A ritka szakállú, sötét bőrű, lapos orrú férfi szorosan megmarkolta íját, és felnézett az ezüstösen világító, angyalarcú Holdra. Tengrikánhoz fohászkodott, miközben nyugtalan lova fújtatva dobbantott.

- Hőőő! - szólt rá határozottan az állatra, de az nem akart megnyugodni. Valamit látott a fák fölött, amire gazdája csak akkor lett figyelmes, amikor már egészen közel járt. Az égbolt tiszta volt, és csillagoktól ragyogó, sehol nem zavart egyetlen felhő sem.

Hatalmas port kavart az alvilágaban, a nemrég napvilágra hozott interjú, ami egy ördöggel készült. A kegyetlenségükről elhíresült démonok felháborodását tovább fokozta, mikor egy angyal is színt vallott.

A démonok félve, hogy a nagy hírverések fakítják rossz hírüket, úgy döntöttek, kiterítik lapjaikat.

Szóval a lényegre térve.

Itt ülök egy eldugott játszótér padján – természetesen éjszaka - és figyelem, ahogy riport alanyom épp a vacsoráját fogyasztja.

Igazság

Igazam is lett. Itt fekszem a parton, a víz a lábamat nyaldossa és a legtöbb amit elmondhatok az elmúlt három hónapról az lényegében három dolog.

1. Adam filmmániás
2. Úgy érzem magam mint egy szellem pszichológus
3. Jamei két napnál tovább nem bírja beszéd nélkül

-         Beszélgessünk!  - dorombolta – miközben körbe-körbe úszkált a nappaliban, úgy időzítve, hogy a legizgalmasabb részeknél eltakarja Adam elől a TV-t.

Valaki tudja

Sokszor úgy érzem, hogy az életem egy vicc vagy egy unalmasra sikeredett könyv, amit csak azért olvasok, mert elkezdtem és akkor már befejezem.

Néha reménykedem, hogy csak egy álom, hogy felébredek. Mindegy, hogy a jelenben vagy a múltban, csak legyen vége.

Próbálom a fejemben valahogyan elrendezni az információkat.

Jared megakarta kaparintani Jane lelkét. Rejtély, hogy miért. De nem kapta meg, miattam. Ezért engem vett célba. Bosszúból? Lehet. De az én lelkem nem lett volna neki elég.

- Azt hiszem, szólnunk kellene nekik.

- Miért?

- Hogy tudják.

- Nem, azt nem lehet. Senki nem tudhatja mi vár rá.

- Igazságtalannak tartom.

- Az is, de kik vagyunk mi, hogy az ősidők óta fennálló törvényt átírjuk? Csak két kis haszontalan lélek vagyunk, semmi több. Úszunk az árral a többiek után, és várjuk mikor kerülünk sorra. Aztán ismét elkezdődik az élet egy másik helyen, egy másik időben egy másik családban. Mi pedig az ittlétünkre sosem fogunk emlékezni.

http://www.youtube.com/watch?v=ysSxxIqKNN0

Liberum arbitrium

Másnap a reggelinél még mindig hatalmas gombóc volt a torkomban és még mindig úgy éreztem, hogy képtelen vagyok a beszédre.

A mosogatásnál végre eszembe jutott valami, amit végre ki tudtam mondani.

-        Joann. – mondtam. A nyugodt hangszinem engem is meglepett, Lucast pedig teljesen ledöbbentette.

Percekig nem szólt. A hátamon éreztem a pillantását. Végül belenyugodott, hogy nem akarok több szót ejteni a testvér témáról és válaszolt.

Karácsonyi színdarab a soponyai kis ifjúság részére

1. gyerek:……………………….   Jaj de megijedtem! Mi az anya?

Anya:…………………………….   Ezt a karácsonyfadísz már nagyon rég kerestem most találtam meg a padláson.

ÍRTAM: ÉN. CSAK ÚGY...MAGAMNAK.

BUTUS HÚSVÉTI DARABNAK

                                       NEM KELL FÉLNEM PLAGI’ PERTŐL

                                       MORGOLÓDÓ PRESPITRETŐL.

                                       GYERMEK LELKÉT, PERSZE NYILVÁN

                                       MÉLTÁNYOLOM.- SZIRMÁT NYITVÁN.

                                       NEM TATROK ÉN ZORD SZÜLŐTŐL,

                                       VILÁGOMTÓL, SZŰKÖLŐTŐL.

Gondolkodtam én már rajta,

Hogy az ember olyan fajta,

Akkor viszket keze, lába,

És akkor nagy a pofája,

Mikor neki éppen jó.

„Igyunk cimborák, johó!”

Látod, ezt itt? Én nem értem.

Mért nem nyugszik érdemében?

Sánta csibe, sánta róka,

Sánta kutya gyorsabb vóna…

Villás nyelvvel felkavart

Mély iszapot, bűzlő szart.

Mosná már magát belőle.

Magyarázná nyakra, főre.

Miként volt ez? Hogy gondolta?

Másról szól már ma a nóta!

Olvassatok minden nap!

Olvassad a Bibliát, egy egész életen át!

Mindenhol a nagyvilágban,

Minden keresztyén családban,

Található Biblia. Van hol a z Úrnak laknia…

Mikor még pici a gyermek,

S számot, betűt nem ismerhet,

A családból valaki, s ez általában a nagyi,

Magyarázza ki az Isten.

Más ki ráérne az nincsen…

„ - Ha bármikor eltévednél,

S rosszra, gazra vetemednél,

Olvassad a Bibliát, egy egész életen át!

Ha önmagadtól nincs eszed,

Lesz, ki fogja a kezed!”

És ahogy a padlás pora,

Úgy rakódik évek sora.

