Ha visszatérhetnék...

            Ha visszatérhetnék, oda ahol már jártam, ahol már egyszer jól éreztem magam -  tudnám-e magam úgy érezni mit annak idején? Ez itt a kérdés. Ha tehetném, megpróbálnám.

           Visszatérnék a közös udvarra, újra játszanék Helgával, a Vékony fiúkkal, egy kicsit leskelődnék a padlásról  Bözsike szobájába. Aztán tovább lépnék, és elmennék a tengerpartra ahova nem jószántamból mentem, hanem vittek  - katonának. Bámulnám a tengert, a hullámokat, megpróbálnám megszámolni a néhány egyedből álló sirálycsapatot - ami eddig még sohasem sikerült , csapongásaik miatt. Nézném csodálnám a naplementét, ahol a homokba írtam ujjammal akkori kedvesem nevét , aki kilencszáz - ezer kilóméterre volt akkor tőlem.És újra paroláznék analfabéta cigány bajtársaimmal, akik közül egyet írni is megtanitottam.Nem is tudom ki volt büszkébb , ő vagy én!

Haza érkezésem után a tükörbe  néznék , és megnézném az arcomat, hogy mit mutat akkor, amikor megtudtam , hogy az egykor szeretett lány férjhez ment. Akkor ezt úgy fogalmaztam meg , hogy "szerelem látogatás nélküli tagozaton -  nincs!"- márpedig én annak idején nem látogathattam.

Elmennék az alig hetven nyolcvan kilóméter távolságra lévő máramarosi hegyekbe, leülnék a zugó patakok partjára és gondolataimat a patak habjaira biznám - vigyék ahova akarják. És nem keresnék balzsamot gyógyírt  - vélt vagy valós fájdalmaimra. Újra megkeresném szamosparti, cigány zsidó román és magyar barátaimat - elbeszélgetnék velük, és ez a beszélgetés tele lenne exotikummal, amit csak mi szamosparti srácok, és lányok ismerhetünk.

          Bemennék a már nem létező cukrászdákba, ahol sok -sok rumot és kávét öntöttünk magunkba, miközben megvoltunk győzödve , hogy a világot mi fogjuk megváltani. Na, ez az ami nem  nem sikerült, de sajnos nem csak nekünk , hanem sajnos másoknak sem. És itt "hallgattuk ki" a nagyokat is világmegváltó eszemecseréikről. Azokat akik már akkor köztudottan szálkák voltak a hatalom szemében!

           De szivesen ellátogatnék abba az északnémetországi kis városban ahol szállásadóim - Frau Liza , és Hánzi úr - az Attila név hallatán  ostorpattogtató mozdulatokat tettek, jelezvén ezzel , hogy hogy ismerik a nagyar történelem azon lapjait , amelyekben Attila, mint Isten ostora szerepel. Attila a kollégám volt, aki nem szerette annyira a szatmári szilva pálinkát mint, ahogy azt Frau Liza és Hánzi úr szerette. Itt nagyon közel van az Északi tenger és a fák nem nőnek fűggőlegsen, mert a tenger felől fuvó domináns légáramlat a kontinens felé ferditi öket - ettól viszont az az ember érzése , hogy állandóan integetnek.

           Persze csavarognék egyet Budapesten az Andrási uton is, és szivesen bemennék egy múltszázadi kávéházba - ha van még ilyen -  és a régi Ludas Matyit olvasgatnám.Megkeresném az Operett szinházat, megnéznék egy operetett, de csak bemelegitésként mert valójában Bécsbe vágyom , ami nem adatott meg nekem csak tisztes távolságból.

           Nem hagynák ki egy sétát a Mariahilfestrasse-n, és elidőznék a Stefansdómban ahol magam fabrikálta imát mondanák, nem csak magamért hanem sokan másokért is. Szeretnék leülni a Dunapart lépcsőjére, és sokáig pihentetni tekintetemet a csendes folyású Duna vizén. Azt sem bánnám ha rám sötétedne. Estére más programot találnék - frakkba öltöznék és a Burgtheaterba mennék ahol megnézném, meghallgatnám a Strauss-ok fülbemászó dallamait a bécsiek előadásában. Késő este viszont átmennék a Wiener Stadtsoperbe, ahol a bécsi filharmónikusok előadásában hallgatnék bele, de azt sem bánnám ha Verdi operát adnának, és ha tőlük meghallgathatnám a rabszolgák kórusát egy életre boldognak mondanám magamat.

          Ha sok időm lenne akkor megnézném a Sissi múzeumot, kis kocsmába mennék, de nem gyalog hanem egy igazi bécsi fíákerrel. Itt egy kicsit hagynám magam sodortatni az árral , meginnék néhány krigli sört, és azt sem bánnám, hogy ha a kocsmából kijövet a holdat nem gömbalakunak látnám hanem kockának.

          Persze tudom , hogy életem novemberében, decemberében mindez már nem kivitelezhető , de egyike másika talán - még, igen!