Kiss Ferenc unottan állt a furgon mellett. Várta a hölgyet, aki barátságosan csengő hangján azt ígérte, hamarosan érkezik. Tekintete elkalandozott az utcán. A könyvesbotlot figyelte, ami az épület földszintjét foglalta el, és a fenti lakásokhoz vezető szűkös bejáratot.

- Jó napot! - köszöntötte az ajtón kilépő lány. Azonnal magához vonzotta a fiú tekintetét, hisz gyönyörű alakját tökéletesen kiemelte a többet mutató, mint sejtető, könnyű szoknya. Szőke fürtjeit megdobta a szél ahogy kilépett a lépcsőházból, és parfüm illata szállt tova. A fiatalember, bár roskadozott az ágy súlya alatt, azonnal tucatnyi ajánlatot tudott volna felsorakoztatni, miszerint szívesen felajánlaná szolgálatait az új bútor kipróbálásához. Elő is szedte leginkább jól sikerült bemutatkozását, és köszönésre nyitotta száját, de a hölgy megelőzte őt. - Olyan boldog vagyok, hogy megérkezett végre az ágy! Már attól tartottam, a földön kell aludnom. - csicseregte a lány. Közben kitárta az ajtót, és jelezte a futárnak, hogy bemehet.

- Kotródj innen, te semmirekellő! - zengett a lépcsőház egy nő szavaitól. A fiatalember fel is pillantott a lépcső teteje felé, hátha esetleg neki címezték a szidalmakat.

- Ó, ne is törődjön vele, csak a szomszédok. Pedig néhány hete még boldogok voltak, most esküdtek. - A fiú bólintott, másra nem is maradt volna ideje. - Tudja, igazi szerelem volt ez első látásra. Egy év kellett, és már elő is került a gyűrű. - Ferenc megemelte az ágyat, és egészen a liftig vitte, elhaladva a csinos ügyfél mellett. Beérve pihent csak meg, hogy erejét fitogtatva kellően férfiasnak mutatkozzon a lány előtt. Hisz egyszer adódik hasonló alkalom egy férfi életében, és nem akarta elhalasztani. - Minden jól ment, amíg elő nem került az anyós, olyan szépek voltak együtt, most meg válásról beszélnek... Micsoda szörnyű, váratlan meglepetés! - A lány tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, de ismét a futár szavába vágva folytatta mondandóját. - Csak hát a férj nem tudja elviselni a családot, azt állítja túl sokat beszélnek. Szegényt, meg is értem, hát szóhoz se jut mikor mind együtt vannak – hadarta a hölgy.

- Meg tudom érteni – szólt volna a fiú, de végül mindezt csak gondolatban tehette, hisz nem illendő az ügyfél szavába vágni!

- Nahát, milyen izmos, biztosan sokat kellett dolgoznia ezért. - A futár újra szólásra nyitotta száját, ám ezúttal is a csend mellett volt kénytelen dönteni. Hagyta, hogy a lány megsimítsa jobb karját, és ahogy az ajtó kinyílt, óvatos, de gyors mozdulatokkal vitte a liftbe az ágy darabjait. Már menet közben elkezdte összeszerelni. Néhány perce még örült volna minden pillanatnak amit ott tölthet, most viszont kihasznált minden alkalmat, hogy dolgozhasson. Zárórára vissza kellett érnie a raktárhoz a furgonnal, és úgy érezte, ettől az ügyféltől nem lesz egyszerű elbúcsúzni. - Tudja én egy boltban szereztem állást, az első fizetésemből vettem ezt az ágyat is - folytatta a lány, kihasználva az utat. Rémes lassúsággal nyitotta ki a lakást, ügyetlenkedett a kulccsal, és végig beszélt. A fiú szíve torkában dobogott. Tudta, csak néhány métert kell megtennie az összeszerelt és ettől sokkal nehezebbé vált ággyal, utána vége szakad az előadásnak, amit háta közepére sem kívánt egy kellemetlen munkanap végén. Már értette miért hívták beavatásnak ezt a munkát, a társai biztosan sejtették mivel lesz dolga. Ő balga pedig naivan azt hitte, egy kellemes délutánt tölthet el itt.

- Jöjjön csak jöjjön, erre. A hálóba tegye, de hát hova máshova, igaz? - A szobában egy kollekció csipkés fehérnemű várakozott az egyik sarokban, rendezetten egy kupacba dobálva. Ferenc azonban már nem foglalkozott a hasonló, esetleg célzás értékű dolgokkal. Minden gondolatot kitörölt fejében a folyamatos beszéd, ami percek óta kísérte útját. - Oh elnézést, a bugyik kinn maradtak. – A lány gyorsan letakarta holmijait egy pléddel. - Maga olyan rendes ember, maradjon itt vacsorára! - ajánlotta. Itt volt az alkalom, hogy végső elhatározásra jusson az ifjú futár. Ott marad, és eltölt egy kellemes délutánt a cserfes lánnyal, vagy összekapja dolgait, és menekülőre fogja, mielőtt újabb élettörténeteket kell végighallgatnia. A fiú viszont már döntött. Letette az ágyat oda, ahova az ügyfél kérte, majd szitkokat nyeldesve hagyta el a lakást. - Van egy üveg vörösborom, talán... Hova megy? Kérem, ne siessen úgy, még a borravalót sem adtam oda!