Egy diák kért segítséget tőlem, kinek unatkozó irodalom tanára azt a feladatot adta, hogy találjon ki egy görög mitológiai történetet, eredeti helyzínnel, fiktív szerplőkkel. Íme:

Aróma és Ilárion

             Nagyon rég, mikor még az Olimposz tetejét Istenek lakták, s derűs hangulatban, zene, bor és a szó szoros értelmében isteni ételek mellett múlatták az időt, miről Apollón, Dionüszosz és Hesztia gondoskodtak, szóval emberi érelemben véve nagyon rég történt, amit most elmesélek.

ELŐSZÓ

             Kérem a nyájas olvasót, hogy szerény történetemet annak tudatában olvassa, hogy ezt felnőtteknek szóló mesének szánom.

… Nem mintha letettem volna róla, hogy valamikor majd megtanulnak az emberek élni és szeretni…

                                                                                                     -Sz-

MEGSZAKADT SZÍVEK PARKOLÓJA

              Weisz bácsi minden délután, pontosabban minden ebéd után fogta a tábláját és elbuszozott a bevásárlóközpont parkolójába.

Amikor életemben először olvastam angyalokról szóló történetet, elgondolkodtam, és felkutattam róluk némi információt. Úgy gondoltam, hogy mivel az angyalokkal jóval kevesebbet foglalkoznak, mint ellenségeikkel a démonokkal és a Sátánnal, éppen itt az ideje, hogy valaki fordítson ezen. Hiszen az Úr hűséges szolgáit még jobban megilleti a földi szeretet, mint az alvilági lényeket.

Éppen ezért kerestem fel egy illetékest, aki felmerülő kérdéseinkre megadhatja a választ, és kielégítheti kíváncsiságunkat.

Váratlan

Amikor visszaértem a szobámba, már túl voltam három bőgési rohamon. Lisa fiatal kora ellenére, végig erős maradt. Lehet fel sem fogta mi történik. Bájos, gyermeki mosollyal hagyta el világunkat és csak remélhettem, hogy tényleg egy jobb helyre kerül. Ő bízott benne, ezért nekem is bíznom kell.

Adam még mindig az ajtóm előtt dekkolt. Meg sem mozdult. Érzelmeit a jól bevált angyali maszk alá rejtette. Mikor elhaladtam mellette halványan biccentett

találtam egy elrejtőzött kis részt a füzetemben és nem tudom eldönteni, hogy bele írjam e a regénybe, vagy már túl sok.

ugyhogy vázolom és várom a véleményeket :D

-         Soha nem beszélsz. Együtt élünk, ha fogalmazhatok így, de semmit nem tudok rólad. Semmit. – Adam arca megrándult és acélos tekintetében fájdalom csillant. – Sajnálom - hadartam és felpattantam.

Finoman elkapta a kezem és visszahúzott maga mellé. A tekintete a távolba révedt.

Azt mondják az élet show,
és nekem így is jó.
Pedig ha tudnák, mit érzek,
hiszen a sötétben élek.

Csak egy kis fényesség
nekem az pont elég.
Elátkozott vámpírlét,
nekem nem hoz többé fényt.

***
Refr:
Szívdobbanás, bimm-bamm,
megszűnt egy pillanat alatt.
Azóta élek Drakulaként.

De a lelkem jó,
bár olykor szívbemarkoló,
ahogy szívom én is a vért.
***

Álmodom nap, mint nap.
Ragyogjon rám a nap.
De tudom, hiába kérem,
nem bírja vámpírvérem.

***
Refr:
Szívdobbanás, bimm-bamm,
megszűnt egy pillanat alatt.

Lisa

Az arcomba világító fényre ébredtem. Valki elfelejtette behúzni a függönyt. Feltételeztem, hogy Rose.

Szitkozódva lerugdaltam magamról a takarót és fordulni próbáltam, hogy felkeljek, amikor megéreztem.

Valmi visszahúzott. Nem erősen, de tartott.

A kezemre pillantottam.

Hát persze, jutott eszembe. Az infúzió. A korház.

Megrohantak ez érzelmek. Újra éreztem az elszántságot, a hálál iránti vágyat. Mintha megint ott lettem volna, akkor…

Éreztem milyen zuhanni, amikor érzem a szelet az arcomon, ahogy hasítom a levegőt.

Sétálok éjjel a macskaköves úton,

egyre inkább érzem,el kellene futnom.

Szűk a kis utca,sötét van és cidri,

nem vagyok egyedül,szembejön egy hippi.

Távolról úgy tűnik ártatlan ember,

de aztán rámtekint vérvörös szemmel.

Rémülten felfogom,ez itt egy vámpír,

véremre szomjazik,így leszek mártír.

Engedem,harapjon,kóstoljon belém,

elszáll az életem,elszáll a remény.

Engedem,öleljen,lehull a két kezem,

szívja a véremet,én pedig élvezem.

Eszter ( a továbbiakban én ) : - Üdvözöllek nálunk, vagy ha nagyon szellemes akarok lenni, mondhatnám úgy is: Isten hozott!
Ördög ( a továbbiakban ő ) : - Hahaha. Köszönöm, hogy eljöhettem.
Én: - Az interjút te kérted. Miért is?
Ő: - Feltűnt, hogy túl sokat foglalkoztok itt az angyalokkal,egyikért-másikért egészen odavagytok. Úgy érzem, nem fair, hogy csak azt az oldalt látjátok. Meg hát, van egy kis feltűnési viszketegséggel megspékelt örökös közlési vágyam is.

Az élet fáj…

Karba tett kézzel álltam a szoba közepén és Lucast figyeltem. Vártam és közben eldöntöttem, hogy nem engedem el, amíg nem kapok válszt a kérdéseimre.

-         Rendbe jön. – mondta halkan, még mindig a plafont bámulva.

-         Mit csináltatok vele?

-         Olyan sok tollát kitépték, hogy nem tudta magát meggyógyítani. Segítettünk neki. De most mrá helyrejön. Hogyan kapták el?

-         Hárman voltak.

