A mi utcánk 4.

            Fiakeres Baloghéknak lovuk tehenűk is volt, ami nekünk nem. Apámnak azelőtt cipész mühelye volt , és ismerte az egész környék, mert mindent csinált, mindent megjavitott. A háború után főleg cipőket  javitott mert, az emberek kénytelenek voltak javittatni, mert újat több szempontból sem engedhettek meg maguknak. Előszöris , nem volt rá pénz , másodsorban meg nem lehetett semmit kapni. Ez a két tényező éppen elég volt ahhoz , hogy apámnak , munkája legyen és látástól vakulásig dolgozzon. Ez a rengeteg munka  biztositott nekünk , egy-két fokkal elfogadhatóbb életet , mint az akkori átlag.Mert akkoriban mindenki szegény volt , mindenkit leégetett a háború, és alig volt olyan család , ahonnan, ne hiányzott volna férfi ember, akik a háboruba voltak , és sajnos ott is maradtak. Szinte naponként jelentek meg obsitos katonák,  nevekkel, dögcédulákkal" és mondták el a rossz , vagy ritkább esetekben, a jó hirt. Az illető él dolgozik , egészséges és remény van rá , hogy haza fog jönni. Amikor az asszonyok ilyen hireket hallottak, akkor vidámabbak lettek egy pillantra , de  úgyanakkor a várakozás , megkeseritette  az életüket, mert türelmük végső határához értek.  Évek teltek el sűrü egymásutánba úgy, hogy nem a férj nem gyerek, de még egy tábori levél sem érkezett a frontról.

            Sokszor lehetett asszony csoportokat látni, az állomás felé menni , vagy onnan éppen hazafelé jönni, mert valaki elszórt egy kósza hirt , hogy vonat érkezik Oroszországból. Aztán a vonat , vagy jött vagy nem jött és az asszonyokat csak a késő este vetette haza kétsége esetten fáradtan kiábrándulva mindenből. Naponta jártak templomba és imádkoztak  a hozzátartozóikért , hogy segitse az isten haza őket , mert nagy szükség van rájuk. De minden ellenünk  szegült, a háború után vidékünkön három -négy évig kibirhatatlan aszály pusztitott. Nem volt elég , hogy nem volt férfi aki megmüvelje a földet, és nem volt állat, ami az ekét huzza, és ha valakinek sikerült is  buzát vetni, azt az aszály nem engedte termőre fordulni.

            Ezeket a dolgokat feltétlenűl megkellett emlitenem, hogy  érzékeltessem , hogy  milyen körülmények között  lopta be magát vidékünkre a lenini-sztalini kommunizmus ami a Marx-Engels  féle filozófiának csak a paródiája lehet. Az üres hasú , elárvult  szegény népnek minden igéret jól jött , mert minden  reményűk  elfogyott és abban próbáltak megkapaszkodni amit igértek nekik.

           De a dolog még sem ment olyan egyszerüen , mert  voltak olyanok akik, a Szovjetunióból jöttek  haza és testközelből tapasztalták, meg a kommunizmus terrorra épitett mivoltát. De ezek az emberek elenyészően kevesen voltak ahhoz , hogy  ellenállást fejtsenek ki , éppen annak okán , hogy tudták, mi vár rájuk , ha ellenkezni mernek-- ha a Szovjetunióban  Szibéria , akkor Romániában Duna csatorna, Magyarországon meg  Recsk.

           De úgyanakkor szól bele a történelembe , a tudatlanságból csak éppen kimászott, de már mindentudónak képzelő embertipus  aki rájött , hogy ezeket keletről jött valamiket, eszméket, meg is lehet lovagolni, és szép semmitmondó szlogenek möge bujva meglehet alapozni a jövőt.Az csak természetes volt, hogy a nincstelen,semmivel sem rendelkező embert könnyű volt behálózni és egy nagyobb darab kenyérért eladta testét lelkét. Mindezt meglehetett tenni, mert csak nagyon kevesen ismerték a kommunizmus valódi arcát, és mire megismerték volna már késő volt, mert akkor már azt mondták nekik: ha nem tudod, megtanitunk!   ha nem akarod akkor  kényszeritünk! Akinek meg volt valamije , azt kuláknak, népellenségnek kiáltották ki nagy propagandát csapva körülötte , és koholt vádak alapján a Duna csatornába küldték.  Amit  itt  lejegyeztem ez csak kis töredéke , egy porszem a nagy egészből, amit elkellett türni a népnek,a tudatlan népnek. A némi iskolázottsággal biró pogárokkal már nehezebben ment a pártba való behajtás, mert azoknak a szeme, szive hamarabb észrevette , hogy az nem lehet jó , ha sokan parancsolnak és kevesen dolgoznak. De ezek nagy része is megtört, és átállt a parancsolók oldalára , a jobb megélhetés  reményében. Sőt, ezekből lettek később a legnagyobb kommunisták , mikor vérszemet kaptak és megtapasztalták , hogy a hülye dumából , milyen jól meglehet élni. Ezzel kapcsolatban elmesélek egy általam is hallott esetet-- ami akkoriban nem volt egyedi.  Megalakult az egyik faluban a pártalapszervezet.  A városi delegátus elégedetten nyugtázta , hogy az emberek, minden nagyobb ellenállás nélkül kézfelemeléssel mindent megszavaztak.--Na emberek , ha már mindenben egyetértettünk, valakinek meg kellenne irni a gyülésről szóló jegyzőkönyvet. Az emberek vakarták a fejüket néztek jobbra, néztek balra, majd Józsi bácsi megszólalt.--Azzal baj lesz elvtárs!-- mert ahogy szétnéztem a falusfeleim között --nem láttam egyetlen egy irástudót sem.