Sziasztok!

 

Mit szólnátok egy ifjúsági regényhez? Igaz, egyáltalán nem tudom, hogy valóban ifjúsági regény-e, ezt a megtisztelő kategóriát pár éve kapta, amikor valamelyik kiadó ifjúsági regényre írt ki pályázatot.

 

A regénynek egyébként története van. Fiatal lánykoromban Vivien Fable rajongó voltam. A „My fair lord” az imádott, agyonolvasott könyvem lett, életem férfiideálját ebből a könyvből építettem fel magamnak. Ezen a köteten kívül minden könyvét faltam az írónőnek.

Negyedik rész

 

Átnyúltam az asztalon, és a kezére fektettem a kezem. Imádott szavaim oly sokszor tévútra vittek, ha vele beszéltem – szívből reméltem, az érintés nyelvét nem érti félre.

- Mi történt akkor, Flora? – kérdeztem tőlem telhetően gyengéden – Miért kellett elhagynod az otthonodat?

Jeges ujjai csak egy pillanatig nyugodtak tenyerem alatt; szinte rögvest elvonta őket.

- Jövő hóban lesz másfél éve… egy zsoldos vetődött a falunkba. A szüleimnek fogadójuk volt… remélem, van még most is; ott szállt meg; hát találkoznunk kellett… folyton haditetteiről beszélt, hogy milyen bátor volt… vett nekem ezt-azt… vadul jóképű volt, és ígért, ígért, ígért, hogy a végén már szédültem belé, és elhittem, hogy nem lehet baj belőle, ha egy éjjel kiszököm hozzá.

Játszottak, mint a gyerekek. Fel le cikáztak, vitették magukat az enyhe őszi széllel, kergetőztek. Alig negyed órája kezdődött a mai teszt. Ilyenkor még a konkrét ütemterv előtt "melegítették a gumikat".

 

A régi repülősávos rádiófrekvenciát használták, mint eddig mindig, és mert ez volt az egyik olyan kommunikációs tartomány, amit a mátrixos trollhuszárok nem voltak képesek könnyűszerrel lehallgatni és beledumálni. Egyszer csak a távolból egy szaggató, rossz vételű töredezett, de érthető hang hallatszott.

Óriási reményekkel szállunk ki öcsémmel a taxiból az előre lefoglalt szállás előtt. Az összes csomagunk mindössze egy-egy bőrönd. A ház nem pont úgy fest, mint amilyet Londontól várna az ember, még akkor sem, ha csak az egyik külső zónájában található. Nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, a lényeg, hogy itt vagyunk.

A főbérlő nyájasan, fülig érő mosollyal fogad minket, és megmutatja a szobánkat. A hirdetésben „dupla” állt, valamint hogy egy nagy, kertes, családi házról van szó, egy fürdőszobával, kicsi konyhával.

18. fejezet

 

Rose

 

 

 

Williamben még mindig kavarogtak az érzések, miközben kinyitotta a kripta ajtaját. Meggyújtotta a lámpást, amiről nem is olyan régen még azt hitte, többé nem fog világítani. Úgy érezte, lassan utazásuk végére érnek, meglelik a tekercset és igazságot szolgáltatnak, ha ez megtörtént, mindannyian képesek lesznek továbblépni. Elindulhatnak egy újabb utazásra, immár békével a lelkükben.

Mara lépett be elsőként a sírkamrába, ahol a Madison család tagjai nyugodtak.

6. fejezet

 

 

 

Karasul. A félelem kastélya. A halhatatlanok felbukkanása óta, mindössze egyetlen nemesi család lépte át azt a kimondatlan törvényt, miszerint a halandókat felfalni tilos: a Blood família. Dracus Blood nemes egyszerűséggel legyintett mindarra, amit az etika és a társadalom megkövetelt. Még öccsét, Joseph Bloodot is meggyőzte arról, hogy az emberi vér olyan, mint a nektár, amiből ugyebár elegendő mennyiséget elfogyasztani képtelenség… Városa, mely Animas északkeleti csücskén feküdt, nagyrészt egy kastélyból, és a hozzá illeszkedő épületekből állt.

Idegen nevek és kiejtésük:

Graduria - u.a.

Rägardur - Régárdur

Schwardur - svárdur

Srahgardur - srágárdur

Syragonia - Züragónia

Thyragor - Türágor vagy Tirágor

Tyrennai - Türennáj

Wärendur - Vérendur

Zendaldgard - Zendáldgárd

Elárulva

 

Tizenhat esztendővel a Sárkányvadászat Éve előtt

Zendaldgard

Apám Zendaldgard népét kormányozta. A város lakossága, melynek az élére állt, nagy becsben tartotta őt. Zendaldgard polgárai csaknem mindnyájan azt mondták róla, hogy igazságosabb bármely thyragor nemesnél, pedig ő a köznépből származott.

