Vámpír sztorik 1. rész

 

A vadászat 

 

Hallani akarom, mit gondolsz valójában! Több vért akarsz ugye, nem elégedsz meg ennyivel? Fürödni akarsz benne, elbódulni fémes illatában. Igazam van? Igen tudtam, tudtam! Fantasztikus, te vagy a legjobb! Az éjszaka gyermeke.

 

Egy átlagos májusi nap volt. A buszon üldögéltem, pont az ablak mellett. Egy olyan egy üléses helyen voltam, amin az antiszociális emberek szoktak helyet foglalni. Csak vicceltem, biztos nem. Egy nő állt velem szemben, harminc körüli.

 

 Télhó

 

Azon a hajnalon arca sápadtabbá hűlt, mint amilyen hófehér mindig is volt. Rosszul érezte magát. Most még rosszabbul, mint ahogy már évek óta: apja ismét látni kívánta azon a reggelen – az éjjeli ügyeletes esthajnalcsillag adta át az üzenetet előző nap.

A csillaglány azonban nem csak hírnöki feladatát kívánta volna teljesíteni az éjszaka, minden vágya volt – ahogyan az univerzum összes tündöklésének is akkoriban – a férfi hálótársává válni; szent frigybe fonódni vele a Sors égisze alatt, csillagköddé robbanni a megtermékenyülés varázslatos halálában: amint új élet vajúdna női tündökléséből a férfi kék vérétől lüktetőn pulzálva.

Szörnyű farkasüvöltés ráz fel álmomból. Ez a hang már magában is elég borzalmas, de most még az aktív hasmozgás is társul hozzá. Csak pár napja kezdtem el érezni a baba mozgását, ami felettébb szokatlan. Éjszakánként valamiért beindul ez a farkasgyerek, mintha csak üvölteni és rohanni akarna négylábú társaival együtt. Tenyereimet hasamhoz nyomom, hátha elcsitul végre a mocorgás, közben pedig ismét átsuhan agyamon, hogy micsoda lehetetlen helyzetben vagyok.

Boston, USA, UTC-4

 

A gyilkosság estéjén...

 

Scott Eagles éppen az alsóneműit vasalta, amikor megcsörrent a telefon. Csak az apja lehet ilyenkor este, gondolta. 

- Scott Eagles, tessék!

- Scott, itt az apád. Szükségem van rád! Mihamarább!

- Negyedóra és ott vagyok.

A bostoni helyszínelő mindent félbehagyott, belelbújt acélbetétes bakancsába, és elhajtott a háza előtt parkoló vérvörös Mustanggal.

 

Úton a Woodyard Road villasora felé, arra gondolt, hogy mibe keveredett már megint az apja.

– Emlékszik, pontosan mi történt? – faggatta az orvos Rafaelt, miközben vizsgálták.
– A záróvonal... – motyogta a férfi, azonban többre nem tellett az erejéből. Pedig emlékezett. Gyorsabban vezetett, mint szokott, de még betartotta a sebességkorlátot. Talán az volt a baj, hogy elkalandoztak a gondolatai. Túl későn vette észre a rosszul leparkolt kivilágítatlan autót az út szélén. Eszeveszetten kormányozott, hogy kikerülje, de ezzel átsodródott a záróvonalon, és frontálisan ütközött egy másik kocsival.

Fülenagy, az elefántlány kedvenc helyén, a mezei virágok között hanyatt fekve heverészett. Bámulta a tovasuhanó felhőket, hallgatta a madarak csicsergését, a méhek zümmögését, megcsodálta a lepkék könnyű röptét, miközben kavarogtak a gondolatai. Ez volt az elbújós helye, ide menekült, ha megbántódott valami miatt, de akkor is, ha öröm érte, vagy csak egyedül szeretett volna lenni. Most éppen amiatt volt itt, mert a fullánkos nyelvű pocoklány a Nelli megint azzal piszkálta, hogy olyan nagyok a fülei, hogy elég lenne az ő családjuknak, sátornak, ugyanis éppen a szűk baráti körrel /586 fő/ szafarira készülnek.

