22. Rész

„Későn álltunk meg pihentetni a rendszereinket. Ki kell javítanunk a hibákat.

Hirtelen élesebb hangon visítottak a szirénák, és vörös fények kezdtek villogni a kékek mellett. Az óriás megtorpant és a fényeket bámulta.

- Ohut! Mi történt? - Ayne érezte, hogy nagy a baj. Az idegen lassan fordította fejét az estell felé. Tekintete üresnek és reménytelennek tűnt.

- Megtaláltak bennünket - felelte elhaló hangon. - A nor’dus flotta ránk talált.”  

Márai Sándor azt mondta: „A világhoz nem lehet ugyanarról és ugyanolyan hangon beszélni, mint az otthonhoz.”

Hatalmas lett a sürgés-forgás a bolygón is. A radarokon látszódtak az idegen hajók, amint bekeríteni készülnek az űrállomást. Minden hajó parancsnok a hídra sietett és várta az utasítást az admirálistól, aki nem volt könnyű helyzetben. Az üregben kialakított üzemben több százan dolgoztak és legalább fél órába kerül, mire mindenki biztonságosan visszatér a rombolókra.

- Kiadtam a riadó készültséget!  - Hiub egy aktát szorongatott, melyen már fel voltak tüntetve a hirtelen kialakult helyzet adatai. - Húsz-huszonkét hajó bukkant fel a hipertérből. Mind az állomás körül foglalta el a pozícióját. Nem sikerült rádió kapcsolatot létesítenünk velük.

- Hogy halad az üzem kiürítése? - Eric arca megfeszült akár hányszor csak a radarra pillantott.

- A felszerelésünk nagy részét nem tudjuk kihozni időben. Az emberek megkezdték elhagyni az állásaikat. - Az első tiszt közelebb hajolt az admirálishoz, és halkan folytatta. - Ennyi üzemanyag még korán sem elég ahhoz, hogy haza jussunk. Ha a felszerelést itt hagyjuk oda a remény, hogy valaha az ismert világba visszatérjünk.

- Visszatérünk, amint biztosított lesz a hely. Az embereket kell kimentenünk először.

- Uram! Hajók közelednek a bolygó felszíne felé! - jelentette a radarkezelő. Eric és Hiub a kijelzőre pillantott. Egy nagyobb hajó közeléből apró pontok özönlöttek egyenesen az ő irányukba.

- Indítsák be a reaktorokat! - kiáltotta félelemmel a hangjában az admirális. - A pajzsokra koncentráljanak minden energiát!

Az apró vörös pontok egyre közeledtek a felszínen pihenő óriásokhoz, majd megrázkódott a hajó. Az idegen vadászok köröztek áldozataik felett, és egyre csak lőtték a hajótesteket.

- A pajzsok még tartanak, de rengetegen vannak! - A radarnál ülő nő kétségbe esetten fordult az admirálishoz. Eric tudta, ha felemelkednek, és megpróbálják elhagyni az üreg bejáratát, a kint maradt embereire a biztos halál vár.

- A hajók elmennek! A priqu felé vették az irányt! Úgy tűnik, hogy sikerült megtámadniuk a vadászokat! - Egy pillanatra megkönnyebbülhetett a legénység, ám ekkor ismét szorult helyzetbe kerültek. - Az űrállomást támadó flottából két hajó, bolygó körüli pályára állt!

- Készüljenek a támadásra! Ha az embereink visszatértek felemelkedünk! A vadászokat addig helyezzék a vető csövekbe! Minden pilóta álljon készen! - Eric tudta, hogy amíg a hajók a földön vannak, csak a pajzsaikra támaszkodhatnak. Így a fegyverzet nem működik, a vadászokat pedig nem tudják útnak indítani. El kell érniük az ötszáz méteres magasságot, hogy a rendszerek működésbe lépjenek.

- A két hajó tüzet nyitott! Pajzsok a maximumon!

Mindenki feszülten várta a becsapódást, de végül elmaradt a „megrázó élmény”. Értetlenül néztek egymásra a legénység tagjai.

- A pajzs levált az orrnál! A Miatra teljesen védtelen, és az Altevem pajzsa nagy részben megszűnt! A vadászok visszatérnek! - A radarnál ülő szőke nő is alig győzte szusszal az eseményeket közvetíteni.

- Töltsék újra a generátorokat! - kiáltotta Eric.