A barátnőm leleményes volt,  megadta a szereplőit egy mesének, íme:

 egy tehén, egy trambulin, egy macska, egy rémálom, 3 kiáltás, egy cipőfűző, Szabó P.(vagy bármelyik szerepe), egy vörös fickó, a tenger, egy katona, és Sztálin.

 Ebből hozzak ki valamit... Így sikerált :) :

Egyszer volt, hol nem volt, ...

Minden történet eleje hasonlít kicsit...

Jajj már, ezek olyan ósdi kezdések. Szóval:

A Halált mindenki ismeri. Csak félre. Ugyanis nem olyan szívtelen dög, mint azt egyesek gondolják, hanem egy meglehetősen őrült alak, aki macskát tart, és a kedvenc időtöltése(persze a halottak átrugdosása mellett) a trambulinon való ugrálás.

Megnyugvás

-         Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem Rose-t. Még mindig az ágyban feküdtem.

-         Ötödike van. – mondta lazán, de a szavaiból fájdalom csengett.

Szóval négy vagy öt napot aludtam. Tényleg hosszú álom volt.

Ash ágya még mindig a szománkban volt és nem kevés esélyét éreztem annak, hogy ez így is marad. A helyében én sem akartam volna egyedül maradni azon a helyen, ahol nem rég még Annenel mulattunk.

Az ágy tényleg maradt, de Ash nem jött meg.

A gonosz rabja

Teli hold volt. Sötét, fülledt, nyári éjszaka. A holdat gomolygó esőfelhők takarták, csak néha engedték el fogságukból, akkor is csak pár pillanatra. A kellemetlen nyugati szél néha néha feltámadt, félelemmel elárasztva minden rettegő szívét.

A sötét, komor éjszaka semmi jót nem ígért.

A démon éhesen bolyongott az utcákon. Már két napja éhezett. Sanyarú sors jutott neki, mint a legtöbb gonosz teremtménynek. De ő, velük ellentétben nem törődött bele.

Puzzle

Az újévet jelző tüzijáték szívárvány színekbe költöztette a csillagtalan, fekete égboltot. Mindenki ujjongot, s a hangok hozzám is elértek.

Néztem, ahogy az ég a szivárvány minden színében megmutatja magát. Nem akartam, de Anne újra és újra eszembe jutott. Imádta a tűzijátékokat, a rengeteg színt, az életet.

Erőtlenül ültem a tetőn és néztem az eget. Éreztem ahogy hullni kezd a hó, azon a télen először.

A legnagyobb és egyben utolsó durranást követően bíborba borult az ég és láttam Lucas szálló sziluettjét.

Utolsó percek

Az október egy szempillantása alatt tovaszaladt a november pedig, csípős széllel és kegyetlen felismeréssel köszöntött.

A hónap első napján valami furcsa derengést láttam Anne körül. Az egyik órán feltűnés nélkül odaintettem magamhoz Mat-et, majd felfirkáltam a lapra.

-         Mikor hal meg?

-         Szombaton. – súgta a fülembe, mintha bárki meghalhatná.

-         Szeptemberben kellett volan neki.

-         Amióta én látom nem változott a dátum.

  Becsöngettek. Vége a nyári szünetnek, a gyerekek örültek is, nem is, de ennek mindenképp hangot adtak.
A tágas helység inkább hasonlított egy felbolydult méhkashoz, mintsem tanteremhez.
Miss Green alig tudta lecsillapítani a kis kompániát.
- 5. osztály! Azonnal leülni! Ha nem vettétek volna észre, elkezdődött az iskola!
Elizabeth Green fiatal, vékony kis tanárnő volt, de ha kieresztette a hangját azt még az öreg Joe is meghallotta lent, a gondnoki szobában.
Most is hatásos volt, mindenki megkereste szépen a helyét és a zsibongás is halkult valamelyest.

Ragaszkodás

Éjfélkor értem haza. Rose és Anne éberen vártak, nem törődve azzal, hogy másnap iskola és attől a manővertől ők is olyanok lesznek, mint akit fejbe vágtak.

Csillógó szemekkel figyelték ahogy leteszem a táskám a székre, majd könyörtelenül letámadtak.

-         Mit néztetek? – kezdte Anne.

-         Megcsókolt? – tudakolta Rose?

-         Milyen volt?

-         Jól csókol?

-         Hazakísért?

Esztinek, mert túl romantikus vagyok...

Szép, nyári nap volt. A nap már reggel jól eső meleggel árasztotta el a világot.

Számunkra cak egy egyszerű nap, de nekik akár tökéletes is lehetett volna.

A lány lenge nyári ruhájában fel-alá rohangált a lakásban. Az értesítőt kereste, amit két nappal azelőtt kapott. A posta küldte. Csomagja érkezett az anyukájától. Már rég várt és nagyon izgatott volt, hogy végre megkapja.

Azon a szép nyári reggelen a fiú kábultan figyelte ahogy a lány rohangál.

Gólyák

Abban az évben a mi osztályunké volt az a megtiszteltetés, hogy pesztrálja a gólyákat. Fél kilenckor az osztályunk unott, a gólyák pedig izgatott arccal masíroztak be az ebédlőbe, hogy megtudják kinek a nyakán lóghatnak a félév végéig.

Másra sem volt szükségem. Mat bőven elég volt. Úgyis úgy viselkedett, mint egy vásott kölyök. Igazából nem is értettem, hogy lehet angyal, ilyen hozzáállással.

Végignéztem a gólyákat és görcsbe rándult a gyomrom, ugyanis az újonnani tinik félelmetesek voltak.

Internet

A suli felé autózva mág mindig a film körül pörögtek a gondolataim. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Lassan már szédültem a sebesen cikázó gondolatoktól és képektől.

Tim amikor megcsókol.

Tim amikor megfogja a kezem.

Tim amikor mosolyog.

Tim amikor nem szól, csak fekszik mellettem az ágyban. A tudat, hogy mellettem van.