  Ülsz a buszon egyedül. Várod, hogy elinduljon végre és közelebb légy az otthonodhoz, a puha ágyadhoz. Hat órás buszútról van szó, sok idő, bármi megtörténhet. Felállsz valamiért, leszállsz és leülsz egy padra. Megnézed azt időt, 21:50. Ilyenkor a legtöbben alszanak vagy készülnek a lefekvéshez. Te meg itt ülsz egy padon és mindjárt egy hatórás buszútat kell végigülnöd. Tíz perc az indulásig, már csak kilenc. A zsebedbe nyúlsz és előhúzol egy cigit, ideges vagy és szomorú, de nem gyújtasz rá, kibírod nélküle.

 

 

                                    Feleáron.

 

 

           Az esemény lényegesen korábban kezdődött, valamikor még februárban amikor a feleségem bejelentette -- márpedig  az idén, ha esik ha fúj elmegyünk nyaralni, még akkor ha ótvaros cigánypuják hullanak az égből. Erre én úgy reagáltam -- ne olyan hevesen mert leesik a csillár, és oda a nyaralás. De feleségem nem hagyta magát,  tudomásomra hozta , hogy már megis tette az első lépést és beutalót igényelt a nyúgdijhivataltól.

 

 

                                 Az utcaseprő búcsudala

 

 

 

                                  Hiába seperem,

                                  lapáttal kaparom

                                  ha esik ha fuj is,

                                  ott biza nem hagyom.

                                  A szél is ellenem

                                  szétfujja szemetem,

                                  egyebet nem teszek,

                                  keresem kenyerem. 

                                  Azt sem tudom meddig

                                  hétfőig vagy keddig.

Azzal mindig is tisztában voltam, hogy az én életem kevés eséllyel fog rózsaszín tündérmesévé alakulni az évek során, de azt igazán nem hittem, hogy a rossz, még rosszabb lehet. 

Persze ez a mélyzuhanás is egy férfivel kezdődött, illetve inkább az én elcseszett személyiségemmel. Szinte azonnal elvesztettem mamát, ahogy tudomást szereztem a terhességemről. Ő még egy hangyát se ölt meg soha, inkább összegyűjtötte őket a házban és kitelepítette mindet a kertbe.

 

 

                                    Bolond Vali

 

           Annak idején --az ötvenes években a Hortobágy utcán laktunk, persze akkor már nem úgy hivták , de mindenki úgy ismerte , még az az egy-két román is aki nem sokkal azelőtt került oda. Ideális hely volt --különösen nekünk gyerekeknek , mert autót nem igen láttunk az utcába , és az a néhány lovasfogat ami megfordult az utcánkben , nem igen zavart bennünket állandó játékunkban.

Szex az űrben és persze gyilkos robotok

A Sevastopol űrállomás aulájában kortyolgattam a reggeli kávémat. 2075 május 7.-e volt, reggel 7:15. A ZX200/20.1 gázbolygó opálosan törte meg a közelben lévő vöröstörpe fényét, és a fémes teremben szórta szét azt. Jól kiegészítette, a benti mesterséges fényt. Az állomás életre kelt az emberek munkához készülődtek, hogy ez a magányos sziget továbbra is működhessen az űrben. Az állomás 25 éve épült, számos másikkal együtt a tejút rendszerben.

Józsi falujában, nyomorúságos volt az élet, de ő nem tudta. Hogy is tudhatta volna, mikor arról sem volt fogalma, hogy más falvak és városok is léteznek az övéken kívül. Neki ez volt a tökéletes élet, mert nem hitte álmában sem, hogy létezik ennél jobb.

Mindezek ellenére, szíve-lelke vágyódott tovább, nem másért, csupán az ismeretlent szerette volna megismerni.

Ezek az érzések, legfőbbképpen akkor lángoltak fel a serdülő suhancban, amikor a cirkusz, végig vonult a falun.

