1.

Vérfolt a havon

Hűvös,téli éjszaka volt.Dr.White a kocsija felé sietett a kulcsait szorongatva a kezében.Teljes testében remegett,fogai vacogtak.A hó alatt vastag jégréteg rejtőzött így többször is megcsúszott de mindig visszanyerte egyensúlyát.Ahogy odaért a kocsijához,lesöpörte kabátjáról a havat,levette sapkáját,kinyitotta az ajtót,lehuppant az ülésre,lerázta bakkancsait majd elindította a masinát.Fagyott ujjait egymáshoz dörzsölgette,hogy felmelegedjenek.Mig várta,hogy bemelegedjen a kocsi motorja,letakarította az ablakokat és befejezte a sajtos hamburgerjét amelyet még a felesége készitett neki  reggelire.A pénteki napok mindig is különösen hosszúra sikeredtek,sok papirmunkát kellet elvégeznie.Nemvolt ez másképp aznap sem.Naphosszat a rendelőjében kuporgott és iratokkal bajlódott.Alig várta,hogy végre haza érjen,letelepedjen a kényelmes bőrfoteljébe és megnézze az esti híreket habos sörét kortyolgatva.Egyszerre csak csörögni kezdett a telefonja.Kissé meg is riadt de ijedsége hamar tovaszállt.A felesége hívta.Felvette.

-Mondjad,drágám!-szólt nyájas hangon.

-Ó,Jerry!-mondta egy vékony női hang-Mikor jössz már haza?Annyira aggódom érted!Az időjárás egyszerűen borzalmas!

-Most készülök elindulni,drágám.-felelte a férfi.

-Vezess óvatosan!Az útak nagyon csúszosak!Az időjárás jelentésben azt mondták hóviharra számíthatunk az elkövetkezendő órákban!Kérlek igyekezz haza!

-Persze,úgy lesz drágám.Jövök ahogy csak tudok!

-De nagyon vigyázz ne vezess gyorsan,rendben?

-Rendben.

-Akkor jó..jó...-motyogta a nő a vonal túl oldalán-Ó,és jut eszembe!Ne felejts el tejet és kenyeret venni,mert már mind elfogyott!

-Jó,drágám.- a férfi mélyet sóhajtott és megsúrolta a homlokát-De mostmár indulok ,Marry.

-Jó,jó...Légy óvatos,Jerry!Kérlek!-a nő hangja  bágyadtan és erőtlenűl szólt.

-Ok,Marry!

-Vigyázz magadra!

-Úgy lesz!Na otthon találkozunk!

-Re...

Mielőtt a felesége befejezhette volna,a férfi kinyomta.Megcsóválta a fejét és hangosan ásított.Már majdnem elindult amikor eszébe jutott valami és keresgélni kezdett.Mindegyik zsebét átnézte mig végre megtalált egy kis doboz gyógyszert.

-Három darab...Ez mára még elég lesz,Holnap újat kell elvennem.-morrogta.

Miután visszatuszkolta a gyógyeres dobozt a zsebébe lenyomta a kéziféket majd hátratekintett ,hogy megnézze jön-e valamilyen autó.Szerencsére senki sem volt az úton,így felkészült az indulásra.Ahogy kihajtott a parkolóból telefonja újra megszólalt.Kihalászta a kabátjából és a kijelzőre pillantott reménykedve,hogy nem a felesége nevét látja rajta.Hál’Istennek,egyik jó barátja hívta,akivel már régóta tervezgették,hogy elmennek egyet iszogatni.Benyomta  a gázat és rágördült a főutra.Egyik kezében a telefonját szorongatta a másikat a kormányon tartotta.Megnyomta a zöld gombot a mobilján és a füléhez emelte a készüléket.

-Mond,James...

A torkára forrott a szó.Egy vörös szempárat pillantott meg a tükörbe.Mire  bármit mondhatott volna egy éles fém húzal tekeredett a nyaka köré.Telefonja azonnal a földre esett.Két kesztyűs kéz teljes erővel hátra húzta.Feje nekipréselődött az ülésnek.A fém húzal belefúrodott puha de kissé már löttyedt bőrébe.Hideg ,rezgő ujjaival a nyelőcsövéhez kapott,ujjbegyével megérintette a fémet de képtelen volt arra,hogy megfogja.Végtagjai már lezsibbadtak,elgémbredtek.Arca elvörösödött,szemei kidülledtek,a homlokán lévő erek kidagadtak.Köpködött,prüszkölt,fuldoklott.Kezei nekiütköztek az ablaknak,már nem tudott uralkodnin a testén.A fém lassan,kiméletlenül felhasította a vékony bőrréteget és vörös vére kifröcskölt az ablakra, az ülésre, a kormányra,mindenhova.A kezek durvábban kezdték el szorítani a haldokló nyakán lévő fém húzalt.Mindketten érezték,hogy már nincs sok hátra.Még egy utolsó ,kimért,kegyetlen rántás és Dr.White kilehellte lelke utolsó foszlányát is.Feje előrebukott de szemei úgy maradtak,két üveges golyóként meredtek a semmibe.A fém letekeredett a halott nyakáról,ajtó nyikorgott majd csukodott,a gyilkos fegyveréről egy ártatlan vércsepp pöttyent a hóra,a kocsi pedig ott maradt árván, az útszélén ,elhagyatottan,egymagában.