23. Rész

„- Két hajójuk bolygó körüli pályára állt, és folyamatosan lövik őket a megszakító ágyúval. Ha elvész a pajzsuk könnyű célpontok lesznek.  - Mutatta a radaron a történéseket Ohut. Az apró lövész a legközelebbi ágyú vezérlését átvette, és megcélozta a két hajót, majd tüzet nyitott. A barkok hatalmas robbanások közepette elpusztultak. A többi hajó vagy visszatért a hipertérbe, vagy a működésbe lépett lövegek martalékává váltak.”

Oscar Wilde úgy gondolta: „Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra.”

Miután a diplomáciai sajka visszatért a bolygóra, a legénység tagjai jelentést tettek a Tandumon tapasztalt eseményekről, és a támadás alatt végzett munkáról. Weiss admirális a védelemre volt leginkább kíváncsi. Keze még mindig remegett, és a tekintete is néha zavarossá vált. A hajó parancsnokok mind ott voltak a tárgyalóban, és feltűnt mindenkinek a flotta parancsnok viselkedés változása.

Dematibust leginkább a támadó erők fegyverzete érdekelte. Főként a megszakító ágyú technológiájára fájt a foga.

- Ha sikerülne szert tennünk egy ilyen szerkezetre, gond nélkül megtámadhatnánk a Föld körül keringő flottát. - Szövögette terveit az arant a kilátó torony karosszékében ülve. Scribes részletesen beszámolt a tapasztalt dolgokról.

- Hogyan óhajtod megszerezni a fegyvert Uram? - kérdezte hízelgő hangon.

- Láttam, amint az Öt szabadjára engedi az izzó főnixet. Láttam amint a hatalmas madár árnyéka alatt a halak megadják magukat az árnak, a kos a bikával együtt térdre ereszkedik, és a skorpió a saját testébe mar. - Tekintete üveges lett, hangja pedig mélyebb, a megszokotthoz képest is. Scribes próbálta követni az arant tekintetét és bólogatott. Úgy tűnt, mintha ismét a roham kapta volna el, de már megbirkózik vele, és nem a földön hempereg öntudatlan állapotban. - A feladatom megvalósításában az istenek segítenek nekünk.

Hirtelen elfehéredett. Elesettnek, és gyengének tűnt. Scribes a széke mellé lépett, és megtörölte ura homlokát. Az arant reszketett. Köhögő roham tört rá, és izzott a láztól.

- Készítsd elő a bakta-tartályt! - kérte cérnavékony hangon. - Nemsoká készen állok a megmérettetésre, de előbb be kell fejeznem a tretonin kezelést.

A földi rombolók személyzete igyekezett mindent előkészíteni a bolygó elhagyásához. Tudták, hogy nincs sok idejük, így a parancsnokok kiadták a rendkívüli készültséget. Az eddig felhalmozott üzemanyag korán sem volt elég arra, hogy visszatérjenek az ismert világba, ám nem maradt idejük befejezni a termelést. A Tandum még mindig a fagyos világ fölött lebegett, de tudták, nemsokára tovább indul az ismeretlen világ egy távoli pontjára.

- Talán segíthetnének. - Vetette fel Hiub az ötletet Ericnek, aki igyekezett régi önmagaként uralni a parancsnokságot és ellenőrizni mindent.

- Erre én is gondoltam már, de nem szeretnék belekeveredni a háborújukba. - Felelte, miközben a hajóállapot ellenőrző rendszereit figyelte. - Elég bajunk van így is. Nem hiányzik egy vírussal fertőzött idegen flotta a nyakunkba. Valahogy haza kell jutnunk. Ez a legfontosabb feladatunk.

- Üzemanyag nélkül elég nehéz lesz. De az idegenek segíthetnének. Nem kell csatlakoznunk a flottájukhoz. Csak egy bolygó kell, ahol van víz. - Az első tiszt próbált kiállni az érve mellett. Az admirális gondolatai a menekülés körül forogtak. Nem tudta, mi lenne a helyes döntés. Ha az űrállomással tartanak, akarva-akaratlanul harcba kell bocsátkozniuk a nor’dussal, melynek a technológiája fejlettebb, vagy legalábbis merőben eltér az eddig ismertektől. Ha viszont egyedül maradnak azt a kevés esélyt is elvesztik, hogy olyan helyre jussanak, ahol be tudják fejezni az üzemanyag feltöltést. Vaktában járni a galaxis ezen részét pedig háborús maga az öngyilkosság.

- Hajók léptek ki a hipertérből! A bolygó két oldalán! - jelentette a radarkezelő. - Az űrállomás felé tartanak. Hatalmas energia kibocsátást érzékelnek a műszerek!

- Minden hajó azonnal szálljon fel! - adta ki a parancsot Eric. - Próbáljanak kapcsolatba lépni a Tandummal!

A hét hatalmas romboló lomhán emelkedni kezdett az űrállomás irányába. A szőrös idegenek, akik a bolygót lakták mind elő merészkedtek üregeikből, és nézték, amint az ismeretlen szerkezetek elhagyják bolygójukat.

