Nyolcadik kerületben egyedül

            - Oké, ez baj!

Mondta Tamás, amint elvesztette Ildi nénit szem elől. Egerből jöttek osztálykirándulásra a fővárosba. Ildi néninek pedig akadt egy kis halaszthatatlan elintéznivalója, ezért megkérte az osztályt, hogy amíg eltűnik tíz percre, maradjanak szépen a fenekükön a McDonald’s épületében. Andris, Peti, Krisztián és Tamás kalandvágyó kissrácok voltak, ezért megszegték a kérést, és izgatottan indultak a fiatal és csinos, frissdiplomás Ildi néni után.

1. Tagadás

A telefon sem csörgött az nap reggel.

A munka is ugyanakkor kezdődött el.

Te velem voltál, láttalak,

s úgy mint máskor - imádtalak.

Megtöltöttél bűvölettel.

Álom ez az egész, mindjárt felébredek.

S könnyem is csak álmomban, tévesen pereg.

Nem tehetted meg ezt velem,

oldaladon van a helyem.

A valóság megbillent - máris túl meredek.

2. Harag

Összetörtem a kristályvázát, mit három napja vettél.

Bezúztam a könyveket, miket oly nagyon szerettél.

                                          A vízimalom.

           Kedves gyerekek, most hogy rövidesen befejezzük a második osztályt, és egész évben jól tanultatok az igazgató úr engedélyez egy osztály kirándulást- mondta a tanitónéni. A gyerekek hurrázni kezdtek de a tanitónéni csendre intette a gyerekeket, és hozzá tette . Tudjátok , hogy ez egy egyházi iskola, ami abban különbözik az állami iskoláktól , hogy a mi iskolánkban, vallásos nevelésben is  részesültök.

Harmadik rész

Éles szitkozódás törte meg a menet csendjét… majd rögvest utána élénk, rémült mentegetőzés.

- Seigneiur, bocsásson meg, nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom, hogyan történhetett, megbotlott valamiben, én…

Jacques megrántotta a kantárt, indulatosan a váratlan megtorpanás miatt, és leugrott a nyeregből. Olyan lendülettel tépte ki a fáklyát a mellette haladó kezéből, hogy a szolga csaknem egyensúlyát veszítette; és lehajolt a vezetéklóhoz.

A Douglas DC 6-os repülőgépek rengeteg utat túléltek már az idők során. Anno még a 2. világháború alatt elkezdték tervezésüket, de végül a haditerv, ami felhasználta volna előnyeiket, nem került megvalósításra. A gép mégis elkészült, és átalakított változatai máig üzemben vannak több légitársaságnál is. Ezek a repülők még zörögnek, csattognak, ha az időjárás változik, ezért ijesztő lehet velük utazni, de teljesen biztonságosak, és olcsón igénybe vehetőek. Legalábbis az „Oda-Vissza Utazási Iroda” hirdetménye ezt reklámozta országszerte.

Dús hegyoldalban piknikezett az egész bagázs. A mogyorókrémet ünnepélyesen avatta fel a konyhakés a kenyérre. Luca nagyon éhes volt már, ezért sietett annyira az anyukája.

Fáncsi néni bejelentette, hogy negyed óra múlva el kell indulniuk az apátság felé. Misével adják meg a tiszteletet a kereszténység hívőinek.

Lénárd felhörpintette a paradicsomlevet. Az étrend kiegészítőit vette be.

Úton az isteni ház felé Luca odasompolygott hozzá.

– Ha sátorba bújtak, megnézzük a csillagokat?

   Az autószerelő műhely hátsó ajtaja, egy hosszú folyosón át, a villa fő konyhájának az előkészítő termeibe vezette a fiatalokat. Az egymás mellett elhelyezkedő helységekben, szerencséjükre senki sem tartózkodott. 

    Bence élete első csókjának a mámorában égett, miközben Kira úgy húzta őt maga után, akár egy darab szatyrot. A fiú nem győzte egymás után venni a levegőt, úgy érezte hogy a szíve menten kiugrik a helyéről. Egy ilyen erős jellem, cserfes lány, aki képes önszántából csak úgy besétálni mások csapdájába és mégis ilyen lágyan csókol, maga a csoda!

Most kivételesen cincogásra ébredt, s nem arra feküdt le ágyába Annuska. Még az első mozdony sem ment el a pályaudvarról – az az ő vekkerük.

– Anyácska! – kiáltotta Annuska természetes szemérmességgel. Anyácska szolgalelkűen sietett a szobába. Amikor az ajtónál volt, egyke lánya éppen a radiátoron önelégülten támaszkodó mankóért nyújtózkodott. De az csakugyan kicentizte a hollétét; csak az ujjbegyek simogatták, paraszthajszálak híján. Annuska fél csípője pedig már a parkettát árnyékolta.

– Hölgyeim is Uraim! Köszöntöm önöket a mérnöki kar végzőseinek bankettjén! Mint azt láthatják, a tányérok mellett egy–egy rövidital található.

-          - Fuss! - Üvöltöttem anyámra a lángok elől menekülve.

