19. Rész

„Ayne döbbenten hallgatta végig, és rá kellett jönnie, hogy minden galaxisnak megvan a maga priquja. Egyes helyeken még rosszabbak is akadnak.

- Engedelmetekkel visszatérnénk a bolygóra, hogy tájékoztassuk az arantunkat, a hallottakról. - hajtott fejet a calras. Ohut viszonozta a gesztust, majd karjával a bejárat felé mutatott.

- Természetesen elmehettek. Adjátok át jókívánságainkat vezéreteknek, és nyugtassátok meg, hogy nincs mitől tartania. Egy időre itt megpihenünk, de hamarosan tovább megyünk, és próbálunk csatlakozni a mieinkhez. Még hosszú út áll előttünk, ahogy előtettek is, míg visszatértek a világotokba. -  A diplomaták ismét fejet hajtottak, és a hangárba indultak, hogy híreket vigyenek a nor’dusok, és az ellenállás létezéséről.”  

„A keserű életúton ritkán jutunk édes célokhoz.”

Jamik közel másfél órás beszámolót tartott a Tandumon töltött időről. Elmesélte a találkozást az idegenekkel, a tanácsról tett benyomását, és a látott technológiai eszközökről is beszélt. Bár nem igazán értett a dologhoz, meg tudta állapítani, hogy a felszereléseik fejlettebbek, még a priquénál is. A nor’dusról szóló részt rezzenéstelen arccal hallgatta Dematibus. Csak az emberekről lehetett érzéseket leolvasni. Ayne csöndben ült az asztal mellett, míg Letor még mindig a főnix páncélban őrt állt a két diplomata mellett.

- Nem bízom bennük - felelte végül az arant. - Mi a biztosíték arra, hogy nem ők a támadók?

Mindenki értetlenül nézett a priqura. Még mindig a gondolataiba mélyedt, és nem volt többet megosztani a társasággal.

- Ezt hogy érti? - végül Eric törte meg a csendet. Dematibus lassan tért vissza a valóságba.

- Nincs rá biztosíték, hogy valóban a nor’dusok robbantották ki a háborút. Az is lehet, hogy nem is léteznek. Egy ekkora hajó…

- Űrállomás! - helyesbített Jamik.

- Hogy egy ekkora valami csak úgy elrejtőzzön az lehetetlen. Az ő műszereikkel, ha a calrasnak igaza van, legalább száz parszek távolságból érzékelniük kell az energiaáramlást. - Tekintete még mindig Jamikon pihent, a helyesbítés vétsége miatt.

- A tárgyalásokat folytathatnánk velük - javasolta Jessie. - Ha ők itt állomásoznak, kaphatnánk segítséget, információt, hogy merre induljunk. És a szándékaik is letisztázódhatnának.

Hosszú csend követte a fiatal nő érvelését. Végül rábólintott Dematibus is.

- Egy diplomáciai egység átmegy a Tandumra, és további információkat szerez az állítólagos menekültektől.

- Az elsődleges feladat pedig az, hogy a hazavezető utat felderítsék. Meg kell tudnunk, hogy ismerik-e a világunkat, és haza tudnak-e jutatni bennünket. - Állt fel végül a helyéről az admirális, és egészítette ki az arant gondolatait, melyért nem egy túl hálás pillantás volt a jutalma a priqutól.

- Egyetértek - hangjából sugárzott a gúny. - Mára ennyi!

Mindenki elindult a tanácsteremből a dolgára. Eric a Nuntiumra, Jessievel az oldalán. A calras a két estellel. Scribes utasította a saját őrségüket, hogy hagyják el a termet, így kettesben maradtak. Dematibus, míg az utolsó ki nem lépett az ajtón próbálta megkérdőjelezhetetlen erejét kifejezni, ám miután az ajtó bezárult, holtfáradtan rogyott a székébe. Verejtékezett a homloka, és levegő után kapkodott.

- Meg kellene látogatnod a sanitumot jó uram! - egy ruhával törölgette az arant homlokát.

- Nem vagyok beteg. Most jött el az idő, mikor számon kérik rajtam a Diitatemek amit a népemért tette!

- Hallottad, hogy mit mondott a calras. Lehetséges, hogy ide is elért a fertőzés. Szüksége van a népnek rád.

- A Diitatemek döntenek a sorsomról. A kilátóba kell mennem, meditálni. Hallanom kell, amit mondanak!

- Kit akarsz tőlünk mellőzni? - Eric és Jessie már a Nuntium fedélzetén lépkedtek. Az admirális a gondolataiba mélyedt, a nő pedig már szervezte a saját diplomatáikat.

