Cáfolat

           Holland és brit kutatók nemrégiben megdönthetetlen bizonyitékot találtak arra , hogy a macskának kilenc élete ven. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot - ezzel hatalams kárt okozott a tudományos világnak, elsősorbana macskalógianak a cicalógiának , de nem kevésbé a kandurológiának.

           Mi az amerikai MCK ( macskalógia, cicalógia , kandurológia) tanszék cimzetes profeszorai jegyzékben tiltakozunk a teljesen tudománytalan, félrevezető -talán rosszindulatú megállapitás ellen .

                                    Villáminterjú Gündel Takács Gáborral

            R.- Kedves, Gundel úr, hogyan szólithatom?

GTG. - Ahogy éppen óhajtja, csak túl magas kérdéseket ne tegyen fel , mert most itt a repülőgépen már ezer méter fölött vagyunk, és nem szeretném ha a kérdések szinvonala összeütközésbe kerülne egy szembejövő repülőgéppel. 

R.- Amikor önből készültem, olyan dolgokkal is találkoztam, amire nem számitottam.

                                            Tragikomédia

             Nem szivesen beszél az ember ilyesmiről, mert elég szégyen , hogy annyi év után pont egy ilyen dolog miatt szakadt meg minden kapcsolatunk. Hát soha nem gondoltam volna , hogy a feleségem ekkora feneket kerit annak a dolognak hogy új lakáshoz jutottunk. Egy szobával több, igaz egy gyerekkel is mert hát időközben megszületett Jánoska, de minden valószínűség szerint vele együtt megszületett a feleségem hisztériája is.

                                         Ha visszatérhetnék...

            Ha visszatérhetnék, oda ahol már jártam, ahol már egyszer jól éreztem magam -  tudnám-e magam úgy érezni mit annak idején? Ez itt a kérdés. Ha tehetném, megpróbálnám.

           Visszatérnék a közös udvarra, újra játszanék Helgával, a Vékony fiúkkal, egy kicsit leskelődnék a padlásról  Bözsike szobájába. Aztán tovább lépnék, és elmennék a tengerpartra ahova nem jószántamból mentem, hanem vittek  - katonának.

     Forróság. Perzselő hő égette a földet, a mezőt, s a távolban még maga a horizont is szédelgő táncot járt. Ez jutott ki neked, eme sorsa kárhozott az élet. Pedig milyen könnyű is volt, mily' élvezetes pillanatok öleltek, és mégis, csupán egyetlen egy fogadás; mind odaveszett. Itt ülsz a puszta közepén, egy soványodó árnyék menedékében, és másra sem tudsz gondolni, hogy mi módon történhetett volna másként.

      Egyáltalán hogyan kerültél ide?

Fejes Roland: Az érem két oldala

Ahogy többen is jelezték a hozzászólásokban, Roland kicsit elkapkodta a feltöltést. A javított verzió véleményem szerint már sokkal élvezhetőbb volt. Főhősünket kétféle szemszögből látjuk. Először a sajátjából, ahol is megtudhatjuk, hogy nem veti meg az alkoholt, ha éppen arról van szó, hogy el szeretne menekülni a valóság elől. A második részben főhősünk már csak egy darab "hús", egy vizsgatananyag. Tetszett az alapgondolat, a megközelítés is jó volt, bár én el tudtam volna képzelni hosszabb kifejtést is, szerintem egy kicsit hamar vége lett, s nem tudunk meg eleget ahhoz, hogy valóban "együtt legyünk" a főhőssel.

- A pályaudvarra, kérem!

- Okés. Talán késésben?

- Kicsit elaludtam, ezért ültem taxiba. Kérem, ha lehet, igyekezzen, a 8:20-as gyorsot el kellene érnem!

- Jó, jó. Azért nem kell mindjárt megijedni. Aki valaha utazott már velem, az tudja, hogy ha én valahova oda akarok érni időben, akkor abban biztos lehet bárki, hogy senki meg nem állít.

„Ha ennyit pofázik, tuti elkések!” – gondoltam dühösen.

Végre elindultunk, de nem épp úgy festett az ürge, mint aki túlzottan oda akarna érni.

                                    Hivatlan vendégek

            Nagyanyai nagynéném, valamikor  a tizenkilencedik század vége felé született - városunktól egy olyan négy öt kilóméter távolságra. Ez a hely ma  is csak falu , de akkor még csak a tanyavilág egy kis darabkája volt, ami éppen  ott tespedt a Szamos partján. Azért tespedt mert, csak széltében , meg hosszába tudott terpeszekedni, mert felfelé az ég felé,még nem igen tudtak épitkezni, tul magasra.

Fiumei boszorkány

  Nem tudom, minek írom most ezt az emlékeztetőt. Talán, ha a későbbiekben már saját magamban is kételkednék, vissza tudjam olvasni, mit is gondoltam most, két órával a kihallgatás után.

A fiumei őrszobán ültettek le minket egymással szemben. A nőt az őrség, engem pedig a felettesem kényszerített erre a remekbe szabott randevúra. A 38°C-os nyári hőségben én inkább kint hevertem volna a tengerparton, de lássuk be, az ember nem veheti ki az egész nyarat.

A Halászsas nevű kétárbocos kereskedőhajó előkelő neve ellenére leginkább csak egy lomha postagalamb volt. Nevét az orrdísze miatt adta neki a kapitány, de a kanárisárga, hattyúnyakú valami kitátott gólyacsőrével inkább tűnt viccesnek mint ijesztőnek. A fedélzeten méla csend, az árbocok közt szélcsend honolt. Mindenki, még a marcona, szakállas kormányos girhes makákója is szó szerint unta a banánt. Két hete vesztegeltek a rekkenő hőségben. A raktérben néhány tonna zölden szüretelt, de lassan barnába hajló gyümölcs intenzív cefreszagától, no meg a gyomrukban megerjedt terméstől mindenki bágyadt volt.

Köszönöm szépen minden résztvevőnek, hogy írt a feladványomra. Rendesen megleptetek, mert nem egy játékos komolyabban közelítette meg a feladványt, én viszont valami laza, humoros agyatlanságra számítottam, amikor feladtam. Ez dicséret ám, azt jelenti, hogy a nehezebb utat választottátok, nem olyan történetet írtatok, ami a megadott bekezdésből törvényszerűen következhetne.

Juhász Gyula: Miska bácsi

Gyilkoló malac? J Én nagyon örülök, hogy írtál, annak még inkább, hogy ilyen horror szerű megközelítést választottál, csak az volt a bajom, hogy mielőtt beindulhatott volna a történet, elvágtad.

