstem!

Tovább 

 Várlak

5 éve | [Törölt felhasználó] | 11 hozzászólás

 

 

Már várlak.

Látod? Takarítom a szobámat,

messzire űztem a vágyat.

Már várlak.

Mint a fény az árnyat,

mint fióka az óvó szárnyat.

Várlak, mint kit sokan várnak –

együtt megyünk majd a nyárnak.

Várlak.

S ha majd megtalállak,

szétkürtöllek a világnak.

 

Utolsó hozzászólás

Légrádi Eloise üzente 5 éve

Értelek, így könnyebben befogadhatóvá vált a versed, hogy kaptam hozzá útmutatót. A nem lelki eredetű vágy felvetése nagyon ötletes!

 Anna - 12. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

 

 

Annácska, Annácska, boldog lettél végre,

én meg hálásan felnézhetek az égre:

boldoggá tettelek, ez volt minden vágyam,

este jókedéllyel fogad be az ágyam.

 

Anna a jövőben nem szenved már többé,

megszabadult; most már boldog lesz örökké,

s hogyha mégis szomorúan néz majd fel az égre,

tudni fogja, azt is a szíve festi kékre.

 

Annával töltöm már minden áldott estém,

s mielőtt abba a hibába beesném,

hogy őt jelölöm meg, mint maga az élet,

fel szeretném hívni arra a figyelmet,

 

hogy Anna, habár angyal, csak egy olyan ember,

akár ő, te vagy én, kit a sorsa megver,

amikor rosszul él; meg van az már írva,

hogy mikor kell a párnára ráborulni sírva.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszi! :)

Tovább 

 Anna - 11. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

 

 

Száguld a sok hónap, elmegy néhány év is,

Anna úgy gondolta, elmegyek majd én is,

de miután Bálint szegényt egymagára hagyta –

és bizony felelős csak én vagyok miatta –,

 

azt gondolom, úgy szép, ha hozzá visszatérek,

az ő birodalmában csendesen elélek,

s támogatom, ha kell, életem árán is,

és íme: hogy itt vagyok, jobb a kedve máris.

 

Vígan fütyörészik, vagy éppen énekel,

amihez ér, minden rögtön életre kel.

Ragyog a lakása, öröm reá nézni,

olyan rend van nála, nem lehet tetézni.

Tovább 

 Anna - 10. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

 

 

A nagy temetőben áll a kicsi Anna,

elfutna, de ugyan, hova is rohanna?

Könnyes szemmel nézi a fejfát meg a követ,

szíve felidézi az elmúlt emlékeket.

 

Bálint volt az egy, ki észrevette benne,

hogy ha szeretnék, ő milyen ember lenne.

Ő volt, aki látta, hogy a kicsi lányban

a Nő is ott lapul, és nem csak holmi vágyban.

 

Anna szíve nehezebb a sírkőnél is talán,

nem tudja, hogy mihez kezdhetne ezután,

de leginkább mégis a gondolat emészti,

hogy Bálint a sorsát neki köszönheti.

Tovább 

 Anna - 9. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Anna kedvetlenül indul a munkába,

járása nehézkes, agya kicsit kába,

de viszi, hajtja előre a  megélni akarás,

ez maradt meg neki, nincs többé semmi más.

 

Ott bent a sok munkás áhítattal nézi,

Annának szépsége őket megigézi.

Közelednek hozzá, tapogatják páran,

szegény lány nem tudja azt sem már, hogy hol van,

 

s mi lelte ezeket a szerencsétleneket,

nem tudják, hogy mi fán terem az etikett?

Mindjárt ad ő nekik, az orruk alá int…

De hogyhogy nincs ilyenkor a kedves és hős Bálint,

 

kinek Anna lelke olyan sokat megér –

nincsen itt a macska, cincog a sok egér.

Utolsó hozzászólás

pásztor pálma üzente 5 éve

Sikeresen bepótoltam az elmaradásomat, nagyon szuper továbbra is!
De Bálintot én is sajnáltam :( Hamarosan olvasom tovább is!

Tovább 

 Anna - 8. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

 

 

Egy hét telt el, s Bálint a kisszobájában ült,

szívében a bánattal keserűség vegyült.

Nem tudta, mit tegyen, hogy vethetne véget

a lelkét lassan felemésztő, fájó szenvedésnek.

 

Annát ő vissza már úgysem szerezheti,

hiába mondaná el, mennyire szereti.

Anna szíve kemény, mint szikla a hegyen,

Bálint meg tétova, nem tudja, mi legyen,

 

csak azt tudja, hogy Anna nélkül nincs is már élete,

és ő mindezt kénye miatt darabokra törte.

„Mit tehet az ember?” – sóhajtott fel sírva –

„Aminek lenni kell, ami meg van írva,

 

megtörténik akkor is, ha tenni tudsz ellene,

vagy ha éppen érzed is, hogy talán nem kellene

megtenni a lépést.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Anna - 7. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Egy nap aztán bekopogott Annához valaki,

s ő tanakodni kezdett, miért is nyitná ki,

hisz az ajtó előtt ismeretlen férfi –

mily furcsa dolog, hogy a bebocsátást kéri.

 

Ám egy másik kis hang egyre csak azt súgta:

hadd mondja el, mit akar, hátha fontos volna.

Anna tehát morcosan, de ajtót nyitott végül,

s ami eztán történt, él, míg meg nem vénül

 

emlékezetében, kitörölhetetlen,

akármi történik, többé el nem rebben.

Dühös volt a férfi, szeme vérben forgott,

bajsza alatt ki tudja, milyen átkot morgott.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Nagyon jó, kíváncsi vagyok, mi a folytatás...

Tovább 

 Anna - 6. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

 

 

Bálint teste gyönyörű, forró lázban remeg,

a lelkét a bujaság ördöge vette meg.

Ágyról ágyra jár ő, mint lélektelen szellem,

senki sem sejti, hogy odabent a jellem

 

még mindig él. De nem remél újabb feltámadást,

mert érzi már, hogy szíve többé nem szeret senki mást,

és hiába az elmúlt napok vad vonaglásai,

Anna és ő, ketten együtt egymásnak társai.

 

De így ő Annához vissza nem mehet már,

rá este még újabb, féktelen menet vár,

aztán többé nem tud a lány szemébe nézni,

hogy is lehetne ezt szépen elintézni?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm!

Tovább 

 Anna - 5. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

Annácska, Annácska, látom, nem vagy boldog,

csak teszed nap mint nap a rutinszerű dolgod.

Tudom, hogy Bálintot nagyon megszeretted,

de ott van egy láthatatlan páncél körülötted,

 

így nem tudja meg senki, soha, hogy mit érzel,

törődnek is vele, hogyha belül vérzel.

Ezt kéne, azt kéne, egyre hajtogatják

bizonyosságukat; mind-mind elfogadják,

 

hogy te furcsa lány vagy. De nem kell így élni…

Nem, a férfi karjaiba bele kell alélni,

mint holmi lélektelen, összecsukló bábuk,

kiknek vajból van a szívük, és rongyból van a lábuk.

Utolsó hozzászólás

G. P. Smith üzente 6 éve

Tetszik, ennyi:)

Tovább 

 Anna - 4. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

Anna nem hazudott: másnap ment csak haza,

hogy ezzel is kifejezze, neki van igaza.

Egész éjjel járta a néptelen utcákat,

s megperzselte szemével az égig érő fákat.

 

Hazaérve aztán meglepetés várta:

Bálintot még mindig a lakásban találta.

Ám nem úgy, mint hitte, bocsánatkéréssel –

tele volt az arca csupa véres sebbel.

 

Anna meg nem állta, rögtön lejegelte,

s Bálintot az ágyba gyorsan beterelte.

De Bálintnak többé nem volt problémája,

minden gondra gyógyír volt az ő Annája,

 

serénykedésével, önzetlenségével;

hihetetlen, mit képes tenni a kezével.

Utolsó hozzászólás

G. P. Smith üzente 6 éve

Jó volt, megyek a következőre.

Tovább 

 Anna - 3. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 13 hozzászólás

 

Anna szerelmes volt, ezt maga is látta,

bár nem tudta, hogy mi az, mert nem volt még barátja.

Ezért aztán Bálint gondjaira bízta…

hisz álmodni és tenni, teljesen más tészta.

 

Bálint is boldog volt, nem lehetett másképp,

kereste Annának legnagyobb örömét

minden pillanatban; ott állt ő és várta,

pici kedvesének mi a kívánsága.

 

Hanem aztán, ahogy ez csak lenni szokott,

Bálint többet akart, nem csak amit kapott.

Egyre közeledett Annához simulva,

várva, hogy az beleegyezését adja.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Örülök. :)

Tovább 

 Anna - 2. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

Anna újra hitte, hogy álma megvalósul,

és teljesen új, szebb életet kaphat majd jutalmul.

Ezért aztán igyekezett társaival lenni,

az elvárásaiknak egy kicsit megfelelni.

 

Hangosan köszönt, és bátran a szemükbe nézett,

sok izzadt férfi közt szégyent már nem érzett.

Megtalálta szelíd lelkében a békét,

messze űzte a tegnapok félelmes emlékét.

 

Szünetekben, amikor állt a futószalag,

s a fáradt dolgozók rendre szétoszoltak,

Anna bátran odament a hangos férfiakhoz,

várva, hogy e találkozás milyen eredményt hoz.

Utolsó hozzászólás

pásztor pálma üzente 5 éve

Nagyon szuper -a tartalma is, a formája is :) Kíváncsian várom a továbbiakat!

Tovább 

 Anna - 1. ének

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

Anna árva leány, apja, anyja nincs már,

amikor meghaltak, kiürült a kincstár.

Kis lelkében űr tátongott, hatalmas, fekete,

egész életével megfizetett érte.

 

Nem volt soha nyugta, örökké menekült,

legbelül a lelke folyton-folyvást hevült.

Nem találta helyét széles e világon,

esténként nem mindig jött szemére álom.

 

Alig evett, alig ivott, folyton csak vegetált,

beszélgetőpartnert – mert nem akart – nem talált.

Sivár napjait a szentem egyedül tengette,

néma perceiben csak a magány volt mellette.

Utolsó hozzászólás

Balogh Zoltan üzente 6 éve

Teljesen felvetted A.J. stilusát, kiváncsi vagyok hogyan fogod összeegyeztetni a mondanivalódat a stilussal, és a végére nem is leszel annyira ragrim ellenes. Mivelhogy manapság, nem nagyon olvas az ember ilyen ritmikájú verset rám üditőleg hatott. Hajrá!

Tovább 

 Anna - bevezető

5 éve | [Törölt felhasználó] | 17 hozzászólás

 

Ég a vágytól a sok gaz férfi ágyéka,

kifáradtak ma is, túl sok volt a munka.

