Sziasztok!

Mit szólnátok egy ifjúsági regényhez? Igaz, egyáltalán nem tudom, hogy valóban ifjúsági regény-e, ezt a megtisztelő kategóriát pár éve kapta, amikor valamelyik kiadó ifjúsági regényre írt ki pályázatot.

A regénynek egyébként története van. Fiatal lánykoromban Vivien Fable rajongó voltam. A „My fair lord” az imádott, agyonolvasott könyvem lett, életem férfiideálját ebből a könyvből építettem fel magamnak. Ezen a köteten kívül minden könyvét faltam az írónőnek. Aztán egy időre feledésbe merült az olvasás, mint lehetőség az életemben, elsodort a gyermeknevelés, munkakeresés, egyetemi tanulás a kedvenc írónőmtől.

Már majdnem harminc éves voltam, mikor kezembe került egy új, számomra ismeretlen Vivien Fable könyv. Rendeztem magamnak egy szabad délutánt pléddel, forró teával, nyugodt sarokkal, ahogy azt illik, amikor egy kedvenc író könyvéhez közelít az ember. És akkor jött a csalódás: nem tetszett a könyv. Unalmasnak, sablonosnak tartottam. Közöltem is ezt az egyik ismerősömmel és hozzátettem még azt is, hogy ilyet bármikor tudok én is írni. Fogadás lett a vége, majd ez a könyv, a „Fogadj gyermekeddé!” címmel.

Évek múlva találkoztam egy csapattal, akiknek tagjai szívesen vállaltak bétázást. Tudjátok, ők azok, akik elolvassák a könyvet, javítják, javaslatokat tesznek. A szóban forgó regényt küldtem el nekik és egy kedves bétázó nagyon szépen kijavította a helyesírási hibákat és javasolta, hogy változtassam meg a címet. „A csontváz bosszúja” szerinte jobban illene a könyvhöz. Jeleztem, hogy semmi köze nincs a javasolt címnek a tartalomhoz, de azt írta, nem probléma, ez senkit nem zavar, manapság így lehet befutni, egy jó, hangzatos címmel.

Ezt követően olvastam az ifjúsági regény írására kiírt pályázatról. Nosza, hiszékeny ember lévén, elküldtem nekik a Csontváz bosszúját.

Végtelenül kedvesen közölte az összesen talán 4 vagy 5 bíráló közül az egyik, hogy a regény elég ígéretes, a címe viszont borzasztó. :)

Nem tudom a mai napig sem, hogy ki volt az a „Régi muzsikus” név mögé bújt zsűritag, de a fenti kritika mellett a teljes regényt újra átjavította (tehát ő volt a második, aki helyesírási és szórendi hibák tömkelegét találta a könyvben), jó tanácsokkal látott el, kielemezte, hogy szerinte fiatal, de elég ígéretes az írója a könyvnek. Nem tudtam sajnos, hogy üzenhetném meg neki, hogy fiatal már nem vagyok, a cím nekem sem tetszett és nem minden javításával értek egyet, viszont nagyon hálás vagyok azért, mert időt, energiát, türelmet szánt az írásomra.

Az élet ismét továbbsodort, és csak nemrég jutott eszembe, hogy volt ez a pályázat, de semmit nem jeleztek vissza, így gondolom, nem nyertem vele. Azt sajnálom igazán, hogy a „Régi muzsikusnak” nem tudtam átadni a köszönetemet, viszont most ide leírom, talán ő is tudja, hogy azóta is gondolok rá. És ha ti is úgy gondoljátok, akkor megosztom veletek a történetet, kétszeres javítás után, az eredeti címmel (megjegyzem, nem csak öregedő, egyre feledékenyebb csaj is vagyok, így ha már olvastátok itt ezt a történetet, szóljatok már, hogy ne fárasszalak benneteket újra).

Szóval, a következő alkalommal hozom a Fogadj gyermekeddé című, újrajavított, újragondolt ifjúsági regényemet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.