Ezüstcseppecske mesél (játékra fel!)

 Csatt, csatt. Éjjel kettő körül jár az idő. Miksa, az öreg szivaros éppen jókor tér magához. Óvatosan felül az ágyon. Az asszonykája továbbra is nagyokat szuszog, miközben férfiakat megszégyenítően, hanyagul horkol a párja mellett. Ilike az ismeretlen zaj ellenére sem ébred fel, hiszen ő mindig füldugóval tér nyugovóra. Nem hallja saját magát sem, hát még az egyre sűrűsödő csattogásokat. Nem úgy, mint Miksa bácsi!

+18!!!

Ahogy nyitódik a szemem, az előző éjszaka képei nyomokban bevillannak előttem. Képek a tombolásba fajuló ivászatról és asztalon táncolásról a kis szöszivel a Sörkertben. Huhh! Tényleg oda tettük magunkat! Még egy ősz, csapzott hajú, bajszos, szakállas öregember vészjósló tekintetét is látni vélem egy pillanatra, aztán elkezdek kikászálódni a kényelmes ágyamból.

Az engem átkaroló kezet lelököm magamról, majd félálomban kibotorkálok a budira, mert úgy érzem, a Niagara akar kitörni a húgycsövemből.

Drága Abbie!

Gratulálok az új házatokhoz! Az esküvőtök csodálatos volt, kislányként én is a tiétekhez hasonlót álmodtam magamnak. Felnőttél, önálló életet kezdtél, olyan büszke vagyok rád, amennyire csak egy anya lehet a gyermekére! De el kell mondanom valamit, már nem bírom tovább. Biztos, hogy nem emlékszel, de egyszer kiskorodban azt kérdezted tőlem, miért mindig ilyen bánatosak a szemeim. Már akkor tudtam, nem titkolózhatok előtted örökké.

                                         Revans

              Kedves bátyám Sándor.

           Most hogy  már a másik bátyánk nincs   itt közöttünk - mert magához szólitotta az Úr - elég furcsa körülmények között, most már bevallom azt amit soha sem mondtam el neked,mert nem szeretném magammal vinni a sírba. Te csak  azt  tapasztaltad , hogy nagyon feszült volt a legkör közöttünk azokban az időkben.

            Elérkezett az este. A várva várt pihenés ideje, amikor a valóság és az álmok világa közötti fal végre leomlik, s szabadjára engedheted a képzeleted. A szürke nappalok emlékekké foszlanak, a munkád jelentéktelenné válik, a kapcsolataid pedig elfakulnak. Minden, mi a fényhez köt hirtelen értelmét veszti, te magad sem vagy már valódi, mégis, vágyakozol ezekért az órákért. Hiszen csak itt vagy szabad, az elméd, csak is itt szabad!

      Megágyazol magadnak, bebújsz a kényelmes takaró alá, majd a hátadra fekszel.

                                          A titok.

           Alig múltam harminc - két évvel - és az utóbbi két évben már csak hat évet tagdtam le a koromból. Azelött, amikor még harminc alatt voltam,   simán mondtam magamat huszonkettőnek. Pláne olyan helyen ahol szerződés nélkül, úgymond feketén dolgoztam. Mert volt ám olyan is, és nem is kevés. Az egyetem elvégzése után - ahol külkereskedelmet tanultam, nagyon nehezen kaptam munkát.

Szerencsekerék

– Másodszor jártam a sötét raktárhelyiségben. Az egy héttel korábbi, sikeres előinterjút követően végre vele is találkozhattam. A szívem majd kiugrott a helyéről, amiért napjaink talán leghíresebb emberével találkozhatok.
– És végül találkozott vele… ugye? – kérdez bele a nyomozó a mesémbe. Kávéját az asztalra teszi, karjait pedig egymásba fonja.
– Így van – felelem. – Azt hinné az ember, hogy Xerxész a hírnév, a siker és a pénz hatására egy beképzelt, öntelt barom, és szinte érinthetetlen, aki mindenkivel szemben megtartja a két lépés távolságot, de ő korántsem ilyen.

Eldönthetetlen; a feladvány sűrűsége, vagy ahogy tiszteletemet kettétörtem eredményezte, hogy ennyire kevés beadvány érkezett, s amelyek közül csak Norbert indult el ténylegesen a játékon. Így aztán, hogy, hogy nem, ő a következő heti Játékmester. Gratulálok! Örülök, hogy legalább Te írtál.

Ettől még illenék értékelni is az írásokat.

Balogh Zoltán: Óriási vita tárgya lett ez az írás, még Eloise vonta kérdőre, mennyire felel meg ez a pályázati kiírásoknak, balul is sült el az egész - neked is kedvezni akartam, de Eloise-t is csillapítani szerettem volna, azonban kompromitálással nem lehetett előlépnem - ezért inkább, dacára, hogy visszavonultál a játéktól, önmagamat védtem meg.

                             Legyen átkozott a neved!

   A péntek esti órákban, Rónai Péter kényelmesen huppant le a tévé elé. Lábait hosszan előre nyújtotta, karjait pedig a fotel mindkét oldalsó támlájára helyezte. Hálát adott, amiért vége lett ennek a szörnyű hétnek. Imádta a pénteket. Ám leginkább a csütörtököt, mert azután a péntek következik, ami azon nyomban meghozta a kedvét. Ilyenkor általában leheveredik a tévé elé, a Sport csatornára kapcsol és pattint egy sört.

Holland és brit kutatók 2018-ban megdönthetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a macskáknak kilenc életük van. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot, ezzel óriási káoszt okozva a Föld minden országában. Az embereket először megrémisztette a gondolat, de aztán ezt az érzést egyre inkább felváltotta az irigység. Bizony, sajnálni kezdték tőlük különleges képességüket, és ők is több életre vágytak. Eme gyarló emberi tulajdonság rövidesen a négylábúak kiutálásában nyilvánult meg, majd tüntetéseket szerveztek, melyekkel a tudósoknál próbálták elérni, hogy ha már ilyen felfedezést tettek, kezdjék el vizsgálni az állatokat, és jöjjenek rá, miként lehetne elérni ugyanezt az embereknél is.

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki részt vett a játékban. Annak ellenére, hogy rekordszámú játékon kívüli írás született(persze mindenkinél érthető okokból kifolyólag), úgy gondolom, nagyon élvezetes körön vagyunk túl, ami a látszólag egyszerű téma megannyi féle megközelítésének tudható be.