- Nem tudom. Rád bízom. Állíts össze egy listát, majd átfutok rajta. - Jessie megállt a folyosó közepén és hatalmas kerek szemekkel nézett a férfi után. Fogalma sincs a legénység java részéről. Hogyan állíthatna össze ő maga egy diplomáciai listát. de hát a parancs az parancs.

- Mi volt odaát? - kérdezte Hiub. - Kell félnünk?

- Egy menekült űrállomás. Az ellenfelük pedig azonosítható a priquval. - Még mindig a nem volt teljesen magánál. Csak úgy egymás után rakta a szavakat. - Valami betegség hordozói.

- Úgy látom, mindenhol megvan a baj. Veled minden rendben?

- Dematibus azt feltételezi, hogy nincs semmiféle ellenfél. Ők maguk a támadók. Nem tartom valószínűnek, de a bogarat bele ültette a fülembe.

- Ne is hallgass arra a felfújt hólyagra! Csak próbál ellentéteket szítani. No meg persze kell neki az-az űrállomás. Indok kell neki, hogy támadhasson.

- Igazad lehet. Átküldünk egy diplomáciai egységet, akik majd kiderítik ezt.

- Ha gondolod, a vadászokkal járőrözhetünk, csak hogy nyugodtan aludhass. - ajánlotta fel az első tiszt látva felettese nyugtalanságát.

- Feleslege. Ha támadnak, mindegy, hogy egy vadászgépben ülsz, vagy a priccseden fekszel.

Az arant öntudatlan állapotban, verejtékben úszva feküdt a kilátó szobában. A rendezett asztal, melyet ő maga állított be, most egy miniatürizált csatatér. A poharak a leverve, elborulva, az italos üvegek összetörve a földön.

Látta magát, mint kisgyermeket, ahogy az apjával együtt sétálnak a Prim mezőin. A szülőbolygója, mely még akkor a béke szigete volt. A priqu hadserege mindentől védte őket.

Látta, amint a sötétség közeledik a kövér mezőt szegélyező erdők felől. Apja gondterhelt arcát, amint a sakál gárda elviszi, hogy ismét hadba menjen. Látta anyját, ahogy belehal a gyászba, miután üzenet érkezik, apja és bátyja haláláról. Látta, amint gátlástalanul végiggázol mindenkin, aki az útjába került eddigi élete során. Egyetlen mozdulattal ezreket küldött a halálba az acélszívű kapitány. Majd egyre feljebb tornázta magát a ranglétrán, míg végül hadsereg főparancsnok lett, és a főnix őrség kaptánya. Addig viszont vérrel kövezte az útját. A főnix éjszakán pedig saját kezével ölte meg Dradont, a vasöklűt. Mikor lelőtte nem érzett semmit. Az első áldozatánál még összezavarodott, és érezte a félelem, bűntudat és gyász érzését ellenfele iránt. Végül már nem maradt benne semmi, ami gátlásokat keltett volna benne. Arantá koronázták, és most ő vezeti a priqut a túlélés felé.

Látta, amint hazatérnek a romokban heverő birodalomba, melyet eddig vérrel és hússal épített. Látta, ahogy ismét egy virágzó társadalommá áll össze a darabjaira eső nép, de ehhez ismét milliókat kell megöletnie. A kulcs pedig a Tandum ahhoz, hogy győzhessen. Meg kell szereznie az űrállomást, és a többit is. Végül pedig meg kell szabadulnia az emberektől. Már meg is van. Kitalálta. Elsőnek a minden lében kanál Jessie Joetól kell megszabadulnia, majd az admirálistól. Ha lefejezi az emberek hadtestét, önként átadják a priqu technológiával felfegyverzett hajókat, cserébe az életükért. Aztán már csak az ő jóindulatán múlik, hogy ki marad életben. Kiirtják az emberiséget, és az estellek megkaphatják a Földet. És végül beköszönt a priqu alkonya. Úgy hagyja magára a galaxist a népek népe, ahogy azt a Diitatemek óhajtják. És mind megnyugvásra lelhetnek a Caelumban.

De mindenekelőtt még a földiek segítségével meg kell szerezniük az idegenek technológiáját.

A roham elteltével lassan magához tért, és behívatta Scribest. Lassan tápászkodott fel. Szakadt róla a verejték és az összetört italos üvegek tartalmának keveréke.

- Rendelkezz velem uram! - térdelt ura elé a priqu.

- Látomásom volt - lihegte még mindig kissé kábán. - ! A Diitatemek megmutatták mit kell tennünk!

Meg kell szereznünk az idegenek hajóját. Mindet!