- Uram! A pajzsok maximumon működnek. A gépház nem észleli a hiba forrását. - A műszaki egység parancsnoka értetlenül állt az események előtt. A két hajó, amelyek bolygó körüli pályára álltak folyamatosan lövellték sugaraikat a rombolókra, melyek védőpajzsai sorra hagyták védtelenül a hajókat. Csak lassan állt helyre egy-egy hiba, de mire összeforrt a pajzs egy helyen, újabb rések tátongtak a hajótestet szabad prédaként felkínálva a támadó erőknek.

- A lövedékeik átszaggatják a burkolatot! A hajtóműveket, és a rádió egységeket próbálják kiiktatni! - A műszerek egyre több hiba üzenettel bombázták az amúgy is kétségbe esett legénységet.

- Hogy áll az üzem kiürítése? - Az admirális, aggódó tekintettel fordult az első tiszthez.

- Nem értek még vissza. A támadások miatt instabillá vált az átjáró. A hajók elmozdultak a zsilip kapuktól. Negyed óra kellene legalább ahhoz, hogy visszaálljunk, és stabil járatot hozzunk létre.

- Uram! Nincs annyi időnk. Ha nem szállunk fel, alig öt perc alatt szitává lyuggatják a burkolatot.

Eric tudta, hogy meg kell tennie, de nem érzett erőt hozzá, hogy az embereit hátra hagyva csatát vívjon egy ismeretlen ellenféllel. Ha a hajó a földön marad, végeznek velük, és koporsó fedélként elzárják a kijáratot a lent rekedtek elől. Végül ők is meghalnak étlen-szomjan a sötét veremben. Viszont ha felemelkednek, védtelen célponttá válnak, és megint csak végeznek velük.

- Emelkedjünk támadó magasságba, és indítsuk a vadászokat! A lövegekkel a fenti hajókra célozzanak a tüzérek! - Nem volt egyszerű, de meg kellett tennie.

A már sérült hajtóművek hangos morajlással indultak be, és lomhán emelkedni kezdett a romboló. Ezt látva a többi hajó is követte a példát. A priqu hajók valamivel gyorsabban elérték a szükséges magasságot ahhoz, hogy a hangárakból kirepülhessenek a vadászok. A túlerővel szemben azonban nem sokat tudtakvtenni. A pajzsaikat egyszerűen átszakították. Az öt földi hajó miután elérte azt a bizonyos ötszáz méteres magasságot ontani kezdte magából az újabb vadászokat, melyek már kissé összezavarták a támadókat. A rombolók pedig közösen tűz alá vették a két idegen hajót, mely a sugárral bénítja a pajzsokat.

A Tandum legénysége is villámgyors iramban próbálta működésre bírni a félig elkészült fegyverzetet. Az apró rózsaszín lények sürögtek a hatalmas lövegek körül, és a számítógépeikkel próbálták aktiválni a lövedék űrt, mely eddig ismeretlen okból nem volt hajlandó rögzíteni a lövedéket, ezzel ellehetetlenítve az ellenállást egy támadástól.

- Miért nem tüzeltek rájuk? - kérdezte Ayne az amúgy is gondterhelt Ohutot.

- A rendszereink még nem állnak készen. Nem lőttünk még ki egyetlen lövedéket sem. Ez az állomás még tesztelés alatt áll! - felelte. A kis rózsaszín munkások halkan sutyorogtak, de nem érthetően. Csak az óriás ráncolta meg hosszú homlokát.

- Mi történt? Baj van? - kérdezte Ohut elé sietve Jessie.

- Arról beszélnek, hogy a robbanás valójában nem egy hajtómű probléma volt, hanem orvtámadás. Sejtettem a flotta megjelenése után, hogy kém van köztünk.

- Mi lesz a bolygón maradtakkal? - Scribes a legnagyobb nyugalommal követte az óriást.

- Ha nem menekülnek el időben, végük. A nor’dus tudja, hogy itt vannak. Amint készen állunk ugranunk kell.

- Küldjetek üzenetet a mijeinknek! Találkozzunk velük valahol máshol! - Ajánlotta a földi nő, de Ohut lemondóan intett.

- Az üzenetet elfogják a hajóik, és ránk találnak. Annyit tehetünk, hogy a vészjeladót bekapcsolva hagyjuk, és egy kabinban kidobjuk. Míg itt vagyunk, várhatunk segítséget, de később vissza is térhetünk a társaitokért.

- Ezt nem tehetitek meg! - Jessie érzelmei kitörni látszottak. - Nem hagyhatjuk magukra őket!