Ócsai Norbert: Reménysugár
- Ugye a feladat lehetővé tette, hogy elengedjük azt a bizonyos gyeplőt, ami az érzelmeket illeti, nálad egy résznél éreztem úgy, hogy nem ártott volna egy kicsit visszavenni, ott az elején, amit páran említettek is, amikor a gyereket jellemezte a szülő.

                                     Utolsó levél.

            Tudom, nem nagy dicsőség, hogy innen kell írjam neked ezt levelet, amelyet minden valószinűség szerint nem fog követni más. Ezért megragadom az alkalmat, hogy erőm és tehetségem szerint megvilágitsak egy-két dolgot előttetek, amit nem jól tudtok, mert rosszúl informáltak benneteket. Higgyétek el, az ötlet fantasztikusan jó volt, és vidáman gond nélkül élhettünk volna életünk végéig, ha az részeges disznó - aki a bank bejáratánál aludt - nem éppen akkor józanodik ki és  ébred fel.Éjfél után egy óra volt.

            Édes Kisfiam,

      Fogalmam sincs róla, hogy valaha is megkapod ezt a levelet, vagy hogy egyáltalán... hogy egyáltalán reménykedhetek még abban, hogy élsz-e. Olyan kis gyenge voltál, olyan kis fiatal, amikor elragadtak tőlünk. Azóta a kegyetlen idő már megőrölt minket, mégis, apáddal soha nem feledtünk. A ragyogással telt zöld szemeidet. Vékony mosolyba húzódó ajkaidat, mikor esténként regével búcsúztattuk a nappalt. Azok a csodaszép, fantasztikus emlékek.

                                      Eredményhírdetés

          Zádori Bence: Átmeneti gyász. Az írás megfelel a megadott témakörnek, még akkor is ha legbizarabb megoldást választottad.Stilusod nem hazudtolja meg önmagát - ezen írásodra is jellemző a túlbonyolitott mondatszerekesztés, és szó összetételek, amelyek sok esetben az értelmezés róvására megy. A stilussal nem vitatkozom , nem is lehet , mert nálad ez a természetes értelmezési forma - de ez nem jelenti azt , hogy másnál is megállja helyét, és másra is rákényszerithető.

Drága Anya és Apa!

Úgy érzem, eljött az idő, és most szeretnék végre beszámolni nektek az életem elmúlt hat hónapjának szárnyalásáról valamint hirtelen bekövetkező félresiklásáról. Megvolt rá az okom, hogy úgy eltűntem, és nem adtam magamról semmi hírt, de most nem szeretnélek ezzel untatni titeket.
Az egész akkor kezdődött, amikor megnyertem a versenyt. Akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha vissza fogok térni előző szakmámhoz, az alpinista ablaktisztításhoz, sokkal inkább volt valószínű, hogy villámkarriert befutva megismertetem a nevemet az egész világgal.

Ma újra eljött az idő. Az én időm. Vagy mondhatnám úgy is, a beteljesülés órája. Elkezdek készülődni, hogy a pezsgőbontásra odaérjek. Nem mintha Kata ünnepelni akarna, sokkal elfoglaltabb ő annál. Igen, még Szilveszter este is.

A megszokott séma szerint jártam el ezen az éven is: Februárban pillantottam meg először Katát, és már akkor tudtam, hogy megszerzem magamnak. Azóta minden nap látom őt. Csodálatos érzés, amikor elbűvöl mosolyával, még ha nem is nekem szánja.

Odakint ködpermet szitált a szürkületben. Az apró, hideg cseppek jéggé fagyva borultak a korhadt fenyőfák ágaira, melyről különös zenebonát dübörögve potyogtak a földre. Még az ablakon keresztül is láttam, hogy csak úgy fénylenek a tompa fényben. Bent kellemes meleg volt, időnként mégis keresztülfutott valami megmagyarázhatatlan hűvösség a csontjaimon. Rossz előérzetem volt, amit nem nagyon értettem, hiszen a télapó ott ült mellettem. Tekintetem ismét az ölemben pihentetett dobozra siklott.

                                             Odakint, és idebent

          Odakint ködpernet szitált a szürkületben, Az apró hideg cseppek jéggé fagyva borultak  a kopasz fák ágaira. Még az ablakon keresztül is láttam, hogy csak úgy fénylenek a tompa fényben. Bent kellemes meleg volt, időnként mégis keresztülfutott valami megmagyarázhatatlan hüvösség a csontjaimon. Tekintetem ismét  az ölembe pihentetett dobozra siklott.

      Odakint ködpermet szitált a szürkületben. Az apró, hideg cseppek jéggé fagyva borultak a kopasz fák ágaira. Még az ablakon keresztül is láttam, hogy csak úgy fénylenek a tompa megvilágításban. Bent kellemes meleg volt, időnként mégis keresztülfutott valami megmagyarázhatatlan hűvösség a csontjaimon. Tekintetem ismét az ölemben pihentetett dobozra siklott. Ezernyi gondolat kapott szárnyra bennem, ahogy végigsimítottam ujjaimmal a díszes csomagot. Egy piros szatén masni díszítette, amit a por már rég ellepett.

   Mr. Goldwin a pultot támasztotta. Lenyalt haja alatt kaszinójának vendégeit vizslatta, szerette ugyanis a saját szemével felügyelni a dolgokat. Bár a munkaadóm volt, rohadt nagy szemétládának tartottam. Olyan dolgokat tett, amiket azelőtt csak az állatokból néztem volna ki. Nem riadt vissza a kínzástól, ha éppen valaki túl régóta tartozott neki, de arra is volt példa, hogy ha valaki többet nyert a kelleténél, pénz helyett lábtöréssel fizetett neki. Mint egy igazi maffia. Mocskos egy rohadék volt, meg kell hagyni, de tudta, hogy kell élni.

                                        A megbocsátás ereje

           Az éjszaka sötétjében egy kicsi alak vonszolta magát előre. A törpe gyufaszálnyi lábai minden lépésnél térdig elsüppedtek a nagy hóban , ő azonban kitartóan menekült előre. Dundi orra kivörösödött a fagyos széltől még sem jutott eszébe , hogy visszaforduljon. mert olyan cél hajtotta előre, amely számára mindennél szentebb volt.Megkellett keresnie élete szerelmét, mert nekik az jelentette a dicsfényt.

