Az én városom, és környéke 1.

            A cím egy kicsit fellengzősnek hathat, de nem takar az semmi egyebet csak ici - pici lokálpatriotizmust. Persze ezt még legalább százezer ember elmondhatja magáról. A különbség csak az , hogy én már akkor is itt voltam amikor a város lakossága nem érte el a ötvenezret. De telhetetlen vagyok és még visszaszaladok egy két generációt , és megállapitom , hogy apám már akkor is itt volt amikor a városban még húszezren sem laktak. De hogy teljes legyen a kép megemlitem , hogy apai nagyapám meg éppen a kiegyezés évében született - ezernyolcszáz hatvanhétben. Ennélfogva ha sikerül elég mélyre kapirgálnom a  emlékeimbe, akkor évszázados történetet  is tudok mesélni -- amit még apám hallott nagyapámtól, amit átmentett nekem . Nem tudatosan , de valahogy  eljutott hozzám-- annak ellenére , hogy apám nem volt egy bőbeszédű ember.

            Apai nagyapám nem volt városi ember, de írni és olvasni tudott, ami nem volt jellemző akkoriba mindenkire, abba a tanyavilágban ahol megszületett, és ahol hetven nyolc év  után meg is halt. Persze ezalatt a hetvennyolc év alatt sok mindent csinált, hatalmas bírtoka volt, amit sajátkezüleg, cselédekkel és a későbbiekben családja tagjaival dolgoztatott meg. Mert sikerült neki kilenc gyerek létrehozásában közremüködni.Öt fia és négy lánya volt.  Minden évben beszerzett egy kalendáriumot-- nem tudom honnét-- és azt böngészte a hosszú téli estéken. Ezen kívül volt neki bibliája is, és egy nagyitója is. Azzal olvasott, hol a kalendáriumot, hol meg a bibliát.

            Apám elbeszélése alapján azt is tudni vélem , hogy ezeknek a kalendáriumoknak a hátsó  húsz húszonöt lapja. üres volt, de meg volt vonalazva. Ez arra szolgált, hogy a családi eseményeket jegyezzék fel az emberek-- például születés, elhalálozás esetleg névnapok. De nagyapám ezt tovább fejlesztette mert az ő kalendáriumába fel volt jegyezve, a számtalan állat-- ló, tehén, disznó, de még a kutya születési ideje is. Sőt, ha vett állatot, vagy eladott az is fel volt írva , hogy hol mikor és menyiért vette, illetve adta el.

             Amit elfogok mesélni azt nem mindet apámtól hallottam, hanem nővéreitől akik egy kicsit beszédesebbek voltak, de nem sokkal. Én úgyanis nem ismertem nagyapámat, mert  ő nem volt hajlandó megvárni engem, mert születésem előtt két hónappal visszadta lelkét teremtőjének , de  olyat is hallottam hogy az ördög vitte el. Persze ezeket a rosszakarói, az írigyei mondták róla, hogy mi volt az igaz azt nem tudhatom. Azt viszont volt szerencsém megtudni ,  hogy nagyon kemény, és ellentmondást nem türő ember volt, de mindezek ellenére nagyon gavallér is.

            És most,   elmesélek egy történetet, amit annak idején,megboldogult gyerekkoromban hallottam apámtól, ami már  néhány évtizede bújkál a csontdobozomba, és csak most jelentkezett , hogy itt az ideje , hogy felvilágositsam a világot, arról hogyan éltek, jöttek, mentek, vásároztak az emberek  olyan nyolcvan  - száz évvel ezelőtt erre itt mifelénk, a Szamos és Szatmár vidékén.

            Azt emlitettem már , hogy vásároztak, eladtak meg vettek, ha nem volt pénzük eladtak, mert volt mit, ha volt pénzük akkor meg vettek. Nekik ugyanis mindenük meg volt. csak éppen pénzük nem.Pénzt mindenki csak a termény és az állat eladásból látott. Viszont, kaszát, kapát, ekét, szekeret, szánt venni kellet, és nem csak egyet kettőt, hanem minél többet , hogy ha munkás kéz akad a szerszám híánya  miatt ne legyen fennakadás.

            De azt is el kell mondanom , hogy a nyári dolog időt, nem volt szabad csak úgy vásározással elpocsékolni, ezért a vásárokat jobbára télen tartották  egy olyan  ötvenkilóméteres  körzetbe lévő falvakban. Oda viszont el is kellett menni, és nem csak elsétálni  hanem  az eladandó jószágokat is elkellet hajtani, illettve vásárláskor haza hajtani.  Ezt nem lehetett egyénileg megoldani ezért a gazdák összeálltak öten - hatan egybe hajtották  a jószágokat és elidultak a vásárra, mondjuk az ötödik faluba. A szekéren mécses, lánc és a jószágoknak ennivaló. Az út maga, jövet - menet, akár egy hétbe is beletelhetett. Mindezek ellenére csak egy kis sziverősitőt vittek magukkal-- asszonyt, lányt sohasem! Annak is meg volt a magyarázata.Akár több is.