Közös udvar 36.

           Betty Rose-t sürgette főnöke , hogy szeretné megkötni vele a következő évi szerződést. Bettynek nem volt más választása elkellett mesélje az igazat , hogy miért vonakodik a szerződés megkötésétől. A főnök megértőnek bizonyult,  bár kételkedett abban , hogy Bettynek , összejön a vőlegényével való találkozás , és ennek hangot is adott, kijelentvén, hogy ha egy évig nem jelentkezett , akkor már nem sok remény maradthat Bettynek. A főnöknek  egyáltalán nem volt tudomása a középeurópai viszonyokról , és azt is eltudta képzelni, hogy a nevezett vőlegény nem is létezik , vagy ha létezik is , már rég nem a Betty vőlegénye.

          Annál nagyobb volt a meglepetése amikor  a postás bizonyos Betty Rose felől  érdeklődött. Igen, van nálunk egy ilyen nevezetű asszony, éppen most készül valahova , de még ő sem tudja hogy hova. A postás hivatalos német és angol nyelvű levelet nyújtott át, amiből kiderűlt , hogy Ausztriában egy menekült táborból Bizonyos Wiktor László keresteti a nemzetközi Vöröskereszten keresztül. Amikor Betty ezt elolvasta előbb a postást csókolta agyon ,majd a főnökét árasztotta el  puszikkal ,majd ugrabugrálni kezdett, úgy mint egy gyerek, amikor megkapja kedves játékát.Ekkor hitte el a főnöke , hogy valóban van vőlegény, ha egy kicsit messze is, de legalább van.

          Betty leirta a menekülttábor telefon számát,  cimét, papirt boritékot vett elő és amilyen nagy betű csak elfért a papiron olyanokkal irt reá néhány szót! VIKTORKÁM, EGY HÉT MÚLVA REPÜLÖK HOZZÁD, a te Bözsikéd. A levelet elvitte a postára , és ujfent megkereste főnökét, hogy bejelentse , hogy nem szándékozik előre meghosszabitani a szerződést de ha lehetséges,a szabadsága lejárta  után , újratárgyalhatják az ügyet. Az utólsó héten kapott maga mellé egy fekete lányt aki a távollétében elfogja látni reája bizott tyukokat.

           Betty Rose szép kis summát gyüjtött őssze az egy év alatt aminek a kétharmadát azonnal magához is vette, és nem tudta kellőképpen sűrgetni az  időt , hogy mielőbb találkozzanak. Aztán bement a városban és bevásárolt néhány finom cuccot --amit ,amikor magára öltött ujból nőnek, nem is akármilyennek képzelte magát, de aztán eszébe jutott , hogy nem is olyan fontos a sok szép cucc , mert ő már csak egyedűl Viktornak akar megfelelni.Leűlt egy parkba és legalább egy óráig hálaadó imát, köszönetet mondott az Istennek , hogyha nehézségek áran is, de végűl sikerült mindkettőjüknek megszabadulni   a diktaturától a bezártságtól, az állandó rettegéstől. Végül  visszament a postára és hivta az ausztriai telefonszámot . Harmadik próbálkozásra sikerült. Angolul kezdett beszélni és mondta hogy kit keres. Aztán várakoznia kellett egy kicsit amig egy másik hölgy jött a telefonhoz aki beszélt angolul. Miután megértették egymást, ismét várakozni kellett néhány percet-- de mi volt az a néhány perc ahhoz a, csak néhány nap hiján egy esztendőhöz viszonyitva.Mégis örökkévalóságnak tünt de végre megszólalt Viktor a vonal tülsó végén. Bözsike, Bözsike, Bözsike halassz... válaszolj! Bözsike hallotta, de egy szó nem jött ki száján, csak a sírás, ikegés hangja jutott el a vonal másik végéig, de Viktor ebből is tudta , hogy az ő Bözsikéje ott van , ha nem is látja, és nem is hallja, de érzi jelenlétét, és azt is hogy már csak rővid napok vannak amelyek még eltudják választani őket egymástó , és azután már soha többé senki.

         Időközben azért Bözsikének is megjött a hangja és egyfolytában  csak azt mondogatta Viktorkán , jövök, szállok repülök hozzád. A vonal végén meg Viktor válaszolgatott elcsukló hangon , hogy várlak , várlak , nagyon várlak.Ettől, Bözsikének , úgy elkezdtek záporozni a könnycsatornái , hogy becsorogtak a kagylóba és a vonal meg szakadt.

         Viktor még várt egy kicsit majd letette a kagylót, és megkereste a tábor parancsnokát akinek bekellett jelentenie , hogy egy hét mulva látogatót vár és erre a időre a táborból való eltávozást szeretne kérni. Az elmult közel három hétben Viktor igyekezett hasznossá tenni magát, és minden munkát elvállalt sőt, maga keresett munkát elfoglaltságot magának, ezért megjavitott mindent ami az utjába került, és a villamossággal volt kapcsolatos, ezzel is bizonyitva azt , hogy ő igenis dolgozni akar, na meg persze azt is,hogy munkával jobban telik az idő és ezzel is közelebb kerül egyetlen céljához , hogy magához ölelje végérvényesen Bözsikét.