                                         Félelmeink

            Azt mondják az fél, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Ez nem lehet igaz, mert akkor miért fél az ártatlan gyermek, aki még soha senki ellen nem vétett. Ezek szerint a félelem velünk született tulajdonság. Ezt a tulajdonságot hordjuk magunkba sokszor úgy is hogy tudomásunk sincs róla. Csak félünk, meg sem tudjuk magyarázni , hogy miért.Félünk az óvónénitől, pedig nem kéne.

            Késő éjszaka van. Forgolódok az ágyban, nincsen teendőm, sóhajtozok unalmamban. Mit tegyek, hogy végre elaludjak? Netán számoljak bárányokat? Nem, a számoktól csak megfájdul az agyam. Esetleg felidézni egy emléket? Kecseset, szépet? Ezen ötlet alapján gondolhatnék Lilyékre is, az eddigi kalandokra, de már a fáradság attól is eltántorít. Semmi sincs. Szemem nyitva, mégis, előttem csak a sötétség. Az árnyaktól már nem félek, ők sem képesek elfoglalni engem.

Kilépni látszok az ajtón, melynek a kallantyúja önzáró típusú; nem enged vissza az átjárt termekbe. Nem engedi újraélni, amikor a csendőrség még csak atyásan hazakísér, s nem viperával toloncol az esküdtszék elé. A terembe, ahol még nem kell keresned az embereket, nem az utcát kell bámulni, hogy nézőtér lehessek mások életútjának.

Maradnék még, de hátulról, a csillagok, akikkel a magasba szálltam, fájóan bökdösnek, s jól tudom, a körmeim hamarost betörik a félfát, nem lesz mibe kapaszkodni.

                                 Dáridó a vadászkastélyban

           Az író az ötödik regényét irta. Az előzőeknek  mérsékelt sikere volt. A hivatalos kritika  elfogadta, és  kellőképpen méltatta - olvasói is voltak szép számmal. Csak néhány magán vélemény hangzott el , hogy nem elég ütős, nem elég szókimondó és valami miatt nem elég érdekes, s főleg nem elég izgalmas.

           Az iró értett a szóból, és máris megfogalmazódott benne , hogy ez a regénye még azoknak az igényeit is kifogja elégiteni akik a korábbiakon fanyalogtak.

A kalózhajó egy eltört árbocába beakadt a selymesen puha plüssnyúl lábacskája, míg az ő füleit egy Marionett-báb függelékkötelei szorongatták. Már fáradt az elefánt, egyre jobban belevágott a hajó feneke, úgy tetszett, ki is lyukad és napozóhelység lesz a kajütből. Ujjbegynyi, műanyag palackok eljátszották magukról, hogy rumot tartalmaznak. A szegény katonáknak – merev talapzatuk egy lépést sem engedett meg nekik se té, se tova – a tasakban ficánkolva kellett továbbadniuk egymásnak.

Johns kapitány kilépett a kabinból, a Fekete elefántcsont nevű hajójának fedélzetére. A kalózok úgy rohangáltak, mint a csótányok a felemelt kő alatt. Az árbocon fekete vitorla feszült, a magasban pedig egy őrszem pánikba esve mutatott körbe. A hajó ugyanis a legkeresettebb kalózé volt és György király bábkatonáinak flottája vette körül. Esélyük sem volt a menekülésre, így hát Johns kapitány egyetlen dolgot tehetett.

Énekelni kezdett. Az elején csak hümmögött, míg a legtöbben fel nem figyeltek dörmögős hangjára.

                                  Véleményezés.

                                 "De, jaj, nem tudok így megmaradni,

                                   Szeretném magam megmutatni,

                                   Hogy látva lássanak.

                                   Hogy látva lássanak".

                                   ( Ady sorai jutottak eszembe miközben írásaitokat olvastam)

              Gráma Béla:Írása minden szempontból megfelel a kiírásnak.Egy létező jelenséget dolgozott fel a paródia,a szatira és humor eszközeivel.

A büféajtót elzáró óriáskígyó csigolyáit többnyire diákok formálták. Úgy tetszett, hogy véletlenségből tornasorba mozgósították őket. Elől három ébredező kisiskolás cukorkákat vett. A kedvenc ízeik már elfogytak. Mondani sem kell, az idősebbek elpocsékoltnak érezték most azt az öt perc eddigi ittlétet. A cukorkákat mégsem lehet a kormánybiztosoknál beperelni.

Ekkor jutott eszembe először, hogy reggelenként bőségesen megreggeliztetnek otthon, így jövök iskolába; nem is vagyok éhes.

Az űrhajó hatalmas robajjal lépett a légkörbe, majd szinte lángra lobbant az orra. Mögötte az idegen anyahajó magatehetetlenül lebegett, mint valami óriási förtelmes tintahal. Az elit kommandó tagjai ki sem tudtak kémlelni olyan erővel préselődtek a székbe.

A fékezőrakéták sugara ellensúlyozta a gravitáció erejét, majd óriási gombaernyők terültek szét a küldetéséből visszatérő űrrepülő mögött.

A becsapódás még így is fájdalmasra sikeredett, de a négy férfi, bár kissé kábultan, de sértetlenül megérkezett.

–Jeanne d’Arc (zsandark). Az Orleansi szűz, aki magának isten szavának sugallatára fegyvert ragadott, és egyesítette Franciaországot, a megszálló angolokkal szemben. –mondta a lány a telefonba.

–Jaj, Anita. De ugye nem vetted megint olyan komolyan ezt a bulit, hogy teljes páncélzatban akartál eljönni, mint a múltkor? –szólt a másik végéről egy lány.

–Pfff. Nem! –adott hangot sértődöttségének a teljes páncélzatba öltözött tizenhét éves lány.

Az elavult felderítőrendszer

     A lány uszállyal, letűzött redőkkel és ékszerekkel díszített hosszú pamutruhában, magabiztosan sétált végig a nem túl forgalmas utcán. Az arcán szűnni nem akaró bárgyú mosoly a beszámíthatóság teljes hiányáról árulkodott. Egy fekete diszkó gömböt cipelt, de hogy mi célból, azt homály fedte. A szél kezdte kibontani finoman összefogott haját, de ez jól láthatóan nem zavarta. A közelében tartózkodó néhány ember kikerekedett szemekkel bámulta, ahogy a lány, szemöldökét fel-le mozgatva zavartalanul méregeti őket, és kecses járással közeledik feléjük.

                                     A fekete macska

           Már akkor éreztem , hogy ez nem az én napom, amikor kiléptem a kapun és egy fekete macska fűrgén átszaladt előttem , megcélozva az utca másik oldalát. Azt nem tudom , hogy a macskáknak mi jelenti a rossz nap eljövetelét , de  ennek a fekete cicának tényleg rossz napja volt . Ő ugyanis hatvannal akart átszaladni az úttesten, ám egy autó legalább nyolcvannal jött, és elgázolta.

