A mi utcánk 34.

 

 

 

 

          Sálikó futólépésben tette meg az utat hazáig mert nem tudta, hogy miért hivatják. Futás közben agya villámgyorsan pörgött, és minden elképzelhető dolog megfordult a fejében-- de ezek a dolgok egytől -egyig negativ előjelüek voltak. Gondolt arra , hogy esetleg édesanyját érte valami baj,hogy rossz hir érkezett testvére vagy édesapja felől, sőt azt is eltudta képzelni , hogy netán Nagyné irt neki újból , és abban valami kellemetlen dolgot, akar a tudomására hozni.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 32.

 

 

 

 

           Sálikó vette át az öszvérek hajtását, és a jószágok egykedvűen ballagtak hazafelé. Mintha tudták volna , hogy most nyugalomra, csendre, és békére van szükség, mert gazdájuk kapujáig megsem álltak. Nyugalom töltötte el a Sálikó szívét is, örült , hogy túl van már Maruszján. Tudta , hogy a lánynak csalódást okozott, de azt is tudta, hogy nem hazudhat valakinek szerelmet csak azért mert az a valaki azt várja el tőle, de nem zárta ki annak sem a lehetőségét , hogy a lány csak az apja tanácsára habarodott bele a fíúba,  akkor amikor még nem volt tisztába annak érzelmeivel.

  Augusztus utolsó napja van. Készülünk az iskolára. Fiam izgatottan sertepertél körülöttem, nézegeti a befedett füzeteket, az új iskolatáskáját, az évnyitóra kikészített ünneplő ruháját.

    –  Lehet, hogy nem fognak velem barátkozni a többiek! – gondolkodik hangosan. Tétován néz rám, látom rajta, hogy nagyon izgul. Szeretett óvodába járni, szerette a társait, az óvónőket, de eljött az ideje, hogy tovább lépjen. Tudja ő ezt, várta is, de most, itt a nagy lépés küszöbén mégis megtorpan.

Emma/Éva

 

…sóhajtott, majd lapozott egyet, de a gondolatai még mindig a pár lappal azelőtt olvasott sorokon jártak. Aztán becsukta a könyvet, és most nagyon szerette volna, hogy a hajnalodó félhomály hangulata teljesen az övé legyen. Vagy maradjon? Álmos nyújtózkodással megpróbált még kényelmesebben elhelyezkedni, miközben arra azért figyelt, hogy a teáját, vagy inkább a cigarettáját majd el tudja érni. Ha kell, ha majd éppen szüksége lenne rá. Körülnézett.

Tavaszodott. Végre. A Meredekparti lakótelepen, szülőhelyemen már kellemes meleg levegőt sugárzott vissza a betonjárda, mikor Piroska lakóhelyén végre felolvadt az utolsó sáros-havas latyak is az erdőben, a fák között. Kedvesem, aki a természettel együtt szinte kivirult, a kertben töltötte minden szabad idejét, a lakásba és hozzám csak akkor jött, amikor már nem látott semmit odakinn. Azt vettem észre, teljesen elhanyagol.

A tavasszal én is érezni kezdtem testem ébredését, mozgásra vágytam, ezért úgy döntöttem, visszatérek az edzéshez, a pinceszalonba.

 

 

     A nő kezet nyújtott földön fekvő társának, de azonnal egy újabb lény termett a háta mögött, és egy gyors mozdulattal a nyakát szegte. Zalania sokkos rémületben hátrálni kezdett a földön, el a hidegvérű gyilkostól, el a földön fekvő holttesttől, ám egy másik csontváz a ruhájánál fogva berántotta a sötétségbe.

                 

***

                                             

     Vargas felkacagott Ágnes nevetséges parancsán.

 

Egy, nem túl picinyke keresztes pók,

( nem mondom azt, hogy szegény)

Kucorgott szűk konyhám sötét szegletén

De, mivel mérges volt ő,

Lespricceltem én

A kemény,

de

annál félénkebb nő

Tán, gyilkost kiáltanak e tettemért a fajtavédők,

De, kérdem én,

mit tennének ők

Ha egy, nem túl picinyke, keresztes riogatná személy szerint őket

(főleg a nőket)

Konyhájuk setét szegletén

Bár hívő vagyok, de nem hinném, hogy csupán annyit böknének feléje ők,

 hogy

- Mit kucorogsz itt a sutban, te édibédi, keresztes kis ripők

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 33.

 

 

 

 

           A kocsmáros , ünnepélyes mosolygó arcot vett fel, amikor Sálikó belépett a kocsmába. Egy pillanatra sem akarta éreztetni a fíúval , hogy esetleg neheztel rá, pedig nagyon nehezen tudta megemészteni, hogy visszautasitotta az ő Maruszjáját. Mindezek ellenére kiváncsi volt, a városban, és az uton történtekre, ezért szinte úgyanazokat a kérdéseket tette fel a fiúnak, amit a lányának is feltett.

17. Rész

 

„Épp hogy felálltak a tárgyaló asztaltól, mikor egy fiatal tizedes rohant be az ajtón.

- Elnézést admirális! A hídról küldtek! Az Ontrikoról felszállt egy különítmény, és elhagyták a felszínt.

- Miféle különítmény? - Eric gyanakodva nézett a férfira.

- Tudomásunk szerint egy diplomáciai sajka, négy vadász kíséretében! - jelentette a tiszt.

- Megelőztek bennünket! - csattant fel Lima parancsnok. - Nem hagyhatjuk ennyiben! Le kell lőni a sajkát!

Hatodik rész

 

Ramón mély sóhajjal dőlt a falnak; kifárasztotta testvére hosszas szapulása. A lány ugyanis épp késő délutáni mulatsága közben talált rá; és mind a melléje szegődött csinos szolgáló, mind pedig a böjti nap megszegése sikeresen kihívta Alinda haragját.

Azonban ismerte már annyira testvérét, hogy a maró gúny álcája mögött megérezzen valami sokkal mélyebbet… és fájdalmasabbat.

- Alinda – susogta csitítón, kezét a lány karjára fektetve – Mi a baj… valójában?

Síri csend telepedett le a kastélyba, az elmúlás fájdalmas vesztesége kézzel fogható volt az egybegyűltek között. Palota és az egész város feketébe öltözött. A szeretett királyunk, népünk nagy bölcse elment. Bánatot és elkeseredést hagyva maga után. Az egész birodalomból érkeztek utazók ,hogy leróhassák kegyeletüket a valaha élt legnagyobb uralkodójuk előtt. A szertartás egy kör alakú teremben zajlott,a királyok csarnokában. Ez adott évszázadokon át végső nyughelyet az ősi királyság uralkodóinak.

     A párbajpisztoly, melyet Ágnes hirtelen előrántott a tarisznyából, most izzadó, remegő kezek csúszós szorításában találta magát. A karok, melyek tartották, reszkettek a félelemtől, a bizonytalanságtól, s a szemeket, melyek a célt figyelték, elárasztották a könnyek. Ám a lány mégsem volt hajlandó Vargas alakjáról leemelni a célkeresztet.

     - Azt mondtam – Hüvelykujjával felhúzta a kakast, felkészítve a fegyvert a tüzelésre. – hagyja őt békén!

--  Úgy történhet meg, hogy azok a sötét vérvonalú lények, akiket az Eufrátesznél az emberek isteneknek hittek, idővel keveredtek az emberi fajjal, de ez nem hozott azonnal eredményt, azaz utódokat az eltérő örökítő sejtek miatt. Később már sikeresen manipulálták meg az emberek örökítő sejtjeit. Az utódok - mivel hordozták a sötét vérvonalú lények gonosz természetét, tulajdonságait, azon mesterkedtek, hogy minél több szenvedést okozó, gonosz cselekedeteket provokáljanak ki, minél nagyobb gyűlöletet szítsanak, megosszák az embereket, háborúkat "gerjesszenek"!

