Keresztek

Ha az öltözésen múlt volna valaha az életem… A betegeim élete… Időn kívül kellett öltöznöm. Két beteg között, ha melltartóig ázott át vérüktől a ruhám. Ha az SB és az általános műtők között ingáztam, ha otthonról kellett berohannom a kórházba, ha a műszak végén alvás előtt le kellett húznom a ruháimat, akkor, amikor gyakorlatilag már alvajáró üzemmódban öltöztem át… Ha az öltözésen múlt volna, már sokan nem élnének.

                Ügyvéd 1.

             Na nézd meg azt bunkót- már megint mit csinált - bizony isten nem normális. Nincs egy féléve , hogy ki húztam a szarból, szinte mindenki tudta , hogy sáros, és jelentős része van gyilkosságban. Csak nekem, meg a pénzének köszönheti , hogy akkor megúszta - igaz elég mélyen a zsebébe nyúlt, mert volt neki. Ha neki nem lett volna, akkor mi sem tudtunk volna új autót venni, és lányunkat sem tanittathatnánk Párizsban.

Gyomorrvérzés

A nyomozó a gázt nyomta. Hívták. Szeged mellett találtak három holttestet. Amikor az üzenetet kapta, egy pillanatra megijedt. Majdnem rákérdezett, hogy megvan-e a szívük, de aztán a kollégája kérdés nélkül elmondta: lelőtték őket. Már esteledett. A riasztás Dunavarsányban érte. Aznap épp történelemórát tartottak a Sólyom legénységével, és hol nagyokat szomorkodtak, hol jókat nevettek az egészen.

László nem ült egyedül a kocsiban.

Hetedik rész

- Ez az otthonunk? – érdeklődött a lányka s máris élénk tekintettel fürkészte az útkanyarulatnál feltáruló udvarházat – Ó, milyen gyönyörű! Érzitek a loncillatot?

Lehetetlen volt nem érezni, a halványsárga virágok ugyanis dúsan befutották az udvarház falát s a kertben álldogáló fák alsóbb ágait. A szél pedig épp a birtok felől fújt, egészen beburkolva őket az édeskés illat felhőjébe.

Még Ysabel is ellágyulva szimatolta a virágillatot, egyedül csak Valentino meredt komoran a láthatárra.

Szorgos séfünk főzni fog

Izabella úgy volt vele, mint a régi viccben, amikor az anyjának reggel az iskolába menés ellen kikelő gyermek lelombozva hallgatja az elkerülhetetlen választ:

– Kislányom, akkor is be kéne menned, mégiscsak te vagy az igazgató!

Ő ugyan csak szaktanár volt, de valahogy nem tudott a diákokra figyelni. A gyerekek persze azonnal megérezték, rendetlenkedtek. Kénytelen volt gonosz röpdolgozatokkal és feleltetéssel lecsitítani a kedélyeket.

           Szende Ica  és Menő Manci  illatfelhőbe burkolózva  libbentek be a bárba. Járásuk magabiztos , jártasságuk  nemkülönben. Sminkjük a szivárvány minden árnyalatában  játszott , arcukon a krém és a puder  alig észrevehetően simult bele a bár elég gyengén megvilágitott helyiségébe. Mindezek ellenére , éles szemeikkel "lefényképezték" a jelenlévőket , ugyanakkor amolyan piackutatást is végeztek, felmérve lehetőségeiket.

           A szemle után egy  lezser de jól látható kihivó farmozdulattal letelepedtek az utólsó asztalhoz.Rendelni nem rendeltek semmit -- nem is kellett -- mert a pincérnő , máris hozta nekik a kávét, és közölte , hogy az első asztalnál ülő két férfi  külföldi, és érdeklődtek valami szép hölgyek iránt.