-          - Peti! – Kiáltott a lángok felé, a szemével az öcsémet keresve. Megkerülte az asztalt, és ismét ordított. – Peti! Zoli!

-          - Apu! Peti! – Kiáltottam én is, a füst marta a torkomat. Hirtelen egy nagy láng lobbant mellettem, a földre estem. A könyveim lángoltak, az a sok papír…

-          - Ne, Liza! – Visított anya, és hozzám sietett. 

Talpra állított, majd az ajtó felé tuszkolt.

Lakótársak - 1. rész

   Ádámnak már nagyon elege volt a sok érdeklődőből, akik ilyen- olyan okokra hivatkozva mind elálltak végül a szoba kivételétől. A kétszobás lakás, amit bérelt, túl nagy, és nem utolsósorban túl drága volt neki, de mivel megszokta a környéket, nem akart új otthont keresni. Hirtelen kellett új lakótársat találnia, mert gyerekkori barátja, Patrik, akivel együtt költöztek fel a fővárosba egy éve, egyik napról a másikra hazaköltözött.

Futni vagy harcolni?  Fogalmazodik meg a kérdés Bruno-ban, szerencsére a túlélő ösztön még egy ostoba útonálóban is működik, bár a gondolkodás most nehézkesen megy. Rászegezi a fegyverét – Na most megdöglesz. Mondja Bruno, úgy látszik amíg szorítja a fegyverét, nem képes felmérni a veszélyt. A lény elkezd sétálni a kapu felé, Bruno célra tart, tüzelni még nem akar, nem tudja tisztán kivenni. Lassan elér a kapuhoz, Bruno a ravaszra helyezi az ujját

1.

Dauron leült a tűzhöz barátja mellé, és fáradtan sóhajtott.

– Letáborozhatunk itt. A hely biztonságos, nincsenek orkok a közelben.

– Kicsit túl hamar visszatértél ahhoz, hogy rendesen körülnézz – jegyezte meg barátja, a nagydarab, de lágyszívű Brodus.

– Ugyan, mióta elhagytuk a várat, egyetlen orkkal sem találkoztunk – felelte Dauron nemtörődöm fintorral az arcán, és egy fadarabbal megkotorta a tüzet.

Dauron egyszerű származású volt, az egyik határmenti faluban töltötte a gyerekkorát. Még csak nagyjából harminc telet élhetett meg, de tapasztaltság és megfontoltság jellemezte.

Senki lánya

Egy fiatal pár búcsúzkodott a Stadion Hotel előtt. Néhány perc múlva lett volna dél. Mindkettőjüknek sietnie kellett, de nehéz volt az elválás. Fruzsi hosszú szőke hajú, kék szemű angyalhoz hasonlított, mintha egy adventi képeslapról lépett volna elő. Misi magas, borostás, barna hajú, barna szemű, megnyerő kinézetű férfi volt, még úgy is, hogy beszéd, vagy mosolygás közben látszott, hogy egyik fogából le van törve egy darab.

- Nem kellett volna eljönnöd!

Mit mondjak na, kedvet kaptam hozzá! Remélem mindenkinek tetszeni fog és előre is bocsánatot kérek, ha esetleg téveszettem volna valamit! Csak szólok hogy átolvastam, még ha az nem is fog látszani! Jó olvasást kívánok!

A Romhányi Család  ( Játékra fel! )

  Egy kellemes csütörtök estén, a Romhányi család éppen a vacsoráját fogyasztotta.   Erre a családra az a jellemző, mint ami általában a többire is. Mégpedig az, hogy imádnak evés közben beszélni egymással.

Kira valóban nem viccelt a séta felhozatalával kapcsolatban.

A főváros hetedik kerületétől, egészen a tizenegyedikig kellett volna elsétálniuk ahhoz, hogy elérjék a maffiafőnök villáját, amiről Kira mesélt - és ahol Viktort tartják fogva.

   Szerencséjükre azonban megúszták a több kilóméteres gyalogutat, legalábbis ez azon a pénzösszegen múlott, amivel a pizzát kellett volna kifizetnie Bencének. 

Ígyhát a több mint két óra hosszán át tartó, ám alig fél óra alatt megjárt metrózásnak köszönhetően, sokkal előbb odaértek a célként kitűzött állomáshoz.

A család fontos mondják páran,

apámat ütött agyon az áram.

Anyám a mozdony elé akart ugrani

alig tudtam meggátolni.

Az asztalnál ültem, zokogtam

miközben a rendőr kopogtat

papírt kellett alá írni,

jegyzőkönyv, vagy mi a ragya,

őrá meg a pszichiátria

ajtaja nyitotta kapuit.

Tesóm alkoholista majom

torkomhoz szegezte a kést,

a hülye barom!

Nem lett bajom szerencsére,

ami folyt az az ő vére

rendőrök a sitten jól megverték,

másnap persze kiengedték.

                                       A harmadik.

