Tragikomédia

             Nem szivesen beszél az ember ilyesmiről, mert elég szégyen , hogy annyi év után pont egy ilyen dolog miatt szakadt meg minden kapcsolatunk. Hát soha nem gondoltam volna , hogy a feleségem ekkora feneket kerit annak a dolognak hogy új lakáshoz jutottunk. Egy szobával több, igaz egy gyerekkel is mert hát időközben megszületett Jánoska, de minden valószínűség szerint vele együtt megszületett a feleségem hisztériája is. A gyereknek örültem a hisztériának nem. Bár reméltem , hogy múlandó , hogy anyatejjel az is elmúlik , de nem igy történt , hanem úgy, hogy a hisztériája állandó emelkedő szintet mutatott. 

          Először csak arra kért, hogy cseréljük ki a kilincseket , rézre mert az úgy szép. Megvettem a rézkilincset kicseréltem. Mondta, hogy tetszik neki , de már szinte parancsolva hozzátette , hogy feltétlenűl ki kell cserélnünk a függönykarikákat rézre, hogy paszoljon a kilincshez. Kicsit morogtam, de a béke kedvéért kicseréltem a szintelen fémkarikákat rézre, és naivul azt hittem ,hogy most már ezzel vége van a torturának és akár pezsgőt  is bonthatunk.Azért választottuk a pezsgőt - pedig nem szerettük - mert ahhoz nem kell dugóhuzó, mert akkor még nem volt nekünk olyan, sem rézből sem másból.

           Azután azt találta ki, hogy minden jobb háznál rézből vannak a csapok - néhol aranyozva- ő ugyan aranyat nem kiván - de a rézhez ragaszkodik. Mondanom sem kell, hogy leszereltem az összes  vadonatúj csapot és rézre cseréltem. Igaz, akkor már megjegyeztem  hogy egy rézfaszú bagoly nem kéne? Állitólag a fejem már piros volt és a szemeim vérbe forogtak. Csak annyi szerencsém volt, hogy  ezek már az új lakás utólsó simitásai voltak. Viszont az utólsó idegszálaim is szakadozni látszottak.

          De a feleségemnek még voltak ötlettartalékai. Azt találta ki hogy a vécelehúzó fémláncát cseréljük rézre mert , hogy néz az ki, hogy a csap réz, a lehúzó lánc meg seszínű fém?

          Innentől, már nem emlékszem mindenre pontosan csak arra , hogy orditottam toporzékoltam, mint József Attila, de én nem a mamának, hanem a felségemnek címeztem ezeket. Olyanokat modtam , hogy veszek neked réz tepsit , hogy abba süsd  a habosrolót, és tollseprüt is veszek -  a fenekedbe , de az is rézből lesz és néha azt énekeltem: Rézmozsarat vegyenek...

          Aztán teljesen megbolondultam, letéptem a rézkarikás függönyt, kitéptem a falból a rézcsapokat, és a rézkilincseket egyenként vágtam a rézmozsárhoz. Már - már azon voltam, hogy felakasztom magam a vécelehúzó rézláncára - de nem sikerült, mert leszakadt. Ettől nagyon berezeltem.

          A zárt osztályon ébredtem, kezem lábam összekötve - tehetetlenűl fetrengtem egy ágyon. Egy nővérke lépett hozzám - mindjárt egy kérdéssel.  -Mondja  uram, mi baja van magának a patkószeggel ? - mert amig el nem altattuk addig egy folytában azt kiabálta , hogy a fejfáján a neve réz patkószeggel legyen kiverve.