13. Rész

„- A földi hajók teljesen más technológiával épültek, mint a mieink, de átküldünk egy technikai csapatot, hogy felmérjék a károkat. A calras Jamik segít majd maguknak ebben. Van még megvitatásra szoruló probléma esetleg?

- Nincs uram - felelte Eric, majd felállt ő maga is. - Köszönjük!

Az priqu a testőrségével együtt és az estell magukra hagyták az embereket a tanácsteremben.

- Nem ment ez túl egyszerűen? - kérdezte Jessie.

- De. Túl egyszerűen ment. Készülnek valamire.

- Mire?

- Azt nem tudom. De csak úgy nem ad segítséget a priqu.”         

Tendzin Gjaco azt mondta: „Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik.”

A Nuntiumon megkezdték az előkészületeket a priqu technikusok számára. Hamarosan meg is érkezett Jamik a két rábízott estellel.

- Üdvözlöm Weiss admirális. Már találkoztunk a szövetségi tárgyalás előtti megbeszélésen.  Köszöntötte széles mosollyal a calras az elébük érkezőt. Ayne és Letor mögötte lépkedtek.

- Igen, emlékszem önre. Váratlan és megdöbbentő ötlettel támadta le az arantot, és győzött felette. Hogyan is feledhetném el. - nyújtotta a jobbját Eric.

- Nos, igen. A priqu néha megfeledkezik másokról, és kellemetlenül érinti, ha figyelmeztetik erre.

Bólintott Jamik, majd hátra fordult, hogy bemutassa a két kísérőjét. - Aynera minden bizonnyal emlékszik admirális. Az estellek képviseletében volt jelen azon a bizonyos gyűlésen.

- Hát persze. Örülök, hogy újra látom Ayne. A múltkor gyorsan távoztak a hajómról. - felelte Eric.

- Ezek szerint Letort is ismeri - mutatott a másik estellre.

- Még nem volt szerencsénk bemutatkozni. Üdvözlöm a Nuntium fedélzetén Letor.

Az estell egy erőltetett mosoly kíséretében bólintott viszonzás képen. Tudta, hogy fontos Ayne számára az, hogy az emberek közelébe kerüljön. Bízott benne, hogy a földiek segíthetnek visszatérni a tanácsba.

- Ha nem gond, térjünk is rögtön a tárgyra. - Kezdett bele Eric az udvarias körök lefutása után a valódi feladatba. - A folyamatosan hűlő levegő egyre több kárt okoz a hajóinkban. A burkolat elkezdett a rétegeire szétválni. - mutatott a folyosó falára, ahol a fedőlemezek lassan elkezdtek foszlani egymásról. Néhol már foltokban le is szakadt a külső védőlemez. - Próbáljuk fűteni a hajót, de a fogyó energia ellenünk van. A hideg minden tartalékunkat leszívott már. A gépházban a csatolásainkat lángszóróval tudjuk csak működésre bírni.

- A priqu hajók nem szenvednek ilyen problémákkal. Bár a Perntaba egy üregben ül, a rendszerei működnek, még a sérülései ellenére is. - felelte Jamik.

- Szükségünk lenne a technikájukra, hogy a mi hajónkat is ellenállóvá tehessük. - felelte az admirális.

- A maguk hajói nem tartalmaznak szerves anyagokat. Igaz admirális? - Eric zavartan pislogott a calrasra.

- Hogy érti, hogy szerves anyagot?

- A priqu létrehozott egy létformát, mely irányítja a hajóit. Sok időbe került, mire megszületett. A történet valódiságát nem ismerem. De arról suttognak a világunkban, hogy a priqu egy egész bolygó népét megölte, hogy a lelküket megszerezze. Az viszont igaz, hogy a hajóit, amik itt is vannak, egy igazi központi agy irányítja. A külső része fém, mely hihetetlen ellenálló, de a belseje egy mechanikusan létrehozott bioszövet. - felelte Jamik. Az admirális döbbenten hallgatta a történetet.