           A következő héten szaktársammal-- ezzel a kolozsvári sráccal-- egész nap terveztünk , rajzoltunk, leendő mühelyemben. Amikor elöször beléptem az  asztalos mühelybe, és megcsapott a tölgy, -- fenyődeszka, és az enyv jellegzetes szagkeveréke ( másnak felfordul a gyomra tőle) egyszerüen elememben éreztem magam, és megfogadtam , hogy a maximumot hozom ki magamból a tiszti étkezde rendbetételét illetően.Az őrnagynak megmutattam a rajzokat, kellő magyarázatokkal láttam el, árnyalatokat vonultattam fel, és megcsillogtattam annak lehetőségét, hogy esetleg a székeket némi faragással látom el.

Genesis

Karomat egymáshoz szorítva siettem vissza a kastélyhoz. Tüdőmet lenyugtatta egy sokkal fontosabb küldetés, minthogy megöltem Ferenc Atya öccsét… Zsolti. Minél előbb el kellett magyaráznom neki, hogy nem az esküvőnk elől akartam elporsézni, csak… Csak… Mindegy is, ő volt a fontos.

A közvetlen közelébe érve egyszerűen hátat fordított, és sietni kezdett előlem. A piros Marlboro füstje a hideg pára súlya alatt mozdulatlanul ült – és én megtorpantam benne.

HULLÁMVÖLGYBEN

-         Irén! Számtalanszor megmondtam, figyelmeztettelek, hogy egy úri nő házassága első évében nem esik teherbe. – sziszegte Száfta. Ült matrónai egyenes testtartással, dülledt halszemeivel bámult ki az ablakon. A semmibe! A komor havas csíki télbe. Irén még téblábalt, aztán becsapta maga mögött az ajtót és elviharzott.

-         Jó jel – pisolyogva örvendezett magában Száfta – csak cselekedne határozottan, de hol a határozottság ezekben?

Kormányparti, kényelmes vizelet, szellemi lékkör, ne nézz már madámnak!

A nyomozó hazafelé vezetett. Késő éjszaka volt már. Várt néhány órát, hogy ne legyen ittas. Nem fogyasztott annyi bort, mint a legénység, de azért nem akart volna kollégákkal találkozni. Lassan vezetett. Még éjszaka is szép volt a táj. Túlterhelt testének és lelkének így is nehéznek hatott a kormány. Parti fák tűntek elő a kocsi fénycsóvájában, majd növekedtek és vesztek ismét a sötétbe.

Éppen egy hete történt, hogy végre elhagyhattam a kopott kórházi szállást, most azonban ismét a klinika felé kényszerülök hajtani. Talán nem volt életem legszebb pillanata, amikor hazatérhettem, de azért egy hónap kényszerkezelés után isteni volt megélni. Mivel gyengélkedő testem miatt még nem állhattam vissza szolgálni a hazát, egy igazán unalmas kis szerdai napot terveztem mára, egy olyat, amin az ember csak odahaza döglik és hol az egyik, hol a másik oldalára fordulgat.

MÁR KÉSŐ 3

-         Hol járunk – hirtelen ébredve kérdezte Zorámt.

-         Már jól benn vagyunk Németországban. Nagyon beborult, jól kell figyelni az utat

-         Miért nem költöttél fel?

-         Mert nem éreztem fáradtnak magam, és hagytam, hogy pihenj. Különben ajánlottak egy újfajta energia italt és biztosan az tart annyira éberen. Ha gondolod, van még belőle.

-         Majd később. Most húzz félre, hogy cseréljünk.

Szórókáztató

A legénység teljesen átöltözött a házban talált és a nyomozó által hozott ruhákba. Többnyire divatja múlt, vagy egyszerű, kortalan darabokba. De legalább nem az összeizzadt, büdös és tökéletesen értelmezhetetlen stílusú egyenruháikban voltak, amikben valószínű hamar megbámulták volna őket.

A nyomozó könnyen belátta. Pont úgy néztek ki, mint bárki más, akiket ő ismer az általa megtapasztalt bolygón. Ez valahogy nyugalommal töltötte el, de ismét fellángolt benne a kétely.

Ég alatt

Élesen pendül a húr,
lágyan libben a függöny.
A gondolat a holdon is túl…
de reám csap itt a földön. 