Közöttük egy leány, igen jámbor fajta,

kigúvadt szemeik legeltetik rajta.

 

Szegény leányzó csak tördeli a kezét,

sok izzadt férfi közt nem leli a helyét.

Jobbra néz, balra néz, majd szomorúan sóhajt:

honnan tudná bárki, mi az, amit óhajt?

 

No, de már most nézzük meg csak közelebbről,

mert a vágy bennem is egyre csak csörömpöl.

Ki lehet ez a leányzó, s mi lehet a célja?

Utolsó hozzászólás

Knizner B. Sylvia üzente 5 éve

Valamiért az elején Toldi Miklós képe rebegett fel előttem. :) Jónak ígérkezik! Megyek, olvasok tovább.

Tovább 

 Nők

5 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

 

 

A Nő a legfőbb érték, szerte a világon,

nélküle nem ülne madár a faágon.

Nem kelne fel a Nap, mert nem is létezne,

nem volna, ki ránk is néha emlékezne.

Egészek vagyunk, de nem lehetnénk azok

Nő nélkül – csak kósza gondolathalmazok.

S mégis ők, kik hálát adnak értünk.

Reszketve lesik, hogy mit óhajtunk éppen,

s félnek, hogy otthagyjuk őket majd faképen.

A Nő mindent megtesz, hogyha szeret minket,

s érzi, hogyha rossz vér szántja ereinket,

próbál minket jobbra terelgetni.

Utolsó hozzászólás

Légrádi Eloise üzente 5 éve

Kedves versike, köszönjük!

Tovább 

 A kis béka

5 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

A kis béka keservesen brekegett a tó partján. Messze, a távolban csodaszép palota kecses tornyai emelkedtek, de a kis békát nem is igazán ez a látvány töltötte el szomorúsággal (bár szívesen élt volna ott, szó se róla). Bánatának oka az volt, hogy minden áldott nap, kora délután a kastély felől egy tündér jött a tó felé. Igen, valóságos angyal volt hófehér selyemruhájában, aranyló kis koronájával a fején. De ez még mind semmi: haja úgy hullott a vállára, mint tavasszal a langyos eső, szeme pedig fényesebben ragyogott a napsugárnál.

Utolsó hozzászólás

Balogh Zoltan üzente 5 éve

Az elején , tündér, valóságos angyal , a végén meg király kisasszony.
De fő , hogy boldogan éltek, és még sokáig együtt kurutyoltak. Mesés.

Tovább 

 Téged kereslek

5 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

 

 

Téged kereslek, hátha megtalállak,

hátha a szívemnek gyémántja leszel,

vagy átadhatom magam a fekete halálnak,

tudván, hogy igazán nem is létezel.

 

Belegondoltam, hogy milyen lenne, hogyha

szíved a szívemmel eggyé folyna szét,

olyan ez az érzés, mint a füstös kocsma:

aki ide belép, elveszti az eszét.

 

Várok rád, de tudom, soha nem érkezel,

ha jössz is, csak átfutsz bolond szívemen,

suttogással, érző csókokkal mérgezel,

s rájövök, hogy valójában nincsen is ilyen.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Nem tudom, talán épp azért nem érted, mert túl erősen koncentrálsz rá, hogy megfejtsd. Sokszor éppen ez az, ami meggátol minket a megértésben. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

 Szemed előtt nem lebeg más...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Szemed előtt nem lebeg más...
Egy tükörsima látomás,
egy szeretetteljes tévedés,
végtelenség - ez nem kevés.
Az, mi szépíti létedet,
s mozdítja minden léptedet,
addig, míg szíved szétreped -
szenvedély a bánat helyett,
kísértés, sértés, egyre megy,
egyszerűbb, mint az egyszer egy.
Keresed módját, nem leled,
pedig az ott lohol veled.
Szemed előtt más nem lebeg:
szétkefélni az életed.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm, hogy olvastátok, remélem, azért senki nem sérült meg a nagy csodálkozásban. :D

 Mindenki mindenkié

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Mennyivel könnyebb lenne, ha mindenki azt csinálná, amit akar.

Gondoljunk bele, a nőnek miért nem engedjük meg, hogy több férfival is legyen viszonya? És az miért baj, ha egy férfi más nőkkel is közösül, nem csak a párjával?

Ja, mert ő az enyém, és nem a tiéd? Ne legyünk már ennyire gyerekek! Engedjük csak meg, hogy az a szerencsétlen nő más férfiakkal is kipróbálja, a férfi pedig kaphassa csak meg, akit megkíván!

Mennyivel könnyebb lenne… Nem lenne szükség válásokra, nem lennének végeláthatatlan viták a közös vagyon és a gyerekek sorsáról – merthogy az esküvők is elvesztenék fontosságukat, mintegy meg is szűnhetnének.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

köszönöm, hogy olvastátok! :)

Tovább 

 Mindenki meghal

5 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

 

 

Azt tanácsoltad, hogy miután elmész, ne hullajtsak könnyeket, de még csak ne is legyek szomorú a halálod miatt.

Most itt állok a temetéseden, a gyászoló tömet között, és kicsit bűntudatom van, mivel én vagyok az egyetlen, aki nincs megrendülve. Látom, ahogy összesúgnak többen, utálkozva néznek rám, legszívesebben megfojtanának egy kanál vízben, de nem tehetek róla: nem vagyok lesújtva.

Akkor sem voltam, amikor megkaptam a hírt: nem vagy már többé.

Utolsó hozzászólás

Farda József üzente 5 éve

Nekem erről a témáról mindig Israel Kamakawiwo'ole jut eszembe. Biztos emlékeztek rá ő az a hawaii énekes aki közel 350 kiló volt és egy kis gyerekgitárral feldolgozta az "Somewhere Over The Rainbow" című számot és lett általa világhírű. 38 éves halt meg. A dal videoklipjébe bekerült a temetésének egy kis részlete. Felvirágozott hajókat láthatunk a tengeren, boldog, vidám, éneklő emberekkel, miközben a hamvait a tengerbe szórják.
Így is lehet.

Tovább 

 Pasim van

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Figyelj, én nagyon szívesen meghallgatnálak, de az az igazság, hogy nekem pasim van, és nagyon nem szereti, ha csak úgy, bárkivel szóba állok. Főleg, ha srác az illető.

Úgyhogy sajnálom.

Azt még megtehetjük, hogy néha, titokban találkozunk, de ezt sem kéne nagyon hangoztatnunk. Nálunk még a falnak is füle van, és ha a szomszéd néni ki találja kotyogni, hogy együtt látott minket, biztos meg fogja tudni a pasim is, és akkor nagyon pipa lesz.

Ne érts félre, fontos vagy nekem, de nem akarom elveszíteni a pasimat.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Nektek is köszönöm!

Tovább 

 Lépcsőfokok

5 éve | [Törölt felhasználó] | 5 hozzászólás

Sokat menekültem a huszonöt év alatt. Azt gondoltam, ha távol lesznek tőlem a gondok vélt vagy valós forrásai, majd minden jó lesz.

Hatalmas tévedésben éltem.

Amikor menekültem, az ugyan először úgy tűnt, egy hatalmas ugrás felfelé a lépcsőn, és hogy onnantól kezdve már csak jobb lehet, nem árthat senki és semmi.

Csakhogy miután párat léptem felfelé a lépcsőn, olykor rá kellett döbbennem, hogy a problémaforrásaim megelőztek - magasabb szinten állnak, mint én.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Biztos vagy benne?

5 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

- Nem lehet neked könnyű, barátom!

- Miből gondolod?

- Itt vagy, egyedül ebben a kis lyukban, hónapokig feléd sem szagol senki. Ha én nem jövök, egymagad vagy.

- És?

- Ne mondd már, hogy neked ez így jó!

- Nincs vele semmi problémám.

- Nem akarom elhinni, hogy boldog vagy így.

- Márpedig elhiheted.

- Mégis, mi tesz téged boldoggá?

- Semmi.

- Nem értem.

- Semmi nem tesz boldoggá, mert már születésemtől fogva az vagyok.

- Az lehetetlen! Minden embernek kell valami, ami boldoggá teszi.

Utolsó hozzászólás

Knizner B. Sylvia üzente 5 éve

Az örök dilemma! Ebben úgysem tudsz meggyőzni! :P De jó kis párbeszédet hoztál ki belőle. Viszont, ahogy látom, még magadat is győzködöd. :)

Tovább 

 Az egó emlékére

5 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Emlékszem, mennyi fájdalmat okoztunk egymásnak huszonnégy évig tartó kapcsolatunk alatt. Huszonnégy év... Nincs manapság az a szerelem, ami ilyen hosszúra nyúlna. Mi mégis megvoltunk, sőt! Élveztük egymás társaságát. Te is jól jártál, hisz lelkesen tápláltalak, na meg persze nekem is sokkal kényelmesebb volt rád támaszkodnom, mint szembeszállnom veled.

Persze, amikor a tükör előtt állva, sírva-nevetve elengedtelek, minden más megvilágításba került.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm! Jó érzés, hogy valaki értékeli ezeket is. :)

Tovább 

 Ha meg is sértődsz...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 15 hozzászólás

Ha meg is sértődsz, akkor sem fogok hazudni neked. Nem te vagy a legszebb lány a világon. A szomszéd Pisti felesége például sokkal vékonyabb, testileg vonzóbb. Igaz, hogy te meg érettebb vagy nála...

Lehet, hogy most azt várod tőlem, hogy agyondicsérjelek. Talán rosszul választottál. Attól, hogy itt vagyok melletted, nem fogok valótlanságokat állítani.

A Julcsi is van olyan rendes, mint te.

Nem, soha nem dugnám meg, még csak meg sem fordul a fejemben. Hogy miért?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Hú, hát regényre még nem érzem magam érettnek, főleg nem egy ilyenre, de talán, egyszer, majd... (Foglalkoztat a gondolat erősen...)
Köszönöm a hozzászólást!

Tovább 

 Határaink

5 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Nem tudom, ki húzta annak idején az első országhatárt, és miért, de az biztos, hogy egy nem mindennapi folyamatot indított el. Az emberekben az enyém-tiéd tudatot erősítette legfőképpen. Van a mi országunk, és van a tiétek. Van a mi kultúránk, és van a tiétek. Vannak a mi vallásaink, és vannak a tiéitek.

Így gondolkozunk.

Valójában ott bent, a lelkünkben is ilyen határokat húzunk. Létezik az én belső világom, és van a tiéd. Néha ugyan megengedem, hogy betekints az enyémbe, de csak akkor, ha nem rombolsz le ott semmit, és legfőképpen, ha eleget teszel a "bevándorlási" feltételeimnek.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Egyetértek! Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Valentin napi gondolatsor

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

A férfi nőiség nélkül csak egy gép - teszi, amit tennie kell, amire "kitalálták". A nő férfiség nélkül pedig egy futószalag - sorra gyártja a lehetőségeket, lehetővé teszi ezek megvalósulását, de ahhoz már nincs kellő kompetenciája, akarata, hogy kezdjen is valamit velük.