16. Rész

 

„A priqu a visszaszerzett hajóját vizsgálgatta, míg az arant az Ontriko kilátójában egy pohár mézbor társaságában elmélkedett. Elmélkedett a váratlan idegeneken. Elmélkedett a sorsukról, mely most minden bizonnyal változni fog. Elmélkedett azon, hogyan jöhetne ki jól belőle. De leginkább az motoszkált a fejében, hogy hogyan változtathatna dolgokon abba az irányba, melyben nincs szükség a színlelt Flotta Szövetségre, melyben nincsenek emberek, és végül melyben megszerezhetné magának az öt Aurora rombolót, és azt a bizonyos objektumot, mely szándékairól nem tud semmit, de nem is igazán érdekli.

Ma szembe jött velem egy birka az utcán. Bocsánat. Négy lába volt, bégetett és bámult rám. Én birkának azonosítottam, ha nem az volt, tudjátok be tudatlan városi neveltetésemnek. Szóval ma a vonatállomás felől közelítettem meg Piroska házát, mert a buszok valamiért nem voltak hajlandóak járni, a rádió bemondta, hogy a buszközpontban valami történt, talán bombariadó. A lényeg, hogy a vonat járt, elértem, gondoltam, el is találok a kedvesem lakásáig

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A veszteség

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   Az íróasztal mögött ülve még mindig körmölt. Rengeteg papír volt szétterítve a stílusos, antik íróasztalon; mappák egymásra halmozva az egyik oldalon, üres, hófehér tiszta papírlapok a másikon. Szüntelenül írt, megállás nélkül, immár ötödik órája. Az íróasztal egyik sarkán néhány levél feküdt kusza összevisszaságban, néha kinyitott egyet.

   A harmadik levelet már egyenesen a padlóra dobta, anélkül, hogy végigolvasta volna.

A nap lemenő sugarai félhomályba borították a véres csatamezőt.

Urietelll parancsnok egy a hátán fekvő ellenséges katona mellére szegezte vértől csöpögő kardját.

-Gyors leszek,gondolta Urietell. Látta az allig férfivá vált fiú szemében a dühvel vegyes félelmet. Egy erőteljes mozdulattal át döfte a pengét az ifjú katona testén majd figyelte ,hogy az élet utolsó szikrái kihunynak ellensége szeméből.

Egy diadal ittas tiszt lépett oda a parancsnokhoz, majd széles mosollyal az arcán vállon veregette a sápadt felettesét.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 31.

 

 

 

           Sálikó csak nézett meredt szemmel az egyre távolódó lány után, aki egyre beljebb merészkedett az erdőbe, anélkül , hogy a legkisebb jelét is mutatta volna a félelemnek. A mókusok viszont riadtan kapaszkodtak egyre fennebb az évszázados fákon.Ekkor már világosan látta,  hogy a lány mindenre képes, hogy magáének tudhassa a fíút. Utána indult.

Ahogy kijött a főszerkesztő szobájából, nem látott a pipától. Még ott csengtek a főnök szavai a fülében: „Nagyon jó kis témát találtam neked. Tudod, jön a hideg, kezdenek hullani a hajléktalanok, ilyenkor mindenki piszkosul elkezdi, sajnálja őket, ez most hálás téma, írj róluk egy cikket”. Nem tudta hogy miért, de viszolygott ezektől, az emberektől. Talán, azért mert ott ahol lakott, volt egy törzskukázó, aki hős várvédőként védelmezte a konténereit, még azoktól is, akik a szemetüket szerették volna kiüríteni.

 

 

 

 

                                       A mi utcánk 3O.

 

 

 

 

            A városba érve, alaposan szétnéztek, és látták , hogy a várost sem kimélte meg a háború.  A házak falain golyó nyomok, betört ablakok, félig lebombázott házak. Elcsigázott emberek, vagy inkább asszonyok, mert alig látni felnőtt korú férfit. A piac szegényes élelmiszer alig található, tej és tejtermék, kevés zöldség, pedig már komolyan kopogtat az ősz.

 

 

SZERELMES LEVÉL ATYÁDTÓL

 

 

GYERMEKEM…

 

 

 Lehet, hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad

 

                     Zsoltárok 139, 1

 

Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz, és mikor állsz fel,

 

                    Zsoltárok 139, 2

 

Minden útadat jól ismerem

 

                    Zsoltárok 139, 3

 

Még a hajszálaid is mind számon vannak tartva

 

                    Máté 10, 29-31

 

Mert saját magam hasonmására teremtettelek téged

 

1.

15. Rész

 

„Miért is vállalta egyáltalán, hogy segít a nőnek? Nem a legenda miatt. Valami van benne, ami megfogta őt, és arra készteti, hogy vigyázzon rá. Mentse meg, ha kell, és akadályozza meg, ha meggondolatlanságot akar csinálni. Még az élete árán is, ha erre kerülne a sor. Ez önmagában nem zavarta, hiszen erre tanították, és ez meg is ragadt benne. De más is hajtotta a nő épsége miatt. Mintha valami mocorogna a gyomrába amikor Aynere gondol.

Gyorsan elhessegeti a gondolatokat, és próbált a már kibontakozóban lévő tervekre figyelni, ám érezte, hogy az előbbi elmélkedéséből egy apró tüske benne maradt, ami nem engedte neki, hogy teljesen elszakadjon azoktól a bizonyos érzésektől.”

 

Calmil Petrescu azt mondta: „A háború mindenekelőtt nyers őszinteséget követel.

   Csak néztem, ahogy elviszik mellőlem. Sírni támadt kedvem, de erővel visszafojtottam a könnyeim. Nem fogok előttük gyengének tűnni! Elvégre örülnöm kéne...de kezdjük az elején...
   Hol volt, hol nem, támadt egyszer egy ötletem. Gondoltam jó móka lenne, ha kimennék a közeli menhelyre kutyát sétáltatni. Két hét egyeztetés után, meg is történt az első séta. Boris hihetetlenül aranyosan elugrált mellettem, de nem ő volt az igazi. Pár hét után úgy éreztem, abba akarom hagyni ezt az egészet!

    Továbbra is tombolt a tél. Tudom, néhányan azt gondoljátok, hogy a cserépkályha melege megoldotta a problémámat, de ez nem így volt. Ismétlem, nem fáztam, csak érzékeltem a hideget. Lent, a földön, a talpamon. Hiányzott az egyenletes meleg levegő. A harminc éves fakeretes ablaknál süvített be az éjszaki szél. Esténként rátapadtam a kályha felforrósított cserepeire. Odakint hol olvadt, hol fagyott. Egyik sem volt számomra könnyen elviselhető. Itt, falun, a fagy azt jelentette, hogy még a levegő is megfagyott.

Fejünk felett az ég

1.     Az első nap

 

Azon tűnődöm van-e értelme papírra vetni a gondolataimat. Fogja valaki olvasni, vagy csak magamnak írom a sorokat? Fogalmam sincs, mint ahogy rengeteg dolgot nem értek így átlépve a harmincadik évemen. Nem értem, hogyan jutottunk idáig. Mi volt az első lépés, volt-e egyáltalán jele ennek a zűrzavarnak, vagy csak bekövetkezett és kész?

Tényleg nem tudom, de ha jól gondolom nem is nekem kell erre válaszolnom ezekre a kérdésekre.