           Nagyobbik lányom tíz, fiam nyolc éves volt. Feleségem már befejezettnek nyilvánitotta a család gyarapitását. Erre azt a magyarázatot adta, hogy neki megjósolta Mimi néni, hogy egy gyereke lesz - nem mintha hinne benne - de már azt is túl teljesitettük. Én meg szerényen azt mondtam,hogy nem szándékozom az életünket,a Mimi néni jóslásainak alávetni mert azon már régen túl vagyunk.Ezzel a téma abba maradt, és igyekeztünk meglévő két gyermekünknek

a számunkra elérhető életszinvonalat biztositani.

-          - Tanárnő, mikor is jövök én? – Kérdezte Zoli, korhű szakácsnak öltözve.

-          - Majd Marci után, mikor Peti leadja a rendelést, de ne aggódj, majd jelzek! – Mosolyogtam nyugodtan.

Pedig valójában cseppet sem voltam nyugodt… Alsósokkal előadni egy darabot, még ha csak 10 perces is, nagy kihívás. Hónapok óta gyakoroljuk, hogy minden zökkenőmentesen menjen, és már csak pár perc választ el minket a kezdéstől.

-          - Na jó, mindenki jöjjön ide!

                                      Az én városom, és környéke 37.  

           Egyre gyakrabban gyülekeztek a sötét felhők az égen, és a hirtelen jött hűvös szelek menthetetlenül sodorták magukkal a megsárgult, barnult, szőlő,  és faleveleket. Itt  volt a szüret ideje, a gazdák terepszemlét tartottak , hogy megnézzék kinek érik hamarabb a szőlője, mert ott kezdik a szüretet. Tudták ők nagyjából, hogy hol kell kezdeni , de egy kis terepszemle arra is jó volt , hgy elbeszélgessenek és meg kóstolják egymás tavalyi pálinkáját borát.

Prológus

„Sírtam. Minden ami kedves volt, mindenki... A részévé vált. Csupán csak nézni tudtam… azt az öntelt, torz vigyort, miközben mindent elmart tőlem.”

A hegy gyomrában, egy sötét laboratórium mélyén, a vészjelző bekapcsol, hangosan figyelmeztet egy behatolóra. Bár nem behatoló volt ez, csupán egy inkubátor sírása, mintha csak egy anya adott volna életet gyermekének. Egy fiatal női alak tűnik elő a gép méhéből, teste olyan, mintha különböző darabokból lett volna összerakva. Nehézkesen kimászik, és lábra áll.

Balszerencsés jelenetei azonban még korántsem értek véget.

 Az asztalhoz indulva, nem Zsuzsát látta a frissen, gőzölgő Hawai pizzát majszolni, hanem Kirát.

 A hosszú, fekete hullámos hajú, kék szemű lány, olyan kényelmes eleganciával ült a székben, akár egy hercegnő. 

  A fiú az ajkára harapott.   Nem tudta, hova raktározza el, ezt a sok hihetetlen történést, melyeknek már órák óta részese.  Nem is tudta hogy mit csináljon hirtelen.   Egyáltalán hová tűnhetett Zsuzsa?

-      Urunk kilehelte lelkét. Minden elveszett! Fel kell adnunk a várat! – mondta hajnalban a szerzetes.

-         Miért mondod ezt? – kérdezte a tiszt.

-    Urunk előtti tiszteletből meg kell adnunk magunkat… - folytatta a szerzetes, de a tiszt közbevágott.

-   Nem!!! Urunk előtti tiszteletből harcolunk kell tovább! Ha a vár elveszik dicstelen lesz  Urunk neve, de ha megnyerjük a csatát, amiben Urunk meghalt, hősként fogják tisztelni!

-         Mit tegyünk?

                                Nagyon szeretem a hokit,

                                attól jobban csak a focit.

                                Annak  is a legjavát,

                                Imádom Braziliát.

                                Na meg most a foci vébét,

                                én is nézem már a tévét.

                                Annyi foci van most benne,

                                mint soha még életembe.

                                     Az én városom, és környéke 36.

           Szoritott az idő, ezért egyre több helyre kellett ellátogatni és a meghivásokat megejteni. Már felboritották a fontossági sorrendet, már a rokoni kapcsolatok elsőbbségi jogát sem tartották be, hanem szinte háztól a legközelebbi házhoz mentek, és igyekeztek minél kevesebb időt tölteni egyes helyeken. Ebből néhol sértődés is történt mert a közelebbi rokonok, keveselték azt az időt amit a fiatalok az ő meghívásukra szánt.

Akkor ugye nem baj, hogy nem korhű a történet?

Pszichológiai fegyverek hatékonysága

            - Dögöljetek meg mind, jó?

Kiáltotta a király, a normannoknak a tornya tetejéről. Nem sokkal azután, hogy kiejtette az utolsó hangokat is, hirtelen nyílzápor zúdult rá, és az egyik átdöfte a mellkasát. Összeesett és mielőtt még kilehelte volna a lelkét, rámutatott az udvari bolondra:

            - Hallgassatok rá, csak akkor menekülhettek meg, ha rá hallgatok –majd elvérzett.

A trubadúr meghajlással köszöntötte az ifjú herceget, mikor a terembe belépett. Aztán a hangszerét maga elé kapta, s a lant bőrpántját a vállára akasztotta. Megvárta, míg a vár ura intett, hogy kezdődhet a játéka, s ekkor ő néhány pendítéssel a tárgyat megszólaltatta, majd versének sorait szavalta.

