Tűsarokkal a pusztán

            Ígaz, a fogadást elvesztettem, de csak a fogadást. Igaz, hogy  az autóbusz csak vagy  nyolc kilométerre állt meg a puszta szélén - mert nem tudott tovább menni. és az is igaz, hogy azt mondták száz birka van, de megszámolni nem tudtam, mert mindig mozogtak. Persze csak mikor odaértem, mert az oda érkezésem, sem volt egyszerü,  mert hiaba keltem fel két órakor mig kiválasztottam a legmegfelelőbb körömlakkot, bizony eltelt az idő. Aztán felültem az autóbuszra  - kérdezgettek is az emberek hova megyek. Büszkén mondtam hogy a pusztára. Volt aki hitte és persze olyan is aki, nem. Én minden esetre hittem, hogy szerencsésen oda érek és eljatszadozok a birkákkal és a kutyussal. A kutyusra nagyon kivancsi voltam mert hallottam hogy vannak olyan a nagy kutyák, hogy még a farkasokkal is elbánnak. Ezektől egy kicsit féltem, de gondoltam hogy összebarátkoztattnak  bennünket egymással. Le is  szálltunk szépen, és az emberek el is széledtek jobbra balra. Már csak ketten maradtunk a juhásszal. Körbe is járt vagy háromszor. Nézte az alakomat az öltözékemet és cipőmet is. Ő volt  nehezebb helyzetben mert ő nem tudta hogy én vagyok akit vár , én viszont rögtön felismertem.

- Jó reggelt agyon is Isten, köszönten rá - én vagyok az uj bojtár.- Na ne izéljen mán, hát a kisasszonkát elfujja szél, mint az ördögszekeret, hacsak belém nem kapaszkodik mert ez a hajnali szél , ha enyhe is  de erős. Akkor kezdtem már érezni is, hogy szoknyámat emelgeti, és nem is elégszik meg azzal hogy fellibbenti. Ezt már a fiatal juhász is eszrevette, és rászól a szélre : Csitúlj már,mert mindjárt letéped a szokynyát a kisasszonról. Ekkor már mendegéltünk, de úgy, hogy ő húzott engem. Nem tudna -e egy kicsit is gyorsabban jönni  - kérdezte?- Tudnék, csak akkor lekéne húzzam a cipőmet.

- Osztán miért nem húzza le, - én sem vagyok öltönybe, meg aztán majd déltájba, mikor megjelenik a délibáb, akkor még a bugyit is ledobja olyan melege lesz!

- Azt már nem, nem azért vettem fele , hogy csak úgy ledobjam.

               Amikor lehuztam a cipőt már egyre jobban haladtunk. Éppen leszállt a harmat és a világitást is átvette a napfény, a holdvilágtól. Ekkor jobban meg néztem a juhászt - hát szemre való legény volt. Hát ezt sem rágják a laposférgek belülről.mert majd kicsattan az egészségtöl.

               Na kérem szépen , itt vagyunk , kint vagyunk a pusztán, ameddig a szemével ellát, addig a mienk , sőt egy kicsit tovább, mert még nem látunk elég meszire mert még csak hajnali fény van. De nem is ez lényeg hanem, hanem a jószágok. Na mos figyeljen ide, ami a birkák fulébe van az a fülszám, és nem fülbevaló.Hasonlóképpen megjegyzendő hogy  amelyik birka nagyobb "csomagot" cipel a hátsó lába között, az a kos, és leg könnyebben úgy jegyzi meg, hogy annak csak egy "csecse" van. Van egy néhány  ellős is, ha szerencséje van akkor nem lesz ma éjszaka ellés  de ha igen, akkor  a vilagra kell segiteni a kis jövevényt. Na akkor majd meglátja, hogy 

hogy annak milyen puha selymes a bundája. Ja igen, na meg ott vannak kutyák, Fogdmeg  gyeride. Nem kérette magát,  fel állt, és oda sompolygott. Okosan rám nézett és elfogadott, közben felemelte az egyik hátsó lábát, és én meleg folyadékot  éreztem lefolyni a lábamon. Ugrálni kezdtem de  a juhász megnyugtatott hogy semmi gond mert csak megjegyezte , hogy nefelejtse el, mostantól jóbarátjának tekinti , és hiven követi utasitásait. Azután meg itt van még ez a vakarék a puli: Vakarék gyere ide.Jött mint a szélvész  és háromszor körbeszaladgált bennünket és én vártam hogy , ujabb spricceket kapok, de ezuttal megúsztam, mert vakkantott vagy kettőt, és mar többé nem tágitott mellölem.

            Ezzel aztán el is búcsúzott,a juhász és hosszu lépéseket vett a lábai közzé. Előbb viszont úgy megszoritotta kezemet , hogy rám jött a pisilés.

             Mikor egyedül maradtam, szét néztem az állományon,meg néztem a gumikesztyüt - hátha szükség lesz rá, majd terelgetni kezdtem a nyájat. A kutyák nagyon ügyesek voltak, és ahogy jártunk keltünk a legelőn egyre inkább rájöttem hogy nem tudom mi az a farokgyűrű.  Ez biztos valami uj találmány, zártam le a vitát magammal. Délben viszont, úgy  tüzött a nap hogy kigomboltam a blúzom elejét  sőt a bugyimat is ledobtam miután szét néztem a nagy pusztaságon ahol sehol egy emberi teremtvény nem volt

             Estére viszont elnehezedett ez egyik bárány és,  az  akol felé húzódott. Már tudtam  hogy az éjszaka szülés, illetve ellés lesz. Oda készitettem a gumikesztyüt és  állandó megfigyelés  alá helyeztem a bárányt, hogy ha valami komplikáció lép fel azonnal segiteni tudjak A kutyákat még vagy kétszer körbe futtattam a nyájon,majd megitattam őket, aztán elcsendesedtek. Későre járt az idő amikor a báránynál elkezdődöt az ellés. Szépen ment minden, de  egy  adott pillanatban, megrekedt a szülés, és nem látszott semmi előre haladás.Felvettem a kesztyüt, benyultam két ujjal és kiszabaditottam a lábát, Éppen úgy ahogy nagyapámtól tanultan annak idején, mielőtt még plaza cica lettem volna.

              Félóra múlva,  már ott bukdácsolt a kis bárány az anyja körül, és kereste a cicit. Egy bodobács  pár üzte egymást, egyszer a nőstény nem akarta másszor a him. Végul egy másra találtak, majd tologatták egymást erőre  hátra. A fogadást elvesztettem, de nyertem egy élményt, mert világra segitettem egy kis bárányt, amit mar szinte elfeledtem. Egy kósza farkas barangolt a hajnali  csendben, de amikor Fogdmeg észrevette - azonnal kiszaladt a latóhatárról.