Végül a névválasztást elnapoltuk Emmával, de megállapodtunk abban, hogy két hónapja találkoztam Dáviddal, amikor éppen sétálni voltam a híd felé és véletlenül összeütköztünk, majd még egyszer és még egyszer. Akkor már tök ciki volt a helyzet, szóval elhívott egy fagyira, a fene tudja miért és addig beszélgettünk, hogy a végén együtt sétálgatva találtuk magunkat és elhívott másnap egy randira. "Hát, nagyon remélem, hogy Mirkónak hihető lesz a kis mese és majd rájön, milyen jó party is vagyok valójában... Huh, nem hangzik ez egy kicsit túl magabiztosan, Viki? Áh, már megint magamban beszélek... de hát, magabiztosság mindig jól jöhet. Akkor előre, viszlát keserves szerelmi tengődés, üdv új fejezet!"

Válasz

Amikor végre kikeveredtem a kis álmokkal szőtt váramból és már hazaértem, gyakoroltam még egy kicsit a dogára, majd nekiültem tervet készíteni Emmával - már úgy értem a technikai ördögein keresztül. "Basszus, lehetséges, hogy nagy fába vágtuk a fejszémet, mikor ilyen hirtelen szerelmetes állapotba "csöppentem" ... de végig kell csinálni! Az ám, mert célom van. Vár rám az a selymes barna haj és gyönyörű barna szemek mélysége... Jaj, már megint miket beszélek?! Meg kell alkotni a tervet, a tervet!! "
- Akkor most végülis holnap elmész vele sétálni, nem? - zökkentett ki a gondolatvillanásaimból Emma, akivel éppen skype-on próbáltuk kitalálni mi tévők legyünk.
- Igen, mert igent mondtam. De ugye végig kéne vezetni ezt a Dávid dolgot.
- Egyet értek. Kell még több ilyen zseniális és mézédes üzenet, mi?! - nevette el Emma a végét.
- Pontosan! - mosolyogtam vissza. - Szóval számítok rád!
Miután ismét megpecsételtük egyezségünket, áttértünk a részletekre.
- Ki kéne találni, hogy a drága Uracskám miféle ember is... mondjuk, legyen picit hosszabb barna haja, és, és ... - próbáltam kitalálni, hogy hogyan nézhetne ki az az álompasi- persze, csak Mirkó után -, aki mellett Mirkó féltékenységében nem tudna hova lenni.
- Legyen mondjuk 183 cm magas és legyen zöld szeme... Hjaj, a zöld szem olyan szexi! - kalandozott el Emma.
- Mi tagadás, jól hangzik. - egyeztem bele én is. - De jut eszembe, kéne egy vezetéknév is. Nem is tudom... mondjuk a ... nem is, inkább a... á nem tudom! Neked van valami ötleted? Valami király? - bizonytalanodtam el kicsit, mert rájöttem, nehezebb lesz, mint hittem.

Válasz

Szóval miután belegyeztem, hogy másnap délután elmegyek vele egyet kerülni a parkba, folytattuk a tanulás. Mirkón látszott, hogy egy kicsit jobb kedve lett, hogy belementem a sétába, én pedig alig bírtam türtőztetni magam, hogy az örömöm a vártnál is érdekesebb reakciójára ne látszódjon túlzottan - és hihető legyen, hogy az én hőn szeretett barátocskámon, Dávidon ámuldozom épp gondolatban. Miután elmagyarázta Mirkó a leckét és én sikeresen felfogtam, elbúcsúztunk és hazamentem:
- Huh, remélem, hogy sikerülni fog a doga. Köszi a segítséget! - mondtam mosolyogva és hálásan.
- Nincs mit, szívesen. - válaszolt és egy halvány, de zavart mosollyal folytatta - Akkor holnap!
Erre bólintottam és elindultam az udvaron át haza. Hazafelé nem bírtam magammal és tárcsáztam Emmát és heves ujjongással elmeséltem neki, hogy mi történt a büfében. Majd ki kell találnunk, hogy hogyan legyen hihető Dávid személye, valamint, ha tényleg jóra fordulnak a dolgok, hogyan kaparintsam meg Mirkót Szimitől úgy, hogy Dávidot kivegyük szép lassan a képből... aztán pedig boldogan éljünk amíg meg nem halunk. Áh, a fenébe is, már megint az a tébolyult rózsaszín köd!

Válasz

Hogy is mondhattam volna nem-et? Persze azért arra ügyeltem, hogy Dávid nevét is felemlegessem olykor, csakhogy eméssze a féltékenység, és végre rájöjjön, hogy jó csaj vagyok.

Válasz

-ööö...mert már régóta megakartalak ismerni,és gondoltam elmehetnénk egyet sétálni.De ha nem akarsz akk nem muszály jönnöd.
-Ki mondta,hogy nem megyek?
-Akkor jösz?
-Hát persze!

Válasz

- Sétálni? - ámultam el, és a szívem hevesebben kezdett kalapálni, mégis nyugalmat erőltettem magamra. - Ezt meg miért kérdezed?

Válasz

-Persze...-Válaszolta idegesen.-Figyu...ööö...régóta megakartalak kérdezni,hogy nem-e jönnél el velem sétálni?

Válasz

Amint elsüllyesztettem a zsebemben a mobilomat, egy széles vigyort is elengedtem, mintha csak Dávidon merengenék. Közben pedig Mirkó arca volt, amin kis híján elnevettem magam. A féltékenység minden jele ott játszadozott az arcán. Egyszerre volt édes s sajnálni való, ám tudtam, hogy amit elkezdtem, végig is kell vinni, hiszen nem csak egy pár percnyi figyelmet akarok tőle, hanem annál jóval többet.
- Ne haragudj - szabadkoztam ismét, és belenéztem a haragos szemibe. - Akkor folytatjuk?

Válasz

-Szia!Mi van bevette?-Suttogta izgatottan Emma.
-Szia!-Hallgattam egy kicsit és ránéztem a Mirkóra,majdnem felpukkant mérgébe.-Aham asszem akkor ráérek.Jah és kösszi a szép szavakat.
-Bevette...Oké akk hozod a házit?
-Persze,átviszem azt a könyvet is.Na de le kell tennem.Szeretlek!szia!-Köszöntem el.

Válasz

Az üzenetet olvasva, megpróbáltam elpirulni, és zavartan pislogni, csakhogy úgy tűnjön, valóban fiútól kaptam az üzenetet. Közben pedig magamban dicsértem barátnőmet, hogy ilyen tuti jó szöveget írt, ami egyszerre lehengerlő és elkápráztató. Bárcsak a valóság is ilyen lenne.
Mirkóra pillantottam, és széles mosollyal megráztam a telefonom. - Bocsi, a barátom volt. Vissza kell hívnom, és megköszönnöm a szép szavait - azzal ügyet sem vetve a fiúra, benyomtam a hívás gombot, és vártam, hogy a túloldalon Emma felvegye a mobilt.

Válasz