A

                       Szerelem

                              bajnoka

    Amit a Ferencváros a vasárnapi bajnoki mérkőzésen, a pályán művelt, az egyenlő volt a nullával.    Nem mertek támadni, a védekezés fegyelmezetlen volt és a vége felé már a passzjátékok sem úgy alakultak, ahogy azt az edzőjük elvárta volna.   A Videoton ellen kapott három gól okozta fájdalom, még a közelében sem volt annak, amit a csapat, az edzőtől kapott.   A holland szakember szinte rángatózva üvöltözött az öltözőben.   Elégedetlensége talán még két vagy három hét labdamegtartási technikák gyakorlásába kerülhet a csapatnak. 

     Rudolf nem kapott külön a csapattársaitól leszidást a nagy helyzet kihagyása miatt. Pedig megérdemelte volna.    Figyelmetlen volt és lassú. Méterekre állt az üres kaputól és nem tudta időbe berúgni a labdát. Konrád, még csak egy rossz szóval sem illette meg, az öltözködés közben, amikor tekintetük összetalálkozott, mélabús arccal, a vállát vonogatta, aztán rákacsintott Rudolfra. 

   Ilyen rosszul pedig soha sem játszott még.   Alig érezte a saját jelenlétét a pályán.  Hiába hajtott, hiába alakította ki a helyzeteket, egyszerűen nem tudott gólt szerezni.   A Ceglédben ilyenkor már vagy három gólt is szerzett, elég volt egyetlen labdakiugratás, most pedig három méterről sem tudott gólt szerezni.

   Közeledett az április elseje. Ami annyit jelentett, hogy a Ferencvárosi Klubban fordított nap volt. Ilyenkor az Üllői úti stadionban nyílt nap szokott lenni, különféle játékokat, programokat rendeztek, melyeken akárki részt vehetett.   Voltak kisebb fabódék a stadion előtt, ahol a Ferencvárosi mezeket árultak, kürtös kalácsot, egyéb nyalánkságokat.  

    Ám minden közül a legnépszerűbb játék, a Ferencváros felnőtt férfiak és nők közötti fociösszecsapás volt.  Itt persze nem csak a focistának, hanem a családjának tagjai is részt vehettek a kétszer 30 perces játékban.   A jó hangulatban zajló napot szinte mindenki várta Ferencvárosban.   Az április elsejét megelőző csütörtöki napon, Rudolf megbeszélte csapattársaival, hogy együtt ebédelnek.   Holnap úgysem lesz edzés, nem kellett korábban lefeküdni, sőt, elhatározta, hogy Vingendorf úrhoz sem fog elmenni.   Most kihagyja a pszichológussal való beszélgetést.  

  Csütörtökön verőfényes, igazi tavaszi nap volt.   Már mindenkire ráfért ez a kellemes idő, hiszen eddig otthonülős, barátságtalan, borús idők voltak, amitől az ember ajka egyre jobban csak lefelé görbült. Rudolf nagyon örült annak, hogy még csak ha néhány órára is, de búcsút inthetett a panel lakásának és kimozdulhatott a gyönyörű időbe.  

    Csapattársai az emeletes háza előtt várták. Ott volt Károly, Nagy Konrád, Jil, és Horn Tibor. Mind a négyen a tavasz kellemes hőmérsékletéhez öltöztek, lenge színes ingben, farmerban és sportcipőben.   Rudolf is hasonlóképpen öltözött, annyi különbséggel, hogy ő nem inget, hanem testhez simuló narancssárga rövid ujjú pólót vett magára.   Illedelmesen köszönt mindenkinek, azután gyalog elindultak a járdán.   Úgy vette észre, hogy a múlt heti székesfehérvári kudarcát végleg elfelejtették, nem hozták fel neki, nem emlékeztették rá.   Amint sétáltak, Rudolf észrevette, hogy Konrád az út másik oldalán lévő járdára többször is átkiált, majd hevesen integet.   Négy csinos, felnőtt lány sétált ott, akiken koromfekete napszemüveg volt, amit óvatosan leengedve ujjaikkal, alaposan szemügyre vették a túloldalon sétáló fiúkat.

- Kik azok?- kérdezte érdeklődve Rudolf.

 - Blankáék - szólt neki Konrád, aki továbbra sem hagyta abba a boldog integetést. - Ő az, a legmagasabbik lány! Vigyázz, mert ő a Fradi lánycsapatának a legjobbja! Bár majd megismered a holnapi meccsen!