Tamás a cége főhadiszállásán ült már kora reggel. Az ablakon még laposan sütött be a reggeli fény, vidáman és kellemesen cirógatta az arcát. Napok óta többet esett, mint amennyit nem, a mai derült égboltnak mindenki örült. Például az egész csapat az Erőműben. Az elmúlt hetekben Dávidé, Eszteré és Valié volt a főszerep, mindenki a gondolatvezérlést gyakorolta. Ez nagy koncentrációt igényelt, érdemesebb volt szép időben repülni. Azt viszont egyre kevésbé bőkezűen mérte a természet.

 

A napról napra hűvösebb áztató őszi eső azonban jót tett a Szi-Fly-nak.

 

 

 

                                          Tűsarokkal a pusztán

 

 

            Ígaz, a fogadást elvesztettem, de csak a fogadást. Igaz, hogy  az autóbusz csak vagy  nyolc kilométerre állt meg a puszta szélén - mert nem tudott tovább menni. és az is igaz, hogy azt mondták száz birka van, de megszámolni nem tudtam, mert mindig mozogtak. Persze csak mikor odaértem, mert az oda érkezésem, sem volt egyszerü,  mert hiaba keltem fel két órakor mig kiválasztottam a legmegfelelőbb körömlakkot, bizony eltelt az idő.

 

 

Becsöngetnek
Tokay egyre hevesebben kezdi forgatni a Földesitől kapott matek füzetet, mondván csak még egy képlet, és meg lesz a kettes. A vöröst komolyabban nem hatja meg a helyzet súlyossága, már úgyis megbukott, minek fárassza magát feleslegesen. Inkább a telefonján flörtöl valami helyi menő csávóval, aki a hétvégére romantikus vacsorát ígér neki. Kovács még mielőtt ide érne a tanár, megrohamozza Labancot, mondván mi fán terem a deriválás, jobban ért ő a puszta szóból, mint holmi száraz jegyzetből.

Száz-valahányadik-nap.Ma egy új lakó érkezett az intézetbe

Egy apró pillanatra megörültem,aztán bele gondoltam…

Vacsora után megszólított.Nem szoktam újakkal beszélgetni.Se régiekkel…elszomorít a dolog.Mármint a beszélgetés.Egy olyan pontra,ahol már nem tudok müködni.Annyira sem amennyire szoktam…vagy micsoda…

-Mióta vagy itt? – kérdezte,mintha ez lenne itt a legfontosabb kérdés.Talán ez is.Ki tudja...én biztosan nem.

-Száz valahány napja – válaszoltam fáradt hangon.Nem szoktam fáradt lenni,csak mindig.Nem tudom elmagyarázni.Egyszerűen olyan...mintha mindig fáradt lennék.

Azt hallottam, a csillagoktól oly távol vagyunk, hogy mire eljut hozzánk a fényük, földi idő szerint talán már nem is létezik egyik-másik világító égitest.

Elmondtam ezt Veronikának is, aki először kinevetett. Ez nagyon fájt, mivel kedves számomra a lány, akárcsak a csillagok.

Miután jól kimulatta magát rajtam, azt tanácsolta, kezdjek valami értelmeset is az életemmel, ne csak ilyen marhaságokkal foglalkozzak.

Igen, ezt mondta: marhaság.

Arra gondoltam ekkor, hol lehet vajon az a Veronika, akit én gyerekként megismertem.

 

Drága, szemét egykori, vagy talán sosem volt barátaim!

 

Ezúton tudatom veletek, hogy bár elcsaltátok a fogadást, én teljesítettem a rám kiszabott feladatot. Tudom, azt gondoltátok, alkalmatlan leszek rá, mert nem néztétek ki belőlem, hogy képes vagyok helyt állni egy hasonló helyzetben, de tudjátok meg, hogy aki egy 150 nm területű Leonardoban megtalálja egyedül, eladó segítsége nélkül a megfelelő 12 cm-es sarkú party-cipőt, az egy kis hortobágyi kiruccanástól sem ijed meg.

