Csak egy nyolcéves kölyök voltam, Moszul utcáin. Feldúlták az egész várost, épületeket és autókat robbantottak mindenütt körülöttünk. Embereket láttam az utcán, állig felfegyverkezve. Akkor még nem tudtam miért, nem értettem, hogy azok az emberek miért szorongatják fegyvereiket és miért ragaszkodnak hozzá? Akár csak én a kisautómhoz.

Sajnos a kisautóm elveszett, ahogy a családom többi tagja is. Akkor még nem is értettem, hogy mi történik. Csak annyit tudtam, hogy egyedül maradtam az utcán.

Vasárnap reggel későn ébredek. Fél tizenegyet mutat a falióra, mikor ránézek. Most Franciska nem ébred fel mocorgásomra, mint általában szokott. Tegnap este kicsit sok bort ihatott kedvesem. Emlékszem, úgy segítettem be a taxiba, melyet a szülei hívtak nekünk késő este. Kimegyek a fürdőszobába. A tükörben megpillantom arcom. Engem kevésbé viselt meg az iszogatás. Végigsimítok borostámon, megállapítom, hogy jól áll. Csak az orrom olyan bumfordi. A füleim pedig olyan hegyesek, mintha manó lennék.

Lassan esteledik. Franciska fehérneműben állva tanakodik szekrénye előtt. Én az ágy szélén ülök, kedvesem lágy, homokóra alakját csodálom. Franci egyre-másra rángatja ki a csinos ruhadarabokat. Blúzok, szoknyák, női zakók különféle színben. Hiába magyarázza nekem háttal állva szerelmem, hogy ez a blúz, meg az a szoknya milyen anyagú, nem értek hozzá. Amikor felém fordul és várja a bírálatot, akkor is csak annyit tudok mondani, hogy csinos vagy sem. A nők számára fontos a tökéletesség, ha a kinézetről van szó.

Végső megoldás

 

 

Már egy éve dúl a csata a korinok és a földlakók közt ingadozó szerencsével. Az a néhány csata melyet mi nyertünk, szerény mértékben csökkentette haderejüket, Taktikájuk az volt, hogy lakatlan földrészen landoltak néhány űrcirkálóval, aztán legyező alakzatban fura kis tankjaikkal támadásba lendültek. Minden egyes járművükben egy karin csücsült,bár ezt inkább guggolásnak nevezhetnénk, hisz a hátsó lábaik vaskosabbak voltak, nem lehetett velük teljesen lekuporodni.

Egy héttel azután, hogy első éjszakánkat együtt töltöttük nálam, ma reggel már Franci Gellért-hegyen fekvő tágas lakásában, az emeleten lévő hálószobában ébredek. Összebújva aludtunk el az esti szerelmeskedést követően. Az oldalamon feküdtem, Franciska pedig besimult, mintha két egymásba illő kanál lennénk. Óvatosan leveszem kezem a combjáról, hátrébb húzódom, majd betakarom kedvesem egy vékonyabb pléddel, hogy ne érezze, már nem melegítem. Kimegyek a konyhába, bekapcsolom a kávéfőzőt.

2. Gyertyaláng a forgószélben

 

*

 

Dee

 

A magas különös gyorsasággal szippantja el a levegőt, súlyos fekete felhőket tol helyette elzárva előlünk a menny fényét. Tölcsérrel forog felénk távolból a vihar, összetett szemei mindegyikéből ezüst villámok cikáznak.

Fordulok, lábam kilógatom az ablakon. Sípcsontomnak csapódik a fülledt áramlat, hajamba kap az eső, és homlokon csókol a vihar szele.

Örülök a vad nyári zivatarnak. Elmosolyodom John és Nate iszkolásán, végre bekergette őket az ég, és együtt lehetünk.

 

 

 

 

                                         X faktor

 

 

 

                                   Helyükre ülnek a mentorok

                                   Csak úgy feszül,minden torok

                                   És kezdődik a nóta buli

                                   de mondhatnám:úri-múri.