Az ég vizén csattan az ökle,
szakad szét ezernyi felhő.

A húsomat akasztom szögre
hisz ez csak bőrrel kent fertő.

A nappalra kúszik az éj, 
s az riadtan menni készül. 
A horizontot pírral festi a kéj,
majd hírtelen elsötétül.

A megnyúlt árnyak a földön,
most ezüst kucsmát húznak. 
És arcom ezernyi csillag tűkön,
lassan az éjbe olvad

MÁR KÉSŐ! 2

Senki nem zavarta őket tánc közben. Később Kira tekintetével végigpásztázta a gyülekezetet és látta, hogy a szülei már elmentek. A harmadik tánc után megkérdezte Florin, hogy lenne-e kedve sétálni, és elindultak a Duna irányába. Csendes csillagos nyár este volt, lustán hömpölygött a Duna, és néha egy-egy hal felugrott és csobbant a vízben. A partot szomorúfűzek és nyárfák szegélyezték. Leültek és csendben nézték a vízben tükröződő csillagokat.

MÁR KÉSŐ…

_  Mit mondott a török? – kérdezte Florin

_Semmi különöset, hisz tudja, hogy mi jól hajtunk - veregette meg Florin vállát Zorán, az albán. – A szállítmány útra kész, irány Portugália és onnan Hollandia.

   Jól összebarátkoztak, hisz mindkettőjüket a munka hajtotta, a minél több pénzkeresés. Ezzel tisztában volt Ahmed Yldrin is a török nagyvállalkozó, szállítási tulajdonos. Tíz éve itt szervezte vállalkozását Helsinkitől délre egy kis városban.

Mi vagy, és kit akarsz, Rágcsálottság

– Van még? – tartotta a harmadik poharat a csap alá szinte minden ember. A tiszta, hideg, friss víz olyan dolog volt, aminek csodájával az egész legényég alig tudott betelni.

– Persze! Csak tessék!  – kínálta László. – A fürdőt arra találják. Sajna a villanybojler nincs bekapcsolva, csak hideg zuhany van maguknak is. Engem már úgyis befürösztöttek. Ételért is el kell mennem. Érezzék otthon magukat, ennyi embernek kicsit szűkös lesz.

 A RÉGI HÁZ

A régi ház csenddel körülvéve áll egymagában a városszéli cigánytelep kezdetén, amit köznyelven Pokol-hegynek neveznek, Meg van annak is a történelmi magyarázata, de most ne keveredjünk a múltba. A házat magas betonkerítés övezi, nem lehet átlátni rajta.  Ablakai betáblázva sötétlenek, melyeket sűrűn beszőtt a pókháló. Az udvart belepte a dudva, és akác, meg ecetfa cserje sűrűn, áthatolhatatlanul.. A felkelő nap arany sugara megcsillan a reggeli sűrű harmaton és a pókhálók tömkelegén, melyekbe szerencsétlenül járt legyek ficánkolnak és zümmögnek.

Mire magamhoz térek, már babaolajtól ragad egész testem. Mivel a bőröm még nem szívta be teljesen, hamar kitalálom, hogy friss lehet még a dolog. Pár pislogás után meg is pillantom Redcliffet, nagyban pakolászik valamit. 

- Remélem sikerült elgondolkodni a vétkeiden, Claire – szólal meg. – Junior lelke most már jó helyen van, nemsokára te is követheted. Beismered a hibáidat? 

- Hogyne! Nagyot hibáztam, amikor hagytam, hogy két éve elhagyja a bíróságot épségben.

Szembesül a nap

József Csilla után osont. Amennyire megfáradt teste engedte, sietett. Igazából vonszolta magát, meggyötörte a nehézkedés.

A rengeteg repedésen beáramlott a légkör. Beszívta a friss levegőt, a föld, a víz illatát. Hirtelen nem is érezte a hatalmas gép fémes, besült elektronikáktól bűzlő dögszagát. Szívét melegség töltötte el. Aztán hangot hallott kintről, és legnagyobb megdöbbenésére értette.

– Jól van, hölgyem? Érti amit mondok?