      Gyönyörűszép az éjszaka az olasz dombvidéken. A meredek parton lágy fű zöldell, puhán esik rajta az ülés - és innen gyönyörű kilátás nyílik azoknak a merészeknek, akiket nem rettent a lezuhanás veszedelme. Mert a látvány valóban varázslatos. A csillagok fénye örök s mégis változó; higgyék el: elég alkalmam volt megfigyelni hosszú idők alatt. Van, amikor áldott fénnyel ragyognak, s ha felnézek rájuk, úgy érzem: velem Isten kegyelme… máskor azonban, hideg éjjeleken, hűvösen szikráznak, mint a gyémántok.

14. Rész

 

„Suarez hadnagy, a flotta tudományos tisztje a látogatókhoz lépett.

- Nos, ami azt illeti, az elektrolízis során ez az anyag eltűnik. A hajtóművekben nem tesz kárt, és a hatása nem befolyásolja negatívan a teljesítményt. - Tájékoztatja a felfedezéséről a Namius első tisztjét. - Ami azt illeti a kísérleti mennyiség felhasználása alkalmával az energia mennyiség közel százhúsz százalékos teljesítményt nyújtott.

- Erről tud már az admirális?

 

 

 

 

                                   A

                              Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 Majd kinyitotta szemeit.  

  Mindenesetre nehezére esett, mivel a sok sírástól úgy érezte, mintha ólomsúlyok ültek volna rá szemeire.   Körülnézett.   A kisebb helyiségben, hófehér falak, mindenféle gyógyszerrel és kötésekkel teli vitrines szekrények és az alatta lévő, magas és annál is inkább kényelmes matrac láttán, értetlenül pislogott maga körül.

A szív kertjei

 

A szegény ember az egész világ ellensége, mert minden igyekezet és jó szándék ellenére sem lehet megmenteni, makacsul szegény marad. A jámbor hölgyek sosem merték volna ezt kimondani, de néha maguk sem értették, mi az a keserű harag, ami elfogja őket. Mindent megteszünk értük, magunkhoz emeljük őket az utca porából, megetetjük őket, megsimogatjuk a csúf kis gyerekeik fejét, és mi a hála? Másnap ismét ott állnak az utcasarkon, és a tenyerüket nyújtogatják; ott sorakoznak az ingyenkonyha előtt, panaszkodnak, még lázadoznak is, mintha nem a Gondviselés rendelte volna el a sorsukat.

 

 

 

 

10. Epizód

 

A Pokol Kapuja

 

     Hideg szélfuvallat tört magának utat a katakombák barlangrendszerében, baljós süvítéssel törve meg a csendet, mely az elhagyatott alagutakban lelt otthonra. Az újonnan keletkezett zaj akadálytalanul visszhangzott a folyosókon, és egy kis idő múlva már-már úgy hallatszott, mintha a holtak s a kárhozott lelkek nyögnék búcsú imádságukat a keserű világnak. Jelen körülmények között ez nem is tűnt olyan túlságosan hihetetlen magyarázatnak.

13. Rész

 

„- A földi hajók teljesen más technológiával épültek, mint a mieink, de átküldünk egy technikai csapatot, hogy felmérjék a károkat. A calras Jamik segít majd maguknak ebben. Van még megvitatásra szoruló probléma esetleg?

- Nincs uram - felelte Eric, majd felállt ő maga is. - Köszönjük!

Az priqu a testőrségével együtt és az estell magukra hagyták az embereket a tanácsteremben.

- Nem ment ez túl egyszerűen? - kérdezte Jessie.

- De. Túl egyszerűen ment.

 

 

 

 

 

 

 

 

      "Minden jó

               úgy kezdődik el,

                           hogy tudjuk jól,

                                            majd véget ér"

 

 

 

 

 

 

 

    Mire kilépett a folyosóra, egyszerre több láb dobogását hallotta.  Azt látta, hogy a korosztályra, két nővérke kíséretében, egyszerre négy magas orvos sietett be. Köztük a gorilla alkatú férfi, aki ezelőtt majdnem rátámadt Rudolfra, most azonban még csak annyira sem pazarolta az időt, hogy az előtte ácsorgó fiúra nézzen.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 29.

 

 

 

 

           Nagy volt az öröm Sálikóéknál, a levelek miatt, hiszen  évek óta nem kaptak levelet , sem hirt sem üzenetet, a család többi tagjáról. Az egyik levél Sálikó fivérétől jött , és tele volt jobbnál jobb hirekkel. A testvér beszámolt, hogy a végső győzelem felé haladnak, és minden esélyük meg van , hogy egy -két hónapon belül haza érkezzenek.

 

 

                                      A

                              Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

   - Túl van már a műtéten? - rebegte Rudolf, akiből akarata ellenére tört elő a sírás. - Jobban van?

Ahogy a fiút, teljes egészében megszállta a félelem és a gyengeség, ezt látván Réka is elsírta magát, majd Erika is a könnyeit potyogtatta.

 - Nem, nincs túl a műtéten, Rudolf - csóválta a fejét Erika.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 28.

 

 

 

 

          A kocsmáros egyre gyakrabban vette ígénybe Sálikó segítségét, minden apróságért valkit szalajtott Sálikóért . A fíú viszont lekötelezettnek érezte magát, ezért az esetek többségébe minden segitséget megadott a kocsmárosnak.

          Most viszont, a sötér pincébe való lemenetelük  egy nagyon különös hangsulyt adotta kapcsolatuknak , amit Sálikó csak nagyon nehezen tudott elviselni.

 

 

 

                                    A

                              Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

    A kapu mögötti szurkolótáborból, üvöltve ugrottak fel a zöld színben pompázó nézők és örömittas kiabálások közepette ünnepelték a hajrábeli győztesnek ígérkező gólt.     Rudolf nem nyitotta ki a szemeit, hanem csak mosolygott, hiszen tudta.   Ez valóban gól volt.

 

 

                                         Röppen a fény

 

 

 

 

                                         Röppen a fény,

                                         ragyog az ég,

                                         emberek bámulják

                                         s mondják- még, még!

                                         Röppen a fény,

                                         ragyog a parlament 

                                         nekem szebb,

                                         egy igazi naplement'!

12. Rész

 

„Az első tiszt megkezdte a technikai csapat összeállítását, akik majd újra életre keltik a hatalmas rombolót. Talán csak megnyújtják a legénység reménytelen szenvedését. Hiszen senki nem tudja, hogyan jut haza a flotta, és meddig tart a látszat szövetség a priquval.”        

 

Alfred North Whitehead egyszer azt mondta: „A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok, melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek.”.

 

 

 

 

 

                                           

 

                                    A

                              Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

     A Fradisták mérgesen szitkozódva vonultak le a pályáról.

  A félidőben, a Ferencváros edzője bejelentette, hogy nem akar változtatni a taktikán. Rudolfot cseréli le, akinek a helyére, Konrádot küldi.

 

     Megveregették egymás vállát, s azzal ők is elindultak a kikötő felé, követve az utolsó pár embert, akik elhagyták a csarnokot. Ha jó szelet kapnak a vitorlák mögé, akkor egy másfél hét alatt ott lehetnek Sárkányfészek földjén. Csupán remélni kell, hogy nem fognak elkésni…

 

***

 

     Sötétség. Ismerős sötétség.  Az egyedüllét veszélyes kiszolgáltatottsága fogadta az ébredező leányt, mikor magához tért a minden fényt mellőző helyen.

Barbara Lewis megállt a nővérpultnál. Körbenézett, de nem látott ismerős alakot, ezért megkérdezte az ügyeletes nővért.

- Lilly McDonald állapotáról szeretnék érdeklődni – kezdte.

- Sajnálom kisasszony, de csak a családnak adhatunk felvilágosítást.