- Az akarja mondani, hogy a hajóik egy bizonyos szinten élnek? - kérdezte.

- Mondhatjuk azt is. A Clarel osztályú rombolók valóban képesek vérezni. Egy csata után, amiben egy hajóját elvesztette a priqu, hatalmas vérfüggöny lebegett az űrben, mely azóta is ott van. Akik részt vettek a csatában, és túlélték azt mondják, a többi hajó műszerei is megbolondultak, és egy fájdalmas kiáltás ordított minden hangszóróból.

Eközben Jessie is megérkezett a különítményhez. Magabiztos mosollyal lépett a társaság tagjaihoz.

- Remélem nem késtem sokat. A nevem Jessie Joe. A Flotta Szövetségben az admirális segédje vagyok. - Eric lassan ocsúdott fel a hallottakból. Ayne viszonozta halványan a nő mosolyát. Letor nem foglalkozott az újonnan érkezettel. Az ő figyelmét inkább a folyosókon sétálgató katonák kötötték le. Jamik az admirális arcáról próbált leolvasni valamit, a megdöbbenés mögött.

- Ayne kedvesem, azt javaslom, hogy menj Jessie Joeval körbe a hajón, és egyeztessetek a problémákról. - fordult végül a calras az estellhez. Ayne bólintott, és a nő mellé lépett, aki zavartan pillantott az admirálisra. Eric azonban biccentett, így elindult a két estellel.

- Ha megbocsát admirális, most másról szeretnék önnel beszélni - mondta titokzatosan Jamik. Az admirális érdeklődve pillantott a férfire, és lassan tovább indultak a folyosón. - A szövetségről lenne szó - kezdett bele. - Hogy áll a helyzet Rissel? Aki az estelleket képviseli.

- Meg kell hagyni nem túl szimpatikus képviselő. Miért nem maga, és Ayne folytatja a képviseletet?

- Az arant megharagudott Aynera, és úgy gondolta, hogy az én szerepem csak futólagos a tanács életében. Riss valójában pedig az ő bábja. Ezért kértem, hogy megbeszéljük ezt a problémát.

- Sejtettem, hogy megváltoztak az erőviszonyok. Ezért volt hát olyan ellenséges az estell.

- Nézze admirális. - Megálltak a folyosó egy csendesebb részén, ahol nyugodtan beszélhettek.

- Tudom, hogy nem bízik bennem sem, és Ayneban sem. Végül is miért is tenné. De vissza kell szereznünk a státuszunkat a tanácsban. Ha nem ütjük ki a nyeregből Risst, előbb utóbb a tanács teljesen a priqu kezére kerül.

- Jól mondja. Miért kellene megbíznom magában? Nem bízom ebben a Rissben sem, de ez nem jelenti azt, hogy bíznom kellene magukban. Igaz?

- Való igaz. Nem tudhatja nem-e próbálom rászedni. De tudnia kell, hogy Ayne befolyása sokkal nagyobb a társai körében, mint Rissé. Ha sikerülne megnyernie magának őket, megszilárdíthatná a helyét, és minden földiét a tanácsban. De ehhez félre kell állítanunk Risst.

- Azt akarja, hogy ölesem meg a képviselőt? - kérdezte hitetlenkedve, kissé cinikusan Eric.

- Tipikus földi gondolkodás. Ha nem lennék félig ember, talán őszintén meg tudnám mosolyogni. Az estellekre kell hatnia. És én segíthetek ebben. Nem mernek fellázadni a priqu ellen, hiszen a félelmük erősebb. De ha esetleg reményt látnának a szabadulásra lennének, akik felmernék emelni hangjukat ellenük. Ha a hibridek együtt fordulnának Riss ellen, Ayne könnyűszerrel átvehetni a helyét.

- Ebből mi haszna magának? - kérdezte gyanakodva az admirális.

- Én és az estell ugyan azon a pályán ugyan azon az oldalon játszunk. Nem ragadott még el a hatalom mámorító íze. Mi még valós célokért küzdünk.