- Nem tehetünk semmit. Ha megjelennek a hagantek^¤, nem lesz esélyünk. A barkokkal^¤ elbánhatunk, ha sikerül élesíteni a lövegeket.

Hirtelen hatalmas rázkódás sorozat rázta meg az egész űrállomást. Az apró munkások örömujjongásban törtek ki. Hatalmas viháncolás és ugrálás hullámzott végig a fedélzeteken. A lassú fémes koccanásokat egyre gyorsabbak váltották fel, majd üres koppanások a fedélzet padlóján. A lövegek lassan beindultak, és tüzelni kezdtek az ellenséges hajókra. A lövészek összehangolt támadásokkal próbálták visszaverni a barkokat^¤.

- Beindultak az ágyúk! Most már csak az erősítést kell megvárnunk. - A társaság értetlenül állt az apró fehér ruhás sokaság viháncolása előtt, de örültek, hogy végre esélyt adhattak a földön maradt társaiknak a túlélésre.

- Két hajójuk bolygó körüli pályára állt, és folyamatosan lövik őket a megszakító ágyúval. Ha elvész a pajzsuk könnyű célpontok lesznek.  - Mutatta a radaron a történéseket Ohut. Az apró lövész a legközelebbi ágyú vezérlését átvette, és megcélozta a két hajót, majd tüzet nyitott. A barkok hatalmas robbanások közepette elpusztultak. A többi hajó vagy visszatért a hipertérbe, vagy a működésbe lépett lövegek martalékává váltak.

- Ez könnyen ment! - mosolyodott el Jessie.

- Ez csupán szerencse kérdése volt. A nor’dus tudta, hogy nincs kész az állomás, ezért nem küldött nagyobb flottát. És igaza is volt. Ha a maliitok nem tudják beüzemelni a lövegeket, nem lett volna esélyünk.

- Azt hiszem okosabb lesz visszatérni a mieinkhez, és megnézni, hogyan alakultak a dolgok - javasolta Jamik. A többiek egyetértően bólintottak.

- Amíg itt vagyunk, segítünk. De azt tanácsolom a vezetőiteknek, hogy ne kutassanak tovább az üzemanyag után. Hamarosan visszatérnek egy sokkal nagyobb flottával. Talán óráink vannak hátra.

- Mi a helyzet a bejárattal? Ki tudjuk hozni az embereinket? - Nagyjából sikerült átvészelni a támadást a bolygó felszínén, de akadtak károk a fedélzeten. Eric vérző fejjel lépett a műszaki egység parancsnokához.

- Azt hiszem elvesztettük őket uram. - felelte a férfi. - Az összecsapás során két ellenséges vadász is az átjáró bejáratához csapódott, ami így összeomlott.

- Visszatértek a pilótáink. - lépett Hiub megtépázott zubbonyban a két férfihez. - Három gépet veszítettünk. A többi egész jó állapotban van. A priqu vadászok már nem voltak ilyen szerencsések. Ők majd egy századot veszítettek el.

- Az üzem átjárója összeomlott. - felelte könnyes szemekkel az admirális.

- Nincs rádió kapcsolatunk az üzemmel. A bio-scan szerint nincsenek túlélők. -  A kommunikációs tiszt zavartan lépett vissza a pulthoz. Eric nem tudta vissza tartani a könnyeit.

- Én küldtem őket oda! Miattam van minden! - Hiub kivezette a zokogó admirálist.

- Nem a te hibád! Honnan tudtad volna, hogy megtámadnak minket? Minden olyan gyorsan történt - vigasztalta az első tiszt. - Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, mikor kiléptünk a ismert világból.

Eric egy lapos üveget vett elő zubbonya belső zsebéből, és meghúzta.

- Igazad van - felelte, miközben megtörölte könnyes szemeit. - Vissza kell térnünk minél előbb.

- Uram! A sajka visszatér a flottához! - lépett a két tiszthez a radarkezelő.

- Látod! Minden rendben lesz! - Megveregette az admirális vállát az első tiszt, majd talpra segítette a férfit. Eric megint bele ivott a lapos üvegbe, majd megtörölte a száját.

- Igen. Haza térnek a mijeink!   

Hagante^¤: Nor’dus romboló hajó vagy állomás hajó. Több ezred vadászt, bombázót és szárazföldi egység hordozására alkalmas szerkezet.

Bark^¤: A nor’dus kisebb romboló hajója, mely főleg légi egységek szállítására alkalmas. Fegyverzete kevésbé hatékony, mint a hagante-é.