Verkill a barátjára nézett, de nem értette. A szemei mögött rejtőzködő érzelmek valami olyasmit sugalltak, ami váratlanul érintette. A francba! Erre miért nem gondoltam? Ha egy halhatatlan, csak a gondolataival képes kommunikálni, természetes, hogy kötődni fog ahhoz, aki megérti…

- Elhoztad Miria Ridert? – kérdezte a fekete köpenyesek vezetője, amire Cloudius egy lassú, mély pislantással válaszolt. – Köszönöm. Mihez kezdenék nélküled?

A folyosó üresen állt, amikor Verkill elhagyta a szobát.

A mérnökök a hangárban ültek. Repülési adatokat elemeztek. Dávid alig pár perce szállt le és vedlett vissza kétszárnyúból kétlábúvá, ahogy Károly mondogatta mostanában. A mai teszttel egyébként pont ezt a megnevezést igyekeztek „elrontani”, ugyanis a térdeknél és a bokánál lévő nyitható szerkezeteket tesztelték. Tamás panaszkodott folyton. Kényelmetlennek találta hosszú távon, hogy egyenesen kell tartania a lábait, illetve a „repülőgép” farokrészét adó, csizmához csatolható szárnyacskákat is nyithatóvá-csukhatóvá akarták tenni.

müködik?

5. fejezet

 

 

 

Prien. A papok oltára. Az Ezüst Pap megjelenése óta, az egyház népszerűsége drasztikusan nőtt, legalább is a halandók körében. Vallásuk a Teremtő, és a Halál viszonyáról szólt, de a közembereket ez nem igazán foglalkoztatta. Ők azért jártak a templomaikba, hogy az általuk hirdetett prófétához imádkozzanak. Tulajdonképpen semmi nem kötötte ki, hogy ez a személy az Ezüst Pap lenne, de ők csakis a „minden baj forrását” éltették.

 

Egy gyertya ég csendesen,

Lángja ragyog fényesen,

Jelentéktelen kis láng,

Fénye a szívembe száll.

 

Egy láng magában semmi,

Senki sem fog figyelni,

De ha ezer fénylik fel,

Összegyűjt majd sok embert.

 

Mint millió csillag fent,

Úgy égnek a gyertyák lent,

Mindenre emlékezve,

Fényt ontva sok gyerekre.

 

Csak

       szétestem.

Egyetem

           veszedelem.

Nincs

       szerelmem.

Lapos

       minden.

Nincsen

          Kedvem

Verset

         termelnem.

Csak ez van.

Inspirálatlan,

Cinikus,

Flegma

Kurvaanyja.

Valami fáj.

Nagyon fáj.

És nem tudom, költészetem

Hova vár.

Mi értelme

Inspiráció és

Eufória nélkül

Szétestem emberestül

Nem tudok reagálni

Másokat meghallgatni

Csak kaptafás rímeket írni

Be is fejezhetném így ni

De nincs ebben semmi

Nincs kedvem alkotni

Miért kell ennek így lenni

Nem

Nem

Nem

A teszt

 

Az ötvenes évek elején jártunk, a tudomány rohamléptekkel formálta világunkat, ekkortájt született egy csomó felfedezés, legtöbbjét nem lehetett személyhez kötni, különféle „teamok” valósították meg. Rosswelről és a titkos támaszpontról még senki sem hallott, de a bázis létezett, széles látókörű tudósokat gyűjtöttek ott össze szűk látókörű katonák és politikusok. Egy „lezuhant” űrjárművet vizsgáltak, melyben idegen lényeket is találtak. Nosza, bevált emberi mentalitással elkezdték őket felszabdalni egyszerű kíváncsiságból, és némi katonai motivációval.

A női magazint melynél már két hete melóztam szívből utáltam, monológot írtam a szemspirálhoz, novellát a krémgyantáról. Ideje volt belekunkorítani karrierívembe hisz hajdan horoszkópokat fabrikáltam egy online portálra. Innen gyorsan kipenderítettek mivel mindenkit „Igyál egy cincit oszt jobban leszel!” jóslatommal győzködtem. Egy agysejtem sem foghatja, vajon miért vettek föl ehhez a laphoz, hisz az állásinterjún az egyetlen szépségtippem a „kenj fogkrémet a ragyáidra, holnapra leszárad” volt.

 

 

 

 

                                Az igazság Vlád Tepes életéről

 

 

 

             Ezernégyszáz harmincegy novemberében , vagy decemberében - ezt nem lehet tudni pontosan mert akkor még Julianus naptárt használták- nem úgy kelt fel a nap  mint máskor, mert megszületett Drakula herceg, alias Vlad Tepes. Már kora gyermekkorában igen igen  kedvelte böregérkocsonyát kókuszreszelékkel. De szivesen fogyasztott kozzá egy kis madártejet is.Fiatalkorában - ami nagyon szükre szabott volt mert  tizenhét, tizennyolc éves korában  trónra került.

