Vámpír sztorik 1. rész

A vadászat 

Hallani akarom, mit gondolsz valójában! Több vért akarsz ugye, nem elégedsz meg ennyivel? Fürödni akarsz benne, elbódulni fémes illatában. Igazam van? Igen tudtam, tudtam! Fantasztikus, te vagy a legjobb! Az éjszaka gyermeke.

Egy átlagos májusi nap volt. A buszon üldögéltem, pont az ablak mellett. Egy olyan egy üléses helyen voltam, amin az antiszociális emberek szoktak helyet foglalni. Csak vicceltem, biztos nem. Egy nő állt velem szemben, harminc körüli. Göndör fekete haja arcát keretezte, zöld szemeivel a busz túloldalát vizslatta. Valamiért az az érzésem támadt, hogy az én figyelmemet próbálta kivívni azzal, hogy ilyen közel állt. A busz egyszer csak megállt, a nő elnézett fölöttem, mintha ott se lennék. Majd leszállt és útnak indult, ő is azok közé a néhány perces ismeretségek közé tartozott, amiket tömegközlekedés segítségével kötöttem. Legalábbis ekkor még ezt hittem.

Egy bulira tartottam éppen, pontosabban egy koncertre. Ritka volt, hogy ilyen társasági eseményeken jelentem meg. Jobb szerettem a szobám nyugalmát, olvasgatni, hülyeségeket nézni a neten és társai. Izabella hívott meg egyik régi barátom. Szép és hosszú neve volt, persze a falra mászott tőle, ha teljes nevén szólították. A Bellát jobban szerette. Korombeli volt, ő is huszonnégy éves, egy két fejjel alacsonyabb volt nálam, bőre napbarnított, haja lágy hullámokban érte el a vállát. És gyönyörűen énekelt, ő is fellépett.

A koncert a Ligetben volt, egy kisebb téglafalakkal szegélyezett színtéren.

Szerencsére nem tök egyedül mentem, Laci is velem tartott. Igen csak feltűnő jelenség volt. Magas 190 cm körüli, kopasz. Akkora volt mint én, de szörnyen el volt hízva. Szélessége nyélbe ütötte magasságát. Átugrani és megkerülni sem volt könnyű feladat. Térdig érő acélbetétesben jött, amibe piros fűzőt rakott. Emellé fekete kapucnis pulóvert és farmert húzott fel. Én nem voltam az a fajta kemény rocker vagy black metalos. De nagyon jól kijöttünk egymással, a klinikán dolgozott ápolóként. Ott ismerkedtem meg vele mikor még hallgató voltam.

Kissé korán érkeztünk meg a helyszínre, sétáltunk egy kicsit megvártuk, hogy besötétedjen. Mire vissza értünk a kapuk már tömve voltak félig meddig lerészegedett fiatalokkal. Ott voltak Laci barátai is, hasonló stílusban. Meg kellett hagyni furcsa szerzetek voltak. Mire bejutottunk már javában elindultak a dolgok, egy hosszú faasztalhoz ültünk le az ékes társasággal. Hajlékony műanyag poharakból ittuk a sört, egy páron rá is gyújtottak. Jó volt a hangulat, sok emberrel tudtam beszélgetni, nem unatkoztam. Ez az alkoholnak is köszönhető volt persze, meg annak hogy újonnan emberek közé jártam. Letettem a poharamat a harmadik sörömet ihattam, itt ezen a ponton abba hagytam, annyira nem bírtam az alkoholt. Egyre hűvösebbre fordult az idő Laci részegen haza ténfergett. Felvettem a pulóveremet, Bellával még beszélgettem egy kicsit megdicsértem a hangját. Majd kifelé vettem az irányt. A padsorok szinte üresen álltak, viszont egyetlen egy ember felhívta a figyelmem. Egy nő volt, smaragd zöld szemei szinte oda vonzottak.

Ő volt az! Akit buszon láttam! Nem szólt semmit, de szinte tudtam, hogy azt akarja leüljek elé. Rám villantotta fehér fogsorát majd megkérdezte.

-Na mi van, kedved támadt egy kis after partyhoz?

Nagy vágyam volt már hogy egy szexi harmincassal töltsem az estét. Egyszer élünk így hát bele mentem a játékba. Szinte szavak nélkül kommunikáltunk. A nő végig rajtam tartotta szemeit és fehér mosolyát, mintha azzal hipnotizálna. Kézen fogva végig vezetett a ligetben, egy kisebb fekete bőrkabátot és farmert hordott.

-Merre laksz? – Kérdeztem.

A nő megfordult ebben a pillanatban és magához ölelt, vagy inkább szorított. Valahogy úgy éreztem, hogy nem kellene ennyire erősnek lennie. Először még ellenkeztem majd izmaim szépen lassan engedelmeskedtek. A nő meleg leheletét a számban éreztem, beleharapott az alsó ajkamba, eléggé fájt. Majd tovább rángatott. Bármennyire is gyanús volt az egész már nem bírtam ellenszegülni. Kimentünk a ligetből valahol a külvárosban sétálhattunk, egy emeletes házhoz értünk.