Hatodik rész

A tisztás csendjét éles dörrenés rázta meg és Valentino bal karján forró nedvesség terjedt lefelé. Ellenfele csaknem vaktában, célzás nélkül sütötte rá a sebtében előrántott pisztolyát; s a golyó csak súrolta a vállát. Ahhoz mégis elég volt, hogy egyensúlyát veszítve a földre zuhanjon, s rémülten érezte, hogy estében kihullik a kard az ujjai közül.

Könnyű préda lehetett volna Alfonzónak, ő azonban nem elégedett meg azzal, hogy egyszerűen keresztülszúrja… teljessé kívánta tenni a bosszúját.

Ferenc Atya

- Azt a kurva! - nyílt az ajtó Zsolti átkozódásával.

A világos pasztell szoba háromszor fordult körülöttem, ahogy tekintetem hátravetettem. Mire egész testemmel odafordultam, már a bézs plüsskanapén fészkalódott.

- Dávid meg akar ölni! - morogta.

Értetlenül meresztettem rá szemem. Egy világoskék bögrét tartott a kezében, hol szagolgatva, olykor az ajkához érintve, aztán azonnal heves, undorral teli prüszkölésbe kezdve.

- Biztos, hogy megmérgezte!

                                      Amikor fiatal voltam

                                     Amikor fiatal  voltam,

                                     csillagokon lovagoltam.

                                     Loptam,

                                     virágot, lánynak nőnek,

                                     s öleltem a szeretőmet.

               A környezettel  nem kellett ismerkednem, mert a Virághegy ismerős fényben  derengett fel a nyári hűvös hajnalokon. A katonai  ébresztő kürthanggal is csak azért  kellett ismerkednem , mert rettenetesen hamis volt. Itt ugyanis  nem profi fujta hanem valami amatőr,aki ezen "privát" munkáért cserébe, beérte  egy-két karika szalámival , kenyérrel. Az ennivaló sem volt sokkal változatosabb , de lényegesen több volt a hús , és az általunk C- vitaminnak  nevezett káposzta.

Farsúlyos

A Sólyom hídja maga volt a pokol. Mintegy hatvan-hetven fok volt a levegő hőmérséklete, a hajót pedig irgalmatlanul rázta az egyik roppant teljesítménnyel járó fékezőrotor.

– Eltört egy lapátja! Le kéne állítani! – ordította a kapitány.

– Nem lehet! A far súlyos, kell a vízszintben tartáshoz. Az a béna úrvezető, aki nekünk jött a vackával, kinyírta a jobb hármas motort, nincs több! Csak ez a négy! – válaszolta József.

– Mikor ereszthetünk be egy kis friss levegőt?

Házaspárna

A két kecskeméti Gripen már a levegőben volt. Az őrnagy felszállás után kapta az eligazítást.

– Vigyázzatok magatokra fiúk! Nem tudjuk mi ez. Néha látja a radar, néha nem. Magasan van, mintha az űrből jött volna – mondta a katonai légi irányítás.

– Valami meteor? Vagy műhold?

– Nem, ez a fura. Azokra van adatbázis. Ráadásul a mérete sem ismert. Néha nagy, néha pedig egyenesen nincs ott. Viszont ha zuhan, akkor lassú, ha leszáll, akkor pedig felelőtlenül gyors.

                                     Az én városom, és környéke 74.

             Csak néhány napig birták a legények a lányok társasága nélkül, mert hazaérkezésük után három nappal, már megint készültek Póliékhoz. Elhatározásuk gyors volt és  megmásithatatlan.Felnyergelték legszebb lovaikat, azzal a nemes szándékkal, hogy felhagynak legényéletükkel és az összes velejáró szabadsággal, szabadossággal.

                                         Az én városom, és környéke 1.

            A cím egy kicsit fellengzősnek hathat, de nem takar az semmi egyebet csak ici - pici lokálpatriotizmust. Persze ezt még legalább százezer ember elmondhatja magáról. A különbség csak az , hogy én már akkor is itt voltam amikor a város lakossága nem érte el a ötvenezret. De telhetetlen vagyok és még visszaszaladok egy két generációt , és megállapitom , hogy apám már akkor is itt volt amikor a városban még húszezren sem laktak.