Tim amikor, alszik és én egész éjszaka figyelem a békés arcát. És várom, hátha újra beszélni kezd és mondja a nevem. Olyankor érztem a leginkább, hogy szüksége van rám.

Miért harcolsz mindig?

Nap mint nap csatába mész.

Mint a hold az éggel,vagy a tűz a jéggel...

Úgy küzd a szív és az ész.

Miért félsz te mindig?

Rettegsz hogy jő a halál.

Elhagyta kulcsát,de kéri a jussát...

Folyton az ajtóban áll.

Miért sírsz te mindig?

Bánod az eltűnt időt.

Elveszett álmok,régenvolt táncok...

Nem látod már a jövőt.

Miért kérsz te mindig?

Van,ami sosem elég.

Ékszerek,nercek,égő szerelmek...

Mind többet szeretnél még.

Katey-nek...  mert lerajzolta nekem Jack kapitányt:)

( Egyszer volt,hol nem volt...így is kezdődhetne,

de mivel ez mai mese,

nem kap helyet benne. )

Picinyke országunk nyugati határán

messze,túl a nagy Dunán is

él egy ifjú,szép lány.

Vidám kis teremtés,könnyűléptű,bájos,

amerre csak lába viszi

felvirul a város.

Mégis van egy titka,mit élő meg nem sejthet,

hogy a gyönge embertestbe

angyalszívet rejtett.

Különleges szív ez,fényesebb mint bármi,

általa a nagyvilágot

szebbnek lehet látni.

A halál exangyala megihletett, és a fejemben járt a "Jégből vagyok..." című számmal együtt. Ebből született egy dalszöveg, ami arra a dallamra íródott. A feladat pedig, hogy folytsd te is!

Emlék egy arc,

egy fájó pillantás.

Emlék a szó,

mi téged meggyaláz.

És a szív,

mely fájdalmasan hív.

Elvesztem már,

a lelkem egyre sír,

és vágyik utánad.

Refr:

Hé angyalom!

Mindig csak rád gondolok.

Hát jöjj értem el,

repíts a kéklő égbe fel.

"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)

Az ablakon keresztül látta az alkonyodó utcát!A kezdetben rézsútosan sűrű dara formában zuhogó hó szemek, lassan lassan nagy pelyhekké tömörültek és terítették be lágy esésükben a járdát , a két háztömb közötti parányi parkot. a cseppnyi játszóteret.

A szoba mélyén a két fiú idétlenkedett.Úristen már elmúltak 25 évesek, döbbent belé.Mint a viháncoló kutya kölykök az ezüst-aranyban tündöklő boával hergelték a kis cicát aki önfeledten hancúrozott velük kicsiny karmos mancsikájával bele bele kapkodott az izgató tüneménybe.Karácsony van.

http://www.youtube.com/watch?v=VG0M4AZH6AY

Angyalok városa

-         Szia! – kiabáltam oda és elmosolyodtam – Alig ismertelek meg.

-         Gondoltam. – mondta lazán. – Olyan furcsa volt az arcod.

Lenyomott nekem két puszit,  majd – hogy mégjobban növelje a meglepettségemet – szorosan át is ölelt.

-         Van kedved beülni valahova? – kérdezte csillogó szemekkel.

-         Persze. – válaszoltam és hatalmas passogatások közepette.

http://files.mommo.hu/pictures/000/026/26192_bc2b7fb356_o.jpg/articles/

Óvatosan nyitotta a pénztárcáját.Két ujjal csippentette ki az utolsó tízezresét.A torkában fészkelődő sóhajt elnyomva nézte a bankjegy útját a szemben ülő nő fürge ujjai között.Aztán hivatalos száraz hangon közölte vele..-

-.Majd értesítjük mikor keresheti fel a partnerünket!

Aztán csendesen kifordult az állásközvetítő irodájából..

A mobil második csengetésére már odaért és nyomta le a beszélgetést fogadó gombot.Negédes női hang!

Borús felhők, sötét árnyak,

szűnni nem akaró, fájó vágyak.

Hold sütötte erkély, férfi lelkek,

keservesen sírnak, angyalt keresnek.

Szeszélyes a leány, sötét az ő lelke,

tébolyultan bolyong, senkit sem szeretve.

Felzokog egy lélek, felbolydul a város,

vakmerően kérdik: ki az aki lázong?

Tévelyeg a leány, nem találja helyét,

nincsen aki merné, elrabolni szívét.

Várják őt a lelkek, de félnek tőle nagyon,

féltik szívük kincsét, azt hizsik, hogy vagyon.

Meeting.... mítingelünk...

A meeting, mint az amerikai cégvezetési kultúra egyik demokratikus eleme, a rendszerváltással megjelenő multinacionális cégekkel együtt érkezett Magyarországra, itt azonban találkozott a régről működő értekezlet-kultúrával és az eredetileg laza, kötetlen és hatékony információcseréből lassú, hierarchizált alapon működő, döntési helyzeteket kikerülő időhúzás lett. Ezeken a fórumokon előremutató célkitűzések helyett sokszor a múlt hibáinak személyeskedő újratárgyalását hallgathattuk végig, és a kreativitást, a progressziót szinte teljesen nélkülözi ez a közeg.No ezt a tételt a WC-s nénik gyülekezete teljes mértékben elvetette..

Ismét otthon

-         Úgy örülök, hogy megjöttél. – ugrott a nyakamba Rose amikor megérkeztem.

-         Én is.

-         Látom jobban vagy. – örvendezett.

Tudatosult bennem, hogy nincs fedő sztorim.

-         Igen. Minden rendben. – mondtam. És imádkoztam, hogy Rose ne fojtassa. De folytatta.

-         Szörnyű lehetett egy ilyen baleset. Telefonálhattál volna. Szörnyű volt, hogy Joe-tól kellett megtudnom mi történt.