 

 

 

 

                                        Közös udvar 37.

 

 

 

           Bözsike nagyon feldobott hangulatban, és semmitől sem akadályoztatva indult el a repülőtér jegyirodájába, ahol egy darab jegyet szándékozott váltani a Schwechat-i repülőjáratra.Pontosan odaérkezése után, egy év és három nappal. Nem volt szándékában sok csomagot vinni magával, hanem inkább a pénz akarta megóvni, mert arra számitott , hogy kevés a valószinűsége annak , hogy Viktor valami sok pénzzel rendelkezne.

Amatőrök volnánk. LEgalábbis kicsivel több mint egy éve efféle ambíciókkal tértem ide. És élveztem. Küzdelmesek az írásaim, kitartok mellettük. De gondok léptek fel: generációt váltott a fórum. Egy csomó új ember jött ide, habár néha nekik is csak egy átmeneti otthon. Könyvtár, ahová kiadásra nem szánt, vagy csiszolásra váró műveket raktok fel.

De a könyvtárakban síri a csönd, igaz?

A színvonal. Az zuhant. Nagyot. Óriásit. Hatalmasat. A szórakoztató irodalom elfajzása ide vezérelt; képtelenséggé lett elgondolkozni költők által alkotott új szavakon, mint például 'Nekemte-szindróma'.

Harmadik rész

 

- És most? Hogyan tovább?

- Firenzébe megyünk – közölte Flora. Mintha bizony nem volna nyilvánvaló, a Firenzébe vezető út közepén baktatva – Van egy városunk és van egy nevünk.

- Milyen ragyogó kezdet – gúnyolódtam –, és mihez tervezel kezdeni ezzel a rengeteg hírrel? Egyáltalán: hogy’ tudod megjegyezni ezt mind?

Hűvös pillantása a napot is megfagyasztotta volna.

- Felesleges fárasztania magát. Úgysem fog sikerülni.

- Legalább ebben egyetértünk – vágtam rá – „Firenze” és „Sorrano”; ezzel fikarcnyira sem megyünk.

17. fejezet

 

Elisabeth

 

 

Theresa Harris a kórházba telefonált, az apja állapota felől érdeklődött, de sajnos nem történt változás. A nő mélyet sóhajtott és ólomnehézségűnek érezte minden tagját. Mikor ideutazott hónapokkal ezelőtt, nem gondolta volna, hogy idáig fajulnak a dolgok. Eltemette az anyját és egy természetfeletti erők által harcolt ütközet közepébe csöppent akaratlanul is. Sőt mi több, beleszeretett egy vámpírba. Úgy érezte, felült egy körhintára, ami sosem fog megállni, és képtelen kikászálódni belőle.

 

A mai menü:

Húsleves gazdagon

Rántott csirkecomb burgonyapürével

Opcionális: savanyúság (kovászos uborka)

 

Péter több mint egy hete frissítette minden nap a szakácsnő javaslata alapján a menüt, de nem történt meg a kívánt áttörés. Tudta, hogy új belépőként egy telített piacon nehéz lesz labdába rúgnia, de próbálkozott. Ajánlgatta azoknak a futártársainak, akiket ismert. Ők, ha épp ínyükre való volt az aznapi kínálat, időnként rendeltek.

 

 

 

 

                                         Közös udvar 36.

 

 

 

           Betty Rose-t sürgette főnöke , hogy szeretné megkötni vele a következő évi szerződést. Bettynek nem volt más választása elkellett mesélje az igazat , hogy miért vonakodik a szerződés megkötésétől. A főnök megértőnek bizonyult,  bár kételkedett abban , hogy Bettynek , összejön a vőlegényével való találkozás , és ennek hangot is adott, kijelentvén, hogy ha egy évig nem jelentkezett , akkor már nem sok remény maradthat Bettynek.

Másnap, Ralph két okból is keserű szájízzel ébredt. Az egyiken egy falat kenyér, valamint sajt segített, de a másikon nem. Tudta, hogy amit tettek, az létfontosságú szereppel bír Animas sorsának alakulásában, de a bűntudat nagyúr, és nehezen engedi nyugovóra szolgáit. Szüksége volt hát némi figyelemelterelésre, de a védelem kialakítása nem igazán hozta lázba. Így elindult a keleti határhoz, ahol Aaron és Shin figyelték, mikor jelenik meg az ellenség. Gyaloglás közben az épületeket leste, melyek az évek során eléggé leamortizálódtak.