Ha Jézus nem érezte volna át a szent nőiség varázsát, a megváltás nem lett volna más, mint egy teljesen hétköznapi keresztre feszítés.

Ha Árpád-házi Szent Margit nem rendelkezett volna az ősi férfierővel, lemondhatott volna a zárdaéletről, és nem vált volna az akaraterő, a fegyelem egyik meghatározó példaképévé.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Aki nem találja magában a nőt, annak tényleg nem lehet. :P Páran megtalálták, ott van az. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem jó dolog a szerelem, amikor egy másik emberben megtalálod, ami benned van. Sőt...

Tovább 

 Tükröm, tükröm

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, te pimasz:

én vagyok a legszebb leány, nem igaz?

Mindenki, ha mást merészel mondani,

irigységből szeretne rám rontani.

 

Tükröm, tükröm, ne hallgass, ha kérdezek!

Felelj bátran, mert üveged szétreped.

Hét év átok, balszerencse, mit nekem,

amikor én irányítom életem!

 

Tükröm, tükröm, mi van, hogy így nem felelsz?

Bennem bizony nem jó játszótársra lelsz!

Sebaj, ha te ezt akarod, úgy legyen:

nélküled élem tovább az életem.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm mindenkinek!

Tovább 

 Ki lesz az a hős?

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

 

Soha a földgolyón nem volt még ennyi vér,

sok mindent megteszünk már a hatalomér’.

Kevesen tudják, az igazság mennyit ér…

De ki lesz az a hős, ki öl a szerelemér’?

 

Puszta kézzel, ha kell, megfojtalak téged,

néhányat hörögsz még, azután már véged.

Megmutatom neked,  a hatalmam mennyit ér…

De ki lesz az a hős, ki öl a szerelemér’?

 

Nem kell nekünk senki, aki harcba szállna,

a nagy sokaságból egyedül kiválna.

Elfelejtettük már, az ember mennyit ér…

De ki lesz az a hős, ki öl a szerelemér’?

Utolsó hozzászólás

Balogh Zoltan üzente 5 éve

Semmi, gond majd újra kitör más formában , mert benned nem marad!

Tovább 

 Tükörben az igazság

5 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Ha a tükörbe nézek, mindent látok. Ott van az is, ami nincs. Múlt, jelen, jövő egy pontba sűrűsödik össze - én magam vagyok ez a pont. Belőlem indul ki egy végtelen lehetőség-háló, és én döntöm el, mikor éppen melyik részét szeretném bejárni. Egyetlen mozdulatommal teremtek és ölök: létrejön a mozdulat, egy másik viszont örökre elpusztul.

Egykori kollégám egyszer azt mondta nekem, ha kevesebbet mutatnék önmagamból, és többet abból, ami nem vagyok, népszerűbb lehetnék.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm!

Tovább 

 Nem úgy, mint a vadlibák

5 éve | [Törölt felhasználó] | 14 hozzászólás

A vadlibák V alakban szállnak az égen. Tudvalevő, hogy a hátul repülők hangos gágogással biztatják az elsőket.

Nem úgy, mint mi, emberek. Nálunk inkább az a divat, hogy ha valaki akár csak megpróbál kilógni a sorból, leköpjük, megrugdossuk, felnégyeljük a testét, ha nagyon erősködik, még keresztre is feszítjük.

Igaz, mi nem V alakban szállunk. Szállunk... Mi inkább repülés helyett is a trappolást választjuk. Egyhelyben. Ja, és mindenképpen hosszú, egyenes sorban!

Utolsó hozzászólás

Kate Pilloy üzente 5 éve

Általános menedzsment? Tudtam, hogy én nem tanultam meg rendesen anno!

Tovább 

 Egyre kisebb a világ

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

Reszket a fán a madár,

csak rekedten dadog:

„Nem lesz tavasz soha már,

furák az évszakok.”

 

Pórázt húznak a kutyák,

meg az ember kezét,

ők okosak, nem buták:

csak ugatnak szerteszét.

 

Elesik a kisgyerek –

csúszik az út nagyon.

Nem emeli senki fel,

én is csak úgy hagyom.

 

Hajladozik a bokor,

mintha lelke volna,

s minden karnyújtásakor

szívemig hatolna.

 

Összetörik a tükör,

pedig csak én vagyok,

a szemem égve tündököl,

hát így is maradok.

Utolsó hozzászólás

N. Sýmur üzente 5 éve

Mintha egy szürke függöny lenne a vers, ami mögül a világot nézem. Tetszett! Érdekes, nekem pont a negyedik versszak lóg ki a sorból, de hát ahány ember, annyi értelmezés, annyi ízlés!

Tovább 

 Szenvedők, nincstelenek

5 éve | [Törölt felhasználó] | 22 hozzászólás

 

Neked könnyű, kit

megannyi jó barát

vesz körül,

lesi tékozló álmaid.

Számodra nincsen akadály,

valaki mindig ledönti

szívedről a gátat.

De szenvedők, nincstelenek!

Tiéteké a csodálat!

 

Boldog lehet az, kinek

családja összetartó, vidám,

kemény téglából épült otthona

ledönthetetlen,

meleg fészek.

De szenvedők, nincstelenek!

Rátok áhítattal nézek.

 

Könnyen ítél, kinek ajkán

tüzes csókok százai születnek,

ki csak megmozdítja ujját,

s körötte új világok teremnek.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Én kösz! :)

Tovább 

 Csak egy lehetőség

5 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Lendületesen haladok hazafelé a munkából. Kicsit kapkodnom kell a lábam, mert így is, ha belépek a lakásba, összeszedem a holmimat, már fordulhatok is vissza, vár a következő munkahely.

Így megy ez.

Lendületesen lépkedek. Nem számolom a lépéseimet, csak élvezem őket, és csendesen hálát adok értük.

Most nem nyüzsög a világ, most béke van, nyugalom. Ez a csend, a semmittevés időszaka.

Eszembe ötlik egy kósza gondolat: kéne már egy nő. A következő pillanatban vissza kell fognom magam, nehogy hangosan felröhögjek.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm, hogy olvastátok! Szilvi, blogon még nem gondolkodtam...

Tovább 

 Hálás vagyok érted

5 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

 

 

Hálás vagyok érted.

Te hálás vagy-e értem?

Hálás vagy-e azért,

hogy eddig is elértem?

Vagy még mindig

önmagadra gondolsz?

Boldogan lubickolsz,

ha csodás dolgok vesznek körül téged?

Ez mind, ami éltet?

Vagy már talán eljutottál oda,

hogy lásd, az élet nem csak ez, de csoda,

hisz mi mind egy vagyunk, ugyanazok,

és nem mindegy az sem, én mit hozok?

Mit látsz, ha a szemeimbe nézel?

Vagy csak elintézel,

mondván, ez csak beszél, nem cselekszik?

Lásd: a szívem előtted is fekszik.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Szilvi, azért is nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy én nem érem be ennyivel. :)
Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Már készítem a helyed

5 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

 

 

Már készítem a helyed

a szívem kamrájában,

már nem loholok többé

az álmoknak nyomában.

Már elértem én régen

a boldogság határát,

már nem érzem itt benn

a vágyaim hatalmát.

Már szárnyalok az égen,

mint önfeledt sasmadár,

már le nem húzhat semmi,

hisz nem izgat, hogy mi vár.

Már készítem a helyed

könnyű szárnyam alatt,

már nem hagylak el többé

soha, semmi miatt.

 

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Elsősorban nem a fizikai "elhagyásra" gondolok...

 Egy izgató gondolat

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

Egy izgató gondolat
a tudatomban megmaradt,
hiába is űzöm el,
visszajön, és énekel.

Egy izgató gondolat
tán mindörökre itt marad,
elűzném, de nem lehet,
érdekli a lelkemet.

Egy izgató gondolat
tart engem csak láz alatt,
lekaparom a falat,
ha sokáig itt marad.

Egy izgató gondolat...
nem vagyok földhözragadt,
de én el nem űzöm őt,
vele írom a jövőt.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Nekem az írással kapcsolatban szokott ilyen érzésem lenni, amikor ihletem van. :)

 Ugye, igazam van?

5 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

 

 

Remegve kérdezed: "Ugye, igazam van?",
mert nem találsz rá választ a sok-sok magazinban,
nem mondanak semmit a hallgatag istenek,
kiáltasz a messzeségbe, mondd, de vajon kinek?
Azt hiszed, majd jobb lesz, ha kiadod magadból,
csakhogy ez egy álca, mely lassan feldarabol,
felőröl, beszippant, hogyha hagyod magad,
és nem lesz már többé semmilyen akarat,
mi visszatartana; zuhansz lejjebb, egyre,
és csak áhítozol, de nem jutsz fel a hegyre.
Pedig ott lehetnél, ragyoghatnál szépen,
te lehetnél a Nap és a Hold az égen,
táplálhatnál földet, állatot és embert,
de te túl dühös vagy, mer’ a sorsod megvert.

Utolsó hozzászólás

Kate Pilloy üzente 5 éve

Tetszett.

Tovább 

 A királyfi és a boldogság

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

A fiatal királyfi egy reggel arra ébredt, hogy elvesztette a jókedvét. Mivel előző este még megvolt, amikor a szomszédos vár királyával borozgatott, hát a királyfi tanácstalanul ingatta a fejét.

Mint mindig, most is jobb kezét, az üde szépségű Annát, a szolgálólányt kérdezte meg:

- Annácska, mondd már meg nekem, hogy van az, hogy tegnap még jókedvem volt, ma meg úgy érzem magam, mintha mindenem elveszett volna?

Anna hosszan elnézett a királyfi mellett, amíg gondolkozott.

Utolsó hozzászólás

Ócsai Norbert üzente 5 éve

Kicsit humoros volt a vége, amikor a Királyfi csak azért sem volt képes megérteni Anna mondanivalóját :) Még fel is kacagtam rajta, éreztem, ahogy Anna fokozatosan elveszíti a türelmét minden egyes válaszadással! :)

Tovább 

 Vágyom rád

5 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

 

 

Vágyom rád, de ez még kevés,

kell  egyfajta felébredés,

nem csak homályos látomás,

hogy te vagy, és többé senki más.

Hadd érezzem, hogy jó veled,

hogy én vagyok a másik feled,

hogy bármi történjen, maradok,

s a pletykákra soha nem adok,

mert veled osztom meg életem,

legyen jó, rossz, vagy bármilyen.

Legyek egész, nélküled is kerek,

ha távol vagy, én akkor is az legyek.