                            Nyomdafesték szagú betük özönében

                            Nyomdafesték szagú

                            betűk özönében,

                            olvasgattam, öreg 

                            fák tövében.

                            Egyenes volt a szó,

                            igaz a gondolat,

                            édes izes volt

                            mint egy kenyérfalat.

Valóságfikció

Csilla – el ne felejtse, most épp Adrienn – boldogan sétált a kellemes külsejű, bár kissé kopaszodó és enyhén pocakos László mellett. Valahogy az volt az érzése, a férfi tényleg szülőfaluja természeti kincseit szeretné neki megmutatni. Végig úriemberként viselkedett. Pedig azt hitte, ő is valami házasságtörő kéjenc lesz, aki könnyű prédára les.
„Olyan átéléssel meséli ezeket a madarakat” – gondolta. Szinte egész végig csak bólogatott, és hagyta, hogy a férfi bevigye az erdőbe.

                                        A mi utcánk 7.

           Szomorú világ ez az egész-- mondta apám  nincs ebben  semmi ráció  és úgy tett mintha köpne az egészre-- de nem tette.Ilyenkor az jutott eszébe, hogy bezáratták vele a mühelyét, és csak közbenjárásra tudta befejezni az éppen félben lévő munkákat is. Biztos valakinek nem tetszett az arcom (ő pofát mondott), hogy jussanak!--a sorsomra.

Szerenádas, szeretettes

Szag László nyomozónak megvolt a módszere tettesek elfogására, de a randevúk terén elveszettnek érezte magát. Egy szép napon hosszas adatkutatás, hackelés és rendőrségi hozzáférések felhasználásával „Heurékát” kiáltottak egyszerre, Nádasi Gergővel, az informatikussal.

– Ő lesz az, Adrienn!

– Igen, semmi kétség – igazította meg a szemüvegét az nem épp kocka hasú kocka.

– Három különböző felhasználó, kettő-kettő szinte véletlenszerűen, de egyszer azonos IP-ről.

                                         A mi utcánk 6.

           A szembe szomszéd, Kátya és Okszána anyját Nagynéninek hivták,a gyerekek, a felnőttek meg csak Nagynénak.Történetünk idején férfiembert nem nagyon láttunk a házuk körül , de ez egyáltalán nem tünt fel , mert nem ez volt az egyetlen háztartás ahol az asszony végezte a férfi munkát is. Nagynéni tenyeres talpas aszony volt, aki egyedűl vitte a gazdaságot, és nem okozott neki gondot , hogy az istállót kitakaritsa  a két tehén után, és a ganét letolja talicskával a kert elejébe.

                                          A mi utcánk 5.

       De  nézzünk szét apám mühelyében. Na ez vicc volt ,mert sohasem jártam apám saját mühelyében , mert azt még azelőtt bezárták még mielőtt komolyabb érdeklődést tanusitottam ez iránt --a mások által lenézett mesterség iránt.De azért ismerem, mert a  későbbiek folyamán , volt szerencsém megtapasztalni ennek a   mesterségnek a  szépségeit.

                                        A mi utcánk 4.

            Fiakeres Baloghéknak lovuk tehenűk is volt, ami nekünk nem. Apámnak azelőtt cipész mühelye volt , és ismerte az egész környék, mert mindent csinált, mindent megjavitott. A háború után főleg cipőket  javitott mert, az emberek kénytelenek voltak javittatni, mert újat több szempontból sem engedhettek meg maguknak. Előszöris , nem volt rá pénz , másodsorban meg nem lehetett semmit kapni.