- Én a család egy nagyon jó barátja vagyok… nem tehetne most az egyszer kivételt? Szegény kislány, annyira aggódok érte! – adta elő elfúló hangon. A nővér azonban nem tágított.

John éppen kilépett a kórteremből, mikor megpillantotta a feltűnő mini ruhát viselő nőt.

 

 

 

 

 

                                 

 

 

 

 

 

                                 

 

 

 

 

                                   A

                              Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

 

    A pszichológus úrtól való távozása óta, szinte másra sem tudott gondolni, csak a pillanatra, amikor összetalálkozik Zsófival.

A férfi munka után ráérősen sétált hazafelé. Tulajdonképpen kellemes napja volt, semmi nem zökkentette ki a megszokott kerékvágásból. Kiürítette a gondolatait, kirakatokat nézegetett, bámulta a város zsibongását, ösztönösen kerülgette a szembe jövő arctalan embereket. Meglátott egy parkot, arra vette az útját. Hirtelen körülölelte a természet kis szigete, távolabbi lett a zaj és felváltotta a madárcsicsergős nyugalom. Nagyot szippantott a levegőbe.

Becsukott szememen

kiszivárgó fény

a néma éjszakában

zajongó gondolat

 

átutazó, vágyak

közé rekedt élet,

önkéntelen hasonmásai

így lesznek egyek

 

te meg én

értelmetlen kifogásai.

 Milf

 

            Igazából nem is szeretem őket, de komolyan.

Nem is nézek annyi pornót, mint így elsőre gondolnád, sőt. Nem is izgulok rá az öregedő pornószínésznőkre, úgy igazából egyikre sem, nem erről van szó. Ez egy fogalom, amit pornó vezetett be. Nem is tudom melyik a jobbik eset, ha tudod, hogy mit jelent, vagy ha nem. Ha igen, akkor egy kicsit szégyellheted is magad.

            Akiről viszont szó van, annak semmi köze pornóhoz.

11. Rész

„- Te értetted, hogy mit mond? - kérdezte a csendet megtörve Letor.

- Azt hiszem - felelte bizonytalanul Ayne. - Azt hiszem, több van a calrasban, mint hittem. Még okozhat meglepetéseket.  

- Ez? - nevette el magát a férfi gúnyosan. A nő szúrós tekintetet vetett rá.

- Ha tényleg van valami a birtokában, akkor az elég nagy ahhoz, hogy a priqu ne ölje meg. Akkor pedig Riss mellett ő is komolyan pályázhat a tanácsba.

- Én nem bízom benne - felelte a férfi.

 

 

                                                  A

                              Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

    Az elkövetkezendő hét első napját, azzal kezdte, hogy elment Vingendorf úrhoz.

 Hiába sütött száz ágra a nap, hiába jött meg bankszámlájára a fizetés, minden apróbb pozitívum, ami érte, hiába való volt számára.  Amikor a pszichológus úr ajtót nyitott neki, arcán a tőle megszokott tapasztalt, nyugalmas mosollyal üdvözölte, mint ahogy általában szokta.

  Eltűntek. Az a lány, és az a fiú elsétáltak, szinte kéz a kézben. Sírni szerettem volna. Úgy éreztem a szívem millió darabra törik össze, és nem lesz olyan pillanatragasztó, ami valaha összeforraszthatja.
  Némán néztem utánuk. Tovább mosolyogtam, de olyan idegennek éreztem ajkaim felfelé görbülését, hogy már szinte fájdalmat okozott a jókedv tettetése. Szemeim könyörögtek, hadd engedjék szét nedveiket, a száraz zugokat kitöltve. Testem meghajolt volna, mégis egyenesen húztam ki a hátam és magam elé mosolyogtam.

 

 

Ahogy dúdolgatott a konyhában, mosogatás vagy főzés közben… Ahogy járt-kelt a lakásban, légiesen, könnyedén, akár egy angyal… Még most is előttem van az alakja. A lelki szemeim előtt.

Késő bánat, sajnos, nincs mit tenni. Elment, és többé vissza nem jön már. Miattam.

Persze, az évek során bizonygattam magamnak, nem én vagyok az egyedüli hibás. Őt okoltam a saját hibáimért, mondván, nem lettem volna olyan, ha másképp viselkedik. Később abba a hitbe ringattam magam, hogy így kellett lennie.

Az első havat nagy hideg követte, és hiába volt Piroska szerelme tüzes, a lakást fagyosnak éreztem. Nem fáztam, csak érzékeltem a hideget. Pedig drága szerelmem mindent elkövetett, a lakásban már 28 fok volt a hőmérséklet. Ha lakótelepen nőttetek fel, értitek, miről beszélek. Eddigi lakóhelyem minden oldalról védett volt, alulról, felülről fűtött lakás vett körbe, mezítláb lehetett a lakásban járkálni, egyenletes hőmérséklet vett körbe. Itt azonban, falun, minden oldalról süvített a hideg szél.

 

 

     A kapitány ellenkezni akart, de a férfi újból leintette.

     - Lefekszel, végre kipihened a fáradalmakat, majd reggel kicsit összeszeded magadat és jelentkezel nálam! – sorolta hevesen a férfi teendőit.

     - Mit tervezel? – kérdezte gyanakodóan a kapitány.

     - Összeállítjuk a saját seregünket! – válaszolta szinte azonnal. – Mihamarabb csapást mérünk Sárkányfészekre!

 

***

 

     - Egy kis figyelmet kérnék!

 

 

 

 

                                             A

                           Szerelem

                            bajnoka

 

 

 

 

 

     Rudolf azt kívánta, hogy soha ne teljen el ez a gyönyörű nap.

   Blanka csodálatossá varázsolta neki, minden percét.  Felöltöztek és tettek egy jó hosszú sétát a stadion körül, ahol jobban megismerték egymást. Többet beszélgettek s emellett, ráébredtek arra, hogy sok közös vonásuk van a focizáson kívül.

   

                                     A

                         Szerelem

                         bajnoka

 

 

 

 

 

 

     Tudtam. Erre vártam.

   Rudolf egy cseppet sem volt meglepődve ezen, nem érezte magát kellemetlenül. Felállt és körülnézett a csendes női öltözőben. A női parfümök keveredése azonban rendesen megszédítette őt.

 - Te mit keresel itt? - nézett rá értetlenül Blanka, aki ekkor törölközővel körbecsavart testtel és vizes frizurával sétált ki a zuhanyzóból.

 

 

 

                                          A mi utcánk 27.

 

 

 

 

           Nagynénál nem jelentkezett a szoknyáért a tulajdonos. Ezért   két nap várakozás után, Nagyné fogta a szoknyát, és feltüzte a pletykafészek asszony házának  kapujára. És ezzel befejezettnek nyilvánitotta a leszámolást. De nem úgy az utca lakói, akik még hetekig csámcsogtak az eseményen. A vélemény itt is megoszlott , volt aki támogatta  Nagyné megnyilvánulását,mások meg egyszerűen kijelentetteék , ő sem jobb a Deákné vásznánál, de mindezek ellenére a pletyka , egy kissé visszaszorult a mi utcánkba.

Volt egy esténk arra, hogy egy zseniálisat alkossunk. Nem akartam amatőrnek tűnni, ezért a hamis útleveleket és személyiket már egy hónapja elkészítettem, biztos, ami biztos alapon. A csoportunk együtt fog elmenni a reptérre, s ekkor még nem áll szándékunkban meglépni, mivel buknánk egy ingyen utat Franciaországba. Szóval a repülőn még ott kell lennünk, vagyis a leszállás utáni percekben a nagy kavarodás közepette lenne a legkönnyebb fájó, könnyes búcsút vennünk a rabtartóinktól.