Tudjak adni, ha nem lennél itt velem,

de ne feledjem soha, ki a másik felem.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszi! :)

Tovább 

 Növekedés

5 éve | [Törölt felhasználó] | 12 hozzászólás

Itt belül csak növekedek
addig, míg minden megremeg,
s ha ezer szilánkra szétreped
a fal, na meg a mennyezet,
megmarad az emlékezet,
ha máshova szó már nem vezet.

És nincs megállj, ha kéred is,
sodorlak magammal téged is.
S hogyha majd szíved megremeg,
elmondhatod mindenkinek:
az élmény, mi nem kell senkinek,
adva van réges-rég bárkinek.

Ne aggasszon, ha nem mered,
itt vagyok én, segítelek.
Kezed fogom, ha jó neked,
amíg csak szól az éneked.
Amint elhallgat áriád,
két karom itt van, vár terád.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Eloise, köszönöm! Áron, és ez mit akar jelenteni? :)

Tovább 

 Kapaszkodás

5 éve | [Törölt felhasználó] | 5 hozzászólás

 

 

Kapaszkodás…

Fagyos télben egy látomás,

hogy itt a nyár.

Tudod te is,

a délibáb meg se vár,

elillan,

s neked agyadba villan:

hideg van és fázom.

A börtön rácsát rázom,

de nem enged.

Mindenem csak szenved.

Kell az ellenszenved –

még az is jobb, mint ez a hely,

ahol senki nem felel,

csak a sok néma hal,

hiába akarom,

nem válaszol úgysem

a betonfal.

Fázom. Nagyon.

Inkább hagyom,

hadd pusztítson engem,

mit nem lehetett tennem.

Mért van ez?

Hogy van ez?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszi!

Tovább 

 Nő legyen

5 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

 

 

Vonat elé vetem magam,

ha nem kapok egy Nőt; ha van,

olyat kérek, mint az ég,

mint a tágas messzeség,

kinek szíve színarany,

olyat kérek én, ha van.

Nem számít, ha sánta, púpos,

vagy egy kicsit (nagyon) flúgos,

lehet szőke, lehet barna,

vagy egy kicsit kancsal balra,

lehet csúnya, lehet szép,

nem baj, ha foga sem ép.

Olyan nőt akarok én,

ki nincs e föld kerekén,

aki ragyog, mint a fény,

a sötétség közepén,

és ha a szemembe néz,

széjjelfolyik, mint a méz…

 

Az sem baj, ha nem ilyen –

mindegy nekem: Nő legyen.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Beleszerettem

5 éve | [Törölt felhasználó] | 5 hozzászólás

Beleszerettem egy fekete kislányba,

akinek kék szeme fény az éjszakába',

s hogyha hosszú haját egyenesen hordja,

felpaprikázódik szívemnek akkordja.

 

Beleszerettem egy barna kisleányba -

kecses a tartása, formás a kis lába,

s hogyha ő a haját kontyba kötve hordja,

elmúlik rögtön a szívemnek nyomorja.

 

Beleszerettem egy szőke kisleányba,

akinek az arca a Nap ragyogása,

s hogyha ő a haját lófarokban hordja,

felpörög ám gyorsan lelkemnek motorja.

 

Beleszerettem egy vörös kisleányba,

kinek egy szava sem repül el hiába,

s hogyha ő a haját göndörítve hordja,

minden kétségemet azonnal eloltja.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

köszönöm!

Tovább 

 Nem kérek egyebet

5 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Nem kérek, Istenem, nem kérek egyebet,

csak egyszer az életben fordítsd figyelmedet

felém is, és ne csak mások felé mindig,

mert kivételezni - hisz tudod - nem illik.

Fohászkodtam hozzád, le sem köptél engem,

ezért lehet innen nekem is üzennem,

hogy itt vagyok, jó vagyok, kérem a jutalmam,

hiszen tefölötted ugyan nincs hatalmam,

és tudom, hogy szavam úgysem hallgatod meg,

mert választottaid nagy előnyt élveznek.

De azt is tudom, hogyha irgalom van benned,

tudod majd, hogy értem is kéne bizony tenned,

nem csak azért, akinek mindenből kijutott,

s élete zátonyra még véletlen se futott.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm!

Tovább 

 Te lehetsz a fal

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

„Egyedül vagyok”-érzés. Gyakran rám akar törni. Elemi erővel jön felém, közelít, meg-megérinti lelkem mára már vastagra nőtt falát, aztán továbbáll.

Néha, amikor éppen nem kell koncentrálnom semmire, leülök, és jó alaposan szemügyre veszem ezt az érzést. Mi is ez valójában? Először is, gondolatok indítják útjára, mint minden érzelmet. „Miért nem történt meg ez vagy az?” „Miért vagy még mindig egyedül?” „Miért nem tudod magad jobban odatenni?” „Elég az, amit eddig tettél, vagy amit most teszel?” Ezek a kétségek azok, amelyek leggyakrabban előidézik a szomorúságot. Legalábbis előmozdítják.

Utolsó hozzászólás

Kate Pilloy üzente 5 éve

Érdekes. Jelzem: elolvastam. A kommenteket is :)

Tovább 

 A Napnak is van párja

5 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

 

 

A Napnak is van párja: ott a Hold,

az élőnek az eleven, a halottnak a holt.

A csillagok sincsenek egyedül.

Úgy látszik, csak én vagyok magam.

Hát hol van, kinek nem elég a fél,

akinek egész kell,

s akit nem érdekel,

ami mindenki mást?

Én szeretek csak el-elmerengeni,

hallgatni, ahogy lüktet a világ,

beülni a csendnek személyvonatába,

s nézni, ahogy lassan nyílik a virág.

De úgy látszik, csak én vagyok ilyen.

Hát kiülök magányom hideg teraszára,

és hallgatom, hogy mit mesél a szél.

Utolsó hozzászólás

G. P. Smith üzente 5 éve

Nagyon átjön a hangulata, az érzés, amit kifejez, közvetít. Tetszik. Egy híres költő egyik verse jutott róla eszembe ( a változatosság kedvéért:) " a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog...."

Tovább 

 Gondoltam, hogy írok

5 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

 

 

Gondoltam, hogy írok egy kedves kis költeményt

Neked, ki még szenved – hogy ne add fel a reményt.

Hogy újra-újra éld át az ősi szenvedélyt,

s hogyha kézben tartod, ne add el semmiért!

Tudod, én már sokszor voltam a helyedben,

huszonnégy év – de sok! – telt el egy veremben,

ahová a napfény csak ímmel-ámmal tört be,

és szívem a sötétség nagyon meggyötörte.

Démonok kergettek, angyalok röhögtek

rajtam és másokon, akik nem szerettek,

mert gőzük sem volt, hogy kell úgy igazán szeretni,

nem tudták, a győzelemhez magot kéne vetni.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

 Miért vagyok egyedül...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

 

 

Miért vagyok egyedül?

Legfőképpen azért, mert egyszerűen nem találok egy normális nőt, aki hozzám való lenne.

Pedig Isten látja lelkem, megpróbáltam. Kerestem mindenhol, tűvé tettem érte eget és földet, mindhiába. Csak egyéjszakás ribancokkal találkoztam. Nem mondom, a rövidtávú szükségleteimet megfelelőképpen kielégítik ők is, na de nekem néha azért kéne egy kis romantikus beszélgetés is például. Vagy séta a parkban kézen fogva. Olyan nagy kérés ez?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Igen, szerintem is az életben minden attól szép, hogy nem érthetjük meg teljes egészében, maximum csak törekedhetünk rá, hogy minél jobban megismerjük. Sokan ezt nem tudják elfogadni.
Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

 Bárcsak itt lehetnél...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Bárcsak itt lehetnél, bárcsak fognád kezem…

csendesen rám néznél, amíg emlékezem

mindenre, mi szép volt, vagy meg fog szépülni,

ha a szélviharnak sikerül leülni.

Segíts, hogy félig kész, férfias alakom

benned eggyé váljon – igen, ezt akarom:

forrjon össze lelkünk, mint két kis vasdarab,

ne számítson többé, ha semmi nem marad

belőlünk holnapra, mert ellopunk mindent –

szoros öleléssel –, ami lüktet itt bent.

Ne létezzen többé semmi, csak Én és Te,

mi ragyogjunk ott fenn minden áldott este!

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Te mondtad, nem én. :)

Tovább 

 Amit ma megtehetsz...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

Tamás egy reggel arra ébredt, hogy rájött valamire, amit még eddig nem tudott.

Miután felkelt, egyre csak tanakodott magában: hogyan is fogalmazhatná meg felismeréseit? Valahogy úgy szerette volna, hogy egyszerű legyen, tömör, mégis lényegre törő. Hogy mindenki megértse. Ó, de hiszen épp ez a lényege annak, amit mondani akar. Nem fogja mindenki megérteni, akárhogy próbálkozik. Páran, talán, de lehet, hogy senki sem.

Mialatt ezen tanakodott, lassan megfogalmazódott benne pár mondat.

Utolsó hozzászólás

Kovács András üzente 5 éve

Nekem az az élet filozófiám, hogy amit ma megtehetsz, halaszd holnaputánra, és lesz két szabadnapod. Persze csak ha munkáról van szó. Ha van egy jó ötleted meg kell valósítanod, mert lehet nem halsz meg, de valaki más megelőz, és ez ugyan olyan rossz szerintem, mert manapság már nem nagyon lehet újat kitalálni. Kiváló és tanulságos példa történet volt, tetszett.

Tovább 

 Aki nem hiszi...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 23 hozzászólás

 

 

Sokszor hallom, hogy a világ úgy rossz, ahogy van. Én is gyakran mondogattam ezt, és bevallom, mind a mai napig újra és újra figyelmeztetem magam erre. Merthogy sokszor bizony igaz. Ahogy az is igaz, hogy az e gondolat által generált, mélabús hangulat gyakran viszi tévútra az embert. Ha hagyja.

A „világ úgy rossz, ahogy van” – típusú nézet elsősorban azt az érzést kelti az emberben, hogy akkor a szenvedés jó, természetes dolog, sőt, még fel is emel minket olykor az égig.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Nem, természetesen nem keveredtem semmiféle szektába. Csak megtaláltam a lelki békémet, és kitárult előttem a világ, ennyi történt. :) (Persze, tudom, nem szabad mindenbe, gondolkodás nélkül belevágni, mert az élet akkor lekaszabol. Vannak bizony veszélyes dolgok.)
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást!