 A szürke kabátos férfi


  A szürke kabátos férfi csak ült az állomáson. Nem csinált semmit,mozdulatlanul bámult maga elé,mégis nagyon nyugtalanító jelenség volt.
 Szintén szürke kalapját a szemébe húzta és várt. Az emberek elhúzódtak mellőle,csak lapos oldalpillantásokat vetettek rá,viszolyogtak tőle. Akinek mégis el kellett haladnia mellette,beleborzongott a látványába és a szagába. Mintha hullaszaga lett volna. Senki sem tudta mióta ült a padon,de úgy rémlett már ott volt,mielőtt bárki odaért volna.

Kerestem magamnak egy portált...
Ahol az ember érzékeny lelkébe nem rugdosnak,műveletlenségüket palástolni nem tudók, primitív életérzések között megrekedtek,szenvelgő széplelkek, vagy a Parnasszus felhőktől övezett csúcsain fennkölten letekintgetők...
Néha úgy látszik órákig dekkolok valahol pedig itt feledkeztem, a YouTuben és még a tálcára sem rámolom le a többi portált.
Lehet, hogy elmélyíti a magányomat de felrázz, szórakoztat ,elbájol ,megnevettet, és néha valósággal tuszkol osszad meg ezt az élményedet a többiekkel....

Szörnyeteg

Az ágyamban ébredtem. Nem tudtam hogyan jutottam haza. Az utolsó amire emlékeztem, hogy zuhanok a föld felé.

Kitántorogtam a nappaliba. Lucas a kanapé felett lebegett. Rám nézett és nagyon komoly arcot vágott.

-         Hétfőn iskola.

-         Ja, majd egy hét múlva. – mondtam unottan. A legkevésbé sem érdekelt.

-         Ja, két nap múlva.

-         Mennyit aludtam? – förmedtem rá.

-         Kb. egy hetet.

Sylviának...mert szereti az égszínkéket.

Janó

Amikor még kicsi voltam,nem ilyen nagy felnőtt,
egyszer azon gondolkoztam,hogy lesznek a felhők.
Lefeküdtem kinn a réten,puha moha-ágyra,
s bámultam az égi plafont,válaszokra vágyva.

Hát ahogy ott nézelődöm,képzelődöm erről,
mellémhuppant egy kisember,egyenesen fentről.
Nem is ember,érdekes volt,tán inkább egy manó,
égszíkék volt,csillagszemmel,úgy hívták hogy Janó.
Kézen fogott,s felrepített magával a légbe,
megmutatta,hogyan festik ott az eget kékre.

Hirdetés


Szürke úr egy szép napon
a tükör elé állt,
alaposan,gondosan
megnézte magát.
                                             
"Nem tetszik már ez a szín,                      
túl unalmas lett,                              
se fekete,se fehér,                          
csak egy átmenet."

Feladott egy hirdetést,
milyen meglepő:
SZÜRKE ÉLET SZÍNESÉRT
ELCSERÉLHETŐ.

Jöttek is a levelek,
mennyi boríték,
sárga,piros,lila,zöld,
meg egy sötétkék.

A szobában csak egy kis illatmécses világít, Lángját a suttogó szavak lágy fuvallata megremegteti, és a remegő apró lángocska fura árnyként vetítődik a falra Fűszeres , bódító illata átjárja a kicsiny szobát.


A férfi óvatosan és lágyan elveszi karját a nő feje alól.Megszomjaztam, te nem?Hozzak valamit neked is?A nő felkönyököl, szőke tincsei rakoncátlanul előre buknak arcába.Tekintete gyengéd, és a mámoros csillogás még ott világít benne.Haját lezserül hátrasímítja, és kihívó tekintettel válaszol.Másra szomjazom-s lágy csókot lehel a férfi ajkára.Mindketten elkezdtek nevetni.Te kis telhetetlen-mondta a férfi , de hangjának lágyságában lehetett érezni-nagyon is tetszik mindez neki.Magához szorította a nőt, egy puszit nyomott a homlokára -és felkelt.A nő elnyújtózott az ágyon.Teste izmos és formás volt-hibátlan, fiatal test-amilyen egy 30 éves nő lehet..A férfi két pohár narancslével tért vissza.Leült az ágy szélére és az egyik poharat a nő felé nyújtotta.

Gyűlölet

A saját sikításomra ébredtem. Lucas az ágy szélén ült. Látszott rajta, hogy fél. Vagy engem félt? Nem tudtam. Visszahanyatlottam a kanapéra és a fájdalom belenyilalt a kezembe. Nem mertem ránézni, nehogy észre vegye.

A fejem tiszta volt, már nem fájt. De az emlékezetem még nem volt a régi. Éreztem, hogy van valami fontos amit elfelejtettem, de nem tudtam, hogy mi az.

Lucas arckifejezése nem változott, ugyhogy taktikát váltottam és rátértem Rose-ra.

Álom

A város legmagasabb házának tetőteraszán feküdtünk és a csillagokat néztük. Mindegyikünk tisztában volt a csillagképekkel és azok jelentésével, az egyiken mégis összevesztünk.

-         Nekem van igazam. – bizonygatta Lucas önelégülten.

-         Miért is? – nem hittem neki.

-         Több a tapasztalatom.

-         Miért is? – észrevettem, hogy az a bizonyos kérdés mindig fusztrálttá teszi és akkor inkább részletesen válaszol, csak ne kérdezzem többet.

A rég porladó kedvenc hangja átjárta a szobát és körülölelte..Stand By Me, Stand By Me.. Lennon Te mindig 4o éves maradsz-gondolta és keserű grimaszba torzult arcát igyekezet a megszokottá rendezni. A monitoron ott villódzott a videó utolsó kimerevedett kockája a gitár az utolsó akkordokat zengte Ó meg együtt dúdolta a halhatatlannal Stand by Me Stand By me Állj mellém..Lenyomta replay gombot és élvezte az újból zengő zenét a különös szóló éneket, melyek felborzolták , a furcsa hajlításaikkal , szaggatott lüktető ritmusukkal, az idegeit.Stand by Me..