 

 

                                              A

                          Szerelem

                                  bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

 

    Míg a félidő tartott, addig a helyi általános iskolának a tánc csapata vonult fel a pályára.    Mindkét csapat,  öltözőbe beérve, többen fogták a tusfürdőjüket, törölközőjüket és zuhanyozni indultak.

 - Hahó! - kiáltott Konrádra, Rudolf. - Zuhanyozni mentek?

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 26.

 

 

 

 

          Gondban voltak az ideiglenesen egyedűl maradt asszonyok, de annyire nem, hogy ne hozták- vitték volna a szót éppen úgy mint a háború előtt, vagy talán még attól is jobban, mert most gátlástalanul lehetett ráfogni bármelyik egyedül maradt asszonyra bármit , mert nem volt aki megvédje , netán megtorolja a pletykát a hazugságokat. Igy aztán az éppen nem jelenlévő asszonyt pécézték ki, és találtak ki róla, történeteket , hogy itt  látták, meg ott látták, ezzel meg azzal.

 

 

Mindig is úgy éreztem, összeillünk Tibivel. Bár homlokegyenest az ellentétje vagyok, ez engem cseppet sem zavar. Már az első pillanattól kezdve tetszik nekem.

Ő csendes, visszahúzódó, szereti nyugodtan szemlélni a világot. Akár órákig is képes a felhőket bámulni.

Én viszont állandóan csak mennék, pörögnék, buliznék.

Egyszer megpróbáltam leülni mellé, hátha engem is elvarázsolnak a felhők, de nem történt semmi. Csak halálra untam magam. Tibi viszont ott ült, és néma csendben nézte az eget.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 25.

 

 

 

 

          Sálikó nem tudta miért , de  észrevette , hogy a  kocsma ajtajában mindig áll valaki, aki mindkét irányba figyel. Már legalább háromszor -négyszer járt a kocsmában, de csak most vette észre , hogy az ajtóban álló ember egyszer csak bejön és azt mondja: Jön a kommiszár! Az emberek elcsendesedtek, és  Maruszja is eltünt a púlt mögül, és helyét a kocsmáros vette át.

 

 

 

                                                 A

                        Szerelem

                                bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

        Elérkezett a várva várt április elseje.

   Ilyenkor mindenki sokkal vidámabb, vagy legalább erőltet egy mosolyt 24 órán keresztül az arcára, mivel ez a nap nagy arányban különbözik a hétköznapoktól.  Legalábbis itt, az Üllői úton.  A focistákat már reggel hét órára odarendelték a stadionhoz, ahol a fabódék berendezésében és a sörsátorok felállításában kellett segíteniük.

Ötödik rész

 

Manuel felettébb elégedetten igyekezett Granada útvesztőiben az orvos háza felé. Jó árat remélt Godofredótól parancsa teljesítéséért; ha az ígért summának akár csak a fele elérkezik a zsebébe, vélte, már azzal is jobban jár, mint amennyi kockázatot vállalt.

Legalábbis ezúttal; mert nagyon is jól emlékezett még arra a nyíllövésre, mellyel kioltotta Reynaldo életét. Így aztán nála jobban senki sem értette: miért akarja ura olyan elkeseredetten holtan látni az orvost.

 

Első rész

 

 

Első fejezet

 

 

Kora tavaszi reggel van, az idő még csípős, a madarak már ébren vannak és jelzik a többieknek, ideje elkezdeni a napot. Az égbolt tiszta, felhőtlen és a megszokottnál is nyugodtabb a légkör.

Egy  lány sietősen készülődik a szobájában, ideje iskolába menni, és még nem is reggelizett semmit. Az édesanyja megint mérges lesz ha evés nélkül indul el, de mégsem késhet el, ezen a nagy napon! Ma van a napja, amikor a lány, Vanessa Bass, megmutatja mindenkinek mennyire tehetséges és ma dől el hogy más is így gondolja e, és hogy van e esélye továbbtanulnia külföldön, a neves főiskolán.

 

                                               A

                       Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

 

    Amit a Ferencváros a vasárnapi bajnoki mérkőzésen, a pályán művelt, az egyenlő volt a nullával.    Nem mertek támadni, a védekezés fegyelmezetlen volt és a vége felé már a passzjátékok sem úgy alakultak, ahogy azt az edzőjük elvárta volna.   A Videoton ellen kapott három gól okozta fájdalom, még a közelében sem volt annak, amit a csapat, az edzőtől kapott.

A magánnyomozó másnapra kiderítette Bob Hamilton üzletének címét, így reggeli után Shane és Ray beugrottak hozzá. A város szélén elég nagy autókereskedése volt a férfinek, ahol leginkább használt autókat árult. Odaléptek egy eladóhoz, és a főnököt keresték. Kicsit várniuk kellett, mivel Bobnak tárgyalása volt, de hamarosan beinvitálta őket az irodájába. Magas férfi volt, jóképű is, amennyire ezt férfi szemmel meg lehet állapítani. Őszülő haját rövidre vágva viselte, kisportolt izmai kidudorodtak a testére feszülő póló alól.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 24.

 

 

 

 

            Nagynénak nem volt erőssége a levélirás ,talán egy kezén is megtudta számolni , hogy hány levelet írt életében. Azokat is a férjének, aki valahol messze távol van , pontosan nem is tudta   hol , sőt azt sem , hogy egyáltalán van -e még. Erre a gondolatra , hogy van-e még, mindig görcsbe rándult a gyomra, mert azt a hivatalos levelet amit kapott,százszor áttanulmányozta és átolvastatta , de neki mégis hihetetlennek tűnt, hogy a  férje odavesszen, oda maradjon,  bár,  hallott ő arról is sokat, hogy odavesztek , de úgyanakkor számtalan példa állt előtte , akik hazajöttek-- többek között olyanok is, akiknek meghozták a halálhírét.

 

 

 

 

                                          A mi utcánk 23.

 

 

 

 

          Csak nagy nehezen vette rá magát a munkára, mert már a reggeli órákban rekkenő hőséget árasztott a nap. Kénytelen volt a fák árnyékában gyomlálni, mert a meleg a szokásosnál is erőteljesebb volt. Kezdte nem birni a meleget, ezért kigombolta blúzát, és élvezte hogy érett asszonyi kebleit fujdogálja az enyhe szellő. Igy már elviselhetőbb volt a dolog, és bele is mélyült a munkába, úgyannyira ,hogy észre sem vette hogy a fiatal postás ott áll mögötte,  és gyönyörködik a néha meg--megvillanó hófehér keblébe.

Én ezt is másként gondoltam
Az Úr gondoskodott rólam
A lány külhonból érkezett
A találkozó megszületett(megtörtént).

Parkban,padon ülve szóltunk
Csak stabilan:nem borultunk!
Közös témát könnyen találtunk
A másik "nem" lehet a barátunk?!

Figyelmes volt,végig kedves
Természetem elég csendes
Nem éreztük az idő múlását
Figyelmünket valami más fonta át.

Megmagyarázhatatlanul jó volt
Kettőnk között,a Lélek válaszolt
Megajándékoztuk egymást szeretettel
Elbúcsúztunk örömmel,Isten hírével.

Legyen álmod varázs...

ringassa a selymes szél!

Fent a csillag-parázs

halkan, altatót mesél...

 

A sötét betakar,

körbefon és átölel...

akár egy óvó kar

magához húz ,oly közel...

 

Legyen álmod fehér,

világítson az éjben.

A fény mindent elér...

Repülj!Ragyogj hát szépen!