–A Durhami vár ura bátran küzdé, míg folyt ostroma, de elhalt a csatározások zaja, s vele halt a nemes vár ura! –a lantjátékos megpengette a húrokat, s néhány lágy hanggal később folytatta.

                                     Fiktiv történelem lecke

           A cím onnan adódik , hogy a történelmet, már 1007 után is úgy írták, mint most.Vagyis valakinek a szája íze szerint. Csusztatások , hazugságok, soha nem volt dicsőségek felsorakoztatásával tele. Csak akkor más volt a világ, mert egy  csatát, csak az ismert , aki ott volt. De az nem tudott írni- az irásbeliség általánossá válása egy későbbi időre tehető - ezért elmesélte, egy olyan embernek , aki tudott úgyan írni , viszont soha nem látott csatát.

                                  Véleményezés.

           K.Norbi: hősnője nagyon komoly büntetést szab ki volt főnökének, ami jogos. Érződik , hogy könnyedén, de nagyon komolyan oldotta meg a feladatot . Tőle ezt kezdjük meg szokni.

           Eloise: Tragikusra vette a figurát jelenbe és jövőbe egyszer gondolkozott, talán tul sokat bizott az olvasó fantáziájára. A bosszú az ideggáz használata volt, "túl jól sikerült" Bennem egy régebbi moszkvai mozirobbantást vagy valami ilyesmit idézett fel.

  Miután bementek a pizzériába, Bence igyekezett jobban összpontosítani ezúttal az úriemberekhez méltó viselkedésre, és annál is kevesebbet az ökörködésre.   Persze kedve szerint, sokkal inkább folytatta volna tovább a bohóckodást, azonban hirtelen hasi görcsei támadtak.  Eddig még soha nem volt alkalma kettesben ebédelni egy lánnyal.   Ha leült egy ebédlő asztalhoz, falt mint egy malac és nem foglalkozott a külvilággal.

   Most azonban rettenetesen zavarta a helyzet, kínos volt számára, hogy hamarosan elé tesznek egy forró feltétekben gazdag pizzát, amibe ha beleharap, folyni fog le róla minden, ráadásul biztos hogy szószos lesz az arca.

  Bence lehajolt s felvette a két jegyet, majd mikor felegyenesedett, ekkor csodálta meg Zsuzsa roppant formás és mellette sportos külsejét.

 Fekete szabadidő nadrágban volt, felső testén pedig szürke trikó feszült. Bence még a füle tövében is érezte azt a meleget, amelyet általában akkor szokott tapasztalni, amikor kínos helyzetbe kerül. 

 - Azt hittem, kicsit vastagabb termetű vagy - jelentette ki ugyanazzal a lelkesedéssel a hangjában, mint a köszöntéskor.

Sziasztok! 

Itt a folytatás, 2 hónap után csak sikerült rá időt szakítanom :) 

2. Fejezet

Escape

  Szarul vagyok. 

  Ha ez az első gondolatom ébredés közben nem sok jó vár rám a mai napon. 

  Valami sípolt, amire először azt hittem, hogy az ébresztő órám, úgyhogy megpróbáltam kinyújtani a karomat, hogy kikapcsoljam, de izmaim nem engedelmeskedtek. 

   Magamban káromkodva kinyitottam összeragadt szememet. Erős, neonkék fény vakított el, amitől még a könnyeim is kicsordultak. 

  Második gondolat: ufók.

Szívás a feladat

            - Színházjegy! Ismétlen, Színházjegy!

Amint befejezte a mondandóját Márton, a lőszergyár igazgatója, elengedte a titkárnőjével összekötött telefon gombját. Ez egy titkos kód volt, ha a főnök színházjegyet szeretne, az azt jelentette, hogy szeretné, ha titkárnő orálisan elégítené ki őt, mert az asszony otthon rosszul csinálja. Persze ő is csak direkt, hogy ne kérje tőle Márton.

            Az alacsony, de kecses, világos barna hajú lány félénken lépett be az irodába.

Semmit nem szabad komolyan venni ebből az írásból, kicsit erős humorú lett.  De isten is szereti, a humort nézzétek csak meg a kacsacsőrű emlőst.

Ki ne hallott volna az őrangyalokról? Az ember életben maradásáról gondoskodó asztrális lényekről. De valójában ki hallott már a mögöttes titkár angyalokról? Mint amilyen Esztel is. Bár ő a legrosszabb példa. Tűzhalál, éhhalál, balesetek, sőt még egy lezuhanó zongora is a számlájára írható, mert nem küldte időben az őrangyalt a helyszínre.

Linda átlépett a második fázisba… Már többször láttam hogy megy ez, szakítás után. Pedig most tényleg komolynak tűnt a pasas. Igaz, hogy a főnöke volt sőt, ha jól tudom, ő ott az igazgató, Linda pedig csak a titkárnője volt. Úgy tűnt, jól megvannak, sok estét töltött itt a fickó… De miután kiderült, hogy felesége van, Linda azonnal dobta. Ő meg persze cserébe kirúgta…
Nyüszögve bújtam Lindához.