                                                        Ben

   Déli 12 volt, talán az év legmelegebb napja. John Hunter felügyelőről szakadt a víz, inge a bőréhez tapadt. Louisianaban mindig meleg van, de ma szokatlanul nagy a hőség. Forró és párás.
Talán vihar lesz - gondolta, miközben kiszállt az autóból. Felnézett, de nem látott erre utaló jeleket, egy pamacs sem volt az égen, nemhogy viharfelhő. Csak az általuk felvert por keringett a levegőben.

Szerencsétlen véletlen

Még aznap lementünk a tengerpartra, hogy fürödjünk. Az egész napot ott töltöttük és másnap jó pár árnyalattal barnábban ébredtünk.

Lucas még nem jött vissza. Nem tudtam hol lehet és Jemei úgy intézte, hogy ne is legyen alkalmam megkérdezni.

Reggel Rose ismét kitett magáért. Ezúttal melegszendvicset sütött.

-         Úgy érzem – kezdte két falat között – vásárolnunk kellene.

-         Rose! – forgatta Anne a szemét.

Csillag vagyok én -

táncolok éjjel az égbolton,

csillag vagy Te...

Jó irány,amikor megbotlom.

Szellő vagyok én -

suhanok körbe a földtekén,

szellő vagy Te...

Elfújod bánatom könnyedén.

Zöld rét vagyok én -

csilingel rajtam a sok virág,

zöld rét vagy Te...

Ontod egy régi nyár illatát.

Felhő vagyok én -

játszom egy bárányos játékot,

felhő vagy Te...

Megvéd a naptól az árnyékod.

Friss víz vagyok én -

vidáman csobogó patakban,

friss víz vagy Te...

A fene érti ezeket!

nem látják, hogy betegek?

Jajjgatnak a gyerekek,

becsukom a szememet.

Hideg van és cidrizek.

Segítsél, mert hisztizek!

Félek és már nem hiszek,

nem segítesz, kiviszel.

Sötét van és féltelek.

Nem is magam, tégedet!

Nem látom a képetek,

féltem én a létetek.

Árnyak jönnek veletek.

Segítenek engemet?

Nem barátok, szellemek,

megtámadnak bennetek.

A parton állok, rettegek.

Nem védhetlek bennetek!

Körbe nézek, nem lelek,

belőletek egyet sem.

                   Végremény

            Pyarron szerint 3694.

            Gro-Ugon

            Az Ugoni bányák

    Csöpögés. Ahogy az esővíz cseppjei a talajon, köveken átszivárogva a tárnákba hull. Csobogás. Ahogy az összegyűlt vízcseppek apró kis érként folydogálnak a tárnákba mind alább. A meleg, kátrányfüsttől és izzadságtól nehéz levegőben megfáradt rabszolgáknak sokszor életmentő. Ebből kortyolnak, ezzel hűsítik láztól izzó homlokuk.

2010. augusztus 16.

2:55

        A Mennyország

              azt hiszem az élet egy furcsa dolog,

             mennyország vagy pokol,

            csak ebbe  juthatok,

            nincs arany közép út,nincs más megoldás ,

            ördögök és angyalok vigyorognak rám.

            Hogy mit tettél a múltban,

            vagy mit cselekszel később,

            az alapján döntik el,

            merre menj a lépcsőn.

Nah, hát ilyesmit én nem szoktam írni, és most se nagyon fogok, ellenben sajátos céljaimnak úgy érzem ez megfelel, még pedig hogy ide felvésem irodalmi szöszzenéseimet..itt talán nem tűnik el :D  Ez most egy soha be nem fejezett novella trilógia lesz ami m.a.g.u.s. Legendák és Enigmákba készült egykor:D Remélem tetszeni fog mindenkinek,s akineknem, az is építő jellegű kritikát ad hozzá. (az "Ez szar!" az se nem kritika se nem építőjellegű:D)

 Synnaiar Kyrontalá

         Trilogia
               Sir Lyera ane’Liuminiel
                           &
               Lord Varga Pál Gábor

                      Zrauhruh
                    Végremény
                      Hősi vér


                                                 Zrauhruh


    Pyarron szerint 3694.

Életek

-         Mit tettem?

-         Mit tettél? – Lucas kérdőn figyelt.

-         Ez a ház alkalmatlan embereknek.

-         Miről beszélsz? – hát persze, hogy nem értette. Neki nem tűnt fel.

-         Nincs berendezve a ház. – hadonászni keztem körbe-körbe, mint akinek elment az esze.

-         De bevan. – mondta meglepetten.

-         Igen. Nekem. Nekem, akinek nincs szüksége ételre, sőt még a fürdőszobát sem kell használnia.

A Biblia szerint az angyalok teremtett, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek; szellemi testük van, képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben.

†

Sokan beszének angyalokról.

Sokan írnak angyalokról.

Tim

Lucas jó beszélgető partner volt. Meglepett, hogy tisztában volt  a modern világ legfontosabb dolgaival, így mikor a laptopot vagy az mp4e-et emlegettem tudta miről van szó.

Hamar repült az idő. Ha ideiglenesen kifogytunk a témából kiültem a partra és festettem. Nyáron sok turista volt arra felé és sok képemet megvették.

Élveztem a festést.

Sokan kérték, hogy fessem le őket és az arcok tanulmányozása ugyancsak jó időtöltésnek bizonyult.

Voltak arcok amelyeken a ráncok miintha történeteket meséltek volna el.

 5. emelet: Mennyország ( Vigyázat,az ablakok könnyen nyílnak! )

Szombat éjjel.
  - Várj,mindjárt meglesz a kulcsom,hülye táska,semmit sem lehet megtalálni benne - motyogta a lány,s közben a falnak dőlt.
Nagyon szédült. Rengeteget ivott ő is,a férfi is,egész éjjel mulattak. Még a nevét sem tudta,de kit érdekel,a fene se akar hozzámenni. Csak egy éjszaka és kész. Az ujjai beleakadtak egy szőrcsomóba ahogy matatott. Ezt a kulcstartót még évekkel ezelőtt kapta a barátnőjétől,hogy könnyen megtalálhassa.

