A mi utcánk 7.

           Szomorú világ ez az egész-- mondta apám  nincs ebben  semmi ráció  és úgy tett mintha köpne az egészre-- de nem tette.Ilyenkor az jutott eszébe, hogy bezáratták vele a mühelyét, és csak közbenjárásra tudta befejezni az éppen félben lévő munkákat is. Biztos valakinek nem tetszett az arcom (ő pofát mondott), hogy jussanak!--a sorsomra. Érthető volt a felháborodása, de tenni ellene nem lehetett semmit. Akkor már egy vasgyárba dolgozott napszámosként-- akkor igy hivták a szakképzetlen munkásokat -- való igaz, semmiféle vasipari képzettsége nem volt. Nem ő volt az egyetlen aki messze került a szakmájától, mert voltak akik sokkal meszebbről érkeztek a vasgyárba -- már igy szakmailag értendő , mert papok és tanárok is dolgoztak ott hasonló mukakörben, első sorban azok akik nem voltak hajlandók beállni a sorba és minden meggyőződés nélkül éltetni a pártot.

          De dolgozni kellett--akármit-- mert a három éhes fíúnak, ennivalót kellett biztositani. Anyám is dolgozott egy frissen alakult művirág készitő mühelyben. Egyébként akkoriban minden mű volt a rendszertől kezdve  a nájlon esőköpenyig. A nájlon esőköpeny azért volt mű, mert átengedte a vizet , már új korában.Mi, gyerekek, eredetiek voltunk, mert volt merszünk , néha jó kedvre derülni, még akkor is ha nem volt rá semmi okunk. Ílyenkor kerestünk rá okot , hogy hülyéskedjunk. Erre a legjobb lehetőség a kocsma környékén adódott, mert ott áltak a fuvarosok szekerei , ők maguk meg bennt a kocsmábanpálinka mellett várva a fuvarra. Amelyik az ostorját kinnt felejtette, azt mi szépen elemeltük , és megpróbáltuk eladni egy másik fuvarosnak egy-két hét mulva. Az egyik unoka testvérem erre rá is fázott mert , annak a fuvarosnak akarta eladni az ostorját akitől elemelte.Na aztán volt is futás -- kétszáz méter húsz másodperc alatt. De ezzel nem hagyott fel, a későbbiekben sem, hanem taktikát változtatva, az ostoroknak új nyelet csinált, és úgy próbálta értékesiteni , és jobban odafigyelt arra , hogy kitől emelte el. Mondják , hogy a lovak okos állatok és ehhez nemfér kétség, és ezért mutogatják is  cirkuszban, a közönség meg  tapsol ha valami ügyes dolgot produkálnak. De ha a fuvaros lova, minden felszólitás nélkül megáll a kocsma előtt, azt nem tapsolja meg senki Pedig az is produkció. A legaranyosabb az a pár ló volt  amelyik, amikor a gazdája kijött a kocsmából és felkapaszkodott, vagy felsegitették, a stráf rakterületére -- mert a bakra már nem tudottt-- a lovak maguktól  megindultak, és  szépen hazamentek, majd ügyesen beálltak  a kapú elé. Aztán jött az asszony, szépen kifogta a lovakat,  megitatott, és az istálóba engedte az állatokat-- de előtte még  kitakaritotta a férjeura zsebét a napi bevételtől.Ha elégedett volt a megmaradt pénzzel, akkor néhány lejt hagyott az  úra zsebébe. De ha keveselte akkor nem hagyott semmit, mert azt hitte , hogy az úra mind megitta, és eszébe sem jutott, hogy esetleg aznap kevesebb fuvar volt. Tovább aztán nem is zavarta az úrát, hagyta , hogy kipihenje magát a  stráf rakterületén, aki éjféltájban fel kelt, leszállt a szekérről, betámolygott a konyhába és megette a számára kikésztett de már rég kihűlt vacsorát.

         A szomorú kor ellenére , volt egy hely ahol az emberek megkerseték és meg is találták a vidámságot Ez a hely a borbély mühely volt, ahol a hét második felében állandó zsúfoltság volt a jellemző. Feri bácsi ,a borbély szivesen hallgatta az  embereket , de ha netalán kifogyott a szó emberekből , akkor őmaga inditott témát. Csak szét nézett a vendégek között és azonnal megállapitotta , hogy milyen az érdeklődési kör, és annak függvényében dobott be egy  egy-egy ötletet , amira aztán azonnal ráharaptak  a várakozó emberek.

Ha futtbal drükkerek vootak többségbe , akkor csak annyit kellett mondjon, vasárnapi meccsről: Ne haragudjanak , de az nem is volt tizenegyes! És innen tovább már automatikusan folyt a pro  és kontra vita. Feri bácsi mindent tudott a városról ,a fuvarosokról, az iparosokról mezőgazdászokról és a város előljáróiról is mert, mert a környéken ő volt a az  egyetlen állandó jelleggel müködő borbély.

        Az iparosokkal külön jó kapcsolatot tartott fenn, mert a háborút megelőző időben, tagja volt az iparos testületnek, aminek saját székháza, kultúrterme, és könyvtára volt, és Iparos Otthonnak hivták. Itt találkoztak, szórakoztak, és jótékonysági estéket is szerveztek,a szegények megsegitésére. Az akkori iparosok képezték a város elitjét, mert ők voltak a város legtöbb  adóját befizető polgárai. Feri bácsi köztiszteletben álló személy volt,  mert az állandó viccelődés mellett a komoly dolgokban is hasznos véleményt tudott alkotni.  De amikor az Iparos Otthonból mozit csináltak, az iparosokat meg proletárrá sűlyesztették, vagy átképezték "napszámosnak", ő boldog volt, hogy még maradhatott maszeknek. Igaz a városvezetőket és azok pereputtyait ingyen nyirta borotválta, mert azok azt várták el tőle.