                                   Aztán jönnek a versenyzők,

                                   legények,és szép nótás nők

                                   Mentorok beszélgetnek,

                                   fíúk lányok énekelnek.

 

Vannak még hősök a világon. Habár nem viselnek köpenyt, nincs szupererejük, és mostanra májuk se, az elit-etil alakulat tagjai hősök. Ők azok, akik a péntek, szombat éjszakáikat áldozzák arra, hogy gyermekeink egy szebb, alkoholmentesebb jövőben éljenek. Így kívánnak tenni ma is, a császár utca egyik eldugott kocsmáját akarják ma ostrom alá venni, kiüríteni a sörös korsókat, eltüntetni a feles üvegeket. Egy informátoruk ajánlotta nekik a helyett, akinek maradtak emlékei a múlt hét szombatról, ugyanis ezen a helyen a kocsmárosok egy új italt fejlesztettek ki a szomjazó torkok ellen, mégpedig a dzsimbot.

                                Papaparlament?

 

                        Hölgyeim, önök hiába vannak többségben az önök érdekeit senki sem  kepviseli a papaparlamentben.Önök ezt nem nézhetik ölbetett kézzel!Önöknek lépni kell! Pici apró lépésekkel csinosan, még mielőtt a papaparlament el nem húzza úgy a notájukat , ahogy még nem volt. Mert ahogy nézem én ezt a papaparlamentet, az az érzesem, mintha a honatyáknak  nem lett volna édesanyjuk, nem lenne leánygyermekük, feleségük, talán még egy k...k nőjuk sem.

 

 

 

                                         Meg kell tanulnod!

 

 

                         Ember, te aki  bűszkén,

                         kifeszitett mellel

                         jársz kelsz a világban

                         Ismeretlen eséllyel,

                         te aki azt hiszed,

                         hogy vigságod örök,

                         fogalmad sincs arról,

                         hogy sorsodról,

                         más a döntnök!

– Apa, Mesélj!

– Mit meséljek? – kérdem a három és fél éves fiam, miután behúzom a cipzárt a hálózsákján, és beteszem a kiságyába.

– Thomas-osat. Lánymozdonyról – mondja ő, kedvenc textilpelusát gyürmikélve, épp csak annyi időre kivéve a bal hüvelykujját a szájából, amíg szavakat formál.

– A szerkocsis csúnya lánymozdonyról, mint tegnap?

– Nem, másikról.

 

Hát legyen. Végigdőlök a sötét szobában a parkettán. Lássuk. Thomas világában nem olyan sok a lány gőzmozdony.

 

 

 

 

                                         Ha visszatérhetnék...

 

 

 

            Ha visszatérhetnék, oda ahol már jártam, ahol már egyszer jól éreztem magam -  tudnám-e magam úgy érezni mit annak idején? Ez itt a kérdés. Ha tehetném, megpróbálnám.

           Visszatérnék a közös udvarra, újra játszanék Helgával, a Vékony fiúkkal, egy kicsit leskelődnék a padlásról  Bözsike szobájába. Aztán tovább lépnék, és elmennék a tengerpartra ahova nem jószántamból mentem, hanem vittek  - katonának.

Ötödik rész

 

- Híres festő vagy – méregette Trinello összehúzott szemmel Silviót – Miért épp engem kívánsz szolgálni?

- Nem az örökkévalóságig. Csak, amíg az írnoka keze beforr.

- Puszta szívjóságból netán?

A maró gúnytól a hideg lassan, de biztosan kezdett felfelé kúszni Silvio gerincén. Vándorlásai hajnalán, amikor még nem ismerték a nevét, pár hétig egy mutatványostársulattal járta Itáliát; köztük volt egy különösen tehetséges kötéltáncos.

VI. 2006

 

1. A két kedves kis bárányfelhő

 

*

 

Dee

 

- Dee, ébredj! - John hangja. Vagy Nate-é. Mindkettőjüké, vagy egyikőjüké sem. - Ébredj fel!

 

Valaki más éli az életem, és én élem másét. Álmomban újra megszületek, és Ava az anyám, John pedig az apám. Az egyikük a mezsgye jobb felén, fekete csuhában, másikuk a távolban, olyan messze, hogy egy élet választ el tőle.