Szeretem a léted,

szeretem a képed,

szeretem ha feléd

hajolhatok szépen.

Szeretem a hajad,

szeretem a csókod,

szeretem ha találsz

nekem egy-két bókot.

Szeretem a szemed,

szeretem a szád,

szeretem ha téged

ölelhetlek át.

Szeretem a pillád,

szeretem a kezed,

szeretem ha kívánsz

szeretetet nekem.

Szeretem a hangod,

szeretem a szót,

szeretem ha dalod

csak is nekem szól.

Szeretem a szépet,

szeretem a tényt,

szeretem ha kéred:

mindig engem nézz!

Otthon

Egyikünk sem volt az a hú de érzelgős, ezért a csajokkal két búcsú puszival – felesleges érzelmek nélkül - le is tudtuk a búcsúzkodást. Minek a dráma? Három hónap és újra együtt leszünk.

Bár Anne szemében mintha megcsillant volna pár könnycsepp. Hármunk közül ő volt a legérzékenyebb, persze csak Rose egója után.

Nem volt sok cuccom. A ruhatáram egyszerű kényelmes darabokból állt – legfőképp farmer és póló -  egy bőrőndbe belefért.

Emberi

A vasárnapot ágyban töltöttem, szülinapi kimerültségre hivatkozva. A csajok nem faggattak, pláza túrát szerveztek aznapra, immáron tele pénztárcával.

Lucas meghazuttolva önnmagát az ágyam szélén ült. Legalábbis úgy tett. Az arcán a szokásos angyali maszk, ami csak nyugalmat és békét tükröz.

-         Nem lesz baj. Megvédünk titeket.

Harmadszor próbált megnyugtatni. De most sem sikerült. Ha nagyon akart  megnyugtathatott volna, de nem bonyolódott hosszú figyelem elterelő beszélgetésekbe.

’Sötét, mély rengeteg volt, mely az ember számára oly rettegett és titokzatos. A Hold elő-előbukkanó ezüstös fényével árnyak százai keltek harcba megpróbálva maguk alá gyűrni az utolsó fénynyalábot is. A Hold megadóan magát az árnyak rohamának, bársonyos éjkék felhők közé rejtette arcát. Nem vágyott a harcra, csak néha egy-egy áttetszően vékony felleg mögül tekintett le a világra.

S így az immár szinte fénynélküli éjszakában az árnyak feketébe burkolták az erdő vénséges fáit, melyek oly hatalmasak voltak, hogy az ember eltörpült mellettük, vaskos ágaikat fenyegetve himbálták a körülöttük kavargó szél szeszélyes játékának alávetve.

       8.fejezet

                                                 DR. Vaszilij Gasparovics

Késő délután volt,mire megérkeztek a Marseillei laktanyába. A százados felküldte Gébrielt a szobájába,hogy rendezze el a végzet mosolyáról vissza érkezett dolgait. A szobája felé útközben,össze futott néhány régi kiképzőjével,és tanuló társával is. Örömmel tapasztalta,hogy a század nem veszített semmit,a múltbeli családias hangulatából.

Kérdések

Éppen, hogy csak leért a fenekem a padra Anett huppant a földre éppen elém, kecsesen mint egy balerina. Nem is emlékeztem, hogy én is ilyen légies voltam e angyal koromban. Anett felhúzta a szemöldökét, egy ideig nézett majd megszólalt bársonyos hangján.

-         Hogyan? Nem is. Mikor? Nem is tudom mi a megfelelő kérdés. – mondta és közben olyan vadul rázta  a fejét, hogy azt hittem elszédülök.

-         Én sem. – momdtam. A hangom elárulta, hogy nem szivesen emlélszem vissza arra a részre amire kiváncsi.

Azt mondják a sokat tanult,intelligens népek:

jajj milyen kis ostoba vagy,nincsen kerek négyzet!

Miért nem lehet a négyzetet szép kereknek látni?

Hiszen hogyha úgy akarom KÖR-be tudom járni.

Állítják,a kisbabákat nem a gólya hozza,

szerintem a gólyababát gólyamama tojja.

Úgy hívják ha rossz idő van:lóg az eső lába,

s kinevetnek ha úgy döntök,cipőt húzok rája.

Őszerintük mindig kettő lesz az egy meg egy-ből,

pedig van hogy egy marad,mert összeolvad egyből.

Angyalok

Fejfájásra ébredtem. Túl sok emlék kínzott. Teljesen összevoltam zavarodva. Nem tudtam gondolkodni. Pedig kellett volna.

Fogat mostam. Felöltöztem. Mint valmi beidomított zombi. Teljes zűrzavarban.

Nem tudtam átlátni a  306 évemet. Eddig nem okozott gondot. Emlékeztem a régi éltemre, az angyal éltemre és számon tudtam tartani új életem 74 évét.

Néha félelmetes volt belegondolni az elmúlt évekbe. A szenvedés, a magány. De most kezdtem magamra találni.

Egy csábító sonka, és ravaszdi története..

Három majom rongyokba csavart füstöltsonkát talált az erdei úton. Szekérről esett le, gazdája nem vette észre, továbbszekerezett. A majmok meg is osztozhattak volna a sonkán, de önző módon mindegyik magának követelte azon a címen, hogy ő látta meg elsőnek, pedig egyszerre vették észre. Arra ment a róka, hallgatta egy darabig veszekedésük, majd így szólt.

Én azt szeretném javasolni, hogy aki a legszebbet álmodja közületek, azé legyen a sonka.