Tovább 

 Zöldségleves

5 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

   Milyen lenne már, ha a zöldséglevesbe szórt zöldségek tudattal rendelkeznének?
    Némely zöldségdarabkák felháborodhatnának, mondván, ezt a répát kisebbre, nagyobbra, hullámosabbra, vagy éppen szebbre vágták, mint engem. Vagy kifogásolhatnák, hogy ők nem hajlandók azzal a karalábéval egy levesben főni - túl fás. Esetleg a krumplit barna foltok tarkítják. Túl sok a hagyma, vagy a zeller zöldje a vízben. Netán vágyhatnának rá, hogy némi borsót is szórjanak közéjük - azok olyan kis érdekesek.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Elnézést, hogy közzé mertem tenni! :)

Tovább 

 Ön(kép)kielégítés

5 éve | [Törölt felhasználó] | 12 hozzászólás

 

 

Gondoltál már arra, vajon szeretkezés közben, a gyönyör csúcsán milyen gondolatok kavaroghatnak kedvesed fejében?

És a tiédben?

Az ember agyában, ha azt mondják neki: szeretkezés, rögtön felsejlik egy kép. Lehet, hogy csak homályosan, de mindenkinek van valamilyen elképzelése erről a dologról.

Önkielégítés közben is általában gondolunk valakire, valamire. Mert úgy érezzük, gondolnunk kell. Él bennünk egy ideális kép a szeretkezésről,  na meg persze a tökéletesnek vélt párunkról is.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

István, te a neveltetésed, nézeteid, gondolataid, és az azokból megalkotott véleményed alapján közelítesz. Ennek ilyennek kell lenni, annak olyannak. Ez így jó, az meg amúgy. Mindegy, csak ÉN értsem, ÉN szórakozzak jól, ÉN értsek vele egyet. Ha ez nem teljesül, helytelen a mű.

"Önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy magunkat akarjuk megdugni." - Ez igaz. De hol írtam én, hogy azt jelenti?

"Hiszen ne várjuk el, hogy más szeressen, ha mi nem szeretjük önmagunkat." - Hol írtam, hogy ez nem így van?

"De a tükör előtt magunkra gondolva elélvezni nem egészséges." - Én ezt írtam: "Próbáljuk csak ki: álljunk a tükör elé, ne gondoljunk semmire". Értem ez alatt saját magunkat. Az, hogy az arcunkba nézünk, és próbáljuk megszeretni magunkat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy magunkra gondolunk. Ez sokkal összetettebb ennél. A szeretet nem gondolat!

De köszönöm, hogy időt szakítottál munkámra (ha ugyan annak lehet nevezni), elértek a szívemhez szavaid, hidd el!

Tovább 

 Mondd, mit érzel...

5 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

Mondd, mit érzel,

mikor a tükröd

azt mondja: hú, de ronda vagy?

Mondd, mit érzel,

mikor a párod

szeme a testedre rátapad?

Mondd, mit érzel?

Mondd, mire gondolsz?

Van-e a szívedben bűntudat?

Mondd, ha néha

a szemedbe mondják,

hogy önző vagy, szíved meghasad?

 

Tudod-e már,

hogy mivégre jöttél

földünkre? Sejted célodat?

Mondd, ha azt mondom,

képes lehetsz rá,

ledobnád súlyos láncodat?

Mondd, ha súgom,

hogy szeretlek téged,

hiszed-e? Hallod hangomat?

Utolsó hozzászólás

Kovács András üzente 5 éve

Kicsit mintha tényleg elütne egymástól a két versszak, akár külön is lehetne kezelni szerintem, de én nekem így is bejött. Jó kis erőteljes dal lehetne belőle.

Tovább 

 Egy kapcsolat története - 2.

5 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

 

 

Mit kezdjek én Tomival? Azt képzeli magáról, hogy dögös, jóképű, és minden lány róla álmodozik. Pedig ez nem így van! Én például ki nem állhatom a nagy pofáját. Állandóan csak azt szajkózza, hogy ő mekkora egy alfahím, és eszerint is viselkedik. A többieket meg lenézi, mintha ők egy alacsonyabb emberfajtához tartoznának. Szerintem meg pontosan ő az, aki nem igazi férfi.

 

***

 

Nem tudom, mi van velem. Már két napja más sem jár a fejemben, csak Tomi.

Utolsó hozzászólás

Kovács András üzente 5 éve

Nagyon jó témákat feszegetsz, és nagyon jól adod vissza. Ötletes, tetszik!

Tovább 

 Öröklét

6 éve | [Törölt felhasználó] | 19 hozzászólás

 

 

1. Célbadobás

 

Az imént egy taknyos zsebkendő repült felém. Azelőtt penészes szalámis szendviccsel dobtak meg. Most éppen arra készülnek, hogy egy krétaporból, takonyból, vízből, homokból, és még ki tudja, mi minden másból összeállított „bombával” célozzanak meg.

A „vezér”, az ötletgazda persze most is Mátyás. Na, nem az igazságos. Ha az lenne, mindez nem történhetne meg. Ráadásul pont velem, aki az égvilágon senkinek sem ártottam.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Hát, az anyját nagyon megsajnáltam szegényt... De élete végén azért azonosult Krisztussal. :)

Tovább 

 Szükség

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

   - Szükségem van egy kiló lisztre, két tojásra meg huszonöt deka házi zsírra. Be tudod ezeket szerezni?

   - Persze. Melyik boltból?

   - Az tök mindegy. A diszkont drága, viszont jó árui vannak. A hipermarket olcsó, de sokszor annyit is ér. Dönts belátásod szerint!

 

***

 

   - A tojást a tojásboltból vettem, a lisztet a pékségből, a zsírt meg a húsüzletből.

   - Ügyes vagy! Na, lássuk csak! Khm...

   - Mi az?

   - Tíz darab tojást vettél, pedig én kettőt mondtam.

Tovább 

 Leülni!

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

Vágyakozni, szánakozni,

életünkbe borút hozni,

gyűlölködni, átkozódni -

minek kéne megváltozni?

Szépet, jót nem megbecsülni -

le kell a sarokba ülni,

bánatunkban hegedülni,

sokasággal elvegyülni.

 

Sírjon hát a bánatének,

sírjanak az ifjak, vének!

Nagyítsuk fel a kis hibát,

meneküljön, ki merre lát!

Minek élni? Minek halni?

Jobb a mocsárban hasalni.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Bezony. :) Köszönöm!

 Mi lesz velem?

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

 

 

Mindent, ami szép, jó,

elront ez a pár szó:

mi lesz velem?

Örökös rettegés

övezi életem,

s lelkem ahol szunnyad, sötét, nyirkos verem.

Mi lesz velem?

Akárhova nézek, akármerre járok,

félelmeim nélkül nincsenek barátok.

Elhagynak mind, akik valaha szerettek,

ha csak egy kicsit is engedek a szívnek.

Mi lesz velem?

Kitörök valaha?

Lesz még reménységem?

Úgy gondolom majd,

hogy boldog vagyok – s mégsem?

Talán igaz:

nem érünk el semmit,

bármit is próbálunk,

csak az élet marad,

mi szép, de nem nálunk.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Érdekes, amit írsz, annál is inkább, mivel ez volt az első versem, amelyikbe nem a saját érzéseimet fektettem bele. Köszönöm, jól vagyok, és örülök, hogy elolvastad! :)

Tovább 

 Izmus Oszkár

6 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

Izmus Oszkárról az a hír járta a faluban, hogy romokban hever az élete. A pletyka persze hamarosan eljutott magához Izmus Oszkárhoz is, aki annak hallatán elgondolkozott.

„Valóban lehet benne valami, ha már sokan ezt rebesgetik. Nézzük csak meg, milyen az életem! Van egy csodaszép, okos, szerető feleségem, három nagyszerű gyermekem, házam, kocsim, jól fizető állásom. Valami azonban tényleg nem stimmel. A feleségem mintha már nem szeretne úgy, mint régen.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Editnek üzenem, hogy minden egyes ember tud valami újat, tanulságosat mondani, írni. Miért? Mert nincs két egyforma ember, és ami az egyiknek természetes, az lehet, hogy a másiknak tök új dolog.

Daniella, ott a végén valóban kicsit félreérthetőre sikeredett, de nem Izmus Oszkár, hanem Pozi Tivadar vette feleségül Natáliát.

Egyébként sokan azt tartják, hogy az ember nem tudja így, Oszkár módján, úgymond külső szemlélőként tekinteni saját magát. Vagy a tudatlansága gátolja meg ebben, vagy az, hogy nem a saját, hanem a külvilág szemével nézi a tetteit, vagyis aszerint, hogy azok milyen érzéseket, gondolatokat válthatnak ki a többi emberből. Ezen felül, tisztán önmagunkat vizsgálni csak nagyon kevesen vagyunk képesek. De nem lehetetlen!

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Nagyérdemű

6 éve | [Törölt felhasználó] | 13 hozzászólás

 

 

Miért írok? Természetesen azért, hogy elkápráztassam a nagyérdeműt. Tehát ha nem tartozol közéjük, itt akár meg is állhatsz az olvasásban.

Honnan tudod eldönteni, hogy nagyérdemű vagy-e? Először is, ha már rászántad magad, hogy elolvasd ezt a nagyszerű írást, létezik számodra remény. Ha tetszenek a szavaim így első látásra, nagy a valószínűsége, hogy nagyérdemű vagy.

Viszont mondok neked most valamit: ostoba vagy!

Megsértődtél? Eredj innen, nem vagy nagyérdemű!

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

"Kenyeret és cirkuszt!" :)

Tovább 

 Hírek

6 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

 

 

Jó lenne, ha mindenkinek rendelkezésére állna egy saját, külön bejáratú hírközlő rendszer.

Például Kovács Józseffel, a harmadik kerületi T. utca 4. szám alatti lakossal ezt a hírt közölnék:

„Hajnal Piroska, a harmadik kerületi T. utca 4. szám alatti lakos a holnapi nap folyamán készül bevallani szomszédjának, Kovács Józsefnek, hogy titkon szereti őt már nagyon régóta.”

De Kovács Józseffel, a harmadik kerületi T. utca 4. szám alatti lakossal nem ezt a hírt közlik.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

A harag néha jó tanácsadó. De csak néha. :) Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

 

 

Nem emlékszem már, mikor romlott meg a kapcsolatunk végérvényesen a nővéremmel, de az biztos, hogy mióta az eszemet tudom, ki nem állhat. Miért, azt nem tudom. Vagyis sejtem. Tény, hogy a szüleink mindig is több figyelmet szenteltek nekem, mint neki. Anyám egyszer azt is elmesélte, hogy nővérem születése előtt bizony megfogadták, ha lány lesz, örökbe adják. Aztán ki tudja, miért gondolták meg magukat, de szerintem jól tették. Bár jobban belegondolva… Nem is tudom…

Arról, hogy anyám fiúpárti, nem tehetek.

Utolsó hozzászólás

Kate Pilloy üzente 6 éve

Tetszett, ötletes, jól kitalált sztori. A másik történetet sem bántja, hisz így kerek a világ. És végre láttam, hogy Tibor is ejt egy-két hibát az írásban! :)

András kiborulás-kommentje pedig szintén minden pénzt megér!