-          - Jaj, Jojó, hiszen már voltunk sétálni.

Balogh Zoltan feladványára készült.

*****************************

Tisztelt Igazgató Úr!

Szeretnék hálás köszönetet mondani Önnek, amiért annyi éven át foglalkoztatott, és szíves elnézését kérném, amiért levélben teszem meg ezt. Úgy éreztem, az illem megkívánja, hogy elbúcsúzzak, de a portás - tudja, amelyik az Ön feleségét „masszírozza” péntek esténként - nem engedett be az épületbe. Kérem, ne büntesse meg ezért, nem haragszom rá.

Monte A. Melnick

Fura ezt így leírni, de amikor lehetőséget kaptam, hogy a Time-nak írjak, egyetlen egy dologra vágytam igazán, hogy meginterjúvolhassam a világ egyik korszakalkotó és legmeghatározóbb zenekarát, a Ramones-t. Itt jogosan merül fel a kérdés, hogyan tehetném ezt meg, miután sajnálatos módon a banda alapító tagjai közül már csak a Magyarországon született Tommy Ramone-t (Erdélyi Tamás) tudhatjuk az élők sorai között?

            Ha mégis egy teljes körű, mindent átlátó képet szeretnék kapni az egykori bandáról, ki máshoz kellene fordulnom, ki más láthatott volna belőlük többet, ha nem a menedzserük, a turnémenedzserük, a banda anyja és apja, a bébi csőszük, az őrangyaluk, a malter a téglák között, amely nem engedte szétcsúszni őket.

A Time magazin 2016. decemberi kiadása

Interjú Mucsi Zoltánnal

R: A film rendezője, Antal Nimród után, van szerencsém Zoltán veled is interjút készíteni, mint a film főszereplőjével. Abban azt hiszem, mindenki egyetért, hogy az Európa sofőrje igazi mérföldkő a magyar filmgyártásban, mondhatni, valósággal odahelyezte kis országunkat a nemzetközi térképre ez az alkotás. Mitől lett ekkora siker?
MZ: Nos, az Európa sofőrje végre egy olyan film, ami nem csak a magyar embernek szól.

Bár tudom, nem felel meg a kritériumoknak és rövid is lett, de szórakoztatott megírni és talán tetszik valakinek.

Interjú a holddal.

R.: Eljött végre a hírnév, elértem a célom, riporterként egy címlap szerkesztésével kell foglalkoznom. (hosszú sóhaj)

H.: Mi volna, mit kérdeznél? Hozzám csak akkor térsz, mikor már elhagyott minden más mondatod.

R.: Ki lehetne, riportom alanya? Kit ismerek eléggé? Kire nézek fel igazán?

H.: Mit kérdezel ilyeneket?

Az interjú alanyának egy ötvös kortárs iparművészt választottam, akire felnézek. A személyiségi jogai miatt viszont nem szeretném megnevezni. A továbbiakban Ö betűvel jelölöm.

R: Jó napot művész úr!
Ö: Kezét csókolom!
R: Ön elsősorban ötvösként dolgozik, de emellett tanítja is az ötvösséget. Melyiket szereti jobban csinálni? Már ha egyáltalán lehet köztük választani…
Ö: Természetesen mindkét helyen a szakmámban dolgozom, így mindkettőt szeretem csinálni, és néha össze is folyik a kettő.

Eloise feladványára készült

R: Ebben a hónapban beszélgetőtársam Jackie Chan, aki, nos... Mind ismerjük őt, mind ismerjük Önt. Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat ehhez a kötetlen beszélgetéshez Mr. Chan, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy köszöntsem Önt a Time magazin nevében, a hatvan évet betöltött legendák sorai közt.

JC: Köszönöm a meghívást, és a köszöntést is. Szólítson Jackie-nek, a forgatáson is jobb szeretem, ha így hívnak az emberek.

Éva, mint mindig, most is gyalog ballagott haza a munkából. Már régen nem nézett a szemekbe, egykedvűen a földet bámulta maga előtt. Figyelte a szembejövőket, próbálta kitalálni, hogy a viselt lábbelik alapján, kinek mi lehet a története:

A márkás sportcipős, lehetne egy elkényeztetett kamasz, aki mindent megkapott, csak a szeretetet nem.

A sietős, kifogástalan bőrcipő gazdája láthatóan fontos ember, aki siet a mindig sürgős dolga után.

A laza cipőbe bújt női lábak, az elmaradhatatlan kis totyogós, tappancsos tartozékkal, már fáradtan a játszótéri élményektől, hazafelé vették az irányt.

Múlik a perc.
Kopp-kopp.
A mutató sürget.
Kopp-kopp.

Hol vagy?
Kopp-kopp.
Gyere már. 
Kopp-kopp.
Láttalak.
Kopp-kopp.
Közeledsz.
Kopp-kopp.
Ideérsz.
Kopp-kopp.
S a kopogás
Már elhalt.

(Transformers fan fikció, Csak a Pásztor és a Csillagszóró nevű robot saját találmány)

–Mi hír járja Cybertron keleti oldalán? –kérdezte Optimusz.