 

Stációk, és nekem mennem kell. Éget a nap. Az egész világot betemette a sivatag.

 

 

           Az első nap csak szemeztünk Terézzel,a bukaresti szálloda halljában. A második nap köszöntem neki ,amit nagyon kedvesen fogadott, sőt  el is mosolyodott, amikor észre vette,hogy  magyarul beszélek a kollégámmal. Ő, egy másik lánnyal volt , és csak kuncogtak , ahogy nézték a román tv-müsort , anélkül , hogy egy kukkot is értettek volna belöle.

          Másnap reggel egyszerre léptünk ki a szálloda kapuján Terézékkel. Nekem, még egy  olyan egy-két órás elintézni valóm volt, hogy este hazautazhassak .Teréz édesanyja , valami orvosi konferencián vett részt , erre az utra  kisérte el  lánya aki éppen túl volt az érettségin.

. Az élet olyan, mint egy kerék. Egy olyan kerék, amit neked kell hajtanod, hogy előrébb juss. A végzeted egyszer úgyis az, hogy nem tudod magad tovább küszködni az akadályokon, nem bírod a súlyt, azt a nehéz késztetést, hogy hajtsd, hajtsd, hajtsd, tovább és tovább, mert egyszerűen nem fog menni. Kiszállsz. Ekkor hal meg a tested. Nem tud már az agyad tovább gondolkodni, hogy mi lett volna, ha… Úgy kell kiszállni a kerékből, hogy minden tempóban hajtottad már magad.

5. Szorul a hurok

 

*

 

Ava

 

Semmi sem tart örökké – mondják. A gyermekkorom is véget ért. Minden nap minden egyes perce ugyanúgy telt. Kenyér háromszor, víz ötször, ima tizenötször – csak azt nem tudtátok, hogy én nem a ti istenetekhez imádkozom, hanem ahhoz, aki le tudja győzni őt.

 

A poklot szólítgattam, és eladtam a lelkem az ördögnek. Csupán ezért élhettem túl azt a tűzvészt, ami eltarolta keresztre feszített gyermekkorom börtönét.

 

 

 

                                       Hetven éves lettem én

 

 

 

                                       Hetven éves lettem én,

                                       amit irtam, túl kevés

                                               de nem

                                               bánom.

 

                                        Megajándékozni magam,

                                        Teljesen érdemtelen

                                                 de kell 

                                                 de  kell.

4. Az új élet

 

*

 

John

 

Az orvosi képzés egy dolog. Az évek nagy részét tantermekben töltjük, távol attól, amit majd valójában tenni fogunk. A kórházi gyakorlatok sem szóltak többről azzal a kivétellel, hogy köpenyt kellett felvenni.

Így aztán úgy gondoltam, nagyon nehéz lesz megtanulnom injekciózni úgy, hogy több, mint hat évre vagyok a diplomától. Ha ez nem is jön össze, legalább pelenkázásból kioktatnak – reméltem, mert Anne úgy talált telibe állandóan, mintha nem is lenne rajta pelus.

3. Mosolyok

 

*

 

Nate

 

Utolsó nap a suliban. Csak sajnos nem sok időm volt megtervezni. Olyan, mintha az utolsó napodat töltenéd, tudva, hogy másnap meghalsz.

Mindennek bele kellett férnie! A tanárok egész nap a vécén tolongtak, mert ipecacuanha-t csempésztem a kávéfőzőbe. Az osztálytársaim rajzszögbe ültek, a lányok haját bespricceltem ragasztóval. Míg azok a sírással voltak elfoglalva, a fiúk közül annyit csépeltem el, amennyire csak az időm futotta.

Negyedik rész

 

Össze-, majd szertefutó vonalak, kacskaringózva fonják körbe egymást, csak, hogy azután széttérjenek ismét… ismétlődve végtelenül, mintha együtt túl fojtogató… egymás nélkül pedig túl fájdalmas volna. Silvio mozdulatlanul állt az asztalra támaszkodva és tekintetével kísérte a tenyere alól szertefutó finom erezetet. Csak nem gondolni semmire… csak hallgatni a lélegzete ritmusát. Csak felolvadni a csendben.