 

 

 

 

 

                                     A fiatal színész

 

 

 

            Két éve szerződtem ide - nem nagy a város, de szinházi hagyományai, több mint egy évszázadra nyulnak vissza. És az nem semmi! A kollégák aranyosak, kedvesen fogadtak - igaz tudták , hogy évfolyan első voltam a szinin.Nem én mondtam el, hanem a kolleganőm aki szintén velem egyszerre szerződött ide. Őt még kedvesebben fogadták - pláne a  férfi kollégák.

Megmentve 5. (18+)

 

Amikor kinyitom a szemem, Hanna helyén csak egy vértócsa terül el.

Mirella végzett volna vele?

- Hahó? Valaki? - üvöltöm.

Semmi válasz. Még a légy sem zümmög.

Ugyan a horrorisztikus látványoktól viszolygok a legjobban, legalább ennyire meg tud rémiszteni a halálos csönd is. 

A falhoz támaszkodva lassan két lábra küzdöm fel magam. 

Odamerészkedem az ajtóhoz, mely előtt, a padlóra száradt vércseppek emlékeztetnek arra, miért ájultam el.

 

 

 

 

                                         Vasárnapi zárvatartás

 

 

 

 

             Először is tisztázni szeretném , hogy a vasárnapi zárvatartást nem  Semjén Zsolt találta ki,  ugyanis én már negyven évvel ezelőtt javasoltam anyósomnak, igaz én szájára vonatkozóan. És az sem igaz , hogy ezt azért kellett bevezetni mert, hogy a hivő ember a családjával a templomba menjen.

             Mert mindig vannak emberek akik utána néznek a dolgoknak, sőt benéznek a dolgok mögé is, és kideritik , hogy aki vizet prédikál az azt is issza.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: az apa reggel elbúcsúzott a családtól és munkába indult. Mielőtt kitette a lábát az ajtón a felesége a lelkére kötötte, hogy időben és épségben érjen haza hozzájuk. A férfi megölelte asszonyát, visszaintett az etetőszékben ülő, a reggeli nyomát még a pofiján viselő csöppségnek és ruganyos léptekkel nekiindult. Feltülekedett a reggeli nyomorgatóba és együtt döcögött a többi ismeretlen arccal. Ránézett az órájára.

 

 

 

 

 

                                        A mosogatórongy

 

 

                                  Nem konty , és nem ponty.

 

                                  Csak egy egyszerű

 

                                  mosogatórongy,

 

                                  de hasznos,

 

                                  ami fontos ,

 

                                  mindig pontos - tudja ,

 

                                  mi, hol koszos.

Míg mama dalolászva kavargatja a hársfateát, én feszengve ülök a háttérben. Ujjaimat tördelve várom az alkalmas percet, hogy megkérdezzem, tényleg van-e farkasvér az ereimben. Belekortyolok a zöldízű teába, majd fintorogva vissza is köpöm a pohárba. Mama észre is veszi ellenállásomat, mosolyogva cseréli ki inkább egy bögre tejeskávéra. Hálásan megköszönöm, majd ismét elásom magam gondolataim közt. 

 

- Figyelj csak mama… - szólalok meg. – Lenne egy őrült kérdésem.

Zúgó-búgó fejjel térek magamhoz. Felülök, hátam mögé nyomok egy nagy párnát, majd megkapaszkodom a bársonyos ágytakaróban. Hiába ülök mozdulatlanul, olyan érzésem van, mintha forogna alattam az egész ágy. Hirtelen Claytonnal találom szembe magam. 

 

- Olyan a szemed, mint egy farkasnak – mondom halkan, miközben azt a vakító, világító szempárt nézem. Te jó ég, ebbe bele lehet halni… 

- Jól vagy? – kérdi rekedten. Hangjából esélytelen megsaccolni, hogy éppen milyen kedve van.

Megmentve 4. (18+)

 

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

 

 

           Nem tudom  hogyan került rám megint a sor, az éjszakai szolgálatra , pont most május éjszakáján. Aztán eszembe jutott , hogy nincs ebben semmi tévedés,, hiszen évek óta  minden tizenharmadik  éjszakán szolgálatos vagyok, Évikével együtt az aszisztensemmel. Ma este viszont Évike arra kért , hogy engedném én el őt  haza : úgysem lesz itt semmi ma éjszaka , hisz ki olyan  hülye , hogy majus éjszakáján fogat húzasson vagy tömessen. Meggyőző volt Évike , meg különben is tudtam , hogy a városban tartózkodik a vőlegénye.Elengedtem , jó szórakozást kivánva neki.