Ami azt illeti, nem nagyon vagyok mestere a véleményezésnek, de azért megpróbáltam, lesz ami lesz. Sajnálom, ha nem lesz olyan profi munka, mint amilyet eddig a többiektől láttunk, de igyekezni fogok idővel belerázódni!
Szóval..


Kozma Norbert - Pillangó-hatás Magyarországon

Áhh igen, a Pillangó-hatás, az egyik kedvenc témám a... témában (?). Egész jól vezetted le, amikor kiadtam a feladatot még nem reméltem, hogy pont egy ilyen teljes láncolatot fogok kapni, de nagyon jól esett, és még humort is csempésztél bele!

- Hogy melyik csatán múlott? Senki nem tudja, mindössze annyi tagadhatatlan, hogy rengetegszer kerültünk veszélybe. Legsúlyosabb talán az 1110-es Római csata veszélyeztetett minket, de sokan az 1660-as dualista háborút emelnék ki. Egy nagy hadvezér azt mondta egyszer: "Egyiket nyertük a másik után, míg végül eljutottunk ide, ahonnan nincs tovább". Mint minden növekvő birodalom, Róma is megtapasztalta az erkölcsi, majd a biológiai kórságokat, melyek képesek egész provinciákat összeroppantani.

Pillangó-hatás Magyarországon

    Attila társát nem tudták elfogni, ugyanis a férfi inkább kiontotta a saját életét, minthogy börtönbe kerüljön. Ezt követően Attila sikeresen szökött át Erdélybe, ahol évekig bujkált, mielőtt visszatért Magyarországra. Egyre nagyobb hírnévre szert téve folytatta a rablásokat, megismertetve magát az egész világgal. A bankok rettegték a nevét, a posták bejárati ajtajaira kitűzött papírokra vastag, piros vonallal áthúzott Whiskys flaskák kerültek.

+16

  Több mint nyolc éve már, hogy az idegen birodalom meghódította, és tartományává tette a Földet. Mindössze két éves voltam, így nem sokra emlékszem. Azt nem tudni, hogy honnan jöttek, csak azt, hogy valószínűleg el kellett hagyniuk a saját bolygójukat, mivel itt telepedtek le nálunk. A túlélőket délre száműzték, otthonainkat pedig hamut hagyva maguk után porig égették. Élükön egy kivételes intelligenciával rendelkező uralkodó állt, akit a megcsappant létszámú emberiség csak Császárnak nevezett.

"A félreértések elkerülése érdekében kijelentem, hogy SEMMILYEN kapcsoalt nincs a Tornádó Völgy és a Jégszilánkok között :) " 

     Tasniv városára korán köszöntött az éjszaka. Apró hópelyhek szálltak alá, óvó, fehér paplannal takarva le a védtelen parkokat, épületeket, hogy a modern település békés álomra leljen. Csend volt, idill, az itt lakók nem is kívántak ennél többet, hogy átvészeljék az Északi Régió fagyos telét. A szúrósan hideg levegő a legtöbb terránt mélyen az otthona meleg békéjébe száműzte, azonban voltak olyanok, akik számára pontosan ez volt a tökéletes alkalom, hogy életük útvonala nyomatékosan megváltozzon.

                                         Eredményhírdetés!

           (Szives elnézéseteket kérem késésemért , és azért hogy ide irom az eredményt. Ugyanis gépem nem hajlandó a fórumba befogadni, már kétszer törölte az eredményhírdetést.)

 - Zádori Bence: Egy balaeset utáni találkozás egy szokatlan környezetbe- kórházban. Bizarr történések, és beszélgetések asszonyról gyerekről. Frappáns megfogalmazások - remek mondatok.

Tudom, hogy nem nyerhetek, meg csak most volt időm felrakni, de nagyon tetszett a feladat és szeretek játszani.

–Szép volt. –lihegte Laci, felocsúdva a hatalmas bal horog után, de kissé kábultan. –Belekongott a fejem.

–Mit is mondhatnék, volt időm gyakorolni a legutóbbi meccsünk óta. –viszonozta a bókként ható kedves szavakat András, vérpatakkal díszített mosollyal a száján. –Na meg persze a kormány tekergetése is erősíti a karomat, pláne hogy mindig én kapom a szervomentes taxit.

KISVÁROSI CSENDÉLET (Játékra fel

              A kisvárosban mindössze két felekezet volt, viszont a bolondgomba módjára szaporodó szekták jelenléte sem tudta elterelni és fékezni az ellentétet. Mind magyarok voltak, katolikusok és reformátusok. Az idők folyamán annyira fajult a nézeteltérés, hogy szinte ölre mentek, még a kocsmában is. Ha a hitéletre terelődött a szó, egymásnak estek, vége volt cimboráskodásnak, ivópajtásnak, egymásra loccsantották, ami a kézben volt..

      "Csak két dolog határtalan. Az univerzum és az emberi hülyeség. Habár, az univerzumban nem vagyok olyan biztos..." - Albert Einstein

      Hűvös, fagyot hozó szél süvített végig az Alpok vonulatain. A közembert ez elrettentette volna, de nem a kihívást, az izgalmat vadászó lelket. Síszezon volt, tömegével érkeztek a furcsábbnál furcsább - és gazdagabb - népek, mindannyian szerették volna kiélni azt, amit a betondzsungelek metropoliszaiban gyerekként képtelenek voltak.

    - Gyula! Te vagy az? – kiáltott fel a nő, amint megpillantotta a várakozó férfit, a kisváros egyetlen gimnáziumában. – Ezer éve, ugye?

- Ági! – reagált a meglepett férfi. - Hát igen. Egész pontosan húsz. Nagyon jól tartod magad.
- Köszönöm. – mondta a nő, de mivel a férfi lepukkant látványa miatt nem tudta viszonozni a figyelmességet, inkább új gondolatba kezdett. – Mondd! Hogy vagy?
- Nos, egész jól. Azóta is taxizom.
- Hallottam a pletykákat a válásodról.

Ha végigtekintek egy térképen - legyen az kicsi, vagy nagy -, milliónyi helyet találok, ahova szívesen elmennék. Az egyszerű erdők is lehetnek szépek a maguk nemében, de egy domb, vagy hegy maga a csoda. Viszont akárhogy is gondolkodtam, nem sikerült egyre leszűkítenem ezt. Hisz a világ hatalmas, és akkor még nem is vettem számításba a mások képzelete szülte helyeket. A Roxfort, a Kapitólium, Skyrim és tucatnyi más. Mindet szeretném megnézni, végigjárni, esetleg oda költözni.

