A következő két napban eleinte Shawna-nak minden türelmét latba kellett vetnie, hogy ne őrüljön meg. Szürke Bagoly kedélyesen mutogatta meg neki a legfontosabb gyógynövények lelőhelyét, és elkészítési módját. Ha tehette, Comanche nyelven beszélt, arra bíztatva a lányt, hogy tanuljon. Ugyanakkor egy szóval sem bátorította őt. Nem mondta neki, hogy minden rendben lesz. Nem mondta neki, hogy ne féljen. Shawna egy idő után már nem is kérdezte, Szürke Bagoly ugyanis állandóan elterelte a beszélgetést. A sámán természtesen tudta, hogy a nő min mehet keresztül, de nem akarta félrevezetni. A régi látomások nem voltak elegendőek ahhoz, hogy biztos legyen benne, a nőnek nem esik bántódása. Shawna sorsa egyetlen ember döntésén múlott. Szürke Bagoly jól ismerte más törzsek szokásait. A Mohikánok és a Sziúk például – akik közül sokan a franciáknak dolgoztak a brittek ellen az 1800-as évek közepén - felnőtt foglyaikat gyakran befogadták. Egyenrangú félként bántak velük, noha a szökést vagy a hazugságot nem torelálták. Ám a Comanchek keményebbek voltak, és más törzsekkel ellentétben ők nem léptek szövetségre az európaiakkal, kivéve amikor nagy ritkán kereskedtek velük. Így egyértelműen másképp viszonyultak a foglyul ejtett fehérekhez. Quanah sem volt kivétel, hiába folyt az ereiben európai-amerikai vér.

A lány végül felismerte, hogy a türelmetlensége zsákutcába vezeti. Emlékeztette magát arra, hogy mit is várt az új életétől. Kénytelen volt elismerni, hogy a sorsa irónikusan ugyan, de oda vezette, ahol lenni akart. El kellett űznie kétségbeesett gondolatait, így igyekezett jobban odafigyelni a sámán szavaira és tetteire. Szívta magába az új információt, ami némileg kitisztította a lelkét.

Elérkezett az utolsó este. Szürke Bagoly közölte Shawna-val, hogy reggel visszatérnek a táborba. A nő arcából egy pillanatra kiszaladt a vér, de csendben maradt. Az öreg apró birodalma egyfajta menedéket jelentett a számára. Új tudást, és új érzéseket. Mindez azonban néhány óra múlva a semmibe foszlik majd, s a heyére újra beférkőzi magát a rettegés. Szempillái megrebbentek, mikor rádöbbent, hogy leginkább attól félt, hogy tulajdonképpen senki nem törődik majd vele. A sámán figyelte őt egy ideig, aztán egy kis korsónyi vizet adott neki, amibe erős altatókeveréket tett. Shawna megpróbálta elutasítani, de Szürke Bagoly nem tágított. Követelte, hogy a lány megigya a korsó tartalmát, azt magyarázva neki, hogy mindenképpen pihennie kell. A hatásra nem sokáig kellett várni. Shawna szemei előtt összefolyt a világ Szürke Bagollyal és a tipivel együtt. Lehanyatlott az ágyra, és pillanatok alatt készen állt arra, hogy a sámán elvégezze azt a rituálét, aminek kimenetele mindent gyökerestül megváltoztathat.

Szürke Bagoly leült a nő mellé a földre. Egy kis adag peyote-t helyezett a fogai közé. A peyote növény hozzásegítette az indiánokat a révüléshez. A férfi lehunyta a szemeit és nagyokat sóhajtott, amíg meg nem látta a fényt, ami Shawna lelkéhez vezette.

Shawna iszonyú fejfájással ébredt. A gyomra émelygett, a torka pedig annyira ki volt száradva, hogy képtelen volt megszólalni. Szürke Bagoly a tipi előtt üldögélt, és pipázott. Szemei a távolba meredtek, a lánynak többször is köhögnie kellett, mire a férfi feleszmélt a hangra.

- Nem érzem jól magam. – suttogta Shawna.