- Miért bízzak magában? A most kötött szövetségen belül akar lázadást kirobbantatni velünk. Miből gondolja, hogy megkockáztatom azt, hogy ez a törékeny kapocs most a priquval összetörjön?  Kérdezte Eric. Jamik sóhajtott egyet, majd folytatta.

- Nem hiszem, hogy ilyen naiv. Nem hiheti el, hogy a priqu osztozik magukkal a hatalmon. Ha mégis elringatta magát ebben az álomvilágban, a feketeleves még most kezdődik az emberek számára. És maga ölbe tett kézzel végignézi, amint az arant lassan átveszi az irányítást, és végül feloszlatja a tanácsot, melyet majd az általunk jól ismert végrehajtás követ. Ahol már nem tárgyalják meg a problémákat. Hanem megszabadulnak tőlük. És egy priqu flottában tudja mi a probléma?

- Mi. Az emberek - felelte elhaló hangon Eric. Szinte látta a szemei előtt, ahogy az öt hajó lassan mind eltörpül a két priqu mellett, míg végül nem marad egyetlen ember sem a szövetségben.

- Pontosan. Ezért kell cselekednie, mielőtt bekövetkezne a baj.

Jessie a hídra kísért a két estellt. Jó túravezető módjára ő ment elől, a vendégek pedig csendben követték.

- Még meg sem köszöntem, hogy nem fogadták el a hajót, amit az admirális felajánlott. - fordult Aynehoz mosolyogva a szőkeség.

- Nem lett volna tisztességes tőlünk. - kényszerített egy kis mosolyt magára az estell.

- Azt hittem a priqu nem ismeri a tisztességet. Bár lehet, hogy ő tényleg nem, de ezek szerint maguk igen. - Letor nem tudta elfojtani a kitörő nevetést, melyet Ayne egy szúrós pillantással díjazott.

- Miért nem maga képviseli az estelleket a tanácsban? - kérdezte Jessie.

- Az arant bizalmát elvesztettem. Így másra bízta a feladatot.

- Az a tenyérbe mászó képű férfi a priqu bábja. - Letor az újabb röhögő görcsöt próbálta egy torokköszörüléssel elnyomni. - Nem voltam sajnos jelen az első ülésen, de azt mondta az admirális, hogy maga tényleg nem állt a priqu oldalán, és kiállt önmagáért.

- Az Jamik volt. Én egy szót sem szóltam azon a gyűlésen.

- Az admirális szerint maguknak kellene folytatni a képviseletet, és nem annak a Rissnek.

- Ezzel egyetértek! - szólt közbe Letor.

- Hogy áll az üzemanyagkészletük? - kérdezte a témáról elterelve a szót Ayne.

- Két talán három ugrásra elég. De a hajókat tönkretette a fagy. A deutériumból kell fedeznünk az energiát, úgyhogy kopik az is.

- Mennyi idő kell a deutérium előállításához?

- Mire feltöltjük az üzemanyag tartályokat majd egy hét. De az idegen anyag kiszűrése komplikáltabbá teszi a dolgot.

Suarez hadnagy, a flotta tudományos tisztje a látogatókhoz lépett.

- Nos, ami azt illeti, az elektrolízis során ez az anyag eltűnik. A hajtóművekben nem tesz kárt, és a hatása nem befolyásolja negatívan a teljesítményt. - Tájékoztatja a felfedezéséről a Namius első tisztjét. - Ami azt illeti a kísérleti mennyiség felhasználása alkalmával az energia mennyiség közel százhúsz százalékos teljesítményt nyújtott.

- Erről tud már az admirális? - kérdezte Jessie.

- Még nem. De ezt az eshetőséget úgy gondolom a priqunak is értékelnie kell, mielőtt elhagynánk a bolygót. Ha az ő technológiájukat felhasználva építjük újjá a mi hajóinkat, tudnunk kell a hatását a rájuk nézve.