(Igen, visszatértem! :) Innentől fogva bőven lesz időm, hogy részt vegyek a játékban, és meglepő módon milyen tökéletes feladvány akadt a kezembe, hogy így lépjek újra színre! Terra-9-en vagyunk, itt kap szerepet az én utazásom, és bár eredetileg a Tornádó Völgyre gondoltam, mint legszebb hely a bolygón, de azzal a tereppel az Első Év eseményei alatt már páran megismerkedtek. Tehát kelet helyett most a Déli Régió felé fordítottam a figyelmemet :)  )



      Vakáció. Milyen ritkán is jut nekem hasonló.

(Tudom, nem lehetek győztes. De annyira megtetszett ez a téma is, hogy tiszteletből szeretnék játszani. Azért remélem, tetszeni fog!)

Szóval ezt hívják élményvonatnak. Egy régi Watt-féle gőzös. Az ablakpárkány tiszta szálka, a kerekeknek sem esne rosszul a balzsamozás. A lankákon járok; pöfékelünk, csikorgunk, de azért haladunk.

És igen, már látom az első fényt: a hegyen vagyunk. Balra szanatórium, jobbra klinika. Mi? De hisz az ott anyu! Engem tesz tisztába.

Katonaként sorakoztak a tégelyben a kis korongok, melyeket jóformán frissen ütöttek ki az öntőformáikból, s most bevetésre kerülnek az emberi egzisztenciát növelő hadi gépezetbe. Elszórva emberek százai közt meglapulnak a zsebeikben, mozgatják a kapitalista gazdaság elnyűhetetlen kerekét.

S itt emeljünk is ki egyet, melynek kalandos élete, csak itt kezdődik, ahogy csupasz fém teste kézről kézre járva kisebb karcolásokat szerezve bizonygathatta volna miket élt meg.

A 80-as évek végén esett meg ennek a kis kombinált fogónak a kalandja, melyről azóta is regék szólnak. Olyan időkben, amikor az ipar szétterpeszkedett a vidéken, az egzisztencia előteremtése mégis gondot okozott az embereknek. Az orosz katonák még jelen voltak szerte az országban, és kemény kézzel tartották a rendet.

Az ő soraikhoz keveredett vészesen közel Géza, a szerelő és szerszámos ládája. Ez a kis ládika telis-tele volt tömve különféle eszközökkel, amiket egy tank szerelésére használtak a szakik.

Endrében a világon semmi különleges nem volt. Élte a hétköznapi emberek életét, viselte a terheket amiket mindenki. Egy meg nem nevezhető kis áruházban dolgozott naphosszat, leginkább mint rakodó. Időnként a pénztárba is beültették, de ezeket mind ő, mind a tulajdonos megbánta. Endre ugyanis sok mindenben jeleskedett, de volt egy óriási gondja. Amint sietősen próbált elintézni valamit, azonnal hibázott. Csak a nyugodt, inkább erőt, mint sebességet igénylő munkák maradtak hát neki.

Mivel úgysincs visszaválasztás, és nincs tétje az írásomnak, kihagytam belőle a szavakat. (ez nem jelenti azt, hogy nem vettem komolyan, csak ha felesleges, minek erőlködni, nem igaz?) Remélem Olívia nem haragszik meg érte. Jó feladvány volt.

Útban vagy, öreg!

            Majzi már csak ilyen volt.

Peti életében sosem volt nagy szerepe, és mégis. Az ágya párnáin pihent csak, de ha nem lett volna, az élet mégis üresebb lenne nélküle. Néha oda szól neki, hogy:

            - Menj már arrébb, öreg!

                                          Gilisztasors

            Alig egy félcenti hosszú volt. Se keze se lába, se füle se farka se feje. Csak eleje meg hátulja. Azt is csak onnan lehetett megkülönböztetni, hogy a hátulja vékonyabb volt, és halványabb szinű. Az eleje viszont vastagabb, erőteljesebb, és vörösebb is. Annyira erőteljes , hogy felnőtt korában , úgy müködött mint egy fúrópajzs. Kitünő földmunkás volt.

Egy jegesmedve mindennapjai – Játékra fel!

Reggel. Újra világos van, mehetünk hát tovább. Komótosan elballagok a nőstény mellett, aki a két boccsal alszik. Ha felkelnek majd utánam jönnek. Vagy nem, kit érdekel, éhes vagyok. Futni azért nem fogok, felesleges. A hús ott lesz a vízben, mindig ott van.

Mikor megérkezek a partra, előttem a hosszú „amiben hús van, de hideg”. Egy pillanatig bambulom a vizet, mikor megcsillan egy hús. Rávetem magam, és bőrig ázva hozom a partra.

Nyolcadik kerületben egyedül

            - Oké, ez baj!

Mondta Tamás, amint elvesztette Ildi nénit szem elől. Egerből jöttek osztálykirándulásra a fővárosba. Ildi néninek pedig akadt egy kis halaszthatatlan elintéznivalója, ezért megkérte az osztályt, hogy amíg eltűnik tíz percre, maradjanak szépen a fenekükön a McDonald’s épületében. Andris, Peti, Krisztián és Tamás kalandvágyó kissrácok voltak, ezért megszegték a kérést, és izgatottan indultak a fiatal és csinos, frissdiplomás Ildi néni után.

                                          A vízimalom.

           Kedves gyerekek, most hogy rövidesen befejezzük a második osztályt, és egész évben jól tanultatok az igazgató úr engedélyez egy osztály kirándulást- mondta a tanitónéni. A gyerekek hurrázni kezdtek de a tanitónéni csendre intette a gyerekeket, és hozzá tette . Tudjátok , hogy ez egy egyházi iskola, ami abban különbözik az állami iskoláktól , hogy a mi iskolánkban, vallásos nevelésben is  részesültök.

A Douglas DC 6-os repülőgépek rengeteg utat túléltek már az idők során. Anno még a 2. világháború alatt elkezdték tervezésüket, de végül a haditerv, ami felhasználta volna előnyeiket, nem került megvalósításra. A gép mégis elkészült, és átalakított változatai máig üzemben vannak több légitársaságnál is. Ezek a repülők még zörögnek, csattognak, ha az időjárás változik, ezért ijesztő lehet velük utazni, de teljesen biztonságosak, és olcsón igénybe vehetőek. Legalábbis az „Oda-Vissza Utazási Iroda” hirdetménye ezt reklámozta országszerte.

