20. Rész

„- A tárgyalásokat folytathatnánk velük - javasolta Jessie. - Ha ők itt állomásoznak, kaphatnánk segítséget, információt, hogy merre induljunk. És a szándékaik is letisztázódhatnának.

Hosszú csend követte a fiatal nő érvelését. Végül rábólintott Dematibus is.

- Egy diplomáciai egység átmegy a Tandumra, és további információkat szerez az állítólagos menekültektől.

Az arant öntudatlan állapotban, verejtékben úszva feküdt a kilátó szobában. A rendezett asztal, melyet ő maga állított be, most egy miniatürizált csatatér. A poharak a leverve, elborulva, az italos üvegek összetörve a földön.

A roham elteltével lassan magához tért, és behívatta Scribest. Lassan tápászkodott fel. Szakadt róla a verejték és az összetört italos üvegek tartalmának keveréke.

- Rendelkezz velem uram! - térdelt ura elé a priqu.

- Látomásom volt - lihegte még mindig kissé kábán. - ! A Diitatemek megmutatták mit kell tennünk!

Meg kell szereznünk az idegenek hajóját. Mindet!”

„Aki az érvekkel kiválóan játszik, véres kéz nélkül ölhet milliókat, vagy menthet meg mindenki mást!”

A diplomáciai egység lassan közelítette meg az űrállomást. Az apró sajkát most nem kísérték a vadászok. A legénység tagjai között ott volt Jessie Joe, aki a csapatot szervezte. Mindenképpen tudni akarta, milyenek is az idegenek. Az Altevem parancsnoka, Aiden Anwar kapitány képviseltette magát még az emberek társaságából. A hibridek közül Ayne, Riss és Jamik volt a hajón. Letor mint a diplomáciai testőrség parancsnoka öt priqu főnixel szolgálta a védelmet. Az arant diplomatája Scribes volt.

Kissé kínos csöndben telt az utazás, de hamar a Tandum vonósugarába kerültek.

- Leálltak a hajtóművek, és a rádió kapcsolat is megszűnt! - Ayne higgadtan fogadta a műszerek automatikus kikapcsolását, ám Jessie nyugtalanná vált.

- Ez normális? - kérdezte.

- Persze. Nincs semmi gond. Már tudják, hogy jövünk. -  Az estell nő bíztatóan mosolygott a rémült tekintetű szőkeségre. Nemsokára feltűnt a hatalmas hangár ajtó, melyen először repültek be a hibridek. Lassan landolt a hajó a dokkban, ahol már várták őket. Az apró termetű rózsaszín teremtmények tátott szájjal nézték a sajka utasait. Ohut már a rámpa alján várta őket.

- Mit bámulnak ennyire? - csodálkozott vissza Jessie a tátott szájú társaságra.

- Nem tudom. De már kezdem megszokni őket - felelte Ayne. Az óriás meghajolt a diplomáciai küldöttség előtt. A hat testőr lépett először az űrállomás fedélzetére, kétoldalt felsorakozva a rámpa aljánál. Scribes, az emberek végül a hibridek zárták a sort. A főnixpáncél félelmetes hatást gyakorolt az apró idegenekre, akik rémült tekintettel húzódtak félre az útjukból.

- Ohut! - hajtott fejet Jamik. - örülök, hogy újra látom. Engedje meg, hogy bemutassam a flottánk diplomatáit. Scribes a priqu küldötte, - a férfi alig észrevehetően biccentett. - Riss az estellek társaságából. Végül Jessie Joe első tiszt, és Aiden Anwar parancsnok, a földi flotta kötelékéből.

Ismét mindenki fejet hajtott a másik előtt, majd az óriás folytatta.

- Örülök, hogy megismerhetem a bolygón állomásozó népek képviselőit. Nem számítottunk látogatókra újból. Bocsássatok meg, hogy nem áll rendelkezésre a nagytanács.

Zavartan állt a diplomáciai delegáció, végül a priqu törte meg a csendet, aki rezzenéstelen arccal hallgatta Ohutot.

- Nincs szükségünk a nagytanácsra. Az űrállomás vezetésével akarok beszélni!

Döbbenten nézett a társaság a férfire, aki továbbra is mereven bámulta az óriást, aki zavarba is jött a határozott kérés hallatán.

- Bocsáss meg Scribes a priqutól, de nem áll módomban a kérésedet teljesíteni. Komoly gondokkal küzdünk.

- A segítségeteket szeretnénk kérni abban, hogy haza jussunk. Talán az információitokkal segíthettek rajtunk. -  Igyekezett magyarázattal szolgálni Ayne. Ohut néhány pillanat után a tárgyalóba invitálta a társaságot.

Az üzemanyagnak való víz kitermelése zavartalanul folyt a bolygón, ám az arant mégis elégedetlenkedett. A rosszullétek, és a látomások folyamatosan gyötörték, egyre sűrűbben vonult a kilátó toronyba, és tért vissza zavart tekintettel, érthetetlen, összefüggéstelen dolgokat magyarázva. Ez már nem csak az embereknek, hanem saját soraiban lévőknek is feltűnt. A Nuntium hídján egy priqu jelent meg az admirálist keresve. A csuklyát viselő, bebugyolált nő négyszemközt akart beszélni Erickel. Mikor a tárgyalóba léptek az idegen levette az arcát takaró ruhát. Rövid barnahajú nő állt az admirális előtt, hatalmas barna szemekkel.

