18. Rész

„- És te otthagytad a fedélzeten Jessiet?

- Tud vigyázni magára. De muszáj voltam megtenni. Tudni akarom, mit intéznek a diplomatái odaát.

- Szerinted fenyegetést jelentenek az idegenek? Már rég lőtávolságban vagyunk.

- Azt hiszem, ha el akartak volna intézni, már elpusztítottak volna bennünket. De azt sem akarom, hogy a priqu számunkra előnytelen előnyökhöz jusson.

- Akkor most mit teszel?

- Semmit. Jessie figyeli a csatornákat odaát, mi pedig készüljünk fel, hogy elhagyjuk ezt a bolygót. Folytatnunk kell az üzemanyag előállítást megállás nélkül. Haza kell vinnünk a flottát. Ez az elsődleges feladatunk!”

Hiosz Taitosz azt mondta: „Nagyobb merészség kell a kitéréshez, mint az összecsapáshoz.”

A három követet Ohut egy tárgyalóterembe kísérte, ahol már várták őket. Mind hófehér ruhát viseltek. Különböző lények voltak. Alacsonyabbak, magasabbak, barátságos külsejűek, és kevésbé bizalomgerjesztő teremtmények. Úgy húszan lehettek. Ohut lépett először a terembe.

- Memben nelmut hapah. - mindenki feléjük fordult, és érdeklődve nézett a jövevényekre. - Ez itt a tanácsterem - fordult a calras felé az óriás. - Ők itt egy-egy nép képviselői, akiket a nor’dus megtámadott. - Beszédje lassú volt, mintha fáradság gyötörné. Hellyel kínálta vendégeket. Ayne és a Jamik helyet foglaltak, míg Letor mögéjük állt, és maga mellé tette a botfegyvert.

- Ala data ke plate kita. - A társaság érdeklődve pillantott az idegenekre. A calras felállt és fejet hajtott.

- A nevem Jamik. A bolygóról jöttem önökhöz. A priqu követei vagyunk!

- Priku az ki az? - kérdezte egy hang a tömegből.

- A priqu a mi világunk egyik uralkodó faja. Egy baleset következtében a hajóink kiléptek a mélyűrbe.

Felelte kijavítva az idegent. Nagy tanácskozás kezdődött, az ismeretlen nyelven, de mind értetlenül rázta a fejét.

- Mi nem ismerni pri-ku - felelte az előző kérdező, akit nem láthattak a hibridek a nagy takarásban.

- A vezetőnk azt szeretné tudni, hogy milyen szándékkal közeledtek a bolygóhoz. - próbálta tovább terelni a beszélgetést a calras. Ayne kíváncsian várta a választ.

- Nem sikerült még egyesítenünk az erőinket - felelte Ohut. - Mi nem háborúzni indultunk, így nem kell félnie a tieidnek. Az állomást a nor’dus ellen hoztuk létre. De ahhoz, hogy sikeresen megtámadjuk, egyesítenünk kell az erőinket a többi állomással.

- Hány ilyen lebeg ebben a világban? - Ayne sosem szeretett csak kísérőként hallgatni. És annyi türelme sem volt, mint a calrasnak. Ohut a tanács többi tagjára nézett, akik bólintottak, hogy nem kell titkolóznia a jövevények előtt.

- A háborúnk régen tart már. Még nem sikerült tisztáznunk pontosan, de azt gondoljuk, hogy a nor’dus valójában egy betegség. - A két diplomata szemöldök ráncolva hallgatta az óriást. - A világunkat egy óriási járvány sújtotta évszázadokkal ezelőtt. Rengetegen meghaltak a fertőzésben, mely villámgyorsan terjedt. Bayatinnak neveztük el a betegséget, mely ellen a galaxisunk minden tudósát egy védett bolygóra szállítottuk. Ott állították elő az oltást, mely legyőzte a vírust. Mire sikerült előállítani egész bolygórendszerek haltak ki teljesen. Az oltást nem mindenki kaphatta meg, mert nem volt elegendő mennyiség, így csak a leggazdagabbakat oltották be. A vírus ezután eltűnt. Azt hisszük az vakcina hatására nem csak a védett személyeket tettük immunissá, hanem a környezetükből is kiirtották a betegséget. Hosszú ideig minden visszatért a normális kerékvágásba. Elkezdtük megtisztítani a bolygókat. - A történet ezen része nem igazán keltette fel a nő kíváncsiságát. A lassú vontatott beszéd hatására az álmosság tört Aynera . Jamik azonban figyelmesen hallgatta.