                                       A harmadik.

           Nagyobbik lányom tíz, fiam nyolc éves volt. Feleségem már befejezettnek nyilvánitotta a család gyarapitását. Erre azt a magyarázatot adta, hogy neki megjósolta Mimi néni, hogy egy gyereke lesz - nem mintha hinne benne - de már azt is túl teljesitettük. Én meg szerényen azt mondtam,hogy nem szándékozom az életünket,a Mimi néni jóslásainak alávetni mert azon már régen túl vagyunk.Ezzel a téma abba maradt, és igyekeztünk meglévő két gyermekünknek

a számunkra elérhető életszinvonalat biztositani.

Akkor ugye nem baj, hogy nem korhű a történet?

Pszichológiai fegyverek hatékonysága

            - Dögöljetek meg mind, jó?

Kiáltotta a király, a normannoknak a tornya tetejéről. Nem sokkal azután, hogy kiejtette az utolsó hangokat is, hirtelen nyílzápor zúdult rá, és az egyik átdöfte a mellkasát. Összeesett és mielőtt még kilehelte volna a lelkét, rámutatott az udvari bolondra:

            - Hallgassatok rá, csak akkor menekülhettek meg, ha rá hallgatok –majd elvérzett.

                                     Fiktiv történelem lecke

           A cím onnan adódik , hogy a történelmet, már 1007 után is úgy írták, mint most.Vagyis valakinek a szája íze szerint. Csusztatások , hazugságok, soha nem volt dicsőségek felsorakoztatásával tele. Csak akkor más volt a világ, mert egy  csatát, csak az ismert , aki ott volt. De az nem tudott írni- az irásbeliség általánossá válása egy későbbi időre tehető - ezért elmesélte, egy olyan embernek , aki tudott úgyan írni , viszont soha nem látott csatát.

                                  Véleményezés.

           K.Norbi: hősnője nagyon komoly büntetést szab ki volt főnökének, ami jogos. Érződik , hogy könnyedén, de nagyon komolyan oldotta meg a feladatot . Tőle ezt kezdjük meg szokni.

           Eloise: Tragikusra vette a figurát jelenbe és jövőbe egyszer gondolkozott, talán tul sokat bizott az olvasó fantáziájára. A bosszú az ideggáz használata volt, "túl jól sikerült" Bennem egy régebbi moszkvai mozirobbantást vagy valami ilyesmit idézett fel.

Szívás a feladat

            - Színházjegy! Ismétlen, Színházjegy!

Amint befejezte a mondandóját Márton, a lőszergyár igazgatója, elengedte a titkárnőjével összekötött telefon gombját. Ez egy titkos kód volt, ha a főnök színházjegyet szeretne, az azt jelentette, hogy szeretné, ha titkárnő orálisan elégítené ki őt, mert az asszony otthon rosszul csinálja. Persze ő is csak direkt, hogy ne kérje tőle Márton.

            Az alacsony, de kecses, világos barna hajú lány félénken lépett be az irodába.

Balogh Zoltan feladványára készült.

*****************************

Tisztelt Igazgató Úr!

Szeretnék hálás köszönetet mondani Önnek, amiért annyi éven át foglalkoztatott, és szíves elnézését kérném, amiért levélben teszem meg ezt. Úgy éreztem, az illem megkívánja, hogy elbúcsúzzak, de a portás - tudja, amelyik az Ön feleségét „masszírozza” péntek esténként - nem engedett be az épületbe. Kérem, ne büntesse meg ezért, nem haragszom rá.

Monte A. Melnick

Fura ezt így leírni, de amikor lehetőséget kaptam, hogy a Time-nak írjak, egyetlen egy dologra vágytam igazán, hogy meginterjúvolhassam a világ egyik korszakalkotó és legmeghatározóbb zenekarát, a Ramones-t. Itt jogosan merül fel a kérdés, hogyan tehetném ezt meg, miután sajnálatos módon a banda alapító tagjai közül már csak a Magyarországon született Tommy Ramone-t (Erdélyi Tamás) tudhatjuk az élők sorai között?

            Ha mégis egy teljes körű, mindent átlátó képet szeretnék kapni az egykori bandáról, ki máshoz kellene fordulnom, ki más láthatott volna belőlük többet, ha nem a menedzserük, a turnémenedzserük, a banda anyja és apja, a bébi csőszük, az őrangyaluk, a malter a téglák között, amely nem engedte szétcsúszni őket.

A Time magazin 2016. decemberi kiadása

Interjú Mucsi Zoltánnal

R: A film rendezője, Antal Nimród után, van szerencsém Zoltán veled is interjút készíteni, mint a film főszereplőjével. Abban azt hiszem, mindenki egyetért, hogy az Európa sofőrje igazi mérföldkő a magyar filmgyártásban, mondhatni, valósággal odahelyezte kis országunkat a nemzetközi térképre ez az alkotás. Mitől lett ekkora siker?
MZ: Nos, az Európa sofőrje végre egy olyan film, ami nem csak a magyar embernek szól.

Az interjú alanyának egy ötvös kortárs iparművészt választottam, akire felnézek. A személyiségi jogai miatt viszont nem szeretném megnevezni. A továbbiakban Ö betűvel jelölöm.

R: Jó napot művész úr!
Ö: Kezét csókolom!
R: Ön elsősorban ötvösként dolgozik, de emellett tanítja is az ötvösséget. Melyiket szereti jobban csinálni? Már ha egyáltalán lehet köztük választani…
Ö: Természetesen mindkét helyen a szakmámban dolgozom, így mindkettőt szeretem csinálni, és néha össze is folyik a kettő.

Eloise feladványára készült

R: Ebben a hónapban beszélgetőtársam Jackie Chan, aki, nos... Mind ismerjük őt, mind ismerjük Önt. Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat ehhez a kötetlen beszélgetéshez Mr. Chan, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy köszöntsem Önt a Time magazin nevében, a hatvan évet betöltött legendák sorai közt.

JC: Köszönöm a meghívást, és a köszöntést is. Szólítson Jackie-nek, a forgatáson is jobb szeretem, ha így hívnak az emberek.

„A nevem Krisztán. Pap voltam, de most inkább bűnözőnek érzem magam. Azért kezdem el ezt a naplót, hogy megörökítsem életem történéseit. Mivel nem szeretnék a közepébe vágni, kezdem az elején.
A XXI. században fiatal papnak lenni érdekes dolog. Megszámolni sem tudom, hányszor hallottam a paptársaimtól, és a családomtól, hogy milyen hatalmas dolog ez, egy fiatal fiú a papi hivatást válassza, és a cölibátust. Bevallom, a cölibátusért sosem rajongtam, de Istenben feltétel nélkül hiszek, és ezt büszkén vállalom!