 

Táncot jár az égbolt,

némán suhan az este,

kútba hull a régvolt...

megszédül, aki leste.

 

Alszik most a világ,

már csak én őrzöm éjed...

I. fejezet

„Csodálatos Daley”

 

Valahogy mindig is borsódzott a hátam az eleve elrendelt dolgoktól. Ha valamit meg KELL tennem, nos akkor biztos, hogy megpróbálom nem megtenni. Jó… lehet, hogy ez egy kicsit (nagyon) felelőtlenül hangzik, de ha nincs az életben választási lehetőség, akkor mi van? Kötelesség, felelősség… Ehhez még túl fiatal vagyok!

- Min gondolkodsz? - szakította félbe a töprengéseimet Ronnie, aki mindig tudja, hogy milyen hangulatomban vagyok éppen, és hogy érdemes-e zargatni.

 

 

                                                   A

                      Szerelem

                              bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

 

    A kapus, szinte minden erejét bevetve rohant ki a kapujából, az ellenfél csapat támadója elé, aki azonban sokkal rafináltabb volt annál, hogy csak úgy önzőn ellőlje a labdát.  Mielőtt a kapus elérhette volna a labdát, ő pont az utolsó pillanatban oldalra passzolta a csatárnak.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 22.

 

 

 

 

           Amilyen közel volt az erdő, olyan távol volt a szeg, az ácskapocs és egyéb kellékek ami szintén szűkségeltetett a tetőjavitáshoz. A fa anyagot  egy kis pálinkáért be lehetett szerezni a közeli erdőből, aztán haza hozatni vagy hozni. Lovas szekér nem volt -- nem jól mondom szekér volt csak ló nem, mert ezeket egytől egyig elvitték a katonák.

10. Rész

 

„A tárgyalóban hagyott négyes csak lassan tért magához az előbbiektől.

- Ezek szerint megtarthatom a hajómat? - kérdezte a meglepetés hatása alatt állva Jordan.

- Úgy tűnik - felelte az admirális. - Valami nem stimmel ezekkel. A priqu megint forgat valamit a fejében. Állítsátok le az áttelepítést. Mindenki menjen vissza a helyére. Jessie! Veled beszélni szeretnék. - Huib, az ifjabb Weiss magára hagyta Ericet és a fiatal nőt.

- Szükségem van a képességeidre a Flotta Szövetségben.

Ez a nap is pont úgy kezdődött, mint a többi. Egy hatalmas birtokon dolgoztam, egy

igen tehetős embernek, csakúgy mint a többi 40 ember. Voltak itt kertészek,

szobalányok, karbantartók, pincérek, állatgondozók, séfek és még sorolhatnám.

Szorgalmas, hűséges és istenfélő emberek dolgoztak itt, mert a jó munka alapja ha az

elme és a lélek tiszta, a kéz pedig ügyes és dolgos.

Itt nem volt helye panasznak, aki itt akart maradni, annak mindig tele kellett lennie

energiával és ha éppen gondok adódtak az életében, azt félre tudta tenni, mert csak

visszahúzta volna attól hogy igazán hatékony legyen.

 

                                                A

                     Szerelem

                            bajnoka

 

 

 

 

   Az elkövetkezendő napok, mintha Rudolf lelkét tükrözték volna.

 Borús felhők takarták el az égboltot, majd záporok, zivatarok áztatták Pest utcáit.   A legkellemetlenebb az volt, hogy a csapadék, kora reggeltől szinte estig tartott.  Délután felé, már csak szitált az eső, majd egy röpke időre, mintha elállt volna, ám utána még jobban rákezdte.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 21.

 

 

 

 

            Sálikó  tudta mi a kötelessége, és máris azon törte a fejét , hogy milyen módon miből , esetleg kinek a segitségével, lásson neki a családi ház megjavításához.Előbb az istállóba ment és valami szerszámokat keresett, amire még emlékezett , hogy hol tartották. Meg is találta a rozsdamarta fűrészt, korhadt fűrészrámával, rozsdás kalapácsot , rozsdától csorba harapófogót.

 

                                           Pincevers.

 

 

                                Nem tudom , hogy te hogy vagy vele,

                                de engem megöl e nyár heve.

                                És ezt nem panaszként mondom,

                                csak úgy tudom, hüvösebb London.

                                De én oda nem is vágyok,

                                Inkább a pincébe maradok.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 2O.

 

 

 

 

            Muszkaföldön , lassan  jára posta, mondja közmondás, én meg hozzá teszem, hogy azért, mert a vonatok is lassan járnak, és ezidőtájt, még a lassútól is lassaban jártak. A szénfűtéses mozdonyok , magyarul gőzmozdonyok, nagyon sok szenet igényeltek a felfütésükhöz, ami a szénbányák állása miatt nem jutott mindenfelé. Ezért Sálikó barátunk, a körülbelül ezer kilómétert  a fatornyos, Rubin nevű falujáig egy hét alatt tette meg.

Sós lén "hánykolodnak" ,mind hót részeg...
ők a bús pofájú tengerészek...
Nagy ballonokba rejtik a szelet...
Egyik se tudja merre van kelet,
ezért tartanak egyre nyugatnak,
ahol veszett sakálok ugatnak.

 

 

 

                                                         A

                              Szerelem

                                    bajnoka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     A szörnyűséges hétfői tömegközlekedés ellenére, Rudolf rekordidőt döntve, ért haza.  Általában a pszichológus úr lakásától, egészen az ő lakásáig, olyan negyed óra lehetett az út durván.  Többször is megfordult már a fejében, hogy kerékpárral, biza célszerűbb lenne megtenni, ám tekintettel arra, hogy az NB I-es nagyok között játszik, így az állóképességet növelő gyaloglás mellett döntött. 

   Amikor hazaért, belépve lakása küszöbén, jobb tenyerével ösztönösen a falon kezdett tapogatózni.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk19.

 

 

 

 

           Tavasz volt, minden csupa zöld, és virág.  Még az emberek hangulata is megváltozott  amikor hallották , hogy most már elmennek az oroszok. de a dolog nem volt teljesen egyértelmű, mert Sálikóék valóban készültek elmenni, ám a város másik végén az úgynevezett csődörös kaszárnyába , még néhány száz katona jó ideig ott maradt. De Sálikónak menni kellett.

- Kate! Mégis mikor akartál beszámolni róla, hogy egy ilyen hímnemű legyeskedik körülötted? Mégis ki a fene ő? - kérdezte jóval akaratosabban.

- Allison, ő Adam. - válaszoltam röviden.

- Igen azt tudom, most mutattad be. - mondta. - De mégis ki a franc az az Adam? Ezt most úgy mondtad, mintha tudom kéne, hogy ki ő.

- Ő Misses Daniels unokája, és most itt van. Én is csak ma találkoztam vele először.

- Ó! - esett le a tantusz Allison-nak, szinte hallottam, ahogy a földre pottyan.

9. Rész

 

„A tárgyaló teremben továbbra is a döbbenet maradt az úr, csak Weiss admirális tekintete volt határozott. Nem tudta, hogy döntése mennyire lesz kedvező, vagy éppen kedvezőtlen a flotta életében, de már nincs visszaút, és nem mutathatja bizonytalanság jelét, mert akkor itt vége a színjátéknak, és a priqu ott gázol keresztül az embereken, ahol éppen kedve tartja. Így viszont úgy tűnik, az emberek kezében a kezdeményezés labdája, melyet most a hibrideknek passzolt le. A kérdés, hogy Ayne és Jamik, hogyan élnek a lehetőséggel.”

 

 ”A kompromisszum készség erény, nem pedig megvetendő gyengeség.” (Star Wars  - Clone Wars)

 

- Mit tettél a hajómmal?