Kívánságom szerint máris a terminálban találom magamat. Füleimet és agyam felkészítem a minden irányból rám zúduló angolságra, lépteimet szaporázom. Itt muszáj leszek már elővenni a lehető legjobb angol tudásomat, hisz angol honban nem csicsereghetek már természetes magyarsággal, sajnos. A biztonság kedvéért előhalászom a kis úti szótáramat. Biztos, ami biztos. Ismerve magamat az összes szót elfelejtem, mihelyt angolul szól hozzám valaki. Kicsit magabiztosabban az egyetlen trükkel a zsebemben haladok tovább.

Zűrzavar

-         Mit gondolsz?

-         Miről?

-         Már megint nem vigyelsz.

      -         Próbálkozom. – Szabadkoztam. Már megint. A legjobb barátnőm előtt.

De én tényleg próbáltam figyelni, de egyszerűen nem ment. Valami megváltozott az elmúlt két hónapban. Csak azt nem tudtam, hogy mi.

Rose erre csak egy grimasszal felelt. Már nyitottam a számat, hogy elnézést  kérjek, mikor megjelent Anne.

-         Helló, miss Grimasz és miss Nem figyelek.

Jack kapitány híres ember,nagyhatalmú kalóz,

retteg tőle minden férfi,ki tengeren hajóz.

Fél a szeme,kampó keze,fából volt a lába,

egyszer mégis azt gondolta,elmegy ő a bálba.

"Rámfér egy kis szórakozás,ehhez van most kedvem,

fárasztó a fosztogatás,ideje pihennem.

Ugorj matróz,fényes ruhát ide nekem rögvest,

hozd a csizmám s az ujjadon új kalapom pörgesd!

Ingem bársony,a nyakamban cápafogas láncom,

megmutatom a világnak híres rablótáncom!"

Kiöltözve,nagy peckesen,semmitől sem félve,

vonul Jack a nagy kapitány,mindenki őt nézte.

Megláttál és odajöttél,

nem szóltál, csak mellém ültél.

Mosolyogtál s éreztem,

te leszel a végzetem.

Ültél és csak figyeltél,

nem szóltál, de kérdeztél.

Mosolyogtél édesen,

s te lettél a végzetem.

Nem szóltam csak néztelek,

néztél vissza édesen.

Mosolyogtam s éreztem,

én leszek a végzeted.

Töprengtem, hogy mit tegyek,

figyelted, hogy figyellek.

Mosolyogtam édesen,

s én lettem a végzeted.

Tudtam már, hogy mit tegyek,

s te is tudtad mi legyen.

Kicsi fiú.kicsi lány-hosszú még az élet-

ne sírjatok hát.

Ha ültettek,locsoltok-s kivárjátok szépen-

megnőnek a fák.

Kicsi fiú,kicsi lány-töröld le a könnyed-

kisütött a nap.

A szivárvány az égen-színes melegében-

mindig ottmarad.

Kicsi fiú,kicsi lány-ne add fel a harcot-

te csak menj tovább.

Ha nyitva van a szíved-s mosolyog az arcod-

látsz majd sok csodát.

Kicsi fiú,kicsi lány-nem leszel egyedül-

lesz ott sok barát.

Ki kézen fog ha félsz majd-magasra repültök-

sok-sok álmon át.

A nevem Dastan. Egy átlagos kovácsmester fia. Apám Roy. Ő tanított meg mindenre, amit csak tudni kell a kovácsolásról. Sajnos apám már lassan meghal, mert halálos beteg. Napjai vannak hátra, de lehet, hogy csak órái. Ezt nem lehet előre megmondani. Egy gazdag kis városban élünk ahol mindenfelé gyerekek játszanak és szinte minden nap van piac. A gazdák művelik a földjeiket, hogy sikeres legyen az évi termés. A kovácsok és mesteremberek pedig különböző tárgyakat készítenek a megrendelőnek és persze a királynak és katonáinak.

Csendes reggel ébredek,nem henyélek,felkelek.

Neszeznem még nem lehet,mert gyermekem szendereg.

Elmerengek,képzelgek,elme-kertben ténfergek.

elmesélem én nektek,levésem e szép percet.

Kedvenc levem felteszem,kesernyésen édesen,

feketén és tejesen,megkeverve szeretem.

Testem-lelkem megremeg,szellememmel mennybe megy.

Egyszer Neves Név leszek.... nevetséges képzetek.

Kék ég,fehér fellegek,egy lépésre lettetek....

Mégis ezzel szenvedek,eszperente verselek.

Forró nyári nap volt augusztus elseje – szokatlanul forró. Annál is inkább, hogy már hetek óta nem volt eső. Az utakon helyenként az aszfalt is felpattogott az irdatlan hőségtől. Ilyenkor minden normális ember a strandra, vagy legalábbis légkondícionált helyre menekül. Aki pedig utazna, inkább halasztja az utat kellemesebb időre.  Tehát ilyenkor az utak üresek és kihaltak.

Csak a bolond nem érezte, hogy ez a nyár nem olyan, mint a többi. Valami volt benne, valami szokatlan, de senki sem tudta megfogalmazni, hogy mi az, így hát senki sem beszélt róla.

                                7.fejezet

                                              A tárgyalás

A barlang rendszerbe érve Pierre megfigyelte hogy a kereszteződéseknél sárga festékkel jelölték meg a  helyes irányba vezető utat.

Május éj.

Altató.

Május éj.

Hűdejó.

Nem szeretsz?

Kérdezem.

Nem szeretsz.

Elhiszem.

Összetört.

Fáj nagyon.

Összetört.

Eldobom.

Hideg van.

Elhagyott.

Hideg van.

Megfagyok.

Bort iszom.

Ízlelem.

Bort iszom.

Élvezem.

Jó sokat.

Elrepít.

Jó sokat.

Felhevít.

Elalszom.

Vége már.

Elalszom.

Végre már.

Álmodom.

Jó veled.

Álmodom.

Ég veled.