Megmentve 4. (18+)

 

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

 

 

 

 

 

                                         Mondd, hogy sírásó vagyok!

 

 

 

           Kollégám és barátom, egy két évvel volt idősebb nálam. Hasonlóképpen három gyereke volt neki is mint nekem. A gyerekei is nagyobbak voltak. A legnagyobb éppen ötödikbe ment, és mint tudjuk ott már sokminden megváltozik. A tancinéni helyett, osztályfőnök van és a különbozö tantárgyakat más és más tanárok tanitják. Aztán egyéb dolgok is megváltoznak az osztályfőnök, az igazgató, és a  szülőbizottság jóvoltából. 

          Az osztályfőnök- ismerkedés cimén - megkérdezi a gyerekektől , hogy a kedves apukáknak és anyukáknak mi a foglakozása.(Pedig ott van neki a naplóba beirva) A gyerek, válaszol  szorgalmasan mert fogalma sincs , hogy mire megy ki a játék.

 

Tavasz

 

Sosem ismert más tavaszt, mint virágosat. Selyemszirmú piros pipacsmező – ameddig csak a szem ellát. Vajszívű nárciszföveny közelebb merészkedve a takaros kis házikóhoz. És a konyhakertben nyílt buja levendula fürtök. Olykor kankalin az ablakpárkányon, vagy közelebb az utcához.

Piros, sárga, kék.

Az esőnek is ugyanilyen színe volt – tavasszal még a felhők is virágokat könnyeztek: pirosat, sárgát, kéket.

 

Tavasz-szekrényében apró virágos ruhák sorakoztak, gumicsizma (piros, sárga, kék), és a háromszínű esernyő.

Megmentve 3. (18+)

 

Furcsa hangokat hallok, mintha valaki sikoltozna. Erőlködve próbálom felemelni szemhéjamat. Ahogy sikerül résnyire kinyitni szememet, vakító sugarak csapódnak bele. Fájdalmasan belehasít a fejembe. 

Valaki hozzáér a testemhez, melytől ösztönösen megmoccanok Bőröm hideg felülettel érintkezik. Ekkor veszem észre, hogy egy fém asztalon fekszem, meztelenül. 

Az idegen a hasamra spriccol valami folyadékot. 

- Szikét! - mondja egy ismerős hang.

18+

 

A garázsban

 

Ma nem mentem iskolába. Nem aludtam egész éjjel, de nem ez a bajom. Azt mondtam apának, hogy megy a hasam. Igazából csak meg akarom tudni, hogy tényleg túlélték-e a kiscicák. Tegnap Pistivel megfürdettük őket a dézsában. A garázs mögött. Pista azt mondta, hogy a macskák sokkal tovább bírják levegő nélkül, mint az emberek. Azt is mondta, ha anya macska lett volna, ő sem fullad a Tiszába.

Pisti kettőt nyomott a víz alá, én meg egyet

A Leghosszabb Történet, Amit Valaha Írtam Április Elsejére;

Második Rész - A Negyedik Reveláció Hajnala

 

***

ˇ|~<[/Ħł]$={0}=$[łĦ\]>~|ˇ

-

The End

Megmentve 2. (18+)

 

Napra pontosan egy hónappal ezelőtt ébredtem fel a kórházban. Azóta az életem romokban hever. Kirúgtak a munkahelyemről, a nemi szervem olyan ronda és élettelen, mint egy darab szar, a kedvem a béka segge alatt. Ráadásul, az ominózus este után egy héttel, mikor már képes voltam anélkül járni, hogy fájdalmat érezzek, a rendőrök elvittek a helyszínre. Ahogy ránéztem az ágyra, egy véres lepedőt pillantottam meg. Földbe gyökerezett a lábam. Filmszerűen pergett le előttem, mi történt.