–Fővezérem. –kezdte mélyen meghajolva Pásztor. –Keleten egy lázító polgár hamis igéket terjeszt. Igazságot ígér mindazoknak, akik mellé állnak. Hatalmat a gyengéknek és büntetést a vétkeseknek. Bevallom fővezérem, szavai egy pillanatra még engem is megingattak, de hitem csak még erősebben megszilárdította a kísértés.

„A nevem Krisztán. Pap voltam, de most inkább bűnözőnek érzem magam. Azért kezdem el ezt a naplót, hogy megörökítsem életem történéseit. Mivel nem szeretnék a közepébe vágni, kezdem az elején.
A XXI. században fiatal papnak lenni érdekes dolog. Megszámolni sem tudom, hányszor hallottam a paptársaimtól, és a családomtól, hogy milyen hatalmas dolog ez, egy fiatal fiú a papi hivatást válassza, és a cölibátust. Bevallom, a cölibátusért sosem rajongtam, de Istenben feltétel nélkül hiszek, és ezt büszkén vállalom!

Oly csodás a nap felkelte!!!
Az ember elcsodálkozik benne!!!
Az esti sóhajok mellet
Kétségbe vonva!!!
A kegyes kényszert
Hogy új lappal!!!
Újra pályára léphet....
Merjen-e útra lépni???
A sóhajok hídjánál:D:D

 - Totál összezavarsz ezzel a szimpátia témáddal! Azt akarod mondani akkor, hogy én nem vagyok szerelmes?

  - Én csak azt mondom, hogy amit te érzel Éva iránt, az nem szerelem, csupán szimpátia, mivel az hirtelen alakulhat ki, nem úgy mint a szerelem!

  Bence nem akarta folytatni a beszélgetést.

 A düh szürke felhője kezdte eltakarni a tekintetét, míg az elkeseredettség keserű gombócai sértették a torkát. 

Így sokkal hasznosabbnak vélte, ha inkább a hasonmásától kapott mobiltelefont nyomkodja és tanulmányozza.

ÁBRAHÁM TÉVELYGÉSEI! ( Játékra fel!)

                A falúban kíváncsian fogadták Ábrahám atyát, aki akkor még csak káplán volt. A harmat fiatal, törékeny papocska úgy prédikált, mint Aranyszájú Szent János, ámulatba ejtve hallgatóságát. Egyes aggodalmaskodó templomjárók nagyon féltették Valéria nővértől, aki a plébánia mindenese volt. Az élete is mindenes volt. Volt zárdafőnök, püspöki titkárnő és idővel úgy kialakult asszonyos formája, a sok használattól, mintha mindig, járás közben is a botkormány a lába között lenne.

                                 Rendhagyó közvéleménykutatás

             Jó napot kivánok! - én a KSH-tól vagyok. Szeretnék néhány kérdésre választ kapni , amenyiben segiteni akarja a munkánkat.

- Hát persze , hogy segitem! - ha tudok segiteni.

- Mit szól ön ahhoz , hogy az idén olcsóbb lett a csillagszóró?

- Nagyon örülök neki, mi már az idén csak azt teszünk a karácsonyfára mert a szalon cukor , megdrágult.

Az elmém megfeszül, visít és füstöl...
Ne lökjetek félre a forró üsttől!
Kavarognak a szavak, a tételek,
az öntudat holdkórosként szédeleg...

Szerencse kell ,hol maradnak az ászok?
Kanállal betűtésztákra vadászok...

                                    Az én városom, és környéke 35.

           Megállithatalanul lopózott be az ősz, a gyümölcsfák és a szőlő levelei szines kavalkádja töltött be az  udvart a kertet. Póli a kertben sétált és  nézegette, hogy mit mikor lehet betakaritani. Aztán számolni kezdte a heteket , majd a napokat ami még elválasztja attól a naptól amikor kimondhatja Isten és ember előtt a boldogitó igent Kálmánnak.

Ez a hasonmás Bence, alapjáraton egy önelégült, kis bunkó akit nem szívesen ismerne meg az ember, még ha muszály is lenne! Mégis mindent megtenne azért, hogy Júliát boldoggá tehesse. Komolyan veszi a kapcsolatát, hagyja hogy az érzelmei irányítsák őt. Ahogy ez a fiú belenéz Júlia szemeibe, s akkor megszűnik az az idegesítő személy lenni, - akit Bence legszívesebben orrba dörgölne - egyszerűen csodálatos. Csodálatos ahogy a szerelem varázslatos érzése, megváltoztatja az embert, ráadásul a javára.

Második rész

- Tehát elhagyta az udvarházat?

- Igen, uram – hajolt még mélyebbre a kém – A saját szememmel láttam, ahogy kíséretével elvonult a lovagi tornára. Azt nem tudom, hányan maradhattak az udvarházban; de bizonyára nem lehetnek többen, mint egyébként. Ugyanannyi emberrel távozott, mint ahánnyal érkezett.

„Pontosabban eggyel kevesebbet számoltam, de sosem kell a dolgokat túlságosan megbonyolítani” – fűzte hozzá magában – „És egyébként is: min változtathatna egyetlen ember?”