Tovább 

 Egy kapcsolat története

6 éve | [Törölt felhasználó] | 12 hozzászólás

 

 

Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy mit tegyek. Megláttam őt, és azonnal tudtam, hogy oda kell mennem hozzá, meg kell ismernem. És a mai napig nem bántam meg döntésemet.

Hozzá kell tennem, az ismerőseim közül egy sem akadt, aki támogatott volna. Mindnyájan kiakadtak, legtöbben végleg megszakították velem a kapcsolatot.

A családom gyakorlatilag kitagadott. Anyám és apám úgy viselkednek velem, mintha nem is a fiuk lennék, hanem valami jöttment idegen, aki semmire sem jó.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Bernadett, elnézést, hogy csak most válaszolok, de nem vettem észre a kommentedet. Köszönöm szépen, hogy olvastad, a véleményedet felfogtam és elraktároztam, hát, hogy mennyire kell és lehet komolyan venni akármit, vagy magamat, arról szerintem megoszlik a véleményünk, de még egyszer: köszönöm, hogy olvastad, és kifejtetted a véleményedet!

Tovább 

 Zene

6 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Zene ütemére gyorsulnak lépteid –

kié ez a dal?

Nem tudod, nem számít,

hiszen az a lényeg:

erre lépked ma már öreg, fiatal.

Kié ez a dal?

Azt mondod, a tiéd, magadévá teszed,

zenéje lelkednek, igazán elhiszed.

S miközben e lélek elrepül a széllel,

úgy érzed, hogy felszállsz, szemben a levéllel,

ami éppen földre hull az ágról,

súgja a világról,

hogy elmúlik majd minden.

A zene pedig gyorsul, katarzis a vége,

amikor elhallgat, azt mondod, megérte –

soha ilyen jól még nem érezted magad.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Valóban, a zene az kell. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

 Az oroszlán és a bolha

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

A. szokásos bevásárló körútját járta, amikor az egyik üzletközpont parkolójában szemben találta magát egy oroszlánnal.

Azonnal földbe gyökerezett a lába, nem mert mozdulni a félelemtől.

Az oroszlán igencsak dühösnek látszott. Bömbölt, hatalmas fogai ijesztően meredtek ki a szájából, sörénye vészjóslóan lengedezett a csípős őszi szélben.

Néhány percig így álltak, szemtől szemben, amikor A. különös dologra lett figyelmes.

Egy apró, ám annál fürgébb bolha ugrándozott az oroszlán hátán, mit sem tudva a hatalmas fenevad gonoszságáról.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!
Márta, az már egy másik történet... :)

Tovább 

 A kapcsolatokról

6 éve | [Törölt felhasználó] | 12 hozzászólás

 

 

A mai emberiségnek az egyik legsúlyosabb problémája, hogy legtöbbünknek nincsenek igazi kapcsolatai.

Vizsgáljuk meg például a vallásosságot! Miért imádkozunk? Azért, mert az egoizmusunk kiteljesedést akar. Vagy pénzt, hatalmat, vagyont szeretnénk. Az csak keveseknek fordul meg a fejükben, hogy ne követeljenek saját maguk vagy közvetlen környezetük számára valami olyasmit, ami lényegében teljesen felesleges.

De nézzünk meg egy átlagos kapcsolatot két ember között!

Utolsó hozzászólás

Jagicza Gellért üzente 6 éve

Jó írás Tibor. Picit fejtegettem volna még hosszabban ezt, de a lényeg teljesen átjött. Kedves Edit, nyilván nem arra értendő ez, hogy ismerkedésnél, emberi kapcsolatok teremtésénél és fenntartásánál kizárólag a másik ember érdekeit nézzük, hiszen idéznék valahonnan (már nem tudom ki mondta): "az emberek nem azért születnek meg, hogy téged szolgáljanak. Minden embernek joga van a saját életét alakítani."
Ezzel egyetértek, pusztán arról van szó, hogy ha nem is érdekből, de megvan-e az igény arra, hogy megosszuk a másik emberrel az örömünket, bánatunkat. Mert manapság inkább ez az ami jelen van, tehát a lelki "igénytelenség". Szerintem lehet találni barátot manapság, más kérdés akarod-e igazán? És itt jön el az a pont, hogy egyetértek Veled, mert az ember el van foglalva a saját életével, ami érthető is. De nem paradoxon arra vágyni, hogy mások szeressenek minket miközben mi csak a saját életünk nehézségeivel vagyunk elfoglalva? Tibor talán erre mutat rá. Szerintem nem jó irányba haladunk, paradigmaváltásra van szüksége az emberiségnek.

Tovább 

 Arra gondolok...

6 éve | [Törölt felhasználó] | 12 hozzászólás

Arra gondolok, hogy mit ér ez az élet -

nem jelent már semmit, ha nem rád gondolok.

Szívem, bár próbáltam küzdeni ellene,

ha nem nézhetek szemeidbe, lassabban dobog.

Hiába kereslek másban, nem talállak,

nélküled a lényem üres és sivár,

s ha egyszer el kellene felejtenem téged,

tudom, hogy nem fogok soha nyugodni már.

Nem kérek én semmit, hiszen nem vagy boldog,

nem elég neked, ha a közelben vagyok,

de nem tehetek róla, szánalmas kis testem

folyton a te szépséges nyomodban andalog.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm! :)

Tovább 

 Reggeli gondolatok a végtelenről

6 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Van valami félelmetes abban, ahogy a langyos ősz eleji esőben lengedeznek a fák lombjai. Félelmetes, hiszen mintha egy földi halandó számára megfejthetetlen, örök titkot suttognának, emberi fülnek érthetetlen hangon.

Ugyanakkor megnyugtató is ez a látvány – különös módon hirdeti az isteni jelenlétet.

Miközben e leírhatatlan szépséget csodálom, azon tűnődök, vajon hol éltem én az elmúlt huszonnégy esztendőben. Miért nem vettem észre ezt az észbontó varázslatot, ami mostanában annyira rabul ejt, hogy akár órákon keresztül is képes vagyok az erkélyen állva csodálni a világot?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm, hogy olvastátok! :)

Tovább 

 Beszélgessünk!

6 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

 

   - Milyen jó cipőd van! Kitől kaptad?

- Anyámtól.

- Hehehe.

- Most mi van?

- Semmi.

- Ja…

- Hallottad, mi történt?

- Mi?

- Semmi. Csak megkérdeztem, hátha hallottad.

- Ja…

- Ja.

- És azt a múltkorit láttad-e?

- A fehéret?

- Nem. A feketét.

- Ja, azt nem. Milyen volt?

- Hát… Fekete.

- Ja…

- Ja. És azt tudtad-e, hogy csak háromszor volt, aztán meggondolta magát, mert rájött, hogy nem neki való?

- Kicsoda?

- Hát a fekete. A Péter.

- Ja, ő.

Utolsó hozzászólás

Tommy E. Berg üzente 6 éve

Múlt héten hallgathattam végig egy hasonló beszélgetést egy távolsági járaton. Sajnos az majdnem egy órán keresztül tartott.
Persze az sem jobb, mikor (szinte mindig idős emberek) arról beszélgetnek, hogy kinek mi a baja.

Tovább 

 Döntés

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

 

 

Ahogy dúdolgatott a konyhában, mosogatás vagy főzés közben… Ahogy járt-kelt a lakásban, légiesen, könnyedén, akár egy angyal… Még most is előttem van az alakja. A lelki szemeim előtt.

Késő bánat, sajnos, nincs mit tenni. Elment, és többé vissza nem jön már. Miattam.

Persze, az évek során bizonygattam magamnak, nem én vagyok az egyedüli hibás. Őt okoltam a saját hibáimért, mondván, nem lettem volna olyan, ha másképp viselkedik. Később abba a hitbe ringattam magam, hogy így kellett lennie.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Zoltán, ezt a kifejezést arra használják, amikor valaki gyorsít. Én legalábbis sok helyen olvastam már így.
Daniella, hozzászólásokból még annyit nem tanultam, mint a tieidből. Mármint lelki értelemben. :)
Köszönöm mindenkinek, aki olvasta.

Tovább 

 Tibizmus

6 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Mindig is úgy éreztem, összeillünk Tibivel. Bár homlokegyenest az ellentétje vagyok, ez engem cseppet sem zavar. Már az első pillanattól kezdve tetszik nekem.

Ő csendes, visszahúzódó, szereti nyugodtan szemlélni a világot. Akár órákig is képes a felhőket bámulni.

Én viszont állandóan csak mennék, pörögnék, buliznék.

Egyszer megpróbáltam leülni mellé, hátha engem is elvarázsolnak a felhők, de nem történt semmi. Csak halálra untam magam. Tibi viszont ott ült, és néma csendben nézte az eget.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm!

Tovább 

 Egy órát aludtam az éjjel

6 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

Egy órát aludtam az éjjel.

Egy órát, s ezt most fájlalom.

De valóban miért fáj dalom,

nem tudja más, csak én tudom.

 

Egy órát aludtam az éjjel.

Volt dolgom más, nem is kevés.

S reggel úgy jött az ébredés,

mint szenvedőnek a szenvedés.

 

Láttam a felkelő napot.

Szívem rácsodálkozott.

S a reggel, amit elhozott,

minden lehet, de nem átkozott.

 

Csillagokkal feküdtem, Nappal keltem.

A Hold nem tudom, merre járt.

A hajnal, mit szívem egyre várt,

nem okozott-e benne kárt?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Nekem is tetszett. :)

Tovább 

 Két csillag

6 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

 

 

Miközben Brian Crain földöntúli zenéje szól a hátam mögött, átszellemülten nézem a vihart az erkélyajtóból. Órákig képes lennék így állni, mozdulatlanul, átérezni, ahogy a természet minden kegyelmet nélkülözve kitombolja magát.

Mi ez, ha nem élvezet?

Ilyenkor eszembe jut, milyen jelentéktelen is valójában az ember. Csak hajtja, űzi földi vágyait, miközben konokon félretaszít mindent, ami lelkének valódi üdvösséget hozhatna. Azt képzeli, erős, pedig még csak közel sem jár ehhez.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm!

Tovább 

 Óda a feketeséghez

6 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Fekete szem, fekete haj,
Fekete báj, fekete baj.
Feketeség árad a lányból, kit szeretek,
Feketén szép szivárványa megvilágítja lelkemet.

Fekete ünnep, fekete tánc,
Hófehér bőrén egy fekete lánc.
Sötét öltözéke a tömegből kitűnik,
Fekete gyöngyszemek árjától a Hold is átöltözik.

Fekete sóhaj, fekete jaj,
Fekete országban fekete faj.
A sötétség habja őt mégis elém veti,
Fekete társaim tömege a bánatom neveti.