                                 Rendhagyó közvéleménykutatás

             Jó napot kivánok! - én a KSH-tól vagyok. Szeretnék néhány kérdésre választ kapni , amenyiben segiteni akarja a munkánkat.

- Hát persze , hogy segitem! - ha tudok segiteni.

- Mit szól ön ahhoz , hogy az idén olcsóbb lett a csillagszóró?

- Nagyon örülök neki, mi már az idén csak azt teszünk a karácsonyfára mert a szalon cukor , megdrágult.

James éppen a sai-ját fényesítette, mikor belépett a jó barátja, Gavin.

-          - Van egy kis gáz. – Huppant le Gavin a rojtos kanapéra.

-          - Mégpedig? – Kérdezte James, tovább tisztogatva a kézi fegyverét.

-          - Nincs pénzünk.

James kérdőn felvonta egyik szemöldökét, és barátjához fordult.

-          - Hogy-hogy nincs pénzünk? Na és a mecénások?

-          Nem adakoznak mostanában sokat.

Világ a kalapban            

- Szörnyű teremtések, távozzatok, vagy sötét mágiát szórok rátok!

Kiáltotta egy kisfiú az ezerkilencszáznyolcvanas évek vége felé, apja üzlete, a Fácántoll bűvész bolt előtt, ahogy a galambokat rugdosta. Kora reggel volt, most nyitottak ki, a galambokat pedig senki sem kedvelte, ezért nem tett jót az üzletnek, ha ott tanyáztak a bejárat előtt.

            Szegényesen csak ketten laktak a bolt hátsó részlegében.

                     Kinga elvarázsolta a cirkuszigazgatót

           Kinga gyönyörű lány volt! Hozzámérhető nem nagyon akadt a környéken. Hosszú haja csak úgy lobogott a szélben amikor végig vonult  a kisváros korzóján. Kék szeme úgy csillogott a délelőtti napsütésben, mint az ég kékje. Hoszú combjai megállásra késztették a férfi embert, és hosszasan bámulták, nem mindennapi alakját, amint a tavaszi szél testére feszitette selyemruháját.

L. Tamás feladványára.

A varázsnyúl

Petike mindig is bűvész akart lenni. Ez volt a gyerekkori álma, és egészen a mai napig kitartott mellette. Kérésére, egyszer édesanyja elvitte Gyulához, akiről azt beszélték, hogy fű alatt mindenféle állatot lehet tőle venni. Okosan, titokban csinálta a férfi az üzletet, így nem kellett bajlódnia semmilyen adózási vagy egyéb gondokkal. Ahogy végigszaladt Petike a soron, ahol a nyulak voltak elhelyezve, hirtelen megakadtak szemei az egyiken.

A kedvenc könyvesboltomban jártam, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Gábor neve világított. Nagyot sóhajtottam… már megint egy gyilkosság. Idáig ez az ötödik esetem, még zöldfülűnek számítok a kollégák között. Gábor a „mesterem”, segít beleszokni a nyomozásba. Gyorsan kisiettem a boltból, nem is vettem semmit. Amúgy is mennem kellett volna, mert közeledett a záróra.

Megpillantottam, ahogy beértem a szobába. Ott hevert a földön, tehetetlenül… Kék ruháját lilásra színezte a skarlátvörös vér.

Ez is valami

            Ó, milyen váratlan meglepetés!

Szeretem a reggelt korábban indítani, mint mások. Így jut egy kis idő magamra, és nem olyan rossz szájízzel indulok el munkába. Miközben az internetet bújtam, rábukkantam, hogy a kedvenc képregény kötetem le lett árazva harminc százalékkal. Ettől úgy fellelkesedtem, hogy betelefonáltam a melóhelyre, hogy ma nem megyek be. Magamra kaptam a dzsekimet és útra is keltem. Szerencsére a könyvesbolt nem volt messze, pontosan nyolcra oda is értem.

Váratlan fordulat

            Kellemes szombat délután volt, még javában záróra előtt. Norbert az antikvárium polcai között kutakodott, hátha valami érdekes nyereményre lel a sorok között. Imádta a régi könyveket, a hosszú évek alatt igen nagy gyűjteményre tett szert, de egy bizonyos írás a mai napig képes volt menekülni előle. "Anyós-Válás", ez állt aranyozott betűkkel a porosodó bőrborításon, ami szinte azonnal elkapta a férfi figyelmét. Szerelem volt első látásra, Norbert azonnal tudta, hogy egy igazi klasszikusra bukkant, ami egy hét év múlva még többet fog érni annál, amennyiért majd most a kezei közé kaparintja.

                                       A manzárd szoba

             Julia, akkoriban egy könyvesboltban dolgozott. Imádta a könyveket és imádta férfiakat is. Ez nem volt véletlen. Alig néhány hónap házasság útán vált el, mert a férjében egy csepp romantika sem volt. Nem szerette a könyveket és a házastársi kötelezettségeinek is csak immel - ámmal tett eleget. Azt is úgy tette, mint egy kivül álló, mint aki nem érdekelt a szerelembe , csak valami motorikus dolgot hajt végre - kötelességből.

 Kiss Ferenc unottan állt a furgon mellett. Várta a hölgyet, aki barátságosan csengő hangján azt ígérte, hamarosan érkezik. Tekintete elkalandozott az utcán. A könyvesbotlot figyelte, ami az épület földszintjét foglalta el, és a fenti lakásokhoz vezető szűkös bejáratot.

- Jó napot! - köszöntötte az ajtón kilépő lány. Azonnal magához vonzotta a fiú tekintetét, hisz gyönyörű alakját tökéletesen kiemelte a többet mutató, mint sejtető, könnyű szoknya.

Ezt a történetet a Játékra Fel fórumjátékra írtam, Kovács András, III. Játékmester szabályai alapján.
Sajnos a mese 9100 karakter körül mozog, ami háromszor akkora, mint amennyit a fórum megenged, ezért folyamodtam ehhez a módszerhez.
 

                                                    Afrika Csillaga

      A nap már régen lenyugodott, amikor hirtelen fény gyúlt az éjszakában. Tábortüzek pirosló lángjai emelkedtek a magasba, fáklyák táncoltak a sötétségben, őket pedig az ősi kántálás misztikus nótája kísérte.