 

 

 

 

                                          A mi utcánk 18.

 

 

 

 

           Amikor megérkezett Sálikó, Nagynénak észre kellett vennie , hogy a férfi ruházata-- kopottsága ellenére--most egy kicsit rendezettebb, talán tisztább is , és szeme , úgy ragyog , mint még soha. Valami biztos történt vele, gondolta magába, mert, bár egyáltalán nem szomorú természetű , de most biztosan kellő oka van arra  , hogy ennyire vidáman érkezett.

-  Olyan nagy csend van! Talán mehetnénk is már kifelé!  -- mondta türelmetlenül egy fiatal halász. Itt úgy érzem magam, mint  egy sarokba szorított borz! Meddig kell még itt kuksolnunk?

--   Addig, ameddig szükséges! Nem mehetünk ki! Tudod, hogy innen senki sem mehet ki, amíg a Főpap értünk nem jön!

--   De én ki AKAROK menni, makacskodott a fiatal halász!  Olyan nagy csend van, már régen elmúlt minden veszély!

--   Figyelj csak ide! Innen senki - érted?

Harminc éves korára minden férfiban ki kell alakulnia egy egészséges csőlátásnak. A férfi olvasóim részére azt gondolom ezt a jelenséget nem szükséges bemutatnom, de talán a hölgyeknek egy példán keresztül illusztrálnám:

Képzeljük el, hogy egy férfi megkíván egy hideg sört (néha előfordul, de ez csak fantázia, ne vegyük komolyan). Szóval a férfi, aki a hideg sörre vágyik, elindul a hűtő felé, kinyitja a hűtő ajtaját, kiveszi a sörös üveget, bezárja a hűtőt, az első sörbontóig viszi, felbontja az üveget és megissza annak tartalmát.

 

Márta az ajtóból szólt, hogy megjött a doktornő, és siessenek, mert hamarosan visszamegy, valakit elütött az autó. A belépőket csak aláírja, majd az asszisztens tölti ki.

A szűk irodába csak hárman léptek be, Márta az ajtón kívül maradt.

–    Doktornő, mondjon valamit… – Édesapjuk komor tekintettel nézett a fiatal orvos szemébe. Egy mondatában benne volt az összes kérdése, amivel a bizonytalanságot szerette volna szétoszlatni. Szúrós, esdeklő tekintette megállította egy percre a már rohanni készülő lányt.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 17.

 

 

 

 

          A napok egyre teltek,  Sálikó és Nagyné egyre közelebb kerültek egymáshoz, de  ez közelség rengeteg gyötrelmet okozott mindkettőjüknek, mert mindketten évek óta nem  nem öleltek nőt ,illetve férfit. Ha csak elmentek egymás mellett szerelmes delej  töltötte ki közöttük a tért , ha netalán egymáshoz értek munka közben,  édes zsibongás töltötte el testüket.De Nagyné tartotta magát , pedig érezte , hogy nem sokáig birja már ezt az állapotot, amikor a férfi -- akire nyugodtan mondhatja, hogy már szereti-- nem lehet az övé.

 

 

Egy órát aludtam az éjjel.

Egy órát, s ezt most fájlalom.

De valóban miért fáj dalom,

nem tudja más, csak én tudom.

 

Egy órát aludtam az éjjel.

Volt dolgom más, nem is kevés.

S reggel úgy jött az ébredés,

mint szenvedőnek a szenvedés.

 

Láttam a felkelő napot.

Szívem rácsodálkozott.

S a reggel, amit elhozott,

minden lehet, de nem átkozott.

 

Csillagokkal feküdtem, Nappal keltem.

A Hold nem tudom, merre járt.

A hajnal, mit szívem egyre várt,

nem okozott-e benne kárt?

Hogy is szokott lezajlani nálunk egy téli vasárnap délelőtt?
Apa az aki a legelsőként ébred, soha nem lehet megelőzni ebben ő egy csalogány típus. Aztán általában én Zsófika vagyok a következő. Még félálomban megkeresem a számítógép bekapcsoló gombját és a neten lógok egész nap. Van úgy, hogy át sem öltözöm, egész nap pizsiben vagyok és néha szoktam egy kis nasiért kirohanni a konyhába. Öcsi a következő. Csipás szemekkel apától kakaót követel, majd mikor megkapta zombiként a tv-t bámulja, azokat az iszonyúan idétlen csihi-puhis rajzfilmeket.

 

 

Miközben Brian Crain földöntúli zenéje szól a hátam mögött, átszellemülten nézem a vihart az erkélyajtóból. Órákig képes lennék így állni, mozdulatlanul, átérezni, ahogy a természet minden kegyelmet nélkülözve kitombolja magát.

Mi ez, ha nem élvezet?

Ilyenkor eszembe jut, milyen jelentéktelen is valójában az ember. Csak hajtja, űzi földi vágyait, miközben konokon félretaszít mindent, ami lelkének valódi üdvösséget hozhatna. Azt képzeli, erős, pedig még csak közel sem jár ehhez.

22. fejezet

 

 

 

 

Shane Dawson fintorgott egyet, mikor végigmentek a lakókocsiktól zsúfolt parkon. Egyik lepukkantabb volt, mint a másik. Miféle népség lakhat itt? – olvasta le a kérdést Ray arcáról is. Érdekes hely, annyi szent!

Rövidesen a Ray által fogadott magánnyomozó megadta címhez értek, az ütött-kopott lakókocsihoz, mely ezer színben virított ki társai közül. Körülötte éktelen rendetlenség, minden tele eldobható műanyag vizes palackokkal, sörös és boros üvegekkel.

Fekete szem, fekete haj,
Fekete báj, fekete baj.
Feketeség árad a lányból, kit szeretek,
Feketén szép szivárványa megvilágítja lelkemet.

Fekete ünnep, fekete tánc,
Hófehér bőrén egy fekete lánc.
Sötét öltözéke a tömegből kitűnik,
Fekete gyöngyszemek árjától a Hold is átöltözik.

Fekete sóhaj, fekete jaj,
Fekete országban fekete faj.
A sötétség habja őt mégis elém veti,
Fekete társaim tömege a bánatom neveti.

Fekete ifjúság, fekete múlt,
Hófehér vásznon egy fekete folt.

Feketén nézek szét, akármerre járok.
Ó, mondd, hová lettek az igaz barátok?
Mivé korcsosultak régi, nagy szerelmek,
Hová tűnhetett el a trubadúr ének?

Divatból barátnő, nem is akármilyen,
Ó, válaszolj nekem, mennyit ér az ilyen?
Mitől menekülünk mind fogcsikorgatva,
Kik bepáncélozva bújunk a sarokba?

Csak egy becéző szó, egy örök pillantás,
Ó, felelj, ha kérdem: kell ezen kívül más?
A magány nem felel, csak áll hallgatagon,
S közben a sötétség szétnyúlik a tavon.

 

A  Főpap azonnal utasította az embereket.

--  Minden tüzet azonnal oltsatok el és takarjátok be vizes homokkal! Az élelmet, - azt is ami még nincsen készen hozzátok be a nagy csarnokba minden személyes holmitokkal együtt! Úgy nézzen ki az egész falu, mint ahonnan nem olyan régen mentek el az emberek, azután mindenki jöjjön be a nagy sziklacsarnokba! Siessetek!

Ezután a jövevényekkel együtt bement a sziklacsarnok hátsó részébe, ahol ÍZISZ Istennő feldíszített szobra állt.

Bármilyen azonosság velem vagy a magánéletemmel pusztán a véletlen műve, oké?     

