Síri csend telepedett a szobára a herceg érkezésekor. Marcus Selvo láttán a helyiségben megjelent alakok, néma fejhajtással üdvözölték az érkezőt. A korona herceg, a gyengén megvilágított teremben, kíváncsian fürkészte a megjelent nemesek arcát.

A fejet hajtott férfiak közül, többet felismerni vélt, volt ott köztük másod és harmad szülött, földnélküli nemes, és elszegényedett ház fiai is, és természetesen a jelenlévők között ott volt még Havasföld hercege is.

Shawna még azon a délutánon megtanulta a Comanche-k hétköznapjainak néhány fontos elemét. Egy idő után már nem számolta hány vödörnyi vizet kellett a közeli patakból elcipelnie a tábor közepéig. Megszáradt zsálya bokrokat fosztott meg száraiktól az esti tüzekhez. Estére vörös karcolások borították a tenyereit. Magában számtalanszor elátkozta az indián nők hagyományos szerepeit, melyek magukba foglalták  nem csak az otthon teremtés feladatait, hanem a kemény fizikai munkát is.

Édesanyámtól hallottam az én dalom történetét. Amikor még nagyon fiatal lány volt és elérkezettnek látta az időt, hogy megfoganjak, a törzs szokása szerint egyedül elvonult az őserdőbe. Napokat töltött el étlen, szomjan, várt. Várta, hogy ott a sűrű csend közepette meghallja azt a dalt, ami csak az enyém lesz és végigkíséri az életemet. Nem számolta a napokat, csak ült türelmesen, mert tudta, hogy eljön. Az éhségtől és a fáradtságtól hallucinációk környékezték meg, soha nem látott lények gyűltek köré, csodálatos színes madarak repkedtek körülötte hangtalanul, fénylő bogarak kucorodtak a lábaihoz.

Távolból szirénát hallok. Beleremeg a gyomrom. Még most ennyi év után is. Nem értem jönnek. Soha nemfognak értem jönni. Hisz nemvagyok bűnös.

 

Rendőrautó halad el mellettem a Fő utcán. Fényei felváltva forrón izzó vörös, majd hideg kékre festik a világot. Majd elmegy. Ekkor könnyebülök meg. Újra a feladatra figyelhetek.

 

Velem szemben a négysávos úttest túloldalán fekszik a Blue Snake nevet viselő zűllött éjjeli táncklub. Le sem veszem a szemem róla.

Alvilágban jártam

S ily szépet még nem láttam.

Harminc istennel találkoztam.

Egyik megragadta a vállam

Szólott:-Üdv az Alvilágban.

Vámpír sztorik 8. rész

 

Géza Imre

 

A széles ablak előtt álltam, golyóálló műanyagból készült az egyik legerősebb fajtából. Ha egy százhúsz kilós pali neki fut meg se kottyan neki. Apró esőcseppek koppantak a külső falára és egyhangúan csorogtak lefele a mélységbe magas irodaépület legfelső emeletéről. Fent a felhők szürke ólomköpenyként tömörültek és várták a pillanatot hogy hideg, metsző, nedves vihar formájában az emberek nyakába zúduljanak.

Mert ez egy mocskos világ, ami romlott emberiséget termel.
Ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor be kell valljuk, hogy az állítás, mely szerint 'minden pasi egyforma', igaz. Bár kis korrekciót igényel, mely így hangzana helyesen: 'minden ember egyforma'. Mert ez a helyzet. Mindannyiunknak megvannak a maga piszkos kis titkai, amit mélyen magunkba temetve hordozunk nap nap után. Plusz stresszforrásként nehezedik ránk, nyomja vállunkat. Mintha nem lenne elég az élettel járó napi teher.

Miközben Szürke Bagoly és Quanah társalogtak, Shawna-t egy váratlan vendég lepte meg. A lány hamar megunta primitív rajzait. Törökülésbe helyezkedett, és ujjaival a térdein dobolt. Egy csosszanó hangra kapta fel a fejét. Legnagyobb döbbenetére Acél Róka érkezett, aki megállt mellette, és egy pár mokaszínt nyújtott felé. Új, szarvasbőrből készült lábbelik volta, melyeket apró színes kövek díszítettek. Acél Róka barátságos arcot vágott. Shawna nem tudta hova nézzen, és mit gondoljon.

HAJNALHASADÁSKOR

 

   Nem sikerült a beütemezett terv. Úgy gondoltam, hogy még élményszerűbb legyen a kirándulás Galacig vonattal megyünk és onnan a szárnyaló gyors hajóval Szulináig. Csodálatos lesz, mert áthajózzuk a Duna-deltát és maradandóan látványos lesz és élményszerű az utazás. Itt megállt az ész, mert mi módon jutunk Szulinától Mangáliáig, hisz a tengeren már nincs hajó összeköttetés. Így maradtam az egyszerűen kínálkozó utazásnál és végig vonattal tettük meg az utat.

Nyolcadik rész

 

Florian késő délután érkezett meg Dona Magdalena villájához. Bejutnia ugyan nem volt nehéz, Don Diego pecsétes levelére könnyedén kinyílt a kapu – odabenn azonban annál tanácstalanabb lett volna, hogy miképpen vezettesse magát a senorához. Szerencséjére azonban egyenest Inésbe botlott; a komorna egy kazalnyi rózsával a kötényében igyekezetett végig a folyosón. Amint meglátta a falnak támaszkodva várakozó fiatalembert, nagyot ugrott ijedtében – azután meg, hogy felismerte, még egyszer a boldog meglepetéstől

- Megtaláltad Don Fernandót?