- Az utódok, akik viszont a védett személyektől születtek furcsán kezdtek viselkedni. Mérhetetlen hatalom éhség alakult ki bennük. A meggyőző képességük annyira kifejlődött, hogy bárkit az ujjuk köré csavarhattak. Hirtelen mindenhol a hatalmon lévők egymás ellen fordultak, és a semmiből építettek hadseregeket. A világunkat teljesen az uralmuk alá vették. A céljuk az, hogy ők uralkodjanak mindenekfelett. Ezért óriási fegyverkezésbe kezdtek. A meghódított bolygókról szerzik be a nyersanyagokat, és az emberi utánpótlásokat. Harcba küldik őket, míg ők a háttérben figyelnek. Minden bizonnyal a saját vírusuk butított változatával fertőzik a katonáikat, hogy a halálig lojálisak legyenek az urukhoz, akit istenként imádnak. Sokan meghaltak a nor’dusokért, de akadtunk, akik szembe akarunk szállni velük. A bayatinnal fertőzött bolygórendszereket megtakarítottuk, és megépítettük a saját űrállomásainkat. De ahhoz hogy legyőzhessük őket, egyszerre kellene megtámadnunk őket. A Tandum azonban sérülést szenvedett, amikor megtámadtak bennünket. A flotta nem teljes az állomásunk nélkül. Míg nem sikerül kijavítanunk a hibát, nem támadhatunk.

- Mikorra tudjátok megcsinálni? - Ayne érdeklődését a beszélgetés ezen része már felkeltette.

- Nincs hozzá elegendő felszerelésünk. és nyersanyagunk. - felelte az óriás. - A Tandum még nem volt kész, mikor a nor’dus hajói megtámadtak, így a befejezetlen űrállomással kellett ugrást végrehajtanunk. Az állomás körül keringő apró hajók folyamatosan életben tartanak, de nem teszik harcképessé.

- A nor’dus nem fog utánatok jönni? - kérdezte Jamik.

- Ekkora hiperugró hajtóműveket még nem készített senki. A nor’dus a félig kész hajó ugrása közben azt feltételezte, hogy a torzítás szétszaggatta a hajót. Ami majdnem be is következett. A fegyverzetünket már csak itt tudtuk beüzemelni, hiszen fel kell rá készülnünk, hogy előbb-utóbb találkozunk a hajóikkal. Az űrben lebegő szemétből viszont nem tudjuk tökéletesen befejezni az állomást.

- Mennyire erős ez a nor’dus? - A nő kíváncsisága nem ismert határokat, ha újabb ellenfélről volt szó. - Úgy értem, itt ez az óriás űrállomás, és nem elég ahhoz, hogy lerohanják velük őket, pláne ha több is van belőle? Ráadásul, ha jól értettem ezek küzdenek egymással is.

- A nor’dus tudja, hogy egy ekkora flotta veszélyt jelentene rá nézve. Persze mind azt akarja, hogy a többivel végezzünk, így minket eltaposva a végén átveheti korlátlanul a hatalmat. Ám azzal is tisztában vannak, hogy a fegyvereink komoly fenyegetést jelentenek rá nézve. Így kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni ahhoz, hogy a mi ellenállásunkat leverjék.

- Egy olyan szövetség, ahol nem bíznak, egymásban igencsak pengeélen táncol. - Jamik már próbált is haditervet szőni, még ha nincs is köze ehhez a háborúhoz.

- A társadalmi rendszerük felépítése elég szövevényes, de az biztos, hogy a nor’dus áll a tetején. Az, aki veleszületett a vírussal, vagy azt a vírust kapta meg, a perman szertartása alatt. A többieket beoltják a pahmaan beavatásán, miután törölték az emlékeiket, és üresek, akár egy gép.

- A nor’dus háborúba küldi a rabszolgáit, míg ő ül a babérjain - vonta le a következtetést Ayne.

- A nor’dus csak azokon a csatákon jelenik meg, ahol biztos a győzelem. A tábornokai és az első emberei minden máshol ott vannak. Ha elfoglal egy bolygót, a kegyelemért, amiért nem pusztítja azt el, embereket kér, akikkel kiegészítheti a sorait. - fejezte be a gondolatmenetet Ohut. Ayne döbbenten hallgatta végig, és rá kellett jönnie, hogy minden galaxisnak megvan a maga priquja. Egyes helyeken még rosszabbak is akadnak.

- Engedelmetekkel visszatérnénk a bolygóra, hogy tájékoztassuk az arantunkat, a hallottakról. - hajtott fejet a calras. Ohut viszonozta a gesztust, majd karjával a bejárat felé mutatott.

- Természetesen elmehettek. Adjátok át jókívánságainkat vezéreteknek, és nyugtassátok meg, hogy nincs mitől tartania. Egy időre itt megpihenünk, de hamarosan tovább megyünk, és próbálunk csatlakozni a mieinkhez. Még hosszú út áll előttünk, ahogy előtettek is, míg visszatértek a világotokba. -  A diplomaták ismét fejet hajtottak, és a hangárba indultak, hogy híreket vigyenek a nor’dusok, és az ellenállás létezéséről.