 Párkapcsolat, szájsebészet, mérgek   

 

 Logikus bekapcsolódási pont? Ugyan…

Az Eszterrel való szakítás nem nyomta rám annyira a bélyeget, mint ahogy az az előző kapcsolatok végén is megesett. Ebben mondjuk az is közre játszhatott, hogy képtelenek voltunk igazán elszakadni egymástól. Mindig is találkozgattunk, a barátaim, sőt még a saját anyám sem hitte el, hogy valóban szétmentünk.

 

 

8. Rész

„Az admirális és az első tiszt, már felvették a védőfelszerelést, és elindultak a priqu hajóra, egyeztetni arról, hogy legalább addig ne hátráltassák egymást, míg haza nem térnek. Eric félt tőle, hogy egy esetleges szövetség létrejötte a naivitás határát súrolná. Bár ebben a helyzetben meg kellene fogadnia mindenkinek a hadnagy javaslatát, miszerint egy kölcsönösen előnyös üzletet kellene kötniük. Főleg most férne rá a priqura a segítség, hiszen a kettőből az egyik hajójuk egy földalatti üregben van összetörten, és a legénység egy része is súlyos sérüléseket szenvedett, míg a másik része életét vesztette a baleset alkalmával.

 

Augusztus elején végleg, és visszavonhatatlanul elhatároztam magam. Megteszem azt, amit meg kell tennem, amire már olyan régóta készülök, már annyit gondolkodtam rajta, hogy hogy is lenne jó. Mindent elterveztem, kitaláltam a legapróbb részletekig, szóval nincs más dolgom, csak kimenni a vasúti hídhoz és végrehajtani a nagy tervemet.
Esteledett, lassan hűlt le a levegő a forró, nyári nap után. Várnom kell még, tudtam jól, sok ember mászkál ilyenkor mindenfelé, boltba mennek, meg ki tudja, hogy hová, mindenesetre előmerészkednek házaikból, mikor a levegő már kellemesnek mondható odakint.

   –   A hetediken lesz. A hétszáz-huszonkettesben. – Szólt utánuk a doktornő.
András megköszönte, és mikor a hordágy az udvarra ért visszaszaladt az alagút szerű folyosóra, hogy szóljon Mártának.
   –   A hétszáz-huszonkettesbe viszik. Fogd karon édesapámat légy szíves, és gyertek fel a hetedikre. Én megyek utánuk.

Mint említettem a sürgősségi külön épület, akár tákolmánynak is nevezhető. Viszont hivatásának teljesen megfelel, mivel új létesítményről van szó, és erre a célra lett létrehozva. Felszerelése, az előtte várakozó helikoptert is beleértve, eleget tesz a mai követelményeknek, és a közelismerést csak növeli a személyzet odaadással és szakszerűséggel végzett munkája.

Szombat van. Majdnem negyven fok a lakásban. A rádiót talán megzavarta a meleg, ki tudja, ismert csatornámat nem bírom rajta beállítani, csak zúg, zörög. Keresem az adót, de helyette klasszikus zene tölti be a teret. Megáll a kezem, nem tekerem tovább a csatornakeresőt. Operazene érkezik, az ária beteríti a tudatomat, a meleg és a szoprán együtt hat rám, mintha lágy, kellemes szél ölelne körbe. Pár perccel később egy hölgy veszi át az operaénekestől a szót, ez már nem érdekel, tovább tekerem az állomáskeresőt.

Sziasztok! Új vagyok itt. Ezt a sztorit már belinkeltem egyszer, de úgy érzem, néhány dolgot elmulasztottam, úgyhogy újra megteszem. Januárban kezdtem írni, az első történetek nagyon vállalhatatlanok voltak (de fenthagytam a blogon őket, hátha okulok belőlük), még ezek is azok, de már valahogy érzem, hogy fejlődtem az elsőhöz képest. 
Csak arra szeretnélek kérni Titeket, hogy olvassátok el, és véleményezzétek a történetet, hogy mit csinálok rosszul. Hálás köszönet!

--  "Amit a sötétben a fülekbe sugdosnak nagy-nagy titokban, azt egykor a háztetőkről fogják kiabálni!"

És ez valóban ÍGY lesz! Egyszer majd kiderül az Igazság, de akkorra már az egész világon el lesznek hitetve az emberek. A félrevezetett - félretanított tömegek képesek lesznek majd megölni is azokat, akik Isten Valódi, Szent Igazságait hirdetik!

Lehetséges, hogy akár meg is ölnék őket, mert azoknak a sátántól eredő lényeknek az a céljuk, hogy az emberek szemében az egyház "szolgái" legyenek a közvetítők az emberek felől Isten felé!

 

A taxi ráfordult a széles, viszonylag egyenesen a megyei kórháznak tartó útra. Dombtető takarta az út folytatását így olyan látvány keletkezett, mintha véget érne az út, mintha elfogyna. A hatvanas tempóban közeledő taxi előtt egyre inkább rövidült a táv, de az emelkedés mindig hozzá adott valamit a túloldali folytatásból. Háttérben a városvégi, elsötétült erdő sziluettje.

András az oldalablaknak könyökölt. Gondolatai összekuszálódtak, még nem tudta mivel kéne azonosítania a történteket.

7. Rész

„- Vigyék fel a sérültjeiket. Kapjanak ők is olyan ellátást, mint a maguk emberei. - szólt hátra a százados, miközben az egyik idegen haslövését vizsgálta. A többi szőrös lény hátrébb húzódott és aggodalmas pillantásokat vetettek sérült társuk, és a fura fegyveres idegen felé.

- Mit merészelsz?! - csattant fel a priqu tiszt. Letor ismét felemelte a fegyverét, és elvakította a lefegyverzett társaságot a fegyverlámpával.

- Én a te helyedben iparkodnék.

Többen nem értettétek, milyen módon lehet szenvedni Piroska gyönyörű kebleinek árnyékában. Nos, ott nem is volt semmi probléma. Ahogy nagyapám mondaná: a hölgy megért egy–két ajtócsapkodást. De nem volt ott nagyapám, az én esetemben pedig senki, aki az ajtót csapkodta volna, mikor a testépítő szalonban megpillantottam Piroskát. Fehér trikót és rövidnadrágot viselt, és bár ez egy elfogadott öltözéknek számított az izzadt szagú szalonnak becézett pincében, ő mégsem az erőgépekhez lépett, hanem csak állt a bejárati ajtónál.

Negyedik rész

 

Hosszúra nyúltak az árnyak a teremben; lassanként szürke köpenybe vonva a kőfalakat s a tölgyből faragott nehéz ládákat, székeket. Csupán egy keskeny fényhíd szelte ketté a sötétséget, ahogy az ablak csúcsívén beszöktek a napsugarak.

A fénycsóva éppen az asztalra vetült, ahol Godofredo elmélyült figyelemmel tisztogatta fegyvereit; ezt volt az egyetlen munka, melyet sosem bízott szolgákra. A sokféle földről származó, különleges kardok, tőrök és szablyák voltak az ő legféltettebb kincsei; mindmegannyi számos történetet őrzött kalandos ifjúsága idejéből.

A maszturbálás kozmikus kivetülései

 

            Még nem láttam ilyennek.

Mindig erősnek és magabiztosnak mutatja magát, megfoghatatlannak. Most mégis az asztalra könyökölt. Az egyik kezével a szemét takarta el a másikkal beletúrt a hajába. Tudtam, hogy nem fogom megúszni, ezért inkább rákérdeztem, hogy gyorsan essünk túl rajta.

            - Nem tudom nem észrevenni, hogy most annyira nem élvezed a reggelidet, mint általában szoktad. Nem az omlett a kedvenced?