- Helyes –morogta Jacques, egy intéssel elbocsátva emberét – Hívd fegyverbe a legjobb embereimet.

James éppen a sai-ját fényesítette, mikor belépett a jó barátja, Gavin.

-          - Van egy kis gáz. – Huppant le Gavin a rojtos kanapéra.

-          - Mégpedig? – Kérdezte James, tovább tisztogatva a kézi fegyverét.

-          - Nincs pénzünk.

James kérdőn felvonta egyik szemöldökét, és barátjához fordult.

-          - Hogy-hogy nincs pénzünk? Na és a mecénások?

-          Nem adakoznak mostanában sokat.

Világ a kalapban            

- Szörnyű teremtések, távozzatok, vagy sötét mágiát szórok rátok!

Kiáltotta egy kisfiú az ezerkilencszáznyolcvanas évek vége felé, apja üzlete, a Fácántoll bűvész bolt előtt, ahogy a galambokat rugdosta. Kora reggel volt, most nyitottak ki, a galambokat pedig senki sem kedvelte, ezért nem tett jót az üzletnek, ha ott tanyáztak a bejárat előtt.

            Szegényesen csak ketten laktak a bolt hátsó részlegében.

                     Kinga elvarázsolta a cirkuszigazgatót

           Kinga gyönyörű lány volt! Hozzámérhető nem nagyon akadt a környéken. Hosszú haja csak úgy lobogott a szélben amikor végig vonult  a kisváros korzóján. Kék szeme úgy csillogott a délelőtti napsütésben, mint az ég kékje. Hoszú combjai megállásra késztették a férfi embert, és hosszasan bámulták, nem mindennapi alakját, amint a tavaszi szél testére feszitette selyemruháját.

L. Tamás feladványára.

A varázsnyúl

Petike mindig is bűvész akart lenni. Ez volt a gyerekkori álma, és egészen a mai napig kitartott mellette. Kérésére, egyszer édesanyja elvitte Gyulához, akiről azt beszélték, hogy fű alatt mindenféle állatot lehet tőle venni. Okosan, titokban csinálta a férfi az üzletet, így nem kellett bajlódnia semmilyen adózási vagy egyéb gondokkal. Ahogy végigszaladt Petike a soron, ahol a nyulak voltak elhelyezve, hirtelen megakadtak szemei az egyiken.

Valamikor az időben, mondanám, hogy túl az Óperencián, de nem. Ez a történet máshol játszódik, ott ahol a színek élénkek, virágpor száll a szélben, csilingel a harangvirág, énekel a tátika, táncra perdül a tulipán. Itt tündérek serege forog, lepkékkel szállnak az ég felé. Mara királynő vigyáz a tündérek hadára, mellette lánya, Harmat.

Egy verőfényes tavaszi napon, mikor Harmat épp az iskolából tartott hazafelé, váratlanul egy szürke felhő takarta el a napot.

Játékra fel!   (kiértékelő)

          Ez a legizgalmasabb része a játéknak, az eredményhirdetés. Mindenki alkot, legjobb tudásával igyekszik a legjobbat kihozni, hogy a csúcsra érjen.Sajnos itt is a csúcs olyan, mint a hegymászásnál,felérsz,egy percig tart a boldogság, hogy esetleg ember feletti erőfeszítéssel ott vagy, de aztán ott motoszkál az izgalom,hogy vissza kell menni. Játékunkban is, ha a csúcsra értél elkábulsz az örömtől, aztán kezdődnek a gondok, olyan témát választani, ami hatásos, az állandó követése az írásoknak és végül a kiértékelés.

A kedvenc könyvesboltomban jártam, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Gábor neve világított. Nagyot sóhajtottam… már megint egy gyilkosság. Idáig ez az ötödik esetem, még zöldfülűnek számítok a kollégák között. Gábor a „mesterem”, segít beleszokni a nyomozásba. Gyorsan kisiettem a boltból, nem is vettem semmit. Amúgy is mennem kellett volna, mert közeledett a záróra.

Megpillantottam, ahogy beértem a szobába. Ott hevert a földön, tehetetlenül… Kék ruháját lilásra színezte a skarlátvörös vér.

Bence időben emelte magasba kezeit. A fekete audi abbahagyta a hátrafelé tolatást, a benne ülő fiatal pár pedig mit sem sejtve pislogott a feléjük rohanó fiúra, aki nyomban a Júlia felöli, letekert ablakhoz érve, heves levegővételek közepette hadarta.

 - Miben tudnék segíteni nektek?

- Nem kertelek, tudom mennyi mindenen kellett eddig átmenned, úgyhogy most azonnal a lényegre térek! - magyarázta Júlia az autó hátsó ülésén gubbasztó Bencének. - Találkoznod kell egy lánnyal!

Váratlan meglepetés!

- Ho. Hol vagyok? - nyögött fel, a fejét fogva az új ķönyvesbolt tulajdonos. Óvatosan körülnézett, kimélve a fájós fejét, hogy valami kapaszkodót találjon a tegnap estével kapcsolatban. 

