Vámpír sztorik 10. rész

Üres lap

Poltergeist halott, az ital ördögi hatása elpárolgott belőlem. Mintha bőröm pórusain keresztül leheltem volna ki gőzét. Feltápászkodtam a csempén. Poltergeist halála kifejezetten váratlan csapás volt, sajnáltam az öreget, komolyan. De sok fontos információt magával vitt a gyilkossággal kapcsolatban. Alaposan végig járattam nyomozó szemeimet a bonctermen hátha találok valami hasznosat. Egy bőrkötésű barna noteszen akadt meg a tekintetem.

Vámpír sztorik 9. rész

Abszint

Hétfő reggel, hajnali hat óra. Az ablakhoz álltam és a panelok erdejét figyeltem. A szemközti lakások sejtelmes narancsos fényei, apró ékkövekként törtek elő a házak falaiból. Fényük úgy fodrozódott mintha szemeim könnybe lábadtak volna. Ezekben a hajnali órákban az ember még kissé homályosan lát. Ilyen pillanatokban el tudtam képzelni a magányt, mint társat kivel a halál tornácára léphetek. De elég volt a kora reggeli depresszióból!

Vámpír sztorik 8. rész

Géza Imre

A széles ablak előtt álltam, golyóálló műanyagból készült az egyik legerősebb fajtából. Ha egy százhúsz kilós pali neki fut meg se kottyan neki. Apró esőcseppek koppantak a külső falára és egyhangúan csorogtak lefele a mélységbe magas irodaépület legfelső emeletéről. Fent a felhők szürke ólomköpenyként tömörültek és várták a pillanatot hogy hideg, metsző, nedves vihar formájában az emberek nyakába zúduljanak.

Vámpír Sztorik 7. rész

Egy távoli rokon

Az utóbbi öt hónap nem volt túl mozgalmas. Mária utáni nyomozásom hamar kudarcba fulladt pedig őt kerestem minden éjszakai kóborlásom során, unos-untalan. Begolyóztam az egyedül léttől. A barátaimmal nem találkozhattam. Minden nap feszülten vártam a pillanatot, amikor a rendőrség az ajtónkon kopogtat. Amint megöltem azt a némbert tudtam, hogy el kell hagynom a várost. A gyász, napról napra felemésztett, egyre mélyebbre és mélyebbre gyűrűztem az önsajnálatban.

Vámpír sztorik 6. rész

A nyomozás

Alíz talpig feketébe öltözött. Lehelet vékony anyag feszült csontos testéhez, sötét fűrészes szélű levelek, virágok és tekergőző indák fedték el vakítóan fehér bőrét, mely halványan világított a mintázat mögött. Nyakához lágy csipkékben simult az anyag, csuklóján pedig harangvirág módjára omlott szét. Mellei felett és karjain egy vékony átlátszó sávban, hiányzott a minta, ahol feltörhetett kréta fehér bőre.

Vámpír sztorik 5. rész

Gábor vallatása

Gábor haragtól gyűrött arca elsimult. Nem tudtam hogyan ölhet meg így fegyvertelenül, de tapasztalt vámpírként biztosan képes volt rá. Igazából azt éreztem, hogy mélyen legbelül, reménykedik abban, hogy kimagyarázzam magamat a slamasztikából. Úgy láttam, hogy Gábor kedvel engem, de hogy miért az egyelőre titok maradt előttem.

–Hát ő… izé. –Nem volt túl diplomatikus a kezdésem.

–Élvezted? –Kérdezte kifejezéstelen arccal, nem tudtam hogy mi a jó válasz.

Vámpír sztorik 2. rész

Az éjszaka gyermekei egymásra találnak

Az ismerős szag nem volt más, mint a családom vére. A városlakók egyenletes szívverését továbbra is jól hallottam. De a házból nem jött egy hang se. Nem akartam bemenni és megnézni mit tett a szüleimmel. Emléküket, szépen akartam megőrizni és nem a vérbefagyott testekre akartam gondolni. Könnybe lábadt szemekkel hátráltam el a háztól, a mögöttem lévő utcalámpa fénye megvilágította csupasz felsőtestem.

Vámpír sztorik 1. rész

A vadászat 

Hallani akarom, mit gondolsz valójában! Több vért akarsz ugye, nem elégedsz meg ennyivel? Fürödni akarsz benne, elbódulni fémes illatában. Igazam van? Igen tudtam, tudtam! Fantasztikus, te vagy a legjobb! Az éjszaka gyermeke.

Egy átlagos májusi nap volt. A buszon üldögéltem, pont az ablak mellett. Egy olyan egy üléses helyen voltam, amin az antiszociális emberek szoktak helyet foglalni. Csak vicceltem, biztos nem. Egy nő állt velem szemben, harminc körüli.