Fekete ifjúság, fekete múlt,
Hófehér vásznon egy fekete folt.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Tovább 

 Űr

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

Feketén nézek szét, akármerre járok.
Ó, mondd, hová lettek az igaz barátok?
Mivé korcsosultak régi, nagy szerelmek,
Hová tűnhetett el a trubadúr ének?

Divatból barátnő, nem is akármilyen,
Ó, válaszolj nekem, mennyit ér az ilyen?
Mitől menekülünk mind fogcsikorgatva,
Kik bepáncélozva bújunk a sarokba?

Csak egy becéző szó, egy örök pillantás,
Ó, felelj, ha kérdem: kell ezen kívül más?
A magány nem felel, csak áll hallgatagon,
S közben a sötétség szétnyúlik a tavon.

Utolsó hozzászólás

G. P. Smith üzente 6 éve

Engem is megérintett! Igaz, amikről írsz! Jó vers.

Tovább 

 Imádkozás

6 éve | [Törölt felhasználó] | 21 hozzászólás

 

 

Péter minden este a következőképpen imádkozott:

- Istenem! Tudom, hogy nem szereted, ha állandóan zaklatnak, de én hiszek benned, és szeretném, ha segítenél. Az életem egy rakás szerencsétlenség. Nem kerültem be az egyetemre, és kénytelen vagyok bolti eladóként dolgozni, mert valamiből meg kell élni. Nem valószínű, hogy valaha jobb sorsom lesz. A lány, akibe szerelmes vagyok, észre sem vesz, átnéz rajtam. Alapjáraton utálnak a nők. Adósságom rengeteg, egész életemben fizethetem.

Utolsó hozzászólás

Balogh Zoltan üzente 6 éve

Feszegeted a logikai és a teológiai határokat -- én az utolsó mondatot vettem tudomásul.

Tovább 

 Bűn

6 éve | [Törölt felhasználó] | 11 hozzászólás

 

 

Felemelem a pisztolyt. Remeg a kezem, ahogy magam elé tartom, és igazából nem is tudom, miért teszem ezt, de valahogy most jó érzéssel tölt el.

A szakállas fickó előttem áll, és könyörög. Esdeklő tekintetében egy cseppnyi félelmet nem látok. Megváltást akar, akárcsak én…

 

Tegnap este, miközben az erkélyről a csillagokat néztem, eszembe jutott Veronika. Az egyetlen igaz barátom. Ő tényleg azért van mellettem, mert szeret, és úgy fogad el, ahogy vagyok – a hibáimmal együtt.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm, hogy olvastad! A második felét eredetileg nem is akartam hozzáírni, csak aztán valamiért úgy éreztem, kell a kerekség miatt.

Tovább 

 Ki lesz?

6 éve | [Törölt felhasználó] | 13 hozzászólás

 

Ki lesz, ki engem majd

megment azáltal,

hogy ő lesz az az angyal,

kinek szívébe láthatok,

ha kell, elbújhatok

lelke gödreiben,

mint egy sötét titok,

s majd megtisztulok benne,

jó leszek örökre,

mindent elfelejtek,

mi tönkretehetne,

úgy élhetek, mintha

semmi gond nem lenne,

mert nem is lesz soha

az élet oly mostoha,

hogy elorozza tőlem

az érzést, mit kerestem,

amiért harcoltam,

s annyiszor elestem,

hogy már nincs visszaút;

feneketlen a kút,

s én boldogan zuhanok,

mindent hátrahagyok,

elfelejtek mindent,

csak téged őrizlek

pusztuló, de tiszta,

őszinte lelkemben.

Utolsó hozzászólás

Tövisi Eszter üzente 6 éve

Nincs sok időm, szép lett. :)

Tovább 

 Másé a táj

6 éve | [Törölt felhasználó] | 11 hozzászólás

 

Mosolyogj! Hisz ez sem tart örökké.

Aki elmegy, nem jön vissza többé.

Tested félig a sírgödörben hever,

és nem segíthet rajtad már a haver,

mert halott vagy.

S ahogy lassan tudatosul benned,

valójában mit is kéne tenned,

vagy éppenséggel mit is kellett volna,

ha a tested nem csak vízből volna…

Késő bánat ez.

Visszafordulhatnál, de hiába:

a múlt lehúz, az agyad kicsit kába.

De ha lenne erőd visszalépni,

a sír ki fog a jelenedből tépni.

Üvölts, hogyha fáj!

Utolsó hozzászólás

Krepsz Györgyi üzente 6 éve

Kemény... De tetszik!

Tovább 

 Aztán csak leshettek...

6 éve | [Törölt felhasználó] | 13 hozzászólás

 

 

Hiába minden, nem lelem az égit,

azt sem tudom már, mit keresek én itt.

Hisz nincsen semmi, ami kielégít.

Autókkal zsúfolt, elhagyott parkolók

mellett elhaladva

régi, elfeledett boldogtalanságom

szúr az oldalamba.

Mit keresek én itt?

Csacsogó, üres, semmitmondó szavak

folyton-folyvást süket fülemben konganak,

mintha egy óriás, láthatatlan szellem

örökké csevegne.

Unom a társaságát.

De kihez fordulhatnék ebben

a nagy és bűzös rengetegben,

aki végre szívem melengeti,

s nem halott lelkemnek

feketén csillogó zászlaját lengeti?

Utolsó hozzászólás

Légrádi Eloise üzente 6 éve

Szép vers. Ügyesen megírtad Tibor! A rímelése, a szóhasználat, a mondanivaló, itt minden együtt van. Gratulálok!

Tovább 

 Elegem van

6 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

 

 

Elegem van, hogy folyton csak keresek,

hogy szívemnek szabadságot nem lelek,

hogy a várva várt boldogság csak álom,

hogy a földöntúli jót én nem találom,

hogy vakációra – tán örökre – elment az érzelem,

hogy az ember ellen esküdik minden elem,

hogy aki csak jót szeretne, hülye az,

és a rossz, a becstelenség az igaz,

és ha ezért én egyszer szót emelek,

az emberek nagy többsége kinevet,

pedig azért hajtom álomra fejem,

hátha a nagy igazságot fellelem,

hátha tudok segíteni rajtatok,

hátha engem küldtek le az angyalok,

hogy vigyázzak rátok,

hogy megtörjön az átok,

s ne legyen több szenvedés a Földön,

az új nemzedék újra úgy örüljön,

mint tíz-húsz évvel ezelőtt az ember,

ki munka után is jó kedvvel ment el

dolgozni még kicsit,

hogy etesse a kicsit,

hogy családjának – ó, múló fogalom –

jusson egy kis fáradság-jutalom,

s énekelve amint hazamentek

hű alattvalói az értelemnek,

még akkor is jutott nekik elég

jókedvükből, mely soha el nem ég,

hisz tudták ők, hogy minek kell örülni;

na de mára mi maradt meg?

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Ez már csak így van. Köszönöm, hogy olvastad!

Tovább 

 Nem szabad könnyet ejteni

6 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

Ha álruhában jön feléd,

mint robotmozgású, halk cseléd,

és állandóan hiteget,

hogy eljön majd a kikelet,

de ő maga nem várja rég

a csodákat, hisz volna még

tennivaló: fő a lét –

ki ér rá hinni szép regét?

Részegség, ne higgy neki,

a reménytelenség élteti.

Hited inkább másba vesd,

az embereket meg ne vesd!

Inkább velük lélegezz,

nem szégyen ez, nem szégyen ez.

Ha sírsz, nem érzik bánatod,

de ha nevetsz, megkapod

a szeretetük, meg mi mást…

gyarlóságuk megbocsásd!

Utolsó hozzászólás

Tövisi Eszter üzente 6 éve

Én véletlenül értem, ha jól gondolom. :) két kifejezés nem tetszett: "robotmozgású" és "az nem szép dolog". Nem illenek bele valahogy, az első túl bonyolult, a második túl egyszerű. Viszont örömteli, hogy egyre aktívabb vagy. :)

Tovább 

 Szerelmes vers

6 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

 

 

Remetemagányom börtönében

csak rád gondolok, kedvesem.

Bárcsak eldobnád harci vérted,

és itt lennél végre énvelem.

Eldobnék én is érted mindent,

amit az ég adott nekem,

szerelmemmel minden nap elborítanálak,

erről szólna az életem.

Az életem, az életed

összeolvadna, eggyé válna,

ha megengednéd, én rohannék érted,

elmennék akár Nepálba,

ha ott megtalállak,

s két karomba zárlak,

többé el nem enged

szoros ölelésem,

nem szabadulsz tőlem,

ha akarsz, akkor sem.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm! :)

Tovább 

 Egyedül

6 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

 

 

Mint a bolond, ki mindig csak menekül,

elmondom most nektek, hogy nagyon rossz egyedül.

Hogy éjjelente várni

az álombéli jókat

rosszabb, mint akármi,

mert a valóságba nem úgy jön át semmi.

Ennyit lehet tenni: ébren is álmodni,

meglelni az Istent, s egymást megszeretni.

Együtt jóban, rosszban,

együtt mindörökké,

együtt válni igaz,

teljes emberekké.

Csak így lehet:

velem, s veled.

Meg kell látni mindenkinek,

hogy szív nélkül nincs élet,

élet nélkül nincs Nap,

Nap nélkül nem látjuk,

mit hoz majd a holnap.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm!

Tovább 

 Most

6 éve | [Törölt felhasználó] | 11 hozzászólás

Most forrong a lelkem,

most egy helyre figyelnem -

hiába szeretnék -

úgysem lehet.

 

Rájöttem már, hogy az

élet nélkülem -

hiába szeretne -

úgysem mehet.

 

Megtaláltam végre,

s ha felnézek az égre -

hiába a felhők -

ragyog a nap.

 

Megismertelek,

nevettem veled,

rózsaszín homályban

felsejlik neved;

s hiába szenvedés,

hiába a kín:

nélküled az életem

nem megy már tovább.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Zoltán, bizony, fogalmam sem volt. :)
Eszter, köszönöm!

 Hiába mondom

6 éve | [Törölt felhasználó] | 25 hozzászólás

 

 

Hiába mondom, úgysem érti meg,

az én szívem nem kell senkinek.

Hiába űzöm, messze jár nagyon,

hiába küzdök – hát inkább hagyom.

Menekülni kéne. Nem tudok, de kár,

testemet lehúzza az ingovány, a sár.

Elbújhatnék, de úgyis megtalálnak

csúfos alakjai a fekete halálnak.

Elvethetném nyugodtan silány éltemet,

élvezve, ahogy a vakság eltemet.

Szenvedni kéne, ahogy Krisztus szenvedett,

búsongani a vigalom helyett.