- Tudom. – jelentette ki a sámán nyugodtan, és a nő felé nyújtotta a vizes kulacsát. – Igyál, aztán pihenj le még egy rövid időre, hamarosan jobban leszel. – A férfi hangja komoly volt, de Shawna úgy látta, hogy a szeme mosolygott. Visszadőlt az ágyára, de az agya továbbra is kínzóan lüktetett. Szürke Bagoly parázsló zsálya levekkel füstölte be a sátor belsejét, miközben Comanche nyelven kántált. A nő úgy érezte, hogy órákon át feküdt arra várva, hogy a fejfájása enyhüljön. Mikor a lüktetés alábbhagyott, és a sámán látta, hogy arcába visszatért a vér, sürgetni kezdte. Egy tálka friss tőzegáfonyát dugott az orra alá.

- Edd meg. Aztán indulnunk kell. – Shawna még kábult volt, de úgy behabzsolta a gyümölcsöt, mintha hetek óta nem evett volna. Egyre feltámadó idegessége éhessé tette a gyomrát. Kezével letörölte ajkairól a vörös levet, majd akaratlanul is elkezdett szöszmötölni maga körül. Az ágyat püfölte egy ideig, aztán a pokrócot készült összahajtogatni. Szürke Bagoly összefonta karjait a mellkasán, és csodálkozva pillantott a lányra.

- Tiszta ruha kellene... – nézett rá a lány aggódva. A férfi ekkor már vigyorgott.

- Minek? Csak a táborba megyünk. – Shawna lemondóan bigyesztette a száját. Nem tudta tovább húzni az időt. Kiléptek a tipiből, és a tábor felé fordultak. A sámán természetesen egy hang nélkül tette meg az utat.

Shawna nemsokára már látta a tipik, égnek meredő fapóznáit, és a lustán tekergő füstcsíkokat. Először a lovak számára elkerített, magas fűvel borított terület mellett sétáltak el. A lovakkal gyakorló férfiak megálltak, és pillantásukkal követték a két alakot, főleg a nőét. Gyorsan a sátrak közé értek. A lány szégyenlősen tekintett körül. Meglepetésére már nem megvetést vagy közönyt, hanem kíváncsiságot vélt felfedezni mind a nők, mind az idősek arcán. Éppen egy kedvesen nevetgélő kisfiúra mosolygott, amikor egy ismerős sátor elé ért. Quanah tipije előtt álltak. Shawna szíve szélsebesen vert.

- Tanácskozás lesz? – kérdezte hadarva.

- Igen. Köztem és Quanah között. – mondta Szürke Bagoly. A következő pillanatban a Comache-k törzsfőnöke kilépett a sátorból, félrehúzva a bejárati nyílást elfedő súlyos bivalybőrt.

- Hát itt vagy Szürke Bagoly. – biccentett a férfi felé, majd beinvitálta őt a tipibe. Shawna-t figyelemre sem méltatta, csak a sámán jelezte neki, hogy üljön le és várjon. A nő engedelmeskedett. Az agyagos föld még hideg volt, és Shawna dideregni kezdett. Mivel nem sok választása volt, azzal szórakoztatta magát, hogy ujjaival kósza vonalakat rajzolt a porba. Önkéntelenül is imádkozni kezdett. Nem gyors halálért vagy menekülésért. Nem. Valami megmagyarázhatatlan erő a Comanche-k és Quanah sátra felé húzta, noha ennek okát nem ismerte. Egyszerűbb lenne visszatérnie a régi életéhez. Talán még Írországba is visszamehetne, ha az indiánok elengednék, mégsem erre vágyott. Két kezébe temette az arcát, és megmasszírozta a halántékát. Már egyáltalán nem tudta, hogy mit akart.

Quanah és Szürke Bagoly egy ideig csendben pipáztak. Amikor a parázs kialudt, a sámán beszélni kezdett.

- Teljes bizonyossággal ki tudom jelenteni, hogy a lány azonos a látomásomban megjelent személlyel. Érdeklődő, okos, tanulékony, ami az ő helyzetében a legtöbbeknek nehézkes lenne. – Quanah kinyújtotta a lábait.

- Nem ő az első fehér fogoly, aki képes megerőltetni magát, ha az életéről van szó. – mondta szárazon.

- Csakhogy ő nem szerepet játszik. Egész idő alatt világos volt, hogy félt, de nem adta át magát ennek az ösztönös érzésnek. Kinyílt. Őszinte volt és engedelmes.

- És ettől különlegessé vált a szemedben? – Quanah hangjában gúny csendült.

- Nem ettől. – nézett rá a sámán komoly arckifejezéssel. Quanah kissé előre dőlt, várta a magyarázatot.