Lógereblye

 

Oly régen történt velem ez az eset, hogy már az idejére sem emlékszem, de az biztos, hogy gimnáziumi éveimet tapostam. Anyám és mostohaapám finanszírozta ugyan az iskolát, de azzal a feltétellel, hogy minden nyáron a szünidőben megkeresem a rávaló jelentős részét. Az öreg egy kollektív gazdaságban dolgozott, gondolta jó lesz az nekem is nyaranta. Jelentkeztem a munkavezetőnél, beosztott búzát zsákolni. A harmadik zsák után, látva tántorgó lépteimet a 80 kilós zsák alatt, berakott a töltők közé.

 

 

 

 

                                        Közös udvar 35.

 

 

 

           Viktor és a hölgy  felemelkedtek  a földről az első Auf!-felszólitásra. A két köpcös határőr-- vállukon puskával, kezükben erősfényű elemlámpával, lezserül körbejárták a két határsértőt, majd az egyik eloltotta lámpáját, és másik lámpa fényénél test motozást hajtott végre.-- Alle ist in Ordnung-- mondta, amit Viktor is értett, minden rendben-- mondta tovább a hölgynek.Ekkor a hölgyet elfogta  a sirás, amit sokáig  nem tudott abbahagyni-- a két határőrnek kellett támogatnia , hogy tovább tudjon haladni, miközben Viktor átvette csomagjait.

 - Szervusz, kincsem! Jaj, de jó látni téged! Hejj, de megnőttél! Na, gyere csak beljebb.

Nagyi viszont ugyanúgy néz ki, mint tíz évvel ezelőtt, talán csak három-négy ránccal több borítja a homlokát. Hellyel kínál, étellel, meleg teával. A jól átsült kolbászok íze összefut a számban, úgy tömöm magamba őket, mintha nem ettem volna már egy hete. Nagyi mesél a háborúról, hogy milyen pusztítást hagyott maga után, és mennyi áldozatot. Mesél nagyapa haláláról, hogy valószínűleg odaveszett a harcban ő is.

 

 

 

Régen néztem ki azon az ablakon olyan nyugodtan, mint akkor este, amikor végre nagyanyám magamra hagyott. Az emlékekkel, a reményekkel, a vágyakkal, a gyászommal harcolva maradtam egyedül a sötét szobában. Sem a drága nagyi, aki madártejjel várt haza, sem a főnököm, aki elvárta, hogy valami szenzációs cikkel térjek haza, nem sejtették, mit is jelent nekem hazatérni ide, az öreg szülői házba. Az ablakon át már csak a lenyugvó nap sugarait láttam, ahogy a ház mögött, nyugaton, elbújt a Kárpátok mögött. Előttem a végtelen fenyves sötétlett, melyből egy-egy mezőnyi területet kegyetlen fejszecsapások irtottak ki.

Úgy írnék valami nagyot, igazat,

amivel átadhatom magam

a világnak az embereknek,

hogy többé ne szenvedjenek,

de sajnos csak ennyire futott:

Együttérzésre!

 

 

Lelkünk bugyrai: Empátia!

 

Téged nem ért meg senki kedves megértés, nem fogjuk fel valódi értelmedet, nem érezzük a benned rejlő mélységet, csodálatos felszabadító energiád.

Azt amikor ott tükrözödől teljes pompádban egy másik embe szemében, ahogy megváltoztatod az arcát miközben neki mesélnek.

4. fejezet

 

 

 

Raxan. A nyugat keresztútja. Egykoron, Animas legtöbb üzletét ezen a településen bonyolították le. Ami felettébb érthető, hiszen a Confiniat Drakannal, illetve a Regiust Wielarannal összekötő utak metszetére építették. Egy ilyen forgalmú csomópont, tulajdonosát megannyi előnnyel felruházná, ezért a Tanács arra a döntésre jutott, hogy egy nemes sem birtokolhatja. Így a közemberek mohó irányítása alá került, akik a meggazdagodáson kívül mást sem tartottak a szemük előtt.

 

 

 

 

                                        Közös udvar 34.

 

 

 

           Viktort a pillanat töredéke alatt verte ki a hideg verejték,és  gondolta végig egész eddigi  életét, egészen  eddig a percig. Még arra is volt ideje gondolni, hogy esetleg elszaladhatna, de legjobb lenne ha megnyilna alatta a föld és elsülyedne valahova, ahonnan csak akkor bujna elő amikor már nem határolják egymástól az emberek, az embereket , határokkal.