- A nevem Naria. Az arant nem tud róla, hogy itt vagyok.

- Miért jött ide? - a férfi értetlenül nézett a nőre.

- Azt hiszem Dematibus megfertőződött a betegséggel, amiről az idegenek beszéltek. Mi nem tehetünk semmit, hiszen ő az arant. Lázadásért a saját hajóján megölethet bennünket. De az ember saját hajóval rendelkezik. Tennünk kell valamit!

- Ha jól emlékszem én egy hajót felajánlottam az estelleknek - védekezett Eric.

- Ayne visszautasította az ember érdekében, de most más a baj. Az ember kérheti, hogy vizsgálják meg az arantot, hiszen szövetségben van vele. De ha mi kérjük, azt belső bomlasztásnak venné.

- Minden priqu így gondolja? - A nő egy pillanat szünetet tartott, majd folytatta.

- Sajnos kevesen vagyunk, akik tudjuk, hogy beteg Dematibus. A hadsereg mellette áll, ezért nem tehetünk semmit. Ha megemlítenénk neki, belső lázadásnak venné, és puccskísérlet miatt megöletné a társaságunkat. De az emberek segíthetnek. - Eric gondolataiba mélyedt, majd hosszú szünet után Nariara pillantott.

- Meglátom, mit tehetünk. Beszélnem kell a parancsnokokkal. - A nő megkönnyebbülten elmosolyodott, majd fejébe húzta a csuklyáját, és amilyen gyorsan jött, úgy távozott is.

A tárgyalóban a hat főnix elfoglalta a helyét, mely nyugtalanította egy kicsit Ohutot. Egyedül volt a diplomatákkal a tanácsteremben. Kínos csendben ültek egymással szemben, míg végül az emberi kíváncsiság kerekedett felül, és Jessie Joe törte meg a csendet.

- Milyen problémával küzd a vezetőségük?  - Az óriás nem volt benne biztos, hogy mindent elmondhat-e az idegeneknek, de nem tartotta őket veszélyesnek a sajátjaira nézve.

- A nor’dus elől kell rejtőzködnünk. Nem sokkal ezelőtt sikerült felvennünk a kapcsolatot néhány ellenálló állomással. Arról értesítették vezetőinket, hogy a nor’dus szert tett a technológiánk egy részére. Egyenlőre nem tudunk pontos adatokat, de több űrállomásunkat megtámadták. A Taldum helyzete sincs titokban előttük, de lefoglalja őket a galaxison belüli harc az ellenállásunk magjával.

- Azt akarja mondani, hogy ezek az idegenek tudják, hogy itt vannak a bolygó körül? - rezzenéstelen arccal hallgatta végig Ohutot Scribes szokás szerint, és vonta le a következtetést. Az óriás ismét zavarban érezte magát a nála sokkal alacsonyabb idegen határozottságán.

- Tulajdonképpen valóban ez a helyzet. De dolgozunk a megoldáson. - A priqu az elégedettség legkisebb jele nélkül hátra dőlt, és szája elé emelte kezeit, és tekintete a semmibe meredt.

- Ezek szerint nem csak a maguk űrállomása van veszélyben, hanem a bolygó népét és a flottánkat is fenyegeti a nor’dus támadása.

- Valóban ez az igazság, bármennyire is szeretnénk ezen változtatni. - Ohut képtelen volt védekezni a férfi megsemmisítő szavai ellen. A priqu arroganciája és rámenőssége annyira ismeretlen volt számára, hogy egyszerűen olyan aprónak érezte magát vele szemben, mint egy kisegér az oroszlán előtt. Jessie, Aiden parancsnok, Ayne és Jamik pontosan tudták, hogy a priqu az idegen lelkét próbálja először uralni, majd ezután átmossa az agyát a hazugságokkal. Riss mosolyogva bólogatott Scribes szavaira. Pontosan úgy alakult a beszélgetés, ahogy várták. Ha valóban ilyen lelki terrorral át lehet venni az uralmat az ellenállókon nem kerül sok időbe, és a vezetőik saját maguk kérik, hogy az arant segítségével szálljanak szembe az ellenséggel. Ha Dematibus legyőzi a nor’dusokat, hűséggel fognak tartozni az életükért, és a Taldum megfelelően honorálná a szolgáltatást, és meglenne a fegyver ahhoz, hogy elpusztíthassa az ellenségeit.

Ám míg nincs meg a szükséges uralmuk, pengeélen táncol az arant látomás világa, és a hívei csak egy ábrándot kergetnek. Egyedül nem szállhatnak szembe az emberek túlerejével, ezt a földiek is tudják. Azt viszont nem tudja a priqu, hogy Jamik már megmozdította az első bábut a táblán, és míg az ellenállást próbálja megnyerni, saját sorai bomlóban vannak, és anélkül esik szét a hatalom, hogy az arant ezt észrevenné.