- Már a szülőhazájában is foglalkozott a gyógyítás egyszerűbb formáival. Ám ami igazán érdekessé teszi őt más fehér gyógyítókkal szemben, az a veleszületett képessége. Képes erőt sugározni a kezeiből. Még azt is megkockáztatom, hogy valamiféle jótékony szellemek eszköze. Ezzel a képességgel persze sokan rendelkeznek, kár, hogy egyelőre egyáltalán nem hisz önmagában. – Quanah egyre kíváncsibb tekintettel figyelte Szürke Baglyot, aki ezt örömmel konstatálta. – Tegnap este, spirituális utazásom során megvizsgáltam a lelkét. Nyugodt, de tud harcias is lenni, és vezetői tulajdonságokkal rendelkezik. Kitűnő diplomata...hozzáteszem, ezekről neki még fogalma sincs. – kuncogott az öreg.

- És a totem állata? – kérdezte Quanah hirtelen. Az indiánok egyöntetűen osztották azt a hitet, hogy az emberi lényeket állatok szellemei és tulajdonságai kísérik. Nem csupán visszatükrözik az emberek személyiségét, de arra is megtanítják őket, hogy mire vigyázzanak és milyen irányba fejlődjenek.

- Kígyó. De láttam körülötte az őzet és a vidrát is. - Quanah a gondolataiba mélyedt. Sokat tudott a totem állatokról, leginkább a medvéről, ami az ő kísérője volt. A kígyó-emberek általában spiritulitást és gyógyítói hajlamokat  képviseltek, a vidra és az őz pedig függetlenséget és diplomáciát.

- A vidra túlzottan vágyik a függetlenségre. – mormogta Quanah félhangosan.

- Ez igaz. – helyeselt Szürke Bagoly. – Talán az életének egyik legfontosabb feladata, hogy a függetlenséget és a lojalitást egyensúlyba hozza. – Quanah felállt, hogy megmozgassa elgémberedett tagjait. Szórakozottan nézegette a sátor belső lapjához erősített íjait és késeit. – Nem azt mondtad, hogy az idegen nő fontos lesz a népem jövőjét illetően? – A sámán határozottan bólintott egyet. – Hát Szürke Bagoly, egy eléggé távoli jövőt láthattál, a látó asszonyok ugyanis csak idős korukban tölthetik be ezeket a feladatokat...miután túlestek a nők változási időszakán. – Szürke Bagoly elhúzta a száját, de magában jót mulatott, mint mindig, amikor a törzsfőnöke megpróbálta kioktatni valamiről, amit ő sokkal jobban tudott.

- Örülök, hogy nem felejtetted el, amit tanultál az idősektől. – jegyezte meg tréfásan. – A nő nem látó. Különben sem kellene sokat várnia. – Az öreg kissé habozott, mielőtt közölte Quanah-val, hogy Shawna meddő.

- Legalább nem kell feleségül vennem. – csúsztak ki a férfi száján a meggondolatlan szavak.

- Miért? Máskülönben nehezedre esne? – Szürke Bagoly nevetését Quanah egy szúrós pillantással jutalmazta. – A vezetői felelősség megosztása nem feltétlenül jelent házasságot. Amúgy pedig több feleséged is lehet, elegendő ha az egyik utódokat szül. Csak mondom. – Szürke Bagoly tettetett komolysággal beszélt Quanah-hoz, aki azonnal megpróbálta a beszélgetést befejezni, mert nem óhajtott még a házasság gondolatával foglalkozni. Illetve eddig nem. Quanah szerette a nőket. Magabiztosan elcsábította azt, akire vágyott, ám nem kecsegtette egyiküket sem szerelemmel vagy a házasság lehetőségével. Szürke Bagoly tudta, hogy ez nem valamiféle önző vagy balga viselkedés volt, a fiatal férfi egyszerűen követte a szívét, mely eddig nem tapasztalta meg a szerelem és az igaz kötődés érzését.

- Nos, mivel tudomásom szerint tévedhetetlen vagy, a lány mostantól ide tartozik. Nem különbözik senkitől sem a bőrszíne, sem a múltja alapján. Ugyanúgy teljesíti kötelességeit, mint bárki más a családban. – Quanah ünnepélyesen taglalta a szavakat, a sámán pedig tovább mosolygott. Elégedett volt, és várakozással teli.