El kéne rejtenem belsőbb énemet,

nézni, ahogy az igazság szétreped.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

William, kösz a tanácsot! Erre még nem gondoltam. :)
A "Legjobb Hozzászólások Versenye" sem rossz ötlet. :)
Norbi, kösz! :)

Tovább 

 Valami készül

6 éve | [Törölt felhasználó] | 14 hozzászólás

 

 

Valami készül.

A fákon a kis madarak

sejtelmesen súgnak össze.

Kérdezgetik: hát te jössz-e

szállni velünk messze, messze,

hol nincs műmeleg, műhideg,

s az ember szíve sem rideg –

jut egy kis fény mindenkinek.

Ott az élet életet szül…

Érzem, hogy valami készül.

 

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Tavaszi depresszió? Ez ismerős... :)
Köszönöm!

 De jó, hogy itt vagyok!

6 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

Ha a rossz szerencse kiáltoz,

ha a boldogság csak kiátkoz,

ne higgy nekik!

Ha kidobnak az ablakon,

s csak botorkálsz a havon, vakon,

ha elhagy minden erőd,

és nincs egy biztos erőd,

ahol meghúzd magad,

s a világ is kitagad -

szorítsd össze fogad!

Lesz, ki tárt karokkal fogad,

és ez éltet,

ez tartja egészben a nagy mindenséget,

ha úgy érzed, szétesik.

S ha a hó is esik,

mosolyogva köszöntsd

a puha pelyheket!

Dobj meg hógolyóddal egy játszó gyermeket!

Ő majd boldogan mered rád,

te leszel, kit imád,

ha pár pillanatig is.

Utolsó hozzászólás

Kate Pilloy üzente 6 éve

Visszakerestem ezt a verset, mert ez kedves számomra, ennél úgy érzem tudom, milyen hangulatban írtad.

Tovább 

 Emlékezet

6 éve | [Törölt felhasználó] | 16 hozzászólás

Meghalt.

Az űr, a fájdalom s hiány

csillapíthatatlan.

Az egyik pillanatban

még önfeledten nevetett,

és örült, hogy egyáltalán

velünk lehetett.

De már nem él.

Semmit nem remél.

Nem futkározik már

álmai után,

nem kér,

semmit se vár,

nincs neki se kincs,

se vár.

Semmi sincs.

A minden volt Ő -

mint smaragdok közt

a drágakő;

mint visító viharban

a suttogás;

mint álomtalan éjben

az álmodás;

mint éjsötét égen

a napsütés;

mint napfényben a bűvös

ébredés.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm! :)

Tovább 

 S mégis...

6 éve | [Törölt felhasználó] | 24 hozzászólás

Egyedül vagyok.

A kis szobámban

reszket, didereg, hallgat a csend.

Odakint most békés félhomály van,

s mégis:

nagy vihar tombol idebent.

Hogyne tombolna?

Hisz ember vagyok én is,

és egyszerűen szétvet a szenvedés.

Néha csak repülök, szállok vígan,

s mégis:

az, ami vagyok, nagyon kevés.

Az, ami leszek, aranyat ígérget,

boldogságban eltöltött, hosszú perceket.

Az, ami voltam, megszépült már,

s mégis:

önfeledt örömöm sohasem lehet.

Elmondanám, ha valaki figyelne,

mit jelentenek nekem az emberek,

minek örülök néha, nagy titokban,

s vajon mi is számomra az igaz szeretet.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Mit meg nem tudok tőletek...

Tovább 

 Pár centivel a föld fölött

6 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

 

 

Pár centivel a föld fölött

a szomorúság elköltözött.

Mint vadliba a felhők között,

csak repülök, csak repülök.

Csak szállok én, csak szállok én

ifjúságom kék egén,

s a távolban meglelem

eltékozolt életem.

Ha égni kell, hát úgy legyen:

feláldozom a mindenem.

A fényesség magam leszek,

reményt hozok mindenkinek.

Ha csatába hívsz, harcolok,

s majd oldaladon meghalok.

Ha mosolyra vágysz, megkapod,

ha sírsz, leszek a támaszod.

Gyere, lebegj hát velem,

s megismered az Istenem.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Rendben, van itt még hely, és tőlem mehetünk feljebb is. :) Határ a csillagos ég. :)

Tovább 

 A fényed felragyog

6 éve | [Törölt felhasználó] | 15 hozzászólás

 

 

A világ gonosz,

és benne sok-sok ember;

gyenge a szeretet,

már imádkozni sem mer.

Életek süllyednek el

az évek tengerében,

egykor hű szívek vernek át

az ördög nevében.

Buzgón építgetett házad

alapja meginog,

mígnem végső megoldásként

a földig rombolod.

De ember maradtál –

s ezt büszkén mondhatod –,

ha a romok alól

  a fényed felragyog.

 

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm!

 Először és utoljára

6 éve | [Törölt felhasználó] | 18 hozzászólás

Gyenge, pislákoló fény -

ez maradt csak mára a szeretet.

Ha szenvedőt látunk, és önérdekünk tiltja,

már nem nyújtunk egymásnak segédkezet.

Csatározásaink, köznapi harcaink

szélmalom-harcokká váltak, azt hiszem.

Mert vannak ugyan jobbító vágyaink,

de mind-mind - mint maga az élet - értéktelen.

Hosszú-hosszú évek mennek feledésbe,

s esténként a bús emberek felnéznek az égre,

hátha választ kapnak;

egy kis útmutatást

Istentől, az égből:

hogy nincsenek egyedül -

nagy ritkán ez a felelet;

vagy kialszik szívükben

a pislákoló szeretet.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm! :-)

Tovább 

 A lány

6 éve | [Törölt felhasználó] | 7 hozzászólás

Egy éjjel odaállt elém a sötéthajú lány -

nem tudom, hogy igaz volt, vagy álmodtam csupán.

Szemében szomorúság ült, arcán a szeretet,

s amikor megszólalt, a szívem bele-beleremegett.

Sokat hallottam rólad, oly régen vártalak.

Látom, sajnos állnak még a nagy, büszke várfalak.

Hisz mindenki furcsán néz - így le sem dőlnek tán...

Különleges vagy, nem furcsa, suttogta a lány...

 

 

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm mindenkinek!

 Önként és dalolva

6 éve | [Törölt felhasználó] | 12 hozzászólás

... és a végén ragacsos, nyúlós

testnedved lövell ki a résen...

A rossz érzés - az undor és a szégyen -

ellenére holnap újra megteszed.

Hisz jó neked.

Abban a pár pillanatban, míg mozogsz,

legalább eltávolodsz

egy kicsit a földtől.

Ösztöneid börtönéből félig-meddig szabadulsz,

aztán visszavándorolsz,

önként és dalolva,

a magányos pokolba.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm mindenkinek! :-)

 Idén nem lesz karácsonyfám

6 éve | [Törölt felhasználó] | 14 hozzászólás

Idén nem lesz karácsonyfám.

Csak egy díszes, kósza gondolat

lóg majd a felhők alatt.

Idén nem öltözik ünneplőbe lelkem,

nincs már többé, ki kívánna nekem

kellemes ünnepet.

Mindenem elveszett.

Egyedül eszem és szívem vannak velem,

nekik, már csak nekik énekelem

a Mennyből az angyalt -

a régi, régi dalt...

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm mindenkinek!
Fel a fejjel! :-)

 Ha lett volna...

6 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Istenem, ha lett volna

legalább egy ember

az évek során,

aki igazából ismer,

mivé váltam volna?

Te, aki tudod a fiaidnak sorsát,

s kiosztod számunkra az élet sava-borsát;

mondd, miért nem kaphattam egy kicsit többet?

Látod a lelkem.

Tudom, nem becsültem

azt a keveset, mit jó szívvel nyújtottál.

De talán, ha kaptam volna még,

csak annyit, ami épp egy embernek elég,

másképp viselkedem,

s nem inog meg hitem.

Megmutattad arcod - láttam én

életemnek egy lázálmos éjjelén

megjelentél nekem.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm mindenkinek!

Tovább 

 Elfáradtam

6 éve | [Törölt felhasználó] | 9 hozzászólás

Elfáradtam lenni.

Már nem érdekel semmi.

Az sem riaszt többé, ha holnap vége van.

Huszonhárom éve kutatom a sorsom,

s csak falakba ütközöm unos-untalan.

Elég volt a hamis prédikációkból!

Hazug szellemeim, távozzatok el!

Mézes-mázos, hízelgő szavatok

engem már nem érdekel.

Hiába minden: rámerőltetett

ruhát hordanom többé nem lehet.

Ha izzó vassal is szurkáljátok testem,

nem tudok az lenni, akinek kéne lennem.

Kinek kéne lennem?

Nem leszek, ki kegyes hazugsággal

csitítja fáradt lelketek,

tollamból többé nem száll az örömdal,

de világ bánatosai, figyeljetek!

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Köszönöm! :-)

Tovább 

 Már megkeményedett

7 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

 

 

Már megkeményedett.

Most nem vonzanak annyira a szürkéskék hegyek.

Most minden csendes és szép,

robog az élet vonata céltalan.

Nem vagyok boldogtalan.

Kompetenciám az utamhoz még nincsen,

csak próbálom őrizgetni e kőkemény kincsem.

Félek, nem sikerül, s örökre elmerül,

aztán itt maradok, megint csak egyedül…

Ez mindenem, az életem.

Csak ez maradt meg énnekem.

Már megkeményedett a lelkem.

 

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Jajj, Eszter, ezek a te költői képeid... Rémisztő!
Köszönöm nektek, hogy olvastátok!

 Csak nézem...

7 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Csak nézem az embereket:

szabályosak, szépek,

de nyoma sincs már bennük a régi szenvedélynek.

Gondjuk elől futnak, és milyen unottak!

Egy gyerek felsikolt...

Jaj, hová rohanjak?!

Anyja nem érti meg -

hogyan is értené?

Szabályszerűségét

meg miért sértené?

apró csemetéjét maga után húzza,

az meg csak kiabál, mert már fáj a karja.

Pedig csak egy játék,

mi a csöppséget érdekli,

ám e vak világban nem figyel rá senki.

Kiscica nyávog az országútnak szélén,

anyja, apja nincs már,

árva lett szegénykém!

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Köszönöm szépen!

Tovább 

Ez történt a közösségben:

Mester Márton 2 napja új blogbejegyzést írt: Boldogság

Toldi Tamara 1 hete új blogbejegyzést írt: Szeretnék...

Molnár István 1 hete új blogbejegyzést írt: Válság

Lanner Kati 1 hete új blogbejegyzést írt: A hangyák és én

Lanner Kati 1 hete új blogbejegyzést írt: Dacolni önmagunkkal

Danyi Attila 4 hete új blogbejegyzést írt: Egy Farkas naplójából (+18)

Kovács Gergő 1 hónapja új blogbejegyzést írt: Ördögszekér

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu