23. Rész

„- Két hajójuk bolygó körüli pályára állt, és folyamatosan lövik őket a megszakító ágyúval. Ha elvész a pajzsuk könnyű célpontok lesznek.  - Mutatta a radaron a történéseket Ohut. Az apró lövész a legközelebbi ágyú vezérlését átvette, és megcélozta a két hajót, majd tüzet nyitott. A barkok hatalmas robbanások közepette elpusztultak. A többi hajó vagy visszatért a hipertérbe, vagy a működésbe lépett lövegek martalékává váltak.”

Oscar Wilde úgy gondolta: „Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra.”

Miután a diplomáciai sajka visszatért a bolygóra, a legénység tagjai jelentést tettek a Tandumon tapasztalt eseményekről, és a támadás alatt végzett munkáról.

22. Rész

„Későn álltunk meg pihentetni a rendszereinket. Ki kell javítanunk a hibákat.

Hirtelen élesebb hangon visítottak a szirénák, és vörös fények kezdtek villogni a kékek mellett. Az óriás megtorpant és a fényeket bámulta.

- Ohut! Mi történt? - Ayne érezte, hogy nagy a baj. Az idegen lassan fordította fejét az estell felé. Tekintete üresnek és reménytelennek tűnt.

- Megtaláltak bennünket - felelte elhaló hangon. - A nor’dus flotta ránk talált.”  

Márai Sándor azt mondta: „A világhoz nem lehet ugyanarról és ugyanolyan hangon beszélni, mint az otthonhoz.”

Hatalmas lett a sürgés-forgás a bolygón is.

21. Rész

„Az üzemanyagnak való víz kitermelése zavartalanul folyt a bolygón, ám az arant mégis elégedetlenkedett. A rosszullétek, és a látomások folyamatosan gyötörték, egyre sűrűbben vonult a kilátó toronyba, és tért vissza zavart tekintettel, érthetetlen, összefüggéstelen dolgokat magyarázva. Ez már nem csak az embereknek, hanem saját soraiban lévőknek is feltűnt.

- Ezek szerint nem csak a maguk űrállomása van veszélyben, hanem a bolygó népét és a flottánkat is fenyegeti a nor’dus támadása.

20. Rész

„- A tárgyalásokat folytathatnánk velük - javasolta Jessie. - Ha ők itt állomásoznak, kaphatnánk segítséget, információt, hogy merre induljunk. És a szándékaik is letisztázódhatnának.

Hosszú csend követte a fiatal nő érvelését. Végül rábólintott Dematibus is.

- Egy diplomáciai egység átmegy a Tandumra, és további információkat szerez az állítólagos menekültektől.

Az arant öntudatlan állapotban, verejtékben úszva feküdt a kilátó szobában.

19. Rész

„Ayne döbbenten hallgatta végig, és rá kellett jönnie, hogy minden galaxisnak megvan a maga priquja. Egyes helyeken még rosszabbak is akadnak.

- Engedelmetekkel visszatérnénk a bolygóra, hogy tájékoztassuk az arantunkat, a hallottakról. - hajtott fejet a calras. Ohut viszonozta a gesztust, majd karjával a bejárat felé mutatott.

- Természetesen elmehettek. Adjátok át jókívánságainkat vezéreteknek, és nyugtassátok meg, hogy nincs mitől tartania. Egy időre itt megpihenünk, de hamarosan tovább megyünk, és próbálunk csatlakozni a mieinkhez.

18. Rész

„- És te otthagytad a fedélzeten Jessiet?

- Tud vigyázni magára. De muszáj voltam megtenni. Tudni akarom, mit intéznek a diplomatái odaát.

- Szerinted fenyegetést jelentenek az idegenek? Már rég lőtávolságban vagyunk.

- Azt hiszem, ha el akartak volna intézni, már elpusztítottak volna bennünket. De azt sem akarom, hogy a priqu számunkra előnytelen előnyökhöz jusson.

- Akkor most mit teszel?

- Semmit. Jessie figyeli a csatornákat odaát, mi pedig készüljünk fel, hogy elhagyjuk ezt a bolygót.

17. Rész

„Épp hogy felálltak a tárgyaló asztaltól, mikor egy fiatal tizedes rohant be az ajtón.

- Elnézést admirális! A hídról küldtek! Az Ontrikoról felszállt egy különítmény, és elhagyták a felszínt.

- Miféle különítmény? - Eric gyanakodva nézett a férfira.

- Tudomásunk szerint egy diplomáciai sajka, négy vadász kíséretében! - jelentette a tiszt.

- Megelőztek bennünket! - csattant fel Lima parancsnok. - Nem hagyhatjuk ennyiben! Le kell lőni a sajkát!

16. Rész

„A priqu a visszaszerzett hajóját vizsgálgatta, míg az arant az Ontriko kilátójában egy pohár mézbor társaságában elmélkedett. Elmélkedett a váratlan idegeneken. Elmélkedett a sorsukról, mely most minden bizonnyal változni fog. Elmélkedett azon, hogyan jöhetne ki jól belőle. De leginkább az motoszkált a fejében, hogy hogyan változtathatna dolgokon abba az irányba, melyben nincs szükség a színlelt Flotta Szövetségre, melyben nincsenek emberek, és végül melyben megszerezhetné magának az öt Aurora rombolót, és azt a bizonyos objektumot, mely szándékairól nem tud semmit, de nem is igazán érdekli.

15. Rész

„Miért is vállalta egyáltalán, hogy segít a nőnek? Nem a legenda miatt. Valami van benne, ami megfogta őt, és arra készteti, hogy vigyázzon rá. Mentse meg, ha kell, és akadályozza meg, ha meggondolatlanságot akar csinálni. Még az élete árán is, ha erre kerülne a sor. Ez önmagában nem zavarta, hiszen erre tanították, és ez meg is ragadt benne. De más is hajtotta a nő épsége miatt. Mintha valami mocorogna a gyomrába amikor Aynere gondol.

Gyorsan elhessegeti a gondolatokat, és próbált a már kibontakozóban lévő tervekre figyelni, ám érezte, hogy az előbbi elmélkedéséből egy apró tüske benne maradt, ami nem engedte neki, hogy teljesen elszakadjon azoktól a bizonyos érzésektől.”

Calmil Petrescu azt mondta: „A háború mindenekelőtt nyers őszinteséget követel.

14. Rész

„Suarez hadnagy, a flotta tudományos tisztje a látogatókhoz lépett.

- Nos, ami azt illeti, az elektrolízis során ez az anyag eltűnik. A hajtóművekben nem tesz kárt, és a hatása nem befolyásolja negatívan a teljesítményt. - Tájékoztatja a felfedezéséről a Namius első tisztjét. - Ami azt illeti a kísérleti mennyiség felhasználása alkalmával az energia mennyiség közel százhúsz százalékos teljesítményt nyújtott.

- Erről tud már az admirális?

13. Rész

„- A földi hajók teljesen más technológiával épültek, mint a mieink, de átküldünk egy technikai csapatot, hogy felmérjék a károkat. A calras Jamik segít majd maguknak ebben. Van még megvitatásra szoruló probléma esetleg?

- Nincs uram - felelte Eric, majd felállt ő maga is. - Köszönjük!

Az priqu a testőrségével együtt és az estell magukra hagyták az embereket a tanácsteremben.

- Nem ment ez túl egyszerűen? - kérdezte Jessie.

- De. Túl egyszerűen ment.

12. Rész

„Az első tiszt megkezdte a technikai csapat összeállítását, akik majd újra életre keltik a hatalmas rombolót. Talán csak megnyújtják a legénység reménytelen szenvedését. Hiszen senki nem tudja, hogyan jut haza a flotta, és meddig tart a látszat szövetség a priquval.”        

Alfred North Whitehead egyszer azt mondta: „A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok, melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek.”.

11. Rész

„- Te értetted, hogy mit mond? - kérdezte a csendet megtörve Letor.

- Azt hiszem - felelte bizonytalanul Ayne. - Azt hiszem, több van a calrasban, mint hittem. Még okozhat meglepetéseket.  

- Ez? - nevette el magát a férfi gúnyosan. A nő szúrós tekintetet vetett rá.

- Ha tényleg van valami a birtokában, akkor az elég nagy ahhoz, hogy a priqu ne ölje meg. Akkor pedig Riss mellett ő is komolyan pályázhat a tanácsba.

- Én nem bízom benne - felelte a férfi.

9. Rész

„A tárgyaló teremben továbbra is a döbbenet maradt az úr, csak Weiss admirális tekintete volt határozott. Nem tudta, hogy döntése mennyire lesz kedvező, vagy éppen kedvezőtlen a flotta életében, de már nincs visszaút, és nem mutathatja bizonytalanság jelét, mert akkor itt vége a színjátéknak, és a priqu ott gázol keresztül az embereken, ahol éppen kedve tartja. Így viszont úgy tűnik, az emberek kezében a kezdeményezés labdája, melyet most a hibrideknek passzolt le. A kérdés, hogy Ayne és Jamik, hogyan élnek a lehetőséggel.”

 ”A kompromisszum készség erény, nem pedig megvetendő gyengeség.” (Star Wars  - Clone Wars)

- Mit tettél a hajómmal?

8. Rész

„Az admirális és az első tiszt, már felvették a védőfelszerelést, és elindultak a priqu hajóra, egyeztetni arról, hogy legalább addig ne hátráltassák egymást, míg haza nem térnek. Eric félt tőle, hogy egy esetleges szövetség létrejötte a naivitás határát súrolná. Bár ebben a helyzetben meg kellene fogadnia mindenkinek a hadnagy javaslatát, miszerint egy kölcsönösen előnyös üzletet kellene kötniük. Főleg most férne rá a priqura a segítség, hiszen a kettőből az egyik hajójuk egy földalatti üregben van összetörten, és a legénység egy része is súlyos sérüléseket szenvedett, míg a másik része életét vesztette a baleset alkalmával.

7. Rész

„- Vigyék fel a sérültjeiket. Kapjanak ők is olyan ellátást, mint a maguk emberei. - szólt hátra a százados, miközben az egyik idegen haslövését vizsgálta. A többi szőrös lény hátrébb húzódott és aggodalmas pillantásokat vetettek sérült társuk, és a fura fegyveres idegen felé.

- Mit merészelsz?! - csattant fel a priqu tiszt. Letor ismét felemelte a fegyverét, és elvakította a lefegyverzett társaságot a fegyverlámpával.

- Én a te helyedben iparkodnék.

6. Rész

„- Én csak egy hibrid vagyok. de szólíts Letornak. Miért vállalod azt, hogy kíséred őket?

- Félig emberek vagyunk Letor. A priqu szemében mi is csak korcsok. Ám a priqu tud vigyázni magára. Valakinek az emberekre is kell. - felelte Ayne, majd egy megpakolt egészségügyi táskával elindult az emberek mentőegysége felé. A férfi mosolyogva utána fordult.

- Miért, és ránk ki fog vigyázni? - kérdezte az orra alá motyogva, és elindult a nő után, aki nagy levegőt véve belépett az emberek társaságába.„

Honoré de Balzac egyszer azt mondta: „Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen.

5. Rész

„- Ugyan barátom. - legyintett a calras elmosolyodva, majd hirtelen a férfire pillantott. - A barátom vagy ugye? - kérdezte, aggodalmat erőltetve az arcára.

- Hát persze. - hangzott a válasz, mely egy kis gúnyt rejtett magában. Pont annyit, amennyit az aggódó arckifejezés rejtett a másikon. - Te és én nagyon hasonlítunk. Már akkor miért ne lehetnénk barátok. De ha nem haragszol, nem beszélnék veled őszintén. Barátom. - Jamik kissé hátra döntötte fejét az éles szavaktól.

4. Rész

„- Ha haza juttatnak bennünket, a legénységét elengedem, a történtek ellenére is. - A sibitu megkönnyebbülten sóhajtott. - De ha bármivel is próbálkoznak, én magam rakom a legénységét a vetőcsőbe, és lövöm az űrbe. És senki nem fog magukra találni. Még ha képesek is életben maradni odakint, soha nem fogják megtalálni magukat. - A kapitány nyelt egyet, majd a rágóit megcsattogtatva bólintott. Az admirális és az első tiszt visszaindult a hídra, az őrök pedig a fegyvereiket készenlétbe helyezve kioldották a lézer cella védelmi rendszerét, megnyitva az utat a sibituknak, hogy csatlakozzanak a hajó vezetéséhez.” 

Denis Waitley mondta: „Számíts a legjobbra, tervezz a legrosszabbra és készülj fel a meglepődésre!”

A hídon mindenki a sibitukat nézte.

3. Rész

„- Sikeres volt az ugrás! A hajtóművek kibírták a mágneses zavart. - jelentette az egyik számítógép kezelő tiszt.

- Helyzetjelentést kérek a többi hajótól! - szedte össze magát Eric.

- Csak négyet látok a mijeink közül, és két priqut. - felelte a radarkezelő. - A Prittem, az Altevem, a Namius és a Miatra.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Eric értetlenül.

- Uram! Az sokkal jobb kérdés, hogy mi hol vagyunk. - A navigációs komputer hihetetlen adatokat mutatott.

2. Rész

„- Ez nem állati hús. Ezek itt parit tetemek. - felelte a vizsgálatot végző nő. Az ezredes a bűzzel nem foglalkozva leeresztette a kezét.

A paritok Egy nagyon félénk, apró nép. Mikor az emberek a bolygójukra mentek tündéreknek vélték őket. Hatalmas technikai fejlettséget mondhatnak magukénak. Az emberiséget elfogadták, mint szövetségest. Ha a paritok felbérelt fejvadászai rajtuk ütnek, hogy a flottájukban landolt egy sibitu hajó, mely a paritokat megölte, ismét egy ellenséggel többet tudhatunk magunkkal szemben, és egy értékes szövetségessel kevesebbet magunk mellett.”

Bill Watterson egyszer azt kérdezte: „- Miért háborúsdit játszunk?

“Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.”

                                                                                                                                                      Anthony Robbins

                                            1.