A féloldalas poros ablakból, és a szomszéd cserepeire való kilátásból megálapította, hogy egy tetőtèri szobában van. De ahogy lassan körbehordozta a tekintetét rájött, hogy még ilyen furcsa szobában sohase járt. A falakat könyvespolcok borìtották, tele zsúfolva sötét mágia és boszorkányos könyvekkel.

Ez is valami

            Ó, milyen váratlan meglepetés!

Szeretem a reggelt korábban indítani, mint mások. Így jut egy kis idő magamra, és nem olyan rossz szájízzel indulok el munkába. Miközben az internetet bújtam, rábukkantam, hogy a kedvenc képregény kötetem le lett árazva harminc százalékkal. Ettől úgy fellelkesedtem, hogy betelefonáltam a melóhelyre, hogy ma nem megyek be. Magamra kaptam a dzsekimet és útra is keltem. Szerencsére a könyvesbolt nem volt messze, pontosan nyolcra oda is értem.

Váratlan fordulat

            Kellemes szombat délután volt, még javában záróra előtt. Norbert az antikvárium polcai között kutakodott, hátha valami érdekes nyereményre lel a sorok között. Imádta a régi könyveket, a hosszú évek alatt igen nagy gyűjteményre tett szert, de egy bizonyos írás a mai napig képes volt menekülni előle. "Anyós-Válás", ez állt aranyozott betűkkel a porosodó bőrborításon, ami szinte azonnal elkapta a férfi figyelmét. Szerelem volt első látásra, Norbert azonnal tudta, hogy egy igazi klasszikusra bukkant, ami egy hét év múlva még többet fog érni annál, amennyiért majd most a kezei közé kaparintja.

                                       A manzárd szoba

             Julia, akkoriban egy könyvesboltban dolgozott. Imádta a könyveket és imádta férfiakat is. Ez nem volt véletlen. Alig néhány hónap házasság útán vált el, mert a férjében egy csepp romantika sem volt. Nem szerette a könyveket és a házastársi kötelezettségeinek is csak immel - ámmal tett eleget. Azt is úgy tette, mint egy kivül álló, mint aki nem érdekelt a szerelembe , csak valami motorikus dolgot hajt végre - kötelességből.

 Kiss Ferenc unottan állt a furgon mellett. Várta a hölgyet, aki barátságosan csengő hangján azt ígérte, hamarosan érkezik. Tekintete elkalandozott az utcán. A könyvesbotlot figyelte, ami az épület földszintjét foglalta el, és a fenti lakásokhoz vezető szűkös bejáratot.

- Jó napot! - köszöntötte az ajtón kilépő lány. Azonnal magához vonzotta a fiú tekintetét, hisz gyönyörű alakját tökéletesen kiemelte a többet mutató, mint sejtető, könnyű szoknya.

                                    Magánvélemény.(Játékra fel!)

            Elnézést , hogy ide írok de a beszélgető fórumon , ma kétszer csődött mondtam, és nincs türelmem tovább kockáztatni!

A Norbert és az András müveit együtt tárgyalom mert sok bennüka közös vonás. Formailag is. András a siránkozó, kolduló , cígány figuráját hozta, aki mindent szegénységével és tudatlanságával magyaráz.Viszont kellő essze van ahhoz hogy mindent megmagyarázzon.

Tisztelt biró úr! Tisztelt esküdszék. Amit mondani fogok, az teljes egészében hihetetlen lesz, az az önök számára. Mielőtt nekifognék a történetemnek, amelyben megmagyarázom, hogy nem elvettem hanem kölcsön vettem a lovat segítség nyújtás céljából. Kérem, ezért most először gondoljanak az ufokra. Ēgen az ufókra. Fontos h nyitott abnormális elmével hallgassák a történetemet.

- Na de kérem! - szökött fel erre egy román dáma.

- Pont erre céloztam kisasszony.

Utólagos engedéllyel ide töltöttem,nem szeretném,ha a tegnapi kálvária megismétlődne!

GAZSI BALLADÁJA  (Játékra fel)

           Portik Álózsi sietős léptekkel indult a bíróhoz jelenteni, hogy az éjjel ellopták a lovát. Pár lépéssel mögötte viharzott lóhalálában Amáli is, a felesége, mert biztos volt benne, hogy a kerten keresztül vitték el, mivel a ragyogó kelkáposztái szarrá mentek.

-          Látszanak a nyomok? – kérdi a bíró

-          Nem, Mózes, a hitványnak, akárki legyen, volt esze, rongyba kötötte a patáit, hogy nyomot ne hagyjon.

  Kitéptem vállaim a múlt karmai közül. Kiáltottak utánam árnyak, de mint aki semmit sem hall, csak nyílegyenest mentem előre. Nem sírtam, már nem volt több könnyem, amit kiadhattam volna a világnak.
 Újra megérintették a vállamat. Megálltam egy pillanatra, fáradt sóhaj szakadt fel belülről.
-Mennem kell.-suttogtam. Megráztam magam, ökölbe szorítottam a kezem, és kitörtem a karok közül. Sikítottam, ahogy csak bírtam. Ettől vártam megkönnyebülést. Az elmúlt egy hónapban minden megint róla szólt.