A tavernából jött. Matteót és Flaviát épségben hazahozta a palzzóba, és bár Perlsci még mindig nem tért haza, ő mégis elérte, hogy adjanak nekik helyet a konyhán a tűz mellett s vacsorát.

Az utóbbi időben rá voltam gerjedve egy átkozott Knoppersra! Ostya, kis csoki, mogyoró krém, apró mogyoró darabkákkal, a rohadt, de finom. Na jó, várjunk, kicsit előre szaladtam.

Mindig az erkélyen szoktam cigizni, első emeleti lakás, pont az útra néz, jó bámészkodni, ki kéne próbálnotok, komolyan beszélek. Van errefelé egy srác, hajléktalannak tűnik, mindenhol ott van a városban. Egyszer történt, még nyár vége felé, hogy füstöltem az erkélyen, ő meg erre sétált.

2. Ómen

 

*

 

John

 

Eleinte még görcsösen reszketett mindkét karom, miközben Anne rajta fekszik, és lassú komótossággal issza a tápszert. Szeme gyakran ide-oda billeg – mintha állandóan az álom és ébrenlét határán lenne –, de sokszor egész sokáig nézi a szememet.

Minden korttyal egyre nyugszom, és valami ismeretlen, teljes megelégedés lesz úrrá rajtam, ahogy az utolsó korty után egyből álomba merül.

 

Akkor már bátran ölelem magamhoz, és biztossá válok abban, hogy még ha akarnám, sem tudnám elejteni őt.

A lány, amikor lekapcsolta az éjjeli szekrény lámpáját, hogy átadja magát az álmoknak, az utcai lámpa fényénél észrevette. hogy nagy pelyhekben hull a hó. Mezítláb odaosont az ablakhoz, félrehúzta a függönyt és kibámult a semmibe. Lenyűgözte a látvány, ahogy az apró fehér gömbök kavarogtak a szélben. Elszédült a kavalkádtól, lehunyta a szemét, majd elfordult és az ágy melegében keresett menedéket.

Bezzeg karácsonykor nem tudott esni. – dohogta magában.

 

 

           A szatmári    munkanélküliek, és hajléktalanok nagyon szabad szakszervezete,  szilveszteri mulatságra hivta meg  a kormányt, és a város vezetőit. Nagyon sokan elfogadták a meghivást , de utóbb, anyagi gondokra való hivatkozással visszaléptek, és nem jelentek meg a szilveszteri bulin. Volt olyan is közöttük, aki az éppen emelkedő benzinárakra fogta elmaradását-- igaz ő helikopterrel akart jönni.

           A mulatság, az időjárás függvényében két helyre is  meghirdetetett: Jó idő esetén a Gyöngyössy tanya porondjára , rosszidő esetén a szatmári Szamops hidak alá.

V. 1972

 

1. Február 29

 

*

 

John

 

 

 

 

Fürdőszoba, tükör. A szám lélegzik, nem én. Nem lélegzik, csupán mozog.

Nem lélegzek, nem érzek, az agyam is leállt. Csak nézem magam a tükörben, de nem látok.

 

Nem, mint Nate. Üvöltve rohan utánam. Teste felrobban a gesztikulálástól.

- MEGHALT A BABA!

Felkapom a fejem, aztán a csap szélére állított kütyükre vetem: az egyik békés ritmusban csipog, a másik csendes.

5. Nincs itt senki

 

*

 

John

 

 

 

Azt hiszem, mégsem megyek vissza dolgozni. A szemem kerek a döbbenettől, azóta is, amióta Dee meglökte a hegy tetejéről azt a bizonyos lavinát. Nyilván jól tette. Nyilván a gyermeki őszinteség a legtisztább ügyintézés a világon.

Dee szemében nem számít a tény, hogy Ava egy végtelenség óta a menyasszonyom. Csak az érzelmek számítanak… Én még be sem merem vallani – még magamnak sem, mit érzek Mimi iránt.