Közös udvar 32.

           Bözsike teljes erőbedobással készült a szabadságára. Ez a szabadság szó most számára sokkal többet jelentett, mint bármikor. Mert itt -- bár mindene megvolt, szabadságában korlátozva  volt. Mit ér a jólét, a biztos megélhetés, ha nem oda megy ahova akar , ahol nem talál egy kedvére való pasast akivel  közös célja lenne , akár  rövid akár, hosszútávú.

           Gyakran kalandozott el gondolatba, néha feidézte a közös udvart, a kicsinyes veszekedéseket , amit kénytelen volt ,hallani ha akart ha nem. Eszébe jutott Szerdahelyi kapitány, akivel részeg fejjel lefeküdt, és akiről egyebet nem is tudott, és eszébe jutott Sára is akit sikerült egy olyan útra téveszteni, ami legalább egy nő elvárásainak megfelel, kiteljesedhetett a szerelembe, és nem ragaszkodott görcsösen egy olyan férfihoz, aki elhanyagolta, és gyerek nemzésére sem volt alkalmas. Aztán  gondolataiben megjelentek a Vékony gyerekek civódásaikkal együtt, apjuk humoros megjegyzései , vagy mámoros nótázásai, vagy Vékonyné aki tudni vélte -- nem csak az udvarbéli történéseket, hanem az egész utca lakóinak  életét, pillantok alatt vázolni tudta. Aztán sokat gondolt  Grószékra --bár idehaza nem voltak különösen  jó viszonyba, dehát a távolság egy kicsit feledtette az itthoni dolgokat. Vajon hol vannak ?-- mit csinálnak? Vajon találkoznak -e még. Aztán eszébe jutott az kis srác is aki télen behordta neki a fát, és akit  jónéhány könyvvel ajándékozott meg.

            De bár merre barangolt gondolataiban, agyi kapacitásának jelentős részét Viktor,illetve a Viktor hiány töltötte ki.Ennek nem tudta magyarázát adni, csak azt tudta hogy Viktor nélkül nem élet az élet, és mindent elfog követni, hogy újra találkozzanak és örökre együtt maradjanak, pedig tudta nagyon jól , hogy ez nem csak rajta és Viktoron múlik , hanem valami felsőbb hatalmon, amit csak emberfelletti kitartással és határtalan szerelemmel lehet legyőzni. Viktorról távozása óta semmi hire nem volt, mert nem lehetett!

           Ahogy telt az idő egyre jobban érezte , hogy előbb- utóbb Viktor  jelentkezni fog  a világ valamelyik sarkából és hivni fogja --és ő boldogan fog repülni hozzá.

           Az egy év lejárta előtt egy hónappal főnöke megérdeklődte , hogy a szabadságát , hol szeretné eltölteni , és mennyi szabadságot igényel , valamint ohajtja a szerződését megujitani  az elkövetkező évre. Bözsike gondolkodási időt kért mert  ő sem tudta pontosan mit akar-- illetve tudta, csak azt nem tudta  , hogy a terveiből mennyi valósitható meg. Egy hét gondolkodási időt kapott.

           Viktor, a mátészalkai állomás várójában Budapestig szóló jeggyel a zsebében elvegyült a várakozók tömegében. Igyekezett, nem társalogni senkivel, és került minden feltünőséget, mert a váróban  néha rendőrök jelentek meg , aki árgus szemmel figyelték a vonatra várakozókat. Akinek nem tetszett a fizimiskája azokat igazoltatták, és azonnal  elhurcolták, ha nem  tudtak igazolványt felmutatni. Ílyenkor, nagyon nehéz volt eljátszani a magabiztost az odavalósit. Mikor elmentek a zsaruk , fellélegzett , hogy ezt is megúszta, és hálálkodott annak az ismeretlennek , akivel csinos dzsekijét viseltes szürke zakóra cserélte !

          Felszállt a vonatra a legtermészetesebb módon, és bámult ki az ablakon , mintha az annyira érdekelné. Pedig egyáltalán nem érdekelte semmi , azon kivűl , hogy még egy országhatáron túl legyen. Gondolatait teljesen kitöltötték a tervek, és azok  megvalósulásanak a lehetősége. Ílyenkor ha valaki ránézett volna azt vette volna észre , hogy mosolyog, mint aki angyalt lát. De volt is ebben valami, mert amint gondolataiban túl érezte  magát az osztrák határon, rögtön Bözsike mosolygós arca, csinos teste, lobogó fekete haja jelent meg agyának képernyőjén, hogy csillogó szerelmes szemeiről ne is beszéljünk.Ezek a gondolatok kisérték végig a körülbelül  háromszáz kilóméteren. De ha egy egyenruhást látott-- akár a kalauzt-- a hideg futkározott a hátán. Túl sok dolga volt az egyenruhásokkal, pontosabban azoknak vele, ami egy általános utálatot váltott ki belőle.Ezért áhitott egy olyan világba kerülni, ahol kevesebb a rendőr,  az üldözés , a parancs, és ahol egy darab kenyérért nem kell kompromisszumok sorát  megkötnie!