Rudolfnak nyomban megakadt a szeme a lányon. Tisztán ki tudta venni Blankát a másik három lányismerőse közül. Magas volt, szőkésbarna haja érdekesen göndörödött a vállaira. Arca kissé széles volt, ajkán magabiztos mosoly ült. Teste szemet kápráztatóan gyönyörű volt: széles csípővel, izmos combokkal. Rudolf nem tudta pontosan, hogyan kell kinéznie egy focista lánynak, de meglehetősen lenyűgözte a lány testalkata. Hiába készítette elő a mondatait, hang nem jött ki a száján a döbbenettől. Nagyon megtetszett neki Blanka. S úgy tűnt, hogy a túloldalon, a magas lány, nem Konrád, Jil, Horn, vagy Károly miatt húzta le szemei elől hosszabb időre a napszemüvegét. Csapattársai sejtették, hogy Blanka, Rudolfot igyekezte jobban szemügyre venni. Elvégre, őt még csak most látja először, érdeklődése azonban még barátnőiről is elterelte a gondolatait. 

- Nem rossz csaj - említette meg az orra alatt Horn, akinek még ha volt is barátnője, nem hagyhatta ki ezt a megjegyzést.

- Nekem mondod? - fordult felé Konrád. - Majdnem annyi pasija volt, mint amennyi hajszálad van!

Rudolf hangosan fújtatott, már ha fütyülni nem is tudott. Konrád felé fordult. A kakas taréjas fiú levette a napszemüvegét és a feje tetejére hajtotta. 

- Fura mi? - biccentett felé. - Te is megmozgatnád az ágyba nem?

- Most hazudjak? - vonta meg a vállát Rudolf. - Két éve nem voltam nővel, szerinted? 

- Rudolfnak már van egy kiszemeltje - legyintette le a témát Károly, amire barátja értetlenül pislogott rá. - Különben is, mi olyan nagy szám egy olyan lányban, aki több faszt fogott már, mint  kilincset?

Horn hangosan felnevetett. Jil pedig, aki még csak gyengén tudott magyarul, csapattársához hasonlóan vihogott, míg Rudolf fejcsóválva próbálta értetlenségét jelezni Károlynak.

- Én akkor is megdöngetném - vonta meg a vállát Konrád. - Sőt, át is hívom őket!

- Hívjad - mondta neki flegmán Károly.

A magas, kakas taréjas frizurás fiú, gyorsan átfutott a túloldali járdára.    Már amikor futásnak eredt, a lányok megálltak neki, hiszen jól tudták, hogy mit szeretne tőlük a focista fiú.  S bele is mentek.  Pár másodperc múltán, Konrád lehúzta szemei elé napszemüvegét, s elégedett mosollyal az arcán sétált vissza csapattársaihoz, négy lány kíséretében. 

   Amikor átértek, a fiúk illedelmesen köszöntötték a lányokat.   Ez kölcsönös volt. Rudolf egyáltalán nem remegett, nem izzadt a tenyere attól, hogy Blanka ott állt vele szemben.   Csak fura volt.   Mivel a lány, testmagasságban pont akkora volt, mint ő.   Ennek ellenére, továbbra is erősen megdobbant a szíve a lány közeli jelenlététől.   Olyasmit érzett, amit két éve eddig még nem. Melegséget a szívében. 

  Blankán elsősorban az látszódott, hogy igazi vérbeli sportoló s ez nem csak a testtartásán, hanem a viselkedésén is feltűnt.

 - Szia, Csikós Rudolf vagyok! - bólintott neki illedelmesen Rudolf, eltekintve a kézfogástól.

 - Szia, Rácz Blanka! - bólintott neki vissza, szinte ugyanazzal a mozdulattal a lány. - Te is focizol igaz? Te vagy az, aki Ceglédről érkezett? 

Tyhűű, egyszerre két kérdés!

- Igen, két évvel ezelőtt, még NB II-ben fociztam - felelte tisztelettudóan Rudolf. - Azután a Ferencvárosi klub megvásárolt engem! Azóta itt is élek! Persze az ünnepekre hazalátogattam Ceglédre.

- Na és, hogy tetszik ez a város? 

- Az őszintét megvallva, tele van emberekkel!

Horn újból kuncogni kezdett a háta mögött, de nem figyelt rá. 