Nem tehetném, de már megdorgál
A sorsfelgöngyölítő ólomlábpár.
Finomságaival várna,
Hát elmondom, milyen a Nekemte-szindróma.

Kopp-kopp. Ez az ártatlan, kötelező illemforma, most gyilkos tőrként szúródott az érzékeny, megviselt dobhártyáiba. Mi adhat ki ilyen éles hangokat magából? Valamilyen fegyver, esetleg egy állat? Lényegében mindegy, hiszen már elmúlt, és helyette újfent visszatért a kellemes, mámorító csend. Kopp-kopp.

- Verkill, ébren vagy? – kérdezte Mary, az ajtó túloldaláról. A francba! Hirtelen tisztán látott, az álom valósággá alakult. Elaludtam…

- Igen, egy pillanat, és megyek.

[Töredék egy regény-átdolgozásból, amivel egyszer unalmamban szórakoztattam magam... Nem tudom, mennyire jó...]

 

Drága Andriskám!

 

Nem is gondoltam volna, hogy te már ilyen ügyes és erős vagy!

Éppen a cumisüvegedből etettelek, és ma sem fogtam le a kezed, ahogy szoktam. Melinda mondta, hogy így etesselek, mert így szoksz hamarabb az önálló evéshez. Nem tudtam, hogy értette, és nem is igazán hittem neki.

De ma reggel aztán bizonyítottál: nemcsak rátetted az üvegre a kezed, ahogy néha szoktad, hanem nagy meglepetésemre tartottad, és döntötted is magad felé!

16. fejezet

 

Aneihk

                                                          

 

Trevor Scott álmosan nyitotta ki a szemét, hunyorogva nézett a felkelő nap első sugaraiba. Hajnali ötöt mutatott az óra, a takarót a fejére húzta, próbált visszaaludni, de nem bírt. Az agya egyfolytában pörgött, próbált megoldásokat találni. Milliónyi lehetőséget végigfuttatott gondolatban, de egyik sem vezetett sehova. Madison egy dörzsölt alak volt, még a másvilágról is szívatja őket.

 

 

 

 

                                        Közös udvar 33.

 

 

 

           Csillogó napfénybe közeledett a vonat Budapesthez. Viktor jegye a nyugati pályaudvarig volt érvényes, ezért volt még ideje, hogy zilált gondolatait elrendezze egy kicsit , hogy amikor le kell szállnia , határozott léptekkel és szándékkal vágjon neki a út , utólsó szakaszának.Befutottak az állomásra. Elég nagy volt a tömeg , ennek Viktor határozottan örült sokkal nagyobb biztonságban érezte magát mint egyedül egy kis városban , vagy , vagy öten-hatan egy kocsmában.

3. fejezet

 

 

 

Wielhas. A fekete köpenyesek központja. Két esztendeje már, hogy Verkill Wielath ismét betette a lábát ebbe a katonák nélküli, védőbástyaként szolgáló faluba. Eleinte értetlenül nézték, milyen szándékkal jöhetett, és miért bámulta úgy a Kastély bejáratát, mint egy koldus az utolsó aranytallérját. Később aztán megértették… Ez az épület tulajdonképpen nem egy kastély szerepét töltötte be, egyszerűen így nevezték. Terjedelmileg, a település negyedét magába foglalta, de ez érthető, hiszen eredetileg arra a célra tervezték, hogy egy ostrom során a katonák tömkelegének szállást adjon. Ám, mivel erre sosem került sor, így a szervezeten kívül senki nem használta. Ahogyan teltek a hónapok, a kezdeti két főből, és Ralphból álló létszámuk fokozatosan nőtt, a káosz hírével egyetemben.

Bazár

 

       Picinyke használcikk piac volt, illett a város méreteihez, meghúzódott a zöldségpiac sarkában. Az árusok mindig ugyanazok, ismerték egymást, és az alkalmi vevők is ismerték őket. Legtöbbjét az ínség hajszolta ki, saját, vagy szerzett portékáját potom áron kínálgatta valamennyi. Volt köztük szakosodott árus, ő csak ruhafélét próbált eladni. Többségében vegyes portékával rakták meg asztalukat, melyet a város építtetett vasból és betonból., nehogy csak úgy el lehessen kótyavetyélni.

A novella címe egy FB-os ismerősömtől származik, aki egy betű elírással alkot érdekes szavakat. Némelyikhez történeteket kerekítek.

