James éppen a sai-ját fényesítette, mikor belépett a jó barátja, Gavin.

-          - Van egy kis gáz. – Huppant le Gavin a rojtos kanapéra.

-          - Mégpedig? – Kérdezte James, tovább tisztogatva a kézi fegyverét.

-          - Nincs pénzünk.

James kérdőn felvonta egyik szemöldökét, és barátjához fordult.

-          - Hogy-hogy nincs pénzünk? Na és a mecénások?

-          Nem adakoznak mostanában sokat. Sőt, már a következő számlákat sem tudjuk kifizetni… De a jó hír, hogy van egy ötletem!

-          - Igen? Mi az?

-          - Bűvész leszel. – Szólt, a szemüvegét törölgetve.

-          - Hogy mi? – Karcos hahotájától remegni kezdtek az ablakon, és kapkodva szedte a levegőt. – Gavin, én varázsló vagyok, démonokat ölök! És azt akarod, hogy röhejes cilinderrel a fejemen, galambokkal trükközzek a népnek? Ezt te sem gondolhatod komolyan.

-          - Valamit muszáj csinálnunk, mert lekapcsolják az áramot. – Gavin továbbra is nyugodtan ült a szakadozott kanapén. – Vagy ha akarod, élhetsz az erdőben, vagy a barlangokban, mint a legtöbb démonvadász.

-          - Tudod jól, hogy azt nem bírnám.

-          - Nézd, a bűvészek fellépnek néhányszor, és kapják a könnyű pénzt. És mivel te tényleg varázslathasználó vagy, elég lenne elmormolnod magadban néhány versikét, és tádááám! Bámulná a nép, hová tűnt az a galamb.

-          - Galamb, miért mindig galamb? Nem lehetne valami izgalmasabb, mondjuk egy szirti sas, fácán, vagy strucc? Képzeld el, ahogy előveszem a kapalomból a struccot! Na, ott lenne szájtátás! – Nevetett ismét. – De most, ha megbocsájtasz, mennem kell. Kaptam egy fülest a közelben bandázó srabbaksz – csoportról.

Felkapta a sai-t, néhány kést, és a surikenekkel díszített vállpántját. Gyalog indult el a megadott hely felé, nem volt kedve teleportálni. Az úton végig Gavin ötletét gúnyolta magában. Elképzelte magát, ahogy ott áll, fényes palásttal, egy műanyag pálcával hadonászva egy gyerekzsúron. Na neeeeem, azt soha! Szemfényvesztés olcsó kártyatrükkökkel? Még az elképzelés is nevetséges!
Ahogy odaért a srabbakszokhoz, egy bokor mögé bújva figyeltre őket. Ronda démonok voltak, nagy fülekkel és idomtalan kezekkel. Pár perc múlva előlépett, és a surikenekkel leterített hármat, majd a másik három felé fordult. A sai-val (ez volt a kedvenc fegyvere), végzett a maradékkal, majd hozzálátott a nyomok eltakarításához. Ahogy az élettelen testeket eltűntette, és visszaszerezte surikenjeit, körbenézett a tanyájukon. Néha talál ilyenkor valami fegyvert, vagy érmét, vagy bármit. De most csak egy fehér nyulat talált, a füvön legelészve. Egy kosárral volt letakarva, az egyik lába kopaszra borotválva. Egy szertartáshoz akarták felhasználni szegénykét. James a kezébe vette, és megcirógatta.

-          - Klassz… egy jel. Ezek szerint mégiscsak bűvész leszek. – Felemelte a nyuszit, hogy szemmagasságban legyen. –Mit szólsz hozzá, ha megvárnánk, amíg visszanő a szőr a lábadra, és mennénk mutatványozni? - A nyúl kíváncsian mozgatta az orrát. – Ez a beszéd! Csak kibírjuk… nem igaz, kolléga?