- Igen, jó sok ember van - bólogatta, kissé összezavarodottan Blanka. - Hiszen ettől város! Gondolom, Cegléden nincs ilyen sok ember!

 - Óh, jaj, dehogynem, ott is vannak, mint az oroszok! - legyintett az orra előtt Rudolf.

- Akkor itt miért olyan különös, hogy sok ember van?

 - Nem mondtam, hogy különös, csak hogy tele van emberekkel! 

Ezután Blanka levette napszemüvegét és a feje tetejére hajtotta fel. Szemei hasonlítottak Móni szemeire.   Ugyanolyan kékek és tiszták voltak, hogy Rudolf láthatta bennük saját arcképét is. 

- Na, és mi van a stadionokkal? - tette fel a kérdést Blanka, akinek hangjában egyre jobban lehetett hallani az elszántságot. Élvezte, hogy a fiút faggathatta. - Ott is tele vannak a lelátók emberekkel!

- A foci az más! - válaszolta, felkészülten Rudolf. - Amikor a a pályára lépek, mindegy vagy itthon vagy idegen pályán, otthon érzem magam! Nekem az más! 

- Na, és a hétköznapi életben?

- Ott már kénytelen vagyok, improvizálni!

Blanka hosszan Rudolfra mosolygott.   Barátnői, a kacsóikkal eltakarva ajkukat, egymásnak sugdolóztak, hogy mit, azt nem lehetett hallani.  Bár nem is nagyon volt érdekes.   Rudolf csakis Blankára koncentrált, immár ő is észrevette, hogy a lány, mintha próbára akarná tenni őt.   Ám, most ő jött.

 - Megkérdezhetem, hogy mióta focizol Ferencvárosban?

Blanka szemrebbenés nélkül válaszolt. 

- Négy éves korom óta! Ami annyit jelent, hogy kereken húsz éve! 

Rudolf elismerően bólintott.

 - Az, szép! Sosem gondolkoztál még a Klubváltáson?

Blanka engedékenyen mosolygott, ám a fejét csóválta. 

 - Nekem bőven elég ebben az egy klubban! Nem válogatok!

Rudolf sejtelmesen vigyorgott a lányra.   Lehet, jobb lett volna csak egy szerény mosolyt ejteni az arcán a lány előtt, nem pedig vigyorogni. Na, de a szerénykedés az már nála nem él.

Szóval nem válogatsz mi? Gondolom, a pasik között sem!

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Blanka felzabálja a szemével Rudolfot. Szemlátomást, nagyon érdekelte őt a fiú, nem győzte újból, tetőtől-talpig átvizsgálni a fiút.  Persze, Rudolfot sem ejtették a fejére.   Érezte a lány közelségét, hallotta a hangvitelén az akaratoskodást. Ám ez tetszett Rudolfnak.

- Mehetünk kajolni? - nézett a mobiltelefonjára Konrád, melynek a kijelzőjéről az időt olvasta le. - Már vagy tíz perce szobrozunk itt, nagyon éhes vagyok! Blanka, te fizeted a kajánkat, mert nagyon elhúztad az időt!

  Blanka észre sem vette Konrád furkálódását, mindvégig Rudolfon tartotta szemeit.   Olyan volt, akár egy mérges kígyó.   Amikor sétálva elindultak, ez nem változott.   Kis idő múltán, kialakult a fiúk és a lányok között a beszélgetési kör, ám Rudolf és Blanka között, néma szemkontaktus zajlott. 

   A séta közben, Rudolfnak esze ágában sem volt levenni szemeit Blankáról.   Miért is tette volna?   Hiszen a lány sem vette le ő róla.    Mosolyuk, azonban mintha keményedni kezdett volna, lassan már szinte lefelé görbült az ajkuk, de szemükkel még egymásra szegezték.   Lehet hogy Blanka hangosan megszólította volna gondolatban és vad, perverz fantáziájára hagyatkozva, ejtette éppen rabul Rudolfot? Hmm, de jó lenne!

    A lányok nem kisérték el végig a fiúkat az étteremig, ugyanis hamarosan újabb ismerősökbe futottak, akikkel hasonlóképpen megálltak csevegni. Rudolf sajnálta, hogy Blanka elszakadt tőle.   Szerette volna a mai nap során megismerni jobban a lányt.   Nagyon remélte, hogy a holnapi napon erre sokkal több lehetősége adódik.