Ítéletidő

A karomat figyeltem, a különösen forró nyár karamell barnára színezte. Mozdulatok nélkül lengett a mély felett. Fent a vakító ég, lent a felé nyújtózkodó mező. Alkony illat volt és lélegzet fény. Hibátlan bőrömről a távolba siklott a tekintetem. Zsolti közeledett a házunk felé, át az ösvényen, mely összekötött minket.
Észak és kelet. Köztük csupán kettőnk lépteinek emléke. A halott gyermekeink sírhantja. Az a temérdek halott fűszál, melyet találkozásaink tiportak az elmúlás repedezett földjébe.

Jácint

- Nagyon fáj? – bukott ki belőlem a kérdés, miután Dávid kénytelen-kelletlen magunkra hagyott, aztán azonnal egy fontosabb: - Mennyire súlyos?
Arcát gondterheltség komolyította, ahogy felém fordult, miután a folyosót mustráló figyelmét magamra vontam, és becsukta az ajtót. Jobb karján a kötés a zöld sebészpóló rövid ujja alól egészen a csuklójáig ért.
Az ágyamhoz sietett, óvatosan mellém ült, bal karját a hátam mögé csúsztatva. Akkor láttam csak meg, hogy a nyaka jobb oldaláról is kötés terjed a ruhája alá.

                                        A mi utcánk 3.

            Van az úgy , hogy az ember gondolatai hajlamosak az elkalandozásra csapongásra, még arra is, hogy mindenféle  történeteket jegyezzen le arra gondolva, hogy jó  lesz az még valamire. Ez éppen úgy müködik , mint a pincében a rengeteg  lom felhalmozódása ,amit soha nem használtam, és nem is fogok, és ha valaki rákérdez , hogy ez minek , akkor nyugodtam rá mondom: Jó lesz az még valamire!

                                         A mi utcánk 2.

             Ezekre a dolgokra , még valószínű visszatérünk, de azért eljött az ideje , hogy tisztázzam a cim eredetét. A dolog egyszerű, mert hiába  lakom már negyvenkét esztendeje , ugyanazon a helyen, az előző huszonhatot 

több helyen abszolváltam. Most így utólag belegondolva az utcák neveire enyhe röhögőgörcs környékez, hogy miért azt  mindjárt megtudjuk , ha felsorolom az utcák nevét.

Has ábra vágva

Szag László burgonyapürét szeretett volna a rántott húshoz. Nem volt, a sült krumplit is csak későbbre ígérték. A hasábra várva körbenézett a rendőrőrs ebédlőjében. Általában mogorva és még mogorvább emberek gyülekezőhelye volt, de feltűnően sokan mosolyogtak. Szinte az egész csapat regisztrált valamelyik, ha nem több társkeresőre. Mind neki segítettek, akit csak kedvességgel vagy hatalmi szóval rá tudott venni. A Miskolcról nemrég áthelyezett tizedes együtt tömte a hasát az iktatóban dolgozó Erikával, máskor egymást tömték az iktatóban.

Álmokfutó

Józsi, a főgépész úgy érezte, öreg már ehhez. Fellángolt benne a gondolat, hogy el se akart már jönni erre az útra, de valahogy rábeszélték.
„Csak egy rutin felderítés, úgyse lesz ott semmi, hazajössz, mehetsz nyugdíjba.”
A baja pont a hiánnyal gyűlt meg. A gyilkos aszteroidák közt a semmiben lebegve átértékelte az életét. Jártányi ereje se volt már. Hetek óta szinte a tudata erejével tartotta működésben a reaktort és a fénysebesség feletti ugróhajtóművet.

Ötödik rész

Az ajtó éles nyikordulással tárult ki. A székhez kötözött Celia önkéntelenül is összehúzta szemét a nyíláson beömlő gyér fény elől… a holdpászmában ezüstösen kavargott a kunyhó felkeveredett pora. A lány mereven nézte az egyik szemcsét, vigyázva, meg ne mozdítsa még mindig kissé sajgó fejét, s úgy kérte a belépőt:

- Don Luíz, kérem, adjon egy kevés vizet.

- Már ezerszer megmondtam, hogy az a hitvány féreg nem don!

Celia nyöszörögve nézett fel és szembetalálta magát Alfonzo haragos pillantásával.