-Na, itt lakom drágám. – Jött a késői válasz.

Egy lélek sem volt már abban a házban, ebben a késői órában. Senki sem láthatott meg minket. Bent a liftben a falnak támasztott. Rám nehezedett teljes testével, magamon éreztem a hasát a melleit és combjaimon a combjait. Attól féltem le fog csúszni, így a lapockájánál fogva magamhoz szorítottam. Enyhén molett volt, olyan nőiesen telt. Egy pillanatra olyan érzésem támadt, hogy nem is én tartom, hanem ő szorít engem a falhoz. Egyik kezét a mellkasomra tette és ujjaival elkezdett cirógatni. Tágra nyílt szemekkel nézett rám. Lehetett látni, ahogy pupillái apró milimétereket ide oda mozogtak, teljesen be volt zsongva. Ilyen fajta rajongástól bármilyen szex éhes férfi kényelmetlenül érezte volta magát. De nekem egy hang se jött ki a torkomon.

-Nevezz csak Máriának! – Mondta. És téged hogyan hívhatlak?

-Balázsnak.

A nő megragadta a felkaromat, berángatott a lakásába. Majd keményebb hangnemre váltott.

-Kurvára élvezni fogod, megígérem, csak ne ordíts közben mert felkelted a szomszédokat.

Mária ebben a pillanatban jobban megszorította a felkaromat a fájdalom egészen az ujjaimig kisugárzott. Az ágyra dobott, engedelmesen a hátamra fordultam. Felmászott rám, végig tapogatta a mellkasomat majd egy mozdulattal letépte a felsőmet, bal kezével erősen a lábaim közé nyúlt, majd hátrafeszítette a fejemet és mélyen beletolta fogait a nyakamba. Nem számítottam arra, hogy nekem fognak betolni valamit, főleg nem a nyakamba. Levoltam fegyverezve, valahogy testileg és lelkileg is. Nem akartam és nem is tudtam küzdeni. Vártam, hogy szépen lassan távozzon belőlem élet.

Többet akarsz? Most megkapod, hallgasd az éjszakát! És mélyen szimatolj bele.

Lefejtettem magamról a kéjmámorban úszó nőt, és az ablakhoz sétáltam.

-Ez az! Erős a véred! – Nyögte.

Ezernyi hangot hallottam, egy ritmusra lüktetett az éjszaka, az emberek vére csak úgy dalolt nekem, viszont egy, egyvalaki kilógott a sorból, túl gyorsan játszott a kórusban, megéreztem a szagát, nem lehetett messze.

Egy lány volt az, kint az úttesten feküdt, kövér volt az aranyom, azért vert ilyen szaporán a szíve. Csak elesett, éppen kászolódott vissza a kétkerekűre. De az az egy szem horzsolás a bokáján. Tudtam, hogy az életébe fog kerülni.

Egy két pillanat és ott termettem a biciklinél, hajánál fogva lerántottam a földre. A következő pillanatban kitisztult a fejem. De már éreztem a koleszterin dús vért az ereimben. A szétmarcangolt test köröttem hevert. Te jó ég? Mit tettem? Hüledeztem. Őrült vagyok? Mi a bajom? Ez még Vámpírmércével is sok lehet. Mária alakja ott magasodott felettem, unottan nézett rám.

– Mit tettél velem?

– Úgy fest, egyetért veled a vérem, a féktelen sötétség és arrogancia.

– Mért tetted ezt? – Kérdeztem zokogva.

– Ez nem az én művem. – Mondta, miközben mutatott körbe körbe, a szanaszét heverő béldarabokra. – Láttam, hogy csináltad, te vagy maga a sátán.

– Ez nem lehet igaz, én a jó útra akarok térni.

– Ah, én csak egy pasit akartam, de helyette az éjszaka új urát kaptam.

Te jó ég, ez a nő beszámíthatatlan. Bár most már én is.

– Tudod, annak ára van, hogy ilyenné tettelek. – Mintha ez nem lett volna elég.

– El kell búcsúznod az eddigi életedtől, beleértve a kis családodat is. Ideje felnőni már! –Mondta viccesen, mintha az egyik barátom lenne.

– Mit akarsz ezzel pontosan?

Mária egyik pillanatról a másikra eltűnt, a sötétségben, elillant. Gondoltam ideje valami jóra használni az erőmet, hazafele futottam. Istenem, ha most megölöm, akkor is csak egy gyilkos marad az éjszakában, de ha még többet. Megtorpantam a házunk előtt, de az ismerős szag már ott terjengett a levegőben, a ház hallgatott.