Eszter ( a továbbiakban én ) : - Üdvözöllek nálunk, vagy ha nagyon szellemes akarok lenni, mondhatnám úgy is: Isten hozott!
Ördög ( a továbbiakban ő ) : - Hahaha. Köszönöm, hogy eljöhettem.
Én: - Az interjút te kérted. Miért is?
Ő: - Feltűnt, hogy túl sokat foglalkoztok itt az angyalokkal,egyikért-másikért egészen odavagytok. Úgy érzem, nem fair, hogy csak azt az oldalt látjátok. Meg hát, van egy kis feltűnési viszketegséggel megspékelt örökös közlési vágyam is.
Én: - Hát akkor vakargassuk. Mesélj.
Ő: - Khm...szóval. Ördög vagyok. Mármint ti emberek így neveztek. Én jobban szeretem az anti-angyal kifejezést, kicsit modernebb, és nem is olyan egyértelmű ( mosolyog ). Az alvilágban élek piciny családommal. A feleségem ugyan egy boszorkány, de a gyerekek...mit mondjak...igazi kis ördögök na. Mind a 120. Egy nagy cégnél dolgozom, az a neve, hogy Pokol. Tudod, az a vasvillás logójuk van. Rémlik? Na mindegy. Szóval a Pokolnál vagyok üzletkötő. Elég sokan dolgozunk ebben a munkakörben, a feladatunk, hogy új ügyfeleket toborozzunk.
Én: - Toboroztok??? Ezt ti így hívjátok??
Ő: - Persze. Ó, azt gondolod idesétálunk és hipp-hopp elvisszük az embereket? Á-á, nagyon kemény meló ez.
Először is rá kell jönnünk, mi az, amit a kiszemeltünk nagyon szeretne. Ezután elkezdjük puhítani. Ti ugyan nem láttok bennünket, kivéve most téged Eszter, de ez különleges eset, és kaptam rá írásos engedélyt a főnökömtől. Tudod a Sátántól. Mert neki is számít a jóhírünk ám. Megmutassam? Nézd, itt a patája nyoma ( mutatja ). Na tehát, a toborzás. Ne zavarj össze.
Szóval elkezdünk a leendő kliens fülébe sugdosni, ígérünk fűt-fát, megkaphat bármit, a legáhítottabb vágya is teljesül. És ez így is van.
Mi mindig betartjuk a szavunkat. Nem kell érte semmit adnia.Csak úgy, tök ingyen. De tényleg. Semmibe sem kerül. MOST. Csak a halála után kell majd fizetnie egy picit. A lelkecskéjével.
Na de most őszintén, számít már ez akkor majd?
Én. - Háááát...
Ő: - Ne viccelj. Ha meghalsz, a lelked nem maradhat ebben a világban, vagy dimenzióban, vagy létsíkban, vagy nevezd ahogy akarod. Mennie kell. Ha marad, félőrült kóborló szellem lesz belőle, az meg nem kell a kutyának se. Szóval hol is tartottam?
Ja,megvan. Ugyebár, ha szerződést kötöttél a cégünkkel, akkor a Pokolba kerülsz. Hogy melyik bugyrába, azt majd akkor eldönti a főnök. Ha nincs  velünk szerződésed,akkor elmehetsz a...khm...mennybe.
Én: - Hát inkább..
Ő. - Jaj ez a mennyimádat..Túlértékelitek az egészet. Persze, ott vannak az angyalok, jól néznek ki azokkal a nagy tollas szárnyaikkal, meg az izmos felsőtestükkel, meg a helyes pofijukkal, az átható tekintetükkel... Mit is akartam ebből kihozni?
Ja, hát hogy nem nagy szám egyik se, látod. Tudod, ők a konkurens cég. A Menny. Kizárólag a külsőségekre építenek. Csupa fény minden, kedves, mosolygós arcok, lágy zene, és persze sehol egy ismerős. Még egy jót röhögni sem lehet abban a nagy áhítatban.
Ki nem állhatjuk egymást. Sajnos nekik is sok munkatársuk van, a főnökük - az Isten - az emberek mellé állítja őket. Őrangyalt, ha úgy tetszik. Hogy vigyázzanak rátok.
És most őszintén: ez tisztességes??! Mi a belünket kidolgozzuk, hogy megnyerjünk magunknak egy lelket,azok meg csak úgy odaállnak, hogy stip-stop.
