A vízimalom.

           Kedves gyerekek, most hogy rövidesen befejezzük a második osztályt, és egész évben jól tanultatok az igazgató úr engedélyez egy osztály kirándulást- mondta a tanitónéni. A gyerekek hurrázni kezdtek de a tanitónéni csendre intette a gyerekeket, és hozzá tette . Tudjátok , hogy ez egy egyházi iskola, ami abban különbözik az állami iskoláktól , hogy a mi iskolánkban, vallásos nevelésben is  részesültök. Ennálfogva nekünk nem csak az iskolában ,otthon , hanem kint a természetben is keresztényi magatartást kell követnünk.Nem szemetelünk , nem tépjük le a virágokat és növényeket -  de még az uzsonna maradékot sem szórjuk szét - evés előtt és után imádkozunk.

- De hova megyünk?- kérdezte Pistike akinek a legnagyobb szája, de ő  a legnagyobb termetű is.

- Azt is megmondom, de szükségem lenne két apukára, aki elkisér bennünket a kirándulásra - lehetőleg olyan, aki szereti a természetet és el is tud magyarázni egy -két dolgot amit ti még nem láttatok nem ismertek.

- Az én apukám erdész - ő jöhet?

- Hát persze, nagyon jó!

- Kinek tud még jönni az apukája?

- Az én apukám mérnök - ő is jöhet?

- Nagyon jó, mert olyan helyre megyunk ahol erdő is van meg patak is, sőt még vízi malom is.

- Jajj olyat mi még nem is láttunk- mondták kórusban a gyerekek.

          A tanitónéni felhivta telefonon a két apukát, és ismertette a "hadi tervet"! Az apukák boldogan vállalták a feladatot, hiszen nekik is jól jött, egy szabad nap a gyerekekkel a szabadba.

          Másnap reggel, a kisvonattal mentek két állomásnyit, és máris előttük termett, a hegynek becézett domb, rajta ritkás erdő, a nagy puszta, amelyiken egy kis patak kigyózott.

          A tanitó néni meg az apukák egy kis eligazitást tartottak - arról hogy mi illik és mi nem, és hogy mit szabad és mit nem. A gyerekek csak bólogattak , de az eszük más felé járt, mert szemük követte a kanyargó patakot amelyek sekély vizéből óriás kőtömbök áltak ki csábitóan - milyen jól lehet azokon ugrálni! Nem is olyan messze, szeműk előtt körvonalozódott egy épitményszerüség - amihez ahogy közeledtek, kezdett formát ölteni egy nagy kerékszerüség.

           Egyszer csak az erdész apuka megálljt parancsolt -- maga köré hivta a gyerekeket, és az előttük lévő megsárgult haldokló füves területre mutatott.- Na látjátok, igy szentségtelenitik meg egyes felnőttek a drága anyaföldet amikor az üzemanyaggal meg fáradt olajjal szennyezik a környezetet. Látjatok  itt ahol sárgul a fű , ott évekig nem fog majd újra kizöldülni. Ezt sem lenne szabad elkövetni sema felnőtteknek , sem a gyerekeknek!

           A patak part vonalát követő bokrok, és cserjék alkalmasak mutatkoztak a bujócskára, amit a fiúk lányok utközben ki is használtak. De onnan már csak egy lépés volt hogy a patak köveire is beugráljanak.

           Közben elértek a vizi malomig, aminek a kereke a vizbe merülve  - szijáttételekkel forgatta a malomköveket, amelyikek aztán őrölték a búzát kukoricát és mindent, amit a garatba öntöttek. Éppen ezt magyarázta a mérnök apuka, amikor a lemaradt gyerekek írányából kiabálás hallattszott. Az történt hogy két fiu Pistike és Janika, a még sekély vizből kiálló köveken ugráltak - egyikről a másikra . Panni azt hitte , hogy neki is sikerülhet, de nem igy történt mert már az első kőről lecsúszott, és a már mélyülő vizbe pottyant. Janika utána ugrott lovagiasan, de már nem tudott segiteni , hanem inkább ő is bajba került. A tanitónéni pánikba esett és segitségért kiabált, de már az ájulás környékezte. 

           Ekkor Pistike a vizbe vetette magát és néhány karcsapás után kiemelte Pannit a vizből és a part felé irányitotta. De az erdész apuka sem tétlenkedett hanem ruhástól a vizbe gázolt, és pillanatokon belül kiemelte Janikát -  aki már néhány korttyal apasztotta a patak vizének szintjét. A két kis "ázott ürgét" kifektették a napra. A tanitónéni magához tért ,és megszámolta gyerekeket. Megnyugodott. Figyelem elterelés céljából a mérnök apuka tovább magyarázott, hogy a vizi kerék nem csak a malom köveket tudja meghajtani ,hanem a fürészgépeket is , de akkor fürész malomnak hivják.

 A tanitó néni miután teljesen magához tért és a gyerekek is félig megszáradtak, egy kérdést tett fel tanitványainak: Ki tud mondani egy közmondást - a most Pannival , Janikával, és Pistikével történt eset kapcsán? A gyerekek gondolkodtak egy kicsit , de elsőnek Panni nyujtotta fel a kezét.

- Mondjad Panni!

- Bajban ismerszik meg a jó barát!-és tekintetével megsimogatta Pistikét. A gyerekek a nap hősének kiáltották ki Pistikét.