Ócsai Norbert üzente 8 éve
Támogatom Áron szavait; Nagy élvezet átélni ezeket az emlékképeket! Most egyszerre olvastam el 2-5-ig, és amint tehetem, folytatom tovább is. Sokkál jobb, mint bármelyik történelemkönyv, sokkalta személyesebb.
Bodor Áron üzente 8 éve
Balogh Zoltan üzente 8 éve
Bodor Áron üzente 8 éve
Egyik részről olyanok a történeteid, mint valami szubjektív történelem tankönyv. Az egykori középiskolai tanárom jut ezembe, aki pont ilyen stílusban mesélte el nekünk a múlt históriáit. ezért, bár sosem éreztem a továbbtanulásom szempontjából fontosnak, mégis jeles voltam belőle végig, mert érdekessé tette. Másrészt az írásaid befogadásához kell egy hangulat. néha eszembe jut, vágyom erre nagapai mesélésre, mely ezen rokonom korai halálával kimaradt számomra. szóval ilyenkor sokszor azt veszem észre, hogy az ötödok olal helyett az ötödik résznél tartok, holott azt még fel sem töltötted. Az pedig, hogy ppmi is a címe, majdnem lényegtelen. Mert a jó mese a lényeg, ami a múltról szól, mégis valós.
Tövisi Eszter üzente 11 éve
G. P. Smith üzente 11 éve
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Tibor! Én nem vettem észre, talán az emlitett események nem elég lendületesek. Való igaz, hogy hajlamos vagyok mindent elhűlyéskedni , de mindezek mellett vannak dolagok amivel nem viccelek. Üdv.
makra árpád üzente 11 éve
Kovács András üzente 11 éve
Én nem hiszem, hogy nagyon bánja. A sorközökkel volt egy kis baj, ami miatt nehezebb volt olvasni.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Bár cseppet mintha megtört volna a kezdeti lendület, mégis erőteljes hatást vált ki az emberből. Jó volt belépni abba a suszterműhelybe, és kicsit körülnézni. :)
Gráma Béla üzente 11 éve
Nagyon tetszett,olvasva ott éreztem magam édesapám mellett,a banklinál,amint szurkozom a fonalat,titokban mindig a knájppal hegyeztem a ceruzám,mert az nagyon éles volt.Köszönöm az élményt.
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Nem értem a számitógépet--a piszkozatban vessző a vessző, itt meg pont. A falhoz vágom-- ne nem, mert akkor nem lesz mivel irjak!