A mi utcánk 5.

       De  nézzünk szét apám mühelyében. Na ez vicc volt ,mert sohasem jártam apám saját mühelyében , mert azt még azelőtt bezárták még mielőtt komolyabb érdeklődést tanusitottam ez iránt --a mások által lenézett mesterség iránt.De azért ismerem, mert a  későbbiek folyamán , volt szerencsém megtapasztalni ennek a   mesterségnek a  szépségeit. Itt azonban megkell jegyeznem , hogy akkoriban az emberek, szakmát tanultak, azt minél jobban , hogy a konkurrencia ne tudjon nekik ártani, és sikeresen tartsák el családjaikat. Nem karriert épitettek minden  áron, akár mást a sárba taposva --hanem  tanultak és dolgoztak.
       Ott tartottunk , hogy apám dolgozott mert neki volt miből, annak ellenére , hogy  a bőripar állami monopolióum volt, és amikor senkinek volt anyagja apámnak akkor is volt . Na ,ez nem tetszett a konkurrenciának , vagy  akárkinek , hogy apám dolgozik, ezért feljelentették.  Azok az emberek nem tudták , hogy apám egy zsidó mesternél tanulta a  mesterséget-- akinek a   felesége nem beszélt, sem , magyarul ,sem románul , csak héberül. Ennélfogva, inassal segéddel  férjével héberül értekezett. Ennek az lett az eredménye hogy a három és fél inasév  után meg a még négy évnyi segédeskedés után apám kitünően beszélt héberül. Ennek vette hasznát jó húsz évvel később, amikor is kapcsolatba lépett zsidó kereskedőkkel, mert nekik akkor is volt, igy ő is hozzájutott olyasmihez amihez más nem , igaz ő ezt az üzletet héberűl bonyolitotta le. Mert azt azért tudjuk, hogy amellett,  hogy a zsidók nagyon jó kereskedők, rendkivűl összetartóak és igyekeznek mindig jóba lenni a hatalommal. Nálunk is ez történt. Nagyon sokan  közülök magas polcra jutott a kommunista szamárlétrán. Az idősebbeknek , nem kell neveket  mondjak,a fiatalokat meg úgy sem érdekli már ez a letüntnek hitt  világ. Jó nekik!
          Nem szeretnék egy nációt sem egy másik fölé helyezni, mert magam is egy nagyon vegyes közegben nőttem fel, románok zsidók cigányok, svábok társaságában, és tudom azt , hogy ezek a kis népek nem véletlenűl kerültek ide egymás mellé ide a Kárpátmedencébe, hanem a történelmi viharok sodorták ide őket, és csak a későbbi erőfitogtatás, a kivagyiság  hozta ki belőlük az ellenségeskedést , az egymás elleni úszitást, amit most már az egyre elanyagiasodó világ csak fokozni tud --megoldani nem.
         Azt hiszem, hogy apám susztermühelyénél tartottunk, aminek berendezését szeretném elmondani, hogy ne csak a suszterek --meg a fíaik tudják-- hanem mások is. A legfontosabb a bankli , ami nem egyéb mint egy alacsony azstalka , amin ott van minden ami a cipőkészitéshez , és javitáshoz szükségeltetik.Árak fogók, festékek, reszelők ráspolyok  , csiszolópapir , és egyebek. Láb mellet a vaskapta. Másik fontos műhelyberendezés a szék, szintén alacsony, és kukorica csuhéból volt az űlése,hogy az szelőzzön , hogy a suszter feneke , ne izzadjon meg az egésznapi űlésben. Másik fontos szerszám a lábszij, ami több funkciót is ellát. Ennek helye a széktámlán van.Most az elsődleges funkciójával nem foglalkozunk, mert az nem érdekes , hanem inkább a másodlagos, a pót funkciójáról teszünk emlitést. Nagyon fontos szerepe volt a "gyereknevelésbe" mert suszter fia éppen olyan eleven és csintalan volt mint bárki más gyereke, de nem mindenkinek volt lábszijja. A lábszijnak akkora tekintélye volt , hogy  felért két pszihológussal és egy pszihiáterrel, mert elég volt rámutani, és csintalan kölyök úgy meg puhult, mitha legalább két évet foglalkoztak volna vele a pszihomókusok, agyturkászok. Pedig nagyon ritkán volt használatba. De azért előfordult ,már csak a tekintélye megőrzésének céljából is.
        Aki viszont nem birja csiriz szagot, annak nem ajánlom a susztermühelyben való hosszabb ideig való tartózkodást, mert szédűlést okozhat, különösen a szagokra érzékeny hölgyek esetében , és az ilyen esetekben a hölgy egyenesen a suszter ölébe szédül. Aztán a suszter vagy bánja, vagy nem bánja.