 

Elviselhetetlen, sűrű ordítozásba fulladt a bányászgyűlés. Mindenfelől elégedetlen hangok sorolták sérelmeiket.

- Nagyon bosszantóak!
- És veszélyesek!
- Szidták az édesapámat!
- Gorg kartárs úgy felhúzta magát, rajtuk hogy majdnem szívinfarktust kapott!
- Ráadásul harapnak!

Gordu, a vezetőjük megelégelte a lármát, és túlharsogta őket.

15. fejezet

 

Az amulett

 

 

1987

 

A kislány a szobájában játszott, mikor a mamája kilépett az ajtón és bevásárolni indult. A babáját sietve a földre dobta, ránézett a kiságyban szundikáló húgára és az öccse szobájába ment.

– Készen vagy? – kérdezte az ötéves kisfiút.

– Elment? – válaszolta a fiú.

– Sietnünk kell – azzal megragadta a kezét, és pajkosan kacagva futottak az emeletre, a titokzatos ajtó felé.

– Nem félsz? – kérdezte az öccse.

Értékelés:

 

Elöljáróban annyit mondanék, hogy nagyon nem szép dolognak tartom, ami a játék ezen körében történt! Azt hiszem, ilyen még nem fordult elő! Ha Krisztiánnak terhes volt a feladat, választhatott volna maga helyett valakit, nem pedig elsunnyog. De ez persze az én személyes véleményem! Így, miután más nem vállalkozott rá, rám hárult az értékelés- ítélkezés hálátlan feladata. Remélem, senkit nem bántok meg!

 

Krepsz Györgyi: Sokadik típusú találkozás

 

Jó kis történetet kerekítettél nekünk, jól használtad fel a megadott szavakat.

A fiú korán elhagyta a szülői házat, mert mindenáron önálló akart lenni. Tudatosan építette fel az eljövendő életét. Szeretett volna állatokkal foglalkozni, de eladta magát a jövedelmező pénzszerzés oltárán. Szépen haladt előre a jobblét lépcsőjén. Alig volt huszonöt, már ott állt a háza előtt a kocsija, élvezte berendezett otthona kényelmét. Amikor elért egy szintet, egy új hobbinak kezdte szentelni az életét, éspedig a kütyügyűjtésnek. Szerette magát körülvenni e legújabb technikai csodákkal, nem számított az ára, vagy a felhasználhatóságának az észszerűsége.

 

 

 

 

                                        Közös udvar 32.

 

 

 

           Bözsike teljes erőbedobással készült a szabadságára. Ez a szabadság szó most számára sokkal többet jelentett, mint bármikor. Mert itt -- bár mindene megvolt, szabadságában korlátozva  volt. Mit ér a jólét, a biztos megélhetés, ha nem oda megy ahova akar , ahol nem talál egy kedvére való pasast akivel  közös célja lenne , akár  rövid akár, hosszútávú.

2. fejezet

 

 

 

Wielaran. A modern tudomány fővárosa. Érdekes, milyen könnyűszerrel borul fel a megszokott rend, ha nincs, ki kordában tartsa azt. Ugyanez történt itt is, amikor a korábbi parancsolójukat, két évvel ezelőtt meggyilkolták. Annak ellenére, hogy a lakosokat kizárólag a fejlesztések foglalkoztatták, az incidenst követően minden egyes munkatervüket leállították. Mostanság a termelők, kereskedők, és az egyéb szolgáltatásokat biztosító emberek vették át a fő szerepet, igaz, kifejezetten civilizált körülmények között.

 

Lelkünk bugyrai : egy perc a boldogság!

 

Az öreg otthonban sosem áll meg az élet, nincsennek hosszú magányos éjszakák csak lassú folytonos egyhangúság. Ismétlődő egyhangú cselekmények sorozata, kör körösen haladva várva az utolsó vonatra, amely killendíti az embereket az agyi útvesztők fogságából, felszabadítja a régen túlhasznált testet kínjaitól.

Itt senki sem siet sehova, még a madarak is lassan szállnak, unalmasan csipegetnek a madáretetőből, mintha tudnák, hogy a tólószékből őket bámuló idősek nem tudják követni ha sietnek.

 

 

 

 

                                         Közös udvar 31.

 

 

 

           A rendőr megjelenése a kocsmába egyáltalán nem volt szokatlan jelenség, ezért a bent tartózkodók nem is tulajdonitottak különösebb jelentőséget neki, kivéve Viktort és újdonsült valutázó barátját. A zavaró körülmény az volt , hogy mindkettőjük zsebébe valuta lapult ami már kimeritette a büntethetőség határát , hogy egyebekről ne is beszéljünk.

