Közös udvar 30.

          Bözsike,  csuromvizesen ébredt és mindent megadott volna azért , hogy még egy  néhány percre visszaaludjon és folytatódjon az álom, mert Viktorral volt együtt, a szerelem legmagasabb régióiba ahonnan egyáltalán nem akartak alászállni, mert a kéj-- a már hosszű idő óta hiányzó kéj-- annyira magával ragadta őket , hogy szinte fizikai fájdalmat érzett amikor tudomásul kellett vennie , hogy  egyelőre be kell érnie egy ilyen álombéli szeretkezéssel.

          Munka közben arról ábrándozott, hogy biztosan ez is egy üzenet Viktortól akiről már,  egy-két hónapja semmit sem tudott mert levélben egyáltalán nem irhatta meg , hogyan készül a kivándorlásra, pontosabban szökésre, azt viszont tudta , hogy Viktor nem adja fel egykönnyen mert amilyen szenvedélyes  a szerelemben , éppen olyan eltökélt  tervei véghezvitelében. Bözsike nagyon bizott Viktorban, és nagyon várta az elképzelhető , de egyelőre nagyon távolinak igérkező találkozást, viszontlátást!

          Viktor a nap hátralévő részébe , toronyiránt ment és igyekezett minél nagyobb távolságot megtenni. Estére járt már az idő amikor Mátészalka közelében ért. Meg is éhezett , megszomjazott, ezért erőt vett magán és egész közel merészkedett a kisvároshoz ahol élelmet és vizet is vehet magához. De a dolog ettől sokkal bonyolultabb volt, mert dollárja ugyan volt, de egy forintja, illetve fillérje egy sem. Ettől egy kicsit megijedt mert tudta nagyon jól , hogy milyen körülmények között jutott a dollárokhoz , és most már előre látta , hogy az azokat forintra váltása, legalább olyan veszélyes mint annak megszerzése volt.

         A mezei úton  egy traktor állt, hárman is körölállták, próbálták begyújtani , de a traktor úgy megmakacsolta magát akár egy öszvér. Pedig az atyafiak még megnyomni is próbálták, de az is hiú ábrándnak tünt. Rettenetes káromkodásra ért oda Viktor, szidták az orosz traktort minta bokrot, már kórusban is. Viktor rájuk köszönt, amit alig akartak fogadni annyira elboritotta az agyukat a méreg, de valószinű , hogy az ital is. Viktor azonban beajánlotta magát , hogy hátha tud segiteni -- bár a motorokhoz nem értett de villamosághoz igen.

          A jóemberek elmesélték , hogy minden van benne ami kell benzin olaj, viz, mégsem akar indulni. Viktor ekkor kezdett a villamoságra gondolni. El is kezdett kaparászni a csupa olaj zsir, kábelek tömkelege között, ameddig csak nem talált egyet amelyik a levegőben fityegett meredezett, és semmivel sem volt kapcsolatban. Elmondta az atyafiaknak, hogy a baj fele már megvan, csak meg kellenne találnia másik felét is. Ezt nem nagyon értették , de tisztelték Viktornak a hozzáértését, de az is közre játszott szerettek volna beérni a városba, még mielőtt bezár a kocsma. Addig keresgélt Viktor mig megtalálta a kábel másik végét is, amit azonnal összekötött és a traktor az első próbálkozásra berregni kezdett. Nagyon örültek a fíúk, és fizetni akartak , de Viktor nem fogadott el semmit  hanem megkérte őket , hogy vinnék el őt egy darabon mert, sietne, egy kicsit késésben van. Azzal semmi gond-- mondták az  emberek-- akár a világ végére is csak kapaszkodjon fel az utánfutóra.

          A rakterületen üldögélve,  beszédbe elegyedett az idősebb emberrel --akiben leginkább megbizott-- és elárulta , hogy enne is valamit, meg inna is, de nincsen forintja , csak dollárja. A dollár hallatán az öreg egy kicsit meghőkölt , mintha megcsipte volna valami , de hamar eloszlatta magába a félelmet és kijelentette , hogy hazafelé ment bemennek a kocsmába és van ott neki egy rokona akiről tudja , hogy szokott dollárt vásárolni mert ,olyan kóbor, üzletelős fajta. A kóbor rokonnak örült ugyan, a kocsmának nem annyira,  mert egy állandó félsz volt benne, az idegen emberekkel való találkozás alkalmából Senkiben nem bizott, de szükség törvényt bont.  Belement a játékba.

         A kiskocsmában, valóban ott volt az az  ember akit kerestek. Előbb a rokon beszélt vele, aki teljes diszkrécióról biztositotta Viktorral szemben. Az üzlet megkötődött, de az új ismerősnek , előbb haza kellett mennie a pénzért mert, nem hordott magánál sohasem több pénzt mint amennyi néhány üveg sörre,  pálinkára elég.

         Amig oda volt, Viktorék megittak  egy-egy üveg sört, de megegyeztek , hogy a következőt Viktor fizeti amint pénze , forintja lesz. Nem sokára visszaérkezett  az új ismerős is, minekutána félrevonulva a kocsma hátánál az üzlet megkötődött. Aztán visszamentek a kocsmába és ittak egy áldomást-- ezuttal a Viktor kontójára. Az italtól egy kicsit elálmosodott Viktor, de nem csak a sörtől , hanem az egésznapi fáradtságtól izgalomtól.

         Aztán búcsut mondott új ismerőseinek, és indulni készült. De ekkor megérkezett egy rendőr a kocsmába.