Nos, ezekben az esetekben sajnos erőszakhoz kell folyamodnunk, de hát a meló az meló, még ha nehéz is. Akire angyal vigyáz, azt el kell rabolnunk. Ez persze nem olyan jó, mert az ilyen lélek rövid ideig marad nálunk, ezért nem sok jutalék jár. Dehát nagy a család, etetni kell a kis ördögfiókákat, bármit elvállalok.
Én: - Hogyan raboljátok el az ilyen lelket, megölitek az angyalt? Erősebbek vagytok náluk?
Ő: - Sajnos nem. De folyton figyelünk.Tudod, mi sohasem alszunk. Szóval, ha a tollaska csak egy pillanatra is elfordítja a fejét, máris akcióba lépünk.
Bizony, bizony, mi vagyunk a felelősek ha hirtelen zárlatos lesz egy fűnyíró, leszakad egy állvány, vagy csak úgy ráesik egy tégla valakinek a fejére. Nagyon leleményesnek kell lennünk. Kemény meló ez. Vagy ezt már mondtam?
Én: - Csak egy párszor.
Ő: - Jól van, ne haragudj. Megszoktam már, hogy folyton ismételgetek. Szólj rám, ha ezt csinálom. Vagy ha hangosan énekelek ( idétlen vihogás ).
Én: - Haláli a humorod. Beszéljünk másról. Van esetleg hobbid?
Ő: - Hát, a renegeteg munka mellett nem sok időm jut szórakozásra, de nemrég beneveztem az alvilági ördöglakatnyitogató versenyre és szabadidőmben arra készülök.
Én: - Ez csodás. Majd szurkolunk. Lenne még itt néhány olvasói kérdés. Elsőként az, hogy a pokolban hány fok van és tényleg tűzben ég-e?
Ő: - Jaj, már megint túloztok. Jó, itt-ott van néhány máglya, de mint tudod,  nálunk elég sötét van. Az csupán közvilágítás céljából lángol és hogy meleg van-e? Nos...még senki sem panaszkodott, hogy fázna. Én úgy mondanám: kellemes, szubtrópusi a klíma.
Én: - Újabb kérdés, amire megvallom, én is rettentő kíváncsi vagyok: mászkálnak-e ott helyes rosszfiúk?
Ő: - Természetesen. Mondhatni, szinte csak azok mászkálnak ott. Nagyon jó reklámarcok, velük csalogatjuk oda a ti világotokból a nőket. És milyen könnyen jönnek...
Én: - Az ördöglányoknak van szarvuk?
Ő: - Micsoda kérdések...nem, nincs. De én mondom, a tekintetük tud legalább annyira szúrni. Ez tapasztalat. Régen nagy szoknyavadász voltam, az ördöglányok igen huncutkák.....de aztán jött az a boszorka és megbabonázott... hogy jön ez ide?! Elkalandoztam.
Én: - Rendben, nem is érdekel a szerelmi életed. Egy másik olvasónk kérdése, hogy az ördög milyen démon, és mit tud, amit egy átlagos démon nem?
Ő: - Újabb tévedés. Az ördög az ördög, különböző feladatokkal. Mint jómagam ugyebár. A démonok is az alvilág szülöttei, de elég kiábrándító népség, ha engem kérdezel. Nem tudnak testet ölteni, ezért az emberek testét használják erre a célra. De leginkább csak szórakozásból. Idétlen hippik. Csak rontják a boltot.
Én: - Azt tartották, hogy az ördög emberekbe költözik, és úgy kell kiűzni. Akkor ez sem igaz?
Ő: - Nem hát, most mondtam. Az a démon. Nekünk van testünk, nem is akármilyen, nézz csak rám (büszkén kihúzza szőrös kis testét ).
Én: - Igen látom...nos...kezd melegem lenni, úgyhogy összegezzük:
A pokol tulajdonképpen remek hely, kellemes klímával, helyes rosszfiúkkal, csini ördöglányokkal, tábortűzzel és rengeteg ismerőssel.
Ő: - Pontosan. Úgy látom, kedvet kaptál. Ha gondolod, teljesen véletlenül épp van nálam egy szerződés. Csak aláfirkantod és kész.
Én: - Ne fáraszd magad. Én ezen már túlvagyok.
Ő: - Hoppáré. Akkor még biztos összefutunk.
Én: - Alig várom...Végszóként mit üzennél az olvasóknak?
Ő: - Csak egy jótanács, ha még maradnának a világukban: vigyázzanak mikor hova lépnek, mert az ördög soha nem alszik. Vagy ezt már mondtam?