A Tandum is érzékelte a közeledő veszélyt, és már próbáltak is célra állni a lövegeikkel. Sikerült felvennie a Flotta Szövetségnek a kapcsolatot az ellenállókkal, és dokkoltak az űrállomás alsó szintjén.

A hét hajó szinte elveszett a hatalmas hangárban. Az apró maliitok tátott szájjal nézték az ismeretlen szerkezeteket, de nem volt sok idejük a bámészkodásra. Hiába aktiválták a pajzsokat az állomás körül, a közeledő flotta lövedékei közvetlenül az állomásba csapódtak, ezzel meggátolva azt, hogy a személyzet megpróbálja biztonságba juttatni a legénységet, ám végül mégis megtörtént az ugrás.

A pár pillanattal ezelőtt történt támadásnak nyoma sem volt. Érezni lehetett a hajó mozgását, de félelmetes csend borult az egész Tandumra. A sérülésekből adódó leszakadó állvány darabok, és kiegészítők recsegése és nyikorgásán kívül csak a mindent átható mély búgó hang törte meg a legénység csendjét. Még mindig a hajók hídján tartózkodó megmenekült flotta visszafojtott lélegzettel várt valami katasztrófa szerűséget, ami végül elmaradt.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy találkozzunk mi is a megmentőinkkel. - fordult Hiubhoz az admirális, aki még mindig a híd ablakán át bámulta az óriás dokkot, és várta, hogy az rájuk omolva véget vessen mindennek. A férfi lassan Eric felé fordította a tekintetét.

- Igazad van. Azt hiszem megúsztuk egy hajszál híján.  

Ohut és még néhány idegen a tanácsból egy szintel feljebb várta, hogy a rombolók rámpái lenyíljanak. A priqu hajó legénysége lépett először a fedélzetre. Aynet, Jamikot és Scribest a főnix őrség követte, végül még néhány priqu. A Nuntium rámpája volt a következő, mely megnyitotta az utat a legénység számára a hatalmas űrállomásra.

Ohut és kísérete a menekültek fogadására indult, a fogadó szintre. Ayne és a többi diplomata eléjük siettek a főnix páncélosok társaságában. Mélyen meghajoltak egymás előtt a felek, majd az óriás a tárgyalóba invitálta vendégeit.

- Az, hogy a nor’dus ránk talál, várható volt. - magyarázta a helyzetet a hosszú, keskeny fejű idegen.

- Nem volt elegendő időnk arra, hogy annyi üzemanyagot állítsunk elő, amivel haza tudnánk jutni. - Felelte a földi flotta admirálisa. - Őszintén szólva, azt sem igazán tudjuk, merre is van a haza pontosan. A támadás, ami a maguk állomását érte, és a mi hajóinkat, megakadályozta, hogy folytassuk az expedíciónkat.

- Az ellenállás vezetése minden bizonnyal készségesen segíti a népeiteket abban, hogy bántódás nélkül haza jussatok. De meg kell értenetek, hogy ily háborús időkben nem tudjuk garantálni a biztonságotokat.

- Megértjük a problémátokat. Ezért arra gondoltam, hogy ha esetleg egy megfelelő útba eső bolygón ki tudnátok tenni bennünket, esetleg….

- Ezzel nem ért egyet az arant! - szakította félbe Ericet Scribes. - Úgy gondoljuk, hogy meg kellene ismernünk az idegenek technológiáját, mielőtt visszatérünk a világunkba.

- Ez őrültség! - csattant fel Jason. - Háborús helyzetben vannak az itteniek! Nem hinném, hogy az időpont megfelelő lenne arra, hogy tanulmányokat folytassunk az idegen technológiák után.

Scribes csendben végig hallgatta az ifjú Weiss parancsnok kitörését, majd egy megvető pillantással válaszra méltatta a férfit.

- Csodával határos, hogy itt lehetünk egyáltalán, és nem pusztult el a megmaradt flotta a kék óriás robbanásakor, vagy akkor, mikor a hajtóműveink kilőttek bennünket az ismeretlenbe.

- Ebben egyet értek önnel! - Szólt a vitába Suarez hadnagy, a Földi Flotta tudományos tisztje.

- Uram! Nem valószínű, hogy valaha is alkalmunk nyílna ilyen technológiák vizsgálatára. - fordult az admirálishoz. - Ha sikerülne megtanulnunk ezeket a dolgokat, segíthetnék a flottánkat a haza jutásban, és olyan előnyre tehetnénk szert, mely előre lendíthetne bennünket az otthoni hierarchiában. - Eric elgondolkodott a nő szavain, majd úgy döntött szavazásra bocsájtja a dolgot. Ő maga fiával, és Toldi Oszkárral, a Prittem parancsnokával egyet értettek a távozásban. Meglepő módon Lima és Aiden parancsnokok a priquval egyetértésben a maradás mellett voksoltak, így hát a flotta csatlakozott az ellenálló mozgalomhoz, melynek feltett szándéka, hogy össze zúzza a nor’dus uralkodók hatalmát, és ismét békét hozzon a galaxis ezen szegletére.