A következő két napban eleinte Shawna-nak minden türelmét latba kellett vetnie, hogy ne őrüljön meg. Szürke Bagoly kedélyesen mutogatta meg neki a legfontosabb gyógynövények lelőhelyét, és elkészítési módját. Ha tehette, Comanche nyelven beszélt, arra bíztatva a lányt, hogy tanuljon. Ugyanakkor egy szóval sem bátorította őt. Nem mondta neki, hogy minden rendben lesz. Nem mondta neki, hogy ne féljen. Shawna egy idő után már nem is kérdezte, Szürke Bagoly ugyanis állandóan elterelte a beszélgetést.

Második rész

 

Két nap telhetett el, mert kétszer vágtak hozzánk valami ételnek aligha nevezhető szervesnek tűnő barna izét. A mellékhelyiséget is csak úgy használhattuk, ha mindkét Rellekith kezében fegyver volt és csupán akkora részt kapcsoltak ki börtönünk vörös fényű rácsából, amin egy ember is csak nehezen fért ki. Vágyakozva gondoltam az övembe tűzött fegyveremre, amit a Rellekith az elmaradt motozás miatt nem vett el tőlem. Nem is feltételezték talán, hogy lehet másik fegyverünk is, mint az őrök pisztolyai.

Múlandó, tünékeny tünemény. Alaposan megtervezett hazugság csak az élet, ámítás, egy drága szemfényvesztés ez, mi csodás dolgokkal kecsegtet, mézesmadzagot lebegtet előtted egész a szakadék pereméig, majd ott egy jól irányzott mozdulattal a mélybe rúg, és elenyészni hagy a nyomoroddal együtt.

Ezer meg ezer kérdés fogalmazódik meg benned, melyet fel nem tehetsz, megválaszolatlan marad mindörökké. Szóra nyitnád ajkaid, de félbeszakít, hogy balga naivitásodon jót mulatva derüljön fel.

 A szürkületben, csípős, hideg eső fújt Marcus Selvo arcába, mintha minden egyes csepp, ezernyi tű szúrásként mélyedt volna a bőrébe. Ázott lova nyergében, türelmetlenül, öklébe szorította, kancája gyeplőjét.

A masszív kőfallal, körül ölelt, rácsos várkapu, érkezésére csikorogva, lomhán indult felfelé, utat nyitva a belső udvarra. Patkó, dobogása visszhangzott, a herceg,büszke léptei nyomán, ahogy lovával ügetve bújt át, a várkapu alatt.

 

-Nagy nap ez a mai gondolta a herceg.

A Farmer - Első rész

 

A harmincadik születésnapom határoztam el, hogy farmer leszek. Ezen döntésemet nem előzte meg semmiféle hosszas gondolkodás, tények megfontolása vagy esélyek latolgatása.

A reggeli kukorica-pehelyemet kanalazva a születésnapi jókívánságokat böngésztem a NET -en, amikor így döntöttem. A jókívánságok legtöbbjét olyan emberektől kaptam, akiket szinte nem is ismertem. Talán, ha váltottam velük néhány szót életem során vagy régi iskolatársak, akik alig jelentettek már többet nekem, mint egy kifakult, poros emlék.

A sámán igyekezett feloldani a lányban a feszültséget. A táboron kívül sétáltak egy közeli tisztás felé. Shawna csendesen bandukolt, nem igazán figyelt az idős férfi szavaira.

- A sátram közvetlen közelében van egy kis erdő. Varázslatos. Sokféle állat és növény lakja. Van egy tisztavizű patak is. A tipi tágas, szépen el fogunk férni benne. Főzni is tudok. – kacagott Szürke Bagoly. A nő udvariasan rámosolygott, de a sámán látta rajta, hogy egyetlen szavát sem hallotta.

Hatalmas ünnepség zaja szűrődött le az égből, a földre. Felhő apó 626-dik születésnapját ünnepelték az égiek, amelyre hivatalos volt még a legkisebb bárányfelhő is. Az óriási asztal roskadozott a finomabbnál finomabb ételektől. Volt itt minden mi szemnek és szájnak ingere: repülő, sült szárnyastól kezdve, kirántott ökörnyálon át, a szivárványszínű majomtej desszertig, minden.  Még az égi kutyák is degeszre tömték a bendőjüket, és elálmosodva kushadtak le gazdáik lábához.

Valaki ma reggel szomorúan ébredt,
Kinyitva a szemét, engem oda képzelt.
Akárhogy szeretné nem voltam ott mellette,
Akárhogy remélte nem jöttem én napközben.

Valaki ma délben nélkülem ebédelt,
S minden falatnál a szám jutott eszébe.
Akárhogy akarta nem voltam ott mellette,
Akárhogy szeretné nem csókommal ebédelt.

S valaki este nélkülem megy fürdeni
Szomorúan néz, nem várom én odakint.
Valaki ma éjjel egyedül megy aludni,
S engem odaképzelve, párnáját öleli.