1.

Vérfolt a havon

Hűvös,téli éjszaka volt.Dr.White a kocsija felé sietett a kulcsait szorongatva a kezében.Teljes testében remegett,fogai vacogtak.A hó alatt vastag jégréteg rejtőzött így többször is megcsúszott de mindig visszanyerte egyensúlyát.Ahogy odaért a kocsijához,lesöpörte kabátjáról a havat,levette sapkáját,kinyitotta az ajtót,lehuppant az ülésre,lerázta bakkancsait majd elindította a masinát.Fagyott ujjait egymáshoz dörzsölgette,hogy felmelegedjenek.Mig várta,hogy bemelegedjen a kocsi motorja,letakarította az ablakokat és befejezte a sajtos hamburgerjét amelyet még a felesége készitett neki  reggelire.A pénteki napok mindig is különösen hosszúra sikeredtek,sok papirmunkát kellet elvégeznie.Nemvolt ez másképp aznap sem.Naphosszat a rendelőjében kuporgott és iratokkal bajlódott.Alig várta,hogy végre haza érjen,letelepedjen a kényelmes bőrfoteljébe és megnézze az esti híreket habos sörét kortyolgatva.Egyszerre csak csörögni kezdett a telefonja.Kissé meg is riadt de ijedsége hamar tovaszállt.A felesége hívta.Felvette.

Testvéries osztozkodás

Az éj sötét leple alatt haladva észrevétlenül érünk a folyón átívelő fahíd közelébe, ahol intek satnya kis szolgáimnak, hogy várjanak a jelzésemre. Ahogy közeledek a folyó moraja egyre nő, jótékonyan elfedve súlyos lépteim dörejét és így észrevétlenül leshetek át a túlpartra. A fáklyák fényénél két pocakos, alacsony, pirospozsgás emberke álldogál egy-egy nagy kancsó borral. A két alak egymásba karol és rázendít valami boldogságtól duzzadó, förtelmes nótára, amely számomra maga a kínszenvedés.

Aki korán kel… bosszúsan ébred

Vakító világosságra ébredek. Kinyitom a szemem, de csak egy elmosódott alakot látok. Lassan hozzászokom a fényességhez és kitisztul a kép, azonban a látvány átkozottul meghökkentő. Egy szürkebőrű, ragyás, dülledtszemű, hosszúfülű élőlény mosolyog rám elragadóan a négy sárga, rothadó fogával.

- Mester! – rikácsolja boldogan, a közelben lévő társai pedig hangosan visszhangozzák. Ezzel önmagában még semmi bajom sem lenne, hiszen semmivel sem visszataszítóbb mint egykori emberi rabszolgáim, ám amikor nagy örömében egy zöld nyálcsepp csusszan ki a képéből és a homlokom közepére esik az már kevésbé nyeri el a tetszésemet.

Vámpír sztorik 10. rész

Üres lap

Poltergeist halott, az ital ördögi hatása elpárolgott belőlem. Mintha bőröm pórusain keresztül leheltem volna ki gőzét. Feltápászkodtam a csempén. Poltergeist halála kifejezetten váratlan csapás volt, sajnáltam az öreget, komolyan. De sok fontos információt magával vitt a gyilkossággal kapcsolatban. Alaposan végig járattam nyomozó szemeimet a bonctermen hátha találok valami hasznosat. Egy bőrkötésű barna noteszen akadt meg a tekintetem.

Vámpír Sztorik 7. rész

Egy távoli rokon

Az utóbbi öt hónap nem volt túl mozgalmas. Mária utáni nyomozásom hamar kudarcba fulladt pedig őt kerestem minden éjszakai kóborlásom során, unos-untalan. Begolyóztam az egyedül léttől. A barátaimmal nem találkozhattam. Minden nap feszülten vártam a pillanatot, amikor a rendőrség az ajtónkon kopogtat. Amint megöltem azt a némbert tudtam, hogy el kell hagynom a várost. A gyász, napról napra felemésztett, egyre mélyebbre és mélyebbre gyűrűztem az önsajnálatban.

Vámpír sztorik 1. rész

A vadászat 

Hallani akarom, mit gondolsz valójában! Több vért akarsz ugye, nem elégedsz meg ennyivel? Fürödni akarsz benne, elbódulni fémes illatában. Igazam van? Igen tudtam, tudtam! Fantasztikus, te vagy a legjobb! Az éjszaka gyermeke.

Egy átlagos májusi nap volt. A buszon üldögéltem, pont az ablak mellett. Egy olyan egy üléses helyen voltam, amin az antiszociális emberek szoktak helyet foglalni. Csak vicceltem, biztos nem. Egy nő állt velem szemben, harminc körüli.

Nem bírom tekintetemet levenni az előttem elterülő pusztáról, úgy érzem, ha átsétálok a lábam előtt elterülő földúton, egy másik dimenzióba kerülök. Hátam mögött egy modern város magasodik ki a betonföldből. A zajok már nem bántják a fülemet. A lelkem más téma. Dudáló autók, fékcsikorgások, nevető és síró gyerekek, muzsikusok, kéregetők imái, főnökök harsogása, alkalmazottak zokogása, dübörgő léptek egyszerre, mint egy elefántcsorda. Szitkozódás, karambolok, építkezés, rombolások, és oly sok beszéd, vita, buta viták, annyian elbeszélnek egymás mellett.

Nem vagyok, nem létezek….., de lett azután.

Nem tudom, mi van, hol vagyok, hogy kerültem ide. Azt tudom, hogy Ő van előttem. Azt tudom, hogy látom. Azt tudom, hogy érzem.

A szemeim látnak és éreznek, isszák a látványt.

Barna, kócos haj, zölden vakító szem. Így állt előttem egy farmerben és egy nyúzott fehér pólóban.

Talán először mióta vagyok, levegőt vettem.

Halk sóhaj hagyta el számat, amint a mellkasom szép lassan a szívem dobbanására megindult.