Károly korán érkezett. Meg akart csinálni pár tesztet. Ám Zsoltot a hajnali rajtaütéssel se tudta meglepni. A srác teljes védőöltözékben feszített, épp csak a sisakja nem volt rajta. A kezében volt a Szárnya, azt forgatta, de amikor a mérnök benyitott, konstatálta, hogy a fiú a hátáról vette le épp.

- Szia Zsolt!
- Jó reggelt, Károly! Milyen korán keltél!
- Tudod, nem vagyok már fiatal, kidob az ágy. Ráadásul a gépek az én gyermekeim egy kicsit, és még hátra van pár teszt.

1. fejezet

 

 

 

Regius. Animas szíve. Különös, milyen könnyedén válik porrá a stabilitás, ha a nép fejében eluralkodik a káosz. Márpedig, amikor az Uralkodók városa a közönséges emberek kezébe került, hajdani csillogását örökre elvesztette. Területét változatlanul egy grandiózus, szilárd fal ölelte körbe, mely a három kapuján átvezető utakon kívül, csak a Flumen egyenletes áramlását engedte keresztül. Korábban az emberek mindenhonnan özönlöttek, hogy megcsodálhassák, amint a Nemesek körzete kettészeli, majd délen, a kastély legnagyobb tornyánál található kettős boltív alatt egyesíti azt.

Útközben őhozzá "szeret-nem szeret" játékot játszottam magamban.
Na, nem tépkedtem persze virágszirmokat (számomra már az is szentségtörésnek számít, ha valaki csak úgy kénye-kedvére leszakítja a mező virágait, mivel szerintem azoknak ott van pontosan a helyük, ott kell díszegyenruhában állniuk, ahová őket az Úristen teremtette; kivéve persze a különböző gyógyhatású növényeket, amelyeket szervezete számára hasznosítja az ember).
Szóval a játéknak ezt a szadista részét természetesen kihagytam, csak fejben játszottam el a gondolattal: hogy vajon szeret, vagy nem szeret?

Megjelent a Hunnia társasjáték új alapkönyve!

 

Letölthető a www.fermisjatek.gportal.hu weboldalról.

 

Ezt a játékot ajánlom mindazok számára, akik szeretik a különböző stratégiai társasjátékokat. A Hunnia emellett egyben szerepjáték is. Így mind a két kategória kedvelői megtalálhatják, amit szeretnek. Az új alapkönyv tartalmazza mind azt, ami eddig megjelent a játékhoz. Helyenként módosítva, javítva az előző könyvhöz képest. És természetesen sok új dolgot is tartalmaz.

Második rész

 

- Voltaképpen a szerencsejáték vitt bajba. Meg a saját bolondságom. Nem tagadom, most is szívesen teszem próbára olykor Fortuna kegyét, de akkoriban még sokkal hévvel űztem a kockázást – és minden egyebet, amelyben együtt jár veszedelem és szenvedély. Alig múltam tizennyolc, és meggondolatlanságban páromat ritkítottam. Előző éjjel trubadúrként mulattattam a vendégeket az egyik híres signore fiának menyegzőjén, bizonyára meglehetősen kiválóan, legalábbis a fizetségül kapott erszény tartalmából ítélve.

 

 

 

 

                                        Közös udvar 30.

 

 

 

          Bözsike,  csuromvizesen ébredt és mindent megadott volna azért , hogy még egy  néhány percre visszaaludjon és folytatódjon az álom, mert Viktorral volt együtt, a szerelem legmagasabb régióiba ahonnan egyáltalán nem akartak alászállni, mert a kéj-- a már hosszű idő óta hiányzó kéj-- annyira magával ragadta őket , hogy szinte fizikai fájdalmat érzett amikor tudomásul kellett vennie , hogy  egyelőre be kell érnie egy ilyen álombéli szeretkezéssel.

 

A bogár

 

       Burgonyát vetettem, a kertem végébe, távol esett mindentől, kukoricatáblák övezték. No, gondoltam, most igazi biokrumplit fogok termelni, semmi vegyszer, semmi permetezés, majd összeszedem azt a pár krumplibogarat, amely arra téved. Egy befőttes üveget negyedrészt megtöltöttem különféle vegyszerekkel, volt abban denaturált szesz, brigécol, a végén olyan szaga lett, hogy magam is majdnem elájultam tőle. Úgy gondoltam, hogy ezen a téren is humánus vagyok, a bogarak azonnal kimúlnak szenvedés nélkül a különleges folyadékban.